Plusszáfa

Komment nélkül rovatom következik (avagy: elfogtunk egy levelet):

********************************************

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Imént jártam a szervizben és engedje meg, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmét!

Március 8-án adtam be Önökhöz egy Sony Vaio netbookot azzal a hibával, hogy nem kapcsolt be.

A kollégájuk a készüléket átvette, megnézte, kipróbálta a töltőmet, kipróbálta egy másik töltővel és viszonylag hamar megállapította, hogy tápkör hiba okozza a jelenséget.

Megegyeztük abban, hogy a javítás költsége  18.000,- HUF lesz. Ha a szétszereléskor bebizonyosodik, hogy tényleg ez a hiba oka, akkor minden további értesítés nélkül nekikezdenek a javításnak és értesítenek, ha kész lesz.

Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, a kollégájuk, Zsolt (legalábbis az átvevő nevénél ez szerepel) azt felelte, hogy "pár nap".

A mai napon felhívtak telefonon, elmentem a netbookért és el is tudtam hozni.

Használom, működik és a történet pozitív kicsengésű is lehetne.

De...

1. Március 8-án adtam be a netbookot, ma pedig március 21-e van. A pár nap nekem nem azt jelenti, hogy 13 nap múlva kapom vissza a készüléket. Még akkor sem, ha közben március 15-e miatt hosszú hétvége volt, mert ezzel együtt is 7 munkanap telt el. Ha ezt tudom, máshová viszem a netbookot.

2. A múlt héten többször próbáltam hívni a szervizt a megadott telefonszámokon és senki nem vette fel a telefont. Már azon gondolkodtam, hogy elmegyek személyesen és ezt ma meg is tettem volna. Szerencsére ma hívtak, de mindenképpen érdekes és nem javítja a bizalmat egy céggel szemben, ha napokig nem elérhető.

3. Amikor leadtam a készüléket, kaptam egy átvételi lapot, amire rá is írták, hogy 18.000,00 ft lesz a javítás. Ennyit és nem többet írtak rá és a kollégájuk ennyit és nem többet közölt velem. Ezzel szemben ma megyek érte és kifizettetnek velem 22.800,00 forintot (kerekítve). Amikor rákérdezek, kollégájuk (egy másik) kaján vigyorral az arcán megjegyzi (kvázi a képembe röhög), hogy "Ja, az nettó volt ez meg bruttó...". Hozzátette még azt is, hogy "Mondani szoktuk és a javítási lapon is ez van rajta:"

Nos, itt jegyzem meg, hogy nem mondták és a javítási lapon sincs rajta. Ennek bizonyítására befényképeztem a javítási lap vonatkozó részét. Sehol nem szerepel ezen, hogy +áfa, vagy hogy netto. Mivel Önöknek is van belőle egy példányuk, nyugodtan nézzék meg, nem állítok valótlant!

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Tudom, az hibázik csak, aki dolgozik és a javításba adás napján kollégájuk eléggé náthás volt, így érthető, ha elfelejtette mondani az áfát. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem szép dolog, hogy ha valaki náthás és nem marad otthon. Főleg akkor, ha ügyfelekkel találkozik, akiket megfertőzhet, de megértem ezt is, hiszen a táppénz összege kevesebb, mint a fizetésé).

Azt is tudom, hogy a verseny fokozódik és kénytelenek a konkurenciának aláígérni, és mindenkit át lehet verni egyszer (lásd: kevesebbet mondunk, mint a konkurencia, majd a végén hozzácsapjuk az áfát), de itt jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy a munkát (remélem) jól elvégezték, ezzel a viselkedéssel vágják agyon a megítélésüket.

Azt is megértem, ha kollégáik unják a munkájukat és a sokadik ügyfélnél már elmarad az udvariasság. Még az is lehet, hogy én értettem félre a mosolyt, ami lehet kényszeredett, zavarodottságból fakadó. Mindenesetre ha a kolléga azt mondja nekem ma például, hogy "Tisztelt Uram! Sajnálom, ha a kollégám elfelejtette mondani és nincs rajtra a munkalapon!", akkor ezt a levelet meg sem írtam volna.

Én egy békeszerető, (többnyire) nyugodt és (többnyire) udvarias ember vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy balek is egyben. Az, hogy nem balhézok az ilyen esetekben csak azt jelenti, hogy a sorsra bízom az Önök megbüntetését. Ugyanis megkapják azt a sorstól, amit érdemelnek. Hogyan és miért? 

Itt vagyok például én, jelen minőségemben mint magánember és lehetnék akár egy elégedett ügyfél is, aki jó véleménnyel távozik és viszi a jóhírüket.

Ehelyett most éppen és konkrétan úgy érzem, hogy csúnyán becsaptak, egészen pontosan 4.874,00,- magyar forinttal.

Ugyanis ha a boltba bemegyek és kérek 30 deka párizsit, ott sem nettoban mondják az árát, hanem bruttoban. Úgy is mondhatnám, hogy a magánembereket nagyon nem érdekli, mennyi nettoban egy szolgáltatás ára. Minket az érdekel, hogy a végén mennyit kell kifizetni. Ha pedig mondanak egy összeget, majd a végén az valahogy egy ötezressel több lesz, attól átverve fogjuk érezni magunkat. Így érzek most én is. Becsapva érzem magamat.

És mint ilyen ügyfél, nem fogok soha többet Önökhöz fordulni, de még az ismerőseimnek sem ajánlom majd Önöket. Lehet, ez fel sem fog tűnni Önöknek és ez a legnagyobb baj. Főként ezért írok most. Hogy tudják: annak ellenére, hogy szó nélkül kifizettem az emelt összeget, még nem értek egyet a sunyi módszerrel.

És vagyok egyben tech újságíró, aki egy cikket mindenképpen fogok kerekíteni arról, hogy mennyire is oda kell figyelni a javításba adásnál ezekre a kicsi, de annál idegesítőbb sumákolásokra.

Önöknek végülis csak egy indokból írok, mégpedig azért, hogy tudják meg a véleményemet. Szóból ért az ember. 

Ha ez egyedi eset, akkor így jártam, ezt is el tudom fogadni. De ha ez általános, akkor javaslom, hogy változtassanak!

Ez a hozzáállás nem vezet jóra és meg lesz a következménye.

És végül mint békeszerető és minden ellenérv mellett is jóhiszemű ember, azt Önökre bízom, hogy ezt a helyzetet hogyan reagálják le és például minimum elnézést kérnek-e tőlem, és/vagy kitalálnak-e valamit arra, hogy ne érezzem magamat átverve.

