A következő címkéjű bejegyzések mutatása: becsapás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: becsapás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 3., kedd

Távszámla: halottról jót, vagy semmit

Április 8-ával megszűnt a Távszámla szolgáltatás. Én használtam, mert modern dolognak tartottam, de így utólag csak azt tudom mondani: Hála Istennek, hogy megszűnt!
Mert ha nem szűnik meg, sosem tudom meg, mennyivel jobb a Díjnet és hogy feleslegesen szívattam magamat éveken keresztül.
(Egyébként valószínűleg ezért is szűnt meg. Mert mások már korábban rájöttek, milyen szutyok.)
Nem akarok konkrétumok nélkül vádaskodni és nem is fűz semmilyen érdek ahhoz, hogy a Díjnetet népszerűsítsem (amúgy nem is kell, mert jó és ennek hamar híre is megy...), de mindenképpen kikívánkozik belőlem az élmény.
Mert az előbb igazi élményem volt: befizettem 5 számlát 18 másodperc alatt. Hajjak meg (sic!), ha ez nem rekord...
A Távszámlánál csak a mobiltelefonok számlái voltak, de ezek befizetése is minden egyes esetben szívás volt. Először is a Távszámla oldalán el kellett indítani a fizetést, majd át kellett menni az OTP (vagy aki más banknál van, annak a bankja) internetes fizetős oldalára és ott megkeresni a beérkezett számlákat és kifizetni.
Már ez is szívás (majd írom, miért), de külön szívatás volt, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok havi részletei számlamellékletben voltak és ha az ember elfelejtette ezeket a mellékleteket megnyitni, akkor simán elfelejtette befizetni a részleteket. Mindegyiket külön el kellett indítani.
Így történt az például, hogy fekete pénteken akartam volna venni egy akciós okostelefont, amely éppen a felére volt leárazva a Telekomnál, de nem sikerült, mert volt egy beragadt részletem még vagy 2 évvel korábbról (990 HUF), amiről nem is tudtam. Ugyanis amikor befizettem a havi számlákat, az egyenlegem rendeződött (990 HUF híján) és csak akkor lépett fel újból a hiány, amikor a legutolsó havi számla befizetési határideje lejárt. De addigra mindig jött a következő havi számla, amit megint befizettem és így a rendszer még csak nem is jelzett, hogy tartozom valamivel. 2 éven keresztül. Remélem érthető. Röviden tehát magam előtt görgettem egy 990 HUF-os tartozást majdnem 2 évig és még észre sem vettem.
Egészen addig, amíg fekete pénteken a Telekom webáruháza egyszer csak nem engedett vásárolni, mert szerinte tartozásom volt. 990 HUF, ami eleve vicces összeg a havonta befizetett pénzekhez képest... Az online ügyfélszolgálat nyomozta ki, miről is van szó és így tudtam csak rendezni végül.
De addigra majdnem lemaradtam az akcióról, mert ezt a tartozást úgy rendezni, hogy még aznap a rendszer észlelje is a befizetést... lehetetlen volt. Egy kollégám segített és így lett a Huginak karácsonyra szép telefonja. Szerencsével.
Mindez miért? Mert a Távszámlánál valaki tehetségtelenül írta meg a fizetési részt.
Ellenpélda: mi történt ma a Díjneten?
Szerencsére a Díjnet átvette a Távszámla ügyfeleit és én is átregisztráltam. Ma fizettem vele először és nem kicsit döbbentem le. Írom, miért:
Mivel először fizettem, kellett regisztráljak egy bankkártyát. Ez tartott 1 percig (kártyaszám, kártyatulajdonos neve, lejárati dátum és CVC kód... azaz a szokásos).
Ezután egy listában megláttam a számlákat, mellettük gomb a fizetéshez. Rányomtam, erre megkérdezte, hogy mivel akarok fizetni. Rányomtam a beregisztrált kártyára, ekkor jött az SMS a bankomtól, hogy kifizetve. Nem áttéve a bankhoz, hanem fizetve. Azonnal. És ez így ment a többi számlával is. Az egész az első számlámnál történt tétovázással együtt volt 18 másodperc. Számlánként két kattintás, két másodperc. Nem kellett sehová átmenni, belépni, ott megkeresni... semmi ilyesmi.
És azt sem kell talán mondjam, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok részletei is levonásra kerültek, egy gombnyomással.
Nem ám melléklet, keresgélés... hanem kifizetve a fő számlával együtt. Mert valaki rendesen megcsinálta a weboldalt.
Ilyen egyszerű.
Ezen felbuzdulva gyorsan felvettem a Telekom mellé az összes szolgáltatómat, akiket megtaláltam a lehetőségek között, így mostantól papír alapú csekk alig fog érkezni. Ahogy nézem, szép lassan mindegyik szolgáltató felkerül a rendszerbe és onnantól a csekkeket és a postára mászkálást el is lehet felejteni.
A tanulság?
Van. Rég megfigyeltem, hogy ami rossz, az előbb-utóbb tönkre is megy. Legtöbbször reklamálni sem kell, csak ki kell várni, ahogy hányaveti cégek megássák a saját sírjukat és belefekszenek. És ez jól is van így.
Annyi csak a baj, hogy ha nem figyelünk, addig szívunk miattuk. Így érdemes a megszokott rosszat néha körbejárni és megnézni, hogy nem váltható-e ki valami jobbra. Mert néha az új jobb is egyben.
Ha nem így teszünk, évekig fogunk szívni a saját hülyeségünk miatt, ahogyan én is szívtam eddig. Senki sem szólt, hogy "Te hülye, a Díjnet sokkal jobb, miért nem jössz át?"...
Maga a Díjnet sem próbált meggyőzni és nem tájékoztatott, hogy ők jobbak és hogy miben. Lehet, hogy már régen váltottam volna...
Ehelyett idegeskedtem. Mondjuk magamnak is köszönhetem, de akkor is:
Ez egy igazi techshit.

2016. április 7., csütörtök

A Telekom is ingyenes WiFit ad az egész országban... a Te károdon

Az úgy volt, hogy kötöttem egy Telekom otthoni szolgáltatást. Persze gyanús volt, hogy nem lehet normál modemmel kérni, csak wifis modemmel, de bányakánya! Kihozták beüzemelték, használom.
Erre mit olvasok ma?
"A Telekom is ingyenes WiFit ad az egész országban."
Tanult újságíró kollégáim lelkesedéssel írják, hogy mostantól nem csak a UPC, hanem a Telekom is elérhetővé teszi a wifi szolgáltatását. És hogy ez milyen jó dolog, merthogy mostantól mi is becsatlakozunk abba a rendszerbe, amivel a világ 20 országában 200 millió hotspotra tudunk rácsatlakozni.
Lelkesedjünk!
Szuper minden!
De:
Először is: nem a Telekom ad ingyenes wifit az egész országban, hanem MI, az ÜGYFELEI!
Mégpedig a megkérdezésünk nélkül.
Merthogy azt ők úgy képzelték el, hogy bekapcsolják a routereden és onnantól Te, a saját áramodból sugárzod a netet az utcában. És aki arra jár, az felkapcsolódhat.
Nem akarok vulgáris lenni, így röviden csak annyit, hogy egy nagy lóf***t!!!
Mi is a bajom?
Először is, hogy egy megkeseredett, negatív hozzáállású, kiállhatatlan ember vagyok. És legfőképpen irigy!
A viccet félretéve: az a bajom, hogy eszem ágában sincs ingyenes wifit sugározni a házunk előtt!
Több okból sincs!
Az első, hogy NEM KÉRDEZTEK MEG RÓLA ÉS HA NEM OLVASOM AZ INTERNETEN, AKKOR NEM IS TUDOK RÓLA...
Milyen vircsaft ez, kérem?!?!?!
Csak úgy bekapcsolgatjuk a netet az ügyfél megkérdezése nélkül, idegeneknek is?
Nem tudom, mit szólnátok hozzá, ha vennétek egy autót, hazamennétek vele, beparkolnátok a garázsba és reggel arra lennétek figyelmesek, hogy valaki beállt mellétek a saját autójával.
Merthogy az autókereskedő elfelejtett szólni, hogy az autó megvásárlásával ehhez hozzájárultatok. Biztosan ott van a kisbetűs részben...
A második, hogy nem vagyok sem kocsma, sem kultúrház, sem könyvtár, sem internetkávézó. Ha arra vágynék, hogy idegen emberek ücsörögjenek az ablakom alatt, akkor beköltöznék a belvárosba. PONT azért költöztem vidékre, hogy nyugtom legyen. És ebbe a nyugalomba PONT nem fér bele, hogy a sok csíra az iskolából hazafelé PONT a mi házunk előtt jöjjön rá, hogy van ingyen net és PONT ott tobzódjanak nekem. Meg esténként PONT ott jutyubozzanak, én meg azt hallgassam...
Harmadszor pedig nagyon örülök neki, hogy a Telekomnál olyan tehetséges mérnökök dolgoznak, akik garantálják, hogy nem fogom észrevenni a sávszélesség csökkenésen, de ez meg egyszerűen hazugság. Mert először is, ha a sávszélesség elbírna többet, akkor adnának többet. Akkor nem kellene 2016-ban 120 Mbit/s sebességgel púposkodnom. De nem adnak, mert nem bír többet a kábel. Vagy mégis? Akkor meg hogy lesz ez? A maximumra rátesznek még egy kicsit? Na, ne nézzenek már hülyének!!! Pont a Telekom az, akinél ha bekacsolod a tévét, felére esik a sávszélesség. Szóval, ne haragudjanak, de NEM HISZEM EL, hogy nem lesz észrevehető.
Összefoglalva tehát:
1. Az én wifi routeremen SENKI NEM FOG netezni.
2. Az én áramomból SENKI NEM FOG netezni.
3. Ha ezt másképp nem tudom elérni, hát keresek másik szolgáltatót. De ha már megteszem, viszem a mobiltelefonjaimat, mobilinternetjeimet is. Egy szabad szemmel jól látható összeg ám ez havonta. Ha nekik nem kell, majd kell másnak...
Sajnálnám, mert a Telekommal amúgy semmi bajom nincs.
És nagyon remélem, hogy mindez egy ostoba kommunikációs hiba és nem úgy lesz, ahogyan én gondolom...
Addig is: itt egy térkép, amin megnézheted, hogy felétek mi a helyzet: telekom.hu/telekomwifi
Egyben szeretném kérni, hogy ha valakinek a tudta nélkül bekapcsolták a wifijén ezt a szolgáltatást (például látod és be tudod azonosítani magadat a térképen és nem tudtál róla), szóljon!
Köszi!

