2016. március 24., csütörtök

Plusszáfa, második felvonás

Mivel az előzőhöz sem fűztem kommentet, ehhez sem fogok. Talán csak annyit, hogy örülök, hogy nem veszett még ki a jófejség a világból. Íme a válaszlevél és alatta az én válaszom:
*****************************************
Tisztelt Molnár-Soós Sándor István!

Köszönettel megkaptam a levelét, és szívből örülök neki, hogy megosztotta velem a benne leírtakat. 
Sajnos ritkán kapok írásos visszajelzéseket, főleg akkor nem, amikor az ügyfél elégedett és minden rendben van.

Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy akkor kapjak visszajelzést, amikor valami nem a szándékainkank megfelelően megy. Ahhoz viszont, hogy javíthassunk a folyamatokon szükségesek ezek a kritikák.

Valamiért az üzletágunk sajátossága maradt még régről a nettó + áfa kifejezés használata, úgy tűnik időszerű váltanunk és a bruttó alkalmazása felé terelni a kommunikációnkat.

Csatoltam azt az átvételi lapot, amelyen átvettük a készüléket Öntől, és az alsó magyarázó szövegben, a végén tartalmazza, hogy az ÁFA nincs beleszámolva a kiajánlott összegbe.

A levele kapcsán két területen azonnali hatályú intézkedéseket tettünk, nevezetesen a fenti nettó+áfa gyakorlatot bruttóvá változtattuk, illetve a telefonok kezelését módosítottuk, hogy egyre kevesebb olyan eset fordulhasson elő, amikor nem tudunk válaszolni az érdeklődőknek. 
Az idő majd eldönti, hogy jó irányba megyünk-e.

Mindamellett szeretnék egy kis ajándékkal kedveskedni Önnek, hiszen a levele rávilágított ezen változtatások időszerűségére. Ezt pár napon belül futárral fogom kiküldeni, kérem erősítse meg, hogy a javítási lapon szereplő címre küldhetem, mert ott napközben át tudják venni a csomagot.

Üdvözlettel,
név ****************
Ügyvezető
********* Szerviz Kft

És itt az én válaszom:

**************************************
Tisztelt *****név****** Úr!

Mindenek előtt hadd köszönjem meg, hogy időt szánt a panaszomra!
Bevallom, nem sok mindenre számítottam az ügyben, sajnos rossz tapasztalataim vannak.
Nem Önöknél, más cégeknél.
Ennek ellenére én azért meg szoktam írni a véleményemet, amely mindig segítő szándékú. Sokan hülyének is néznek emiatt, de ez engem nem nagyon érdekel. Hiszek benne, hogy ha csak százból egy ilyen észrevétel megmozdít valakiben valamit, akkor a maradék 99 is megérte a fáradozást.
Ennek ellenére a leveleim nem mindig sikerülnek érzelemmentesre.
Így aztán itt szeretnék elnézést kérni, ha esetleg az objektivitás sérült és olyasmit találtam írni Önöknek, ami túl megy a jóérzés határán. Külön restellem, hogy mások hibáit vetítettem ki Önökre, ezek szerint teljesen alaptalanul.
Nem volt szándékos.
Utólag visszaolvasva a levelemet, még akár fenyegetésnek is vehetnék, miszerint majd jól megírom a dolgot és jól betartok Önöknek...
Soha nem tennék ilyet!
Ha írnék is az esetről, akkor is csak név nélkül, a jelenségre hívnám fel a figyelmet.
Remélem, nem értette félre a levél ezen részét, mert azt nagyon bánnám!
Ahogyan természetesen nem várok el semmiféle anyagi kompenzációt sem, hiszen a netbookot megjavították, tökéletesen működik, az elvégzett munkával nagyon elégedett vagyok. Pont ezért bántam a további félreértéseket, mert örültem neki, hogy megtaláltam Önöket, ráadásul a munkahelyem közelében vannak és még jól is dolgoznak.
Tehát Önök nekem semmivel nem tartoznak, mert gyakorlatilag az áfa kérdésében nem volt igazam.
Mentségemre szolgáljon, hogy az Ön által megküldött javítási megbízást tőlem visszakérték, így én csak a munkajelentésre támaszkodhattam. Azt fotóztam be Önnek. Őszintén megmondom, hogy nem is néztem meg a fejlécet (össze van tűzve a számlával és így alig látszik) és azt hittem, hogy ez maga a javítási megbízás.
És ezen ugyebár nincsen utalás az áfára.
Nem volt igazam, mert valóban ott van a javítási megbízáson a figyelmeztetés, ráadásul éppen az aláírásom felett.
Akár észre is vehettem volna. Nem vettem észre, ez az én hibám is.
Egyébként nekem is tanulságos a történet és külön örülök annak, hogy ezt is megtanultam.
Ezentúl mindenhol rá fogok kérdezni arra, hogy egy adott ár áfás-e.
Azaz, én magam is fejlődtem az ügy kapcsán és ez jó.
A mi történetünkre visszatérve, nagyon örülök annak, hogy így állnak a dolgokhoz, ehhez gratulálok!
Örülök, hogy a feltárt hibákat javítják és ezáltal más ügyfeleiknek nem lesznek már hasonló kellemetlenségeik. Már csak ezért megérte leírnom a dolgokat.
Nagyon jó hozzáállás az Önöké, de ritkaság az ilyen.
Külön köszönöm, hogy megértette a nyűgömet és türelemmel, a helyén tudta kezelni az érzéseimet.
Úgy is mondhatnám, hogy most egy kicsit visszaállt a hitem, amely hit a tisztességes vállalkozásokban bizony egy kicsit megcsappant manapság.Talán érti, hogy miért.
Azt mindenesetre előre vetítem, hogy ha Önök ki tudnak tűnni a sok simlis, megbízhatatlan, ügyeskedő cég közül, akkor hosszútávon sikeresek lesznek. Még akkor is megéri így csinálni, ha rövidtávon nem tűnik jövedelmezőnek.
A simlis cégek néhány év alatt eltűnnek a süllyesztőben, aki pedig a becsületre és az ügyfelek megtartására játszik, az megmarad.
Azt kívánom, hogy ehhez legyen erejük és tehetségük. Tudom, nem könnyű!
Én mindenképpen fogok ezentúl is járni Önökhöz, nagyon örülök neki, hogy sikerült ezt a hülye félreértést megbeszélnünk. És jó szívvel fogom ajánlani a barátaimnak, ismerőseimnek, üzletfeleimnek Önöket.