Maradok tisztelettel:

név

Hogyan ábrándultam ki a Samsungból

(Barátokkal beszélgettünk, és összeszedtem, hogy miért nem veszek soha többet Samsung cuccokat. Mivel a bejegyzés elég jól sikerült, bemásolom ide is, okulásul. Íme:)

Nekem volt Samsungom, jó sok. Úgy is mondhatnám, hogy Samsung fan voltam. Aztán szépen lassan ez kezdett megváltozni.
1. Az első mozzanat az volt, hogy a Samsung készülékek kezdtek egyre inkább belesimulni a többi készülék közé. Értem ez alatt, hogy nem volt SEMMI különleges bennük, amit a konkurencia gépei - soxor jóval olcsóbban - ne tudtak volna. Itt már csak márkahűségből maradtam a Samsungnál.

2. A második mozzanat az volt, amikor a többi gyártó szépen elkezdett jó dolgokat - a Samsungnál jobb dolgokat - belepakolni a készülékeikbe. Így például jobb kamera került a Sony telefonokba, HTC-kbe. Itt még kitartottam, mert a Samsung nekem még jó volt és nem volt szükségem például fém házra vagy 20 megapixeles kamerára.

3. A harmadik mozzanat az volt, amikor a többi gyártó egyre jobb minőségben kezdte el gyártani a telefonjaikat és kezdték lerúgni magukról a "szappantartó" dizájnt, azaz a feleslegesen lekerekített sarkokat, amiktől én egyébként világ életemben irtóztam. De azt mondtam magamnak, hogy nem annyira szappantartó a Samsung, főleg az akkori Note meg eléggé szögletes volt nekem. Így maradtam, de irigykedve nézegettem a szép szögletes, férfias telefonokat.

4. A negyedik mozzanat az volt, amikor a Samsung az S IV-essel átváltott Qualcomm procira. Addig a Samsungokat én az Exynos proci miatt szerettem, amely proci, pontosabban SOC valahogy sokkal jobban támogatta a multimédiát. A Samsungoknak szebb volt a hangja, a videókészítés sokkal kevésbé akadt. Na, az S IV-es volt nálam tesztelésre egy időben a HTC One-nal és mindketőben ugyanaz a proci volt, de a HTC One szuper jól futott, mígy az S IV egy akadós fos volt. Ráadásul a HTC One full fémházas volt, ettől olyan érzésem volt, mintha egy kősziklát tartanék a kezemben. A Samsung Galaxy S IV meg... legóműanyag. Itt nem váltottam, mert én akkoriban már a nagyképernyős cuccok felé tendáltam és boldog voltam a Note-tal. Az egy jó telefon volt, amíg...
5. Ötödik mozzanat, folytatva az előző gondolatsort, a Note egy jó telefon volt, amíg a Samsung saját maga EL NEM CSESZTE egy firmware-frissítéssel és a másfél-kétnapos üzemidő le nem csökkent 8-12 órára. Ezt a hibát SOHA nem javították ki és Walton barátom, aki ennek tudatában és ennek ellenére megvette tőlem - főként otthon tartózkodik és adtam hozzá egy extranagy akksit is, így nem érezte meg a battery-gate hatását - szóval ő még vagy másfél évig használta és ezidő alatt a buzi Samsung - ekkor már ez volt az állandó jelzője nálam - ezalatt sem volt képes kijavítani ezt a szarvas hibát. De én ekkor még boldog voltam a Note II-vel, azzal nem voltak ilyen hibák. Voltak mások.
6. Hatodik mozzanat: a Note II egy szép decemberi napon, karácsony előtt az asztalon fekve egyszercsak kinyiffant. Szerencsére garanciás volt még, de ez a Samsungnál nem jelent semmit. Ugyanis a nagyképűen hírdetett PRÉMIUM szolgáltatásuk keretében le se szartak. Egyrészt nem kaptam időpontot, csak 5 nappal későbbre - addig oldd meg, ahogy tudod -, aztán a nagynehezen kapott időpontkor NEM JÖTTEK EL a készülékért, de el sem lehetett őket érni, de még a szerviz sem vette fel. Így másnap - a hatodik napon - én magam bumliztam ki Budaörsre az üveghegyen túlra, ahol - gondos előkészületek után - végül csak sikerült leadnom a készüléket. Persze ez sem volt egyszerű, mert a telefont az Expansysnál vettem, francia beszerzés volt, így elsőre a Samsung Magyarország lerúgott, hogy javíttassam meg ott, ahol vettem. Aztán némi közbenjárásra és fenyegetésre csak belátták, hogy Franciaország ugyanolyan Uniós állam, mint hazánk, ezért nem szép dolog embargóval sújtani. Végülis elfogadták javításra a telefont és azt hittem, ezzel oké minden.
7. Hetedik mozzanat: a javításra december elején leadott készüléket FEBRUÁRBAN kaptam vissza. Cserekészüléjket nem adtak, így vettem egy Motorola Defy Minit (na, az mekkora egy fos volt) és azon csöveztem majdnem három hónapot. Februárban aztán nagy fenyegetések árán visszakaptam a készüléket - addig szépen berakták egy polcra és kurvára nem foglalkoztak vele amíg le nem üvöltöttem a fejüket - érdekes módon az üvöltözést követő napon kész lett. Azaz a javítás valójában egy napba sem tellett volna, ha nem akarnak kibaszni velem, amiért francia áfával vettem a készüléket. Ennyit az Uniós szabad kereskedelemről...
8. Nyolcadik mozzanat: a készülék - amelyen teljes alaplapcsere történt állítólag - nem egészen két hét, azaz 13 nap múlva újra elromlott. Természetesen most sem tudtam elérni a szervizt semmilyen módon, így megint kimentem Budaörsre az Isten háta mögé és leadtam a készüléket. Most rutinosabb voltam és gyakorlatilag naponta hívogattam őket - már amikor fellvette valaki - így aztán alig két hét alatt kész volt a készülék. Persze ahogyan egy buhera káeftéhez illik, a telefon nem megfelelően lett összeszerelve, recsegett-ropogott.
9. Kilencedik mozzanat: megérkezett a ROM-frissítés a Note II-re is és MEGINT ELCSESZTÉK AZ ÜZEMIDŐT. Itt már sírva röhögtem. Mert tudtam, hogy ezt sem fogják SOHA kijavítani és így is lett. Mivel Walton barátom úgyis otthonülős munkát végez, megkérdeztem, hogy nem akarná-e lecseréni a Note-ot - amit tőlem vett meg - egy Note II-esre. Természetesen mélyen áron alul és azzal a feltétellel, hogy ha bármi baja előjön a készüléknek, visszaveszem. Nos, mivel vadiúj alaplapja és memóriája volt a Note II-nek, nem jött elő semmi. Az üzemidő szerencsére "csak" 12-16 órára csökkent le, így a Note II egy munkanapot azért kibírt. Így megtörtént a csere és én meg ekkor határoztam el, hogy nekem SOHA TÖBBÉ NEM LESZ SAMSUNGOM. Nem csak telefon, SEMMI!!!
10. Tizedik mozzanat: volt egy kis kitérőm ez Sony Xperia Z ultrával, amelyik túl nagynak minősült még a számomra is, így hamarosan eladtam. Ahelyett egy T2 ultrám lett, ami dupla SIM-es, ezt éppen a percekben veszi nagy örömmel birtokba Morphy barátom. Én meg most éppen egy Xperia Z3 Dual-t nyaggatok, amin 4G mobilnet van mindkét SIM-kártyán. Amikor kiválasztottam, nézegettem egy darabig a Samsung Galaxy Note IV-est is, mert abból is kijött a dupla SIM-es változat, de az a szörny majdnem 80 ezressel lett volna több, mint a Z3 dual. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy elég nekem az 5,2 colos képernyő, cserébe van egy kényelmes méretű villámgyors telefonom, eszetlen jó kamerával, hihetetlen minőségű anyagokból és olyan kijelzővel, amire szavaim sincsenek. IMÁDOM ÉS BOLDOG VAGYOK.
11. Tíz plusz egyedik mozzanat: mindaddig, amíg a szolgáltatók kínálatában nem lesz normális beszédes előfizetésekhez (nem havi húszezres bizniszcsomaghoz, hanem normális áron, normális percdíjakat adóhoz) normális adatcsomag (nem 5 GB, hanem mondjuk 20 GB vagy korlátlan), addig nekem dulpa SIM-es készülékeim lesznek. Így a beszédes csomagom az egyik legjobb beszédtarifákat nyújtja, a netes csomagom a másik SIM-en pedig 5000 forintért 20 GB adatforgalmat, ami gyakorlatilag korlátlan, azaz folyamatos YouTube-ozással, folyamatos online zenehallgatással és folyamatos wifi netmegosztással sem sikerült még egyszer sem lefogyaztanom hó végére. Grátiszként ha külföldre megyek nyaralni, az adatcsomagos SIM-et kiveszem és veszek helyi szolgáltatótól normális áron helyi mobilinternetet feltöltős kártyán és a Telekom kapja be, hogy EU országban napi 100 MB-ot 2000 forintért ad (Vicces). Ennyiért én helyi szolgáltatótól 5-10 GB-ot kapok.
Röviden ennyi...
(Asszem átmásolom ezt egy blogba...)