2015. április 9., csütörtök

Hogyan ábrándultam ki a Samsungból

(Barátokkal beszélgettünk, és összeszedtem, hogy miért nem veszek soha többet Samsung cuccokat. Mivel a bejegyzés elég jól sikerült, bemásolom ide is, okulásul. Íme:)

Nekem volt Samsungom, jó sok. Úgy is mondhatnám, hogy Samsung fan voltam. Aztán szépen lassan ez kezdett megváltozni.
1. Az első mozzanat az volt, hogy a Samsung készülékek kezdtek egyre inkább belesimulni a többi készülék közé. Értem ez alatt, hogy nem volt SEMMI különleges bennük, amit a konkurencia gépei - soxor jóval olcsóbban - ne tudtak volna. Itt már csak márkahűségből maradtam a Samsungnál.


2. A második mozzanat az volt, amikor a többi gyártó szépen elkezdett jó dolgokat - a Samsungnál jobb dolgokat - belepakolni a készülékeikbe. Így például jobb kamera került a Sony telefonokba, HTC-kbe. Itt még kitartottam, mert a Samsung nekem még jó volt és nem volt szükségem például fém házra vagy 20 megapixeles kamerára.


3. A harmadik mozzanat az volt, amikor a többi gyártó egyre jobb minőségben kezdte el gyártani a telefonjaikat és kezdték lerúgni magukról a "szappantartó" dizájnt, azaz a feleslegesen lekerekített sarkokat, amiktől én egyébként világ életemben irtóztam. De azt mondtam magamnak, hogy nem annyira szappantartó a Samsung, főleg az akkori Note meg eléggé szögletes volt nekem. Így maradtam, de irigykedve nézegettem a szép szögletes, férfias telefonokat.


4. A negyedik mozzanat az volt, amikor a Samsung az S IV-essel átváltott Qualcomm procira. Addig a Samsungokat én az Exynos proci miatt szerettem, amely proci, pontosabban SOC valahogy sokkal jobban támogatta a multimédiát. A Samsungoknak szebb volt a hangja, a videókészítés sokkal kevésbé akadt. Na, az S IV-es volt nálam tesztelésre egy időben a HTC One-nal és mindketőben ugyanaz a proci volt, de a HTC One szuper jól futott, mígy az S IV egy akadós fos volt. Ráadásul a HTC One full fémházas volt, ettől olyan érzésem volt, mintha egy kősziklát tartanék a kezemben. A Samsung Galaxy S IV meg... legóműanyag. Itt nem váltottam, mert én akkoriban már a nagyképernyős cuccok felé tendáltam és boldog voltam a Note-tal. Az egy jó telefon volt, amíg...
5. Ötödik mozzanat, folytatva az előző gondolatsort, a Note egy jó telefon volt, amíg a Samsung saját maga EL NEM CSESZTE egy firmware-frissítéssel és a másfél-kétnapos üzemidő le nem csökkent 8-12 órára. Ezt a hibát SOHA nem javították ki és Walton barátom, aki ennek tudatában és ennek ellenére megvette tőlem - főként otthon tartózkodik és adtam hozzá egy extranagy akksit is, így nem érezte meg a battery-gate hatását - szóval ő még vagy másfél évig használta és ezidő alatt a buzi Samsung - ekkor már ez volt az állandó jelzője nálam - ezalatt sem volt képes kijavítani ezt a szarvas hibát. De én ekkor még boldog voltam a Note II-vel, azzal nem voltak ilyen hibák. Voltak mások.
6. Hatodik mozzanat: a Note II egy szép decemberi napon, karácsony előtt az asztalon fekve egyszercsak kinyiffant. Szerencsére garanciás volt még, de ez a Samsungnál nem jelent semmit. Ugyanis a nagyképűen hírdetett PRÉMIUM szolgáltatásuk keretében le se szartak. Egyrészt nem kaptam időpontot, csak 5 nappal későbbre - addig oldd meg, ahogy tudod -, aztán a nagynehezen kapott időpontkor NEM JÖTTEK EL a készülékért, de el sem lehetett őket érni, de még a szerviz sem vette fel. Így másnap - a hatodik napon - én magam bumliztam ki Budaörsre az üveghegyen túlra, ahol - gondos előkészületek után - végül csak sikerült leadnom a készüléket. Persze ez sem volt egyszerű, mert a telefont az Expansysnál vettem, francia beszerzés volt, így elsőre a Samsung Magyarország lerúgott, hogy javíttassam meg ott, ahol vettem. Aztán némi közbenjárásra és fenyegetésre csak belátták, hogy Franciaország ugyanolyan Uniós állam, mint hazánk, ezért nem szép dolog embargóval sújtani. Végülis elfogadták javításra a telefont és azt hittem, ezzel oké minden.
7. Hetedik mozzanat: a javításra december elején leadott készüléket FEBRUÁRBAN kaptam vissza. Cserekészüléjket nem adtak, így vettem egy Motorola Defy Minit (na, az mekkora egy fos volt) és azon csöveztem majdnem három hónapot. Februárban aztán nagy fenyegetések árán visszakaptam a készüléket - addig szépen berakták egy polcra és kurvára nem foglalkoztak vele amíg le nem üvöltöttem a fejüket - érdekes módon az üvöltözést követő napon kész lett. Azaz a javítás valójában egy napba sem tellett volna, ha nem akarnak kibaszni velem, amiért francia áfával vettem a készüléket. Ennyit az Uniós szabad kereskedelemről...
8. Nyolcadik mozzanat: a készülék - amelyen teljes alaplapcsere történt állítólag - nem egészen két hét, azaz 13 nap múlva újra elromlott. Természetesen most sem tudtam elérni a szervizt semmilyen módon, így megint kimentem Budaörsre az Isten háta mögé és leadtam a készüléket. Most rutinosabb voltam és gyakorlatilag naponta hívogattam őket - már amikor fellvette valaki - így aztán alig két hét alatt kész volt a készülék. Persze ahogyan egy buhera káeftéhez illik, a telefon nem megfelelően lett összeszerelve, recsegett-ropogott.
9. Kilencedik mozzanat: megérkezett a ROM-frissítés a Note II-re is és MEGINT ELCSESZTÉK AZ ÜZEMIDŐT. Itt már sírva röhögtem. Mert tudtam, hogy ezt sem fogják SOHA kijavítani és így is lett. Mivel Walton barátom úgyis otthonülős munkát végez, megkérdeztem, hogy nem akarná-e lecseréni a Note-ot - amit tőlem vett meg - egy Note II-esre. Természetesen mélyen áron alul és azzal a feltétellel, hogy ha bármi baja előjön a készüléknek, visszaveszem. Nos, mivel vadiúj alaplapja és memóriája volt a Note II-nek, nem jött elő semmi. Az üzemidő szerencsére "csak" 12-16 órára csökkent le, így a Note II egy munkanapot azért kibírt. Így megtörtént a csere és én meg ekkor határoztam el, hogy nekem SOHA TÖBBÉ NEM LESZ SAMSUNGOM. Nem csak telefon, SEMMI!!!
10. Tizedik mozzanat: volt egy kis kitérőm ez Sony Xperia Z ultrával, amelyik túl nagynak minősült még a számomra is, így hamarosan eladtam. Ahelyett egy T2 ultrám lett, ami dupla SIM-es, ezt éppen a percekben veszi nagy örömmel birtokba Morphy barátom. Én meg most éppen egy Xperia Z3 Dual-t nyaggatok, amin 4G mobilnet van mindkét SIM-kártyán. Amikor kiválasztottam, nézegettem egy darabig a Samsung Galaxy Note IV-est is, mert abból is kijött a dupla SIM-es változat, de az a szörny majdnem 80 ezressel lett volna több, mint a Z3 dual. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy elég nekem az 5,2 colos képernyő, cserébe van egy kényelmes méretű villámgyors telefonom, eszetlen jó kamerával, hihetetlen minőségű anyagokból és olyan kijelzővel, amire szavaim sincsenek. IMÁDOM ÉS BOLDOG VAGYOK.
11. Tíz plusz egyedik mozzanat: mindaddig, amíg a szolgáltatók kínálatában nem lesz normális beszédes előfizetésekhez (nem havi húszezres bizniszcsomaghoz, hanem normális áron, normális percdíjakat adóhoz) normális adatcsomag (nem 5 GB, hanem mondjuk 20 GB vagy korlátlan), addig nekem dulpa SIM-es készülékeim lesznek. Így a beszédes csomagom az egyik legjobb beszédtarifákat nyújtja, a netes csomagom a másik SIM-en pedig 5000 forintért 20 GB adatforgalmat, ami gyakorlatilag korlátlan, azaz folyamatos YouTube-ozással, folyamatos online zenehallgatással és folyamatos wifi netmegosztással sem sikerült még egyszer sem lefogyaztanom hó végére. Grátiszként ha külföldre megyek nyaralni, az adatcsomagos SIM-et kiveszem és veszek helyi szolgáltatótól normális áron helyi mobilinternetet feltöltős kártyán és a Telekom kapja be, hogy EU országban napi 100 MB-ot 2000 forintért ad (Vicces). Ennyiért én helyi szolgáltatótól 5-10 GB-ot kapok.
Röviden ennyi...
(Asszem átmásolom ezt egy blogba...)

