Ez a kajak kajakra nem annyi, mint a weboldalon...

Itt egy levélke megint, csak a lényeges adatok kitakarása van benne változtatva. (szerkesztve: közben történtek események, úgyhogy ha korábban olvastad a bejegyzést, kukkants el a végére is, mert oda írom be a történéseket) Íme:

Kedves ****!

Köszönöm tájékoztató levelét.

A kajak vásárlása nem sürgős.

A legutóbbi levelét félreérthettem, mert azt gondoltam, hogy a weboldalon lévő árak mérvadóak lehetnek a weboldalon lévő termék esetében, ami a zöld színű és amennyiben a gyártótól az általam kért pirosat kell behozni, arra vonatkozik az Euro árfolyama miatti magasabb ár.

Ezt arra alapoztam, hogy levélváltásunk után (ami február 17-én volt, azaz több, mint egy hete) ugyanaz az ár szerepelt a weboldalukon a megrendelés pillanatában, mint amit akkor láttam. A rendszer a megrendelésemet be is fogadta azon az áron, azaz ***.***,- HUF áron, szállítással együtt.

A weboldalon a Twist 2 mellett ***.***,- HUF áfás ár szerepel ebben a pillanatban is.

Ez szerintem így félrevezető.

A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet előírja, hogy a fogyasztót tájékoztatni kell a termék áráról, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a termék árának képzésekor használt módszerről. Ez esetünkben azt jelenti, hogy ha a termék ára függ az Euro árfolyamától (ahogyan azt Ön most írja), akkor azt Önöknek a weboldalon ki kell írni.

Sem a weboldalon, sem az ÁSZF-ükben ilyen nem szerepel.

Az Önök weboldalán forint összegek szerepelnek, sőt az általános szerződési feltételeikben külön is írják, hogy az árak forintban értendők és tartalmazzák az ÁFÁ-t is.

Ezért gondoltam én, hogy valamit félreértek és ha a zöld hajó nekem jó, akkor azt meg tudom rendelni most *** ezresért.

Ha jól értem a levelét, akkor most valahol ***.***,- HUF környékén tudják a hajót behozni.

Ez elég bosszantó számomra, mert arra számítottam, hogy 15 ezressel olcsóbban jutok hozzá a hajóhoz.

De túl tudok lépni ezen és ne értse félre, mert nem szemrehányásként írom ezeket, hanem inkább segítő szándékkal, hiszen ahogyan én félreértettem, úgy más is félreértheti a dolgot.

Ha valaki nem kérdez semmit Önöktől, hanem csak szépen rányom a termékre, kosárba teszi, az akkor szembesül az eurós problémával, amikor Öntől majd kap egy hasonló levelet, mint amit most én kaptam.

Javaslom, hogy valamit ezzel csináljanak, mert ahogyan látom, Önök egy nagyon szuper cég és kár ilyesmivel rontani a vásárlók megelégedettségét...

 A vásárlásra visszatérve:

Ezt a hajót jelenleg kettő helyen látom lehetségesnek megvásárolni.

Az egyik az Önök weboldala, ahol ***.***,- HUF ért hirdetik, és megrendelés után, foglalóval, a beszállítást követően ki tudja mikor (talán majd márciusban valamikor) férhetek hozzá a hajóhoz, de ahogyan most Ön írta nekem, ez valójában ***.***,- HUF plusz szállítási költség. Körülbelül, azaz nem tudok pontos összeget. Önök kérnek 30% foglalót (amely szerintem az általános gyakorlat szerinti 10%-hoz képest túlzott mértékű), amit látatlanban kell elküldjek Önöknek. Szintén ne értse félre de mivel még soha nem vásároltam Önöknél, nem szívesen küldözgetek el **.***,- forintot főleg azok után, hogy a weboldalon az árral kapcsolatosan ilyen anomáliákat tapasztaltam. Ezért is választottam az utánvétet.

Azt is itt jegyzem meg, hogy ha az Önök hibájából hiúsul meg a szerződés, a foglalót kétszeres összegben kell visszaadják, amit megint nem tudok értelmezni ebben az esetben. Ha például még sincs piros hajó és nekem nem kell a zöld, akkor visszakapok ***.*** forintot?

Röviden tehát az Önöknél történő megrendelés kissé zavaros.

A másik hely, ahonnan a hajó rendelhető a *****.hu weboldala, ahol jelen pillanatban készleten van a hajó. Ez azt jelenti, hogy ha bemegyek a boltba, meg tudom nézni (megvizsgálhatom, hogy új-e, nincs-e hibája, jó-e hozzá a meglévő pumpám feje, beleférek-e, kényelmes-e, azaz mindent, amit egy távolból történő vásárlásnál nem tehetek meg...), aztán pedig minden további nélkül el tudom hozni ***.***,- HUF-ért. (szerk: ~4000 forinttal drágábban)

Akár ma is.

Ez nekem megér pár ezrest.

Fentiek figyelembe vételével hálás lennék, ha leírná nekem, miért rendeljem meg Önöktől ezt a hajót?!

Válaszát előre is megköszönve, tisztelettel:

Aláírás
***************************
Kaptam válaszlevelet, amelyet nem akarok ide bemásolni, mert hosszú. A lényege annyi, hogy egyrészt a gyártók nyári sport lévén nem közölték még az idei áraikat, így nem volt tudható a kérdéses kajak ára sem, másrészt ők télen snowboard boltként működnek és így egyszerűen nem foglalkoztak az árak aktualizálásával. Aztán megtudtam azt is, hogy a kérdéses kajak ára 2020 tavasztól 512 Euró lesz, ami 173.454 HUF átszámolva. A weboldal üzemeltetője szerint egyébként megfelelően tájékoztattak az árakról és sajnálják, ha félreértettem az ott leírtakat. Én ezzel továbbra sem nagyon értek egyet, de ez már így marad. Nem is kell egyébként egyetértsünk, az egyet nem értésemet én ki tudom azzal fejezni például, hogy nem vásárolok a boltnál, sőt ha a barátaim megkérdeznek róla, a véleményemet nekik is el fogom mondani. Ami a véleményem, nem kőbe véset és akár még változhat is. Egyben azt is megírták, hogy nem nevezték még őket zavarosnak (amit én sem tettem, a weboldalon lévő információk voltak nekem zavarosak). Számomra ha egy ár irányadó, akkor az nem irányár, de ezt hagyjuk most!
A levél végén pedig egyenesen azt ajánlotta nekem az úr, hogy vásároljam meg a kajakot a másik, általam említett boltban, amit én akár úgy is értelmezhettem, hogy inkább hagyjam már őket békén. Ezzel azt gondoltam, hogy a történet le is van zárva és megint egy boltot betehetek arra a polcra, ahol azok sorakoznak, akikkel nem kívánok többet semmilyen kapcsolatba kerülni.
De a sztorinak nincs vége!
Időközben ugyanis én tettem vettem, majd kimentem ebédelni a városba. Éppen egy zebránál álldogáltam, amikor is kaptam egy telefonhívást egy számomra ismeretlen telefonszámról.  A weboldaltól hívott az e-mail írója. Udvariasan, közvetlen stílusban beszéltünk és én elmondtam neki, hogy nem haragszom, csak annyit akartam jelezni tényleg segítő szándékkal, hogy ahogyan én félreértettem, úgy más is félreértheti a dolgokat és ezt javítani az ő érdeke is lenne. (Időközben az árak aktualizáslása is megtörtént a weboldalon, jelenleg már a magasabb Euro árfolyammal számolt ár szerepel, ami sajnos 12 ezressel több, mint a korábbi, de erről aztán tényleg nem a weboldal tehet.)
Ezt megértette, majd számomra meglepő módon azt javasolta, hogy Ő ugyan kiszáll ebből a történetből, de van Székesfehérvárott egy másik kajak bolt, aminek a vezetőjével ő beszélt, a telefonszámomat neki megadta, mert amennyire tudja, az a bolt akar behozni mutatóba egy olyan kajakot, amire az én fogam is fáj és jó esély van arra, hogy azt a hajót én kedvező áron megkapjam.
És mint korábban írtam, a vélemény az meg is változhat és az én véleményem itt meg is változott erről a weboldalról és az üzemeltetőjéről. Mégpedig gyökeresen és pozitív irányba.
Az ugyanis ritkán fordul elő az emberrel, hogy ilyen korrekt ügyintézéssel találkozzon.
Így aztán viszonylag jó hangulatban váltunk el, én pedig nekiültem ebédelni.
Az ebéddel végezve éppen léptem ki az Ebédlő ajtaján, amikor újra csörög a mobilom és újra a weboldal üzemeltetője van a vonalban. Az történt ugyanis, hogy amikor én ennek a blognak az első változatát beütöttem, a blogmotor betett mindenféle tag-eket, azaz címkéket a blog mellé. Köztük ilyeneket is, hogy átverés, sunyiság, becsapás, meg még ki tudja, mit nem. A blogot megtalálták és joggal sérelmezte a kolléga, hogy őt én ilyesmi jelzőkkel illettem. Én elnézést kértem tőle, mert tényleg nem gondolok így rá, főleg nem azok után, hogy konkrétan a fél országot körbetelefonálgatta, hogy nekem legyen egy hajóm. Megígértem neki, hogy ahogyan gépközelben leszek, kigyomlálom a tag-eket a blogból és ezt azóta meg is tettem. Mert tényleg nem gondolok rájuk így és főleg nem a sok segítség után. A blogmotor tesz néha ilyeneket.
Mentségemre szolgáljon, hogy sok weboldal csinálja azt, hogy kamu árakkal bevonz a keresőkből, majd ezt kihasználva megpróbál rád sózni valamit. Azt, hogy nekik ilyen szándékuk nem volt és tényleg csak egy hülye számítógépes anomáliáról van szó az is bizonyítja, hogy szereztek nekem egy hajót, mégpedig jó áron.
Mert - és ezzel a történetnek vége is lesz hamarosan - tényleg felhívott a székesfehérvári bolt, tényleg rendelnek nekem egy hajót a nekem tetsző színben, amit a gyártó - aki pénteken jön is hozzájuk más ügyben - el is hoz magával és a jövő hét elején megnézhetem, kipróbálhatom és ha tetszik, nagyon korrekt áron el is vihetem.
És mivel azt szoktam mondani, hogy a végeredmény számít, az ahhoz vezető út pedig szinte mellékes, ezt most is így gondolom. A végeredmény pedig az, hogy nekem lesz egy hajóm, kedvező áron, megfelelő színben, udvarias ügyintézés után.
És ez hepiend a javából.
Képeket majd teszek fel, ígérem!
És amit szoktam szintén mondani, hogy tévedni lehet, de emberi nagyságra vall, ha azt valaki beismeri és még javítani is próbálja.
Én is tévedtem, amikor a korábbi rossz tapasztalatok alapján bármit is feltételeztem erről a webáruházról.
A napomat megcsinálták, ahogy az angol mondja és remélem, hogy bennük sem maradt semmi szálka. Mert tényleg nem azt érdemelnék...

