A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Samsung. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Samsung. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. március 28., szerda

Samsung és AKG - avagy nem szégyen belátni, ha valamihez nem értünk...

Ahogy az lenni szokott, a Samsung telefonomhoz kapott fülest bontatlanul hagytam a dobozában. Aztán a minap nézegetek és mit látok: AKG fülest adtak hozzá. Gondoltam, na ezt azért kipróbálom... és állat!!!

Már mondhatom, hogy egy évtizede Samsungozok, az első Samsung telefonomat 2006-ban vettem. Voltak kisebb kihagyásaim, de nagyjából mindig az éppen elérhető legjobb Samsung okostelefonom volt. És mindegyiket szerettem, mert mindig előzték a többieket. Egy dolog zavart csak, hogy a gyárilag hozzájuk adott füles harmatgyenge, még közepesnek sem mondható hanggal szólalt meg. Hiába volt a telefon csúcs, a gyártó pedig hiába érkezett a szórakoztatóelektronika irányából, a füleseik egyszerűen mind vackok voltak. Sehol semmi mély, semmi magas, helyette bilihangzás. Ez azért idegesített, mert vájtfülem van, amely vájtfülben mindig ott is van a füles. A zene mindig szól.

Kicsit boldogabb lettem akkor, amikor rátaláltam a Sennheiserre. Illetve végre csináltak telefonhoz való fülest is, mert odahaza azért van 3 Sennheiser fülesem... Egy tízesért elég jó fülbedugós, telefonhoz való mikrofonos fülesük (headsetjük) is van már, na az szépen szól és kényelmes is. Szóval pár éve ki sem csomagolom a Samsung füleseket, hanem maradnak original a dobozban és idén februárban (18-án, Bernadett napján) a Feleségem fülesét is Sennheiserre cseréltem.
Aztán most meg nézegetem a telefonom dobozát és azt látom, hogy valami rövid, hárombetűs márkajelzés van a fülesen.
Az AKG egy osztrák cég, az ötvenes évek eleje óta gyárt fejhallgatókat. Felső kategória, így rápróbálkoztam. És be kell ismerjem, hogy nem csak jobban szól, mint eddig bármelyik Samsung füles, de jobban szól a Sennheiser fülesemnél is.
Gyönyörű mélyek, cicergő magasok és a hallójárat görbületét követő kialakítás, ami miatt még kényelmes is.
Miért is írom ezt le?
Hát csak azért, mert szerintem nem szégyen belátni, ha valami nem megy. A Samsung belátta és nem erőlteti a csúcskategóriás telefonjaihoz a saját szutyok fülesét, hanem végre méltó minőséget ad az amúgy csúcs telefonokhoz.
Az persze elgondolkodtató, hogy miért kellett erre éveket várni és miért is nem tud a Samsung jó fülest gyártani?
Az eredmény szempontjából mindegy.
A zene pedig mostantól még jobban szól.
Értékelni kell az ilyen apró örömöket. 

2016. május 2., hétfő

Samsung tévéhez Bluetooth fejhallgatót? A Samsung nem javasolja...

Történt, hogy kedves kollégám vásárolt egy Samsung tévét magának és szeretett volna hozzá Bluetooth fejhallgatót csatlakoztatni.
Miért?
Mert ellentétben a vezetékes fejhallgatókkal, itt nincsenek kábelek, és ellentétben az egyéb vezeték nélküli fejhallgatókkal, itt nincsenek egyéb eszközök, amiket dugdosni kell, ki-be kapcsolgatni.

A Bluetooth fejhallgatót egyszer párosítod az adott eszközhöz és onnantól amikor bekapcsolod, automatikusan átveszi a hangot. Kényelmes, frappáns, a 2016. évhez illik.
Ezért van egy-két tévének Bluetooth kapcsolata.
Legalábbis ezt hinnéd. Nézzük, mi történik, ha az ember szeretne venni egy ilyen fülest! A levelezést a csillagok közötti részbe illesztem, akár komment nélkül is megállná a helyét, de érdemes lesz elolvasni alatta a tanulságot is. A neveket kivettem, személyiségi jogok miatt.
Tehát:
*******************************************
Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató csatlakoztatása
Elküldve: 2016. január 06.
Tisztelt Ügyfélszolgálat!
UE32J5500AWXXH típusú smart tv készülékemhez szeretnék Bluetooth-fejhallgatót
vásárolni. Érdeklődnék, hogy milyen típusú/márkájú Bluetooth-fejhallgatók
párosíthatóak a készülékkel, vagy milyen műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük,
hogy a tv felismerje őket. Előre is köszönöm.
Válasz: Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató
csatlakoztatása Érkezett: 2016. január 06.
Tisztelt ****** ******!
Köszönjük, hogy kérdésével megkeresett bennünket.
Engedje meg, hogy tájékoztassuk, hogy a megjelölt UE32J5500AWXXh modellkódú
készülékhez vezetékes fülhallgató csatlakoztatását javasoljuk, ugyanis ezzel áll
módunkban biztosítani a megfelelő működést. Bluetooth fejhallgató esetén nem áll
módunkban a megfelelő működésről biztosítani Önt.
Továbbra is készséggel állunk szíves rendelkezésére e-mailben, a honlapunkon
megtalálható online chaten, vagy pedig a díjmentesen hívható 06-80/726- 7864-es
ügyfélszolgálati telefonszámunkon bármilyen, Samsung termékekkel kapcsolatos
kérdés esetén.
Üdvözlettel,
Samsung Electronics Magyar Zrt.
Ügyfélszolgálat
*******************************************
Tehát a Samsung hivatalos ügyfélszolgálat válasza az, hogy ehhez a tévéhez nem lehet Bluetooth fülhallgatót csatlakoztatni, illetve nem fog megfelelően működni.
És itt jön a csattanó:
Odaadtam a kedves kollégának az én Sennheiser MM100-as fülhallgatómat (20 ezres körüli áron kapható), hazavitte, felpárosította és milyen érdekes: tökéletesen működik. És mivel a Bluetooth egy szabvány, gyanítom, hogy bármelyik Bluetooth fülessel ugyanez lenne a helyzet.

És ilyenkor kérdések (és indulatok is) fogalmazódnak meg az emberben (K-val jelölve a kérdés, V-vel jelölve a válasz):
K1: Minek van egy tévében Bluetooth, ha nem működik megfelelően? Annyira, hogy nem vállalnak (nem mernek vállalni) érte felelősséget és inkább azt javasolják a vevőnek, hogy használjon vezetékest helyette?
V1: Ha egy kicsit szabadabb szájú lennék, azt mondanám egy ilyen válaszra, hogy "anyád"! Mármint csatlakoztasson 2016-ban vezetékes fülest, majd dugdossa ki-be és botladozzon a vezetékben a válaszadó kedves édes anyukája! De az ember moderálja magát és visszanyeli az elsőre kibuggyanó reakcióját, így röviden csak annyit, hogy köszi, de nem!
K2: Az ügyfélszolgálat tojik az ügyfélre, vagy nem ért a dologhoz?
V2: Mert az dicséretes, hogy nagyon hamar válaszolnak, de az semmiképpen nem az, hogy hülyeséget. Ha nem vagyok biztos a dolgomban (azaz nem értek hozzá, ami nem szégyen egy ekkora termékpalettát felvonultató cég esetében), akkor írok egy levelet az anyavállalatnak, ahonnan a koreai kolléga valószínűleg felvilágosít, hogy mi is a helyzet. Vagy ha nincs kapcsolatom az anyavállalattal (mert egy sufnituning cég vagyok, aki kirakta a Samsung logót de ezen kívül semmi köze a Samsunghoz), akkor rákeresek az interneten és az alapján adok választ.
Vagy nemes egyszerűséggel fogok egy Bluetooth fülest (fogadok, hogy a kollégák fele használ ilyet) és kipróbálom. Az ügyfélnek ezt meg lehet írni, türelmes lesz és gyanítom, hogy a kollégám is várt volna egy-két napot a válaszra.
K3: Mit érez most a vevő, aki kapott ugyan választ, de baromságot?
V3: Azt érzi, hogy az ügyfélszolgálat nem ért hozzá, és/vagy letojja a vevőt és udvariasan ugyan, de leráz.
Miközben - ismétlem - a Bluetooth füles tökéletesen működik a tévével és gyanítom, hogy MIN-DEN Samsung tévével, amiben van Bluetooth.
Ha más haszna nincs ennek a bejegyzésnek, akkor legalább ez. Hogy igenis működik a Bluetooth füles a Samsung okostévékkel és nyugodtan meg lehet venni hozzájuk. Ha biztosra megyünk, akkor maximum próbáljuk ki!
De az ügyfélszolgálatnak ne higgyünk!

