A 10000 forintos túl nagy bankjegy a CBA-nak

Bemásolom ide a CBA ügyfélszolgálatnak írt levelemet, okulásul:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon 06.10 órakor vásároltam a CBA Extra Klasszis Csemege üzletben Budapesten a Falk Miksa utca és a Balaton utca sarkán.

A vásárlás során egy liter tejet kívántam kifizetni, de a pénztárnál vettem észre, hogy csak 10000 forintos bankjegy van nálam.

A pénztáros hölgy ekkor azt mondta, hogy adjak másikat, mert ebből nem tud visszaadni.

Én mondtam, hogy sajnos nincs nálam más pénz.

Azt mondta, hogy így már most reggel az összes 1000 forintosát ide kell adnia.

Én mondtam, hogy ha jól tudom, a 10000 forintos egy elfogadott fizetőeszköz, így legyen kedves elfogadni.

Ekkor azt mondta, hogy a 100 forintos is elfogadott fizetőeszköz és megfenyegetett, hogy abban fog visszaadni.

Ekkor nálam kissé elszakadt a cérna és hangomat kissé felemelve azt találtam mondani, hogy "Leszarom, csak csinálja már, mert sietnék".

Erre nem vagyok büszke, itt is elnézést kérek érte.

Ekkor a hátam mögött megjelent egy férfi kolléga és fenyegető hangsúllyal azt kérdezte, hogy "Van valami probléma?"

Én mondtam neki is, hogy az a probléma, hogy a kolléganő nem akar nekem visszaadni.

Ekkorra a kolléganőjük valahogy mégis visszaadott, 4 darab 1000 forintost, egy darab 5000 forintost egy 500 forintost és egy darab 200 forintost.

A kasszába nézve azt láttam, hogy bőven maradt még 1000 és 5000 forintos bankjegy is.

Ezután távoztam, de az utcára lépve eszembe jutott, hogy ez a kolléganőjük máskor is viselkedett így velem és miatta eddig is csak akkor jöttem ebbe a boltba, ha nagyon muszáj volt és ha csak tehettem, másik üzletet választottam. A stílusa ugyanis teljesen alkalmatlanná teszi a munkára, amit végez. Korábban például kioktatott arról, hogy miként kell használni a pay-pass kártyámat, mert első érintésre nem fogadta el a termináljuk. Egyébként az OTP egyes kártyáit a CBA terminálok nehezen, vagy nem fogadják el érintősnek, ezt megfigyeltem más boltokban is. Semmiképpen nem indokolt tehát az sem, hogy a vásárlót kioktató hangnemben utasítsák rendre, miközben a terminál a hibás...

Sorolhatnám még, de a lényeg annyi, hogy minden egyes alkalommal, amikor az üzletben jártam, ért valami atrocitás a kolléganő részéről, és ezt megelégelve az utcáról visszafordultam és kikértem a vásárlók könyvét.

A vásárlók könyvébe az esetet beírtam, de a rendelkezésre álló hely miatt azt nem tudtam kifejteni eléggé, illetve a kitöltés után azt láttam, hogy a másodpéldány, ami ott maradt az üzletben, alig olvasható.

Ezért gondoltam, hogy észrevételemet megteszem itt, ebben a formában is.

Amit javasolnék:

1. Ha reggel nincs elég váltópénz a kasszában, arra intézkedjenek. Semmiképpen nem a vevőnek kell megsínyleni azt, ha véletlenül nagyobb bankóval fizetne. Fizethettem volna 20000 forintossal is, akkor talán meg is lincselnek?

2. A kolléganő figyelmét hívják fel arra, amit magától tudnia kellene: Önök a vevőkből élnek, a kolléganő a fizetését is a bevételből kapja.

3. Kifejezetten javaslom, hogy a kolléganő viselkedését valamilyen módon szankcionálják és kérem, hogy erről engem értesítsenek. Azt gondolom, hogy a szép szóból nem ért, az eset után meg van győződve arról, hogy nem benne van a hiba, hanem "megint egy hülye vevővel találkozott". Mindaddig bennem marad a tüske, amíg nem tudom azt, hogy ezt a viselkedést Önök sem tartják elfogadhatónak.

4. Kifejezetten gratulálok az üzletvezetőjük hozzáállásához, aki próbálta enyhíteni a légkört, többször elnézést kért. Én is elnézését kértem, hogy nem megfelelő szavakat találtam használni és végül is kevésbé idegesen távoztam. A Boltvezetőjük profi, az Ő hozzáállása példás. Kérte, hogy azért járjak majd még be a boltba, de mondtam neki is, hogy sajnos amíg a kifogásolt viselkedésű kolléganőt látom a kasszában, én más boltot fogok választani.

Elnézésüket kérem, hogy ilyesmivel zavarom az ügyfélszolgálatot, de azt gondolom, az esetből talán lehet levonni következtetéseket és jobbá lehet tenni a szolgáltatást. A történtek után vártam egy napot, hogy az ügy bennem leülepedjen és indulatmentesen tudjak rá visszanézni, de így egy nap távlatából is azt látom, hogy ez a hozzáállás így nem jó, tenniük kell valamit.

Nem gondolom, hogy mindenféle ügyekkel a fogyasztóvédelemhez kellene fordulni, talán Önök is meg tudják ezt oldani, ha van információjuk.

Csak azért írtam most.

Megértésüket és segítségüket megköszönve, tisztelettel:

A kikerülhetetlen szopás, avagy TMX a szervizek csúcsa

Ott tartunk Magyarországon, hogy ez ember akként kell vásároljon kütyüt, hogy melyik cég nyújtja a garanciális szolgáltatást. Furcsa felütés ez így, le is írom, miként jutottam erre a következtetésre.

Szigorúan szubjektív, saját történet következik. Nem szentírás és elfogadom, ha valakinek más tapasztalata volt. Sőt, örülnék neki.
Az én sztorim ott kezdődik, hogy a hőn szeretett laptopom, egy Sony Vaio sajnos a hosszú és kíméletlen kínzások hatására kinyiffant. Kapott a szentem eleget, több kilométert tett meg mint egy veterán stewardess. Becsülettel szolgált, de ennyi volt. 8 év az 8 év.

