Miért rakják ki az emberek a szemetet a határba?

Már itt az elején leszögezem, hogy nincs mentség arra, ha valaki a szemetét bárhol lerakja a hulladékkezelőn kívül, de azért az is érdekes, hogy mi a helyzet ma Magyarországon. Erről szól a bejegyzés.

A történet ott kezdődik, hogy az ember vásárol egy házat magának. Ezt tette Endre barátom is, Szobon talált egy szuper kis házikót, amelyben nagyon sok fantázia van és felújítás után egy jó helyen lévő, szuper családi fészek lesz belőle.
Nade amikor egy házból kiköltöznek az előző tulajdonosok, óhatatlanul is marad ott ez meg az. Így Endrének szembesülni kellett néhány ágybetéttel (a képen alul piros színben) és egy 3+2-es "bőrülő"-vel.
Amikor az ember új helyre költözik, azzal is szembesülnie kell, hogy ott nem ismer szinte senkit, nem ismeri a helyi viszonyokat és így nem tudja azt sem, hogy kihez és hová forduljon egy ilyen problémával.
Endrének szerencséje van, mert megismert engem és én egyrészt átérzem a helyzetet (10 éve ugyanebben a cipőben jártam), másrészt fogékony vagyok a mások problémáira. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy segítek, ha tudok.
Endre szerencsés abban is, hogy nekem van egy nagy utánfutóm, amelyet úgy vásároltam, hogy megnéztem a vonatkozó előírásokat és megvettem a legnagyobb utánfutót, amit az én kicsi autómmal el lehet húzni. Ez a futó amúgy 1983-as gyártású, Trabant kerekes, ráfutófékes. Utóbbi azért fontos, mert csak így lehet elhúzni az én kicsi kocsimmal egy ekkora nagy futót. 203x127 centis a rakfelülete és ez azért lényeges adat, mert az elszállítani kívánt dolgok jellemzően 200x100 centisek, azaz 2x1 méteresek. Ekkorák a kanapék, ekkorák az ágyak, ekkorák a bútorok. Így szinte kivétel nélkül el tudtam vele húzni eddig mindent. Ha a futót megalkotó mérnök csak 10-10 centivel kisebbre csinálta volna azt, már a dolgok többsége csak lenyitott ajtóval, vagy sehogy nem férne fel. Azaz, kilógnának.
Esetünkben a két alsó ágybetét gyönyörűen bement alulra a kereten belülre, a kanapék pedig ennek a tetejére felfértek, biztonságosan rögzíthetők voltak és csak előre, a vonóhorog felé lógott ki a nagyobbik 20 centit, ezért még megjelölni sem kellett a rakományt. Egy félórás gimnasztika után el is indultunk Verőce felé, ahol van a legközelebbi és egyben egyetlen hulladéktelep.

Megérkezve örömmel láttam, hogy az egyik volt hallgatóm fogad minket, így még a szokásosnál is kedvesebb kiszolgálásban részesültünk és a beszállított cucc mennyiségét nem felfelé, hanem lefelé kerekítették. Így a felhalmozott dolgokat 2 m3 azaz köbméterben számították meg nekünk, amiért így fizettünk 15.000,- HUF+Áfát. 

Tizenötezer forint plusz áfa. Azért írom ezt így ki, mert a történet szempontjából lényeges. Ledöbbentünk ugyanis ezen...

Na, amikor kinn a határban azt látja az ember, hogy valaki szemetet tesz le, az ezért van.
Mert ha egy ilyen hulladék lerakás mondjuk 5000 HUF lenne, nem lenne szemét a határban, ez tuti. Ha mondjuk a hulladéklerakás ilyen esetekben (mármint új ház vásárlása esetén) egyszer ingyenes lenne, az lenne a tuti. Ha működne rendesen a lomtalanítás, az lenne a tuti.
De nem működik. Ahogyan szinte semmi sem ebben az országban.
Így ne tessenek csodálkozni azon, ha az emberek az ilyen bútorokat felaprítják és eltüzelik (amit meg a szomszédok szagolnak az egész fűtési szezonban), vagy nemes egyszerűséggel kiviszik az erdőbe.
Ismétlem, hogy semmilyen esetben nem fogadható el egyik megoldás sem, csak azt szeretném kiemelni, hogy a létminimum környékén élő embereknek 15000 HUF még ÁFA nélkül is megfizethetetlen összeg egy ilyen szolgáltatásért.
Remélem, érthető, mit akarok ezzel...