7 év rabszolgaság

Van ez a film, a 12 év rabszolgaság... ennek kapcsán írnám le az én 7 év rabszolgaságomat, röviden.

2008-ban kifizettem az előző autómat és visszanézve azt kellett lássam, hogy svájci frank lízinget felvenni megéri, hiszen az autó kezdeti 43 ezres havi részlete többnyire bőven 30 ezres alatt volt, sőt a végefelé már 20 ezres alatti csekket is kaptam.

Így aztán gondoltam, hogy ha így megy ez, akkor vegyünk egy nagyobb kocsit ugyanígy. A recessziónak ekkor még jele sem volt és senki nem is sejtette, hogy a svájci frank majd így elszáll.

Úgyhogy eladtam a 206-os Peugeot-mat és vettem helyette egy 407-est. 2,7 milliót vettem fel svájci frank alapú lízingre, a havi részlet 54 ezres körül volt a kötelező CASCO-val együtt.

Ezt szépen fizetgettem is.

Nyugodt voltam, mert a szerződésben volt egy olyan pont, miszerint a lízinget adó Lombard figyeli a svájci frank árfolyamát és ha 3 hónapot meghaladó időszakban az túl magas, azaz láthatóan a lízing sosem fog végetérni, akkor felszólítanak majd a forintosításra, vagy a havi részlet megemelésére.

Nos, a Lombard cseszett szólni, sőt a recesszió és a magas CHF árfolyam ellenére tartották a törlesztőrészletet nagyjából 4, majdnem 5 évig.

Na, ekkor szóltak először, mégpedig, hogy egyben fizessek ki 1,4 millió forintot, majd forintosítsam a lízinget és emeljük meg a havi törlesztőrészletet 93 ezresre.

Így tettem.

Kénytelen voltam, mert az autó kevesebbet ért, mint amennyivel tartoztam rá így ha kiszállok, a semmiért kellett volna fizetni a megemelt részletet.

Azóta, azaz majdnem 3 éve fizettük hát a magasabb részletet, de a mai napon végül kézbekaptuk a kocsi törzskönyvét. Az autó az én nevemre került.

Brutális volt az egész, de a legbrutálisabb ez az utolsó három év volt...

Egy kicsit számolgattam, íme:

Az autóra 2,7 millió forintot vettem fel 7 évre havi 54 ezres részletre, majd 5 év után közölték, hogy fizessek be egyben 1,4 millió forintot és ezzel egyidejűleg felemelték a részletet 93 ezres havi összegre. Ha kiszámolom, a 2,7 millió felvett összegre kifizettem 6,4 milliót azaz hatmillió-négyszázezer forintot... Jól tetszik látni!

Mivel az autó most nagyjából 1 millió forintot ér, lényegében én 7 évig béreltem egy autót 5,4 millió forintért. Azaz havi 65 ezresért béreltem egy olyan használt autót, amelynek a javíttatását is én intéztem. Mivel a kocsi elhanyagolt volt (mondhatnám: átvertek vele), a javíttatásra elég sokat kellett költsünk.
Visszaszámolva a javítások átlagosan havi 50 ezresbe kerültek, azaz összesen ez a kocsi nekem havonta 115 ezres magyar forintomban volt és ebben nincs benne az üzemanyag és egyéb díjak.
Balek vagyok, na! Ez nem vitás.

Persze sokan mondhatják azt, hogy mit ugatok én, mert aki ki tud fizetni havi 93 ezrest lízingre és 50 ezrest javításokra, az csak ne ugasson.

Az észrevétel jogos!

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezt a pénzt nem loptam és nem kaptam. Megdolgoztam érte, mégpedig keményen.

Mibe került nekem ez a kaland?