2015. április 9., csütörtök

Hogyan ábrándultam ki a Samsungból

(Barátokkal beszélgettünk, és összeszedtem, hogy miért nem veszek soha többet Samsung cuccokat. Mivel a bejegyzés elég jól sikerült, bemásolom ide is, okulásul. Íme:)

Nekem volt Samsungom, jó sok. Úgy is mondhatnám, hogy Samsung fan voltam. Aztán szépen lassan ez kezdett megváltozni.
1. Az első mozzanat az volt, hogy a Samsung készülékek kezdtek egyre inkább belesimulni a többi készülék közé. Értem ez alatt, hogy nem volt SEMMI különleges bennük, amit a konkurencia gépei - soxor jóval olcsóbban - ne tudtak volna. Itt már csak márkahűségből maradtam a Samsungnál.


2. A második mozzanat az volt, amikor a többi gyártó szépen elkezdett jó dolgokat - a Samsungnál jobb dolgokat - belepakolni a készülékeikbe. Így például jobb kamera került a Sony telefonokba, HTC-kbe. Itt még kitartottam, mert a Samsung nekem még jó volt és nem volt szükségem például fém házra vagy 20 megapixeles kamerára.


3. A harmadik mozzanat az volt, amikor a többi gyártó egyre jobb minőségben kezdte el gyártani a telefonjaikat és kezdték lerúgni magukról a "szappantartó" dizájnt, azaz a feleslegesen lekerekített sarkokat, amiktől én egyébként világ életemben irtóztam. De azt mondtam magamnak, hogy nem annyira szappantartó a Samsung, főleg az akkori Note meg eléggé szögletes volt nekem. Így maradtam, de irigykedve nézegettem a szép szögletes, férfias telefonokat.


4. A negyedik mozzanat az volt, amikor a Samsung az S IV-essel átváltott Qualcomm procira. Addig a Samsungokat én az Exynos proci miatt szerettem, amely proci, pontosabban SOC valahogy sokkal jobban támogatta a multimédiát. A Samsungoknak szebb volt a hangja, a videókészítés sokkal kevésbé akadt. Na, az S IV-es volt nálam tesztelésre egy időben a HTC One-nal és mindketőben ugyanaz a proci volt, de a HTC One szuper jól futott, mígy az S IV egy akadós fos volt. Ráadásul a HTC One full fémházas volt, ettől olyan érzésem volt, mintha egy kősziklát tartanék a kezemben. A Samsung Galaxy S IV meg... legóműanyag. Itt nem váltottam, mert én akkoriban már a nagyképernyős cuccok felé tendáltam és boldog voltam a Note-tal. Az egy jó telefon volt, amíg...
5. Ötödik mozzanat, folytatva az előző gondolatsort, a Note egy jó telefon volt, amíg a Samsung saját maga EL NEM CSESZTE egy firmware-frissítéssel és a másfél-kétnapos üzemidő le nem csökkent 8-12 órára. Ezt a hibát SOHA nem javították ki és Walton barátom, aki ennek tudatában és ennek ellenére megvette tőlem - főként otthon tartózkodik és adtam hozzá egy extranagy akksit is, így nem érezte meg a battery-gate hatását - szóval ő még vagy másfél évig használta és ezidő alatt a buzi Samsung - ekkor már ez volt az állandó jelzője nálam - ezalatt sem volt képes kijavítani ezt a szarvas hibát. De én ekkor még boldog voltam a Note II-vel, azzal nem voltak ilyen hibák. Voltak mások.
6. Hatodik mozzanat: a Note II egy szép decemberi napon, karácsony előtt az asztalon fekve egyszercsak kinyiffant. Szerencsére garanciás volt még, de ez a Samsungnál nem jelent semmit. Ugyanis a nagyképűen hírdetett PRÉMIUM szolgáltatásuk keretében le se szartak. Egyrészt nem kaptam időpontot, csak 5 nappal későbbre - addig oldd meg, ahogy tudod -, aztán a nagynehezen kapott időpontkor NEM JÖTTEK EL a készülékért, de el sem lehetett őket érni, de még a szerviz sem vette fel. Így másnap - a hatodik napon - én magam bumliztam ki Budaörsre az üveghegyen túlra, ahol - gondos előkészületek után - végül csak sikerült leadnom a készüléket. Persze ez sem volt egyszerű, mert a telefont az Expansysnál vettem, francia beszerzés volt, így elsőre a Samsung Magyarország lerúgott, hogy javíttassam meg ott, ahol vettem. Aztán némi közbenjárásra és fenyegetésre csak belátták, hogy Franciaország ugyanolyan Uniós állam, mint hazánk, ezért nem szép dolog embargóval sújtani. Végülis elfogadták javításra a telefont és azt hittem, ezzel oké minden.
7. Hetedik mozzanat: a javításra december elején leadott készüléket FEBRUÁRBAN kaptam vissza. Cserekészüléjket nem adtak, így vettem egy Motorola Defy Minit (na, az mekkora egy fos volt) és azon csöveztem majdnem három hónapot. Februárban aztán nagy fenyegetések árán visszakaptam a készüléket - addig szépen berakták egy polcra és kurvára nem foglalkoztak vele amíg le nem üvöltöttem a fejüket - érdekes módon az üvöltözést követő napon kész lett. Azaz a javítás valójában egy napba sem tellett volna, ha nem akarnak kibaszni velem, amiért francia áfával vettem a készüléket. Ennyit az Uniós szabad kereskedelemről...
8. Nyolcadik mozzanat: a készülék - amelyen teljes alaplapcsere történt állítólag - nem egészen két hét, azaz 13 nap múlva újra elromlott. Természetesen most sem tudtam elérni a szervizt semmilyen módon, így megint kimentem Budaörsre az Isten háta mögé és leadtam a készüléket. Most rutinosabb voltam és gyakorlatilag naponta hívogattam őket - már amikor fellvette valaki - így aztán alig két hét alatt kész volt a készülék. Persze ahogyan egy buhera káeftéhez illik, a telefon nem megfelelően lett összeszerelve, recsegett-ropogott.
9. Kilencedik mozzanat: megérkezett a ROM-frissítés a Note II-re is és MEGINT ELCSESZTÉK AZ ÜZEMIDŐT. Itt már sírva röhögtem. Mert tudtam, hogy ezt sem fogják SOHA kijavítani és így is lett. Mivel Walton barátom úgyis otthonülős munkát végez, megkérdeztem, hogy nem akarná-e lecseréni a Note-ot - amit tőlem vett meg - egy Note II-esre. Természetesen mélyen áron alul és azzal a feltétellel, hogy ha bármi baja előjön a készüléknek, visszaveszem. Nos, mivel vadiúj alaplapja és memóriája volt a Note II-nek, nem jött elő semmi. Az üzemidő szerencsére "csak" 12-16 órára csökkent le, így a Note II egy munkanapot azért kibírt. Így megtörtént a csere és én meg ekkor határoztam el, hogy nekem SOHA TÖBBÉ NEM LESZ SAMSUNGOM. Nem csak telefon, SEMMI!!!
10. Tizedik mozzanat: volt egy kis kitérőm ez Sony Xperia Z ultrával, amelyik túl nagynak minősült még a számomra is, így hamarosan eladtam. Ahelyett egy T2 ultrám lett, ami dupla SIM-es, ezt éppen a percekben veszi nagy örömmel birtokba Morphy barátom. Én meg most éppen egy Xperia Z3 Dual-t nyaggatok, amin 4G mobilnet van mindkét SIM-kártyán. Amikor kiválasztottam, nézegettem egy darabig a Samsung Galaxy Note IV-est is, mert abból is kijött a dupla SIM-es változat, de az a szörny majdnem 80 ezressel lett volna több, mint a Z3 dual. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy elég nekem az 5,2 colos képernyő, cserébe van egy kényelmes méretű villámgyors telefonom, eszetlen jó kamerával, hihetetlen minőségű anyagokból és olyan kijelzővel, amire szavaim sincsenek. IMÁDOM ÉS BOLDOG VAGYOK.
11. Tíz plusz egyedik mozzanat: mindaddig, amíg a szolgáltatók kínálatában nem lesz normális beszédes előfizetésekhez (nem havi húszezres bizniszcsomaghoz, hanem normális áron, normális percdíjakat adóhoz) normális adatcsomag (nem 5 GB, hanem mondjuk 20 GB vagy korlátlan), addig nekem dulpa SIM-es készülékeim lesznek. Így a beszédes csomagom az egyik legjobb beszédtarifákat nyújtja, a netes csomagom a másik SIM-en pedig 5000 forintért 20 GB adatforgalmat, ami gyakorlatilag korlátlan, azaz folyamatos YouTube-ozással, folyamatos online zenehallgatással és folyamatos wifi netmegosztással sem sikerült még egyszer sem lefogyaztanom hó végére. Grátiszként ha külföldre megyek nyaralni, az adatcsomagos SIM-et kiveszem és veszek helyi szolgáltatótól normális áron helyi mobilinternetet feltöltős kártyán és a Telekom kapja be, hogy EU országban napi 100 MB-ot 2000 forintért ad (Vicces). Ennyiért én helyi szolgáltatótól 5-10 GB-ot kapok.
Röviden ennyi...
(Asszem átmásolom ezt egy blogba...)