A 2,4 GHz az nem 5 GHz - avagy két órányi szívás a routerrel

Én azt hittem, értek a routerekhez. Legalábbis annyira, hogy egy egyszerű wifi beállítást meg tudjak csinálni. Mégis szívtam két órát vele és most leírom, hogy Te majd ne szívj.

Adott egy D-Link DIR-825-ös wifis router. Azért ez, mert egyrészt jó sok antennája van és ezért remélhetőleg (és valóban is) átnyomja a jelet a szüleim vastag falú parasztházának méteres falain. Másrészt azért ez, mert olcsó és mégis jó. Természetesen gigabites a vezetékes része és úgy általában a D-Link cuccokban ezidáig még nem csalódtam.
A wifi beállítása amúgy nem nagy ördöngösség, pár dolgot kell csak tudni hozzá. Az ember csinál egy SSID-t, azaz megadja, hogy a készülékek milyen néven lássák majd a routert, majd megváltoztatja a wifi jelszót egy olyanra, amit meg tud jegyezni. A készülék, ahogy szinte minden router a 192.168.0.1 IP-n kommunikál, az alapbeállítás a belépéshez felhasználó:admin és jelszó:admin. És ennyi, amit tudni kell az átlagembernek.

Ahogy kell, be is állítottam mindent, sőt az SSID-t a régi routerével megegyezőre állítottam, ahogy a jelszót is, így a készülékek amik már fel voltak lépve egyszer a régi wifire, nem kértek új jelszót, hanem az új wifivel is kommunikáltak megfelelően. Így nem kellett anyukám tabletjét sem átállítani, sem a mi okostelefonjainkat. Mindenki hepi, sikerült is minden nagyjából 3 perc alatt.
Aszitted?

Merthogy egyszer csak a Húgom telefonját kezdte ledobálni a router, majd az én telefonomat, majd a laptopomat... szóval valami mégsem kerek.

De mi???

Merthogy azt írta a telefonokon és a laptopokon a rendszer, hogy helytelen a jelszó. Megnéztem a beállításokat a routerben, megnéztem a beállításokat a készülékekben és egyeztek. Akkor mi van? És miért csak néha csinálja és miért csak egyik-másik készülékkel?
Soha nem jössz rá, ha nem írom le.
Mindenesetre reseteltem a routert, mindent beállítottam újra. Nem lett jó, pedig most adtam meg a jelszót. Ezerszer visszaellenőriztem, tuti jó.
De akkor miért nem jó. Már ott tartottam, hogy előkeresem a gari papírokat és visszaviszem a boltba, mert rossz.

Két óra szopacs után azért feltűnt, hogy a 2,4 GHz mellett van egy szürke 5 GHz-es fül is (a képen látszik).
Miért csak most tűnt fel?
Mert a számítástechnikában a szürke szín a NEM KATTINTHATÓ jelzésére szolgál. Szerintem a szemem (az agyam) magától kisatírozta.

Rákattintok, mégis kattintható.
És vazze, alapbeállításokon van.
Mert hiába állítottam be a router beállításait, csak a 2,4 GHz-et állította be, az 5 GHz-et nem. Azt külön be kell állítani. Miután erre véletlenül rájöttem és beállítottam azt is, soha többet nem dobott el semmilyen készüléket.
Az történt valószínűleg, hogy ha a nappaliban, a méteres falon kívül neteztünk, a készülékeink a 2,4 GHz-et használták, amikor meg a routerhez közelebb, akkor az 5 GHz-et. Merthogy a 2,4 GHz jobban áthatol a falakon, de az 5 GHz gyorsabb. Az okos készülékek ezt tudják. Amikor szerencsétlenek próbáltak átállni 5 GHz-re, nem volt jó a jelszó. Merthogy az maradt gyári beállításokon, valami 876272816 jellegű zagyvaságon. Naná, hogy az nem volt jó nekik.

Anyukám tabletje még korábbi, egyszerűbb szerzet, csak 2,4 GHz-en kommunikál, azt ezért nem dobálta le a router.
Ennyi.

Végül is hepiend van.

A tanulság: mindig állítsd be mindkét frekvenciát!

Azért persze cseszteti a csőrömet a dolog, ezért a kérdéseim főleg az IT területen jártasaknak:

1. Kattintanál a szürkével jelölt menüre és csak én vagyok a hülye, amiért azt inaktívnak gondoltam?

2. Ha beállítok egy SSID-t és egy jelszót, azt miért csak az egyik körre alkalmazza?

3. El tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy 2,4 GHz-en más jelszót akarsz használni mint 5 GHz-en?

3+1. Hány perc után tapostad volna laposra a routert? (Én mostanában szedek magnéziumot, csak annak köszönhető, hogy nem akadtam ki.)