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

2016. március 21., hétfő

Plusszáfa

Komment nélkül rovatom következik (avagy: elfogtunk egy levelet):
********************************************

Tisztelt Hölgyem/Uram!


Imént jártam a szervizben és engedje meg, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmét!

Március 8-án adtam be Önökhöz egy Sony Vaio netbookot azzal a hibával, hogy nem kapcsolt be.
A kollégájuk a készüléket átvette, megnézte, kipróbálta a töltőmet, kipróbálta egy másik töltővel és viszonylag hamar megállapította, hogy tápkör hiba okozza a jelenséget.
Megegyeztük abban, hogy a javítás költsége  18.000,- HUF lesz. Ha a szétszereléskor bebizonyosodik, hogy tényleg ez a hiba oka, akkor minden további értesítés nélkül nekikezdenek a javításnak és értesítenek, ha kész lesz.
Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, a kollégájuk, Zsolt (legalábbis az átvevő nevénél ez szerepel) azt felelte, hogy "pár nap".
A mai napon felhívtak telefonon, elmentem a netbookért és el is tudtam hozni.
Használom, működik és a történet pozitív kicsengésű is lehetne.
De...
1. Március 8-án adtam be a netbookot, ma pedig március 21-e van. A pár nap nekem nem azt jelenti, hogy 13 nap múlva kapom vissza a készüléket. Még akkor sem, ha közben március 15-e miatt hosszú hétvége volt, mert ezzel együtt is 7 munkanap telt el. Ha ezt tudom, máshová viszem a netbookot.
2. A múlt héten többször próbáltam hívni a szervizt a megadott telefonszámokon és senki nem vette fel a telefont. Már azon gondolkodtam, hogy elmegyek személyesen és ezt ma meg is tettem volna. Szerencsére ma hívtak, de mindenképpen érdekes és nem javítja a bizalmat egy céggel szemben, ha napokig nem elérhető.
3. Amikor leadtam a készüléket, kaptam egy átvételi lapot, amire rá is írták, hogy 18.000,00 ft lesz a javítás. Ennyit és nem többet írtak rá és a kollégájuk ennyit és nem többet közölt velem. Ezzel szemben ma megyek érte és kifizettetnek velem 22.800,00 forintot (kerekítve). Amikor rákérdezek, kollégájuk (egy másik) kaján vigyorral az arcán megjegyzi (kvázi a képembe röhög), hogy "Ja, az nettó volt ez meg bruttó...". Hozzátette még azt is, hogy "Mondani szoktuk és a javítási lapon is ez van rajta:"
Nos, itt jegyzem meg, hogy nem mondták és a javítási lapon sincs rajta. Ennek bizonyítására befényképeztem a javítási lap vonatkozó részét. Sehol nem szerepel ezen, hogy +áfa, vagy hogy netto. Mivel Önöknek is van belőle egy példányuk, nyugodtan nézzék meg, nem állítok valótlant!

