2012. január 18., szerda

Miért ne szemeteld tele a Facebookot?

Előre szólok, nem akarom osztani az észt Neked! A véleményemet írom le azért, hogy segítsek.
Azt is előre leszögezném, hogy ez szigorúan magánvélemény. Nem szentírás, nem törvény. Az én véleményem, amit - ha ismersz és bízol bennem - talán megfontolsz. Neked írom, a rokonomnak, barátomnak, volt kollégának, volt osztálytársnak, egyszóval az ismerősömnek. Neked, akit elfogadtam a Facebookon ismerősnek.
Azt is leszögezném előre, hogy egyébként nem izgat a dolog, nem vagyok ideges és nem haragszom rád. Nem ezért írok most. Azért írok, mert nem szeretném, ha elvágnád magad az ismerőseidtől, ha egyedül maradnál pusztán azért, mert soha senki nem írta le Neked a lényeget.
Rólad van szó ebben az írásban, aki a Facebookot teleszemeteled mindenféle jópofának tűnő szirszarral. Rólad, aki miatt Nekem csapágyas az egerem a sok görgetéstől. Rólad, aki nem érti miért baj ez.
Ha megengeded, elmagyarázom.
Nem vagy hibás. Te, aki ezeket a dolgokat elköveted, másként ismerkedtél meg az internettel, mint mi. Neked nincs fórumos előítéleted, nem tudod, miként illik viselkedni egy virtuális közösségben. Honnan tudnád? Nem tudod azt sem, hogyan működik a Facebook, mi-miért van.
Az viszont közös Benned és bennem, hogy mindketten élvezzük az áldásait. Szeretjük azt, hogy végre sok mindent tudhatunk egymásról akkor is, ha az élet messzire sodort. Élvezzük, hogy olyan szeretteinkkel is tarthatjuk a kapcsolatot, akik száz, ezer meg tízezer kilométerekre vannak éppen. Élvezzük egymás társaságát és élvezzük, hogy barátságok tudnak elmélyülni úgy, hogy közben havonta egyszer-kétszer (vagy még ennyiszer sem) találkozunk egymással.
Na, ebbe rondítasz Te bele, amikor az elveszett kutyákkal, rákos gyerekekkel és a megtudtam mi az indián nevem és hasonló szarokkal szemeteled tele a hír folyamot, azaz azt, amit mi, az ismerőseid olvasunk, naponta többször.
Nem érted, miért baj ez?
Nos, képzeld el a Facebookot úgy, mint egy nagy klubot. Egy olyan klubot, amiben Neked saját asztalod van, amihez azokat engeded leülni, akik Neked szimpatikusak. És azok ülnek le, akiknek Te szimpatikus vagy. Szóval ez egy szuper kis klub, mert az egyik ajtója Nyíregyházára, a másik Debrecenbe, a harmadik Szombathelyre, a negyedik Szegedre, az ötödik Londonba, a hatodik New Yorkba nyílik. Sorolhatnám még. A lényeg, hogy nem kell utazz és mégis beléphetsz ebbe a helyiségbe, ahol minden ismerősöd ott is van.
Ráadásul amiről ennél az asztalnál beszélgetsz, az jó darabig ott is marad, így az is értesül róla, aki éppen akkor, amikor közölted a véleményedet, nem volt jelen. Amit tehát itt elkövetsz, azt minden ismerősöd jó eséllyel látja.
A virtuális közösségek egyik fő ismérve egyébként az, hogy részben nem virtuálisak. Tehát már a régi fórumokon is előfordult az, hogy az interneten létrejött barátságokból valódi, hús vér emberek közötti érzelmek alakultak ki. Nekem van nem egy olyan barátom, akit interneten ismertem meg, manapság meg már összejárunk. Olyan is van - és erre nagyon büszke vagyok - akinek még az esküvői tanúja is én lettem (Nem mellékesen az interneten is ismerkedtek meg...).
Ha tehát azt hiszed, hogy amit kiírogatsz az interneten, annak a valós életedre nincs hatása: TÉVEDSZ.