7 év rabszolgaság

Van ez a film, a 12 év rabszolgaság... ennek kapcsán írnám le az én 7 év rabszolgaságomat, röviden.

2008-ban kifizettem az előző autómat és visszanézve azt kellett lássam, hogy svájci frank lízinget felvenni megéri, hiszen az autó kezdeti 43 ezres havi részlete többnyire bőven 30 ezres alatt volt, sőt a végefelé már 20 ezres alatti csekket is kaptam.

Így aztán gondoltam, hogy ha így megy ez, akkor vegyünk egy nagyobb kocsit ugyanígy. A recessziónak ekkor még jele sem volt és senki nem is sejtette, hogy a svájci frank majd így elszáll.

Úgyhogy eladtam a 206-os Peugeot-mat és vettem helyette egy 407-est. 2,7 milliót vettem fel svájci frank alapú lízingre, a havi részlet 54 ezres körül volt a kötelező CASCO-val együtt.

Ezt szépen fizetgettem is.

Nyugodt voltam, mert a szerződésben volt egy olyan pont, miszerint a lízinget adó Lombard figyeli a svájci frank árfolyamát és ha 3 hónapot meghaladó időszakban az túl magas, azaz láthatóan a lízing sosem fog végetérni, akkor felszólítanak majd a forintosításra, vagy a havi részlet megemelésére.

Nos, a Lombard cseszett szólni, sőt a recesszió és a magas CHF árfolyam ellenére tartották a törlesztőrészletet nagyjából 4, majdnem 5 évig.

Na, ekkor szóltak először, mégpedig, hogy egyben fizessek ki 1,4 millió forintot, majd forintosítsam a lízinget és emeljük meg a havi törlesztőrészletet 93 ezresre.

Így tettem.

Kénytelen voltam, mert az autó kevesebbet ért, mint amennyivel tartoztam rá így ha kiszállok, a semmiért kellett volna fizetni a megemelt részletet.

Azóta, azaz majdnem 3 éve fizettük hát a magasabb részletet, de a mai napon végül kézbekaptuk a kocsi törzskönyvét. Az autó az én nevemre került.

Brutális volt az egész, de a legbrutálisabb ez az utolsó három év volt...

Egy kicsit számolgattam, íme:

Az autóra 2,7 millió forintot vettem fel 7 évre havi 54 ezres részletre, majd 5 év után közölték, hogy fizessek be egyben 1,4 millió forintot és ezzel egyidejűleg felemelték a részletet 93 ezres havi összegre. Ha kiszámolom, a 2,7 millió felvett összegre kifizettem 6,4 milliót azaz hatmillió-négyszázezer forintot... Jól tetszik látni!

Mivel az autó most nagyjából 1 millió forintot ér, lényegében én 7 évig béreltem egy autót 5,4 millió forintért. Azaz havi 65 ezresért béreltem egy olyan használt autót, amelynek a javíttatását is én intéztem. Mivel a kocsi elhanyagolt volt (mondhatnám: átvertek vele), a javíttatásra elég sokat kellett költsünk.
Visszaszámolva a javítások átlagosan havi 50 ezresbe kerültek, azaz összesen ez a kocsi nekem havonta 115 ezres magyar forintomban volt és ebben nincs benne az üzemanyag és egyéb díjak.
Balek vagyok, na! Ez nem vitás.

Persze sokan mondhatják azt, hogy mit ugatok én, mert aki ki tud fizetni havi 93 ezrest lízingre és 50 ezrest javításokra, az csak ne ugasson.

Az észrevétel jogos!

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezt a pénzt nem loptam és nem kaptam. Megdolgoztam érte, mégpedig keményen.

Mibe került nekem ez a kaland?

Nos, 2010. tavasza óta másodállásban dolgozom, tanítok. Az egyik iskolában kedden és csütörtökön esténként, a másik iskolában hétfőn és szerdán esténként, a harmadik iskolában pénteken és szombaton, a negyedik iskolában szombatonként. Persze próbáltam úgy intézni, hogy amikor hétfő-szerdás vagyok emitt, akkor ne legyek kedd-csütörtökös amott és amikor péntek-szombatos vagyok amott, akkor ne legyek szombatos amott.