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Tudom, az hibázik csak, aki dolgozik és a javításba adás napján kollégájuk eléggé náthás volt, így érthető, ha elfelejtette mondani az áfát. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem szép dolog, hogy ha valaki náthás és nem marad otthon. Főleg akkor, ha ügyfelekkel találkozik, akiket megfertőzhet, de megértem ezt is, hiszen a táppénz összege kevesebb, mint a fizetésé).
Azt is tudom, hogy a verseny fokozódik és kénytelenek a konkurenciának aláígérni, és mindenkit át lehet verni egyszer (lásd: kevesebbet mondunk, mint a konkurencia, majd a végén hozzácsapjuk az áfát), de itt jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy a munkát (remélem) jól elvégezték, ezzel a viselkedéssel vágják agyon a megítélésüket.
Azt is megértem, ha kollégáik unják a munkájukat és a sokadik ügyfélnél már elmarad az udvariasság. Még az is lehet, hogy én értettem félre a mosolyt, ami lehet kényszeredett, zavarodottságból fakadó. Mindenesetre ha a kolléga azt mondja nekem ma például, hogy "Tisztelt Uram! Sajnálom, ha a kollégám elfelejtette mondani és nincs rajtra a munkalapon!", akkor ezt a levelet meg sem írtam volna.

Én egy békeszerető, (többnyire) nyugodt és (többnyire) udvarias ember vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy balek is egyben. Az, hogy nem balhézok az ilyen esetekben csak azt jelenti, hogy a sorsra bízom az Önök megbüntetését. Ugyanis megkapják azt a sorstól, amit érdemelnek. Hogyan és miért? 
Itt vagyok például én, jelen minőségemben mint magánember és lehetnék akár egy elégedett ügyfél is, aki jó véleménnyel távozik és viszi a jóhírüket.
Ehelyett most éppen és konkrétan úgy érzem, hogy csúnyán becsaptak, egészen pontosan 4.874,00,- magyar forinttal.
Ugyanis ha a boltba bemegyek és kérek 30 deka párizsit, ott sem nettoban mondják az árát, hanem bruttoban. Úgy is mondhatnám, hogy a magánembereket nagyon nem érdekli, mennyi nettoban egy szolgáltatás ára. Minket az érdekel, hogy a végén mennyit kell kifizetni. Ha pedig mondanak egy összeget, majd a végén az valahogy egy ötezressel több lesz, attól átverve fogjuk érezni magunkat. Így érzek most én is. Becsapva érzem magamat.
És mint ilyen ügyfél, nem fogok soha többet Önökhöz fordulni, de még az ismerőseimnek sem ajánlom majd Önöket. Lehet, ez fel sem fog tűnni Önöknek és ez a legnagyobb baj. Főként ezért írok most. Hogy tudják: annak ellenére, hogy szó nélkül kifizettem az emelt összeget, még nem értek egyet a sunyi módszerrel.
És vagyok egyben tech újságíró, aki egy cikket mindenképpen fogok kerekíteni arról, hogy mennyire is oda kell figyelni a javításba adásnál ezekre a kicsi, de annál idegesítőbb sumákolásokra.

Önöknek végülis csak egy indokból írok, mégpedig azért, hogy tudják meg a véleményemet. Szóból ért az ember. 
Ha ez egyedi eset, akkor így jártam, ezt is el tudom fogadni. De ha ez általános, akkor javaslom, hogy változtassanak!
Ez a hozzáállás nem vezet jóra és meg lesz a következménye.
És végül mint békeszerető és minden ellenérv mellett is jóhiszemű ember, azt Önökre bízom, hogy ezt a helyzetet hogyan reagálják le és például minimum elnézést kérnek-e tőlem, és/vagy kitalálnak-e valamit arra, hogy ne érezzem magamat átverve.