Áthidaló megoldásként kaptam egy Acer-t a cégemtől, amelyik nagyon jól jött akkor, de a Vaio után még úgy is visszalépést jelentett, hogy pont 8 évvel volt újabb konstrukció.

A Sony sajnos feladta a Vaio-t, mint márkát, így a már meglévő, használt Vaio-kat sem mertem nagyon nézegetni, mert a terméktámogatás is gyakorlatilag megszűnt ezzel. Mondjuk ezt már az én kis erőgépemnél is észleltem, például Dell driverrel ment csak a touchpad, meg ilyenek.

Summa summarum, kellett egy laptopot néznem magamnak. A sors milyen: amit nézegettem, pont szembe jött velem egy leárazáson, ahol majdnem egy százassal volt olcsóbb, mint bárhol máshol aznap a netes keresőkben. Nem sokat gondolkoztam és rácsaptam.

Íhét, brutál videókártya, 32 GB-ig bővíthető RAM, nagy SSD és mellé 1 TB vinyó, fullhádé kijelző. Karbon ház, Dolby hangzás. Röviden: az álmaim netovábbja.

Látszólag beleugrottam a vásárlásba de valójában ez nálunk, kütyübolondoknál úgy zajlik, hogy megvan fejben a lista, priorizálva. Aztán várjuk, hogy az anyagiak is összeálljanak hozzá. A folyamat felgyorsul, amikor feketepénteken lenyomják az árakat. Ez történt most is. Persze feketepénteken nem ment annyira le az ára, hogy beleugorjak, de nem is ment el minden cucc a polcokról.  Így maradt ott és várt rám ez a laptop, még jobban leárazva december 13-ig.

A döntés tehát nem akkor született, csak felgyorsult.

A nagy gyorsítás közben sajnos elfelejtettem indexelni. Azaz, nem néztem meg, hogy melyik is az a cég, akihez vinni kell a laptopot, ha garanciális baj van vele.

Azt is tegyük hozzá, hogy szerintem nem gondolnád Te sem, hogy egy ilyen high-end, azaz messze felső kategóriás cuccal bármi baj lehet, de nálam ez szinte alap. Ami elromolhat, az nálam el is romlik. Akkor vagyok szerencsés, ha nem a garancia lejárta után egy nappal. Így nekem nagyon fontos, kihez kell majd menjek, de mégis valahogy a nagy örömben kihagytam a számításból azt, hogy ezzel a vásárlással megint közöm lesz a TMX-hez.

Ez pedig kerülendő.

Van előéletünk. A Samsung Galaxy Note-omat először nem fogadták garanciában, mert nem Magyarországon vettem, aztán a Samsung Magyarország állásfoglalása alapján mégis befogadták, de bosszúból 3 hónapig javították, majd adták vissza recsegősen ropogósan egy hétre, miután megint kinyiffant és újabb 3 hetet töltött náluk.

Akkor még volt náluk ügyfélszolgálat, így kimentem hozzájuk. Ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl, egy bugyiforgalmazó céggel egy épületben meg is lett az a cég, amelyik a Samsungot is képviseli mint garanciális szerviz. Meg még sajnos vagy harminc másikat is.

Szóvá is tettem anno, hogy azért ide kimenni... persze ezzel csak annyit értem el, hogy megszüntették a személyes átadást és csak a Magyar Posta Logisztika által lehet beküldeni készüléket.
Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, ugyebár.

Ebből már sejthetitek, hogy ez hogyan is zajlik.

A laptop elromlott 12-én. Írtam nekik. Megírták, hogy futár fog érte jönni. Mivel Budapesten dolgozom, ide kértem a futárt. Másnap közölték - mert az első levélbe nem fért bele, gondolom -, hogy a laptopot az eredeti dobozába csomagolva adjam fel, ellenkező esetben nem vállalnak felelősséget az esetleges károkért. Úgyhogy aznap nem tudtam feladni, mert a doboz ugyebár odahaza van (én szerencsére minden dobozt megtartok, pont az ilyen esetek miatt).

Másnap a dobozban behoztam és vártam, hogy elvigyék. Harmadnapra meg is jött a Posta, és el kell mondjam, hogy egy nagyon udvarias srác vette át a csomagot. Az már más tészta, hogy hirtelen a garanciához mégis csak kellett a számla is és nem volt elég a garanciajegy (ahogyan az a levélben előzőleg állt), de ezzel már nem lehet megfogni, hoztam azt is.

Könnyes búcsút vettem a laptoptól és számítottam rá, hogy megint majd hónapokig nem látjuk egymást.

Nagyjából egy hét múlva azért ráérdeklődtem és kaptam egy választ a linkkel, amelyen megnézhetem, hogy áll a laptop. Ha beszélek angolul, ugyanis a link egy angol oldalra vezetett. Ezzel sem tudtak kifogni rajtam, beírtam a sorozatszámot és a munkalap számát és meg is kaptam az információt, miszerint javítás alatt. (Kösz, magamtól soha nem jöttem volna rá...)

A várható javítási idő 5-30 nap, ami eleve vicces. Nem volt kedvem röhögni.

Aztán minden várakozásom ellenére végül is 23-án, azaz tíz nap múlva kaptam egy üzenetet pénteken este 20.40-kor, hogy csomagot adtak fel a számomra. Persze semmi nem utalt rá, hogy milyen csomag ez, de szerencsére nem vártam sehonnan csomagot, így leesett, hogy mi lehet ez. A weboldalon meg tudtam nézni és az azt mondta, hogy feladták a laptopot.

Öröm és boldogság.

Már amennyire öröm az ha tudod, hogy a Postánál lesz a laptopod péntek-szombat-vasárnap. Mert ugyebár a posta nem szállít ki hétvégén.

Hétfőn aztán kaptam egy SMS-t, hogy mindjárt jön a futár és meg is érkezett 11 körül.

Gyors csekkolás, hogy benne van-e a csomagban a laptop. Másra nem volt idő, mert a Postás nem vár (ellentétben MINDEN más csomagküldő szolgáltatással).

A laptop és a tartozékok benne voltak az agyonragasztott dobozban, így átvettem.