2015. március 23., hétfő

7 év rabszolgaság

Van ez a film, a 12 év rabszolgaság... ennek kapcsán írnám le az én 7 év rabszolgaságomat, röviden.
2008-ban kifizettem az előző autómat és visszanézve azt kellett lássam, hogy svájci frank lízinget felvenni megéri, hiszen az autó kezdeti 43 ezres havi részlete többnyire bőven 30 ezres alatt volt, sőt a végefelé már 20 ezres alatti csekket is kaptam.
Így aztán gondoltam, hogy ha így megy ez, akkor vegyünk egy nagyobb kocsit ugyanígy. A recessziónak ekkor még jele sem volt és senki nem is sejtette, hogy a svájci frank majd így elszáll.
Úgyhogy eladtam a 206-os Peugeot-mat és vettem helyette egy 407-est. 2,7 milliót vettem fel svájci frank alapú lízingre, a havi részlet 54 ezres körül volt a kötelező CASCO-val együtt.
Ezt szépen fizetgettem is.
Nyugodt voltam, mert a szerződésben volt egy olyan pont, miszerint a lízinget adó Lombard figyeli a svájci frank árfolyamát és ha 3 hónapot meghaladó időszakban az túl magas, azaz láthatóan a lízing sosem fog végetérni, akkor felszólítanak majd a forintosításra, vagy a havi részlet megemelésére.
Nos, a Lombard cseszett szólni, sőt a recesszió és a magas CHF árfolyam ellenére tartották a törlesztőrészletet nagyjából 4, majdnem 5 évig.
Na, ekkor szóltak először, mégpedig, hogy egyben fizessek ki 1,4 millió forintot, majd forintosítsam a lízinget és emeljük meg a havi törlesztőrészletet 93 ezresre.
Így tettem.
Kénytelen voltam, mert az autó kevesebbet ért, mint amennyivel tartoztam rá így ha kiszállok, a semmiért kellett volna fizetni a megemelt részletet.
Azóta, azaz majdnem 3 éve fizettük hát a magasabb részletet, de a mai napon végül kézbekaptuk a kocsi törzskönyvét. Az autó az én nevemre került.

Brutális volt az egész, de a legbrutálisabb ez az utolsó három év volt...
Egy kicsit számolgattam, íme:
Az autóra 2,7 millió forintot vettem fel 7 évre havi 54 ezres részletre, majd 5 év után közölték, hogy fizessek be egyben 1,4 millió forintot és ezzel egyidejűleg felemelték a részletet 93 ezres havi összegre. Ha kiszámolom, a 2,7 millió felvett összegre kifizettem 6,4 milliót azaz hatmillió-négyszázezer forintot... Jól tetszik látni!
Mivel az autó most nagyjából 1 millió forintot ér, lényegében én 7 évig béreltem egy autót 5,4 millió forintért. Azaz havi 65 ezresért béreltem egy olyan használt autót, amelynek a javíttatását is én intéztem. Mivel a kocsi elhanyagolt volt (mondhatnám: átvertek vele), a javíttatásra elég sokat kellett költsünk.
Visszaszámolva a javítások átlagosan havi 50 ezresbe kerültek, azaz összesen ez a kocsi nekem havonta 115 ezres magyar forintomban volt és ebben nincs benne az üzemanyag és egyéb díjak.
Balek vagyok, na! Ez nem vitás.
Persze sokan mondhatják azt, hogy mit ugatok én, mert aki ki tud fizetni havi 93 ezrest lízingre és 50 ezrest javításokra, az csak ne ugasson.
Az észrevétel jogos!
Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezt a pénzt nem loptam és nem kaptam. Megdolgoztam érte, mégpedig keményen.
Mibe került nekem ez a kaland?
Nos, 2010. tavasza óta másodállásban dolgozom, tanítok. Az egyik iskolában kedden és csütörtökön esténként, a másik iskolában hétfőn és szerdán esténként, a harmadik iskolában pénteken és szombaton, a negyedik iskolában szombatonként. Persze próbáltam úgy intézni, hogy amikor hétfő-szerdás vagyok emitt, akkor ne legyek kedd-csütörtökös amott és amikor péntek-szombatos vagyok amott, akkor ne legyek szombatos amott.
De minden ügyeskedésem ellenére jellemzően hetente azért letanítottam minimum 16 órát, de volt olyan hetem, amikor 4+4+4+4+6+8 órám volt, azaz összesen 30. Mindez úgy, hogy délelőtt a munkahelyemen helyt kellett álljak, rendes napi 8 órában. Azaz volt olyan hetem, amikor heti 70 órát nyomtam le.
Aki tanít az tudja, hogy agyban ott kell lenni és hogy azért kivesz ám az emberből rendesen. Szerencsére a tanítás az agyam másik részét veszi igénybe, mint a délelőtti melóm, így a másik része tudott pihenni. Az viszont biztos, hogy volt és lesz is böjtje ennek a nagy pörgésnek, ha nem vigyázok.
Sokan kérdezték tőlem, hogy bírtam én ezt egyáltalán?
Hát elmondom.
Egyrészt van egy szenzációs feleségem, aki mindenben segít és hihetetlenül türelmes.
Őrajta csattant az ostor mindig, mert az elmúlt években bizony kissé túlhajtottam magamat és bármennyire is szeretek tanítani, kifejezetten idegbeteg voltam számos alkalommal.
Kész csoda, hogy a feleségem még mindig szeret, hiszen volt olyan időszak, amikor csak este látott. Sőt, egyszer összetalálkoztunk a metrón és azon gondolkodtam, hogy azon a héten akkor láttam először felöltözve. Mert reggel még aludt, amikor eljöttem otthonról és amikor este hazaértem, már megint ágyban volt.
Szóval szerencsés vagyok, hogy a mi kapcsolatunkat ez a rabszolgaság csak megerősítette.
Másrészt vannak a barátaim? Sokan kikoptak mellőlem és ez is érthető. Hiszen szinte minden szombaton foglalt voltam, így együtt elmenni akárhová szinte lehetetlen volt. Ha hívtak telefonon, lenyomtam, mert éppen tanítottam, vagy vizsgáztattam, vagy mentem az egyik helyről a másikra. Sokszor elfelejtettem visszahívni őket, vagy ha szükségük lett volna rám, nem tudtam segíteni, mert dolgoztam. Számos névnapot és születésnapot elfelejtettem és úgy általában is egy idegbeteg barom voltam. Nem mentegetőzök, ezek csak a tények.
Persze páran megmaradtak mellettem és Ők az igazi barátok.
Értük is hálás vagyok a sorsnak.
Aztán hálás vagyok a sorsnak az erős akaratomért. Azért, hogy valahogy belém több akarat szorult, mint azt magam is reméltem volna. Az akaratnak köszönhetem, hogy nem adtam fel soha. Ahogy az életemben sem adtam fel semmit soha.
Hálás vagyok a sorsnak az agyamért, amely bírta ezt a hajszát és hogy nem mondta fel a szolgálatot.
Összegezve tehát kibírtam ezt a 7 év rabszolgaságot, aminek ezennel vége.
Az már szinte mellékes, hogy mindezt egy darab vasért (lásd még így is: autó), amire egyébként semmi szükségem nincsen.
De az autó a miénk és ha a pozitív oldalát nézem a dolgoknak, most sem ér annyit, amennyiért érdemes lenne eladni. Így aztán marad, amíg szét nem esik. Az autózási szokásainkat úgyis átalakítottuk már, csak akkor mozog a kocsi, ha feltétlenül szükséges. Minden másra ott a bringa, nameg a (nem túl) jó minőségű magyar tömegközlekedés (főként a MÁV), amit minden hibája ellenére én szeretek.
Mivel a rablánc lehullt, most éppen a lepörgetési időszak van. A hétközbeni óráim egyre ritkábbak, mert nem vállalok újakat. A szombatiakat is szanáltam, de meghagytam párat, mert tanítani szeretek és azt kibírom némi zsebpénzért, ha két-három hetente egy-egy szombat délelőttöt végigtanítok.
Mostantól lesz életem olyan extrákkal, mint család, barátok, könyvek, zene, sport és SZABADSÁG.
Asszem ez jó végszó. 