De minden ügyeskedésem ellenére jellemzően hetente azért letanítottam minimum 16 órát, de volt olyan hetem, amikor 4+4+4+4+6+8 órám volt, azaz összesen 30. Mindez úgy, hogy délelőtt a munkahelyemen helyt kellett álljak, rendes napi 8 órában. Azaz volt olyan hetem, amikor heti 70 órát nyomtam le.

Aki tanít az tudja, hogy agyban ott kell lenni és hogy azért kivesz ám az emberből rendesen. Szerencsére a tanítás az agyam másik részét veszi igénybe, mint a délelőtti melóm, így a másik része tudott pihenni. Az viszont biztos, hogy volt és lesz is böjtje ennek a nagy pörgésnek, ha nem vigyázok.
Sokan kérdezték tőlem, hogy bírtam én ezt egyáltalán?

Hát elmondom.

Egyrészt van egy szenzációs feleségem, aki mindenben segít és hihetetlenül türelmes.

Őrajta csattant az ostor mindig, mert az elmúlt években bizony kissé túlhajtottam magamat és bármennyire is szeretek tanítani, kifejezetten idegbeteg voltam számos alkalommal.

Kész csoda, hogy a feleségem még mindig szeret, hiszen volt olyan időszak, amikor csak este látott. Sőt, egyszer összetalálkoztunk a metrón és azon gondolkodtam, hogy azon a héten akkor láttam először felöltözve. Mert reggel még aludt, amikor eljöttem otthonról és amikor este hazaértem, már megint ágyban volt.

Szóval szerencsés vagyok, hogy a mi kapcsolatunkat ez a rabszolgaság csak megerősítette.

Másrészt vannak a barátaim? Sokan kikoptak mellőlem és ez is érthető. Hiszen szinte minden szombaton foglalt voltam, így együtt elmenni akárhová szinte lehetetlen volt. Ha hívtak telefonon, lenyomtam, mert éppen tanítottam, vagy vizsgáztattam, vagy mentem az egyik helyről a másikra. Sokszor elfelejtettem visszahívni őket, vagy ha szükségük lett volna rám, nem tudtam segíteni, mert dolgoztam. Számos névnapot és születésnapot elfelejtettem és úgy általában is egy idegbeteg barom voltam. Nem mentegetőzök, ezek csak a tények.

Persze páran megmaradtak mellettem és Ők az igazi barátok.

Értük is hálás vagyok a sorsnak.

Aztán hálás vagyok a sorsnak az erős akaratomért. Azért, hogy valahogy belém több akarat szorult, mint azt magam is reméltem volna. Az akaratnak köszönhetem, hogy nem adtam fel soha. Ahogy az életemben sem adtam fel semmit soha.

Hálás vagyok a sorsnak az agyamért, amely bírta ezt a hajszát és hogy nem mondta fel a szolgálatot.

Összegezve tehát kibírtam ezt a 7 év rabszolgaságot, aminek ezennel vége.
Az már szinte mellékes, hogy mindezt egy darab vasért (lásd még így is: autó), amire egyébként semmi szükségem nincsen.

De az autó a miénk és ha a pozitív oldalát nézem a dolgoknak, most sem ér annyit, amennyiért érdemes lenne eladni. Így aztán marad, amíg szét nem esik. Az autózási szokásainkat úgyis átalakítottuk már, csak akkor mozog a kocsi, ha feltétlenül szükséges. Minden másra ott a bringa, nameg a (nem túl) jó minőségű magyar tömegközlekedés (főként a MÁV), amit minden hibája ellenére én szeretek.

Mivel a rablánc lehullt, most éppen a lepörgetési időszak van. A hétközbeni óráim egyre ritkábbak, mert nem vállalok újakat. A szombatiakat is szanáltam, de meghagytam párat, mert tanítani szeretek és azt kibírom némi zsebpénzért, ha két-három hetente egy-egy szombat délelőttöt végigtanítok.

Mostantól lesz életem olyan extrákkal, mint család, barátok, könyvek, zene, sport és SZABADSÁG.

Asszem ez jó végszó. 

A mások tökéletes élete

Most olvastam az interneten - és szerintem érdekes -, hogy sokan hajlamosak depresszióba esni azért, mert mások internetes oldalain (Facebook, például) azt látják, hogy a másik élete milyen fa.., izé, frankó.

És mekkora hülyeség ez, még ha így is van.