Az irodába érve és kicsomagolva bebizonyosodott, amitől féltem: a laptop mínusz 10 fokos, mert egy hétvégét állt a fűtetlen hangárban és a postás kihozta a fűtetlen biciklijén a mínusz 10 fokban.

Azért adtam neki borravalót, mert ő nem tehet róla. Sőt, sajnáltam is ebben a kutya hidegben.

De ha ezek miatt kinyiffant volna az akkumulátor, akkor mit csinálok? Hogyan bizonyítom, hogy emiatt nyiffant ki? A mondat sajnos nem egyértelműen múltidő, mert simán kaphatott olyan sokkot az akksi, ami majd pár hónap múlva jön elő és akkor meg már cseszhetem.

Megvártam, amíg a laptop hozzámelegszik az irodához, majd kipróbáltam. Működött, bár az akksi csutkára lemerülve. Én csutkára feltöltve adtam át.

A billentyűzet is működik, van "e, g, h," betű is..

A touchpad viszont nem működik.

Ezek az érintőpárnák már olyanok ugyanis, hogy egy érintésre egérként működnek, de két ujjal lehet görgetni, három ujjal lehet váltani az alkalmazások között és csippentve lehet nagyítani-kicsinyíteni, sőt a képeket a két ujj fordításával lehet forgatni is.

Na, ezek a funkciók nem működtek.

Azonnal írtam is egy levelet, hogy kérem a készülék soron kívüli javítását, amelyik levélre még csak nem is válaszoltak. Pedig leírtam, hogy nekem munkaeszköz és ezrekkel károsít meg naponta a hiánya és azt is, hogy elviszem bárhová.

A mai napig semmi válasz, de ígérem, hogy ha egyszer méltóztatnak válaszolni, módosítom ezt a bejegyzést..

Közben volt idő, így olvasgattam és gyanús lett, hogy csak bizonyos funkciók nem működnek az érintőpárnán, így valószínűleg nem hardveresen hibás. Ráadásul amikor visszakaptam a laptopot, újra fólia volt az érintőpárnán. Azaz, kicserélték azt is.

A Lenovo oldaláról letöltött szoftver nem javította meg, de az érintőpárnát gyártó Synaptics oldaláról letöltött szerencsére beindította. Némi fabrikálás után, amire szerintem a legtöbb ember nem képes.

Ha nem értek egy kicsit jobban a dologhoz mint az átlag, akkor a mai napig várnám, hogy méltóztassanak elvinni és megcsinálni.

Itt teszem hozzá, hogy a Samsungos eset után egy ideig áttértem Sony telefonokra, na a Sony is egy buherakáeftével javíttatja a telefonokat, az sem volt jobb.

Úgy néz ki, hogy ez idehaza így megy. Ez van.

De miért is írtam ezt a  bejegyzést?

Egyrészt hogy amikor rákeresel arra, hogy TMX, vagy Lenovo szerviz, legyen esélyed megtalálni ezt az infót és megtudni, hogy nem vagy egyedül. Más is szop...

Másrészt (és ez a fő indok), hogy leírjam, hogyan is kellene működnie ennek. Tehát:

Elromlik a laptop, bejelentem és kapok egy helyet, ahová bevihetem. Még aznap, leginkább azonnal. Nem Bivalybasznádon, hanem a közelben. Aztán amikor beviszem a "leptapot", akkor megnézik és elmondják, hogy 5-30 nap a várakozási idő, mert billentyűzetet kell cserélni. Ekkor eldönthetem, hogy ott szeretném-e hagyni, vagy az alkatrész megérkezéséig használom esetleg külső billentyűzettel. Aztán amikor megérkezik a billentyűzet (és sorra is kerülök), beviszem egy megadott időpontban és fél óra alatt kicserélik. Amikor kész, akkor a jelenlétemben kipróbálják és működőképesen adják vissza.

Valahogy így.

Ugyanis egy ilyen laptop hiánya padlóra tudja tenni a magamfajtát, aki dolgozik vele és azért adott ki érte egy szemmel jól látható összeget, mert amit megkeres vele, az visszahozza. Ha működik és nem csücsül feleslegesen heteket egy fűtetlen raktárban, alkatrészre várva, amíg mi meg más laptopokon csövezünk.

Álom, álom, édes álom.

De mi a realitás: hát annyi, amit az elején is írtam. Ha jót akarsz magadnak, nem vásárolsz semmi olyasmit, amit ez a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó cég javít. Sajnos ez nem egyszerű dolog, mert náluk vannak az alábbi márkák: ALCATEL, ASUS, BOWAY, CAT,  COOLPAD, EMPORIA, EVOLVEO, GSMART, HTC, HTM, HUAWEI, LENOVO, MOTO, LG, POLAROID, NOKIA, POSH, SAMSUNG, TELME, TUNITONE, ZTE.

Ha ilyen készüléked van és elromlik, készülj fel a legrosszabbakra!

Természetesen ahogy anno a Samsungnak, most a Lenovonak írtam egy levelet.
Valószínűleg ők sem válaszolnak. 

7 év rabszolgaság

Van ez a film, a 12 év rabszolgaság... ennek kapcsán írnám le az én 7 év rabszolgaságomat, röviden.

2008-ban kifizettem az előző autómat és visszanézve azt kellett lássam, hogy svájci frank lízinget felvenni megéri, hiszen az autó kezdeti 43 ezres havi részlete többnyire bőven 30 ezres alatt volt, sőt a végefelé már 20 ezres alatti csekket is kaptam.

Így aztán gondoltam, hogy ha így megy ez, akkor vegyünk egy nagyobb kocsit ugyanígy. A recessziónak ekkor még jele sem volt és senki nem is sejtette, hogy a svájci frank majd így elszáll.

Úgyhogy eladtam a 206-os Peugeot-mat és vettem helyette egy 407-est. 2,7 milliót vettem fel svájci frank alapú lízingre, a havi részlet 54 ezres körül volt a kötelező CASCO-val együtt.

Ezt szépen fizetgettem is.

Nyugodt voltam, mert a szerződésben volt egy olyan pont, miszerint a lízinget adó Lombard figyeli a svájci frank árfolyamát és ha 3 hónapot meghaladó időszakban az túl magas, azaz láthatóan a lízing sosem fog végetérni, akkor felszólítanak majd a forintosításra, vagy a havi részlet megemelésére.