2014. november 9., vasárnap

Azért eszednél légy, Garmin!

Szeretem a motiváló dolgokat. Szeretem, amikor valaki vagy valami segíti elérni a céljaimat.
Ezért aztán kifejezetten élvezem a számomra példát, követendő példát nyújtó emberek társaságát és nem sértődöm meg, ha a motiválásom érdekében néha akár keményebb szavakat is használnak, vagy - úgymond - csesztetnek engem. Sőt, hálás is vagyok ezért!
A számomra inspiráló emberek mellett kifejezetten tetszenek az olyan technikai megoldások, amelyekkel ugyancsak könnyebben elérem a céljaimat.
Így például semmi kifogásom az ellen, amikor a futóórám rám szól, hogy "Mozgás!"

Főleg, amikor és ha igaza van. Csak szóljon és emlékeztessen, hogy a mai napon nem mozogtam eleget és hogy ennél azért többet kellene!
De...
És sajnos megint ott az a fránya "De..."
Azt már elfogadtam - bár kifejezetten nem értek vele egyet - hogy ez a csúcstechnológiás óra nem veszi figyelembe, ha kerékpározom. Én ugyanis kerékpárral közlekedem Budapesten mindenhová. Neki ez mégsem jó. Még akkor sem fogadja el mozgásnak, ha történetesen rögzítettem az utat GPS-szel és esetlegesen még szívritmus-adó is volt rajtam. Hiába mentem el például hétfőn bringával 5 kilométert, égettem el 382 kcal-t, az nem mozgás. Az semmi...
Oké. Ha ennek a játéknak az a lényege, hogy csak a lépéseket számolja, ám legyen! Akkor számoljuk a lépéseket...
A fentebb látható képet ma fotóztam. Az óra ugyanis folyamatosan cseszeget, hogy mozgás, merthogy szerinte nem volt még elég lépés ma.
Nos, íme:

Kérdezem tisztelettel a hangomban, hogy 17129, azaz tizenhétezer-százhuszonkilenc lépés az NEM ELÉG?!?
Hova mozogjak még, miután ma 13,9 kilométert már lemozogtam és becsszó gyalog?!?!
Nagy részét ráadásul futva, hegynek felfelé...

Nasszóval megint egy igazi szutyokba sikerült beletenyerelnem.
Azért innen üzenem a fejlesztőknek, hogy gratulálok!

2014. november 5., szerda

Minden Garmin fostalicska?

Én azt hiszem, nem fukarkodom sosem, amikor kütyüt kell választani. Adott célra adott eszközt.
Amikor túrázni és Geocachingelni kezdtem, hamar rájöttem, hogy telefonnal azt nem lehet.
Ekkor vettem a Garmin Dakota 20-ast. Céleszköz és nem volt olcsó.
Amikor futni kezdtem, a Dakota 20-assal a kézben futottam és elég sokat anyáztam, mert a felvett útvonalnak köze sem volt a valósághoz. Azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy egy futásnál 10%-os tévedés nem elfogadható. Pedig a Dakota 20-as folyamatosan ekkorákat hibázott.
Persze mondták többen barátaim, hogy a Dakota 20 nem erre való, meg hogy elavult technológia és azóta már eltelt 5-6 év...
Szóval, hogy vegyek egy olyan órát, amely új, új technológia és futásra van kifejlesztve.
Jót akartak nekem, nem is hibáztatom őket ezért.
Így aztán vettem egy Garmin Forerunner 15-öst. Eladtam ezt-azt és így összejött rá az egy százas híján 50 darab magyar ezres. Igen, jól tetszik olvasni: ez az óra 49.900,- magyar forintba került. A szívritmusmérő mellkaspánt nélkül, mert az már volt nekem.

Sokan gondolhatják, hogy megérdemlem a sorsomat, ha egy órát veszek ennyiért és részben igazuk is van.
De mivel mostanság elég sokat futok és még tervezem is ezt növelni, gondoltam beleáldozok ebbe. Hogy ne csaljon a mérésnél és azt lássam, ami a valóság...

ASZITTED????!!!!!?????

Kezdem azzal, hogy az óra vásárlása óta 4-szer próbáltam meg belépni a Garmin Connect oldalra, hogy a futásaimat letöltsem az óráról és megnézzem, ebből 3-szor nem sikerült.
Ma nagy nehezen igen.
Erre mit látok?
Nem ragozom, íme.
Szerkesztve: kénytelen vagyok törölni a tevékenységet, mert a Connect összeakad tőle és ezt a rosszat mutatja, nem pedig a jót. A leírás lejjebb.

Mit kell nézni rajta? Nos, a "csúcstechnológiás" GPS-es óra, amely arra van, hogy azzal az ember fusson és a futásait utána elemezze, nagyvonalúan kikapcsolt egy időre és nem rögzített semmit. A Duna-parton, semmitől sem zavartatva tette ezt. Aztán amikor magához tért, az utolsó rögzített pontot összekötötte nagyvonalúan egy egyenessel. És a végén nagyvonalúan kiadta (behazudta) az eredményt.
Így aztán én szerinte 5,34 kilométert futottam, szerinte 8,55 perces kilométerekkel. Ami egyébként még nekem is nagy visszaesés és akár el is vehetné a kedvemet az egész futástól.
Elsőre még el is hittem, mert azért csak felfutottam a kálváriára, az meg egy elég nagy domb. Szóval azt gondoltam, hogy biztosan az emelkedő miatt ilyen rossz az időm és a tempóm.

Aztán hazaérve, lezuhanyozva, az adatokat az internetre feltöltve látom a tracklogban a szép egyenest.
Biztosan szárnyaim nőttek, így repültem át az Ötöshíd és a környékbeli házak felett...

Mivel a Garminnak van erre szoftvere, lementettem az óráról a futást, a szoftverben a helyére húzkodtam a pontokat. Már amennyire tudtam, mert ugyebár olyat nem tud, hogy a két valós pont közötti, általam kreált pontokat egyenletesen elossza, hanem ahogy én húzkodom, úgy változik a sebességem és ez látszik is a fájlban. Van például egy 0,4 perces kilométerem, azaz egy helyen 150 km/órával futottam. Flash Gordon vagyok, maga!!!

Pedig logikus ugye, hogy a két ismert pont között eltelt idő ismert, az a két pont biztosan akkor és ott volt, ahol a térképen szerepel? Nem kell mást csinálni, mint a közte javított pontokat - azaz a megtett valós távolságot - szépen elosztani és egy átlagsebességet számolva megjeleníteni. Sima osztás. Matematika, 2. osztály.
Szerintem.
Persze túl sokat várok egy ötvenezres órától...

Tehát a  helyére húzkodtam a pontokat a térképen, azaz arra, amerre ténylegesen futottam.
Így legalább a megtett út valós, ha a közben felvett adatokkal ki is törölhetem a seggemet...

Mi az eredmény? Íme:

http://connect.garmin.com/activity/627162190

Azaz 6,41 kilométer és 7,26 perces kilométerek. Ez a valóság.
Versus 5,34 kilométer és 8,55 perces kilométerek. Ez a Garmin szerinti valóság.

Lehetne részletezni, de talán nem nagyon kell.
Ismétlem, hogy nem fedett terepen futottam, még csak felhők sem voltak az égen, mert a teliholdat tökéletesen láttam végig. Az óra a kezemen volt, semmi nem takarta ki, még a pulóverem sem csúszott rá.

Ilyen ideális körülmények között sem képes ez a futásra tervezett, méregdrága óra normálisan mérni.
Tovább megyek: 20,0374531835206%-os hibát csinál? Azaz 21%-osat. Egy ötödével kevesebbet mér, mint a valóság?

Nos, ennél még az is pontosabb, ha fogok egy sima stoppert, lemérem a futásom idejét, majd a térképen MADZAGGAL kimérem a távolságokat!
És mennyivel olcsóbb is...

Így aztán meg kell állapítsam, hogy ez a Garmin eszköz is egy nagy FOS és ez is teljesen alkalmatlan arra, amire nekem jó pénzért eladták.

Szerkesztve:
Közben kicsit lehiggadtam és egy szoftverfrissítést megpróbálok a készüléken és meglátjuk, hogy mi lesz belőle...

2013. október 6., vasárnap

Betetőzés

Amikor házat vettünk, úgy érzem, elég körültekintően jártunk el. Nem okoskodtam, nem játszottam a hozzáértőt, hanem mint mindig, nálam okosabb embereket kérdeztem meg mindenről. Mert az okosabbtól tanulni nem szégyen. Eléggé körüljártam azt is, hogy egy ilyen ház vásárlásánál milyen buktatókra kell odafigyelni.

Sokan mondták azt is, hogy aki házat vesz, az gondot vesz, tudomásul vettem ezt is. Mert az köztudott amúgy is, hogy egy családi háznál mindig van mit javítgatni.

A tetővel kapcsolatban is vizsgálódtunk, mert "Tető nélkül apró házad mondd, mit ér!", szól a nóta is. A költészetet félretéve a tető - szakmai tanácsadás alapján - a ház értékének jó nagy részét teszi ki. Ha nincs rendben, a ház akár lakhatatlanná is válhat nagyon hamar.

Ezért volt az, hogy az értékbecslővel a tetőt is megnézettük. Mármint a saját értékbecslőnkkel. Mert a banké mellett - aki hivatalból kijön kölcsön vagy lízing esetén - mi magunk is fogadtunk egyet. Meg is nézte, a padlásra is felmászott. A padlásról nézve pedig a tető jónak látszott.

Az első gyanúnk akkor támadt a tetővel kapcsolatosan, amikor egy szép téli hajnalon guruló hangokra lettünk figyelmesek. A tetőről valami gurult lefelé és a csatornában megakadt jó nagy dübörgéssel. Mivel több reggelen is hallottuk, felmásztam az ereszig és ott azt láttam, hogy tele van cserépdarabokkal. A tetőn lévő cserép ugyanis szépen szétfagyott és kisebb-nagyobb darabok elkezdtek leválni róla. És ez nem megnyugtató.

Mivel nagyon sok barátom van, az egyiket - akinek van egy építkezési vállalkozása - megkértem, jöjjön már el és nézze meg, mit lehet ezzel csinálni. Eljött, megnézte és azt javasolta, hogy a cserepet azelőtt cseréljük le, mielőtt elkezdene beázni és tönkretenné a tartószerkezetet is. Mert cserepet cserélni viszonylag olcsó, a tetőszerkezet cseréje viszont milliós tétel.

Hallgattunk rá és elkezdtünk gyűjtögetni. Közben a március 15-i hóviharban a porhó a cserepek között behatolt a padlásra és a csillár lukja mellett elkezdett befolyni a víz. Felmásztam a padlásra és két vödör havat lapátoltam össze. Itt határoztuk el, hogy nem csak cserepet cserélünk, de alá is fóliázunk. Ehhez már tetőfedő kell.

A nyár során volt egy-két olyan zivatar, amikor a nyugati oldalon konkrét beázások is megjelentek, az ágyakon például vizes volt a párna. Az óra tehát ketyegett. A nyarat nem szabadsággal, hanem heveny munkával töltöttem, de összekerestem másod-harmad-negyedállásban a csere árát.

Ekkor feküdt ki az autóban a vezérműtengely, amire ez a pénz szépen el is ment. A szüleink segítettek és vettünk fel némi kölcsönt is, így az elmúlt hétvégén ha nem is készpénzből, de hitelből sikerült lecseréltetni a tetőt. Majd a telet is másod-harmad-negyed-ötöd állásban töltöm, de tavaszra a kölcsönt visszafizetem szépen.

Természetesen a biztosító - mert a házra van biztosításunk - simán lerúgta a kérelmünket, mondván, hogy ez se nem rejtett hiba, se nem illik bele egyik káreseménybe sem. Én persze megkérdőjelezem azt, hogy egy nem látható hiba, amit nemhogy mi, de két értékbecslő sem vett észre, miért nem rejtett hiba, de többen mondták, hogy a biztosítók már csak ilyenek. Egyet lehet(ne) tenni: eljönni és átmenni másikhoz. Márcsak elvből is. De ezzel kapcsolatban annyit, hogy van olyan biztosító, amelyik mind egyforma. Úgyhogy le van tojva. Megcsináltattuk kész.

A tető szép és jó lett. A héjazat megbontásakor azt láttuk, hogy a szigetelés jól össze van csúszva, méteres hézagok vannak, ahol csak a lambéria és egy réteg fólia választ el minket a külvilágtól. Építész barátaim ezt meg is jósolták előre, így a szigetelést is kicseréltük és vadiúj paplan került a vadiúj fólia alá. A kiszedett kőzeggyapotot a padlásra fektettük, ahol így az eddigi vastagság megdulázódott. A tetőtérben jelenleg - ugyanolyan fűtés mellett - 5-7 fokkal van melegebb, így a radiátorokat lejjebb lehet majd csavarni, ami a gázszámlán meg is fog látszani. Ahogy Jancsi bácsi - a fűtésszerelőnk - mondta: azt a meleget kell kifizetni, ami elszökik. Hát nálunk mostantól kevesebb szökik el.
Néhány érdekesség a technikai részletekről: a tágulási tartály kivezető csövéhez a csőátvezető cserép 43 ezres, úgyhogy ilyet nem vettünk. Helyette vettünk plusz egy szellőzőcserepet 1700 forintért (illetve megmaradt) és ezen vezettük ki a csövet a tetőre. Tökéletes így is. A kúpcserepek rögzítéséhez a gyár kétféle megoldást javasol. Én a drótosat választottam, a tetőfedő a csavarozást. Az utóbbi egyszerűbb, olcsóbb és megbízhatóbb. Érdekesség, hogy a kiszállításhoz szükséges raklapok betétesek és ezeket vissza lehet váltani, ez lejön a végső árból.

A tetőfedők eredetileg két napra jöttek, de eddig hármat voltak itt és még mindig maradt némi burkolás, ami miatt hétfőn délelőttre még visszajönnek. A házhoz tartozó féltetőt most - az autó meghibásodása és az arra elköltött 521.514,- HUF extra kiadás miatt - nem csináltattuk meg, de a ház tetejéből megmaradt cuccok egy része arra majd rámegy, így az kevesebbe fog kerülni, mint az előzetes kalkuláció.

Mindent összevetve a tetőcsere egészen jól zajlott és nagyon megnyugtató, hogy mostantól számítva 50 éven keresztül nem lesz a cseréppel gondunk, mert ennyi garanciát vállalt a gyártó erre a típusra. És még szép is.

Mi a techshit? Hát az, hogy a minap összefutottam az előző tulajdonossal, akinek elmeséltem a guruló hangot. Merthogy a vásárlásnál megkérdeztük tőle, hogy a tetővel minden rendben van-e és természetesen azt válaszolta, hogy igen. Ezzel szemben most elmondta, hogy ő is hallott guruló hangokat, de azt hitte, hogy az égből esett le valami... Ehhez pedig inkább nem fűznék hozzá semmit!

2013. szeptember 5., csütörtök

Miért ne mérd GPS-szel az edzést?

A válasz egyszerű: mert csal. Hogyrohaggyommeg!
Mivel nem akartam túlterhelni a térdeimet, kihagytam egy hetet és két napot az elmúlt futás óta. Ma végül futottam kicsit és szokásomhoz híven a kezembe vettem a GPS-t és azzal mértem a távot.
El is voltam keseredve, hogy milyen szar is vagyok, milyen rossz átlagot futottam. Íme, amit a GPS mutat, azaz a 7,95 km/h-s eredmény. Hervasztó:
Az tűnt fel, hogy múltkor is hajszál ugyanezen az útvonalon futottam és akkor 3100 métert mértem. Aztán az is furcsa volt, hogy valahogy nem az úton van a jel, azaz nem azt mutatja, amit valójában futottam. Így aztán a Sportypal keveset is számol, azt mondja, hogy 2,66 km-t futottam, ami 20.02 idővel számolva gyengus. 
Szerk: Mivel a Sportypalban van lehetőség utólag korrigálni, kézzel áttettem az útpontokat. Milyen érdekes, hogy így tényleg 3000 méterre jött ki a futásom. Íme:
Ha már van a Google Maps-nek egy olyan funkciója, hogy távolságmérés, szépen végigkattintottam azt az útvonalat, amit valójában lefutottam. Így a Google Térképen ez jött ki:
Ez így 3,02 kilométer, ami 20.02 alatt nem gyengus, hanem az én jelenlegi szintem. Azaz nem is romlottam, hanem ugyanúgy, illetve kicsit jobban futok, mint a múlt héten. 9,05 km/h-val. Azaz a GPS 3000 méteren csalt majdnem 400 métert. Ami nem mindegy ám...
Úgyhogy ezentúl otthon hagyom a GPS-t és simán, élvezetből futok.
Ennyi.

2013. augusztus 6., kedd

Ne baszakodj a bloggerrel!

"A legszebb öröm a káröröm. Abban nincs semmi vegyes érzés..."
Volt nevelőtanáromtól az idézet, de még mindig időtálló.
 