Gondolj csak bele, hogy Te mit szoktál kitenni ezekre az oldalakra! Többnyire azt, amire büszke vagy, amivel el szeretnél "dicsekedni". Naná, hogy nem szellőzteted meg a nyomorodat.

És így van ezzel más is.

De hidd el, mindenkinek megvan a maga baja és sokan, sokkal rosszabb körülmények között vannak, mint Te. Csak ezzel nem dicsekednek. Lehet, hogy még szégyellik is.

Nem érdemes tehát emiatt depresszióba esni.

Helyette egy kicsi pozitív szemlélet kell és a rossz dolgokban meg kell látni a jót.

Közhely, de igaz.

És ha mások sikereivel találkozol, akkor az inkább hasson rád motivációként. Főleg akkor, ha hozzád hasonló valaki ér el sikereket. Ez számodra egyet jelent, mégpedig azt, hogy Te is elérheted. Neked is sikerülhet.

Irigykedni nem szabad, mert sosem tudhatod, mi áll az adott dolog mögött. Számos példát írhatnék, de talán érted így is.

És mielőtt megköveznél, hogy a levegőbe beszélek, hát hidd el, hogy nem vagyok kívülálló! Nekem is megvan a magam baja, a magam nyomora, a magam harcai. Mondjuk én ki is szoktam tenni blogban a kudarcaimat is, amiért sok barátom meg is szólt, mondván "Miért teregeted ki a szennyest?"

 

Azért, mert nem szégyellem. A hibáimat sem és a kudarcaimat sem. Akkor szégyellném, ha nem tennék meg mindent. De mivel mindent megteszek és tőlem ennyi tellik, egy dolgot tehetek: vállalom. Ez vagyok én. A sikereim és a bukásaim is én vagyok.

 

És miért techshit ez a bejegyzés?

Mert ha hagyod, a technika is ki tud babrálni veled.

Ha hagyod, akkor tényleg azt fogod érezni az ismerőseid bejegyzései alapján, hogy náluk minden heppi.

Ha hagyod és lustaságból vagy nemtörődömségből nem gondolsz mögé, akkor tényleg depressziós leszel.

És ha hagyod, hogy ezek a virtuális terek átvegyék a helyet az életedben és az igazi élet helyett digitális életed legyen, akkor tényleg bele fogsz süllyedni ebbe az ingoványba.

Hát ne hagyd!

A technika egy eszköz, amit lehet jól és rosszul is használni. Rajtad áll, hogy a technika van érted, vagy te vagy a technikáért. A Te döntésed ez.

Szokták mondani az angolok, hogy "Get a life!". Lefordítva annyit tesz, hogy "Legyen életed!" (Szerezz magadnak életet!). És ez a lényeg.

Mert vannak fontos dolgok és vannak nem fontos dolgok.

Jó dolog tudni arról, mi történik másokkal, de nem ez a legfontosabb.

Két kezemen meg tudom számolni azokat, akiknek tényleg fontos az élete számomra és a velük való kapcsolatomhoz nem is kell Facebook.

Nem tekintve az extrém eseteket (külföldre költözés és hasonlók), a számodra fontos emberek körülvesznek Téged. Velük kell foglalkozzál SZEMÉLYESEN és az interneten szerzett információkat meg a helyükön kell kezelni.

Tudomásul kell venni, hogy a digitális világ nem képes követni a valós életet és nagyon fontos dolgok vesznek el. Olyanok, amiknek nem lenne szabad elveszniük. Pillantások, sóhajtások, illatok, hangsúlyok.

Ne csodálkozz tehát, ha egy hamis adathalmaz alapján hamis következtetéseket vonsz le emberekről.

Ha valakit meg akarsz ismerni és tényleg tudni akarod, mi van vele, akkor ahhoz elengedhetetlen, hogy személyesen találkozz vele. Ez van.

Ezt javaslom.

Itt a tavasz - már tényleg - és vele itt a nagy kirándulások ideje. Mozdulj ki! Találkozz a barátaiddal! Nézz a szemükbe, halld a hangjukat! Egy pár szavas beszélgetés el tud söpörni minden hülye félreértést.

Az internetet meg tedd vissza oda, ahová való: a háttérbe.

Remélem, érted...

Pont a Chrome-ból nem ment a G+

Imádom azt, amikor egy gyártó saját magát szívatja.

Azt már kevésbé, amikor engem.

Történt az, hogy egy kattintás után a G+ oldal egyszerűen nem akart bejönni a szintén Google tulajdonú Chrome böngészőben.

Gondoltam valami szerver buherálás történik a háttérben, így vártam.