Maradok tisztelettel:

név

2016. március 17., csütörtök

American Express brought to you by OTP

Ide másolom az OTP-nek írt levelemet, hogy okuljatok. Gondolom, ezzel sem vagyok egyedül:
********************************
Tisztelt Hölgyem/Uram!

Néhány hónapja, fél éven át tartó vívás árán sikerült lemondanom Önöknél egy American Express kártyát, amit nem rendeltem meg, nem kértem.
Mégis kiállították nekem és elkezdték rám terhelni a kártyahasználati díjakat egy olyan kártya után, amit nem kértem, nem vettem át, nem használtam.
Csak személyes utánjárással, nagy kellemetlenségek árán, több hónap alatt sikerült lemondanom és a jogtalan terheléseket töröltetnem.

ERRE MOST MEGINT KIKÜLDTEK NEKEM EGY UGYANILYEN KÁRTYÁT!!!!!

Várhatom talán, hogy egyszercsak megint elkezdik levonogatni a pénzeket?

Szeretném megkérdezni, hogy mi a céljuk ezzel?

SOHA NEM FOGOM IGÉNYBEVENNI EZT A KÁRTYÁT!!!!

Azt viszont az ilyen küldözgetéssel elérik, hogy a bizalmam, ami már most sem túl nagy, végleg elenyésszen!

Kérem, ne csinálják ezt!

Értem én, hogy manapság mindent számítógépek csinálnak, de ha van valahol egy beállítási lehetőség, akkor KÉREM SZÉPEN, hogy állítsák be, hogy nekem SOHA TÖBBET ne küldjenek ilyen kártyát!
A kártya elkészítése pénzbe kerül. Költsék ezt a pénzt jótékonyságra inkább, vagy vonják le a számlám után fizetendő kezelési költégekből!

Segítségükben bízva, tisztelettel:
név
cím
számlaszám

2016. március 16., szerda

Megbízhatóság és állandóság: MÁV?

Beidézem a MÁV-nak írt levelemet, komment nélkül. Íme:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Ma reggel, 2016. március 16-án munkába jövet a szokásos 2127. számú zónázó vonattal utaztunk.
Engedje meg, hogy segítő szándékkal rávilágítsak néhány dologra a mai reggellel kapcsolatban, ami talán magyarázatot ad arra is, hogy miért érezzük néha a vonatozást élhető életforma helyett nyűgnek és kiszúrásnak.

Nos, a reggel úgy kezdődött, hogy a szobi vasútállomásra érve azt láttam, hogy a II. vágányon nem a megszokott szerelvény áll benn. 
A történet megértéséhez tudnia kell, hogy Szobon van egy kisebb számozási anomália a vágányoknál. 
A számozás szerinti IV. vágány valójában az ötödik, de a vasútállomás épületétől, azaz az utasok szemével nézve a harmadik. 
Ha nem érti, az nem véletlen.
A vasútállomáson van ugyanis egy harmadiknak számozott vágány, amely valójában a negyedik, ráadásul ez az utasok számára már láthatatlan helyen van, de ezt mégis beleszámolják a vágányok jelölésénél. Ezért van az, hogy a számozás a peronoknál - az utasokat megzavarva - II. után IV-re vált.
A további szépséghiba az a dologban, hogy a harmadikként számozott vágány mellett valójában három másik vágány van, ezért ha elkezdi számolni a vágányokat arra jut, hogy ez a vágány valójában a negyedik. Sajnos ebből a három vágányból egyet, a legszélsőt nem számolják bele a vágányok jelölésénél.
Ha még mindig nem érti, az sem véletlen.
(Az érthetőség kedvéért egy műholdképre berajzoltam, miről van szó. Pirossal jelöltem a valós állapotot és arab számokkal a vágányok valós sorrendjét, míg zölddel és római számokkal a MÁV által használt számozást. A képet csatolom.)

De miért írtam ezeket le?
Azért, mert így érthető, hogy ha reggel egy vonat nem a megszokott vágányon áll, az az utast megzavarhatja.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vágányok számozása a peronoknál lévő oszlopokon egy helyen el van helyezve, így az utasnak nincs más dolga, mint ezt a jelölést megkeresni és a megfelelő vágányon lévő vonatra felszállni.
Ha tudja az utas, hogy melyik a megfelelő vonat.
Ezt a forgalmi iroda ajtajánál elhelyezett, ősrégi tábla jelzi, amelyen 2016-ban még akasztgatós módszerrel a kollégáik kiakasztják, hogy az adott vágányról hová megy a vonat és a mellette lévő óra mutatóit a megfelelő időpontra tekerik. Egy végállomáson, amely egyben határátkelő, nemzetközi vonatok megállóhelye és járási központ, valamint nagy forgalmú átszállást is biztosít a buszokkal érkezőknek vagy buszokkal továbbutazóknak... szóval egy ilyen állomáson ez a módszer talán vicces, de semmiképpen nem korszerű.
De elfogadom, hogy a korszerűsítés nem érkezett még el ide és bízom benne, hogy majd egyszer...
Addig is azt javaslom, hogy a hangosbemondón érdemes lenne néhányszor bemondani, hogy az adott vonat melyik vágányról indul. A mai reggelen én 06.27-kor érkeztem ki az állomásra, 06.55-ig, azaz a vonat indulásáig egyszer sem mondták be.

Mindez és az én figyelmetlenségem (amit nem tagadok) azt eredményezte, hogy én felültem az első vágányon lévő vonatra, mert azt hittem, hogy az a második vágány. El kellett volna olvassam a peronon a kiírást és nem a vágányokat kellett volna számolgassam.
Mentségemre szolgáljon, hogy a második vágányon álló vonat egy Fecske volt, nem ilyen szokott reggel közlekedni, mert zónázónak ez a szerelvény alkalmatlan. De erről később.
Közben az első vágányon az a vonat (szerelvény-összeállítás) állt, amelyikkel mi szoktunk közlekedni.
Hozzáteszem még, hogy kollégáik kinn álltak az állomás épülete előtt négyen és az ő orruk előtt két méterrel battyogtam el a rossz vágányra és ültem fel egy olyan vonatra, amelyik fél órával később indul csak (2137-es számmal). Persze gondolhatták azt, hogy én mondjuk Gödre megyek és ezért szállok a személyre. Mondjuk az azért lehetett volna furcsa nekik, hogy miért ülök fel egy vonatra, amelyik egy óra múlva indul csak, de gondolom másra figyeltek.
Főként úgy, hogy minden reggel ugyanezzel a vonattal utazom, és elég jellegzetes jelenség vagyok a kerékpárommal.
Mindenesetre senki nem szólt, a hangosbemondó sem mondta be a vonatot és az én szerencsém annyi volt, hogy kibámulva az ablakon azt láttam, hogy azok az utasok, akik velem szoktak utazni, a másik vonatra szállnak fel.
A feleségem, aki gyalog jön ki az állomásra ekkor hívott fel, hogy merre vagyok, mert nem talál a vonaton. És ez volt a szerencsém, mert így gyorsan, a vonat indulása előtt 2 perccel még volt időm átugrani a megfelelő vonatra.
Természetesen eddigre a busszal érkezők ellepték a vonatot és hiába jöttem ki előbb - mint minden reggel - már csak dupla ülések voltak szabadon.
Az én hibám volt, megérdemeltem a büntetést!
Megtanultam a leckét, soha többet nem fogok rossz vonatra szállni, mert ami ezután következett, az méltó büntetés volt számomra.
És itt el is érkeztünk oda, miért utáljuk a Fecskét és miért alkalmatlan zónázó vonatnak.

A Fecske egyébként egy szépen és igényesen felújított vonat, aki csinálta az jó szándékkal csinálta, de sajnos ehhez a szándékhoz kevés figyelem és kevés szakismeret társult. Első ránézésre egy szép vonat, még dróton ülő fecskéket is festettek rá. Sajnos a kinézet nem minden.