Nos, a Lombard cseszett szólni, sőt a recesszió és a magas CHF árfolyam ellenére tartották a törlesztőrészletet nagyjából 4, majdnem 5 évig.

Na, ekkor szóltak először, mégpedig, hogy egyben fizessek ki 1,4 millió forintot, majd forintosítsam a lízinget és emeljük meg a havi törlesztőrészletet 93 ezresre.

Így tettem.

Kénytelen voltam, mert az autó kevesebbet ért, mint amennyivel tartoztam rá így ha kiszállok, a semmiért kellett volna fizetni a megemelt részletet.

Azóta, azaz majdnem 3 éve fizettük hát a magasabb részletet, de a mai napon végül kézbekaptuk a kocsi törzskönyvét. Az autó az én nevemre került.

Brutális volt az egész, de a legbrutálisabb ez az utolsó három év volt...

Egy kicsit számolgattam, íme:

Az autóra 2,7 millió forintot vettem fel 7 évre havi 54 ezres részletre, majd 5 év után közölték, hogy fizessek be egyben 1,4 millió forintot és ezzel egyidejűleg felemelték a részletet 93 ezres havi összegre. Ha kiszámolom, a 2,7 millió felvett összegre kifizettem 6,4 milliót azaz hatmillió-négyszázezer forintot... Jól tetszik látni!

Mivel az autó most nagyjából 1 millió forintot ér, lényegében én 7 évig béreltem egy autót 5,4 millió forintért. Azaz havi 65 ezresért béreltem egy olyan használt autót, amelynek a javíttatását is én intéztem. Mivel a kocsi elhanyagolt volt (mondhatnám: átvertek vele), a javíttatásra elég sokat kellett költsünk.
Visszaszámolva a javítások átlagosan havi 50 ezresbe kerültek, azaz összesen ez a kocsi nekem havonta 115 ezres magyar forintomban volt és ebben nincs benne az üzemanyag és egyéb díjak.
Balek vagyok, na! Ez nem vitás.

Persze sokan mondhatják azt, hogy mit ugatok én, mert aki ki tud fizetni havi 93 ezrest lízingre és 50 ezrest javításokra, az csak ne ugasson.

Az észrevétel jogos!

Csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezt a pénzt nem loptam és nem kaptam. Megdolgoztam érte, mégpedig keményen.

Mibe került nekem ez a kaland?

Nos, 2010. tavasza óta másodállásban dolgozom, tanítok. Az egyik iskolában kedden és csütörtökön esténként, a másik iskolában hétfőn és szerdán esténként, a harmadik iskolában pénteken és szombaton, a negyedik iskolában szombatonként. Persze próbáltam úgy intézni, hogy amikor hétfő-szerdás vagyok emitt, akkor ne legyek kedd-csütörtökös amott és amikor péntek-szombatos vagyok amott, akkor ne legyek szombatos amott.

De minden ügyeskedésem ellenére jellemzően hetente azért letanítottam minimum 16 órát, de volt olyan hetem, amikor 4+4+4+4+6+8 órám volt, azaz összesen 30. Mindez úgy, hogy délelőtt a munkahelyemen helyt kellett álljak, rendes napi 8 órában. Azaz volt olyan hetem, amikor heti 70 órát nyomtam le.

Aki tanít az tudja, hogy agyban ott kell lenni és hogy azért kivesz ám az emberből rendesen. Szerencsére a tanítás az agyam másik részét veszi igénybe, mint a délelőtti melóm, így a másik része tudott pihenni. Az viszont biztos, hogy volt és lesz is böjtje ennek a nagy pörgésnek, ha nem vigyázok.
Sokan kérdezték tőlem, hogy bírtam én ezt egyáltalán?

Hát elmondom.

Egyrészt van egy szenzációs feleségem, aki mindenben segít és hihetetlenül türelmes.

Őrajta csattant az ostor mindig, mert az elmúlt években bizony kissé túlhajtottam magamat és bármennyire is szeretek tanítani, kifejezetten idegbeteg voltam számos alkalommal.

Kész csoda, hogy a feleségem még mindig szeret, hiszen volt olyan időszak, amikor csak este látott. Sőt, egyszer összetalálkoztunk a metrón és azon gondolkodtam, hogy azon a héten akkor láttam először felöltözve. Mert reggel még aludt, amikor eljöttem otthonról és amikor este hazaértem, már megint ágyban volt.

Szóval szerencsés vagyok, hogy a mi kapcsolatunkat ez a rabszolgaság csak megerősítette.

Másrészt vannak a barátaim? Sokan kikoptak mellőlem és ez is érthető. Hiszen szinte minden szombaton foglalt voltam, így együtt elmenni akárhová szinte lehetetlen volt. Ha hívtak telefonon, lenyomtam, mert éppen tanítottam, vagy vizsgáztattam, vagy mentem az egyik helyről a másikra. Sokszor elfelejtettem visszahívni őket, vagy ha szükségük lett volna rám, nem tudtam segíteni, mert dolgoztam. Számos névnapot és születésnapot elfelejtettem és úgy általában is egy idegbeteg barom voltam. Nem mentegetőzök, ezek csak a tények.

Persze páran megmaradtak mellettem és Ők az igazi barátok.

Értük is hálás vagyok a sorsnak.

Aztán hálás vagyok a sorsnak az erős akaratomért. Azért, hogy valahogy belém több akarat szorult, mint azt magam is reméltem volna. Az akaratnak köszönhetem, hogy nem adtam fel soha. Ahogy az életemben sem adtam fel semmit soha.

Hálás vagyok a sorsnak az agyamért, amely bírta ezt a hajszát és hogy nem mondta fel a szolgálatot.

Összegezve tehát kibírtam ezt a 7 év rabszolgaságot, aminek ezennel vége.
Az már szinte mellékes, hogy mindezt egy darab vasért (lásd még így is: autó), amire egyébként semmi szükségem nincsen.