Amikor már pár napja nem állt vissza a rendszer, megkérdeztem a barátaimat - Firefox alól, brrrrrr - hogy náluk megy-e a Chrome-ból a G+. Náluk ment.

Mit volt mit tenni, leszedtem a Chrome-ot és újratelepítettem.

Azt hozzátenném, hogy nagyjából 8-10 éve használom a YourUninstaller nevű szoftvert, amelynek lényege leegyszerűsítve annyi, hogy egy szoftver leszedése után átnézi a regisztrációs adatbázist és a com referenciákat és kiírtja onnan is a szemetet. Amióta használom, nekem nem borult meg egyszer sem a Windows-om. Sem az XP, sem most a Win7.

A Chrome-ot is a YourUninstallerrel szedtem le, a saját eltávolító futása után még vagy 150 helyről szedegetett ki bejegyzéseket. Gondoltam, akkor a Chrome tényleg el van távolítva, mehet a reinstall.

Újratelepítettem és azután sem működött.

Itt feladtam. A srácok közben írták, hogy töröljem a Chrome mappáját is és azután telepítsem újra, de ez sem segített.

Sokáig szenvedtem a Firefox-szal, ami nagyon lassú a Chrome-hoz képest, és ma untam meg végleg.

Egy tiszta pillanatomban beugrott, hogy mi van, ha mégis maradtak bejegyzések a registry-ben és ez okozza a galibát...

Úgyhogy egy regeditet meghívtam, majd kereséssel az összes olyan kulcsot kitöröltem, amiben a Chrome szó szerepelt.

Alig volt ilyen 200.

Ezután install és láss csodát, már megy is a G+ a Chrome alól is.

Kérdéseim:

Mit csinál az, aki nem ért a számítógéphez, csak felhasználói szinten?

Mit csinál az, akinek nincsenek olyan barátai, akik tudnak tanácsot adni?

Mit csinál az, aki azt sem tudja, mi az a parancssor és mi az a regedit?

A kérdések költőiek, mindannyian tudjuk a választ: szív, szopik, oboázik.

Még egy kérdésem van itt a végén: ugye jól érzem, hogy ez egy igazi techshit?

Az asztalon nem használt parancsikonok vannak...

"Az asztalon nem használt parancsikonok vannak."
És? Miért fáj az neked?

És miért csesztetsz vele mindaddig, amíg egyenként ki nem szedegetem mellőlük a pipákat?

És ha nekem úgy tetszik, akkor mi van? Ha szeretek az asztalon nem használt parancsikonokat tartani?

Képzeld el, hogy az íróasztalomon is vannak nem használt dolgok. Ezek közül párat legalább egy hete nem használtam, sőt olyan is van, amit SOHA. És ott is maradnak.

Milyen lenne már, ha a takarítónő bejönne és hetente egyszer azzal btatna, hogy miért vannak nem használt cuccok az asztalomon? Aztán egyenként a kezembe adogatná azokat és el kellene döntenem, hogy tényleg akarom-e az asztalomon tartani azokat?

Mert gyakorlatilag ezt csinálod, kedves Windows XP...

Miért ne lehetnének parancsikonok az asztalon, ha elférnek? Miért nem elég egyszer megkérdezni, aztán hagyni békén? Miért kell erre visszatérni kéthavonta? Ez a mániád, bameg?

Kezeltesd...

Lapzárta után érkezett:

Én azért írom ezt a blogot, hogy gazdagodjak általa. Ez történt most is. Ugyanis le lehet tiltani ezt a szolgáltatást. A lehetőségre Zsolt hívta fel a figyelmemet, köszönöm!
Megosztom, hogyan kell (rendszergazda jogosultság sem kell hozzá), íme:

Az asztal automatikus karbantartási szolgáltatásának letiltása

A varázsló 60 naponkénti automatikus futásának letiltásához tegye az alábbiakat:

1. Kattintson a jobb gombbal az asztal egy üres területére, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra. Ekkor megjelenik a Megjelenítés tulajdonságai párbeszédpanel.
2. Kattintson az Asztal fülre.
3. Kattintson Az asztali elemek testreszabása gombra az Asztali elemek párbeszédpanel megnyitásához.
4. Törölje Az Asztal karbantartása varázsló futtatása 60 naponként jelölőnégyzet jelölését.
5. Kattintson kétszer az OK gombra a párbeszédpanelek bezárásához.

Hellóhádé!