A Fecskét ugyanis úgy alakították át, hogy fogtak egy régi kocsit, az üléseket megfordították úgy, hogy a kocsi egyik oldaán mindegyik menetirányba, a másik oldalán mindegyik háttal került elhelyezésre. Érthetőbben: a hagyományos ablakonként 4-4 ülés egymással szemben felosztást változtatták meg úgy, hogy az ember azóta a másik ülés hátulját nézi.
Ezzel még nem is lenne baj. De - és ezért írtam, hogy kevés szaktudás párosult az átalakításhoz - sajnos betettek még egy ( vagy talán kettő) sort, nyertek ezzel 4 (vagy 8) ülőhelyet, az összes többit viszont elrontották. Mert nemhogy egy magas ember, de egy átlagos magasságú férfi (amilyen például én vagyok a magam 182 centijével) is csak úgy tud ülni, hogy a térde eléri a következő ülés háttámláját. Amellett, hogy az egész utaztás alatt az ember orra előtt egy koszos ülés hátulja van, gyakorlatilag vigyázzban kell ülni. A lábunkat nem tudjuk kinyújtani, és mivel beszúrtak egy sort, az ember könnyen kerül olyan helyre, ahol nincs ablak.
Én magam nem vagyok nagy darab, de a vállam sem fér el a másik utas mellett, így a kartámaszt felhajtva, fél fenékkel ülök ezeken az üléseken, akadályozva ezzel a közlekedést.
A Fecske ilyen, az ember egy óra utazás után úgy érkezik meg, mint akit agyonvertek.
Persze mindig van rosszabb, mert nekem - a vágállomáson felszállva - még volt ülőhelyem.
Nem ilyen szerencsések a nagymarosiak, kismarosiak, verőceiek és a váciak.
A váci utasok - és itt egy következő probléma - az első kocsiba szállnak fel. Ugyanis azért utaznak zónázóval, hogy hamar beérjenek Budapestre és ott gyorsan átszálljanak a tömegközlekedésre. Ezért szállnak az első kocsiba.
Nameg azért, mert a vonat MINDIG késik. Ha csak 5 percet is, de MINDIG.
Mi lassan három éve zónázunk vele és eddig SOHA nem ért be időre.
Az egészben az a szép, hogy a Fecskén az első kocsi a vezérlőkocsi. Azaz, a mozdony hátul van, és mint a nótábol tudjuk, "elöl ül a masiniszta". A vezérlő kocsiban a vezető fülkéje mögött kerékpárkocsi és az azzal együtt kialakított vécé van. Ez azért is problémás, mert például én, aki kerékpárral utazom, kénytelen lennék a vécészagban utazni. Ugyanis vécészag van. Úgy is mondhatnám, hogy büdös. Ezt a bűzt nem nyomja el a tisztítószer szaga sem. Beivódik a ruhába. Ezért ha tehetem, nem utazom itt. Ehelyett összecsukom a kerékpáromat, minden mozdítható alkatrészt leveszek és a kerekeket és a vázat összelakatolom. Így nem kell a kerékpáromnál legyek, nem tudnak róla lelponi semmit. Persze így is kellemetlen, hogy Budapesthez közelítve vagy kénytelen vagyok a nagy számban álló tömegen átmászni, vagy kivárni, míg mindenki leszáll, hogy a biciklimhez jussak. Ez minden reggel konfliktusforrás lehetne, de szerencsére az emberek rendesek és előreengednek. Ezzel együtt elég elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember kerékpárral utazzon az ilyen vonatokon (is), de én elszánt és eltántoríthatatlan vagyok. 
A kocsi kialakítása miatt ráadásul kiesik nagyjából 50 ülőhely. Így aztán a váciak, akik megszokták a normál kocsikat és most is ebbe a kocsiba nyomulnak fel, állnak gyakorlatilag a Nyugatiig. Mert ülőhely ilyenkor már nincs.
Mi pedig, a "szerencsések" azt vagyunk kénytelenek elviselni, hogy az arcunkba nyomják a táskát, a kabátot, vagy a hasukat-feneküket. Semmi levegő nincs.
A Fecskén utazni ezért is kifejezetten kellemetlen és fenntartom azt a véleménymet, hogy ez a kocsitípus ezért alkalmatlan Zónázó vonatnak. Csúcsidőszakban mindenképpen!
A mai reggelen - és ez volt az utolsó gyomros ma - ráadásul a vonatunkat nem a szokásos 1-8 vágányokra hozták be, hanem a 10. vágányra a Nyugatiban, azaz a csarnokba. Ez azt jelenti, hogy a megszokottaktól eltérően az ember kénytelen volt a Körút felé elhagyni az épületet, majd - én biciklivel elég hamar, de mégis - kerülővel folytatni az utat.
Ez a pár perc reggel, munkába menet annyit jelent, hogy pont ezzel a pár perccel fogunk elkésni a munkából.
Azt már hozzá sem teszem, hogy a menetrend szerint 07.54-es érkezésű vonat 08.01-re állt be. Az én munkaidőm 08.00-kor kezdődik, így ma (is) elkéstem. Én szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen elnézik nekem ezeket a pár perces késéseket (tovább maradok benn délután), de aki nem ilyen szerencsés, az kénytelen korábbi vonattal járni. Az pedig esetemben a 06.27-es (2117-es) járat, amely egyébként 64 kilométert 70 perc alatt tesz meg, a munkába járásom idejét pedig 50%-kal növeli. És az a vonat ráadásul többnyire Fecske...

