Bicikli és vasút kombinálva

A legnagyobb közösségi oldalon tettem egy hozzászólást a tőlem megszokott, dagályos stílusban arról, hogy a vonatokon a bicikli szállítást egy nem éppen oda illő képpel próbálják reklámozni. Ha ott esetleg törölnék, akkor itt megmarad. Íme:

Én azért srácok, így ebben a 38 fokos melegben nem egy ilyen képpel illusztrálnám a dolgot.

Mi a baj a képpel?

Látunk rajta egy szép kocsit. Értem ez alatt, hogy szépen le lett festve.

És ezzel minden jót el is mondtam róla.

Persze a rozsdára van ráfestve és pár hónap múlva pereg lefelé, de ettől tekintsünk el nagyvonalúan.

Viszont mit látunk még a képen? A teljesség igénye nélkül:

1. A kocsi egy olyan peron mellett áll, amelyiken a legalsó lépcsőfokig 40 centit kell leküzdeni. Attól függően, milyen biciklivel mész és milyen kondiban vagy, ez mindig más és más, de egyformán szép kihívás. Ahogyan az is, hogy a további egy métert és a három lépcsőfokot hogyan teszed meg.

2. A kocsi oldalára felfestett bicikli szimbólumtól kicsit jobbra és kicsit feljebb látjuk, hogy másodosztály, alatta, hogy kamerával megfigyelnek, alatta pedig a vagon szolgáltatásait. Tekintsünk el attól, hogy a jelenlegi adatkezelési előírások értelmében (lásd a divatos GDPR fogalomkört), ugyanitt kellene minimálisan arról kapni tájékoztatást, hogy a megfigyelést ki követi el, hol tárolja a felvett videót és milyen célra teszi ezt.... ésatöbbi. Majd utoléri a MÁV ezt az előírást is, csak hát késéssel. Ne akadjunk ezen fel, mert vannak további csemegék a képen. Még mindig a felfestett jelekről pár gondolat:

2.1. Ezek között fontos, hogy nem dohányzó (jelenleg a MÁV-Start egyetlen járatán sem lehet sehol sem dohányozni, de még a vasútállomások utasforgalom számára megnyitott egyéb helyein sem). Ennek ellenére ha kicsit bal oldalon alulra nézel a sárga csík mellett látsz egy kis fehér valamit. Na, az kérem egy csikk. Hogyan is került oda, ha már a vasútállomáson sem lehet(-ne) dohányozni?

2.2. Ott van még a szolgáltatások között, hogy kerékpárt lehet rajta szállítani, erre amúgy talán tök egyedül is rájöttünk. De ami a lényeg, hogy sajnos van ott még kettő darab üres négyzet. Mi hiányzik ezekből? Nos, az egyikből egy hópihe, ami a légkondicionálást jelentené. Mert az ugyebár nincs. A másik lenne a wifi jele, mert az sincs. Légkondi helyett van az 50 fok, nameg a tökig lehúzott ablak és a vele járó huzat és wifizni meg menj a másik kocsiba, otthagyva a bringádat az ebek harmincadjára.

3. A képen láthatjuk, hogy a kocsi a napon áll. A MÁV-Start nem jutott el odáig, hogy a légkondis vonatokat állítsa ki a napra, a légkondi nélkülieket meg be a csarnokba, az árnyékba. Fel sem merül bennük.

4. A képre a MÁV-Start büszke. Sőt, nagyon sok utas (lásd a kommenteket) örülne neki, ha ilyen kocsik közlekednének feléjük. Ezért aztán én magam el is szégyellem magamat ilyenkor kicsit, amiért nem tudom értékelni, hogy nekem valójában mennyire is jó dolgom van. Főleg itt a Dunakanyarban, ahol ugyan minden évben elviszi a síneket a sárlavina, és idén például 3 hónapig tart ellapátolni ezt a háromszor 10 méternyi sarat és addig pótlóbuszokkal a menetidő nagyjából a kétszeresére növekszik és a pótlóbuszra nem lehet felvinni a kerékpárt... de akárhogy is van,a köztes időben légkondis és emeletes vonatokkal utazhatunk, amikre alig kellett az ígérettől számítva 10 évet várnunk.

Szóval számos nyomós érvünk van amellett, hogy miért járunk mégis biciklivel és azt miért kombináljuk a vonatozással, de a MÁV és főként ezek a felújított vacak kocsik nincsenek ezek között.

Persze én nem értek hozzá, elvégre nem vagyok vasutas, csak egy utas...

Akire megharagszom, annak annyi?

A címben kérdést vetettem fel, de van alapja. Az elmúlt években számos esetben megtörtént, hogy valakire vagy valamire kiakadtam és rövidesen tönkre is ment. Már kezdek félni magamtól...

Akik követik az irományaimat, talán emlékeznek arra a blogomra, amelyben kiakadtam, amiért a tízezrest nem fogadták el, illetve kiakadtam a hangnemre, amivel hozzám szóltak.

Ha nem emlékszel, ide kattintva elolvashatod.

Aztán ma megyek azon a sarkon és roló lehúzva. Bezártak. Nem ideiglenesen, verik szét a helyiséget teljesen.
Nincs bennem káröröm...

Tegnap meg Göd határában a hamburgerező előtt gurultam el - amelyikre kiakadtam a minősíthetetlen kiszolgálás miatt - ablakában tábla: kiadó. Ez is tönkrement.
Nincs bennem káröröm...