Gondoltam egy blogbejegyzést megér, mit szívtam a Hello HD-val, mire tegnap este végre rájöttem a hibára és lassan egy fél év után rendesen működik. Íme a kálvária:
Az alapvető hibát ott követtem el, amikor HD tévét vettem, Illetve nem én követtem el, hanem az, aki HD "tévé"-ként értékesíti ezeket a monitorokat. Igaz, van bennük TV vevő, csak éppen kis hazánkban NINCS HD tévéadás. Amit annak neveznek, az ugyanis röhelyes...
Ha tehát az ember meg akarja táplálni a tévéjét normális adással, két választása van. Az első azon szerencséseknek áll csak, akiknek DVBT-s a tévéjük, azaz alkalmas a földfelszíni digitális sugárzás vételére. Nos, ők egy viszonylag olcsó antennával, a szerencsésebbek egy darab dróttal tudják fogni azt a pár adót, amit ma már az országban mindenhol sugároznak. Természetesen 1080i-ben és nem p-ben. A HD műsorok mennyisége pedig elenyésző.
Így aztán marad az, hogy az ember HD minőséget bluray lejátszóról, vagy médialejátszóról tud adni a tévének.
Ha a klasszikus tévézést nézzük, akkor HD adással csak úgy tudjuk megtáplálni a tévét, ha előfizetünk valamelyik szolgáltatónál egy olyan csomagra, amelyben van HD adás is.
Sokáig voltam a júpíszínél, de a HD adások száma eleve csekély és a sport csatornán kívül, illetve a magyar tévé olimpiai közvetítésén kívül (megin csak sport), meg a foci eb-vb kivételével alig akadtam full HD-s (natív HD) adásra. A hárombetűs mozicsatorna a két év alatt 1, azaz egy filmet sugárzott fullHD-ban, ami meg egy szutyok horrorfilm volt. Már csak azért megnéztem, hogy a minőséget élvezzem, egy kicsit. És ennyi.
Nézegettem én a HelloHD-t korábban is, de akkor a belépési díj még száz darab magyar ezres volt, ugyanis a vevőt megvetették és nem lehetett bérelni. Aztán jó fél éve egyszercsak a belépési díj lecsökkent egy bekötési díjra, 24 ezres környékére. Ez volt az a pillanat, hogy elszántam magamat: júpíszí megy, HelloHD jön.
Megnézegettem a csatornalistárt és gyakorlatilag egy adó kivételével (egy másik mozicsatorna, ami engem nem érdekel) a legfullosabb csomagkombinációt rendeltem meg.
Eltellt egy hét, amikor felvették velem a kapcsolatot és megkezdődöt az én jó egy éves szívatásom.

