2015. április 9., csütörtök

Hogyan ábrándultam ki a Samsungból

(Barátokkal beszélgettünk, és összeszedtem, hogy miért nem veszek soha többet Samsung cuccokat. Mivel a bejegyzés elég jól sikerült, bemásolom ide is, okulásul. Íme:)

Nekem volt Samsungom, jó sok. Úgy is mondhatnám, hogy Samsung fan voltam. Aztán szépen lassan ez kezdett megváltozni.
1. Az első mozzanat az volt, hogy a Samsung készülékek kezdtek egyre inkább belesimulni a többi készülék közé. Értem ez alatt, hogy nem volt SEMMI különleges bennük, amit a konkurencia gépei - soxor jóval olcsóbban - ne tudtak volna. Itt már csak márkahűségből maradtam a Samsungnál.


2. A második mozzanat az volt, amikor a többi gyártó szépen elkezdett jó dolgokat - a Samsungnál jobb dolgokat - belepakolni a készülékeikbe. Így például jobb kamera került a Sony telefonokba, HTC-kbe. Itt még kitartottam, mert a Samsung nekem még jó volt és nem volt szükségem például fém házra vagy 20 megapixeles kamerára.


3. A harmadik mozzanat az volt, amikor a többi gyártó egyre jobb minőségben kezdte el gyártani a telefonjaikat és kezdték lerúgni magukról a "szappantartó" dizájnt, azaz a feleslegesen lekerekített sarkokat, amiktől én egyébként világ életemben irtóztam. De azt mondtam magamnak, hogy nem annyira szappantartó a Samsung, főleg az akkori Note meg eléggé szögletes volt nekem. Így maradtam, de irigykedve nézegettem a szép szögletes, férfias telefonokat.


4. A negyedik mozzanat az volt, amikor a Samsung az S IV-essel átváltott Qualcomm procira. Addig a Samsungokat én az Exynos proci miatt szerettem, amely proci, pontosabban SOC valahogy sokkal jobban támogatta a multimédiát. A Samsungoknak szebb volt a hangja, a videókészítés sokkal kevésbé akadt. Na, az S IV-es volt nálam tesztelésre egy időben a HTC One-nal és mindketőben ugyanaz a proci volt, de a HTC One szuper jól futott, mígy az S IV egy akadós fos volt. Ráadásul a HTC One full fémházas volt, ettől olyan érzésem volt, mintha egy kősziklát tartanék a kezemben. A Samsung Galaxy S IV meg... legóműanyag. Itt nem váltottam, mert én akkoriban már a nagyképernyős cuccok felé tendáltam és boldog voltam a Note-tal. Az egy jó telefon volt, amíg...
5. Ötödik mozzanat, folytatva az előző gondolatsort, a Note egy jó telefon volt, amíg a Samsung saját maga EL NEM CSESZTE egy firmware-frissítéssel és a másfél-kétnapos üzemidő le nem csökkent 8-12 órára. Ezt a hibát SOHA nem javították ki és Walton barátom, aki ennek tudatában és ennek ellenére megvette tőlem - főként otthon tartózkodik és adtam hozzá egy extranagy akksit is, így nem érezte meg a battery-gate hatását - szóval ő még vagy másfél évig használta és ezidő alatt a buzi Samsung - ekkor már ez volt az állandó jelzője nálam - ezalatt sem volt képes kijavítani ezt a szarvas hibát. De én ekkor még boldog voltam a Note II-vel, azzal nem voltak ilyen hibák. Voltak mások.
6. Hatodik mozzanat: a Note II egy szép decemberi napon, karácsony előtt az asztalon fekve egyszercsak kinyiffant. Szerencsére garanciás volt még, de ez a Samsungnál nem jelent semmit. Ugyanis a nagyképűen hírdetett PRÉMIUM szolgáltatásuk keretében le se szartak. Egyrészt nem kaptam időpontot, csak 5 nappal későbbre - addig oldd meg, ahogy tudod -, aztán a nagynehezen kapott időpontkor NEM JÖTTEK EL a készülékért, de el sem lehetett őket érni, de még a szerviz sem vette fel. Így másnap - a hatodik napon - én magam bumliztam ki Budaörsre az üveghegyen túlra, ahol - gondos előkészületek után - végül csak sikerült leadnom a készüléket. Persze ez sem volt egyszerű, mert a telefont az Expansysnál vettem, francia beszerzés volt, így elsőre a Samsung Magyarország lerúgott, hogy javíttassam meg ott, ahol vettem. Aztán némi közbenjárásra és fenyegetésre csak belátták, hogy Franciaország ugyanolyan Uniós állam, mint hazánk, ezért nem szép dolog embargóval sújtani. Végülis elfogadták javításra a telefont és azt hittem, ezzel oké minden.
7. Hetedik mozzanat: a javításra december elején leadott készüléket FEBRUÁRBAN kaptam vissza. Cserekészüléjket nem adtak, így vettem egy Motorola Defy Minit (na, az mekkora egy fos volt) és azon csöveztem majdnem három hónapot. Februárban aztán nagy fenyegetések árán visszakaptam a készüléket - addig szépen berakták egy polcra és kurvára nem foglalkoztak vele amíg le nem üvöltöttem a fejüket - érdekes módon az üvöltözést követő napon kész lett. Azaz a javítás valójában egy napba sem tellett volna, ha nem akarnak kibaszni velem, amiért francia áfával vettem a készüléket. Ennyit az Uniós szabad kereskedelemről...
8. Nyolcadik mozzanat: a készülék - amelyen teljes alaplapcsere történt állítólag - nem egészen két hét, azaz 13 nap múlva újra elromlott. Természetesen most sem tudtam elérni a szervizt semmilyen módon, így megint kimentem Budaörsre az Isten háta mögé és leadtam a készüléket. Most rutinosabb voltam és gyakorlatilag naponta hívogattam őket - már amikor fellvette valaki - így aztán alig két hét alatt kész volt a készülék. Persze ahogyan egy buhera káeftéhez illik, a telefon nem megfelelően lett összeszerelve, recsegett-ropogott.
9. Kilencedik mozzanat: megérkezett a ROM-frissítés a Note II-re is és MEGINT ELCSESZTÉK AZ ÜZEMIDŐT. Itt már sírva röhögtem. Mert tudtam, hogy ezt sem fogják SOHA kijavítani és így is lett. Mivel Walton barátom úgyis otthonülős munkát végez, megkérdeztem, hogy nem akarná-e lecseréni a Note-ot - amit tőlem vett meg - egy Note II-esre. Természetesen mélyen áron alul és azzal a feltétellel, hogy ha bármi baja előjön a készüléknek, visszaveszem. Nos, mivel vadiúj alaplapja és memóriája volt a Note II-nek, nem jött elő semmi. Az üzemidő szerencsére "csak" 12-16 órára csökkent le, így a Note II egy munkanapot azért kibírt. Így megtörtént a csere és én meg ekkor határoztam el, hogy nekem SOHA TÖBBÉ NEM LESZ SAMSUNGOM. Nem csak telefon, SEMMI!!!
10. Tizedik mozzanat: volt egy kis kitérőm ez Sony Xperia Z ultrával, amelyik túl nagynak minősült még a számomra is, így hamarosan eladtam. Ahelyett egy T2 ultrám lett, ami dupla SIM-es, ezt éppen a percekben veszi nagy örömmel birtokba Morphy barátom. Én meg most éppen egy Xperia Z3 Dual-t nyaggatok, amin 4G mobilnet van mindkét SIM-kártyán. Amikor kiválasztottam, nézegettem egy darabig a Samsung Galaxy Note IV-est is, mert abból is kijött a dupla SIM-es változat, de az a szörny majdnem 80 ezressel lett volna több, mint a Z3 dual. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy elég nekem az 5,2 colos képernyő, cserébe van egy kényelmes méretű villámgyors telefonom, eszetlen jó kamerával, hihetetlen minőségű anyagokból és olyan kijelzővel, amire szavaim sincsenek. IMÁDOM ÉS BOLDOG VAGYOK.
11. Tíz plusz egyedik mozzanat: mindaddig, amíg a szolgáltatók kínálatában nem lesz normális beszédes előfizetésekhez (nem havi húszezres bizniszcsomaghoz, hanem normális áron, normális percdíjakat adóhoz) normális adatcsomag (nem 5 GB, hanem mondjuk 20 GB vagy korlátlan), addig nekem dulpa SIM-es készülékeim lesznek. Így a beszédes csomagom az egyik legjobb beszédtarifákat nyújtja, a netes csomagom a másik SIM-en pedig 5000 forintért 20 GB adatforgalmat, ami gyakorlatilag korlátlan, azaz folyamatos YouTube-ozással, folyamatos online zenehallgatással és folyamatos wifi netmegosztással sem sikerült még egyszer sem lefogyaztanom hó végére. Grátiszként ha külföldre megyek nyaralni, az adatcsomagos SIM-et kiveszem és veszek helyi szolgáltatótól normális áron helyi mobilinternetet feltöltős kártyán és a Telekom kapja be, hogy EU országban napi 100 MB-ot 2000 forintért ad (Vicces). Ennyiért én helyi szolgáltatótól 5-10 GB-ot kapok.
Röviden ennyi...
(Asszem átmásolom ezt egy blogba...)