Nos, 2010. tavasza óta másodállásban dolgozom, tanítok. Az egyik iskolában kedden és csütörtökön esténként, a másik iskolában hétfőn és szerdán esténként, a harmadik iskolában pénteken és szombaton, a negyedik iskolában szombatonként. Persze próbáltam úgy intézni, hogy amikor hétfő-szerdás vagyok emitt, akkor ne legyek kedd-csütörtökös amott és amikor péntek-szombatos vagyok amott, akkor ne legyek szombatos amott.

De minden ügyeskedésem ellenére jellemzően hetente azért letanítottam minimum 16 órát, de volt olyan hetem, amikor 4+4+4+4+6+8 órám volt, azaz összesen 30. Mindez úgy, hogy délelőtt a munkahelyemen helyt kellett álljak, rendes napi 8 órában. Azaz volt olyan hetem, amikor heti 70 órát nyomtam le.

Aki tanít az tudja, hogy agyban ott kell lenni és hogy azért kivesz ám az emberből rendesen. Szerencsére a tanítás az agyam másik részét veszi igénybe, mint a délelőtti melóm, így a másik része tudott pihenni. Az viszont biztos, hogy volt és lesz is böjtje ennek a nagy pörgésnek, ha nem vigyázok.
Sokan kérdezték tőlem, hogy bírtam én ezt egyáltalán?

Hát elmondom.

Egyrészt van egy szenzációs feleségem, aki mindenben segít és hihetetlenül türelmes.

Őrajta csattant az ostor mindig, mert az elmúlt években bizony kissé túlhajtottam magamat és bármennyire is szeretek tanítani, kifejezetten idegbeteg voltam számos alkalommal.

Kész csoda, hogy a feleségem még mindig szeret, hiszen volt olyan időszak, amikor csak este látott. Sőt, egyszer összetalálkoztunk a metrón és azon gondolkodtam, hogy azon a héten akkor láttam először felöltözve. Mert reggel még aludt, amikor eljöttem otthonról és amikor este hazaértem, már megint ágyban volt.

Szóval szerencsés vagyok, hogy a mi kapcsolatunkat ez a rabszolgaság csak megerősítette.

Másrészt vannak a barátaim? Sokan kikoptak mellőlem és ez is érthető. Hiszen szinte minden szombaton foglalt voltam, így együtt elmenni akárhová szinte lehetetlen volt. Ha hívtak telefonon, lenyomtam, mert éppen tanítottam, vagy vizsgáztattam, vagy mentem az egyik helyről a másikra. Sokszor elfelejtettem visszahívni őket, vagy ha szükségük lett volna rám, nem tudtam segíteni, mert dolgoztam. Számos névnapot és születésnapot elfelejtettem és úgy általában is egy idegbeteg barom voltam. Nem mentegetőzök, ezek csak a tények.

Persze páran megmaradtak mellettem és Ők az igazi barátok.

Értük is hálás vagyok a sorsnak.

Aztán hálás vagyok a sorsnak az erős akaratomért. Azért, hogy valahogy belém több akarat szorult, mint azt magam is reméltem volna. Az akaratnak köszönhetem, hogy nem adtam fel soha. Ahogy az életemben sem adtam fel semmit soha.

Hálás vagyok a sorsnak az agyamért, amely bírta ezt a hajszát és hogy nem mondta fel a szolgálatot.

Összegezve tehát kibírtam ezt a 7 év rabszolgaságot, aminek ezennel vége.
Az már szinte mellékes, hogy mindezt egy darab vasért (lásd még így is: autó), amire egyébként semmi szükségem nincsen.

De az autó a miénk és ha a pozitív oldalát nézem a dolgoknak, most sem ér annyit, amennyiért érdemes lenne eladni. Így aztán marad, amíg szét nem esik. Az autózási szokásainkat úgyis átalakítottuk már, csak akkor mozog a kocsi, ha feltétlenül szükséges. Minden másra ott a bringa, nameg a (nem túl) jó minőségű magyar tömegközlekedés (főként a MÁV), amit minden hibája ellenére én szeretek.

Mivel a rablánc lehullt, most éppen a lepörgetési időszak van. A hétközbeni óráim egyre ritkábbak, mert nem vállalok újakat. A szombatiakat is szanáltam, de meghagytam párat, mert tanítani szeretek és azt kibírom némi zsebpénzért, ha két-három hetente egy-egy szombat délelőttöt végigtanítok.

Mostantól lesz életem olyan extrákkal, mint család, barátok, könyvek, zene, sport és SZABADSÁG.

Asszem ez jó végszó. 

Note II - műtét alatt

Sokan kérdezitek, mi van a Note II-vel? Hogy áll az ügy. Nos, pont a blog alkalmas arra leginkább, hogy ne kelljen elmesélnem egyenként mindenkinek. Úgyhogy a legújabb fejlemények, de előtte kis előzmény.

Ugyebár a Note II-t az Expansystól vásároltam. De vásárolhattam volna bárhol Európában, szerintem mint uniós polgárnak jogom van ott élni, ahol akarok és ott vásárolni, ahol akarok. PONT arról szól a gazdasági közösség, hogy határok nélkül mozoghat az ember. Erre mi van?

A Magyarországon vásárolt, de Franciaországból behozott készüléknél könyörögni kell a Samsungnak, hogy ne kelljen már visszaküldeni a franciáknak egy javításra.

A könyörgést nem én ejtettem meg, Robi barátom megtette és szerencsére kapott a Samsungtól egy állásfoglalást az alábbi szöveggel:

Csak ennek az állásfoglalásnak köszönhető, hogy - természetesen csatolva a vásárlást igazoló számlát, amin rajta van a termék IMEI száma és a vásárlás dátuma - bevették garanciális javításra a készüléket. Amíg ez meg nem történt, azért benne volt a zabszem a seggemben, hogy mi is lesz. Persze a stresszt nagyban oldotta az, hogy Robiban bízom és tudtam, hogy mindenképpen elintézi nekem a javítást ha nem így, akkor úgy. És hozzáteszem azt is, hogy kétségbeesésemben szombaton délután csesztettem a kérdéseimmel és mégis segített.

Innen is üzenem, Robi, hogy köszi! Te vagy a király! (Mondjuk ezt tudtam is). Tehát miután megnyugodtunk, lássuk, mi is történt!

 

Azt ugyebár tudjátok, hogy szombaton délután egyszercsak nem reagált a készülék semmire. Sem bekapcsolni, sem tölteni nem lehetett. Semmi behatás nem érte, simán csak feküdt az asztalon. Csak az volt gyanús, hogy órák óta nem érkezett semmi üzenet és nem hívott senki. Szombaton persze kicsit nyugisabb az élet, de akkor is. Szóval, amikor realizáltam, hogy valami nem okés, azonnal jött a fűhöz-fához kapkodás.

