Miért rakják ki az emberek a szemetet a határba?

Már itt az elején leszögezem, hogy nincs mentség arra, ha valaki a szemetét bárhol lerakja a hulladékkezelőn kívül, de azért az is érdekes, hogy mi a helyzet ma Magyarországon. Erről szól a bejegyzés.

A történet ott kezdődik, hogy az ember vásárol egy házat magának. Ezt tette Endre barátom is, Szobon talált egy szuper kis házikót, amelyben nagyon sok fantázia van és felújítás után egy jó helyen lévő, szuper családi fészek lesz belőle.
Nade amikor egy házból kiköltöznek az előző tulajdonosok, óhatatlanul is marad ott ez meg az. Így Endrének szembesülni kellett néhány ágybetéttel (a képen alul piros színben) és egy 3+2-es "bőrülő"-vel.
Amikor az ember új helyre költözik, azzal is szembesülnie kell, hogy ott nem ismer szinte senkit, nem ismeri a helyi viszonyokat és így nem tudja azt sem, hogy kihez és hová forduljon egy ilyen problémával.
Endrének szerencséje van, mert megismert engem és én egyrészt átérzem a helyzetet (10 éve ugyanebben a cipőben jártam), másrészt fogékony vagyok a mások problémáira. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy segítek, ha tudok.
Endre szerencsés abban is, hogy nekem van egy nagy utánfutóm, amelyet úgy vásároltam, hogy megnéztem a vonatkozó előírásokat és megvettem a legnagyobb utánfutót, amit az én kicsi autómmal el lehet húzni. Ez a futó amúgy 1983-as gyártású, Trabant kerekes, ráfutófékes. Utóbbi azért fontos, mert csak így lehet elhúzni az én kicsi kocsimmal egy ekkora nagy futót. 203x127 centis a rakfelülete és ez azért lényeges adat, mert az elszállítani kívánt dolgok jellemzően 200x100 centisek, azaz 2x1 méteresek. Ekkorák a kanapék, ekkorák az ágyak, ekkorák a bútorok. Így szinte kivétel nélkül el tudtam vele húzni eddig mindent. Ha a futót megalkotó mérnök csak 10-10 centivel kisebbre csinálta volna azt, már a dolgok többsége csak lenyitott ajtóval, vagy sehogy nem férne fel. Azaz, kilógnának.
Esetünkben a két alsó ágybetét gyönyörűen bement alulra a kereten belülre, a kanapék pedig ennek a tetejére felfértek, biztonságosan rögzíthetők voltak és csak előre, a vonóhorog felé lógott ki a nagyobbik 20 centit, ezért még megjelölni sem kellett a rakományt. Egy félórás gimnasztika után el is indultunk Verőce felé, ahol van a legközelebbi és egyben egyetlen hulladéktelep.

Megérkezve örömmel láttam, hogy az egyik volt hallgatóm fogad minket, így még a szokásosnál is kedvesebb kiszolgálásban részesültünk és a beszállított cucc mennyiségét nem felfelé, hanem lefelé kerekítették. Így a felhalmozott dolgokat 2 m3 azaz köbméterben számították meg nekünk, amiért így fizettünk 15.000,- HUF+Áfát. 

Tizenötezer forint plusz áfa. Azért írom ezt így ki, mert a történet szempontjából lényeges. Ledöbbentünk ugyanis ezen...

Na, amikor kinn a határban azt látja az ember, hogy valaki szemetet tesz le, az ezért van.
Mert ha egy ilyen hulladék lerakás mondjuk 5000 HUF lenne, nem lenne szemét a határban, ez tuti. Ha mondjuk a hulladéklerakás ilyen esetekben (mármint új ház vásárlása esetén) egyszer ingyenes lenne, az lenne a tuti. Ha működne rendesen a lomtalanítás, az lenne a tuti.
De nem működik. Ahogyan szinte semmi sem ebben az országban.
Így ne tessenek csodálkozni azon, ha az emberek az ilyen bútorokat felaprítják és eltüzelik (amit meg a szomszédok szagolnak az egész fűtési szezonban), vagy nemes egyszerűséggel kiviszik az erdőbe.
Ismétlem, hogy semmilyen esetben nem fogadható el egyik megoldás sem, csak azt szeretném kiemelni, hogy a létminimum környékén élő embereknek 15000 HUF még ÁFA nélkül is megfizethetetlen összeg egy ilyen szolgáltatásért.
Remélem, érthető, mit akarok ezzel...