2014. december 25., csütörtök

Hogyan nem lett Samsung telefonunk karácsonyra

Elöljáróban annyit, hogy a karácsonyi ajándékozáskor egyetlen alapelvet követek: csak olyan ajándékot veszek, aminek én magam is örülnék. Ez a hozzáállás azért működik, mert karácsonykor olyan ajándékokat veszek, amikhez értek és így nem nagyon fogok mellé.
Mielőtt bárki megkiabálna, hogy könnyen dumálok sok pénzből: a zseniális az volt az idei karácsonyomban, hogy mindenki drága ajándékot kapott de mégsem kellett sokat költeni és így senki nem érzi magát kellemetlenül.
Az előzetes után a lényegre térnék.
Valamikor 4-5 éve kezdődött a dolog. A feleségemnek korábban hagyományos telefonja volt (szétnyithatós butafon), amely ráadásul az én lerúgott készülékem volt. Azaz egy a vásárlásakor csúcstelefont kapott meg egy évesen, ami neki még akkor is csúcs volt. Sőt, még 4 évig élvezte, de aztán tényleg felmondta a szolgálatot.
Ekkor kapott a szerelmem először érintőképernyős okostelefont.
Mivel akkoriban azt mondogatta, hogy neki nem kell érintőképernyős telefon és okostelefon meg végképp nem kell, egy Samsung Galaxy Ace lett a választás, mint köztes megoldás.
Az Ace azért volt jó, mert a szolgáltató (T-Mobile) olcsón adta, azaz hűségnyilatkozatra ingyen el lehetett hozni. Azaz ha mégsem tetszik, kicsit bukunk rajta.
Kis idegenkedés volt ugyan eleinte, de aztán meg a szemem sarkából egyre gyakrabban láttam azt, hogy életem nője megint a mobilt bújja és vonaton, autóban, erre-arra. Egyre gyakrabban nyomogatja a "nemkellnekem" okostelefonját.
Aztán jött a döbbenet, amikor a veszprémi körgyűrűn megszólalt, hogy menjek már be az egyik áruházba, mert akciós a valami. És hozzátette, hogy nyitva van és van a cuccból raktáron. Amikor megkérdeztem, hogy mindezt honnan tudja, csak annyit mondott, hogy megnézte a telefonján.
Ekkor éreztem, hogy valami megindult és a szerelmem áttört egy falat.
Rájött, hogy az okostelefon nem ördögtől való, félni sem kell tőle.
Egyszóval: jó.
Az Ace persze egyre lassabb lett neki, így amikor volt alkalmam, cafcaráztam neki egy jó állapotú Samsung Galaxy S2-est, amely szerintem minden idők legjobb okostelefonja volt. Nekem is volt ilyenem, amíg rá nem kattantam a nagyképernyős telefonokra.
Szóval az S2-est nagy boldogsággal vette birtokba a csajszi, mert az Ace-hez képest rakéta sebességre gyorsult általa.
Az S2-es ráadásul egy nagyon eltalált méretű cucc, éppen elég nagy, de még éppen nem túl nagy.
Ezt nyúzta egészen idén karácsonyig.
Sajnos az idő vasfoga mindent kikezd és bár nagyon vigyázott a készülékre - jobban, mint én szoktam - belülről kezdett el romolgatni a telefon. Egy akksi csere után még fél évig új erőre éledt, de az utóbbi időkben egyre gyakrabban fagyogatott és a kamerája is rendetlenkedni kezdett.
Apropó kamera: egyre gyakrabban fotózgatott is a feleségem a telefonnal. Valahogy megszerette azt is, hogy egy jó kamera van a gépben, amivel lehet szép fotókat csinálni, amelyeket aztán nagyon hamar el lehet küldeni.
És a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy amióta vonatozunk, az alap üzemmód az, hogy a vonatra felülve a kabát levétele után már megy is be a fülbe a füles és indul is a rádió. Nálam is, de én nem bírom elviselni, ha beledumálnak a zenékbe és a reklámokat sem szeretem, így én főleg online hallgatok zenét.
A feleségem viszont külön élvezi a reggeli műsorokat, így neki az FM-rádió fontos rész egy telefonnál.
És meg is érkeztünk a mai bejegyzésem apropójához.
Amikor elkezdett rendetlenkedni a telefonja, arra gondoltam, hogy a szolgáltatótól, hűségnyilatkozatra nézek neki valami jó kis telefont.
A Telekomnak nem akarok reklámot csinálni, de az idei karácsonyi felhozataluk nagyon ütősre sikerült és vagy 7-8 olyan készüléket ajánlottak be nekem, amelyikek tökéletesen megfeleltek volna az én igényeimnek is. Azaz nyugodtan adtam volna ezeket ajándékba is.
A hab a tortán az volt, amikor fekete pénteken a Galaxy S4-est féláron adták, hűségnyilatkozatra havi 2100 forintos kamatmentes kölcsönre, kezdőrészlet befizetése nélkül.
Bár akadt kissé a weboldal, de vagy a harmincadik próbálkozásra azért sikerült belépni és venni egyet. A következő kedden el is mentünk érte, így a karácsony megoldódni látszott.
A Galaxy S4 ugyanis egy nagyon jó telefon. Ahogy a tesztprogramok mutatják, ez a változat ráadásul még ütősebb is, lenyomja például a háromszor ennyiért forgalmazott Galaxy S5-öst is.

Nagyon boldog voltam, mert így a feleségemnek 2 évre megint egy ütős kis telefont sikerült venni.
Be is laktam helyette, azaz feltelepítettem neki mindent, ami az S2-esén is fenn volt. Sőt, egy furmányos manőverrel sikerült meggyőznöm arról is, hogy a jelenlegi telefonjában lévő régi SIM-et cseréljük le kitörhetős microSIM-re, merthogy "azért akadozik a telefonod, mert régi benne a SIM".
Valójában azért volt erre szükség, hogy karácsony este át lehessen tenni a telefonba az új SIM-kártyát és ne kelljen a boltba menni a cseréért.
Majdnem sikerült is minden...
De ahogy nézegetem a telefon menüjét, csak nem találom az FM-rádiót.
Volt ám nekem valahol az emlékeim között olyasmi, mintha kihagyták volna az S4-ből a rádiót, de mivel ez nem érintett, nem is maradt meg. Mostanáig.
Ugyanis a feleségem telefonhasználati szokásai között igen csak nagy arányban szerepelt a rádióhallgatás, így a tökéletes telefon nem lett volna tökéletes.
Próbáltam azt, hogy feltelepítettem neki az internetrádiót azzal a dumával, hogy ez nem sistereg, de sajnos a Dunakanyarban a mobilinternet-lefedettség nem tökéletes, így Vácig ötször szakadt meg neki az adás, ezért visszaváltott a hagyományos rádióra.
Nekem meg főtt a fejem, hogy mi lesz...
Egyik nap Hugimmal beszélgettem, akinek pedig szintén S2-ese volt korábban, csak az teljesen kinyiffant és ekkor egy Sony Xperia SP-t vettünk neki szolgáltatótól. A Sony Xperia SP egy jó telefon, de a Hugi nagyon megszokta a Samsungot és sehogy nem tudott átszokni a Sonyra. Egyszóval: utálta.

Mivel neki nem volt fontos az FM-rádió, viszont a Samsungot meg szerette, kézenfekvő volt, hogy az S4-es nála fog landolni.
Így idén karácsonykor a Hugi is végre visszacserélhette a telefonját Samsungra. A Telekom által forgalmazott S4-esek ráadásul tényleg nagyon ütősek, leesett az állam, amikor a nyúzóprogramokon eszetlen magas értékeket sikerült kinyerni ettől a szolgáltatófüggő készüléktől, gyári ROM-mal (buherálás nélkül).
Úgyhogy a Hugi most boldog.
Az SP-nek pedig valaki nagyon örülni fog, mert a Hugi mindenkinél jobban vigyáz a telefonjaira, így egy gyári állapotú SP-vel lesz valaki gazdagabb.

De mi lesz a feleségemmel?
Neki milyen telefonja lesz?
Néhány álmatlan éjszaka után a Telekom webáruházát böngészve akadtam rá a Sony Xperia Z3 Compactra.
Alapvető volt tehát, hogy olyan készüléket nézzünk, amelyikben van FM-rádió és ez bizonyult a legnehezebb feladatnak.
A Samsung EGYETLEN készülékében sincs ugyanis...
Így aztán bármennyire is samsungos volt a feleségem, Samsungot nem vehettem neki.
Én már régen átszoktam a Sonyra, csúnyán kibabrált velem a Samsung anno, így én akkoriban megfogadtam, hogy nekem többet Samsung készülékem nem lesz. Persze azóta rájöttem már, hogy Magyarországon MINDEGYIK gyártó letojja az ügyfelet, és a Sony ügyfélszolgálata ugyanúgy lepattint, ahogyan a Samsung is tette a hibás Note 2-esemmel. A Sonynál a Z Ultrám hibájával szívattak úgy 2 hónapig, aztán csak megjavították. De arra rájöttem, hogy nem csak a Samsung hivatalos szervize egy buherakáefté, hanem a Sonyé is...
Közben viszont megszerettem a Sony telefonokat és én magam el sem tudnám képzelni, hogy újra "Szappantartózni" kezdjek (utalva ezzel a Samsung által követett dizájnra).
Most is Sonym van és a következő kinézett készülékem is Sony.
Ezért néztem körül a Sonyk között a feleségemnek vásárolandó telefon keresése közben.
A Z3 Compactban van FM-rádió és a kisméretű telefonok között jelenleg a legütősebb.

Nem kellett sokat gondolkodni, mivel a nekem díjcsomag alapján beajánlott részletfizetés is nagyon kedvező volt.
Na, így lett a feleségemnek Sony Xperia Z3 Compact telefonja idén karácsonyra, amely egy nagyon brutális kis telefon. Szuper fényképezőgéppel, villámgyors (4G) mobilinternettel és három napig működős akksival (mármint egy töltéssel). Kaptunk hozzá ingyen egy külső akksit is, erre nem lesz szükség.

Így idén karácsonykor mindenkinek jobb telefonja lett (rajtam kívül, de az enyém meg eleve jó volt).
És miért Techshit ez a bejegyzés?
Nos, amikor a Samsung szakemberei úgy döntöttek, hogy egy nagyjából 2 dolláros áramkört (az FM-rádióét) kihagyják a telefonjaikból, maguk zártak ki egy jó csomó leendő ügyfelet.
Köztünk minket is.
A mi pénzünk idén nem a Samsungot gyarapítja és ahogy elnézem a feleségemet, nem is nagyon kell majd neki soha többet Samsung.
Ennyit arról, hogy kell-e egy telefonba FM-rádió... 

2014. január 6., hétfő

Samsung Galaxy Note III merülés

Egy barátom megvette a Galaxy Note III-ast és nagyon boldog volt vele. 30 órákat (minimum) bírt úgy is, hogy nagyon sokat volt nyomkodva és a kijelző is ment 6-8 órákat. 

Aztán egyszer csak elkezdett 8-10 óra alatt lemerülni.

Peti csinált képernyőmentéseket is, ezeket elküldte nekem. Íme a levele, képekkel:

Így működött két hétig. Teljes lemerítés 34 óra üzemidő alatt, amiből 6:41 a kijelző használat. Az utolsó képen látható, hogy IndexService nincs is a listában.



Ezt követően, két hét után most egy napot sem bír ki és megjelent az IndexService:



Egy fórumban találtam ezt a szöveget: 
Nézd meg a futó alkalmazásokat. Az aksinál meg lehet. Ha az index service aktiv akkor lődd ki, nem lesz baj. Nekem detto ez volt. Az a progi felel a fájlok sorbarendezéséért. Minden újrainditás után tedd meg. Nekem a rövid aksiidő mellett a hátlap is meleg volt. AZ index service nélkül tudni kell a 36-48 órát használatfüggően. És ne tarts sok pdf fájlt vagy doksit a memkarin.

De én nem tudom kilőni. A kényszerleállítás gomb inaktív. Gondolom rootolni kell hozzá:



Tehát nem jött semmi frissítés, egyszer csak elkezdett ez az IndexService dolgozni a háttérben és azóta van gáz.

Mit lehet ilyenkor tenni?
(Én mondjuk tudom a választ: nem kell Samsungot venni, de ez már nem megoldás neki.)

Szóval?

2013. augusztus 6., kedd

Ne baszakodj a bloggerrel!

"A legszebb öröm a káröröm. Abban nincs semmi vegyes érzés..."
Volt nevelőtanáromtól az idézet, de még mindig időtálló.
 
Történt, hogy nagyon kiszúrt velem a Samsung, sorozatban kétszer. Az első alkalommal egy hónapot, a második alkalommal két hetet vártam a méregdrága, prémium telefonomra. A részletekért érdemes elolvasni az erről írt cikkemet itt:
 
Miután mindez megtörtént, volt alkalmam a Samsung magyarországi főfőmarketingesének is elmesélni a dolgot, aki csak tárogatta a kezeit, vonogatta a vállát. Arra a mondatomra pedig, hogy a következő telefonom nem Samsung lesz, mindössze annyit mondott, hogy akkor nem az lesz.
Le vagyok én tojva.
 
Ennyit az előzményekről, ugorjunk a jelenbe. A mai reggelen egy G+ hozzászóláshoz szerettem volna betenni a Samsung Prémium Szolgáltatás linkjét és mit látok? Íme a keresés eredménye:
A képre kattintva előjön nagyobban is. Szóval, aki ma Magyarországon rákeres arra, hogy "Samsung Prémium Szolgáltatás", az az első helyen, egyes böngészőkben a második helyen találja az írásomat.
(Szerkesztve: közben többen jelezték, hogy nekik hátrébb van, így azt mondom szerényen, hogy a top tízben azért benne vagyok. Ez se semmi ám...)
 
És győz az igazság.
 
Mert a marketing duma mögött az van, amit én leírtam és jelenleg mindenki elolvashatja, aki rákeres a dologra. Nincs benne túlzás, ezek a tények.
A tények pedig makacs dolgok, Pelikán elvtárs!
 
Na, ezért nem illik baszakodni az újságíróval, bloggerrel. Mert az internet így működik...
 
A Samsung egyébként semmit nem reagált az írásomra sem nekem, sem a főszerkesztőnek és az ügy érdekében annyit "tettek", hogy a weboldalról levették az "egy napon belül" ígéretet és helyette jelenleg az "előre egyeztetett időpontban" szerepel.
Nesze!
Az előre egyeztetett időpont mi is? Amikor az ember javítást kér, akkor "2-3 napon belül visszahívjuk" ígéretet kap. Jó mi? Még azt sem tudják, hogy 2, vagy 3?
Tehát nem az a megoldás, hogy felveszünk még egy embert, vagy kettőt, hanem lerontjuk a szolgáltatást.
Gratulálok!
Csak így tovább!

2012. december 20., csütörtök

Note II - műtét alatt

Sokan kérdezitek, mi van a Note II-vel? Hogy áll az ügy. Nos, pont a blog alkalmas arra leginkább, hogy ne kelljen elmesélnem egyenként mindenkinek. Úgyhogy a legújabb fejlemények, de előtte kis előzmény.
Ugyebár a Note II-t az Expansystól vásároltam. De vásárolhattam volna bárhol Európában, szerintem mint uniós polgárnak jogom van ott élni, ahol akarok és ott vásárolni, ahol akarok. PONT arról szól a gazdasági közösség, hogy határok nélkül mozoghat az ember. Erre mi van?
A Magyarországon vásárolt, de Franciaországból behozott készüléknél könyörögni kell a Samsungnak, hogy ne kelljen már visszaküldeni a franciáknak egy javításra.
A könyörgést nem én ejtettem meg, Robi barátom megtette és szerencsére kapott a Samsungtól egy állásfoglalást az alábbi szöveggel:
Csak ennek az állásfoglalásnak köszönhető, hogy - természetesen csatolva a vásárlást igazoló számlát, amin rajta van a termék IMEI száma és a vásárlás dátuma - bevették garanciális javításra a készüléket. Amíg ez meg nem történt, azért benne volt a zabszem a seggemben, hogy mi is lesz. Persze a stresszt nagyban oldotta az, hogy Robiban bízom és tudtam, hogy mindenképpen elintézi nekem a javítást ha nem így, akkor úgy. És hozzáteszem azt is, hogy kétségbeesésemben szombaton délután csesztettem a kérdéseimmel és mégis segített.
Innen is üzenem, Robi, hogy köszi! Te vagy a király! (Mondjuk ezt tudtam is). Tehát miután megnyugodtunk, lássuk, mi is történt!
 
Azt ugyebár tudjátok, hogy szombaton délután egyszercsak nem reagált a készülék semmire. Sem bekapcsolni, sem tölteni nem lehetett. Semmi behatás nem érte, simán csak feküdt az asztalon. Csak az volt gyanús, hogy órák óta nem érkezett semmi üzenet és nem hívott senki. Szombaton persze kicsit nyugisabb az élet, de akkor is. Szóval, amikor realizáltam, hogy valami nem okés, azonnal jött a fűhöz-fához kapkodás.
Mint írtam, Robi segített és ő javasolta, hogy regisztráljam be a készüléket a my Samsung oldalon és akkor kérhetek szervizfutárt.
Megtettem, szombaton megnézve azt láttam, hogy legkorábban keddre lehet kérni.
Azaz, amit a Samsung hazudik, azaz miszerint "Ha prémium Samsung készüléke a garanciális időszak alatt meghibásodna, "Prémium Szervizfutár" szolgáltatásunk keretében ingyenesen elhozzuk Öntől, majd lehetőség szerint 1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek. " az nem igaz. Illetve ferdítés.
Mi is a ferdítés? Az, hogy az ember egy ilyet olvasva azt gondolja, hogy bejelentem, kijönnek, elviszik és egy nap múlva visszahozzák megjavítva. Na, ez nem igaz.
Majdnem kimaradt az írásból, így utólag pótolom a "lehetőség szerint" kifejezést. Olyan ez, mint az "akár". Akár 10%-os kedvezmény, akár 30%-os haszon. Ismerős? Olyan gumicsont kifejezés ez is. Hogy legyen mivel takarózni. Tehát mit jelent az, hogy lehetőség szerint? Segítek: ha balfasz vagy és csak újra kell indítani, vagy hardresetelni kell, vagy bármi, amihez valójában hozzá sem kell nyúlni. Akkor "megjavítják" egy nap alatt. De akkor én is. Valójában pedig ha tényleg javítni kell, akkor egy hét, ha alkatrész is kell hozzá, akkor hetek. Merthogy egy szerviz NEM TART ALKATRÉSZT az általa szervizelt PRÉMIUM kategóriás készülékekhez? Akkor mitől is PRÉMIUM a szolgáltatás?
Eleve milyen dolog az, hogy egy okostelefonnál - ami egyébként leszámítva az iPhone-t jelenleg a legdrágább telefon ami csak kapható a világban és beleszámítva az iPhone-t is messze a a legjobb is - szóval ennél a csúcskészüléknél három napot kell várni, hogy egyáltalán időpontot kapj a javításra.
Kéremszépen! Akinek ilyen telefonja van, az EZZEL OLDJA MEG AZ EGÉSZ ÉLETÉT. Azért vásárolunk mi ilyen telefont, mert MINDEN funkcióját használjuk. Azért nem elégszünk meg egy másik, ennél olcsóbb készülékkel, mert amaz NEM FELEL MEG arra a célra, amire használni akarjuk. Alkalmatlan. Tehát ha egy ilyen készülék elromlik, akkor ROMOKBA DŐL az egész életünk. A produktivitás lecsökken, PÉNZT VESZÍTÜNK. Minden egyes perccel egyre többet.
Hozzáteszem, hogy egészen biztosan ott van valahol az apró betűs részben, hogy a Samsung nem vállal felelősséget, ha... Nem is ez a bajom.
Tudomásul veszem, hogy ha elektromossággal működik valami, ott az elektronok elkóborolhatnak néha. Meghibásodhat. Rendben.
Amivel bajom van, hogy BEHAZUDJÁK nekem - nekünk -, hogy PRÉMIUM szolgáltatást kapunk a prémium áron megvásárolt készülékünkre.
Nézzük, milyen is a prémium szolgáltatás!
1. Ezt már írtam, de a rendszerezés kedvéért még egyszer: HÁROM nap múlva kapunk időpontot egyáltalán. Nagyon gáz.
2. A megkapott időpontban NEM TELJESÍTIK A VÁLLALÁST, azaz nemhogy nem jönnek ki a készülékért, de fel sem hívnak, hogy ekszkjúzmi! Egyébként azóta sem.
3. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de leráz, idézem: "Ha a kollégák megígérték, hogy keddre mennek, akkor kedden menni is fognak". Innen üzenem, hogy CSÜTÖRTÖK VAN. Azaz egy nagy lópikulát jönnek.
4. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de átirányít a magyarországi szervizelést intéző KÁEFTÉHEZ, hogy amennyiben mégsem jönne a szervizfutár, őket hívogassam bizalommal.
5. A KÁEFTÉ nem elérhető. Sajnos minden ügyintézőjük foglalt, hagyjak üzenetet, visszahívnak. Tizenötször hívtam kedden, végül csak hagytam üzenetet is, amelyben meghagytam a telefonszámomat is. Nem hívtak vissza. Máig sem.
6. Harmincadikra sikerült véletlenül valakivel beszélnem, aki élő szóban is megígérte, hogy felírta a telefonszámomat és hogy a kolléganője visszahív. Azóta is várom.
7. Közben este lett. Szerdán, azaz tegnap megint hívogatom őket, természetesen megint minden ügyintéző foglalt. Mivel Budaörs közelében vagyok, hát merész gondolattal kimegyek személyesen. Az Isten háta mögött vannak egy olyan épületben, ami méltatlan a Samsunghoz. Kedves gangnamsztájl urak! Lejáratják magukat ezzel. Tudják, kik vannak ilyen helyeken? Csóró, kétnyaras cégek. Nekünk, az ügyfeleknek egy ilyen látvány egyet mond: csóró a cég. Ennyi. Na mindegy, túlteszem magamat a dolgon és bemegyek. Az ügyfélszolgálaton NAGYON UDVARIASAK, de tényleg. Erre nincs panasz. Egy úriember van előttem, aki éppen azt szeretné megtudni, hogyan kell a státuszsorból levenni az órát. Még hozzá is türelmesek és csak nekem lenne kedvem ráüvölteni, hogy RTFM vazze! (Read The Fucking Manual, azaz ~ olvasd el a kib**t használati utasítást!). Nem küldik el, elmagyarázzák neki, miközben nekem fél óra múlva már Angyalföldön kéne lennem. Persze ráérnek, mert összesen ketten vagyunk az ügyfélszolgálaton. Nem csoda ez, hiszen ide a büdös francba csak az jön ki, aki tényleg elszánt. Egyébként ha ki szeretnék cseszni az ügyfeleimmel, én is kiköltöznék a pusztába. Ja! Tömegközlekedés nincs. Végül nagynehezen elhúz a primitivusz maximusz oda, ahová kívánom és sorra kerülök.
8. Kérnék a jótállást és csak a szerencsémen múlik, hogy a Samsung állásfoglalását kinyomtatva magammal vittem. Robi tanácsára. Így nem kötözködnek, beveszik garanciába a készüléket.
9. Kérdésemre, hogy miért nem jött ki a szervizfutár, azt a válsazt kapom, hogy "El vannak havazva". Visszanyelem ami éppen ki akar bukni belőlem, de a véleményem egyébként, hogy LESZAROM (már bocsánat), hogy el vannak havazva. Ha keddre ígérik a kiszállást, akkor KEDDEN tessék kiszállni. Ha ez nem megoldható, akkor:
a.) nem ígérjük keddre;
b.) felveszünk még egy kollégát;
c.) semmiképpen nem hitegetjük az ügyfelet és nem hazudozunk, hogy majd visszahívjuk, meg biztosan kimegy a kolléga, meg ilyenek.
10. Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, azt a választ kapom, hogy "El vannak havazva", így leghamarabb pénteken (versus "1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek"), de valószínűleg csak az ünnepek után. Kérdésemre, hogy ha készen van, kihozzák-e a válasz: ide kellene bejönni érte...
11. Beletörődök. Elhagyom a bizalomgerjesztő ojjektumot és sietek a dolgomra. Közben azon gondolkodom, hogy nagy szerencsém van, hogy évvége van, mert így a helyettesítőként használt telefonon is le tudom intézni az ügyeket. Ha mondjuk éppen október lenne, akkor nekem egy ilyen késlekedés forintosíthatóan százezres, nem forintosíthatóan pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. Sok-sok Note II ára ez...
12. Meg sem kérdezték, hogy kérek-e cserekészüléket. Igaz, én sem mondtam, hogy esetleg kellene, mert mint azt írtam, nulla forintos megoldásban, hűségnyilatkozatra, vasárnap, gyorsan vettem a T-nél egy Defy Mini vízálló telefont, ami jó lesz dublőrtelefonnak a Note II mellé. Meg jól jön, ha valekinek bedöglik a készüléke a haveri körből (mert nekem is jól esett, amikor páran felajánlották, hogy adnak kölcsön...). Sóval (sic!) én megoldottam, de ha a Samsung szervizre várok, akkor szombattól szerdáig NINCS telefonom. Semmilyen, nemhogy okos. 2012-ben azért ez nagyon gáz ám...
13. Ma, azaz pénteken felhívtak, miszerint "Alkatrészre kell várni" és így a legjobb esetben szilveszter előtt, de valószínűbb, hogy januárban készül el a Note II.
 