A váci úton kifelé menve egy volt autókereskedés, helyén más van ma. Ők voltak, akik kéthónapos késéssel hozták meg a kocsimat anno, amivel hazaérve vettem észre, hogy a motorháztető be van nyomva.
Tönkrementek.
Nincs bennem káröröm...

És sorolhatnám még.

A viccet félre téve, nem félek én magamtól, csak ilyenkor mindig igazolást nyer, hogy nem véletlenül akadtam ki én (is) az adott létesítményre.

Talán majd a kereskedők egyszer rájönnek arra, hogy a vevő véleménye fontos és aki nem veszi figyelembe, az tönkremegy és bezárhat.
Számomra a tanulság, hogy a véleményemet elmondom, aztán ha nem érdekli őket, akkor kivárom, amíg tönkremennek.
Nem írom le, kik fogják hamarosan lehúzni a rolót, mert még megégetnek boszorkányságért.
Vannak páran...

Ebösszeírás

Én értem és teljes mértékben támogatom is, hogy az ebeket, azaz a kutyákat össze kell írni. De tényleg ott tartunk 2020-ban, hogy az összeíró lapot letöltöd, majd kézzel kitöltöd, majd beviszed személyesen az önkormányzatnak? Ha nem akarsz bemenni, akkor az aláírásoddal valahogy bedigitalizálod (bescanneled), majd feltöltöd? Ez most komoly?

Az egy dolog, hogy az összeíró lap pdf formátumban (amelyet csak fizetős alkalmazással tudsz szerkeszteni) elérhető csak (ha elérhető egyáltalán), de hogy ez a pdf formátum nem más, mint a bejelentő lap fényképe... na, ez már gáz. Miért is? Hát csak azért, mert ha még véletlenül van is olyan szoftvered, amellyel tudsz pdf-et szerkeszteni, akkor is cseszheted, mert nem tudod kitölteni vele. Marad az, hogy kinyomtatod, majd tollal kitöltöd és azt küldöd be vagy viszed be. 2020-ban. Arról ne is beszéljünk, hogy a lap tele van (helyesírási és formázási) hibákkal, amik engem kifejezetten idegesítenek. 

Természetesen nem ilyen rossz a helyzet, mert vagyunk egy páran, akik az ilyesmibe nem nyugszunk bele. Úgyhogy ezúttal én magam álltam neki és szerkesztettem meg Wordben a lapot, amelyet ide kattintva le is tölthetsz magadnak. Ha ez sikerült, nincs más dolgod, mint számítógéppel kitölteni és kinyomtatni. Mégis csak jobban fog kinézni, mint a kézzel összefirkált...

Azért remélem, hogy egyszer eljutunk majd odáig is, hogy nem kell ilyen hülyeségekkel foglalkoznunk. Merthogy ugyebár az ebeket 4 hónapos korukig chippel kell ellátni, amit ha a gazdájuk megcsinál, felkerülnek egy országos rendszerbe, ahonnan egy kattintással kilistázható az összes eb, amelynek a tartási helye egy adott városban, vagy faluban van. Azaz, az ebösszeírásra semmi szükség nem lenne, ha mindenki chippeltetné a kutyáját, ahogyan azt a jogszabály előírja. Megjegyzem, hogy aki nem csippelteti a kutyáját, az az ebösszeíráson sem fogja bejelenteni, az tuti. Azaz, megint minket szívatnak, akik eleve betartjuk a szabályokat...

De ha az ebösszeírás mégis megmarad, akkor meg azt remélem, hogy egyszer már így 2020 felé eljutunk odáig, hogy az ember digitálisan, egy számítógépes felületen, akár mondjuk a saját ügyfélkapuján keresztül megteheti a bejelentést. Nem olyan nagy varázslat ám az...  

Megveszed, hibás, nem javítják: Telekom+Sony a nyerő páros

Változtatások nélkül (adatok kitakarásával) egy levél, soxeretettel:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Mélységesen fel vagyok háborodva azon, ahogy intézik, helyesebben, ahogy NEM intézik a hibásan érkezett televíziónk ügyét!!!

Hosszabb kalandozás után január 6-án érkezett meg otthonunkba egy Sony KD65XG8196 készülék, amelyet a webshopjukból rendeltünk.

A rendelési azonosító: X-XXXXXXXXXXX

Január 7-én, azaz másnap este azt tapasztaltuk, hogy a készülék képernyőjén beégve ott marad a híradó alsó információs csíkjának nyoma, azaz a készülék képernyője hibás. A hiba egyértelmű, laikusként is jól azonosítható.

Ezt a hibát még aznap, 19.23 órakor bejelentettem a 1414-es számon, ahol azt mondták, a bejelentést vették és az ügyet intézik.

Ez a bejelentés ugyebár bőven a vásárlást követő 3 napon belül történt.

Mivel egész héten nem történt semmi, 10-én, azaz pénteken rákérdeztem, hogy elveszett-e az információ valahol a rendszerben. Kollégájuk megnyugtatott, hogy a rendszerben látja a bejelentésemet, várjak türelemmel.

Vártam.

Mivel egy hétig nem történt megint semmi, 16-án 08.48-kor újra rákérdeztem a 1414-en, hogy mi a helyzet. Ekkor azt javasolták, hogy a készülék garanciáját intéző, Sony márkaszervizt hívjam közvetlenül, az ügy már náluk van. Kollégájuk adott is telefonszámot. Felhívtam a +3617779151-es telefonszámot 09.07-kor ahol azt mondták, náluk ilyen adatokkal, ilyen típusú készülékre nincs leadva javítási igény.

Ezután újra hívtam kollégáikat a 1414-en akik hosszas keresgélés és tanácskozás után megígérték, hogy utánajárnak a javításnak, felhívják a Sony-t.

Ma 26-a van.

3 hét, pontosan 19 nap telt el azóta, hogy a hibát először bejelentettük.

Ez alatt a 19 nap alatt SEMMI nem történt, a hibás készüléket senki nem nézte meg, senki nem egyeztetett velem.

A Tv első részletét közben már befizettem úgy, hogy NINCS MŰKÖDŐKÉPES készülék mögötte.

Azt már csak adalékként teszem hozzá, hogy a készüléket jóval karácsony előtt (szerk: a korábbbi bejegyzés itt olvasható) rendeltük meg, de mivel az Önök hibájából nem került az egyébként bejelentett személyi igazolvány szám változás átvezetésre minden előfizetésemen, a készüléket karácsony előtt már kiszállították egyszer, csak nem adták át, mert nem egyezett az igazolványszám. Én ott sem hibáztam, hiszen joggal várhattam el, hogy Magenta ügyfélként ha bejelentem a változást, azt minden a Magenta csoportomba bevont számlán átvezetik. De nem is ez a lényeg.

A lényeg az, hogy egy gyakorlatilag december 17-én megrendelt készülék a mai napig, azaz január 26-áig NEM MŰKÖDIK AZ OTTHONUNKBAN!

Utoljára kérem, hogy a végül nagy nehezen kiszállított, de hibás, második TV javítását intézzék, mert ellenkező esetben a fogyasztóvédelemhez leszek kénytelen fordulni.

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

+XX XXXXXX

 MT Ügyfélazonosító: XXXXXXXXX  

Tönkretett karácsony

Megint egy levél, változtatások nélkül. Íme:

Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az egyik "minőségi" szolgáltatást nyújtó csapatukkal hozott balszerencsémre össze a sors, akik "minőségi" munkájukkal tönkretették a karácsonyunkat. Írom a részleteket:

Szerződött partnerüktől, a Telekomtól lett volna egy kiszállításom egy termékre, amelyet karácsonyra szántam ajándékba.

A terméket megrendeltem a Telekomnál, a megrendelést visszaigazolták XXXXXXXX számon azzal, hogy 20-án kiszállítják.

Másnap felhívott az Önök futárja és közölte velem, hogy a terméket csak én és csak a rendelésben megadott személyi igazolvány felmutatásával vehetem át, csak a házunk előtt és csak az adott napon és csak 09-17 óra között. A kiszállítás napja természetesen hétköznapra esett. Amikor mondtam a futárnak, hogy hétköznap én dolgozom, akkor arrogáns stílusban (ami egyébként végig jellemezte a kommunikációját) közölte, hogy ha nem tetszik, akkor majd valamikor januárban megkapom a terméket. Én kérdeztem, hogy nem lehet-e Budapest határában találkoznunk, de erre azt mondta, hogy őt kirúgják, ha eltér a megadottaktól.

Így aztán hajnalban bementem a munkahelyemre (75 kilométerre van Budapesten), és a szerencsémre korábban beérkező főnökömtől kértem egy nap szabadságot és hazajöttem (újabb 75 kilométer) 9.00 órára. 

A futár 10.00 körül hívott, hogy nemsokára érkezik és végül 11.00 órakor meg is állt a házunk előtt egy szakadt küllemű, bérelt teherautó két antipatikus emberrel.

Miután bekiabáltak a kerítésen, én kimentem. A teherautó hátulja nyitva volt, éppen próbálták kiszabadítani a terméket az elé pakolt más cuccok közül.

A kollégájuk telefonnal leolvasta a termékre ragasztott címkét, majd megpróbálta beadni a személyi igazolványom számát.

A rendszerük nem fogadta el, többszöri próbálkozásra sem.

Mint kiderült, a Telekom nem vezette át a változást, így hiába jelentettem be májusban, egyes előfizetéseimnél még mindig a régi igazolvány szerepel.

Ez nem ez önök hibája.

Ezek után viszont a kollégáik fogták a karácsonyra szánt terméket és visszatették a teherautóra, majd sietve távoztak.

Esélyt nem adtak arra, hogy a Telekommal a dolgot tisztázzam.

Nem érdekelte őket, hogy kezemben a megrendelés, amit meg tudok mutatni.

Nem érdekelte őket, hogy van igazolásom a kormányablakból arról, hogy az előző igazolványom száma az volt, ami tévesen a megrendelésen szerepel (ez az igazolás ugyanolyan hivatalos irat, mint maga a személyi igazolvány, még a rendőrség is elfogadja).

Kollégáik csak azt hajtogatták, hogy őket kirúgják, ha átadják a terméket.

Nem érdekelte őket, hogy a megrendelésen szereplő személy vagyok és hogy a megrendelésen szereplő ház előtt állunk és az sem érdekelte őket, hogy a kommunikációnk során kétszer is felvettem a telefont, ami a megrendelésben szerepel.

Azaz, nem érdekelte őket, hogy ÉN VAGYOK EGYÉRTELMŰEN a megrendelő.

Őket csak a személyi igazolványom száma érdekelte.

Itt jegyzem meg, hogy engem azonosítani számos adatommal lehet, ezek közül sem anyukám neve, sem a születési helyem, sem a születési dátumom, de a kiszállítás alatt még a címem sem fog változni. Az egyetlen adatom, ami változhat, az PONT a személyi igazolványom száma. És PONT ezt kell használni az azonosításomhoz?