Mint írtam, Robi segített és ő javasolta, hogy regisztráljam be a készüléket a my Samsung oldalon és akkor kérhetek szervizfutárt.

Megtettem, szombaton megnézve azt láttam, hogy legkorábban keddre lehet kérni.

Azaz, amit a Samsung hazudik, azaz miszerint "Ha prémium Samsung készüléke a garanciális időszak alatt meghibásodna, "Prémium Szervizfutár" szolgáltatásunk keretében ingyenesen elhozzuk Öntől, majd lehetőség szerint 1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek. " az nem igaz. Illetve ferdítés.

Mi is a ferdítés? Az, hogy az ember egy ilyet olvasva azt gondolja, hogy bejelentem, kijönnek, elviszik és egy nap múlva visszahozzák megjavítva. Na, ez nem igaz.
Majdnem kimaradt az írásból, így utólag pótolom a "lehetőség szerint" kifejezést. Olyan ez, mint az "akár". Akár 10%-os kedvezmény, akár 30%-os haszon. Ismerős? Olyan gumicsont kifejezés ez is. Hogy legyen mivel takarózni. Tehát mit jelent az, hogy lehetőség szerint? Segítek: ha balfasz vagy és csak újra kell indítani, vagy hardresetelni kell, vagy bármi, amihez valójában hozzá sem kell nyúlni. Akkor "megjavítják" egy nap alatt. De akkor én is. Valójában pedig ha tényleg javítni kell, akkor egy hét, ha alkatrész is kell hozzá, akkor hetek. Merthogy egy szerviz NEM TART ALKATRÉSZT az általa szervizelt PRÉMIUM kategóriás készülékekhez? Akkor mitől is PRÉMIUM a szolgáltatás?

Eleve milyen dolog az, hogy egy okostelefonnál - ami egyébként leszámítva az iPhone-t jelenleg a legdrágább telefon ami csak kapható a világban és beleszámítva az iPhone-t is messze a a legjobb is - szóval ennél a csúcskészüléknél három napot kell várni, hogy egyáltalán időpontot kapj a javításra.

Kéremszépen! Akinek ilyen telefonja van, az EZZEL OLDJA MEG AZ EGÉSZ ÉLETÉT. Azért vásárolunk mi ilyen telefont, mert MINDEN funkcióját használjuk. Azért nem elégszünk meg egy másik, ennél olcsóbb készülékkel, mert amaz NEM FELEL MEG arra a célra, amire használni akarjuk. Alkalmatlan. Tehát ha egy ilyen készülék elromlik, akkor ROMOKBA DŐL az egész életünk. A produktivitás lecsökken, PÉNZT VESZÍTÜNK. Minden egyes perccel egyre többet.

Hozzáteszem, hogy egészen biztosan ott van valahol az apró betűs részben, hogy a Samsung nem vállal felelősséget, ha... Nem is ez a bajom.

Tudomásul veszem, hogy ha elektromossággal működik valami, ott az elektronok elkóborolhatnak néha. Meghibásodhat. Rendben.

Amivel bajom van, hogy BEHAZUDJÁK nekem - nekünk -, hogy PRÉMIUM szolgáltatást kapunk a prémium áron megvásárolt készülékünkre.

Nézzük, milyen is a prémium szolgáltatás!

1. Ezt már írtam, de a rendszerezés kedvéért még egyszer: HÁROM nap múlva kapunk időpontot egyáltalán. Nagyon gáz.

2. A megkapott időpontban NEM TELJESÍTIK A VÁLLALÁST, azaz nemhogy nem jönnek ki a készülékért, de fel sem hívnak, hogy ekszkjúzmi! Egyébként azóta sem.

3. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de leráz, idézem: "Ha a kollégák megígérték, hogy keddre mennek, akkor kedden menni is fognak". Innen üzenem, hogy CSÜTÖRTÖK VAN. Azaz egy nagy lópikulát jönnek.

4. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de átirányít a magyarországi szervizelést intéző KÁEFTÉHEZ, hogy amennyiben mégsem jönne a szervizfutár, őket hívogassam bizalommal.

5. A KÁEFTÉ nem elérhető. Sajnos minden ügyintézőjük foglalt, hagyjak üzenetet, visszahívnak. Tizenötször hívtam kedden, végül csak hagytam üzenetet is, amelyben meghagytam a telefonszámomat is. Nem hívtak vissza. Máig sem.

6. Harmincadikra sikerült véletlenül valakivel beszélnem, aki élő szóban is megígérte, hogy felírta a telefonszámomat és hogy a kolléganője visszahív. Azóta is várom.

7. Közben este lett. Szerdán, azaz tegnap megint hívogatom őket, természetesen megint minden ügyintéző foglalt. Mivel Budaörs közelében vagyok, hát merész gondolattal kimegyek személyesen. Az Isten háta mögött vannak egy olyan épületben, ami méltatlan a Samsunghoz. Kedves gangnamsztájl urak! Lejáratják magukat ezzel. Tudják, kik vannak ilyen helyeken? Csóró, kétnyaras cégek. Nekünk, az ügyfeleknek egy ilyen látvány egyet mond: csóró a cég. Ennyi. Na mindegy, túlteszem magamat a dolgon és bemegyek. Az ügyfélszolgálaton NAGYON UDVARIASAK, de tényleg. Erre nincs panasz. Egy úriember van előttem, aki éppen azt szeretné megtudni, hogyan kell a státuszsorból levenni az órát. Még hozzá is türelmesek és csak nekem lenne kedvem ráüvölteni, hogy RTFM vazze! (Read The Fucking Manual, azaz ~ olvasd el a kib**t használati utasítást!). Nem küldik el, elmagyarázzák neki, miközben nekem fél óra múlva már Angyalföldön kéne lennem. Persze ráérnek, mert összesen ketten vagyunk az ügyfélszolgálaton. Nem csoda ez, hiszen ide a büdös francba csak az jön ki, aki tényleg elszánt. Egyébként ha ki szeretnék cseszni az ügyfeleimmel, én is kiköltöznék a pusztába. Ja! Tömegközlekedés nincs. Végül nagynehezen elhúz a primitivusz maximusz oda, ahová kívánom és sorra kerülök.

8. Kérnék a jótállást és csak a szerencsémen múlik, hogy a Samsung állásfoglalását kinyomtatva magammal vittem. Robi tanácsára. Így nem kötözködnek, beveszik garanciába a készüléket.