De az autó a miénk és ha a pozitív oldalát nézem a dolgoknak, most sem ér annyit, amennyiért érdemes lenne eladni. Így aztán marad, amíg szét nem esik. Az autózási szokásainkat úgyis átalakítottuk már, csak akkor mozog a kocsi, ha feltétlenül szükséges. Minden másra ott a bringa, nameg a (nem túl) jó minőségű magyar tömegközlekedés (főként a MÁV), amit minden hibája ellenére én szeretek.

Mivel a rablánc lehullt, most éppen a lepörgetési időszak van. A hétközbeni óráim egyre ritkábbak, mert nem vállalok újakat. A szombatiakat is szanáltam, de meghagytam párat, mert tanítani szeretek és azt kibírom némi zsebpénzért, ha két-három hetente egy-egy szombat délelőttöt végigtanítok.

Mostantól lesz életem olyan extrákkal, mint család, barátok, könyvek, zene, sport és SZABADSÁG.

Asszem ez jó végszó. 

Betetőzés

Amikor házat vettünk, úgy érzem, elég körültekintően jártunk el. Nem okoskodtam, nem játszottam a hozzáértőt, hanem mint mindig, nálam okosabb embereket kérdeztem meg mindenről. Mert az okosabbtól tanulni nem szégyen. Eléggé körüljártam azt is, hogy egy ilyen ház vásárlásánál milyen buktatókra kell odafigyelni.

Sokan mondták azt is, hogy aki házat vesz, az gondot vesz, tudomásul vettem ezt is. Mert az köztudott amúgy is, hogy egy családi háznál mindig van mit javítgatni.

A tetővel kapcsolatban is vizsgálódtunk, mert "Tető nélkül apró házad mondd, mit ér!", szól a nóta is. A költészetet félretéve a tető - szakmai tanácsadás alapján - a ház értékének jó nagy részét teszi ki. Ha nincs rendben, a ház akár lakhatatlanná is válhat nagyon hamar.

Ezért volt az, hogy az értékbecslővel a tetőt is megnézettük. Mármint a saját értékbecslőnkkel. Mert a banké mellett - aki hivatalból kijön kölcsön vagy lízing esetén - mi magunk is fogadtunk egyet. Meg is nézte, a padlásra is felmászott. A padlásról nézve pedig a tető jónak látszott.

Az első gyanúnk akkor támadt a tetővel kapcsolatosan, amikor egy szép téli hajnalon guruló hangokra lettünk figyelmesek. A tetőről valami gurult lefelé és a csatornában megakadt jó nagy dübörgéssel. Mivel több reggelen is hallottuk, felmásztam az ereszig és ott azt láttam, hogy tele van cserépdarabokkal. A tetőn lévő cserép ugyanis szépen szétfagyott és kisebb-nagyobb darabok elkezdtek leválni róla. És ez nem megnyugtató.

Mivel nagyon sok barátom van, az egyiket - akinek van egy építkezési vállalkozása - megkértem, jöjjön már el és nézze meg, mit lehet ezzel csinálni. Eljött, megnézte és azt javasolta, hogy a cserepet azelőtt cseréljük le, mielőtt elkezdene beázni és tönkretenné a tartószerkezetet is. Mert cserepet cserélni viszonylag olcsó, a tetőszerkezet cseréje viszont milliós tétel.

Hallgattunk rá és elkezdtünk gyűjtögetni. Közben a március 15-i hóviharban a porhó a cserepek között behatolt a padlásra és a csillár lukja mellett elkezdett befolyni a víz. Felmásztam a padlásra és két vödör havat lapátoltam össze. Itt határoztuk el, hogy nem csak cserepet cserélünk, de alá is fóliázunk. Ehhez már tetőfedő kell.

A nyár során volt egy-két olyan zivatar, amikor a nyugati oldalon konkrét beázások is megjelentek, az ágyakon például vizes volt a párna. Az óra tehát ketyegett. A nyarat nem szabadsággal, hanem heveny munkával töltöttem, de összekerestem másod-harmad-negyedállásban a csere árát.

Ekkor feküdt ki az autóban a vezérműtengely, amire ez a pénz szépen el is ment. A szüleink segítettek és vettünk fel némi kölcsönt is, így az elmúlt hétvégén ha nem is készpénzből, de hitelből sikerült lecseréltetni a tetőt. Majd a telet is másod-harmad-negyed-ötöd állásban töltöm, de tavaszra a kölcsönt visszafizetem szépen.

Természetesen a biztosító - mert a házra van biztosításunk - simán lerúgta a kérelmünket, mondván, hogy ez se nem rejtett hiba, se nem illik bele egyik káreseménybe sem. Én persze megkérdőjelezem azt, hogy egy nem látható hiba, amit nemhogy mi, de két értékbecslő sem vett észre, miért nem rejtett hiba, de többen mondták, hogy a biztosítók már csak ilyenek. Egyet lehet(ne) tenni: eljönni és átmenni másikhoz. Márcsak elvből is. De ezzel kapcsolatban annyit, hogy van olyan biztosító, amelyik mind egyforma. Úgyhogy le van tojva. Megcsináltattuk kész.

A tető szép és jó lett. A héjazat megbontásakor azt láttuk, hogy a szigetelés jól össze van csúszva, méteres hézagok vannak, ahol csak a lambéria és egy réteg fólia választ el minket a külvilágtól. Építész barátaim ezt meg is jósolták előre, így a szigetelést is kicseréltük és vadiúj paplan került a vadiúj fólia alá. A kiszedett kőzeggyapotot a padlásra fektettük, ahol így az eddigi vastagság megdulázódott. A tetőtérben jelenleg - ugyanolyan fűtés mellett - 5-7 fokkal van melegebb, így a radiátorokat lejjebb lehet majd csavarni, ami a gázszámlán meg is fog látszani. Ahogy Jancsi bácsi - a fűtésszerelőnk - mondta: azt a meleget kell kifizetni, ami elszökik. Hát nálunk mostantól kevesebb szökik el.

