A következő címkéjű bejegyzések mutatása: root. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: root. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 26., csütörtök

A 2,4 GHz az nem 5 GHz - avagy két órányi szívás a routerrel

Én azt hittem, értek a routerekhez. Legalábbis annyira, hogy egy egyszerű wifi beállítást meg tudjak csinálni. Mégis szívtam két órát vele és most leírom, hogy Te majd ne szívj.

Adott egy D-Link DIR-825-ös wifis router. Azért ez, mert egyrészt jó sok antennája van és ezért remélhetőleg (és valóban is) átnyomja a jelet a szüleim vastag falú parasztházának méteres falain. Másrészt azért ez, mert olcsó és mégis jó. Természetesen gigabites a vezetékes része és úgy általában a D-Link cuccokban ezidáig még nem csalódtam.
A wifi beállítása amúgy nem nagy ördöngösség, pár dolgot kell csak tudni hozzá. Az ember csinál egy SSID-t, azaz megadja, hogy a készülékek milyen néven lássák majd a routert, majd megváltoztatja a wifi jelszót egy olyanra, amit meg tud jegyezni. A készülék, ahogy szinte minden router a 192.168.0.1 IP-n kommunikál, az alapbeállítás a belépéshez felhasználó:
admin és jelszó:admin. És ennyi, amit tudni kell az átlagembernek.
Ahogy kell, be is állítottam mindent, sőt az SSID-t a régi routerével megegyezőre állítottam, ahogy a jelszót is, így a készülékek amik már fel voltak lépve egyszer a régi wifire, nem kértek új jelszót, hanem az új wifivel is kommunikáltak megfelelően. Így nem kellett anyukám tabletjét sem átállítani, sem a mi okostelefonjainkat. Mindenki hepi, sikerült is minden nagyjából 3 perc alatt.
Aszitted?
Merthogy egyszer csak a Húgom telefonját kezdte ledobálni a router, majd az én telefonomat, majd a laptopomat... szóval valami mégsem kerek.
De mi???
Merthogy azt írta a telefonokon és a laptopokon a rendszer, hogy helytelen a jelszó. Megnéztem a beállításokat a routerben, megnéztem a beállításokat a készülékekben és egyeztek. Akkor mi van? És miért csak néha csinálja és miért csak egyik-másik készülékkel?
Soha nem jössz rá, ha nem írom le.
Mindenesetre reseteltem a routert, mindent beállítottam újra. Nem lett jó, pedig most adtam meg a jelszót. Ezerszer visszaellenőriztem, tuti jó.
De akkor miért nem jó. Már ott tartottam, hogy előkeresem a gari papírokat és visszaviszem a boltba, mert rossz.
Két óra szopacs után azért feltűnt, hogy a 2,4 GHz mellett van egy szürke 5 GHz-es fül is (a képen látszik).
Miért csak most tűnt fel?
Mert a számítástechnikában a szürke szín a NEM KATTINTHATÓ jelzésére szolgál. Szerintem a szemem (az agyam) magától kisatírozta.
Rákattintok, mégis kattintható.
És vazze, alapbeállításokon van.
Mert hiába állítottam be a router beállításait, csak a 2,4 GHz-et állította be, az 5 GHz-et nem. Azt külön be kell állítani. Miután erre véletlenül rájöttem és beállítottam azt is, soha többet nem dobott el semmilyen készüléket.
Az történt valószínűleg, hogy ha a nappaliban, a méteres falon kívül neteztünk, a készülékeink a 2,4 GHz-et használták, amikor meg a routerhez közelebb, akkor az 5 GHz-et. Merthogy a 2,4 GHz jobban áthatol a falakon, de az 5 GHz gyorsabb. Az okos készülékek ezt tudják. Amikor szerencsétlenek próbáltak átállni 5 GHz-re, nem volt jó a jelszó. Merthogy az maradt gyári beállításokon, valami 876272816 jellegű zagyvaságon. Naná, hogy az nem volt jó nekik.
Anyukám tabletje még korábbi, egyszerűbb szerzet, csak 2,4 GHz-en kommunikál, azt ezért nem dobálta le a router.
Ennyi.
Végül is hepiend van.
A tanulság: mindig állítsd be mindkét frekvenciát!
Azért persze cseszteti a csőrömet a dolog, ezért a kérdéseim főleg az IT területen jártasaknak:
1. Kattintanál a szürkével jelölt menüre és csak én vagyok a hülye, amiért azt inaktívnak gondoltam?
2. Ha beállítok egy SSID-t és egy jelszót, azt miért csak az egyik körre alkalmazza?
3. El tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy 2,4 GHz-en más jelszót akarsz használni mint 5 GHz-en?
3+1. Hány perc után tapostad volna laposra a routert? (Én mostanában szedek magnéziumot, csak annak köszönhető, hogy nem akadtam ki.)

2011. február 5., szombat

A Galaxis gyökere, avagy hogyan rootold a Galaxy Tab-et

Kicsit techshit a dolog, de mindenképpen pozitív a vége, így megírom.
Történt, hogy hosszas gondolkodás után szert tettem egy Galaxy Tab-re. Ez egy mobil internetes eszköz (MID), kicsit olyan, mint egy felfújt GalaxyS telefon. Kicsi, lapos, kényelmes, sokoldalú. Nekem való...
Mire is jó konkrétan? Mindenre, amire az asztali gép, csak sokkal kényelmesebben. Hogy miért is hódítanak ezek a Tab-ok, azt igazán most értettem meg. A teljes szabadságot adják, hiszen például a Galaxy Tab 12 centi széles így belefér egy öltöny belső zsebébe és nem kell magunkkal vinni külön táskát neki. Emellett könnyű és az ember internetezési szokásai átalakulnak, a helyszínek áttevődnek, a gép előtti görnyedés átalakul az ágyban, kerti hintán, a szőnyegen - röviden: kényelmesebb helyeken - történő foglalatossággá. Azért kényelmes, mert nagy a képernyőja, sok a háttértára és mindent meg tudok oldani vele, amit eddig a pécével kellett.
De ezért nem vettem volna meg. Amiért megvettem az az, hogy a hozzá kapható kábel segítségével a képe kitehető kivetítőre, tévére és így az ember elegánsan tarthat meg vele egy előadást, amelynek végén az anyagát - amely online fenn van a Google fiókban - pár kattintással megoszthatja a hallgatósággal. Szóval ez a jövő, mérhetetlen sok időt spórol nekünk egy ilyen Android cucc.
DE:
Naná, hogy van "de". A "de" most az, hogy az Android készülékeken a gyökérhez - root - nem férhetünk hozzá. Ennek az az előnye, hogy például nem törölhetünk bele létfontosságú fájlokba és így nem tehetjük tönkre a gépet egy félrenézéssel.
Sajnos hátránya is van: bizonyos szoftverek - értelemszerűen azok, amelyeknek root hozzáférés kellene - nem futnak rajta. Hogy ez ne így legyen, ahhoz kell a rootolás.
Szép magyar szó, de még mindig jobb, mint lefordítva: gyökérkedés... :)
Szóval, ha az ember szeretné kihozni a maximumot, akkor eljön ez a pillanat: rootolni kell a gépet.
Hogyan állunk neki? Naná, hogy Google barátunkat faggatjuk, azaz internetes kereséssel. A keresés eredményeként találunk is leírásokat - még magyarul is - így nagy önbizalommal nekiállunk este 10-kor. Ugyanis 5-10 percet ígérnek.
A folyamat - elviekben - úgy zajlik, hogy egyszer összeszinkronizáljuk a Tab-ot a számítógépünkkel, ehhez kell a Samsung Kies nevű szoftverje. Ilyenkor települnek a Samsung driverek, amelyeknek köszönhetően a számítógép látni fogja a Tab-ot. Akik nem szeretik a Kies-t - én is ezek közé tartozom - a drivereket feltelepíthetik kézzel is, az eredmény elvileg ugyanaz.
Miután ez megvan, le kell választani a készüléket és a beállításokban a hibakereső módot - debug mode - aktiválni kell és így kell feldugni újra a számítógépre.
Ezután - a leírásokban belinkelt - Super One Click nevű szoftverre lesz szükségünk. Nem egy nagy vaszisztdasz, elviekben kettő kattintást kell tennünk benne és várnunk pár percet.
Elviekben.
Gyakorlatban ugyanis a folyamat különböző pontokon kifagy.
Ekkor kezd az ember utánaolvasni még és ha szerencséje van, megtalálja a megoldást, amely egy-két weboldalon van csak elrejtve. Illetve a megoldás egyik része. Ez pedig az, hogy a külső SD kártyát a művelet előtt le kell választani. Ha ez megvan, nem fagy ki a folyamat...
Végigmegy és örülnénk is, de ne! A rootolás végén kiírja ugyanis, hogy a szükséges fájlok átkerültek a gépre, akarunk-e egy tesztet. EZT NE!
Ugyanis a teszt elindátásához szükséges ablak már felugrik, miközben egyes fájlok még kúsznak át a Tab-ra a háttérben.
Ha rányomunk a tesztre, kifagy a szoftver és a másolási folyamatok is megszakadnak. Ha szerencsénk van, akkor még jókor és esetleg mégegyszer végrehajtva az egész folyamatot, tényleg sikerül a root. Ha nincs szerencsénk, akkor hardreset, más néven factory reset kell a Tab-on, azaz vissza kell állítani gyári állapotba, ezzel pedig minden elveszik, amit eddig telepíthettünk. Persze lehet próbálkozni rendszerhelyreállító szoftverekkel - nagy részük csak root után működik... - de én személy szerint nem állítanék vissza egy megreccsent rendszert, mert ki tudja, hogy mi reccsent meg benne...
Szóval factory reset, és az egész folyamat újra kezdése.
Ha ekkor már rájöttünk, hogy a teszt elindítása okozta a galibát, nem indítjuk újra, hanem MÉGSE vagy CANCEL (kinek milyen nyelvű a gépe) gombot nyomva kilépünk a tesztből, de előtte várunk pár percet. Ha biztosra akarunk menni, tízet, a bátrabbak ötöt. Eközben a háttérben zajló másolások TÉNYLEG megtörténnek és a root fájlok - supeuser és társai - TÉNYLEG felmásznak a Tab-ra.
Ha ez megtörtént, leválasztjuk a Tab-ot a számítógépről és készen vagyunk.
Ha nem jönnénk rá idejében, hogy a galibát mi okozta, akkor hajnali kettőig molyolunk, mire szerencsénk van. Mert ha szerencsénk van, megtalálunk egy blogot (például ezt), amiben valaki leírja a szívásait és így nekünk nem kell az összes cumit végigpróbálgatni... :)
Ha nincs szerencsénk, akkor magunknak kell mindent végigszívni, de ha kitartóak vagyunk, akkor - ahogyan esetemben is - siker koronázza a próbálkozásainkat. És ha sikerült a Galaxy Tab rootolása, akkor onnantól van fizetős alkalmazás, van képernyőmentés, minden van.
És miért techshit ez?
Egyrészt azért, mert Magyarországon MÉG MINDIG nem lehet vásárolni a Marketből és rákényszerülünk a Market Enabler - országkód hamisító szoftver - használatára, hogy legalább dollárért vagy euróért megvehessük azt a pár fránya 2-3 dolcsis szoftvert, amelyeknek a fejlesztője megérdemli a támogatást. Persze ha akarjuk  le is lophatjuk a netről, ez ugyanis nem ész, hanem hozzáállás kérdése. Lopni ugyanis mindenki tud, csak van, akinek bántaná a lekiismeretét. Én az utóbbiak közé tartozom, így az Android telefonjaimon inkább azt hazudom, hogy osztrák T-Mobile-os vagy amerikai T-Mobile-os vagyok, hogy megvehessem a nekem tetsző szoftvereket. Hazudni is bűn, de nem akkora, mint lopni. És természetesen az aktuális árfolyamon a Google Checkout levonja a szoftver árának megfelelő forintot a számlánkról, így kifizettük becsületesen a szoftvert.
A másik techshites momentum a történetben, hogy egy olyan egyszerű művelethez, hogy képernyőmentés, fel kell törjem a telefont, miközben a sok évvel ezelőtti Windows telefonon volt erre egy kis progi (MyMobiler), amivel a számítógép képernyőjén láttam a telefon képernyőjét és vezérelhettem és mindent csinálhattam vele. Sőt, még az iPhone-on is egy könnyed mozdulat a képernyőmentés. Igaz, root után Androidon is, a telefon megrázásával lementhetjük a képernyő tartalmát, nade a rootról most értekeztem pár ezer karakterben.
Szóval: jó ez neked kedves Google? Mert nekünk nem jó...
Persze minden jó, ha jó a vége: a fizetős alkalmazásaim mától ott figyelnek a Galaxy Tab-on is, így pedig az élet szép. Persze azért álmos vagyok, mint az állat, mert fél háromkor feküdtem, de megérte!