9. Kérdésemre, hogy miért nem jött ki a szervizfutár, azt a válsazt kapom, hogy "El vannak havazva". Visszanyelem ami éppen ki akar bukni belőlem, de a véleményem egyébként, hogy LESZAROM (már bocsánat), hogy el vannak havazva. Ha keddre ígérik a kiszállást, akkor KEDDEN tessék kiszállni. Ha ez nem megoldható, akkor:

a.) nem ígérjük keddre;

b.) felveszünk még egy kollégát;
c.) semmiképpen nem hitegetjük az ügyfelet és nem hazudozunk, hogy majd visszahívjuk, meg biztosan kimegy a kolléga, meg ilyenek.

10. Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, azt a választ kapom, hogy "El vannak havazva", így leghamarabb pénteken (versus "1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek"), de valószínűleg csak az ünnepek után. Kérdésemre, hogy ha készen van, kihozzák-e a válasz: ide kellene bejönni érte...

11. Beletörődök. Elhagyom a bizalomgerjesztő ojjektumot és sietek a dolgomra. Közben azon gondolkodom, hogy nagy szerencsém van, hogy évvége van, mert így a helyettesítőként használt telefonon is le tudom intézni az ügyeket. Ha mondjuk éppen október lenne, akkor nekem egy ilyen késlekedés forintosíthatóan százezres, nem forintosíthatóan pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. Sok-sok Note II ára ez...

12. Meg sem kérdezték, hogy kérek-e cserekészüléket. Igaz, én sem mondtam, hogy esetleg kellene, mert mint azt írtam, nulla forintos megoldásban, hűségnyilatkozatra, vasárnap, gyorsan vettem a T-nél egy Defy Mini vízálló telefont, ami jó lesz dublőrtelefonnak a Note II mellé. Meg jól jön, ha valekinek bedöglik a készüléke a haveri körből (mert nekem is jól esett, amikor páran felajánlották, hogy adnak kölcsön...). Sóval (sic!) én megoldottam, de ha a Samsung szervizre várok, akkor szombattól szerdáig NINCS telefonom. Semmilyen, nemhogy okos. 2012-ben azért ez nagyon gáz ám...

13. Ma, azaz pénteken felhívtak, miszerint "Alkatrészre kell várni" és így a legjobb esetben szilveszter előtt, de valószínűbb, hogy januárban készül el a Note II.

 

Összegezve tehát:

Tudom én, hogy karácsony van. Tudom én, hogy el van havazva mindenki. Tudom, hogy más márkáknál sincs ez másként. Tudom, hogy a prémium szolgáltatás egy plusz.

De:

a.) Én nem szoktam olyat ígérni, amit tudok, hogy úgysem tarok be. Többet nem is várok el senkitől, csak ennyit. Azért, mert én például nem engedhetem meg magamnak, hogy lejárassam magamat. Mondjuk én nem vagyok óriáscég...;

b.) Az ügyfelet (ez volnék én is) NEM ÉRDEKLI a Samsung és az általa megbízott KÁEFTÉ nyomora! Az ügyfelet csak az érdekli, hogy az ő készüléke működjön. A Samsungnak és a KÁEFTÉNEK én csak 1, azaz egy ügyfél vagyok a sok közül, nekem viszont ők "A SAMSUNG". Ezekből a dolgokból ítélem meg őket. És ez a legnagyobb gáz ám.
c.) Ha nem üzemeltetek saját szervizhálózatot, hanem megbízok egy alvállalkozót a szervizeléssel, akkor ELLENŐRZÖM néha az alvállalkozómat és nem fedezem az ügyfélszolgálaton is, mondván "Ha megígérte, úgyis jön".
d.) Attól, hogy udvarias vagyok, még az ügyfél úgy fogja érezni, hogy le van rázva. Be van csapva. Udvariasan is lehet tiszteletlennek lenni, például: Legyen kedves és menjen maga a büdös francba! Ugye, milyen udvarias? Attól még elmehet az illető a büdös francba.
e.) Lehet magyarázkodni, de attól még a végeredmény az elégedetlen ügyfél. És ez ám a gáz!
 

Miért is? Hát röviden erről pár szót:

2006-ban vásároltam az első Samsung telefonomat. Ez egy Z560-as volt. Azért vettem, mert ez volt az első HSDPA-s telefon a szolgáltató kínálatában. Akkor még nem voltak érintőképernyős telefonok, így PDA-val párosítva használtam. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok, azonnal leváltottam a telefon+PDA kombót egy okostelefonra. A feleségem még évekig használta a Z560-ast, ami a múlt évben lehelte ki a lelkét. Most is csak a töltőcsatlakozó tört ki és nem érte meg javíttani. Azaz 5 évet ment tökéletesen. A feleségem Samsung Galaxy Ace-t kapott helyette.

Azóta volt pár telefonom, de csak a Samsungokat írom:

I900 Omnia, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

I9000 Samsung Galaxy S, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

I9100 Samsung Galaxy S II, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

N7000 Samsung Galaxy Note, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

N7100 Samsung Galaxy Note II, meghibásodás és borzasztó ügyintézés. De a legjobb, mi most kapható.
Mindegyik telefon minimum egy havi átlagfizetésnek felelt meg a maga idejében, mégsem volt egyik sem prémium. Csak szimplán működtek, nem kellett ilyen marketingfossal reklámozni őket.

 

Akik a tanácsomra vásároltak Samsung készüléket? Meg sem próbálom felsorolni. Lehetetlen. Bőven kétszáz felett van, akik közvetlenül a tanácsomra és bőven tízezer felett, akik az írásaim alapján. Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, kérem szóljon, hogy énisénisénis! ;)

 

Na, ezt szeretné a Samsung most összedönteni?

Azzal, hogy ilyen pocsék módon ügyintéznek? Hogy nem is ők ügyintéznek?

 

Én amúgy nem vagyok bosszúálló típus, de nem felejtek.

Részemről a tanulság a történetben a következő:

Soha többet nem ajánlom senkinek a Samsungot, mert mostantól nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.

Mert nekem van olyan is. Persze lelkiismerete csak annak lehet, akinek van lelke...

Az is van, bár most kicsit beletapostak.

És ezt az érzést nem kívánom senkinek!



Note II - halott

Nem szólt semmit, csak simán kinyiffant. Alig két hónap használat után. Mikor, ha nem szombaton?

A jelenség: használtam egész délelőtt, majd letettem az asztalra. Amikor egy óra múlva venném fel, nem reagál. Nem lehet bekapcsolni, nem veszi a töltést. Hulla.

Mit lehet csinálni ilyenkor? Amikor az egész életed a Google rendszerében van? CSak egy másik Google telefon kell, és minden oké. Nade honnan.

Heveny keresgélés, mert van valahol egy Spica a házban. De hol? Minden dobozt átforgattam, de nem leltem. Ekkor találok egy másik Androidot. T-Mobile Pulse néven megy. Nade nem enged be... Próbálom hardresetelni, nem lehet. Ekkor felhívom a hugomat, akié volt. Ő mondja, hogy a Spica nála van és be is ugrik, hogy tényleg odaadtam neki, amikor a kórházba ment. Nehogy a Galaxy SII-t lopják el. Aztán nála is maradt. Ezért nem találtam...

Közben nyomozás: a Note II-t elviszi a Samsung szervizfutár, de leghamarabb kedden.

Gyors nézelődés a T oldalain. Vannak készülékek hűségnyilatkozatért nulla forinttal elhozhatók.

Köztük például a Defy Mini. Vízálló. Ha megjavul a Note II, akkor jó lesz dublőrtelefonnak. Csónakázáskor, kirándulásokra, sportoláshoz jobb az ütés-, por- és vízálló készülék.

A döntés hamar megvan. Gyors beüzemelés és máris újra rendszerben vagyok.

Igaz, semmi memóriája nincs, három szoftvert lehetett rá telepíteni és megtelt. De nem baj. Arra jó lesz, hogy kibírjam ezt a két hetet, amíg a Samu megjavítja a Note II-t.

Na, így lettem Motorolás...

Az idegesítő ülészaj esete

Ígértem, hogy megírom, hogy is volt ez a zaj dolog az autómmal. Hát íme:

Lassan két éve már annak, hogy az autómat egy szervizelés után visszakapva halk percegésre lettem figyelmes. Nem volt nagyon észlelhető és bizony sok barátomnak mutogattam, akik nem is nagyon hallották, mit is mutatok és többen javasolták, hogy hangosítsam fel a zenét a kocsiban. Nameg, hogy ők bizony ilyesmivel nem foglalkoznának.

Én viszont igen. Túl jó a fülem, mint azt bizonyára tudjátok. Szóval engem halálra idegesített a zaj, ami akkor jött általában elő, ha az anyósülésen nem ült senki. Helyesebban azután, hogy az anyósülésen ülő valaki kiszállt a kocsiból.

Gondoltam tehát, hogy az ülőfelülettel van baj, illetve a zaj valahogyan kapcsolódik az üléshez.

De mit tud ilyenkor tenni az ember? Elviszed a kocsit a szervizbe, ahol kifizeted a borsos óradíjat, majd azt mondják, hogy kész. És mivel a dolog jellege olyan, lehet, hogy a zaj nem fog előjönni pár hónapig, aztán meg hogy mész vissza a szervizbe, hogy bizony megint itt van?

Szóval ez - amellett, hogy drága - nem járható út.

Marad a saját magad által végzett buherálás.

Amikor az ember alánéz az ülésnek, ilyesmit lát:

Ha nem vagy szakember, eleve nem tudod, mi-micsoda. Aztán az ember utánaolvasgat, nameg nyomkodja a gombokat és figyeli, mi történik.

Azt hozzá kell tennem, hogy az autó fullextrás, azaz van ülésállító motor három (előre-hátra, az eleje le-fel és a hátulja le-fel), emellett van ülésfűtés (bár ez manapság már nem túl extra), nameg nyomásérzékelés, hogy ül-e valaki az ülésen és ha igen, akkor bekapcsolta-e a biztonsági övet. Emellett a háttámla vezetékei is itt vannak, annak döntése és a deréktámasz is innen vezérelt. Röviden tehát, van spagettitészta az ülés alatt és aki nem autóvillamossági szerelő, annak igencsak ijesztő a látvány.

Mondjuk én bátor vagyok, így nekigyürkőztem és mivel a zaj olyan volt, mintha műanyagot pengetne az ember (vagy a körmödet pengetnéd), szépen elkezdtem a vezetékeket betekergetni szövetes szigszalaggal, hátha egyszercsak megszűnik a zaj.

Néha sikerem is volt, pár hétig nem hallottam, de aztán előjött megint. Na, ilyenkor néha már majdnem eldurrant az agyam.

Aki nem ismer, annak tudnia kell azt is, hogy maximalista vagyok, legalábbis az autó terén és nem viselem el, ha csak a legkisebb dolog is nincs rendben. Nálam nem zöröghet semmi, még a kesztyűtartóban is kis dobozokban vannak a cuccok, mert bántja a fülemet a legkisebb zaj is. Hogy érzékeltessem a mániám komolyságát: a rendszámtábla alatt kinyomtam sziloplaszttal a hézagot, mert rezgett és hallottam. A hátsó rendszámtáblát... Szóval a helyzet komoly, de megtanultam együttélni vele. Mivel megváltozni nem tudok.

Így aztán el tudjátok képzelni, mennyire idegesített, hogy a tökéletes állapotban tartott kocsiban egy ilyen zörgést hallok és nem tudom megszüntetni.

Mint mindig, most is megálmodtam a megoldást. Éjjel a tudatalatti dolgozik és nem egyszer ébredtem úgy reggel, hogy álmomban kisakkoztam a megoldást egy problémára. Most is így volt.

Arra ébredtem szombaton reggel, hogy a zajnak nem a vezetékekkel kell összefüggésben lennie, hanem magával az üléssel. És ekkor kezdtem el jobban megvizsgálni, hogy maga az ülés szerkezete hogyan is épül fel.

És felemelve az ülést a legmagasabb pozícióba és bedugva a telefonomat - merthogy belátni szabadszemmel nem lehet - sikerült meglátnom azt, hogy az ülés fém keretéhez az ülőfelület bőr kárpitját egy V alakú laposvas fogja. Az van rá felpattintva. Csanúsan olyan lemez ez, ami simán adhatja azt a zajt, ami engem az őrületbe kergetett.

És mit láttam? Hát a lemez ki volt akadva és a levegőben lebegett. Amikor valaki ráült az ülésre, akkor kicsit eltávolodott és így nem tudott odaverődni, viszont amikor nem ült rajta senki, akkor közel került és a zötyögősebb utakon odaverődött.

Visszaakasztottam:

És azóta nem zörög.

Tudjátok, milyen érzés ez?

Nem tudom leírni sem. Meg sem próbálom.

Akit hozzám hasonlóan idegesítenek az ilyen zajok és volt már valaha ilyen élménye, az úgyis tudja.

Mindenesetre kevésszer éltem át az életemben ilyen eufóriát, mint ekkor...

Bocsánatkérés - el van intézve

Már-már ott tartottam, hogy nem nagyon éri meg durrogni, mert semmi eredménye. Erre ma felhívnak abból a szervizből, ahol az autóm karambolos javítását intézték, és vagy egy órán keresztül faggatnak, hogy mi is történt. Az előzmények a blogomban, korábban elolvashatók.
Szóval most először elmondhattam a magamét legalább az ügyintézőnek, igaz semmi hasznom nincs belőle.
De mégis jobb most.
Igaz, a beszélgetés végső konklúziója az volt, hogy kcsög a biztosító és kicseszett velem és a szervizzel is és hogy ők semmiről nem tehetnek. Ez persze nem igaz.
Ugyanis azt a hibát elkövették, hogy velem nem közölték, hogyan is áll az ügyem. Ha szólnak, akkor még lehetett volna tenni valamit. Most már nem. Ez nekem 60 ezresemben van, meg jó néhány óra idegeskedésemben...
A szerviz ügyintézőjében legalább volt annyi (igaz, csak a Peugeot Magyarországnak tett panaszom hatására), hogy felhívott, meghallgatott és elnézést kért. És persze felajánlotta, hogy valamiképp szeretnének kártalanítani az engem ért kellemetlenségekért. Ez egy szép gesztus. Gondolom ők is kedvezményes javításokra és alkatrészárakra gondolnak...
Csak az a baj, hogy ha engem egyszer átvernek, akkor én többet nem tudok bízni. Ebben a szervizben a biciklimet sem javíttatnám, nemhogy az autómat.
Úgyhogy a gesztust értékelem, nem haragszom, de KÖSZÖNÖM, NEM! Én oda többet be nem teszem a lábamat, az biztos. Fizikai fájdalmat éreznék ugyanis, égetné a kezemet a kilincs...
Ez van az önérzetes emberekkel. Kihalóban lévő faj vagyunk, de él még pár példány belőlünk.

T-Mobile Pulse - rendeltetésellenes ha használom?

Nem tudom eldönteni, hogy a harag a pofátlanság miatt, vagy a tehetetlenségemben érzett düh a nagyobb, hát döntse el az olvasó, szerinte melyikhez van nagyobb jogom.
Történt, hogy testvérhugom vásárolt a T-Mobile-től egy Pulse fantázianevű, egyéként Huawei típusú okostelefont. Tette azt a tanácsomra, mert a telefon Androidos, és aki értelmes ember, minden előképzettség nélkül elboldogul vele. Persze olcsó is volt, ez volt benne a legvonzóbb. Megnézte, tetszett neki, segítettem összelőni a Google fiókjával, a mobilnetjét áttetettük a telefonszámára és elkezdte használni. Boldogult is vele, még boldog is volt vele.
Akkor miért techshit ez? A T-Mobile tette azzá.
Az első momentum, hogy a vásárlás napján, délután uszkve 4 órától éjfélig 3300 forintot számláztak ki a huginak, mondván, hogy még nem volt aktív a Relaxnet, amit kötött rá, így valami starter csomag szerint számoltak az adatforgalomért. Ez azért szép, mert volt nekem az emlékeim között valami, hogy a T-s változtatások csak éjféltől élnek, ezért rákérdeztem konkrétan az ügyintézőnél, biztosan mostantól él-e a mobilnet előfizetés és a kis hölgy magabiztosan válaszolta, hogy igen. Röpke egy hónapos levelezés után nagynehezen jóváírták a számlán az összeget, ez persze nem használt a T iránti bizalmunknak.
Alig telt el pár hónap, a hugi hív, hogy a telefon nem veszi a töltést, hiába dugja bele e töltőt. Gyorsan elmentünk a T Duna Plázás boltjába és a szervizben megnézettük. Mind kiderült, a töltést is ellátó adatcsatlakozó letört és a szervizes úriember közölte is, hogy ezt valószínűleg nem javítják. Azért beadtuk, ugyanis semmit nem tettünk a telefonnal, egyszerűen szutyok a minősége.
Kértünk mi cserekészüléket, de a T elad olyan telefont, amin lehet mobilinternetezni, de nem, tart olyan cserekészüléket, amellyel helyettesíteni lehetne. Úgyhogy választhatunk: vagy telefon, vagy stick a nethez. Nem kértük, szerencsére nekem van pár telefonom, adtam egyet a huginak, amivel elkaristol ebben a pár napban. Persze az kérdés, milyen hozzáállás ez?
Teltek a napok, és a szerviztől jött az SMS, hogy átvehető e készülék. Természetesen javítatlanul, mert a "szakértő", akit természetesen a T foglalkoztat, megállapította, hogy a készüléket nem rendeltetésszerűen használták.
A hugom (is) nagyon vigyáz a készülékeire, az ezelőtti telefonja 6, azaz HAT éves, és még mindig tökéletesen működik. Ezt a szutyok Pulse-ot sem ejtette le SOHA, simán dugdosta bele a töltőt, minek következtében a csatlakozó letört. A T természetesen más véleményen van, de nem hagyjuk ennyiben.
Szóval fogyasztóvédelem. Naná, hogy azért teszi meg ezt a T, mert megint a fejétől bűzlik a hal. A fogyasztóvédelmi hatóságot felhívva azt a közlést kaptuk, hogy kapacitás hiányában nem foglalkoznak az üggyel, menjünk a KERMI-hez. Ott azt mondták, hogy mobiltelefonnal ők nem foglalkoznak, menjünk az NHH-hoz, azaz a nemzeti hírközlési hatósághoz. Az NHH pedig azt mondta, hogy ők készülékkel nem foglalkoznak. Itt a vége, fuss el véle.
Szóval a T saját szakértőja azt mondja, hogy a készülékben rendeltetéselenes használat miatt történt a hiba és az embernek lehetősége sincs megvédeni magát.
Azt már nem is mondom, hogy azt csináltak a készülékkel, amit akartak, akár meg is feszegethették az alaplapot, hogy tényleg úgy nézzen ki, mintha leejtette volna valaki. Ez az érdekük, ugyanis. Én naív azt gondoltam, hogy valami rendes szervizbe küldik a készüléket, mondjuk a Huawei képviseletéhez, nem pedig valamelyik alvállalkozójukhoz, a Buhera kft-hez...
Mit lehet tenni?
1. Soha többet nem vásárolunk Huawei terméket;
2. Minden ismerősünknek elmeséljük az esetet és a T hozzáállását;
3. A hátralévő részleteket kifizetjük, megvárjuk amíg lejár a hűségnyilatkozat és 15 éves jogviszony után szépen átmegyünk másik szolgáltatóhoz. Az egész család.
A T spórolt nagyjából 20 darab ezrest és elveszít 6 ügyfelet. Megérte nekik? Biztosan...