Összegezve tehát:
Tudom én, hogy karácsony van. Tudom én, hogy el van havazva mindenki. Tudom, hogy más márkáknál sincs ez másként. Tudom, hogy a prémium szolgáltatás egy plusz.
De:
a.) Én nem szoktam olyat ígérni, amit tudok, hogy úgysem tarok be. Többet nem is várok el senkitől, csak ennyit. Azért, mert én például nem engedhetem meg magamnak, hogy lejárassam magamat. Mondjuk én nem vagyok óriáscég...;
b.) Az ügyfelet (ez volnék én is) NEM ÉRDEKLI a Samsung és az általa megbízott KÁEFTÉ nyomora! Az ügyfelet csak az érdekli, hogy az ő készüléke működjön. A Samsungnak és a KÁEFTÉNEK én csak 1, azaz egy ügyfél vagyok a sok közül, nekem viszont ők "A SAMSUNG". Ezekből a dolgokból ítélem meg őket. És ez a legnagyobb gáz ám.
c.) Ha nem üzemeltetek saját szervizhálózatot, hanem megbízok egy alvállalkozót a szervizeléssel, akkor ELLENŐRZÖM néha az alvállalkozómat és nem fedezem az ügyfélszolgálaton is, mondván "Ha megígérte, úgyis jön".
d.) Attól, hogy udvarias vagyok, még az ügyfél úgy fogja érezni, hogy le van rázva. Be van csapva. Udvariasan is lehet tiszteletlennek lenni, például: Legyen kedves és menjen maga a büdös francba! Ugye, milyen udvarias? Attól még elmehet az illető a büdös francba.
e.) Lehet magyarázkodni, de attól még a végeredmény az elégedetlen ügyfél. És ez ám a gáz!
 
Miért is? Hát röviden erről pár szót:
2006-ban vásároltam az első Samsung telefonomat. Ez egy Z560-as volt. Azért vettem, mert ez volt az első HSDPA-s telefon a szolgáltató kínálatában. Akkor még nem voltak érintőképernyős telefonok, így PDA-val párosítva használtam. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok, azonnal leváltottam a telefon+PDA kombót egy okostelefonra. A feleségem még évekig használta a Z560-ast, ami a múlt évben lehelte ki a lelkét. Most is csak a töltőcsatlakozó tört ki és nem érte meg javíttani. Azaz 5 évet ment tökéletesen. A feleségem Samsung Galaxy Ace-t kapott helyette.
Azóta volt pár telefonom, de csak a Samsungokat írom:
I900 Omnia, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;
I9000 Samsung Galaxy S, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;
I9100 Samsung Galaxy S II, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;
N7000 Samsung Galaxy Note, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;
N7100 Samsung Galaxy Note II, meghibásodás és borzasztó ügyintézés. De a legjobb, mi most kapható.
Mindegyik telefon minimum egy havi átlagfizetésnek felelt meg a maga idejében, mégsem volt egyik sem prémium. Csak szimplán működtek, nem kellett ilyen marketingfossal reklámozni őket.
 
Akik a tanácsomra vásároltak Samsung készüléket? Meg sem próbálom felsorolni. Lehetetlen. Bőven kétszáz felett van, akik közvetlenül a tanácsomra és bőven tízezer felett, akik az írásaim alapján. Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, kérem szóljon, hogy énisénisénis! ;)
 
Na, ezt szeretné a Samsung most összedönteni?
Azzal, hogy ilyen pocsék módon ügyintéznek? Hogy nem is ők ügyintéznek?
 
Én amúgy nem vagyok bosszúálló típus, de nem felejtek.
Részemről a tanulság a történetben a következő:
Soha többet nem ajánlom senkinek a Samsungot, mert mostantól nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.
Mert nekem van olyan is. Persze lelkiismerete csak annak lehet, akinek van lelke...
Az is van, bár most kicsit beletapostak.
És ezt az érzést nem kívánom senkinek!


2011. május 16., hétfő

Samsung WB650 - felejtős fényképezőgép...

Alapvetően türelmes vagyok ám a technikával, de vannak dolgok, amiket nem tudok megbocsátani.
Fényképezőgépnél ilyen, amikor lemaradok valamiről a gép miatt. Ezért aztán az első szempont fényképezőgép vásárlásánál, hogy mennyi idő allatt készíti el az első fotót a bekapcsolást követően.
De nem is ez a lényeg most, mert a Samsung WB650-es hamar, vagy 2 másodperc alatt kész a fotózásra. Látszólag...
Történt az, hogy az egyik kirándulásunk után töltögetem fel a fotókat a számítógépre és arra leszek figyelmes, mintha fotók hiányoznának. Gondoltam biztosan rosszul emlékszem, vagy annyira hülye vagyok, hogy nem nyomtam le teljesen a fényképezőgép gombját, csak félig.
Aztán később csak előfordul újra és ezért elkezdem a helyszínen mindig visszanézegetni a fotókat, megvannak-e. És rajtakapom a sunyi kis genyát, hogy bizony ha olyan kedve van, nem menti el a fotót a kártyára.
Így aztán a családi eseményekről vagy megvan a fotó, vagy nincs.
Na, ez igazi techshit!
Utánaolvasgattam, és azt látom a termék specifikációjában, hogy maximum 8 GiB-os kártyát lehet beletenni. Így aztán visszamentem a boltba és lecseréltettem a kártyát kisebbre.
Már mint boldog 8 GiB-os kártyatulajdonos mentem el Brnoba, ahol fotózgattam is rendesen. Aztán este  szállodában a döbbenet: egy fotó sincs meg.
Sőt, már nem segít sem a ki- bekapcsolás, sem a kártya ki- be. Fájl hiba az üzenet. Úgyhogy Brnóról nekem csak a fejemben vannak képek, nameg a telefonom némi olyasmi.
Így visszaérkezve szépen visszavittem a boltba, honnan továbbküldik garanciás javításra a Samsungnak.
Van egy fogadásom, hogy nem tudják javítani.
Így aztán egyrészt az elmúlt pár hétből számos fontos fénykép veszett el, másrészt gép nélkül lennék a javítás végéig.
Lennék, ugyanis első felindulásban vettem egy Sony DSC-H9XV-t, aztán jónapot kívánok. Ez ilyen fotókat csinál:
A WB650-nel pedig valaki majd nagyon boldog lesz a javítás után, hiszen a bolti ára még mindig 60 ezres körül van, én meg odaadom bárkinek 50-ért, 2012.március 15-ig érvényes garanciával. Vagy ha nem javítják, majd elcserélem valami más kütyüre. Mert nekem bizony nem kell.
Nálam ugyanis ez bizalom kérdése és egyszerűen elvesztettem a bizalmamat a WB650-es iránt.
Ez van.

2011. május 9., hétfő

... avagy hogyan keserítsük meg a saját életünket felesleges kütyükkel.

Néha már-már el is felejtem, hogy miért is indítottam ezt a blogot. Mármint a techshit-et. Aztán a kütyük mindig emlékeztetnek rá, mennyi szívásal is jár, ha az ember feleslegesen körülveszi magát minden szirszarral. Így volt ez most szombaton is.
A történet pénteken kezdődött, amikor is az autóban se szó, se beszéd kinyiffant a komplett fedélzeti elektronika. A jelenség: valahová megérkeztem és ment minden, majd pár óra múlva indulnék és a központi kijelző egyszerűen nem indul el. A Peugeot jel csak világít, a rendszer néha meg-meg szólal, de nem indul el rendesen. Az ilyen nagy kijelzős autóknál meg ugyebár szinte minden a központi kijelzőről olvasható le, így most sem azt nem tudom, hány fok van az autóban, se telefonálni nem tudok, de még csak a rádiót és a CD-t sem tudom hallgatni. És már előre félek, hogy mibe fog ez nekem fájni. Nem lesz olcsó. És a legjobban az bánt, hogy nem volt még öt napja, hogy 250 000 forintot költöttem a kuplung és a lendkerék cseréjére. Gyakorlatilag amíg hazaértem, addig volt meg az örömöm, hogy végre jó az autó. Ennyi öröm jut nekem. A javításhoz szükséges pénzért február óta minden hétfőn és szerdán késő estig dolgoztam a harmadállásomban és hajszál pontosen ki is fizettem az összes keresményemet. Cserébe 2, azaz kettő óra öröm jutott nekem. Ennyit érdemlek azért, hogy amíg más odahaza döglik a tévé előtt én a főállásom mellet még lenyomok heti tíz órát...
Aztán szombaton reggel indultunk a Tisza-tóra, bringázni mentünk a feleségemmel. Gondoltam kell némi kikapcsolódás is... Az autó szerencsére mozgásképes, csakhát egész úton se zene, se GPS, se telefon. Navigálni így a telefonommal tudtam, az meg pont a cél előtt kezdi kiírogatni, hogy az akkumulátor vagy túl meleg, vagy túl hideg, de a töltést most akkor kikapcsolja. És ezt fél percenként megismlétli. Az ideg majdnem szétvetett, mert nem vagyok ismerős Tiszafüreden és a Hortobágyon, ezért is vittem két független navigációt is magammal, amiből konkrétan  egy sem működött. Még szerencse, hogy a szervezők szép nagy táblára kiírták, hogy merre van a rajt és a nevezés, így könnyedén odataláltunk. Persze a rohad kütyüktől simán eltévedhettem volna, hiába kerültek százezrekbe. A táblák alapján megtaláltuk az esemény helyszínét, neveztünk és indultunk a starthoz.
Gondoltam én, hogy a startól a célig majd rögzítem a túrát a SportyPal-lal, amely egy amolyan GPS-es rögzítő program sportolóknak. Erre tökéletesen alkalmas a Samsung Galaxy Tab-em, amely a nagy akkumulátor miatt 15 órát is képes folyamatosan menni a SportyPal-lal. Elvileg...
A valóság meg az, hogy a startnál, az indulás előtt indítanám a SportyPal-t, erre vagy 15 percig nem talál műholdat. Ekkor indítanám újra a Galaxy Tab-et, az meg további tíz percig csak áll a Samsung feliraton és nem hajlandó bebootolni az Android. A mezőny elindult, úgyhogy kénytelen voltam szépen elrakni. Na itt voltam azon a ponton, hogy földhöz vágom és megtaposom. Meg is tettem volna, ha nem a verejtékemmel megkeresett pénzen vásároltam volna 119 ezresért. Így szépen - némi csendes anyázás közepette - eltettem a bringatáskába és elkezdtünk tekerni.
A tekerés alatt csináltam fotókat, ezek némelyike meg is van. Ugyanis a Samsung WB650 fényképezőgépem nemes egyszerűséggel csak akkor rögzíti a fotókat, amikor kedve tartja. Sunyi módon csinálja, mert az ember fotózgat és csak odahaza, vagy a fotók első visszanézésekor szembesül azzal, hogy a fotók egy része egyszerűen NINCS MEG. Ez ellen persze lehet védekezni valamelyest, mert az ember visszanézheti a lejátszás gombbal és ha lehet, megismételheti a fotót. Na de mi van azokkal a pillanatokkal, amik egyszeriek és megismételhetetlenek? Azoknak bizony annyi...
Egyszóval tele van a tököm a technikával. Tele van azzal, hogy az ember költi a pénzét és szart kap érte. Hogy élmény helyett idegeskedés a jutalma.
Tudom, van aki azt gondolja most, hogy de jó nekem, hogy csak ilyen gondjaim vannak. Igaza van, lehetnék rákos is... Persze én nem nagyon leszek soha rákos, mert valószínűleg előbb visz el a szívinfarktus vagy a gutaütés a sok  rohadt kacat miatt, amivel az életemet megkeserítem magam-magamnak.
Úgyhogy befejeztem!
Szépen lassan eladogatom az öszes szart és olyasmivel fogok foglalkozni, ami nem idegesít. A kiránduláson pedig a természettel fogok foglalkozni, kerékpározás közben a tájat figyelem a szemeimmel és a szelet élvezem a bőrömön. Nem fotózok meg GPS-ezek, meg mittoménmi.
Rohaggyon meg minden kéggyével, ami elektromossággal működik!
UFF!

2011. február 5., szombat

A Galaxis gyökere, avagy hogyan rootold a Galaxy Tab-et

Kicsit techshit a dolog, de mindenképpen pozitív a vége, így megírom.
Történt, hogy hosszas gondolkodás után szert tettem egy Galaxy Tab-re. Ez egy mobil internetes eszköz (MID), kicsit olyan, mint egy felfújt GalaxyS telefon. Kicsi, lapos, kényelmes, sokoldalú. Nekem való...
Mire is jó konkrétan? Mindenre, amire az asztali gép, csak sokkal kényelmesebben. Hogy miért is hódítanak ezek a Tab-ok, azt igazán most értettem meg. A teljes szabadságot adják, hiszen például a Galaxy Tab 12 centi széles így belefér egy öltöny belső zsebébe és nem kell magunkkal vinni külön táskát neki. Emellett könnyű és az ember internetezési szokásai átalakulnak, a helyszínek áttevődnek, a gép előtti görnyedés átalakul az ágyban, kerti hintán, a szőnyegen - röviden: kényelmesebb helyeken - történő foglalatossággá. Azért kényelmes, mert nagy a képernyőja, sok a háttértára és mindent meg tudok oldani vele, amit eddig a pécével kellett.
De ezért nem vettem volna meg. Amiért megvettem az az, hogy a hozzá kapható kábel segítségével a képe kitehető kivetítőre, tévére és így az ember elegánsan tarthat meg vele egy előadást, amelynek végén az anyagát - amely online fenn van a Google fiókban - pár kattintással megoszthatja a hallgatósággal. Szóval ez a jövő, mérhetetlen sok időt spórol nekünk egy ilyen Android cucc.
DE:
Naná, hogy van "de". A "de" most az, hogy az Android készülékeken a gyökérhez - root - nem férhetünk hozzá. Ennek az az előnye, hogy például nem törölhetünk bele létfontosságú fájlokba és így nem tehetjük tönkre a gépet egy félrenézéssel.
Sajnos hátránya is van: bizonyos szoftverek - értelemszerűen azok, amelyeknek root hozzáférés kellene - nem futnak rajta. Hogy ez ne így legyen, ahhoz kell a rootolás.
Szép magyar szó, de még mindig jobb, mint lefordítva: gyökérkedés... :)
Szóval, ha az ember szeretné kihozni a maximumot, akkor eljön ez a pillanat: rootolni kell a gépet.
Hogyan állunk neki? Naná, hogy Google barátunkat faggatjuk, azaz internetes kereséssel. A keresés eredményeként találunk is leírásokat - még magyarul is - így nagy önbizalommal nekiállunk este 10-kor. Ugyanis 5-10 percet ígérnek.
A folyamat - elviekben - úgy zajlik, hogy egyszer összeszinkronizáljuk a Tab-ot a számítógépünkkel, ehhez kell a Samsung Kies nevű szoftverje. Ilyenkor települnek a Samsung driverek, amelyeknek köszönhetően a számítógép látni fogja a Tab-ot. Akik nem szeretik a Kies-t - én is ezek közé tartozom - a drivereket feltelepíthetik kézzel is, az eredmény elvileg ugyanaz.
Miután ez megvan, le kell választani a készüléket és a beállításokban a hibakereső módot - debug mode - aktiválni kell és így kell feldugni újra a számítógépre.
Ezután - a leírásokban belinkelt - Super One Click nevű szoftverre lesz szükségünk. Nem egy nagy vaszisztdasz, elviekben kettő kattintást kell tennünk benne és várnunk pár percet.
Elviekben.
Gyakorlatban ugyanis a folyamat különböző pontokon kifagy.
Ekkor kezd az ember utánaolvasni még és ha szerencséje van, megtalálja a megoldást, amely egy-két weboldalon van csak elrejtve. Illetve a megoldás egyik része. Ez pedig az, hogy a külső SD kártyát a művelet előtt le kell választani. Ha ez megvan, nem fagy ki a folyamat...
Végigmegy és örülnénk is, de ne! A rootolás végén kiírja ugyanis, hogy a szükséges fájlok átkerültek a gépre, akarunk-e egy tesztet. EZT NE!
Ugyanis a teszt elindátásához szükséges ablak már felugrik, miközben egyes fájlok még kúsznak át a Tab-ra a háttérben.
Ha rányomunk a tesztre, kifagy a szoftver és a másolási folyamatok is megszakadnak. Ha szerencsénk van, akkor még jókor és esetleg mégegyszer végrehajtva az egész folyamatot, tényleg sikerül a root. Ha nincs szerencsénk, akkor hardreset, más néven factory reset kell a Tab-on, azaz vissza kell állítani gyári állapotba, ezzel pedig minden elveszik, amit eddig telepíthettünk. Persze lehet próbálkozni rendszerhelyreállító szoftverekkel - nagy részük csak root után működik... - de én személy szerint nem állítanék vissza egy megreccsent rendszert, mert ki tudja, hogy mi reccsent meg benne...
Szóval factory reset, és az egész folyamat újra kezdése.
Ha ekkor már rájöttünk, hogy a teszt elindítása okozta a galibát, nem indítjuk újra, hanem MÉGSE vagy CANCEL (kinek milyen nyelvű a gépe) gombot nyomva kilépünk a tesztből, de előtte várunk pár percet. Ha biztosra akarunk menni, tízet, a bátrabbak ötöt. Eközben a háttérben zajló másolások TÉNYLEG megtörténnek és a root fájlok - supeuser és társai - TÉNYLEG felmásznak a Tab-ra.
Ha ez megtörtént, leválasztjuk a Tab-ot a számítógépről és készen vagyunk.
Ha nem jönnénk rá idejében, hogy a galibát mi okozta, akkor hajnali kettőig molyolunk, mire szerencsénk van. Mert ha szerencsénk van, megtalálunk egy blogot (például ezt), amiben valaki leírja a szívásait és így nekünk nem kell az összes cumit végigpróbálgatni... :)
Ha nincs szerencsénk, akkor magunknak kell mindent végigszívni, de ha kitartóak vagyunk, akkor - ahogyan esetemben is - siker koronázza a próbálkozásainkat. És ha sikerült a Galaxy Tab rootolása, akkor onnantól van fizetős alkalmazás, van képernyőmentés, minden van.
És miért techshit ez?
Egyrészt azért, mert Magyarországon MÉG MINDIG nem lehet vásárolni a Marketből és rákényszerülünk a Market Enabler - országkód hamisító szoftver - használatára, hogy legalább dollárért vagy euróért megvehessük azt a pár fránya 2-3 dolcsis szoftvert, amelyeknek a fejlesztője megérdemli a támogatást. Persze ha akarjuk  le is lophatjuk a netről, ez ugyanis nem ész, hanem hozzáállás kérdése. Lopni ugyanis mindenki tud, csak van, akinek bántaná a lekiismeretét. Én az utóbbiak közé tartozom, így az Android telefonjaimon inkább azt hazudom, hogy osztrák T-Mobile-os vagy amerikai T-Mobile-os vagyok, hogy megvehessem a nekem tetsző szoftvereket. Hazudni is bűn, de nem akkora, mint lopni. És természetesen az aktuális árfolyamon a Google Checkout levonja a szoftver árának megfelelő forintot a számlánkról, így kifizettük becsületesen a szoftvert.
A másik techshites momentum a történetben, hogy egy olyan egyszerű művelethez, hogy képernyőmentés, fel kell törjem a telefont, miközben a sok évvel ezelőtti Windows telefonon volt erre egy kis progi (MyMobiler), amivel a számítógép képernyőjén láttam a telefon képernyőjét és vezérelhettem és mindent csinálhattam vele. Sőt, még az iPhone-on is egy könnyed mozdulat a képernyőmentés. Igaz, root után Androidon is, a telefon megrázásával lementhetjük a képernyő tartalmát, nade a rootról most értekeztem pár ezer karakterben.
Szóval: jó ez neked kedves Google? Mert nekünk nem jó...
Persze minden jó, ha jó a vége: a fizetős alkalmazásaim mától ott figyelnek a Galaxy Tab-on is, így pedig az élet szép. Persze azért álmos vagyok, mint az állat, mert fél háromkor feküdtem, de megérte!