A 2,4 GHz az nem 5 GHz - avagy két órányi szívás a routerrel

Én azt hittem, értek a routerekhez. Legalábbis annyira, hogy egy egyszerű wifi beállítást meg tudjak csinálni. Mégis szívtam két órát vele és most leírom, hogy Te majd ne szívj.

Adott egy D-Link DIR-825-ös wifis router. Azért ez, mert egyrészt jó sok antennája van és ezért remélhetőleg (és valóban is) átnyomja a jelet a szüleim vastag falú parasztházának méteres falain. Másrészt azért ez, mert olcsó és mégis jó. Természetesen gigabites a vezetékes része és úgy általában a D-Link cuccokban ezidáig még nem csalódtam.
A wifi beállítása amúgy nem nagy ördöngösség, pár dolgot kell csak tudni hozzá. Az ember csinál egy SSID-t, azaz megadja, hogy a készülékek milyen néven lássák majd a routert, majd megváltoztatja a wifi jelszót egy olyanra, amit meg tud jegyezni. A készülék, ahogy szinte minden router a 192.168.0.1 IP-n kommunikál, az alapbeállítás a belépéshez felhasználó:admin és jelszó:admin. És ennyi, amit tudni kell az átlagembernek.

Ahogy kell, be is állítottam mindent, sőt az SSID-t a régi routerével megegyezőre állítottam, ahogy a jelszót is, így a készülékek amik már fel voltak lépve egyszer a régi wifire, nem kértek új jelszót, hanem az új wifivel is kommunikáltak megfelelően. Így nem kellett anyukám tabletjét sem átállítani, sem a mi okostelefonjainkat. Mindenki hepi, sikerült is minden nagyjából 3 perc alatt.
Aszitted?

Merthogy egyszer csak a Húgom telefonját kezdte ledobálni a router, majd az én telefonomat, majd a laptopomat... szóval valami mégsem kerek.

De mi???

Merthogy azt írta a telefonokon és a laptopokon a rendszer, hogy helytelen a jelszó. Megnéztem a beállításokat a routerben, megnéztem a beállításokat a készülékekben és egyeztek. Akkor mi van? És miért csak néha csinálja és miért csak egyik-másik készülékkel?
Soha nem jössz rá, ha nem írom le.
Mindenesetre reseteltem a routert, mindent beállítottam újra. Nem lett jó, pedig most adtam meg a jelszót. Ezerszer visszaellenőriztem, tuti jó.
De akkor miért nem jó. Már ott tartottam, hogy előkeresem a gari papírokat és visszaviszem a boltba, mert rossz.

Két óra szopacs után azért feltűnt, hogy a 2,4 GHz mellett van egy szürke 5 GHz-es fül is (a képen látszik).
Miért csak most tűnt fel?
Mert a számítástechnikában a szürke szín a NEM KATTINTHATÓ jelzésére szolgál. Szerintem a szemem (az agyam) magától kisatírozta.

Rákattintok, mégis kattintható.
És vazze, alapbeállításokon van.
Mert hiába állítottam be a router beállításait, csak a 2,4 GHz-et állította be, az 5 GHz-et nem. Azt külön be kell állítani. Miután erre véletlenül rájöttem és beállítottam azt is, soha többet nem dobott el semmilyen készüléket.
Az történt valószínűleg, hogy ha a nappaliban, a méteres falon kívül neteztünk, a készülékeink a 2,4 GHz-et használták, amikor meg a routerhez közelebb, akkor az 5 GHz-et. Merthogy a 2,4 GHz jobban áthatol a falakon, de az 5 GHz gyorsabb. Az okos készülékek ezt tudják. Amikor szerencsétlenek próbáltak átállni 5 GHz-re, nem volt jó a jelszó. Merthogy az maradt gyári beállításokon, valami 876272816 jellegű zagyvaságon. Naná, hogy az nem volt jó nekik.

Anyukám tabletje még korábbi, egyszerűbb szerzet, csak 2,4 GHz-en kommunikál, azt ezért nem dobálta le a router.
Ennyi.

Végül is hepiend van.

A tanulság: mindig állítsd be mindkét frekvenciát!

Azért persze cseszteti a csőrömet a dolog, ezért a kérdéseim főleg az IT területen jártasaknak:

1. Kattintanál a szürkével jelölt menüre és csak én vagyok a hülye, amiért azt inaktívnak gondoltam?

2. Ha beállítok egy SSID-t és egy jelszót, azt miért csak az egyik körre alkalmazza?

3. El tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy 2,4 GHz-en más jelszót akarsz használni mint 5 GHz-en?

3+1. Hány perc után tapostad volna laposra a routert? (Én mostanában szedek magnéziumot, csak annak köszönhető, hogy nem akadtam ki.)

Tönkretett karácsony

Megint egy levél, változtatások nélkül. Íme:

Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az egyik "minőségi" szolgáltatást nyújtó csapatukkal hozott balszerencsémre össze a sors, akik "minőségi" munkájukkal tönkretették a karácsonyunkat. Írom a részleteket:

Szerződött partnerüktől, a Telekomtól lett volna egy kiszállításom egy termékre, amelyet karácsonyra szántam ajándékba.

A terméket megrendeltem a Telekomnál, a megrendelést visszaigazolták XXXXXXXX számon azzal, hogy 20-án kiszállítják.

Másnap felhívott az Önök futárja és közölte velem, hogy a terméket csak én és csak a rendelésben megadott személyi igazolvány felmutatásával vehetem át, csak a házunk előtt és csak az adott napon és csak 09-17 óra között. A kiszállítás napja természetesen hétköznapra esett. Amikor mondtam a futárnak, hogy hétköznap én dolgozom, akkor arrogáns stílusban (ami egyébként végig jellemezte a kommunikációját) közölte, hogy ha nem tetszik, akkor majd valamikor januárban megkapom a terméket. Én kérdeztem, hogy nem lehet-e Budapest határában találkoznunk, de erre azt mondta, hogy őt kirúgják, ha eltér a megadottaktól.

Így aztán hajnalban bementem a munkahelyemre (75 kilométerre van Budapesten), és a szerencsémre korábban beérkező főnökömtől kértem egy nap szabadságot és hazajöttem (újabb 75 kilométer) 9.00 órára. 

A futár 10.00 körül hívott, hogy nemsokára érkezik és végül 11.00 órakor meg is állt a házunk előtt egy szakadt küllemű, bérelt teherautó két antipatikus emberrel.

Miután bekiabáltak a kerítésen, én kimentem. A teherautó hátulja nyitva volt, éppen próbálták kiszabadítani a terméket az elé pakolt más cuccok közül.