Főleg igaz ez a Facebookra, ahol ráadásul Te válogatod meg az ismerőseidet - ha van eszed, nem fogadsz el mindenféle idegent ismerősnek - így aztán akik naponta olvassák a bejegyzéseidet, azokkal egyébként is van kapcsolatod. Sűrű vagy ritka, de van.
A másik, nagyon fontos dolog az ismerősök száma. Nem tudom, Neked a való életben hány emberrel van folyamatos kapcsolatod, de akárhogy is, az a szám mindenképpen eltörpül emellett, akikkel a Facebookon van szerencséd gondolatokat cserélni. Azaz ha a való életben - iskolában, munkahelyen, baráti társaságban - mondasz valami hülyeséget, azt sokkal kevesebben hallják.
Ha itt írsz valami hülyeséget, azt meg MIN-DEN-KI!
Ha elfogadod azt, hogy a facebookos - de igaz ez minden közösségi oldalra és fórumra is - tevékenységed befolyásolja az életedet, könnyen elfogadod azt is talán, hogy ahogyan a valós életben, ÚGY KELL VISELKEDJ ITT IS!
Mondd csak, a valós életben, egy baráti vagy családi beszélgetés során odanyomod az ismerőseidnek az orra alá, hogy "Képzeljétek, a szomszéd kutyája elveszett, itt egy fotó, ha látjátok szóljatok már neki"? Vagy bedobod, hogy "Képzeljétek, van egy rákos (leukémiás, májbeteg) kislány a szomszédban, itt a számlaszáma, utaljatok már át neki egy kis pénzt"? Szoktál olyanokat mondani, hogy "Képzeljétek, megtudtam mi az indián nevem: Golyós Toll"?
Ugye nem?
Miért nem? Mert az ismerőseid HÜLYÉNEK NÉZNÉNEK, ha ilyen baromságokkal fárasztanád őket.
Megnyugtatlak, a facebookos ismerőseid is hülyének néznek, csak nem látod az arcukat, amikor ezeket a szarokat olvassák tőled.
Ha a valós életben ilyeneket tennél, mi lenne a következménye? Szerintem kettő lehetséges kimenetel van.
Az egyik, hogy kiutálnának maguk közül. Szépen lassan azt vennéd észre, hogy amikor beszélgetnek és Te bejössz, mindenki gyorsan feláll és távozik. Mert megszokták tőled, hogy megint valami f***sággal fogod őket traktálni. Sőt - és ezt nem emeltem ki -, még a címüket, telefonszámukat is megadod ezeknek a társaságoknak, akik aztán zaklatják őket mindenféle további szarságokkal. Na ezért kerülnének el és szépen lassan magadra maradnál. 
A másik, hogy szépen lassan csak olyan emberek vennének körül, akik hasonlóan hozzád, szeretik ezeket a baromságokat. És innentől kezdve az összes beszélgetésed ezekről a szarokról szólna. Erre vágysz? Nem hinném...
És ahogyan a valós életben, ugyanúgy zajlik ez itt is. Ha gyakran, vagy mindig ilyen hülyeségeket teszel ki a Facebookra, szépen lassan mindenki elpártol mellőled.
Szóval kedves barátom, rokonom, volt munkatársam, volt egyetemi, főiskolai, gimnáziumi, általános iskolai osztálytársam! Kedves facebookos ismerősöm!
Ha szeretnéd, hogy ezentúl is tartsuk a kapcsolatot, fejezd be ezeknek a szaroknak a küldözgetését.
UNOM, és nem vagyok ezzel egyedül.
Ha szeretnél egyedül maradni, akkor meg küldözgesd csak fel a falra. A kutya nem fogja elolvasni, mert előbb-utóbb MINDENKI megunja és leiratkozik rólad.
Ha viszont valami tényleg érdekes dolog történt Veled mostanában, NE TARTSD VISSZA MAGADAT.
Mert érdekel, mi van Veled.
A sok szar, az nem érdekel!
Remélem érthető...
(És ha egyetértesz velem, akkor ezt a bejegyzést oszd meg!)