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Megint hosszúra sikerült az észrevételem, amelynek nagy részét volt időm a vonaton megírni.
A segítő szándék vezérelt. Nem is várok rá érdemi választ.
Annyit kérek, hogy a döntéshozók számára tegyék elérhetővé a gondolataimat.
És mivel konstruktív személyiség vagyok, nem vetek fel úgy problémákat, hogy azokra ne javasolnék megoldásokat. Következzenek ezek!

0. (Talán nem is kellene leírnom). PONTOSSÁG az alap! Mindenáron! A vonat érjen be akkorra, amikorra írva vagyon. Érthető, hogy néha vannak késések és ezeket el is viseljük, de PONT az említett járat az, amelyik MINDEN NAP késik. És ez elfogadhatatlan. Ha kell, induljon a vonat 5 pereccel korábban (az említett járat esetében ezt javaslom, nem a későbbi érkeztetést), legyen a menetidő 5 perccel több, de a kiírt érkezést tartsák be! Ez mindennél fontosabb. Fontosabb a kényelemnél, fontosabb a légkondícionálásnál, fontosabb a tisztaságnál, fontosabb az udvariasságnál. Amíg ezt nem érik el, minden más mellékes és akármilyen erőfeszítéseket is tesznek, azoknak sok értelme nincs. Az utasok nem fogják sokra értékelni.
Ismétlem tehát: pontosság mindenek felett!
1. Javaslom, hogy a Fecske típusú kocsikat ne közlekedtessék zónázóként, de ha ez nem lehetséges, akkor reggel, a csúcsidőszakban semmiképpen. Talán szervezéssel ez megoldható.
2. Állandóságot javasolnék! Az emberek akkor szeretnek meg valamit, ha azt megszokhatják. Ilyenek vagyunk. Például ha bízhatunk benne, hogy mindig ugyanúgy fog közlekedni a járatunk, ahogy szokott. Ezért azt javasom, hogy az egész gondolkodásmódot ehhez alakítsák. A vonat mindig ugyanonnan induljon és mindig ugyanoda érkezzen! A vonat kiállítása, a szerelvény összeállítása NE változzon! SOHA és SEMMILYEN indokkal! Kezeljék ezt úgy, mintha kőve lenne vésve! 
3. A 2. ponthoz kapcsolódóan: a kerékpárkocsi mindig legyen UGYANOTT! Tudom, ez nem könnyű, mert a vonatok kialakítása ezt néha megnehezíti, de szervezéssel elérhető. Budapest esetében azt javaslom, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonat Budapest felőli végén legyen. Ezzel csökkenthető például, hogy a kerékpárosok a peronon biciklizzenek (magam soha nem teszem, de megértem, ha ott van a bicikli és nem akar 300 métert gyalogolni a vonat túlsó végéig), hiszen ha a kerékpárkocsi van leghátul, csak addig kell eltolni a biciklit. Egyben elkerülhető az, hogy a kerékpárosoknak a köztes állomásokon keresgélnijük kelljen a kerékpárkocsit, ami szintén nagyon veszélyes dolog a rohangálás és kapkodás miatt.
Ezzel a megoldással akár az is elérhető, hogy a peronokon fel lehessen festeni a kerékpárkocsi várható helyét és ez már egészen hasonlít a nyugati színvonalhoz. Mindez szinte semmibe nem kerül, csak szemléletváltás kell hozzá.
4. Utastájékoztatás! Nem minden utas képes átlátni a bonyolult, néhol logikátlan rendszert. Ha valamit megjelölnek, azt nem elég egyszer megjelölni, a jelöléseket ismételni kell. Még a Nyugati pályaudvaron sincs elég jelzés, a peronok elején tökéletesek a jelek, de a végén már nincsenek megismételve. A vidéki mállomásokon és megállóhelyeken kifejezetten siralmas a helyzet.

Munkájukhoz kitartást kívánok és maradok hűséges, START Klub Bónuszos utasuk!

Tiszetlettel: