2011. június 16., csütörtök

Madarak a városban - No2

Volt már ilyen címmel bejegyzésem, abban az antennát megpengető szarkáról írtam. De amit tegnap láttam, az is megér egy bejegyzést.
Az egyik amerikai gyorsétterem teraszán költöttük el a vacsoránkat Siófokon, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy veréb száll az asztalra. Jött kunyerálni.
Az embernek eleve megesik a szíve az ilyen szerencsétlen állatokon, hát még akkor, amikor fél lábuk van. Mert ennek az volt. Lát-szó-lag.
Amikor ugyanis jobban megnéztem, akkor láttam, hogy az egyik lábát behúzza. Kvázi színészkedik, mint az útszéli koldusok. Kutyától láttam már ilyet, Norbi barátomék Jagd terrierje simán lesántul, ha valamiért rászól az ember. Nade az egy KUTYA, ez meg egy csuri.
Valaki magyarázza el nekem, hogyan lehetséges ez? Honnan tudja egy ekkora madár a gyűszűnyi kis agyával, hogy ha sántának látszik, akkor több eséllyel kap morzsát? Mennyi idő alatt és miként jött erre rá?
Hihetetlen, nem?
Mindenesetre jó példa arra, hogyan alkalmazkodik a természet a városhoz...