Történt, hogy nagyon kiszúrt velem a Samsung, sorozatban kétszer. Az első alkalommal egy hónapot, a második alkalommal két hetet vártam a méregdrága, prémium telefonomra. A részletekért érdemes elolvasni az erről írt cikkemet itt:
 
Miután mindez megtörtént, volt alkalmam a Samsung magyarországi főfőmarketingesének is elmesélni a dolgot, aki csak tárogatta a kezeit, vonogatta a vállát. Arra a mondatomra pedig, hogy a következő telefonom nem Samsung lesz, mindössze annyit mondott, hogy akkor nem az lesz.
Le vagyok én tojva.
 
Ennyit az előzményekről, ugorjunk a jelenbe. A mai reggelen egy G+ hozzászóláshoz szerettem volna betenni a Samsung Prémium Szolgáltatás linkjét és mit látok? Íme a keresés eredménye:
A képre kattintva előjön nagyobban is. Szóval, aki ma Magyarországon rákeres arra, hogy "Samsung Prémium Szolgáltatás", az az első helyen, egyes böngészőkben a második helyen találja az írásomat.
(Szerkesztve: közben többen jelezték, hogy nekik hátrébb van, így azt mondom szerényen, hogy a top tízben azért benne vagyok. Ez se semmi ám...)
 
És győz az igazság.
 
Mert a marketing duma mögött az van, amit én leírtam és jelenleg mindenki elolvashatja, aki rákeres a dologra. Nincs benne túlzás, ezek a tények.
A tények pedig makacs dolgok, Pelikán elvtárs!
 
Na, ezért nem illik baszakodni az újságíróval, bloggerrel. Mert az internet így működik...
 
A Samsung egyébként semmit nem reagált az írásomra sem nekem, sem a főszerkesztőnek és az ügy érdekében annyit "tettek", hogy a weboldalról levették az "egy napon belül" ígéretet és helyette jelenleg az "előre egyeztetett időpontban" szerepel.
Nesze!
Az előre egyeztetett időpont mi is? Amikor az ember javítást kér, akkor "2-3 napon belül visszahívjuk" ígéretet kap. Jó mi? Még azt sem tudják, hogy 2, vagy 3?
Tehát nem az a megoldás, hogy felveszünk még egy embert, vagy kettőt, hanem lerontjuk a szolgáltatást.
Gratulálok!
Csak így tovább!

2013. július 8., hétfő

Hálózatfejlesztés ÉMÁSZ

Érdekes dologra leltem ma. Szerettem volna nagyobb biztosítékokat a házra, mert a 10 Amper nem tűnik elégnek. Tudjátok, manapság klíma, elektromos sütő, nagyképernyős tévé...
Szóval szerettem volna, ha nem csapkodja le folyton a biztosítékot.
Akadályokba ütköztem.
1. Az ÉMÁSZ online ügyfélszolgálata csak Firefox vagy Explorer alól megy? 2013-ban vagyunk. Egye fene, telepítettem egy Firefoxot. Azóta sem használtam másra... És mivel utoljára akkor használtam, amikor beregisztráltam az online ügyintézéshez, el is felejtettem a jelszavamat. Most meg kellene...
2. Nem baj, hogy elfelejtettem a jelszavamat, van jelszó-emlékeztető. Gondoltam én... Ugyanis a jelszó-emlékeztetőhöz kell az e-mail cím (ez menne) és a felhasználói név. De erre megint nem emlékszem. De kérdem én, hogy MINEK? Az e-mail címem nem elég? Az az enyém és CSAK én érem el. Arra nem elég elküldeni a jelszó-emlékeztetőt? Az ÉMÁSZ tehetséges informatikusainak köszönhetően nem. ÉS mivel a felhasználói nevemre sem emlékszem, cseszhetem...
3. Ez überel mindent: miután felhívtam 06-40-es számon az ügyfélszolgálatot, megtudtam, hogy ha szeretném cseréltetni nagyobbra a biztosítékot, hálózatfejlesztésért fizetni kell. Azaz ÉN fizessek, hogy többet fogyaszthassak és NEKIK több hasznuk legyen? És nem is kevés összeget, Amperonként 3600 forintot. Azaz, ha egy fázist akarok felbővíteni 10-ről 16 A-ra, akkor fizessek ki azonnal 6x3600 forintot, azaz 21600-at. Ha mindhármat fel akarom emelni, akkor 3x6x3600 forintot, azaz 64800-at. Ismétlem: hogy aztán többet fogyaszthassak és nekik több hasznuk legyen rajtam.
4. És még szerezzek is be egy regisztrált villanyszerelőtől szakvéleményt arról, hogy a házam bírni fogja a terhelést. Ezt értem ám (merthogy védik a biztonságomat), de mégsem értem: az ÉMÁSZ az ÓRÁIG ugathat bele a dolgaimba. A többi a saját felelősségem. 
5. És ha ez a szakértői vélemény megvan, fáradjak be az ÉMÁSZ legközelebbi irodájába VÁCRA és már intéződik is a dolog.
Úgyhogy nem fejlesztek. Nem fogyasztok többet. Ha nem kell a pénzem, ám legyen. Megtartom magamnak.
A véleményemet viszont nem tartom meg magamnak: ez az egész áramosdi egy igazi techshit. Így kell szarul csinálni valamit.
Gratulálok!

2013. július 2., kedd

Xenomália

Amikor megvettem az autómat, tudtam, hogy xenon a fényforrás. Azt is hallottam, hogy drága, de cserébe soha nem ég ki.
Ezzel szemben a vásárlás után két héttel csak kiégett valahogy és akkor, a Dózsa György úton, a Peugeot szalonban 54, azaz ötvennégy magyar ezresért cserélték ki. Természetesen egy darabot és azt is előre vetítették nekem, hogy a műszaki vizsgán valószínűleg megbukik az autó, mert nem egyforma a két lámpa színhőmérséklete. Nem bukott meg, azóta kétszer volt műszakin a kocsi.
Közben ők többször is átvertek és amikor rájöttem, megint máshová kezdtem el járni. Vicc, de Budapestről inkább lehordom az autót Siófokra, mert ott ismerős dolgozik és egyébként enélkül is korrektek. Mellesleg Budapesten nincs olyan Peugeot szalon, ahol ne csaptak volna még be. Legalább valami kis dologgal. Úgyhogy irány Siófok, megér nekem 3 ezrest az üzemanyag. Érdekes módon az autó azóta nem romlik el oly gyakran. Előtte valahogy a javítás után mindig elromlott valami. Meglazult, kilyukadt. Hogy is van ez? Biztosan el volt hanyagolva az autó és minden egyszerre ment tönkre...
Namost, amikor egy-egy kisebb dolog elromlik, előfordul, hogy a legközelebbi szervizbe beugrom. Budapestibe persze nem. Főleg olyan dolgokban, amikért nem érdemes 70 kilométert leautózni. Ilyen kis dolog a xenon izzó csere, mert annak ellenére, hogy "sosem romlik el", most mégis kiégett megint. Most a másik oldalon.
Nem mondom, hogy nem rugdostam meg a kocsit (a kerekeket, a gumiban nem teszek kárt), hiszen ha ezelőtt 4 évvel 54 ezresbe volt a csere, akkor mostanra egy 60-70-re számítottam.
Nem hiányzott.
Volt is egy álmatlan éjszakám miatta, hiszen kellene a pénz másra.
A váci Peugeot szalon egyébként korrekt. Kisebb javításokra voltam már náluk és tisztességesek, vevőközpontúak voltak. Ezért mertem hozzájuk fordulni.
A kolléga megnézte az autót, beszaladt a raktárba és már hozta is ki az izzót.
Félve kérdeztem meg, mennyi...
Húszezer-kilencszázkilencven forint.
Azt hittem rosszul hallok.
És gyári?
Gyári.
Menjen bele!
 
Jó hír tehát, hogy nem ötvennégy.
Nade a kérdéseim a következők:
Akkor legutóbb, négy-öt éve miért volt ötvennégy?
Azóta ennyit ment le az ára?
Vagy csak simán átvertek akkor (is)?
Kérdések.
Valaki talán tudja a választ...

2013. június 13., csütörtök

Esemesezgetünk, az én pénzemen?

Komment nélkül, a Lombard autólizingnek írt levél:
 
"Tisztelt Hölgyem/Uram!
Az elmúlt hónapokban folyamatosan kapom az SMS-eket, melyekben arra figyelmeztetnek, hogy szerződésre befizetés esedékes.
Az értesítésekkel kapcsolatosan az alábbi észrevételeim vannak:
1. A befizetéseket rendben teljesítettem és teljesítem. SOHA elmaradásom nem volt.
2. A tisztességtelen üzleti magatartásuk következtében kialakult kamattartozást, x.xxx.xxx,- forintot egyben kifizettem, felszólításukat követően azonnal.
3. A szinte duplájára megemelt havi törlesztő részleteket is fizetem, késedelem nélkül.
4. A xx.xxx,- forintos megemelt részletekből önök által kigazdálkodni nem tudott kezelési költségekre az egyéb összegeket szintén befizetem, legutóbb xxx.xxx,- forintot adtam fel.
Fentiek alapján az önök által kiküldözgetett SMS-eket ZAKLATÁSNAK veszem.
Kérem, fejezzék be és legközelebb akkor küldjenek nekem SMS-t, ha BÁRMILYEN befizetéssel elmaradtam.
Tisztelettel:
Molnár-Soós Sándor István"

2013. február 8., péntek

Lasagne LÓHÚSBÓL!

2013-at írunk és nem a világ "rosszabbik" felén tört ki a botrány, miszerint a Findus cég lasagna-jában lóhús van a közölt marhahús helyett. A terméket egy francia cég gyártja, a Comigel és a Tesco illetve az Aldi polcain találkozhatsz vele.

A brit élelmiszeripari hatóság megállapította, hogy MINDEN termékben legalább 60%-ban, de egyes termékekben 100%-ban is bizonyítható, hogy marhahús helyett lóhúsból készültek.
Miért baj ez?
Egyrészt van, akik undorodik a lóhústól és persze az is igaz, hogy ha valamire marhahús van írva, akkor abban marha hús legyen. De nem ez a baj.
A lótenyésztés technológiája más, mint az emberi fogyasztásra szánt marhatenyésztésé, így a lovakat olyan anyagokkal is etetik, amik az emberi szervezetbe jutva károkat okozhatnak.
Mindenesetre, ha szoktál dobozos lasagna-t vásárolni, NÉZD MEG a dobozon, hogy ne FINDUS legyen. És ha már erről van szó, a Comigel cég termékei is kerülendőek, ezekkel is szép számban találkozhatunk itt-ott.
 
Miért techshit ez?
Hát azért, mert az ember 2013-ban nem számít arra, hogy nyugati országokban, vezető élelmiszeripari cégek ilyet csinálnak.
Ha hasznosnak tartod ezt az információt, oszd meg az ismerőseiddel is, nehogy elkezdjenek nyeríteni véletlenül...
(És ne feledd, ha tőlem hallottál erről először...)

2012. december 20., csütörtök

Note II - műtét alatt

Sokan kérdezitek, mi van a Note II-vel? Hogy áll az ügy. Nos, pont a blog alkalmas arra leginkább, hogy ne kelljen elmesélnem egyenként mindenkinek. Úgyhogy a legújabb fejlemények, de előtte kis előzmény.
Ugyebár a Note II-t az Expansystól vásároltam. De vásárolhattam volna bárhol Európában, szerintem mint uniós polgárnak jogom van ott élni, ahol akarok és ott vásárolni, ahol akarok. PONT arról szól a gazdasági közösség, hogy határok nélkül mozoghat az ember. Erre mi van?
A Magyarországon vásárolt, de Franciaországból behozott készüléknél könyörögni kell a Samsungnak, hogy ne kelljen már visszaküldeni a franciáknak egy javításra.
A könyörgést nem én ejtettem meg, Robi barátom megtette és szerencsére kapott a Samsungtól egy állásfoglalást az alábbi szöveggel:
Csak ennek az állásfoglalásnak köszönhető, hogy - természetesen csatolva a vásárlást igazoló számlát, amin rajta van a termék IMEI száma és a vásárlás dátuma - bevették garanciális javításra a készüléket. Amíg ez meg nem történt, azért benne volt a zabszem a seggemben, hogy mi is lesz. Persze a stresszt nagyban oldotta az, hogy Robiban bízom és tudtam, hogy mindenképpen elintézi nekem a javítást ha nem így, akkor úgy. És hozzáteszem azt is, hogy kétségbeesésemben szombaton délután csesztettem a kérdéseimmel és mégis segített.
Innen is üzenem, Robi, hogy köszi! Te vagy a király! (Mondjuk ezt tudtam is). Tehát miután megnyugodtunk, lássuk, mi is történt!
 
Azt ugyebár tudjátok, hogy szombaton délután egyszercsak nem reagált a készülék semmire. Sem bekapcsolni, sem tölteni nem lehetett. Semmi behatás nem érte, simán csak feküdt az asztalon. Csak az volt gyanús, hogy órák óta nem érkezett semmi üzenet és nem hívott senki. Szombaton persze kicsit nyugisabb az élet, de akkor is. Szóval, amikor realizáltam, hogy valami nem okés, azonnal jött a fűhöz-fához kapkodás.
Mint írtam, Robi segített és ő javasolta, hogy regisztráljam be a készüléket a my Samsung oldalon és akkor kérhetek szervizfutárt.
Megtettem, szombaton megnézve azt láttam, hogy legkorábban keddre lehet kérni.
Azaz, amit a Samsung hazudik, azaz miszerint "Ha prémium Samsung készüléke a garanciális időszak alatt meghibásodna, "Prémium Szervizfutár" szolgáltatásunk keretében ingyenesen elhozzuk Öntől, majd lehetőség szerint 1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek. " az nem igaz. Illetve ferdítés.
Mi is a ferdítés? Az, hogy az ember egy ilyet olvasva azt gondolja, hogy bejelentem, kijönnek, elviszik és egy nap múlva visszahozzák megjavítva. Na, ez nem igaz.
Majdnem kimaradt az írásból, így utólag pótolom a "lehetőség szerint" kifejezést. Olyan ez, mint az "akár". Akár 10%-os kedvezmény, akár 30%-os haszon. Ismerős? Olyan gumicsont kifejezés ez is. Hogy legyen mivel takarózni. Tehát mit jelent az, hogy lehetőség szerint? Segítek: ha balfasz vagy és csak újra kell indítani, vagy hardresetelni kell, vagy bármi, amihez valójában hozzá sem kell nyúlni. Akkor "megjavítják" egy nap alatt. De akkor én is. Valójában pedig ha tényleg javítni kell, akkor egy hét, ha alkatrész is kell hozzá, akkor hetek. Merthogy egy szerviz NEM TART ALKATRÉSZT az általa szervizelt PRÉMIUM kategóriás készülékekhez? Akkor mitől is PRÉMIUM a szolgáltatás?
Eleve milyen dolog az, hogy egy okostelefonnál - ami egyébként leszámítva az iPhone-t jelenleg a legdrágább telefon ami csak kapható a világban és beleszámítva az iPhone-t is messze a a legjobb is - szóval ennél a csúcskészüléknél három napot kell várni, hogy egyáltalán időpontot kapj a javításra.
Kéremszépen! Akinek ilyen telefonja van, az EZZEL OLDJA MEG AZ EGÉSZ ÉLETÉT. Azért vásárolunk mi ilyen telefont, mert MINDEN funkcióját használjuk. Azért nem elégszünk meg egy másik, ennél olcsóbb készülékkel, mert amaz NEM FELEL MEG arra a célra, amire használni akarjuk. Alkalmatlan. Tehát ha egy ilyen készülék elromlik, akkor ROMOKBA DŐL az egész életünk. A produktivitás lecsökken, PÉNZT VESZÍTÜNK. Minden egyes perccel egyre többet.
Hozzáteszem, hogy egészen biztosan ott van valahol az apró betűs részben, hogy a Samsung nem vállal felelősséget, ha... Nem is ez a bajom.
Tudomásul veszem, hogy ha elektromossággal működik valami, ott az elektronok elkóborolhatnak néha. Meghibásodhat. Rendben.
Amivel bajom van, hogy BEHAZUDJÁK nekem - nekünk -, hogy PRÉMIUM szolgáltatást kapunk a prémium áron megvásárolt készülékünkre.
Nézzük, milyen is a prémium szolgáltatás!
1. Ezt már írtam, de a rendszerezés kedvéért még egyszer: HÁROM nap múlva kapunk időpontot egyáltalán. Nagyon gáz.
2. A megkapott időpontban NEM TELJESÍTIK A VÁLLALÁST, azaz nemhogy nem jönnek ki a készülékért, de fel sem hívnak, hogy ekszkjúzmi! Egyébként azóta sem.
3. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de leráz, idézem: "Ha a kollégák megígérték, hogy keddre mennek, akkor kedden menni is fognak". Innen üzenem, hogy CSÜTÖRTÖK VAN. Azaz egy nagy lópikulát jönnek.
4. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de átirányít a magyarországi szervizelést intéző KÁEFTÉHEZ, hogy amennyiben mégsem jönne a szervizfutár, őket hívogassam bizalommal.
5. A KÁEFTÉ nem elérhető. Sajnos minden ügyintézőjük foglalt, hagyjak üzenetet, visszahívnak. Tizenötször hívtam kedden, végül csak hagytam üzenetet is, amelyben meghagytam a telefonszámomat is. Nem hívtak vissza. Máig sem.
6. Harmincadikra sikerült véletlenül valakivel beszélnem, aki élő szóban is megígérte, hogy felírta a telefonszámomat és hogy a kolléganője visszahív. Azóta is várom.
7. Közben este lett. Szerdán, azaz tegnap megint hívogatom őket, természetesen megint minden ügyintéző foglalt. Mivel Budaörs közelében vagyok, hát merész gondolattal kimegyek személyesen. Az Isten háta mögött vannak egy olyan épületben, ami méltatlan a Samsunghoz. Kedves gangnamsztájl urak! Lejáratják magukat ezzel. Tudják, kik vannak ilyen helyeken? Csóró, kétnyaras cégek. Nekünk, az ügyfeleknek egy ilyen látvány egyet mond: csóró a cég. Ennyi. Na mindegy, túlteszem magamat a dolgon és bemegyek. Az ügyfélszolgálaton NAGYON UDVARIASAK, de tényleg. Erre nincs panasz. Egy úriember van előttem, aki éppen azt szeretné megtudni, hogyan kell a státuszsorból levenni az órát. Még hozzá is türelmesek és csak nekem lenne kedvem ráüvölteni, hogy RTFM vazze! (Read The Fucking Manual, azaz ~ olvasd el a kib**t használati utasítást!). Nem küldik el, elmagyarázzák neki, miközben nekem fél óra múlva már Angyalföldön kéne lennem. Persze ráérnek, mert összesen ketten vagyunk az ügyfélszolgálaton. Nem csoda ez, hiszen ide a büdös francba csak az jön ki, aki tényleg elszánt. Egyébként ha ki szeretnék cseszni az ügyfeleimmel, én is kiköltöznék a pusztába. Ja! Tömegközlekedés nincs. Végül nagynehezen elhúz a primitivusz maximusz oda, ahová kívánom és sorra kerülök.
8. Kérnék a jótállást és csak a szerencsémen múlik, hogy a Samsung állásfoglalását kinyomtatva magammal vittem. Robi tanácsára. Így nem kötözködnek, beveszik garanciába a készüléket.
9. Kérdésemre, hogy miért nem jött ki a szervizfutár, azt a válsazt kapom, hogy "El vannak havazva". Visszanyelem ami éppen ki akar bukni belőlem, de a véleményem egyébként, hogy LESZAROM (már bocsánat), hogy el vannak havazva. Ha keddre ígérik a kiszállást, akkor KEDDEN tessék kiszállni. Ha ez nem megoldható, akkor:
a.) nem ígérjük keddre;
b.) felveszünk még egy kollégát;
c.) semmiképpen nem hitegetjük az ügyfelet és nem hazudozunk, hogy majd visszahívjuk, meg biztosan kimegy a kolléga, meg ilyenek.
10. Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, azt a választ kapom, hogy "El vannak havazva", így leghamarabb pénteken (versus "1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek"), de valószínűleg csak az ünnepek után. Kérdésemre, hogy ha készen van, kihozzák-e a válasz: ide kellene bejönni érte...
11. Beletörődök. Elhagyom a bizalomgerjesztő ojjektumot és sietek a dolgomra. Közben azon gondolkodom, hogy nagy szerencsém van, hogy évvége van, mert így a helyettesítőként használt telefonon is le tudom intézni az ügyeket. Ha mondjuk éppen október lenne, akkor nekem egy ilyen késlekedés forintosíthatóan százezres, nem forintosíthatóan pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. Sok-sok Note II ára ez...
12. Meg sem kérdezték, hogy kérek-e cserekészüléket. Igaz, én sem mondtam, hogy esetleg kellene, mert mint azt írtam, nulla forintos megoldásban, hűségnyilatkozatra, vasárnap, gyorsan vettem a T-nél egy Defy Mini vízálló telefont, ami jó lesz dublőrtelefonnak a Note II mellé. Meg jól jön, ha valekinek bedöglik a készüléke a haveri körből (mert nekem is jól esett, amikor páran felajánlották, hogy adnak kölcsön...). Sóval (sic!) én megoldottam, de ha a Samsung szervizre várok, akkor szombattól szerdáig NINCS telefonom. Semmilyen, nemhogy okos. 2012-ben azért ez nagyon gáz ám...
13. Ma, azaz pénteken felhívtak, miszerint "Alkatrészre kell várni" és így a legjobb esetben szilveszter előtt, de valószínűbb, hogy januárban készül el a Note II.
 
Összegezve tehát:
Tudom én, hogy karácsony van. Tudom én, hogy el van havazva mindenki. Tudom, hogy más márkáknál sincs ez másként. Tudom, hogy a prémium szolgáltatás egy plusz.
De:
a.) Én nem szoktam olyat ígérni, amit tudok, hogy úgysem tarok be. Többet nem is várok el senkitől, csak ennyit. Azért, mert én például nem engedhetem meg magamnak, hogy lejárassam magamat. Mondjuk én nem vagyok óriáscég...;
b.) Az ügyfelet (ez volnék én is) NEM ÉRDEKLI a Samsung és az általa megbízott KÁEFTÉ nyomora! Az ügyfelet csak az érdekli, hogy az ő készüléke működjön. A Samsungnak és a KÁEFTÉNEK én csak 1, azaz egy ügyfél vagyok a sok közül, nekem viszont ők "A SAMSUNG". Ezekből a dolgokból ítélem meg őket. És ez a legnagyobb gáz ám.
c.) Ha nem üzemeltetek saját szervizhálózatot, hanem megbízok egy alvállalkozót a szervizeléssel, akkor ELLENŐRZÖM néha az alvállalkozómat és nem fedezem az ügyfélszolgálaton is, mondván "Ha megígérte, úgyis jön".
d.) Attól, hogy udvarias vagyok, még az ügyfél úgy fogja érezni, hogy le van rázva. Be van csapva. Udvariasan is lehet tiszteletlennek lenni, például: Legyen kedves és menjen maga a büdös francba! Ugye, milyen udvarias? Attól még elmehet az illető a büdös francba.
e.) Lehet magyarázkodni, de attól még a végeredmény az elégedetlen ügyfél. És ez ám a gáz!
 
Miért is? Hát röviden erről pár szót:
2006-ban vásároltam az első Samsung telefonomat. Ez egy Z560-as volt. Azért vettem, mert ez volt az első HSDPA-s telefon a szolgáltató kínálatában. Akkor még nem voltak érintőképernyős telefonok, így PDA-val párosítva használtam. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok, azonnal leváltottam a telefon+PDA kombót egy okostelefonra. A feleségem még évekig használta a Z560-ast, ami a múlt évben lehelte ki a lelkét. Most is csak a töltőcsatlakozó tört ki és nem érte meg javíttani. Azaz 5 évet ment tökéletesen. A feleségem Samsung Galaxy Ace-t kapott helyette.
Azóta volt pár telefonom, de csak a Samsungokat írom:
I900 Omnia, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;
I9000 Samsung Galaxy S, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;
I9100 Samsung Galaxy S II, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;
N7000 Samsung Galaxy Note, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;
N7100 Samsung Galaxy Note II, meghibásodás és borzasztó ügyintézés. De a legjobb, mi most kapható.
Mindegyik telefon minimum egy havi átlagfizetésnek felelt meg a maga idejében, mégsem volt egyik sem prémium. Csak szimplán működtek, nem kellett ilyen marketingfossal reklámozni őket.
 
Akik a tanácsomra vásároltak Samsung készüléket? Meg sem próbálom felsorolni. Lehetetlen. Bőven kétszáz felett van, akik közvetlenül a tanácsomra és bőven tízezer felett, akik az írásaim alapján. Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, kérem szóljon, hogy énisénisénis! ;)
 
Na, ezt szeretné a Samsung most összedönteni?
Azzal, hogy ilyen pocsék módon ügyintéznek? Hogy nem is ők ügyintéznek?
 
Én amúgy nem vagyok bosszúálló típus, de nem felejtek.
Részemről a tanulság a történetben a következő:
Soha többet nem ajánlom senkinek a Samsungot, mert mostantól nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.
Mert nekem van olyan is. Persze lelkiismerete csak annak lehet, akinek van lelke...
Az is van, bár most kicsit beletapostak.
És ezt az érzést nem kívánom senkinek!


2012. november 4., vasárnap

A mindenszentek se szent?

Érdekes egy világban élünk, melynek lényege az átverés. A lehúzás. Hogy a pénzünkért nem kapunk semmit, vagy jó esetben töredékét annak, amit kifizettünk. Miért pont a Mindenszentek lenne a kivétel?
Nem tudom, hány mécsest gyújtottam meg az elmúlt pár napban, de sokat. És nem is merem összeszámolni, mi pénzt öltünk bele a halottak napjába. De az ember nem spórol ilyenen és évente egyszer megadja a módját.
És ezt tudja is az ipar, ami erre a pár napra épült rá. Minden szart eladnak nekünk, mi pedig meg is vesszük.
Bele is törődtem ebbe.
Persze van, ami azért kiveri nálam is a biztosítékot. Ilyen volt ez a mécses:

A jobb oldalon az, amit a boltok polcán látsz, amikor megvásárolod. A bal oldalon, ami valójában. A lényeg tehát, hogy a kívülről 5 centi magasnak látszó mécsesben 2 centi viasz van. Hogyan lehetséges ez? Mutatom:
Alul üreges...
Mit fűznék ehhez hozzá? Mit kérdeznék attól, aki ezt kitalálta?
Ünnep ide vagy oda, mégis valahogy az jutott eszembe, hogy anyád sírjára is ilyet vinnél, TE MOCSOK?