A beüzemelés a következő módon zajlik:
Felhív egy amúgy szimpatikus, apám korabeli emberke, hogy én rendeltem-e helóhádét. Én mondom, hogy igen. Ő megkérdi, mikor lehetne jönni szerelni, lehetőleg napközben. Én mondom, hogy itt dolgozom a közelben, így gyakorlatilag akármikor, de előtte 10 perccel szóljon, hogy hazaérjek. Szól, hazaérek, felcuccolnak.
A lakásba lépve megkérdi, hogy "Mit is szerelünk". Én kérdem, hogy hogyhogymit? Vízcsapot... Erre ő: hát júpiszí, vagy téhóm vagy hellóhádé. Mivelhogy ők mindhármat szerelik, mint alvállalkozók. Ja, mondom, akkor helóhádét. Jó'van, akkó' lemegyek a kocsiba. Lemegy, felhozza az antennákat, ebben segít neki a fia, aki szintén szimpatikus srác.  Eittaantenna, eittavevő. Eittakétvezeték, amit ki kell vezetni valahol. Panel, vastag, lehetetlen. Mondom, hogy akkor fúrjanak egy likat az ablakkereten. Erre ők: kettőt, mert két vezeték kell. Én: akkkor kettőt.
Fúrnak, a túlsó sarkon. Erre én: az nem lesz jó, mert így ez a spagettitészta átkígyózik a fél lakáson. Legyenek szívesek fúrni másik kettőt, ezúttal a tévé felőli oldalon. A felesleges likakat majd bepasztázom. Elkezdik, de beleütköznek az ablakot összetartó fém zsanérba. Némi anyázás, gyöngyöző homlok. Javaslom, hogy 3 centivel arrébb. Akkó ott... Sikerül. Közben a gyerekkel felmegyünk a tetőre, lelógatjuk az antennazsinórokat. Személyes szerencsém, hogy a tizediken lakom, így a madzag nem leng nagyon. Azóta is ott kígyózik az ablak mellett, szép látvány...
Sikerül beállítani az antennát, megjön a műsor. Mindenki elégedett, elmennek.
Nézzük a tévét, és eleinte minden hepi. HD adás hegyek, köztük jó sok ismeretterjesztő csatorna fullHD-ban. Szóval alapvetően elégedett lennék, ha nem akadozna. Eleinte naponta egyszer-kétszer, majd óránként, majd tízpercenként.
"Nincs jel, ellenőrizze az antennacsatlakozást!" Ellenőrzöm. Csatlakozik.
Hibabejelentő, kiküldenek valakit. Ugyanaz a kedves úriember, megint szimpatikus, udvarias. Felmegy a tetőre, megrángatja a kábeleket. A vevőből is kihúzza-bedugja, megrángatja. Most oké lesz.
Nem oké. Kihívom megint, Ekkor lecseréli az összes csatlakozót. Most oké lesz.
(Minden egyes kiszálláskor én a melóhelyemről elkéretőzök...)
Nem oké. Gyors ötlettől vezérelve a mobiltelefonommal felveszem az akadozást, amit természetesen a kiszállások alkalmával sosem sikerült produkálni... Most megvan.
Kijön, megmutatom.
Jahogyezabaj! Ez fejprobléma. Kicseréli az antennát és a biztonság kedvéért a vevőt is. Benne az asszony időközben felvett, de még meg nem nézett  filmjeivel. Több is veszett Mohácsnál...
Elmegy, a kép nem akad, minden hepi.
(Igazság szerint vannak problémák, de csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor is azt írja ki a vevő, hogy "Ellenőrizzem az antennát", amikor a HelloHD központjából nem megy fel a jel a műhódra, azaz központi probléma van. Kérdem én: menjek be és ellenőrizzem a HelloHD központjában a jelet??? Vicces! Onnan tudni, hogy központi a probléma, hogy az ügyfélszolgálat folyamatosan foglalt... Ilyenkor rutinból megyünk át a kisszobába, ahol szerencsére DVBT-s tévé és földi vételre berendezett készlet van. Az megy... Persze az ilyen esetek száma elenyésző, kevés esetben vágják el a fénykábelt valami építkezésen. Igaz, ekkor is azt írja ki, hogy "Ellenőrizzem a kábelt!"...)
Persze nem vagyunk boldogok, mert most meg minden egyes bekapcsolásnál összeugrik a kép. A bazinagy tévé kellős közepén kis négyzetben virít az adás egészen addig, amíg az Opt menüben (minden egyes csatornaváltásnál) meg nem adom, hogy EREDETI legyen ne letterbox és ne nagyított.
Aztán elkezdi csinálni azt is, hogy adás közben is átvált, a reklámoknál. Ilyenkor Opt menü...
A feleségem szegény már kel fel és megy ki a konyhába, mert nem akarja hallani az anyázást. Igaza van...
Felhívom őket, mondják, hogy a tévé beállításainál ne 16:9-et, hanem 4:3-at állítsak be, mert el van cseszve a formátum.
Ekkor megszűnik a menet közbeni automatikus váltogatás, de minden bekapcsolás és csatornaváltás után anyázás Opt menü, letterboxról átállítás eredetire... Anyázás.
Elhatároztam hát, hogy visszaadom a 'csába. Csak az a 24 ezres ne fájna annyira. Arra ugyanis keresztet vethetek, úgysem kapom vissza. Meg átgondolva: mit kötök helyette? Nincs kínálat...
Aztán tegnap éjjel megálmodtam, hogy ha a tévé beállításainál nem stimmel a 16:9, lehet, hogy máshol sem stimmel.
Kis nyomkodás, több variáció kipróbálgatása és egyszercsak úgy marad. Megvan a helyes konfiguráció.
Nem ugrál a képarány, mindenki hepi.
Nade kérem, így kell ennek mennie? Egy havi 10.000,- HUF nagyságrendű előfizetésnél a támogatás hiányában nekem kell MEGÁLMODNI?
Lehet olyan set-top-boxot forgalmazni, amelyiknek több helyen is hibás a firmware-je? A vevő kérdésére lehet széttárogatni e kezünket?
És mi van, ha nem vagyok műszakilag fogékony és csak tévézni szeretnék? Akkor minden alkalommal kihívom a szimpatikus úriembert?
Na, ez egy igazi techshit, ebben a blogban a helye!