Néhány érdekesség a technikai részletekről: a tágulási tartály kivezető csövéhez a csőátvezető cserép 43 ezres, úgyhogy ilyet nem vettünk. Helyette vettünk plusz egy szellőzőcserepet 1700 forintért (illetve megmaradt) és ezen vezettük ki a csövet a tetőre. Tökéletes így is. A kúpcserepek rögzítéséhez a gyár kétféle megoldást javasol. Én a drótosat választottam, a tetőfedő a csavarozást. Az utóbbi egyszerűbb, olcsóbb és megbízhatóbb. Érdekesség, hogy a kiszállításhoz szükséges raklapok betétesek és ezeket vissza lehet váltani, ez lejön a végső árból.

A tetőfedők eredetileg két napra jöttek, de eddig hármat voltak itt és még mindig maradt némi burkolás, ami miatt hétfőn délelőttre még visszajönnek. A házhoz tartozó féltetőt most - az autó meghibásodása és az arra elköltött 521.514,- HUF extra kiadás miatt - nem csináltattuk meg, de a ház tetejéből megmaradt cuccok egy része arra majd rámegy, így az kevesebbe fog kerülni, mint az előzetes kalkuláció.

Mindent összevetve a tetőcsere egészen jól zajlott és nagyon megnyugtató, hogy mostantól számítva 50 éven keresztül nem lesz a cseréppel gondunk, mert ennyi garanciát vállalt a gyártó erre a típusra. És még szép is.

Mi a techshit? Hát az, hogy a minap összefutottam az előző tulajdonossal, akinek elmeséltem a guruló hangot. Merthogy a vásárlásnál megkérdeztük tőle, hogy a tetővel minden rendben van-e és természetesen azt válaszolta, hogy igen. Ezzel szemben most elmondta, hogy ő is hallott guruló hangokat, de azt hitte, hogy az égből esett le valami... Ehhez pedig inkább nem fűznék hozzá semmit!

Xenomália

Amikor megvettem az autómat, tudtam, hogy xenon a fényforrás. Azt is hallottam, hogy drága, de cserébe soha nem ég ki.

Ezzel szemben a vásárlás után két héttel csak kiégett valahogy és akkor, a Dózsa György úton, a Peugeot szalonban 54, azaz ötvennégy magyar ezresért cserélték ki. Természetesen egy darabot és azt is előre vetítették nekem, hogy a műszaki vizsgán valószínűleg megbukik az autó, mert nem egyforma a két lámpa színhőmérséklete. Nem bukott meg, azóta kétszer volt műszakin a kocsi.

Közben ők többször is átvertek és amikor rájöttem, megint máshová kezdtem el járni. Vicc, de Budapestről inkább lehordom az autót Siófokra, mert ott ismerős dolgozik és egyébként enélkül is korrektek. Mellesleg Budapesten nincs olyan Peugeot szalon, ahol ne csaptak volna még be. Legalább valami kis dologgal. Úgyhogy irány Siófok, megér nekem 3 ezrest az üzemanyag. Érdekes módon az autó azóta nem romlik el oly gyakran. Előtte valahogy a javítás után mindig elromlott valami. Meglazult, kilyukadt. Hogy is van ez? Biztosan el volt hanyagolva az autó és minden egyszerre ment tönkre...

Namost, amikor egy-egy kisebb dolog elromlik, előfordul, hogy a legközelebbi szervizbe beugrom. Budapestibe persze nem. Főleg olyan dolgokban, amikért nem érdemes 70 kilométert leautózni. Ilyen kis dolog a xenon izzó csere, mert annak ellenére, hogy "sosem romlik el", most mégis kiégett megint. Most a másik oldalon.

Nem mondom, hogy nem rugdostam meg a kocsit (a kerekeket, a gumiban nem teszek kárt), hiszen ha ezelőtt 4 évvel 54 ezresbe volt a csere, akkor mostanra egy 60-70-re számítottam.

Nem hiányzott.

Volt is egy álmatlan éjszakám miatta, hiszen kellene a pénz másra.

A váci Peugeot szalon egyébként korrekt. Kisebb javításokra voltam már náluk és tisztességesek, vevőközpontúak voltak. Ezért mertem hozzájuk fordulni.

A kolléga megnézte az autót, beszaladt a raktárba és már hozta is ki az izzót.

Félve kérdeztem meg, mennyi...

Húszezer-kilencszázkilencven forint.

Azt hittem rosszul hallok.

És gyári?

Gyári.

Menjen bele!

 

Jó hír tehát, hogy nem ötvennégy.

Nade a kérdéseim a következők:

Akkor legutóbb, négy-öt éve miért volt ötvennégy?

Azóta ennyit ment le az ára?

Vagy csak simán átvertek akkor (is)?

Kérdések.

Valaki talán tudja a választ...

Esemesezgetünk, az én pénzemen?

Komment nélkül, a Lombard autólizingnek írt levél:

 

"Tisztelt Hölgyem/Uram!
Az elmúlt hónapokban folyamatosan kapom az SMS-eket, melyekben arra figyelmeztetnek, hogy szerződésre befizetés esedékes.
Az értesítésekkel kapcsolatosan az alábbi észrevételeim vannak:
1. A befizetéseket rendben teljesítettem és teljesítem. SOHA elmaradásom nem volt.
2. A tisztességtelen üzleti magatartásuk következtében kialakult kamattartozást, x.xxx.xxx,- forintot egyben kifizettem, felszólításukat követően azonnal.
3. A szinte duplájára megemelt havi törlesztő részleteket is fizetem, késedelem nélkül.
4. A xx.xxx,- forintos megemelt részletekből önök által kigazdálkodni nem tudott kezelési költségekre az egyéb összegeket szintén befizetem, legutóbb xxx.xxx,- forintot adtam fel.
Fentiek alapján az önök által kiküldözgetett SMS-eket ZAKLATÁSNAK veszem.
Kérem, fejezzék be és legközelebb akkor küldjenek nekem SMS-t, ha BÁRMILYEN befizetéssel elmaradtam.
Tisztelettel:
Molnár-Soós Sándor István"

SMS-es parkolás - vigyázz, mert átvernek!

Álljon itt az ügyfélszolgálatnak írt levél, abból minden kiderül...

 

"Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az XXXYYY forgalmi rendszámú gépjárművemmel a 3071-es zónában parkoltam, a Kertész utcában.

A parkolást okostelefonról indítva végeztem, mint mindig.

A parkolást elindítva siettem dolgomra, mentem pénzt keresni, amiből Önök (is) élnek.

A munkát befejezve a telefonomat elővéve láttam, hogy azon van kettő SMS üzenet.

Az egyikben értesítenek, hogy a parkolásom 18:53-kor lejár és hogy az új parkoláshoz küldjek új SMS-t az automatán található számra.
A másikban az, hogy - ahogy azt elébb jelezték - a parkolásom 18:53-kor leállításra került. A díj 1200 Ft+75 Ft tranz díj.

Ezeket az SMS-eket nem vettem eddig észre és szinte sejtettem, hogy az autómhoz visszaérkezve ott fog várni a piros csomag.

Annak ellenére, hogy én bizony becsületesen megváltottam a jegyemet...

Így is lett, az autón ott várt az értesítés és a csekk 5800 forintról, amelyet azóta egyébként be is fizettem.

A birság jogosságát nem vitatom.

Az eljárás etikáját viszont igen!

Ugyanis én magam becsületes ember vagyok, jogszabály- és előíráskövető. Nem kell ellenőrizni sem, tőlem nyugodtan fel is mondhatnak a parkolóellenőreiknek, mert akkor is befizetem a parkolási díjat, ha senki nem ellenőrzi. Belsőmből fakad.

Felfogtam ugyanis azt, hogy az én érdekem, hogy a belvárosban kevesebb autó legyen és aki teheti, az ne menjen oda autóval, ahová mással is lehet.

Én magam nem is közlekedek autóval. Kerékpározom. Többnyire így nem is vagyok az ügyfelük. Csak akkor megyek autóval, amikor más lehetőségem nincs. Nagyméretű tárgyat szállítok, vagy éppen BETEG vagyok, de mégis dolgoznom kell. Ez volt tegnap is, lázasan mentem tanítani. De ez nem mentség, csak adalék a történetemhez.

Tehát ha már autóval mentem, ahogy illik, el is inditottam a parkolást és abban a hiszemben voltam, hogy rendben is van minden.

A tanóra közben nem nézegetem a telefonomat, arra koncentrálok, hogy a tananyagot a hallgatóimnak átadjam, hogy aztán ők azt használható tudás formájában alkalmazni tudják és ezzel pénzt tudjanak keresni. És abból eltartani önöket (is).

Ezzel szemben az automata ezekszerint három óra elteltével megszakítja a parkolást. De miért is?

Talán azért, hogy kénytelen legyek az autómmal elhagyni a területet? Dehát - ahogyan azt önök az SMS-ben meg is írták-, simán van lehetőségem egy újabb SMS-t írni és ott parkolni akár az idők végezetéig is. Azaz nem ez a cél?

Talán akkor az, hogy az úgynevezett tranzakciós díjat újra beszedjék? Nos, ezt már valószínűbbnek tartom és ezt sem tartom etikusnak. Ugyanis ha én akár a parkolási idő végéig ott állok, akkor önöknek semmilyen tranzakciója nem keletkezik, a parkolás végeztével leállítom a parkolást és a havi számlámmal befizetem az összeget. És nem mellesleg én fizetek önöknek 75 forintot azért, hogy önöknek ne kelljen cetlit nyomtatni, automatát fenntartani, pénzérmékkel szórakozni. Azaz ez elsősorban önöknek kényelmes, nem nekem. Mégis én fizetem a kényelmi díjat. És ez nem etikus, főleg nem kétszer beszedve.

De nem vagyok kicsinyes és azt mondom, hogy a pénzérmékkel való szenvedés kihagyása megér nekem ennyit. Használtam is, amióta létezik az SMS-es lehetőség, én pénzérmével nem parkoltam sehol. Nem is fogok. Csak elektronikusan.

De nem ez levelem megírásának az apropója.

Amiért írok, az arcátlan, sunyi, mocskos módszer, ahogyan önök minket, a becsületes felhasználóikat, mondhatni kenyéradó gazdáikat meglopnak.

Ugyanis az, hogy a parkolás lejár három óra múlva egyetlen ésszerű magyarázattal helyezhető oda, ahová való.

Mégpedig azzal, hogy önök kitalálták a becsületes emberek megkárosításának legális módját.

Mert aki - hozzám hasonlóan - dolgozik, az valószínűleg nem nézegeti az SMS-eket negyedóránként, de még azt is el tudom képzelni, hogy NINCS LEHETŐSÉGE elővenni a telefont és újabb SMS-eket küldözgetni. És önök ezt nagyon jól tudják.

Azt is nagyon jól tudják, hogy mikor jár le majd a három óra, hiszen kollégájuknak ott a terminál a kezében és csak meg kell néznie. Így más dolga nincs is, mint odaállni az autóm mellé és kivárni, hogy hibázom-e. És ha hibázom, akkor szépen rámnyomni ezt az 5800 forintot.

És ezt tartom sunyi, aljas, mocskos hozzáállásnak és KIKÉREM MAGAMNAK!

Azt gondolják, hogy ez biztos megélhetés az önök számára, hiszen mindenki hibázik, csak ki kell várni.

A jogszabályi hátteret is megteremtették maguknak ahhoz, hogy mindezt legálisan tehessék.

Hogy legálisan lophassanak.

Hát kedves hölgyeim és uraim, TÉVEDNEK!

Ugyanis a részemről befejeztem, nekem önökhöz több közöm nem lesz. Én a belvárosba többször nem megyek autóval, de ha megyek, akkor őrzött, fizető parkolóban fogok megállni. Ott legalább kapok valamit a pénzemért és nem mellesleg, nem fogok 3 óráért 1200 forintot + 75 forint tranzakciós díjat kifizetni.

És ha már így van, hát minden formális és informális csatornát fel fogok használni arra, hogy ezt az aljas magatartást a nagy nyilvánossággal megismertessem!

Szerencsére újságíró berkekben mozgok, úgyhogy ezzel a történettel - szigorúan tényszerűen leírva, hogy perelni ne lehessen - hamarosan találkozni fognak jópár, autós berkekben kedvelt újságban! Javaslom figyelni a Sanoma csoport újságait...

Alapos ember vagyok, mindig betartom, amit ígérek!

Magyarok vagyunk, úgyhogy érteni fogják kendtek: "Háromszor veri ezt Lúdas Matyi vissza!".

Ennek érdekében tehát halál pontos nyilvántartást fogok vezetni arról, mennyit és hol költöttem VOLNA parkolásra (semmibe nem kerül, időm van) és évente meg fogom önöknek küldeni, hány forinttól estek el azáltal, hogy etikátlanul viselkedtek.

Nálam eljátszották a bizalmat, azt pedig nálam csak egyszer lehet.

De hogy lássák, úriemberrel van dolguk:

Ezennel felajánlom, hogy ha a befizetett 5800 forintos összeget (OTP Bankon át utaltam, tranzakció azonosító: XXXXXXXXXX  2012.10.31-én, 13:29 órakor átutalva) visszautalják az OTP-nél vezetett XXXXXXXX-YYYYYYYY-ZZZZZZZZ számlámra, és BOCSÁNATOT KÉRNEK (elég a közlemény rovatban annyi, hogy "Elnézését kérjük"), akkor a nyilvánosságot kihagyom, sőt még esetleg el is gondolkodom arról, hogy talán a rendszer volt hibás és nem önök tehetnek az ilyen visszásságokról."

 

Szerintetek mi lesz?

Szerintem szarnak rá...

(Addig is, legalább a haveri körben terjesszük - osszad Facebookon meg G+-on -, nehogy mást is megszívassanak ezzel...)

Békéltető testület

Tisztelt Hölgyem, Uram!

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség javaslata alapján fordulok Önökhöz, tanácsért.

2009. 10.25-én autóbalesetet szenvedtünk, amelyben szerencsére mi nem, az autónk viszont annál inkább sérült. A balesetben vétlenek voltunk, hátulról ütközött nekünk egy másik gépkocsi, melynek vezetője a vétkességét a helyszínen el is ismerte.
A baleset után a gépkocsit szervizbe vittük, a Peugeot City márkakereskedést és szervizt üzemeltető Kompakt autó Kft-hez. A cég a jármű kárügyintézését megkezdte, néhány hét múlva a gépkocsit vihettük javításra és látszólag azt ki is javították. Erről bizonylatot is kaptam, amelyen szerepelt a tolatóradar javítása is, mint tétel, azaz a javításért a költségeket elszámolták.
A megjavított gépkocsival hazamentem, de sajnos csak előre menetben, így csak másnap reggel indulva derült ki, hogy a tolatóradar nem működik megfelelően, a műszerfalon elhelyezett kapcsolóval ki volt iktatva, hogy ne sípoljon...
Az autót a szervizbe azonnal visszavittem, és kértem, hogy a radart is javítsák meg, erre ígéretet is kaptam, a szerviz munkatársa azt ígérte, hogy pót-kárigényt jelent be a felelős biztosítójánál. Teltek a hetek és a szerviz nem hívott minket. Kivárva a 30 napot, végül megkérdeztem, hogy mi a probléma. Ekkor azt válaszolták, hogy a biztosító, azaz az Uniqa a kárigényt elutasította.

A biztosítónak írtam egy levelet, amelyre - megint csak hetek múlva - azt a választ kaptam, hogy hozzájuk a kárigény nem érkezett be, azaz a Kompakt autó semmilyen pótlólagos bejelentést nem tett.

Kérdőre vonván a Kompakt autó munkatársát azt a választ kaptam, hogy ők bizony igenis bejelentették a kárigényt, de megteszik most, mégegyszer.

Újra teltek a hetek, hónapok, semmi válasz nem érkezett a szervizből.

Ekkor láttam, hogy az igazamat valószínűleg nem fogom tudni bizonyítani, így a gépkocsit én magam, saját költségre megjavíttattam, de nem a kérdéses, nálam bizalmat vesztett szervizben, hanem Siófokon, a Peugeot Máté műhelyében. Tettem ezt azért, mert a ki nem cserélt érzékelő ára 20.000,- forint körüli értéket képviselt, a vitával és levelezgetéssel eltöltött idő pedig lassan ennek már a többszörösét.
A műhelyben viszont kiderült, hogy a baleset során sérült érzékelő zárlatot okozott a tolatóradar komputerében is, így azt is cserélni kell, további 50 ezer forint körüli áron. Így a ki nem javított tolatóradar nekem 104.000,- forintomba került a munkaóra díjakat is beleszámítva, erről számlát is kaptam.

Ekkor úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni, hiszen én a balesetben nem vagyok vétkes, azt megelőzően pedig egy kifogástalanul működő gépkocsival rendelkeztem. Az Uniqa biztosítót megkerestem és én magam leadtam egy pót kárigényt. Teltek a hetek, és végül az Uniqa kiküldött egy kárszakértőt, akinek a kicserélt alkatrészt megmutattam. Ő kérte, hogy a szervizből kérjek egy szakvéleményt, miszerint a komputer cseréje szükséges volt és meghibásodása a baleset következménye. Ezt a szakvéleményt megkértem és beadtam az Uniqa biztosítónak. Teltek a hetek, és 30 nap leteltével telefonon rákérdeztem a kárszakértőnél, hogy van-e valami előrelépés. Azt a választ kaptam, hogy a szakértői vélemény beérkezett, de vizsgálják, hogy jogos-e, hiszen a baleset óta egy év is eltelt már...

Végül az Uniqa csak a tolatóradar érzékelőjének cseréjével kapcsolatos, töredék összeget utalta át a számlámra, mondván, hogy a komputer cseréje nem volt szükséges. Szóban az ügyintézőjük azt is hangsúlyozta, hogy időközben eltelt egy év, ezért eleve gyanús, hogy miért most jelentem be a kárt.

Röviden tehát a két szereplő, azaz a Peugeot City szervizt üzemeltető Kompakt Autó Kft és a velük szerződésben álló Uniqa biztosító hanyagságának és bürokratikus berendezkedésének köszönhetően nem elég, hogy a javításokból egy jelentős összeget én magam hiteleztem meg, de végül azt nekem még meg sem térítették.

Kérem segítségüket, hogy az ügyben hová tudok fordulni és milyen lépéseket kell tennem.

Köszönettel: