2022. szeptember 28., szerda

Vasút a Dunakanyarban

Élvezettel olvasom Vitézy Dávid bejegyzéseit a Facebookon és nagyon szurkolok neki, hogy megmaradjon a lendülete azokhoz a változásokhoz, amelyekkel tényleg jobbá fogja tenni a magyar közlekedést.

A legutóbbi írásában a vasúti közlekedés erősítéséről írt, hogy a megnövekedett energiaárak miatt hátrányba került vasúton segíteni kell és a tőle megszokott módon nem csak a problémát írja le, hanem a megoldást is.
Ezért szeretem olvasni az írásait.  

Erősíteni kell a vasutat, tény. Az írás minden szavát értem és egyetértek.

De nem tudok elmenni az illusztrációként betett kép mellett.

Ezen a képen a Dunakanyar látható, nagyjából a Dömösi átkelésnél.
Na kérem, a képen, az úton látható sárga vonal azért van ott, mert ott volt a legutóbbi sárlavinánál az "ideiglenes" lámpa elhelyezve, amely az egy sávra szűkített közúti forgalmat szabályozta a helyreállítási munkálatok alatt.
A lezárás három hónapig tartott, ezalatt a vonatok sokáig nem, majd egy pályán közlekedtek.
A munkálatok során valaki, vagy valakik úgy döntöttek, hogy 3 kilométer hossza lezárják az úttest egyik sávját, a forgalmat lámpával szabályozzák. A hosszan lezárt szakasz miatt a lámpa 7 percenként engedett át, egyszerre 8-10 autót, köztük a vonatpótló buszt is. Ez azt eredményezte, hogy csúcsidőben 3-4 lámpaváltással, azaz 21-28 perc alatt lehetett átjutni ezen a szakaszon. Azaz a Budapest-Szob útvonalon a vonattal közlekedés menetideje kétszeresére növekedett az átszállás és a lámpánál várakozó vonatpótló buszok miatt. Nyáron, a tűző napon, légkondi nélkül.
Miközben várakoztunk, meg tudtuk figyelni a "heveny munkát" ami a területen folyt.
A 3 hónap alatt nagyjából egy hétig volt szükség a lezárt sávra, a lezárt 3 kilométerből nagyjából 100 méter hosszan. A többi szakasz végig feleslegesen volt lezárva, súlyos károkat okozva ezzel az itt élőknek. A lezárás alatt a lezárt szakaszon többször parkoltak személygépkocsik, amelyek lezárás nélkül is elfértek volna a padkán. Kvázi tehát a lezárt szakasz azért volt lezárva, hogy a munkát végzők személyautói kényelmesen parkoljanak.
Az is érdekes amúgy, hogy a kárelhárítóknak 3 hónapba tellett 3 tízméteres szakaszon a sarat elszállítani... ehhez nem is fűzök további kommentárt.
A lezárásra használt betonelemeket a mai napig nem szállították el a területről, azokat Nagymaros határában az úttest mellett halmozták fel, azaz egyrészt számítanak arra, hogy bármikor lehet ilyen sárlavina, másrészt akkor is ezzel a megoldással akarják majd az úttestet lezárni.
Mit is akarok ezzel?
Egyrészt:
Normál körülmények között Magyarország egyik legszebb természeti értékét teszi tönkre a naponta itt áthaladó több száz tehervonat, amelyek az itt elterülő üdülővárosokon keresztül haladnak át, sokszor éjszaka.
A vonatokon mindenféle árukat szállítanak, nem egyszer előfordul, hogy HETEKIG rostokol egy-egy veszélyes áru szállítmány (RID) Verőcén, Nagymaroson vagy Szobon, mindenféle őrzés nélkül. Csak idő kérdése, hogy ebből katasztrófa legyen. A vasútállomások ugyanis lakott területen vannak, sokszor a Duna közvetlen közelében. Egy szabotázs következtében a kikerülő veszélyes anyag a Dunába fog jutni, elintézi a lejebb lévő településeket, így az egész Dunakanyart, Vácot, Szentendrét, Gödöt, Dunakeszit... és Budapestet is. A szállított anyagok közül a legtöbb erre tökéletesen alkalmas... azért kell őket a RID szabályai szerint szállítani.
Az a kérdés (ami költői, ezért nem kell megválaszolni), normális-e, hogy ilyen szállítmányok hetekig álljanak a kertek alatt - ismétlem - őrizetlenül. 
Az is csak idő kérdése, hogy egy tehervonat hatására a fentebb említett Dömösi átkelésnél a lemosott talajréteg miatt felszínre jött sziklás hegyoldal meginduljon és a hegy a Dunába csússzon. A talaj nem fedi a sziklákat már, azokat télen repeszti a jég, óriási kockázatot jelentenek.
Az emeletes vonatok (KISS) már most is 30-40 kilométeres sebességgel mennek át az említett szakaszon, az is idő kérdése csak, hogy egy ilyen vonat hatására meginduljon a hegyoldal, maga alá temetve a vonat utasait...
Másrészt:
Az is biztos, hogy ezek az extrém esőzések és a miattuk meginduló sárlavina egyre gyakrabban és egyre nagyobb mértékben teszik lehetetlenné majd a közlekedést. Az utóbbi kettő ilyen esemény között 2 év telt el, a következőre nem kell majd ennyit várni. Ezt most borítékolom.
Ha nem történik intézkedés az említett szakaszon a probléma megoldására, ÖRÖKRE meg fog szűnni ez a szakasz a vasúti közlekedés és a gépjármű forgalom számára. Az itt élők mehetnek majd a hegyeken keresztül, félórás kerülővel... ha azokat az utakat nem mossa el szintén egy sárlavina.
Mivel én magam is híve vagyok annak, hogy ne csak a problémát tárjuk fel, hanem a megoldást is tegyük közzé, ezt teszem most is:
1. A Dunakanyarban nem emelni kell, hanem csökkenteni kell a tehervonat-forgalmat. Az erre áthaladó vonatok tudnak alternatív útvonalon haladni (a sárlavina idején arra is mennek) Európába. A Dunakanyar maradjon meg annak, aminek szeretjük: üdülő övezetnek.
2. A feltétlenül erre vezetett veszélyes árú szállítmányokat (RID) ne vesztegeltessék itt, a folyamatos őrzésüket biztosítsák.
3. A Dömösi átkelésnél szükséges több szakaszon félalagutak kialakítása, hogy a leomló sár és kőtörmelék ne a vasútra és ne az országútra omoljon. A legjobb megoldás egy Nagymaros-Zebegény alagút fúrása lenne a hegy alatt a vonat és az autós közlekedés számára, a jelenlegi út lehetne csak kerékpárral járható turistaparadicsom.

Álmodozni ugye szabad?