A kollégájuk telefonnal leolvasta a termékre ragasztott címkét, majd megpróbálta beadni a személyi igazolványom számát.

A rendszerük nem fogadta el, többszöri próbálkozásra sem.

Mint kiderült, a Telekom nem vezette át a változást, így hiába jelentettem be májusban, egyes előfizetéseimnél még mindig a régi igazolvány szerepel.

Ez nem ez önök hibája.

Ezek után viszont a kollégáik fogták a karácsonyra szánt terméket és visszatették a teherautóra, majd sietve távoztak.

Esélyt nem adtak arra, hogy a Telekommal a dolgot tisztázzam.

Nem érdekelte őket, hogy kezemben a megrendelés, amit meg tudok mutatni.

Nem érdekelte őket, hogy van igazolásom a kormányablakból arról, hogy az előző igazolványom száma az volt, ami tévesen a megrendelésen szerepel (ez az igazolás ugyanolyan hivatalos irat, mint maga a személyi igazolvány, még a rendőrség is elfogadja).

Kollégáik csak azt hajtogatták, hogy őket kirúgják, ha átadják a terméket.

Nem érdekelte őket, hogy a megrendelésen szereplő személy vagyok és hogy a megrendelésen szereplő ház előtt állunk és az sem érdekelte őket, hogy a kommunikációnk során kétszer is felvettem a telefont, ami a megrendelésben szerepel.

Azaz, nem érdekelte őket, hogy ÉN VAGYOK EGYÉRTELMŰEN a megrendelő.

Őket csak a személyi igazolványom száma érdekelte.

Itt jegyzem meg, hogy engem azonosítani számos adatommal lehet, ezek közül sem anyukám neve, sem a születési helyem, sem a születési dátumom, de a kiszállítás alatt még a címem sem fog változni. Az egyetlen adatom, ami változhat, az PONT a személyi igazolványom száma. És PONT ezt kell használni az azonosításomhoz?

Kollégáik nagy röhögve azt azért közölték a távozásuk előtt, hogy ez nem egyedi eset, hogy nagy számban ez van és ők keringetik a termékeket, mert a rendszer ilyen. Majd ha kijavíttatom a személyi igazolványom számát, visszahozzák a terméket.

Ezután bevágták az orrom előtt a teherautó ajtaját és távoztak.

El tudják képzelni, milyen idegesítő, hogy miután az ember hajnalban felkel, bemegy a munkahelyére, szívességet kér a főnökétől, elpocsékol egy szabadnapot, hazarohan, üldögél egy fél délelőttöt majd végül mégsem kapja meg amiért mindezt megtette?

Azért írok Önöknek, hogy lehetőséget adjak a hibák javítására.

Ugyanis Önökön kívül MINDEGYIK MÁSIK kiszállítással foglalkozó cég, akikkel eddig dolgom volt, rugalmasan meg tudta oldani az ilyen ügyeket.

MINDEGYIK. Még a sokat szidott Magyar Posta is, nem beszélve a profi kiszállító cégekről. Amilyennek önöknek is lenni kellene.

Nem gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás célravezető. 

Nem gondolom, hogy az ügyfélnek kell önökhöz igazodni és például szabadnapot kérni, mert önök semennyire nem rugalmasak. 

Nem gondolom, hogy ez az arrogáns stílus elfogadható. 

Nem gondolom, hogy a kollégáikat ilyen szinten fenyegetni kell és ezért ilyen szinten rettegniük kellene. 

Nem gondolom, hogy jót tesz egy műszaki cikknek, ha fűtetlen teherautóban áll éjszakákon át és kilométerek százait utazza be ugyanebben a lepukkadt teherautóban. 

Nem gondolom, hogy jót tesz sem az önök és sem a Telekom imázsának, ha az ügyfél ilyen dolgokkal találkozik.

ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM TUDOM AZT ELFOGADNI, HOGY AZ ÜGYFÉL NEM KAPJA MEG A TERMÉKET EGY ILYEN APRÓ HIBA MIATT.

Ugyanis az önök dolga, hogy a megrendelt terméket MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉS ELLENÉRE, az ígért időben, hibátlan állapotban leszállítsák.

Minden más mellékes.

Javaslom, hogy vizsgálják felül az alkalmazott módszert, mert ilyen stílussal nem csak a kollégáik lesznek kirúgva, hanem az egész cégük elveszti a Telekommal kötött szerződést. Az ügyet a Telekomnak megírtam, ahogyan gondolom a számos többi csalódott ügyfelük is, így ez csak idő kérdése.

Remélem, hogy az eset tanulságait levonják és másoknak nem teszik tönkre a karácsonyát!

Coca Cola - sírjak vagy nevessek?

Esztergom, barkácsáruház, italautomata, bubimentes ásványvíz, érintéses fizetés, levonja, a víz meg nem esik le. Mit lehet tenni? Van telefonszám, felhívom. 

Udvarias női hang, negyedszeri próbálkozásra sikerül is beszélnünk, mert háromszor nem hallanak és leteszik. Eddig negyed óra telt el. Elmondom a nyűgömet. A hölgy szerint ha a termék nem esik ki, az automata sztornózza a vásárlást. De majd nézzem meg a számlámon, hogy levonta-e. Mondom neki, hogy levonta, mert csipogott a telefon. Akkor adjam meg a számlaszámomat, ők is megnézik, hogy beérkezett-e a fizetés, ha igen, akkor majd visszajuttatják a pénzt. 200 forintról van szó, de már fél órája beszélgetünk. Nem túlzás a fél óra, mert még bekéri a címemet is. De minek? Megadom. Elköszönünk.

Én persze a vizet nem kaptam meg, szomjas vagyok. A közelben van lidli, átmegyek. Legközelebb majd eleve oda megyek...

Eltelik 3 hét, odahaza a postaládában értesítés, hogy utalványom érkezett.

Mivel Budapesten dolgozunk, csak akkor érem el a postát, ha éppen szabadnapos vagyok, mert reggel még, délután már nincs nyitva, hétvégén sincs nyitva.

Szerencsére szabadnapos vagyok, bemegyek. És átveszem a 200 forintot.

Kicsit viccelődünk a postás kisasszonnyal, hogy mire fogom költeni ezt a rengeteg pénzt.

Vegyes érzésekkel távozom.

Miért?

Mert örülök neki, hogy becsületes volt a Coca Cola és tényleg megküldte a pénzemet.

De rohadtul bosszant, hogy így.

Talán arra számítanak, hogy legközelebb nem fogok szólni? Ez a cél?

Hát megígérem, hogy akkor is vissza fogom kérni a pénzemet, ha ötször annyiba kerül a végén. Mert ez elvi kérdés.

Persze felmerült bennem, hogy nem lehetne ezt másképp?

Például a megadott számlaszámra visszautalni?

Esetleg azonnal?

Távszámla: halottról jót, vagy semmit

Április 8-ával megszűnt a Távszámla szolgáltatás. Én használtam, mert modern dolognak tartottam, de így utólag csak azt tudom mondani: Hála Istennek, hogy megszűnt!

Mert ha nem szűnik meg, sosem tudom meg, mennyivel jobb a Díjnet és hogy feleslegesen szívattam magamat éveken keresztül.

(Egyébként valószínűleg ezért is szűnt meg. Mert mások már korábban rájöttek, milyen szutyok.)

Nem akarok konkrétumok nélkül vádaskodni és nem is fűz semmilyen érdek ahhoz, hogy a Díjnetet népszerűsítsem (amúgy nem is kell, mert jó és ennek hamar híre is megy...), de mindenképpen kikívánkozik belőlem az élmény.

Mert az előbb igazi élményem volt: befizettem 5 számlát 18 másodperc alatt. Hajjak meg (sic!), ha ez nem rekord...

A Távszámlánál csak a mobiltelefonok számlái voltak, de ezek befizetése is minden egyes esetben szívás volt. Először is a Távszámla oldalán el kellett indítani a fizetést, majd át kellett menni az OTP (vagy aki más banknál van, annak a bankja) internetes fizetős oldalára és ott megkeresni a beérkezett számlákat és kifizetni.

Már ez is szívás (majd írom, miért), de külön szívatás volt, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok havi részletei számlamellékletben voltak és ha az ember elfelejtette ezeket a mellékleteket megnyitni, akkor simán elfelejtette befizetni a részleteket. Mindegyiket külön el kellett indítani.

Így történt az például, hogy fekete pénteken akartam volna venni egy akciós okostelefont, amely éppen a felére volt leárazva a Telekomnál, de nem sikerült, mert volt egy beragadt részletem még vagy 2 évvel korábbról (990 HUF), amiről nem is tudtam. Ugyanis amikor befizettem a havi számlákat, az egyenlegem rendeződött (990 HUF híján) és csak akkor lépett fel újból a hiány, amikor a legutolsó havi számla befizetési határideje lejárt. De addigra mindig jött a következő havi számla, amit megint befizettem és így a rendszer még csak nem is jelzett, hogy tartozom valamivel. 2 éven keresztül. Remélem érthető. Röviden tehát magam előtt görgettem egy 990 HUF-os tartozást majdnem 2 évig és még észre sem vettem.

Egészen addig, amíg fekete pénteken a Telekom webáruháza egyszer csak nem engedett vásárolni, mert szerinte tartozásom volt. 990 HUF, ami eleve vicces összeg a havonta befizetett pénzekhez képest... Az online ügyfélszolgálat nyomozta ki, miről is van szó és így tudtam csak rendezni végül.

De addigra majdnem lemaradtam az akcióról, mert ezt a tartozást úgy rendezni, hogy még aznap a rendszer észlelje is a befizetést... lehetetlen volt. Egy kollégám segített és így lett a Huginak karácsonyra szép telefonja. Szerencsével.

Mindez miért? Mert a Távszámlánál valaki tehetségtelenül írta meg a fizetési részt.

Ellenpélda: mi történt ma a Díjneten?
Szerencsére a Díjnet átvette a Távszámla ügyfeleit és én is átregisztráltam. Ma fizettem vele először és nem kicsit döbbentem le. Írom, miért:

Mivel először fizettem, kellett regisztráljak egy bankkártyát. Ez tartott 1 percig (kártyaszám, kártyatulajdonos neve, lejárati dátum és CVC kód... azaz a szokásos).

Ezután egy listában megláttam a számlákat, mellettük gomb a fizetéshez. Rányomtam, erre megkérdezte, hogy mivel akarok fizetni. Rányomtam a beregisztrált kártyára, ekkor jött az SMS a bankomtól, hogy kifizetve. Nem áttéve a bankhoz, hanem fizetve. Azonnal. És ez így ment a többi számlával is. Az egész az első számlámnál történt tétovázással együtt volt 18 másodperc. Számlánként két kattintás, két másodperc. Nem kellett sehová átmenni, belépni, ott megkeresni... semmi ilyesmi.

És azt sem kell talán mondjam, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok részletei is levonásra kerültek, egy gombnyomással.

Nem ám melléklet, keresgélés... hanem kifizetve a fő számlával együtt. Mert valaki rendesen megcsinálta a weboldalt.

Ilyen egyszerű.

Ezen felbuzdulva gyorsan felvettem a Telekom mellé az összes szolgáltatómat, akiket megtaláltam a lehetőségek között, így mostantól papír alapú csekk alig fog érkezni. Ahogy nézem, szép lassan mindegyik szolgáltató felkerül a rendszerbe és onnantól a csekkeket és a postára mászkálást el is lehet felejteni.

A tanulság?

Van. Rég megfigyeltem, hogy ami rossz, az előbb-utóbb tönkre is megy. Legtöbbször reklamálni sem kell, csak ki kell várni, ahogy hányaveti cégek megássák a saját sírjukat és belefekszenek. És ez jól is van így.

Annyi csak a baj, hogy ha nem figyelünk, addig szívunk miattuk. Így érdemes a megszokott rosszat néha körbejárni és megnézni, hogy nem váltható-e ki valami jobbra. Mert néha az új jobb is egyben.

Ha nem így teszünk, évekig fogunk szívni a saját hülyeségünk miatt, ahogyan én is szívtam eddig. Senki sem szólt, hogy "Te hülye, a Díjnet sokkal jobb, miért nem jössz át?"...
Maga a Díjnet sem próbált meggyőzni és nem tájékoztatott, hogy ők jobbak és hogy miben. Lehet, hogy már régen váltottam volna...

Ehelyett idegeskedtem. Mondjuk magamnak is köszönhetem, de akkor is:

Ez egy igazi techshit.

Samsung tévéhez Bluetooth fejhallgatót? A Samsung nem javasolja...

Történt, hogy kedves kollégám vásárolt egy Samsung tévét magának és szeretett volna hozzá Bluetooth fejhallgatót csatlakoztatni.
Miért?

Mert ellentétben a vezetékes fejhallgatókkal, itt nincsenek kábelek, és ellentétben az egyéb vezeték nélküli fejhallgatókkal, itt nincsenek egyéb eszközök, amiket dugdosni kell, ki-be kapcsolgatni.

A Bluetooth fejhallgatót egyszer párosítod az adott eszközhöz és onnantól amikor bekapcsolod, automatikusan átveszi a hangot. Kényelmes, frappáns, a 2016. évhez illik.
Ezért van egy-két tévének Bluetooth kapcsolata.

Legalábbis ezt hinnéd. Nézzük, mi történik, ha az ember szeretne venni egy ilyen fülest! A levelezést a csillagok közötti részbe illesztem, akár komment nélkül is megállná a helyét, de érdemes lesz elolvasni alatta a tanulságot is. A neveket kivettem, személyiségi jogok miatt.

Tehát:

*******************************************

Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató csatlakoztatása

Elküldve: 2016. január 06.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

UE32J5500AWXXH típusú smart tv készülékemhez szeretnék Bluetooth-fejhallgatót

vásárolni. Érdeklődnék, hogy milyen típusú/márkájú Bluetooth-fejhallgatók

párosíthatóak a készülékkel, vagy milyen műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük,

hogy a tv felismerje őket. Előre is köszönöm.

Válasz: Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató

csatlakoztatása Érkezett: 2016. január 06.

Tisztelt ****** ******!

Köszönjük, hogy kérdésével megkeresett bennünket.

Engedje meg, hogy tájékoztassuk, hogy a megjelölt UE32J5500AWXXh modellkódú

készülékhez vezetékes fülhallgató csatlakoztatását javasoljuk, ugyanis ezzel áll

módunkban biztosítani a megfelelő működést. Bluetooth fejhallgató esetén nem áll

módunkban a megfelelő működésről biztosítani Önt.

Továbbra is készséggel állunk szíves rendelkezésére e-mailben, a honlapunkon

megtalálható online chaten, vagy pedig a díjmentesen hívható 06-80/726- 7864-es

ügyfélszolgálati telefonszámunkon bármilyen, Samsung termékekkel kapcsolatos

kérdés esetén.

Üdvözlettel,

Samsung Electronics Magyar Zrt.

Ügyfélszolgálat

*******************************************

Tehát a Samsung hivatalos ügyfélszolgálat válasza az, hogy ehhez a tévéhez nem lehet Bluetooth fülhallgatót csatlakoztatni, illetve nem fog megfelelően működni.

És itt jön a csattanó:

Odaadtam a kedves kollégának az én Sennheiser MM100-as fülhallgatómat (20 ezres körüli áron kapható), hazavitte, felpárosította és milyen érdekes: tökéletesen működik. És mivel a Bluetooth egy szabvány, gyanítom, hogy bármelyik Bluetooth fülessel ugyanez lenne a helyzet.

És ilyenkor kérdések (és indulatok is) fogalmazódnak meg az emberben (K-val jelölve a kérdés, V-vel jelölve a válasz):

K1: Minek van egy tévében Bluetooth, ha nem működik megfelelően? Annyira, hogy nem vállalnak (nem mernek vállalni) érte felelősséget és inkább azt javasolják a vevőnek, hogy használjon vezetékest helyette?

V1: Ha egy kicsit szabadabb szájú lennék, azt mondanám egy ilyen válaszra, hogy "anyád"! Mármint csatlakoztasson 2016-ban vezetékes fülest, majd dugdossa ki-be és botladozzon a vezetékben a válaszadó kedves édes anyukája! De az ember moderálja magát és visszanyeli az elsőre kibuggyanó reakcióját, így röviden csak annyit, hogy köszi, de nem!

K2: Az ügyfélszolgálat tojik az ügyfélre, vagy nem ért a dologhoz?

V2: Mert az dicséretes, hogy nagyon hamar válaszolnak, de az semmiképpen nem az, hogy hülyeséget. Ha nem vagyok biztos a dolgomban (azaz nem értek hozzá, ami nem szégyen egy ekkora termékpalettát felvonultató cég esetében), akkor írok egy levelet az anyavállalatnak, ahonnan a koreai kolléga valószínűleg felvilágosít, hogy mi is a helyzet. Vagy ha nincs kapcsolatom az anyavállalattal (mert egy sufnituning cég vagyok, aki kirakta a Samsung logót de ezen kívül semmi köze a Samsunghoz), akkor rákeresek az interneten és az alapján adok választ.
Vagy nemes egyszerűséggel fogok egy Bluetooth fülest (fogadok, hogy a kollégák fele használ ilyet) és kipróbálom. Az ügyfélnek ezt meg lehet írni, türelmes lesz és gyanítom, hogy a kollégám is várt volna egy-két napot a válaszra.
K3: Mit érez most a vevő, aki kapott ugyan választ, de baromságot?

V3: Azt érzi, hogy az ügyfélszolgálat nem ért hozzá, és/vagy letojja a vevőt és udvariasan ugyan, de leráz.

Miközben - ismétlem - a Bluetooth füles tökéletesen működik a tévével és gyanítom, hogy MIN-DEN Samsung tévével, amiben van Bluetooth.

Ha más haszna nincs ennek a bejegyzésnek, akkor legalább ez. Hogy igenis működik a Bluetooth füles a Samsung okostévékkel és nyugodtan meg lehet venni hozzájuk. Ha biztosra megyünk, akkor maximum próbáljuk ki!

De az ügyfélszolgálatnak ne higgyünk!

Megbízhatóság és állandóság: MÁV?

Beidézem a MÁV-nak írt levelemet, komment nélkül. Íme:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Ma reggel, 2016. március 16-án munkába jövet a szokásos 2127. számú zónázó vonattal utaztunk.
Engedje meg, hogy segítő szándékkal rávilágítsak néhány dologra a mai reggellel kapcsolatban, ami talán magyarázatot ad arra is, hogy miért érezzük néha a vonatozást élhető életforma helyett nyűgnek és kiszúrásnak.

Nos, a reggel úgy kezdődött, hogy a szobi vasútállomásra érve azt láttam, hogy a II. vágányon nem a megszokott szerelvény áll benn. 

A történet megértéséhez tudnia kell, hogy Szobon van egy kisebb számozási anomália a vágányoknál. 

A számozás szerinti IV. vágány valójában az ötödik, de a vasútállomás épületétől, azaz az utasok szemével nézve a harmadik. 

Ha nem érti, az nem véletlen.

A vasútállomáson van ugyanis egy harmadiknak számozott vágány, amely valójában a negyedik, ráadásul ez az utasok számára már láthatatlan helyen van, de ezt mégis beleszámolják a vágányok jelölésénél. Ezért van az, hogy a számozás a peronoknál - az utasokat megzavarva - II. után IV-re vált.

A további szépséghiba az a dologban, hogy a harmadikként számozott vágány mellett valójában három másik vágány van, ezért ha elkezdi számolni a vágányokat arra jut, hogy ez a vágány valójában a negyedik. Sajnos ebből a három vágányból egyet, a legszélsőt nem számolják bele a vágányok jelölésénél.

Ha még mindig nem érti, az sem véletlen.

(Az érthetőség kedvéért egy műholdképre berajzoltam, miről van szó. Pirossal jelöltem a valós állapotot és arab számokkal a vágányok valós sorrendjét, míg zölddel és római számokkal a MÁV által használt számozást. A képet csatolom.)

De miért írtam ezeket le?

Azért, mert így érthető, hogy ha reggel egy vonat nem a megszokott vágányon áll, az az utast megzavarhatja.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vágányok számozása a peronoknál lévő oszlopokon egy helyen el van helyezve, így az utasnak nincs más dolga, mint ezt a jelölést megkeresni és a megfelelő vágányon lévő vonatra felszállni.

Ha tudja az utas, hogy melyik a megfelelő vonat.

Ezt a forgalmi iroda ajtajánál elhelyezett, ősrégi tábla jelzi, amelyen 2016-ban még akasztgatós módszerrel a kollégáik kiakasztják, hogy az adott vágányról hová megy a vonat és a mellette lévő óra mutatóit a megfelelő időpontra tekerik. Egy végállomáson, amely egyben határátkelő, nemzetközi vonatok megállóhelye és járási központ, valamint nagy forgalmú átszállást is biztosít a buszokkal érkezőknek vagy buszokkal továbbutazóknak... szóval egy ilyen állomáson ez a módszer talán vicces, de semmiképpen nem korszerű.

De elfogadom, hogy a korszerűsítés nem érkezett még el ide és bízom benne, hogy majd egyszer...

Addig is azt javaslom, hogy a hangosbemondón érdemes lenne néhányszor bemondani, hogy az adott vonat melyik vágányról indul. A mai reggelen én 06.27-kor érkeztem ki az állomásra, 06.55-ig, azaz a vonat indulásáig egyszer sem mondták be.

Mindez és az én figyelmetlenségem (amit nem tagadok) azt eredményezte, hogy én felültem az első vágányon lévő vonatra, mert azt hittem, hogy az a második vágány. El kellett volna olvassam a peronon a kiírást és nem a vágányokat kellett volna számolgassam.

Mentségemre szolgáljon, hogy a második vágányon álló vonat egy Fecske volt, nem ilyen szokott reggel közlekedni, mert zónázónak ez a szerelvény alkalmatlan. De erről később.

Közben az első vágányon az a vonat (szerelvény-összeállítás) állt, amelyikkel mi szoktunk közlekedni.

Hozzáteszem még, hogy kollégáik kinn álltak az állomás épülete előtt négyen és az ő orruk előtt két méterrel battyogtam el a rossz vágányra és ültem fel egy olyan vonatra, amelyik fél órával később indul csak (2137-es számmal). Persze gondolhatták azt, hogy én mondjuk Gödre megyek és ezért szállok a személyre. Mondjuk az azért lehetett volna furcsa nekik, hogy miért ülök fel egy vonatra, amelyik egy óra múlva indul csak, de gondolom másra figyeltek.

Főként úgy, hogy minden reggel ugyanezzel a vonattal utazom, és elég jellegzetes jelenség vagyok a kerékpárommal.

Mindenesetre senki nem szólt, a hangosbemondó sem mondta be a vonatot és az én szerencsém annyi volt, hogy kibámulva az ablakon azt láttam, hogy azok az utasok, akik velem szoktak utazni, a másik vonatra szállnak fel.

A feleségem, aki gyalog jön ki az állomásra ekkor hívott fel, hogy merre vagyok, mert nem talál a vonaton. És ez volt a szerencsém, mert így gyorsan, a vonat indulása előtt 2 perccel még volt időm átugrani a megfelelő vonatra.

Természetesen eddigre a busszal érkezők ellepték a vonatot és hiába jöttem ki előbb - mint minden reggel - már csak dupla ülések voltak szabadon.

Az én hibám volt, megérdemeltem a büntetést!

Megtanultam a leckét, soha többet nem fogok rossz vonatra szállni, mert ami ezután következett, az méltó büntetés volt számomra.

És itt el is érkeztünk oda, miért utáljuk a Fecskét és miért alkalmatlan zónázó vonatnak.

A Fecske egyébként egy szépen és igényesen felújított vonat, aki csinálta az jó szándékkal csinálta, de sajnos ehhez a szándékhoz kevés figyelem és kevés szakismeret társult. Első ránézésre egy szép vonat, még dróton ülő fecskéket is festettek rá. Sajnos a kinézet nem minden.

A Fecskét ugyanis úgy alakították át, hogy fogtak egy régi kocsit, az üléseket megfordították úgy, hogy a kocsi egyik oldaán mindegyik menetirányba, a másik oldalán mindegyik háttal került elhelyezésre. Érthetőbben: a hagyományos ablakonként 4-4 ülés egymással szemben felosztást változtatták meg úgy, hogy az ember azóta a másik ülés hátulját nézi.
Ezzel még nem is lenne baj. De - és ezért írtam, hogy kevés szaktudás párosult az átalakításhoz - sajnos betettek még egy ( vagy talán kettő) sort, nyertek ezzel 4 (vagy 8) ülőhelyet, az összes többit viszont elrontották. Mert nemhogy egy magas ember, de egy átlagos magasságú férfi (amilyen például én vagyok a magam 182 centijével) is csak úgy tud ülni, hogy a térde eléri a következő ülés háttámláját. Amellett, hogy az egész utaztás alatt az ember orra előtt egy koszos ülés hátulja van, gyakorlatilag vigyázzban kell ülni. A lábunkat nem tudjuk kinyújtani, és mivel beszúrtak egy sort, az ember könnyen kerül olyan helyre, ahol nincs ablak.
Én magam nem vagyok nagy darab, de a vállam sem fér el a másik utas mellett, így a kartámaszt felhajtva, fél fenékkel ülök ezeken az üléseken, akadályozva ezzel a közlekedést.
A Fecske ilyen, az ember egy óra utazás után úgy érkezik meg, mint akit agyonvertek.
Persze mindig van rosszabb, mert nekem - a vágállomáson felszállva - még volt ülőhelyem.
Nem ilyen szerencsések a nagymarosiak, kismarosiak, verőceiek és a váciak.
A váci utasok - és itt egy következő probléma - az első kocsiba szállnak fel. Ugyanis azért utaznak zónázóval, hogy hamar beérjenek Budapestre és ott gyorsan átszálljanak a tömegközlekedésre. Ezért szállnak az első kocsiba.
Nameg azért, mert a vonat MINDIG késik. Ha csak 5 percet is, de MINDIG.

Mi lassan három éve zónázunk vele és eddig SOHA nem ért be időre.
Az egészben az a szép, hogy a Fecskén az első kocsi a vezérlőkocsi. Azaz, a mozdony hátul van, és mint a nótábol tudjuk, "elöl ül a masiniszta". A vezérlő kocsiban a vezető fülkéje mögött kerékpárkocsi és az azzal együtt kialakított vécé van. Ez azért is problémás, mert például én, aki kerékpárral utazom, kénytelen lennék a vécészagban utazni. Ugyanis vécészag van. Úgy is mondhatnám, hogy büdös. Ezt a bűzt nem nyomja el a tisztítószer szaga sem. Beivódik a ruhába. Ezért ha tehetem, nem utazom itt. Ehelyett összecsukom a kerékpáromat, minden mozdítható alkatrészt leveszek és a kerekeket és a vázat összelakatolom. Így nem kell a kerékpáromnál legyek, nem tudnak róla lelponi semmit. Persze így is kellemetlen, hogy Budapesthez közelítve vagy kénytelen vagyok a nagy számban álló tömegen átmászni, vagy kivárni, míg mindenki leszáll, hogy a biciklimhez jussak. Ez minden reggel konfliktusforrás lehetne, de szerencsére az emberek rendesek és előreengednek. Ezzel együtt elég elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember kerékpárral utazzon az ilyen vonatokon (is), de én elszánt és eltántoríthatatlan vagyok. 

A kocsi kialakítása miatt ráadásul kiesik nagyjából 50 ülőhely. Így aztán a váciak, akik megszokták a normál kocsikat és most is ebbe a kocsiba nyomulnak fel, állnak gyakorlatilag a Nyugatiig. Mert ülőhely ilyenkor már nincs.
Mi pedig, a "szerencsések" azt vagyunk kénytelenek elviselni, hogy az arcunkba nyomják a táskát, a kabátot, vagy a hasukat-feneküket. Semmi levegő nincs.
A Fecskén utazni ezért is kifejezetten kellemetlen és fenntartom azt a véleménymet, hogy ez a kocsitípus ezért alkalmatlan Zónázó vonatnak. Csúcsidőszakban mindenképpen!
A mai reggelen - és ez volt az utolsó gyomros ma - ráadásul a vonatunkat nem a szokásos 1-8 vágányokra hozták be, hanem a 10. vágányra a Nyugatiban, azaz a csarnokba. Ez azt jelenti, hogy a megszokottaktól eltérően az ember kénytelen volt a Körút felé elhagyni az épületet, majd - én biciklivel elég hamar, de mégis - kerülővel folytatni az utat.
Ez a pár perc reggel, munkába menet annyit jelent, hogy pont ezzel a pár perccel fogunk elkésni a munkából.
Azt már hozzá sem teszem, hogy a menetrend szerint 07.54-es érkezésű vonat 08.01-re állt be. Az én munkaidőm 08.00-kor kezdődik, így ma (is) elkéstem. Én szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen elnézik nekem ezeket a pár perces késéseket (tovább maradok benn délután), de aki nem ilyen szerencsés, az kénytelen korábbi vonattal járni. Az pedig esetemben a 06.27-es (2117-es) járat, amely egyébként 64 kilométert 70 perc alatt tesz meg, a munkába járásom idejét pedig 50%-kal növeli. És az a vonat ráadásul többnyire Fecske...

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Megint hosszúra sikerült az észrevételem, amelynek nagy részét volt időm a vonaton megírni.
A segítő szándék vezérelt. Nem is várok rá érdemi választ.
Annyit kérek, hogy a döntéshozók számára tegyék elérhetővé a gondolataimat.

És mivel konstruktív személyiség vagyok, nem vetek fel úgy problémákat, hogy azokra ne javasolnék megoldásokat. Következzenek ezek!

0. (Talán nem is kellene leírnom). PONTOSSÁG az alap! Mindenáron! A vonat érjen be akkorra, amikorra írva vagyon. Érthető, hogy néha vannak késések és ezeket el is viseljük, de PONT az említett járat az, amelyik MINDEN NAP késik. És ez elfogadhatatlan. Ha kell, induljon a vonat 5 pereccel korábban (az említett járat esetében ezt javaslom, nem a későbbi érkeztetést), legyen a menetidő 5 perccel több, de a kiírt érkezést tartsák be! Ez mindennél fontosabb. Fontosabb a kényelemnél, fontosabb a légkondícionálásnál, fontosabb a tisztaságnál, fontosabb az udvariasságnál. Amíg ezt nem érik el, minden más mellékes és akármilyen erőfeszítéseket is tesznek, azoknak sok értelme nincs. Az utasok nem fogják sokra értékelni.

Ismétlem tehát: pontosság mindenek felett!

1. Javaslom, hogy a Fecske típusú kocsikat ne közlekedtessék zónázóként, de ha ez nem lehetséges, akkor reggel, a csúcsidőszakban semmiképpen. Talán szervezéssel ez megoldható.

2. Állandóságot javasolnék! Az emberek akkor szeretnek meg valamit, ha azt megszokhatják. Ilyenek vagyunk. Például ha bízhatunk benne, hogy mindig ugyanúgy fog közlekedni a járatunk, ahogy szokott. Ezért azt javasom, hogy az egész gondolkodásmódot ehhez alakítsák. A vonat mindig ugyanonnan induljon és mindig ugyanoda érkezzen! A vonat kiállítása, a szerelvény összeállítása NE változzon! SOHA és SEMMILYEN indokkal! Kezeljék ezt úgy, mintha kőve lenne vésve! 

3. A 2. ponthoz kapcsolódóan: a kerékpárkocsi mindig legyen UGYANOTT! Tudom, ez nem könnyű, mert a vonatok kialakítása ezt néha megnehezíti, de szervezéssel elérhető. Budapest esetében azt javaslom, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonat Budapest felőli végén legyen. Ezzel csökkenthető például, hogy a kerékpárosok a peronon biciklizzenek (magam soha nem teszem, de megértem, ha ott van a bicikli és nem akar 300 métert gyalogolni a vonat túlsó végéig), hiszen ha a kerékpárkocsi van leghátul, csak addig kell eltolni a biciklit. Egyben elkerülhető az, hogy a kerékpárosoknak a köztes állomásokon keresgélnijük kelljen a kerékpárkocsit, ami szintén nagyon veszélyes dolog a rohangálás és kapkodás miatt.
Ezzel a megoldással akár az is elérhető, hogy a peronokon fel lehessen festeni a kerékpárkocsi várható helyét és ez már egészen hasonlít a nyugati színvonalhoz. Mindez szinte semmibe nem kerül, csak szemléletváltás kell hozzá.

4. Utastájékoztatás! Nem minden utas képes átlátni a bonyolult, néhol logikátlan rendszert. Ha valamit megjelölnek, azt nem elég egyszer megjelölni, a jelöléseket ismételni kell. Még a Nyugati pályaudvaron sincs elég jelzés, a peronok elején tökéletesek a jelek, de a végén már nincsenek megismételve. A vidéki mállomásokon és megállóhelyeken kifejezetten siralmas a helyzet.

Munkájukhoz kitartást kívánok és maradok hűséges, START Klub Bónuszos utasuk!

Tiszetlettel:   

Azért eszednél légy, Garmin!

Szeretem a motiváló dolgokat. Szeretem, amikor valaki vagy valami segíti elérni a céljaimat.

Ezért aztán kifejezetten élvezem a számomra példát, követendő példát nyújtó emberek társaságát és nem sértődöm meg, ha a motiválásom érdekében néha akár keményebb szavakat is használnak, vagy - úgymond - csesztetnek engem. Sőt, hálás is vagyok ezért!

A számomra inspiráló emberek mellett kifejezetten tetszenek az olyan technikai megoldások, amelyekkel ugyancsak könnyebben elérem a céljaimat.

Így például semmi kifogásom az ellen, amikor a futóórám rám szól, hogy "Mozgás!"

Főleg, amikor és ha igaza van. Csak szóljon és emlékeztessen, hogy a mai napon nem mozogtam eleget és hogy ennél azért többet kellene!

De...

És sajnos megint ott az a fránya "De..."

Azt már elfogadtam - bár kifejezetten nem értek vele egyet - hogy ez a csúcstechnológiás óra nem veszi figyelembe, ha kerékpározom. Én ugyanis kerékpárral közlekedem Budapesten mindenhová. Neki ez mégsem jó. Még akkor sem fogadja el mozgásnak, ha történetesen rögzítettem az utat GPS-szel és esetlegesen még szívritmus-adó is volt rajtam. Hiába mentem el például hétfőn bringával 5 kilométert, égettem el 382 kcal-t, az nem mozgás. Az semmi...

Oké. Ha ennek a játéknak az a lényege, hogy csak a lépéseket számolja, ám legyen! Akkor számoljuk a lépéseket...

A fentebb látható képet ma fotóztam. Az óra ugyanis folyamatosan cseszeget, hogy mozgás, merthogy szerinte nem volt még elég lépés ma.

Nos, íme:

Kérdezem tisztelettel a hangomban, hogy 17129, azaz tizenhétezer-százhuszonkilenc lépés az NEM ELÉG?!?

Hova mozogjak még, miután ma 13,9 kilométert már lemozogtam és becsszó gyalog?!?!
Nagy részét ráadásul futva, hegynek felfelé...

Nasszóval megint egy igazi szutyokba sikerült beletenyerelnem.

Azért innen üzenem a fejlesztőknek, hogy gratulálok!

Minden Garmin fostalicska?

Én azt hiszem, nem fukarkodom sosem, amikor kütyüt kell választani. Adott célra adott eszközt.
Amikor túrázni és Geocachingelni kezdtem, hamar rájöttem, hogy telefonnal azt nem lehet.
Ekkor vettem a Garmin Dakota 20-ast. Céleszköz és nem volt olcsó.
Amikor futni kezdtem, a Dakota 20-assal a kézben futottam és elég sokat anyáztam, mert a felvett útvonalnak köze sem volt a valósághoz. Azt hiszem, abban egyet érthetünk, hogy egy futásnál 10%-os tévedés nem elfogadható. Pedig a Dakota 20-as folyamatosan ekkorákat hibázott.
Persze mondták többen barátaim, hogy a Dakota 20 nem erre való, meg hogy elavult technológia és azóta már eltelt 5-6 év...
Szóval, hogy vegyek egy olyan órát, amely új, új technológia és futásra van kifejlesztve.
Jót akartak nekem, nem is hibáztatom őket ezért.

Így aztán vettem egy Garmin Forerunner 15-öst. Eladtam ezt-azt és így összejött rá az egy százas híján 50 darab magyar ezres. Igen, jól tetszik olvasni: ez az óra 49.900,- magyar forintba került. A szívritmusmérő mellkaspánt nélkül, mert az már volt nekem.

Sokan gondolhatják, hogy megérdemlem a sorsomat, ha egy órát veszek ennyiért és részben igazuk is van.
De mivel mostanság elég sokat futok és még tervezem is ezt növelni, gondoltam beleáldozok ebbe. Hogy ne csaljon a mérésnél és azt lássam, ami a valóság...

ASZITTED????!!!!!?????

Kezdem azzal, hogy az óra vásárlása óta 4-szer próbáltam meg belépni a Garmin Connect oldalra, hogy a futásaimat letöltsem az óráról és megnézzem, ebből 3-szor nem sikerült.
Ma nagy nehezen igen.
Erre mit látok?
Nem ragozom, íme.
Szerkesztve: kénytelen vagyok törölni a tevékenységet, mert a Connect összeakad tőle és ezt a rosszat mutatja, nem pedig a jót. A leírás lejjebb.

Mit kell nézni rajta? Nos, a "csúcstechnológiás" GPS-es óra, amely arra van, hogy azzal az ember fusson és a futásait utána elemezze, nagyvonalúan kikapcsolt egy időre és nem rögzített semmit. A Duna-parton, semmitől sem zavartatva tette ezt. Aztán amikor magához tért, az utolsó rögzített pontot összekötötte nagyvonalúan egy egyenessel. És a végén nagyvonalúan kiadta (behazudta) az eredményt.
Így aztán én szerinte 5,34 kilométert futottam, szerinte 8,55 perces kilométerekkel. Ami egyébként még nekem is nagy visszaesés és akár el is vehetné a kedvemet az egész futástól.
Elsőre még el is hittem, mert azért csak felfutottam a kálváriára, az meg egy elég nagy domb. Szóval azt gondoltam, hogy biztosan az emelkedő miatt ilyen rossz az időm és a tempóm.

Aztán hazaérve, lezuhanyozva, az adatokat az internetre feltöltve látom a tracklogban a szép egyenest.
Biztosan szárnyaim nőttek, így repültem át az Ötöshíd és a környékbeli házak felett...

Mivel a Garminnak van erre szoftvere, lementettem az óráról a futást, a szoftverben a helyére húzkodtam a pontokat. Már amennyire tudtam, mert ugyebár olyat nem tud, hogy a két valós pont közötti, általam kreált pontokat egyenletesen elossza, hanem ahogy én húzkodom, úgy változik a sebességem és ez látszik is a fájlban. Van például egy 0,4 perces kilométerem, azaz egy helyen 150 km/órával futottam. Flash Gordon vagyok, maga!!!

Pedig logikus ugye, hogy a két ismert pont között eltelt idő ismert, az a két pont biztosan akkor és ott volt, ahol a térképen szerepel? Nem kell mást csinálni, mint a közte javított pontokat - azaz a megtett valós távolságot - szépen elosztani és egy átlagsebességet számolva megjeleníteni. Sima osztás. Matematika, 2. osztály.
Szerintem.
Persze túl sokat várok egy ötvenezres órától...

Tehát a  helyére húzkodtam a pontokat a térképen, azaz arra, amerre ténylegesen futottam.
Így legalább a megtett út valós, ha a közben felvett adatokkal ki is törölhetem a seggemet...

Mi az eredmény? Íme:

http://connect.garmin.com/activity/627162190

Azaz 6,41 kilométer és 7,26 perces kilométerek. Ez a valóság.
Versus 5,34 kilométer és 8,55 perces kilométerek. Ez a Garmin szerinti valóság.

Lehetne részletezni, de talán nem nagyon kell.
Ismétlem, hogy nem fedett terepen futottam, még csak felhők sem voltak az égen, mert a teliholdat tökéletesen láttam végig. Az óra a kezemen volt, semmi nem takarta ki, még a pulóverem sem csúszott rá.

Ilyen ideális körülmények között sem képes ez a futásra tervezett, méregdrága óra normálisan mérni.
Tovább megyek: 20,0374531835206%-os hibát csinál? Azaz 21%-osat. Egy ötödével kevesebbet mér, mint a valóság?

Nos, ennél még az is pontosabb, ha fogok egy sima stoppert, lemérem a futásom idejét, majd a térképen MADZAGGAL kimérem a távolságokat!
És mennyivel olcsóbb is...

Így aztán meg kell állapítsam, hogy ez a Garmin eszköz is egy nagy FOS és ez is teljesen alkalmatlan arra, amire nekem jó pénzért eladták.

Szerkesztve:
Közben kicsit lehiggadtam és egy szoftverfrissítést megpróbálok a készüléken és meglátjuk, hogy mi lesz belőle...

Nem jó, ha feláll!

A férfi ember élete már csak ilyen. Jobban szereti, ha áll, aminek állnia kell. Na de mi van, ha amit állva szeretünk, az fekve a jobb? Sőt, csak úgy jó igazán?

A történet egyszerű. Újra előfizettem a Google Play Zene szolgáltatásra, amelynek ugyebár az a lényege, hogy az ember az interneten fellelhető zenék között korlátlanul böngészhet. Van sok ilyen, de most egy darabig a Spotify-t próbálgattam, nameg volt egy gyenge próbálkozásom a Deezerrel, de ezt inkább hagyjuk is. Röviden annyit a Deezerről, hogy si-ral-mas.

A Spotify viszont nem lenne rossz, ha nem lenne a mobilos alkalmazásban annyi bug. Például az, hogy az EDGE kapcsolatnál kiírja, hogy offline vagyok. Neki tehát az EDGE nem internetkapcsolat. Igaz, hogy minden megy, közben levelezgetek és Facebookon simán csetelek, de szerinte offline vagyok...

Anyád az offline, az a betárcsázós, az!

Azt még el-elviselem, hogy alig van fenn pár olyan zene, ami nekem kellene, merthogy lehetséges, hogy az én zenei ízlésemmel van a baj. Azt is elviselem valahogy, hogy Uhrin Benedek minőségben jópár faszfej feltette az ismert számok satnya változatát és amikor rákeresel például arra, hogy "Life is life", akkor nem az Opus jön fel találatra, hanem valami szutyok. Merthogy fenn van a "Life is life" a Spotify-on? Fenn! Hogyrohaggyommegazösszestetü! És az a szép, hogy egész nagy meghallgatási számok szerepelnek ezek mellett a szutykok mellett. Lehet, hogy velem van a baj, hogy ha a "lájfiszlájt" szeretném meghallgatni, akkor nem arra vagyok kíváncsi, ahogyan Uhrin Benedek elénekli, hanem arra, ahogyan az Opus? Ezexerint igen, mert az Anni 80 nevű fos mellett százezres nagyságrendben vannak a meghallgatások. Tömegpusztító fegyvernek is alkalmas.

És ezeket a fosokat még csak ki sem lehet szűrni, ez az Anni 80 például MINDEN 80-as évek béli számot felénekelt - ha lehet éneklésnek nevezni - és ha nem figyelsz, véletlenül azt indítod el az eredeti helyett. Na kössssssz! Nemmmmmmmm!

De ezért még nem hagynám ott a Spotify-t. Az utolsó csepp a betelt pohár falán az volt, amit elébb írtam, hogy vidáman netezgetek, erre azt írja ki, hogy offline vagyok. Úgyhogy visszatérek a Google Play Zenéhez. Azon legalább a saját zenéimből is fenn van vagy 20.000 azaz húszezer track, így ha valami nincs meg a Google-nek, az megvan nekem. ;)

Nade min vagyok akkor kiakadva és miért is nem áll fel?

Szóval lépnék be a Google Play Zene fiókomba a telefonról és ezt látom:

Azon már meg sem lepődök, hogy a lenti menüsor kitakarja a fél gombot, úgyhogy nyomok rá a fiók hozzáadása gombra. Bejön egy belépő képernyő, amin bekéri a gmail címemet és a jelszavamat. Megadom neki, erre "Hiba a szerverrel való kommunikációban, próbálja később!" Várok vagy egy órát, újra próbálom. Ugyanez.

Na, ekkor eszembe jut, hogy külön alkalmazás-jelszavaim vannak mindenhez, lehet, hogy ez a baja. Csinálok egy jelszót a Google Play Zenének és próbálkozom azzal. Tudjátok, ilyen könnyen megjegeyzhető qqtr ztrt hutz ferts jellegű jelszó. Na, ezzel is hiba van a kommunikációban, próbáljam újra. Megint várok, ugyanez. Eltelik egy fél nap és mégis hiba van a kommunikációban.

Belépek a laptopról, simán megy. Telefonon meg hiba a kommunikációban.

Az első kva anyád itt csúszott ki...

Aztán valahogy véletlenül elfordítom a telefont és elfordul a képernyő és íme:

Abüdösk.....dat! Ahogy rányomok a mailcímemre, máris megy a zene, megvannak a saját számaim.

Gratulálok a Google programozóinak, akiknek még az is problémát okoz, hogy az álló képernyőn meglegyenek ugyanazok a gombok, mint a fekvőképernyőn...

NATO futás 2014 avagy hogyan NE szervezz futóversenyt

Ma, azaz 2014.10.05-én lefutottuk a 10 kilométert a NATO futáson. Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon köszönjük a rendezőknek a munkát!

Ezt a két mondatot mindenképpen az írás elejére szerettem volna tenni, hiszen tényleg jól éreztük magunkat, így a következő sorok nem kritikaként, hanem segítő szándékkal íródnak. Tehát (felhasználva egyik futótársam sorait, aki elég jól összefoglalta a nyűgöket, így azokat én csak kiegészítem):

1. A ruhatárban a leadott dolgokat nejlonzsákokba rakták. Ezek a zsákok sok esetben azonnal elszakadtak, de a legrosszabb az volt, hogy a végére már csak kis méretű zsákok maradtak amikbe a nagyobb táskák nem fértek be. A zsákolás úgy történt, hogy kiálltad a 200 méteres sort alig 20-30 perc alatt, majd a busz ajtajánál egy asztalon próbálták beletuszkolni a cuccodat a zsákokba.

Javaslat: az egyik kolléga nyugodtan osztogathatja a zsákokat a sorban állóknak, így az asztalhoz érve már csak rá kell ragasztani a ruhatári számot és az egész nagyjából 4-szer gyorsabban megy. Ezt ott a helyszínen el is mondtam, meg is indult a sor azonnal.
2. A 10 km-es futás 20 perccel később indult, mert amikor indulnia kellett volna, az előnevezzetek(!) rajtcsomag átvételénél még kb. 30 méteres sor állt.

Javaslat: ha látjuk az előnevezések alapján, hogy ezrek nem vették még át a startcsomagot, akkor nem egy, nem kettő, hanem 4-5 helyet kell csinálni erre.
3. A befutásnál volt olyan időszak, amikor célvonal után annyira feltorlódtak az emberek, hogy a befutók nem tudtak átfutni a célvonalon, mert a tömeg már a célvonal előtt állt. (Ennyit a chip-es időmérésről).

Javaslat: a befutónál NE EGY ember osztogassa az érmeket, a befutókat több sorra kell osztani és legalább 4-5 ember ossza nekik az érmeket. Nameg a firissítőt...
4. A befutás után kb. fél óra kellet, mire a befutó el tudta hagyni a célterületet. Addig semmilyen frissítésre nem volt lehetőség (többen rosszul is lettek).

Javaslat: a befutó utáni területet nagyjából a mainak a négyszeresére kell méretezni. Akkor van hely frissítőt kialakítani. Frissítésnek sima víz is elég, csak LEGYEN! A verseny során valahol 3 kilométernél volt frissítő, ami TELJESEN FELESLEGES. Ezt a frissítő állomást át lehetett volna helyezni a befutóhoz.
5. Az utolsó párszáz embernek nem jutott a befutóknak osztogatott fél literes üdítőből, ők semmilyen frissítőt nem kaptak.

Javaslat: ha nincs elég frissítő ital, akkor pohárban kell adni vizet, esetleg ezeket az italokat kiönteni 3 decis pohárba. Ehhez elég egy asztal és 2-3 ember. Például a 3 kilométernél elhelyezett felesleges frissítőpont személyzete.
6. Nem jutott mindenkinek befutóérem (ez milyen már?)! Van, aki ezért az éremért jött. Mert gyűjti.

Javaslat: töb érmet kell csináltatni. Ha ez nem lehetséges, a rajtszámon jelölni kell az előnevezés tényét és az kapjon érmet, aki előnevezett. Vagy előre kell szólni, hogy az első x befutó kap csak érmet. Gondolom, azt azért tudták a szervezők, hogy hány érmet készíttettek...
7. Semmilyen frissítési lehetőség nem volt a célban. Sem a célterületen, sem azon kívül. Nem volt SEHOL EGY HELY SEM,  ahol akár csak egy pohár vizet lehetett volna kérni. Még pénzért sem lehetett venni sehol innivalót (pedig volt egy pár sátor kiállítókkal).

Javaslat: a felállított sátrak között legalább egy frissítő italos legyen, ha elfogyott a versenyszervezők által osztogatott ital, akkor legalább venni lehessen. Nagyon örülünk a futócipős standoknak is, de nem valószínű, hogy bárki pont a verseny után vesz majd futócipőt magának. Persze értem, hogy szponzor, de lehet frissítőitalos cég is a szponzor...
8. A ruhatár a céltól 300 méterre volt eldugva, az öltöző 30 méterre az ellenkező irányban. A szervezők sem tudták megmondani, hol vannak a ruhatári buszok, többeket elküldtek a Szépművészeti Múzeum irányába. Végül egy olyan embertől kérdeztük meg, akinél megláttuk, hogy nála van a csomag. Át kellett mászni a kordonon, mert azt megkerülni sem lehetett.

Javaslat: a ruhatári buszok LÁTHATÓ helyen, mégpedig a befutótól szabad szemmel is láthatóan kerüljenek elhelyezésre. Például az öltözősátrak mellé. NE KELLJEN átmászni a kordonon ahhoz, hogy az ember eljusson a buszokhoz, majd ÚJRA ÁTMÁSZNI ahhoz, hogy visszajusson az öltözősátrakhoz. 
9. A ruhatárnál sorbanállókat többször is majdnem elütötték az ott elhaladó, munkagépeket szállító teherautók, mivel a ruhatár egy építkezés területén volt. A teherautók vezetői dudálással (kürtöléssel) tessékelték odébb a ruhatárra várakozókat. Csak a szerencsén múlt, hogy nem lett tragédia. Egy barom sofőr többször visszatolatott, mert nem tudott felmenni a rámpán. Ilyenkor oldalt néhány centire, hátul pedig egy méterre közelítette meg a ruháikra várakozókat.

Javaslat: ha verseny van, akkor verseny van. Nincs behajtás SENKINEK. A befutónál még turistabuszok is behajtottak (megszokásból), senki nem volt ott, hogy megakadályozza ezt. RENDŐRI jelenlét szükséges, nem biztonsági őrökre kell ezt bízni, mert nincs megfelelő intézkedési jogkörük.
10. Nem szervezési baki, de említést érdemel, hogy az ott lévők szórakoztatására összeállított műsor fő attrakciója egy Michael Jackson imitátor volt. Arról volt szó ugyebár, hogy ez egy NATO futás, ami alkalmas a partnerség reklámozására. Ha ez így van, akkor több katonai programot. A NATO futást lehetne tenni a Magyar Honvédség napjára is...

Röviden talán ennyi.

Ismétlem, hogy ezekkel együtt is jól éreztük magunkat, de ha ezek a kellemetlenségek nem lettek volna, még jobb lett volna ez a rendezvény. És az a lényeg, hogy ezen kellemetlenségek megszüntetésen nem került volna pénzbe. Csupán szervezéssel mindegyik orvosolható lett volna...