Kollégáik nagy röhögve azt azért közölték a távozásuk előtt, hogy ez nem egyedi eset, hogy nagy számban ez van és ők keringetik a termékeket, mert a rendszer ilyen. Majd ha kijavíttatom a személyi igazolványom számát, visszahozzák a terméket.

Ezután bevágták az orrom előtt a teherautó ajtaját és távoztak.

El tudják képzelni, milyen idegesítő, hogy miután az ember hajnalban felkel, bemegy a munkahelyére, szívességet kér a főnökétől, elpocsékol egy szabadnapot, hazarohan, üldögél egy fél délelőttöt majd végül mégsem kapja meg amiért mindezt megtette?

Azért írok Önöknek, hogy lehetőséget adjak a hibák javítására.

Ugyanis Önökön kívül MINDEGYIK MÁSIK kiszállítással foglalkozó cég, akikkel eddig dolgom volt, rugalmasan meg tudta oldani az ilyen ügyeket.

MINDEGYIK. Még a sokat szidott Magyar Posta is, nem beszélve a profi kiszállító cégekről. Amilyennek önöknek is lenni kellene.

Nem gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás célravezető. 

Nem gondolom, hogy az ügyfélnek kell önökhöz igazodni és például szabadnapot kérni, mert önök semennyire nem rugalmasak. 

Nem gondolom, hogy ez az arrogáns stílus elfogadható. 

Nem gondolom, hogy a kollégáikat ilyen szinten fenyegetni kell és ezért ilyen szinten rettegniük kellene. 

Nem gondolom, hogy jót tesz egy műszaki cikknek, ha fűtetlen teherautóban áll éjszakákon át és kilométerek százait utazza be ugyanebben a lepukkadt teherautóban. 

Nem gondolom, hogy jót tesz sem az önök és sem a Telekom imázsának, ha az ügyfél ilyen dolgokkal találkozik.

ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM TUDOM AZT ELFOGADNI, HOGY AZ ÜGYFÉL NEM KAPJA MEG A TERMÉKET EGY ILYEN APRÓ HIBA MIATT.

Ugyanis az önök dolga, hogy a megrendelt terméket MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉS ELLENÉRE, az ígért időben, hibátlan állapotban leszállítsák.

Minden más mellékes.

Javaslom, hogy vizsgálják felül az alkalmazott módszert, mert ilyen stílussal nem csak a kollégáik lesznek kirúgva, hanem az egész cégük elveszti a Telekommal kötött szerződést. Az ügyet a Telekomnak megírtam, ahogyan gondolom a számos többi csalódott ügyfelük is, így ez csak idő kérdése.

Remélem, hogy az eset tanulságait levonják és másoknak nem teszik tönkre a karácsonyát!

Milliós károkat okoz egy vasúti átkelőben nem működő sorompó

Ha az ember nem számol utána, nem is érti, miért probléma 20 perc késés. Íme a levelem a MÁV-Start ügyfélszolgálatának a témában:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Többször jeleztem Önöknek, hogy Gödön nem működik a vasúti kereszteződést biztosító lámpa. Önök többször válaszolták, hogy a hibát kijavították.

Ezzel szemben ma reggel is álló sorompó mellett kellett lépésben áthaladnia a Z70-es vonatnak, amellyel Szobról indultunk 05.55-kor és amelynek 06.54-re kellene beérkeznie a Nyugatiba.

A hiba miatt a vonat megint 20 percet késett!!!

Felhívom figyelmüket, hogy ez a vonat maximális kihasználtság mellett közlekedik. Minden ülésen ülnek utasok és az ülések között is tömött sorokban állunk.

Ez azt jelenti, hogy körülbelül 500 ember mai reggelébe csempésztek 20 perc késést. Ez azt jelenti, hogy csak ez a vonat 10000 percet vett el az utasok életéből. Ez 166 óra, azaz 7 nap. 8 órás munkanappal számolva ez 21 munkanap. Ami az átlagos munkahónapokat tekintve pontosan egy hónap.

A Budapesti átlagkeresettel számolva ez 240.000,- forint

Ez a vonat ennyi kárt okozott ma a gazdaságnak.

Feltételezem, hogy a mai napon minden egyes vonat, amely ebből az irányból fog érkezni hasonló késéseket szed össze.

Azaz, egy vacak lámpa miatt ÉVEK ÓTA naponta milliós károkat okoznak nekünk, utasoknak közvetlenül. És közvetve Magyarországnak.

Kérdésem, hogy nem kellene végre megjavítani ezt a nyamvadt lámpát?

Meddig akarják még rabolni az utasok idejét?

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

A kikerülhetetlen szopás, avagy TMX a szervizek csúcsa

Ott tartunk Magyarországon, hogy ez ember akként kell vásároljon kütyüt, hogy melyik cég nyújtja a garanciális szolgáltatást. Furcsa felütés ez így, le is írom, miként jutottam erre a következtetésre.

Szigorúan szubjektív, saját történet következik. Nem szentírás és elfogadom, ha valakinek más tapasztalata volt. Sőt, örülnék neki.
Az én sztorim ott kezdődik, hogy a hőn szeretett laptopom, egy Sony Vaio sajnos a hosszú és kíméletlen kínzások hatására kinyiffant. Kapott a szentem eleget, több kilométert tett meg mint egy veterán stewardess. Becsülettel szolgált, de ennyi volt. 8 év az 8 év.

Áthidaló megoldásként kaptam egy Acer-t a cégemtől, amelyik nagyon jól jött akkor, de a Vaio után még úgy is visszalépést jelentett, hogy pont 8 évvel volt újabb konstrukció.

A Sony sajnos feladta a Vaio-t, mint márkát, így a már meglévő, használt Vaio-kat sem mertem nagyon nézegetni, mert a terméktámogatás is gyakorlatilag megszűnt ezzel. Mondjuk ezt már az én kis erőgépemnél is észleltem, például Dell driverrel ment csak a touchpad, meg ilyenek.

Summa summarum, kellett egy laptopot néznem magamnak. A sors milyen: amit nézegettem, pont szembe jött velem egy leárazáson, ahol majdnem egy százassal volt olcsóbb, mint bárhol máshol aznap a netes keresőkben. Nem sokat gondolkoztam és rácsaptam.

Íhét, brutál videókártya, 32 GB-ig bővíthető RAM, nagy SSD és mellé 1 TB vinyó, fullhádé kijelző. Karbon ház, Dolby hangzás. Röviden: az álmaim netovábbja.

Látszólag beleugrottam a vásárlásba de valójában ez nálunk, kütyübolondoknál úgy zajlik, hogy megvan fejben a lista, priorizálva. Aztán várjuk, hogy az anyagiak is összeálljanak hozzá. A folyamat felgyorsul, amikor feketepénteken lenyomják az árakat. Ez történt most is. Persze feketepénteken nem ment annyira le az ára, hogy beleugorjak, de nem is ment el minden cucc a polcokról.  Így maradt ott és várt rám ez a laptop, még jobban leárazva december 13-ig.

A döntés tehát nem akkor született, csak felgyorsult.

A nagy gyorsítás közben sajnos elfelejtettem indexelni. Azaz, nem néztem meg, hogy melyik is az a cég, akihez vinni kell a laptopot, ha garanciális baj van vele.

Azt is tegyük hozzá, hogy szerintem nem gondolnád Te sem, hogy egy ilyen high-end, azaz messze felső kategóriás cuccal bármi baj lehet, de nálam ez szinte alap. Ami elromolhat, az nálam el is romlik. Akkor vagyok szerencsés, ha nem a garancia lejárta után egy nappal. Így nekem nagyon fontos, kihez kell majd menjek, de mégis valahogy a nagy örömben kihagytam a számításból azt, hogy ezzel a vásárlással megint közöm lesz a TMX-hez.

Ez pedig kerülendő.

Van előéletünk. A Samsung Galaxy Note-omat először nem fogadták garanciában, mert nem Magyarországon vettem, aztán a Samsung Magyarország állásfoglalása alapján mégis befogadták, de bosszúból 3 hónapig javították, majd adták vissza recsegősen ropogósan egy hétre, miután megint kinyiffant és újabb 3 hetet töltött náluk.

Akkor még volt náluk ügyfélszolgálat, így kimentem hozzájuk. Ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl, egy bugyiforgalmazó céggel egy épületben meg is lett az a cég, amelyik a Samsungot is képviseli mint garanciális szerviz. Meg még sajnos vagy harminc másikat is.

Szóvá is tettem anno, hogy azért ide kimenni... persze ezzel csak annyit értem el, hogy megszüntették a személyes átadást és csak a Magyar Posta Logisztika által lehet beküldeni készüléket.
Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, ugyebár.

Ebből már sejthetitek, hogy ez hogyan is zajlik.

A laptop elromlott 12-én. Írtam nekik. Megírták, hogy futár fog érte jönni. Mivel Budapesten dolgozom, ide kértem a futárt. Másnap közölték - mert az első levélbe nem fért bele, gondolom -, hogy a laptopot az eredeti dobozába csomagolva adjam fel, ellenkező esetben nem vállalnak felelősséget az esetleges károkért. Úgyhogy aznap nem tudtam feladni, mert a doboz ugyebár odahaza van (én szerencsére minden dobozt megtartok, pont az ilyen esetek miatt).

Másnap a dobozban behoztam és vártam, hogy elvigyék. Harmadnapra meg is jött a Posta, és el kell mondjam, hogy egy nagyon udvarias srác vette át a csomagot. Az már más tészta, hogy hirtelen a garanciához mégis csak kellett a számla is és nem volt elég a garanciajegy (ahogyan az a levélben előzőleg állt), de ezzel már nem lehet megfogni, hoztam azt is.

Könnyes búcsút vettem a laptoptól és számítottam rá, hogy megint majd hónapokig nem látjuk egymást.

Nagyjából egy hét múlva azért ráérdeklődtem és kaptam egy választ a linkkel, amelyen megnézhetem, hogy áll a laptop. Ha beszélek angolul, ugyanis a link egy angol oldalra vezetett. Ezzel sem tudtak kifogni rajtam, beírtam a sorozatszámot és a munkalap számát és meg is kaptam az információt, miszerint javítás alatt. (Kösz, magamtól soha nem jöttem volna rá...)

A várható javítási idő 5-30 nap, ami eleve vicces. Nem volt kedvem röhögni.

Aztán minden várakozásom ellenére végül is 23-án, azaz tíz nap múlva kaptam egy üzenetet pénteken este 20.40-kor, hogy csomagot adtak fel a számomra. Persze semmi nem utalt rá, hogy milyen csomag ez, de szerencsére nem vártam sehonnan csomagot, így leesett, hogy mi lehet ez. A weboldalon meg tudtam nézni és az azt mondta, hogy feladták a laptopot.

Öröm és boldogság.

Már amennyire öröm az ha tudod, hogy a Postánál lesz a laptopod péntek-szombat-vasárnap. Mert ugyebár a posta nem szállít ki hétvégén.

Hétfőn aztán kaptam egy SMS-t, hogy mindjárt jön a futár és meg is érkezett 11 körül.

Gyors csekkolás, hogy benne van-e a csomagban a laptop. Másra nem volt idő, mert a Postás nem vár (ellentétben MINDEN más csomagküldő szolgáltatással).

A laptop és a tartozékok benne voltak az agyonragasztott dobozban, így átvettem.

Az irodába érve és kicsomagolva bebizonyosodott, amitől féltem: a laptop mínusz 10 fokos, mert egy hétvégét állt a fűtetlen hangárban és a postás kihozta a fűtetlen biciklijén a mínusz 10 fokban.

Azért adtam neki borravalót, mert ő nem tehet róla. Sőt, sajnáltam is ebben a kutya hidegben.

De ha ezek miatt kinyiffant volna az akkumulátor, akkor mit csinálok? Hogyan bizonyítom, hogy emiatt nyiffant ki? A mondat sajnos nem egyértelműen múltidő, mert simán kaphatott olyan sokkot az akksi, ami majd pár hónap múlva jön elő és akkor meg már cseszhetem.

Megvártam, amíg a laptop hozzámelegszik az irodához, majd kipróbáltam. Működött, bár az akksi csutkára lemerülve. Én csutkára feltöltve adtam át.

A billentyűzet is működik, van "e, g, h," betű is..

A touchpad viszont nem működik.

Ezek az érintőpárnák már olyanok ugyanis, hogy egy érintésre egérként működnek, de két ujjal lehet görgetni, három ujjal lehet váltani az alkalmazások között és csippentve lehet nagyítani-kicsinyíteni, sőt a képeket a két ujj fordításával lehet forgatni is.

Na, ezek a funkciók nem működtek.

Azonnal írtam is egy levelet, hogy kérem a készülék soron kívüli javítását, amelyik levélre még csak nem is válaszoltak. Pedig leírtam, hogy nekem munkaeszköz és ezrekkel károsít meg naponta a hiánya és azt is, hogy elviszem bárhová.

A mai napig semmi válasz, de ígérem, hogy ha egyszer méltóztatnak válaszolni, módosítom ezt a bejegyzést..

Közben volt idő, így olvasgattam és gyanús lett, hogy csak bizonyos funkciók nem működnek az érintőpárnán, így valószínűleg nem hardveresen hibás. Ráadásul amikor visszakaptam a laptopot, újra fólia volt az érintőpárnán. Azaz, kicserélték azt is.

A Lenovo oldaláról letöltött szoftver nem javította meg, de az érintőpárnát gyártó Synaptics oldaláról letöltött szerencsére beindította. Némi fabrikálás után, amire szerintem a legtöbb ember nem képes.

Ha nem értek egy kicsit jobban a dologhoz mint az átlag, akkor a mai napig várnám, hogy méltóztassanak elvinni és megcsinálni.

Itt teszem hozzá, hogy a Samsungos eset után egy ideig áttértem Sony telefonokra, na a Sony is egy buherakáeftével javíttatja a telefonokat, az sem volt jobb.

Úgy néz ki, hogy ez idehaza így megy. Ez van.

De miért is írtam ezt a  bejegyzést?

Egyrészt hogy amikor rákeresel arra, hogy TMX, vagy Lenovo szerviz, legyen esélyed megtalálni ezt az infót és megtudni, hogy nem vagy egyedül. Más is szop...

Másrészt (és ez a fő indok), hogy leírjam, hogyan is kellene működnie ennek. Tehát:

Elromlik a laptop, bejelentem és kapok egy helyet, ahová bevihetem. Még aznap, leginkább azonnal. Nem Bivalybasznádon, hanem a közelben. Aztán amikor beviszem a "leptapot", akkor megnézik és elmondják, hogy 5-30 nap a várakozási idő, mert billentyűzetet kell cserélni. Ekkor eldönthetem, hogy ott szeretném-e hagyni, vagy az alkatrész megérkezéséig használom esetleg külső billentyűzettel. Aztán amikor megérkezik a billentyűzet (és sorra is kerülök), beviszem egy megadott időpontban és fél óra alatt kicserélik. Amikor kész, akkor a jelenlétemben kipróbálják és működőképesen adják vissza.

Valahogy így.

Ugyanis egy ilyen laptop hiánya padlóra tudja tenni a magamfajtát, aki dolgozik vele és azért adott ki érte egy szemmel jól látható összeget, mert amit megkeres vele, az visszahozza. Ha működik és nem csücsül feleslegesen heteket egy fűtetlen raktárban, alkatrészre várva, amíg mi meg más laptopokon csövezünk.

Álom, álom, édes álom.

De mi a realitás: hát annyi, amit az elején is írtam. Ha jót akarsz magadnak, nem vásárolsz semmi olyasmit, amit ez a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó cég javít. Sajnos ez nem egyszerű dolog, mert náluk vannak az alábbi márkák: ALCATEL, ASUS, BOWAY, CAT,  COOLPAD, EMPORIA, EVOLVEO, GSMART, HTC, HTM, HUAWEI, LENOVO, MOTO, LG, POLAROID, NOKIA, POSH, SAMSUNG, TELME, TUNITONE, ZTE.

Ha ilyen készüléked van és elromlik, készülj fel a legrosszabbakra!

Természetesen ahogy anno a Samsungnak, most a Lenovonak írtam egy levelet.
Valószínűleg ők sem válaszolnak. 

MÁV a csúcson, avagy hogyan tegyünk meg mindent a hűséges ügyfél elvesztéséért...

Minden változtatás nélkül ideszúrnám a mai levelemet, amelyet a mávnak írtam. (Igen, máv, csupa kisbetűvel!). A neveket szedtem ki, mert vigyázok a személyiségi jogokra. Tehát a levél:

Hölgyek és Urak!

(P**p F****n és P****i V*****a, Kimenő Számla Könyvelés)

A Mai napon kaptam egy levelet Önöktől, miszerint számlák kiegyenlítése esedékességet követően történt, ezért a megadott bankszámlára átutalni szíveskedjek 5.547,- forintot, mint késedelmi kamatot.

A megkapott levélen ügyszám nincs így arra hivatkozni sem tudok. Ezért a levelet bescanneltem,  mellékelem "New Doc 2018-02-05.pdf néven.

A levéllel kapcsolatban az alábbi észrevételeim vannak:

1. A MÁV-Start Klub kártyám árát 2017.03.07-én utaltam át. Az erről szóló bizonylatot az OTP Direkt szolgáltatásából kikértem, egy képernyőmentést ezen levelemhez szintén csatolok, MAVStartKlubUtalas.jpg néven.

Láthatják belőle, hogy az utalás megtörtént és az utalás egyéb adatait is megnézhetik benne. Visszaellenőrizhető, bizonyítható.

Amit a levelükben állítanak (legalábbis, ha a hozzá csatolt sajtpapírból jól következtetek), miszerint az utalás 2017.03.31-ig lett volna esedékes és én csak 2017.06.30-án utaltam NEM IGAZ, VALÓTLAN, TÉVEDÉS, vagy HAZUGSÁG! Válasszák ki maguknak a megfelelőt!

2. Kifejezetten nehezményezem, hogy ideküldenek nekem egy levelet MINDEN AJÁNLÁS NÉLKÜL, ezért KÖVETHETETLENÜL, rábízva a magukhoz hasonló hatékonysággal, azaz trehányul működő Magyar Posta Zrt-re, miközben ezen levélben pénzügyi terhelések szerepelnek. Kérdezem, hogy NINCS PÉNZÜK AJÁNLOTT LEVÉLRE?!?!????

3. Kifejezetten nehezményezem, hogy ideküldenek egy levelet, amelyben SEMMI KONKRÉTUM NEM SZEREPEL a nevemen, a címemen és a vevőazonosítómon kívül, majd ezen levélhez hozzácsatolnak egy fecnit (ezt is bescanneltem, lásd a pdf második oldalát), amelyen egy odavetett táblázat egy sorából kell nekem kitotóznom, hogy mit is akarnak valójában!!!! Kérdezem, hogy ha lenne a családomban mondjuk mindenkinek egy-egy ilyen kártyája, akkor HONNAN TUDNÁM MEG AZT, hogy melyikről van éppen szó?

4. Ha nem tudnák, akkor tájékoztatom Önöket, hogy a MÁV-Start Klub Bónusz kártyát mindaddig NEM KÉSZÍTIK EL (meg sem kezdik az elkészítését) és NEM ADJÁK ÁT, ameddig az utalás meg nem érkezett a számlájukra. Még akkor sem, ha az ügyfél (ez lennék én) több éve megbízható ügyfelük. Személyesen az ügyintézőjük (**** *****) szokta nyomon követni, hogy az utalás megérkezett-e és csak azután kezd neki bármilyen folyamatnak. Ezért amit levelükben leírnak, egyszerűen NEM IS TÖRTÉNHET MEG. Ezt tudniuk illene, de ha nem, akkor illene megkérdezniük valakit, aki tudja. Nem szégyen ám, ha nem értenek ahhoz, amit csinálnak.

5. Kifejezetten nehezményezem, hogy egy olyan ügyben leveleznek velem, ami EGY ÉVE TÖRTÉNT!!! Talán arra számítanak, hátha nem emlékszem? Hát melléfogtak...

6. Kérdezem, hogy bölcs cselekedet-e az Önök részéről, hogy most, amikor éppen lejár a Start-Klub Bónusz kártyám (2018. március 17-én) és éppen meg kellene vásárolnom az ideit... szóval pont most idegesítenek egy ilyen adminisztrációs hibával? Mindenképpen szeretnének elveszíteni, mint ügyfelet? Nem kell a pénzem? Oldjam meg máshogy a közlekedésemet? Tájékoztatom Önöket, hogy erősen gondolkodom rajta, mert ott tartunk, hogy autózni olcsóbb, mint önökkel utazni. Szóval jó úton haladnak, hogy elbúcsúzzunk egymástól, örökre...

7. Levelük kapcsán az utánjárással és ezen levél megírásával eltöltöttem 2 azaz kettő órát. Mint kiemelt mérnöknek, a Mérnöki Kamara ajánlása alapján egy mérnöknapom 188.000,- HUF azaz száznyolcvannyolc-ezer forint. Ennél én kicsit drágábban dolgozom, de Önöknek adok kedvezményt. Kérdezem, hogy a trehányságuk miatt elvesztegetett 2 mérnöki óráért járó díjazásom 47.000,- HUF + ÁFA díját kinek számlázhatom ki? Kinek állítsam ki a számlát?

Amit elvárok:

1. Kérjenek elnézést!

2. Derítsék ki és nevezzék meg, kinek a trehánysága miatt keletkezett nekem kellemetlenségem! Tudni akarom, ki az egyszemélyi felelős, mi a beosztása, mert panaszt kívánok ellene tenni!

3. Gondolkozzanak el azon, hogy miként nyerhetnék vissza a bizalmamat! Gondolok itt arra, hogy a nekem okozott kárhoz hasonló értékben milyen szolgáltatást biztosítsanak a számomra. Szívesen vennék mondjuk a Start Klub Bónusz kártyám áráért egy Start Klub VIP kártyát...

4. Minderre két hetet kapnak, azaz határidőként 2018. február 19-ét jelölöm meg. Ez ugyanis az utolsó határideje annak, hogy az új kártya igénylését elindítsam és azt megkapjam, mielőtt a mostani lejár. Amennyiben ezt a kellemetlenséget nem rendezik számomra megnyugtató módon, elválnak útjaink! Értem ez alatt, hogy az új kártyát nem rendelem meg és ezzel egy időben minden jogi eszközt meg fogok ragadni, hogy igazamnak érvényt szerezzek. Természetesen a sajtót sem fogom kihagyni, hogy reklámozzam is a minőségi szolgáltatásukat.

aláírás

(A fejleményekről természetesen még írok majd...)

Alarm! Avagy Rádió 1- csak igazi szívatás megy

3 hónap elkeseredett dühét írom ki most magamból és szándékaim szerint megpróbálok kulturált hangnemben maradni. Nem lesz könnyű, de végülis ez a nap egy szép nap. Miért csipog a rádiód a kocsiban? Elmondom én, olvasd csak...

Kezdjük egy kis SEO-val, azaz keresőoptimalizálással. Ha arra lennél kíváncsi, hogy miért csipog a rádió MP3 lejátszás közben, vagy arra, hogy Suziki Swift rádiónál miért hallgat el az MP3 lejátszás egy pillanatra, esetleg azt keresnéd, hogy mi az az ALARM felirat a rádiód kijelzőjén, akkor jó helyen jársz. Remélem, ezen mondatok alapján idetaláltál és megóvlak pár havi idegeskedéstől. Igaz és szomorú történet következik, happy enddel.

Tavaly, azaz 2016-ban a nyár végén vettem egy új autót. Ez egy Suzuki Swift. Többek között azért vettem meg ezt és nem a hasonló áron kapható úgynevezett konkurenciát, mert ebben az autóban volt benne MINDEN, ami nekem kellett. Nem részletezném, de az egyik fő vonzerő az volt, hogy nem csak motorikusan, hanem elektronikában is megvan benne minden, ami nélkül én élni nem nagyon tudok.

Van benne például egy központi multimédiás egység, amely lejátszik MP3-at. CD-ről is, de a rádió alatt van egy USB csatlakozó, ahová bedughatsz pendrive-ot (USB-kulcsot) és arról mehet is a zene. Ennek azért is örültem, mert CD nagyjából 7 éve nem volt a kezemben, de DVD-sem vagy 5 éve. A franc fog ezekkel szívni, meg cserélgetni őket, miközben 32 GB-s USB-kulcsokat lehet venni 6000 forint körül, amikre ugyebár felfér cirka 15.000 azaz tizenötezer MP3-as szám. Az pedig sok.

Szóval felcsillant a szemem, amikor először ez egyik ismerős Suzukijában ülve, majd a szalonban a Swifteket nézegetve megláttam az MP3 feliratot a fejegységen. Írtam korábban róla, hogyan lett nekem Suzukim nagyjából 2 hét alatt ide kattintva elolvashatod, a döntésben tehát a multimédiának szerepe volt.

Az élet szépen zajlott, élveztem a zenét (is). Beköttettem a másik kocsiból kiszedett mélykiemelőt az anyósülés alá, ez még dobott annyit a hangzáson, ami már minden igényt kielégített.

Aztán egy nem annyira szép téli napon elkezdődött a kálváriám. Remélem, sikerül beszúrnom róla egy videót is, de azoknak, akik nem tudnak videót nézni valamiért, leírom a sztorit, ahogyan én megéltem.

Az történt ugyanis, hogy a rádió, illetve a fejegység MP3 lejátszás közben véletlenszerűen elkezdett csipogni. Ment a zene, egy rövid időre elhallgatott, aztán egy-két rövid csippanás és ment minden tovább.

Ha volt valaha ilyen élményed, nem kell magyarázzam milyen idegesítő. Ha nem volt még ilyen élményed, hát hidd el nekem, hogy az ember legszívesebben belevágna egy fejszét a rádió közepébe.

Arról már csak úgy mellesleg teszek említést, hogy ez a dolog veszélyes is, hiszen az ember vezetés közben reflexből odakapja a fejét, ami a budapesti forgalomban, vagy az autóúton 110-nél nem egészséges.

És a legidegesítőbb az volt, hogy többnyire SEMMIT nem írt ki a kijelző, csak csippant kettőt és rendszerint mire odanéztél, már nem is láttad, mi történt.

Naná, hogy elkezdtem nyomozni. Bizonyára észrevetted az írásaimból, hogy konyítok valamit a kütyükhöz. 10 évig írtam teszteket, járt már ez-az a kezeim között. Na, ezért volt külön idegesítő, hogy nem boldogulok a dologgal. Egészen a mai napig.

Szóval próbálkoztam. Elolvastam a kocsi kezelési útmutatóját, ami egyébként egy vicc. Annyi azért volt benne, hogy az MP3-aknál kerülni kell a VBR-t, azaz a változó bitrátát és konkrétan leírja azokat a formátumokat, amiket tuti biztosan támogat a fejegység. Úgyhogy első lépésként átnéztem a fájlokat és kiválogattam azokat, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. (Zárójelben jegyzem meg, hogy kapja be az a mérnök, aki 2016-ban olyan MP3 lejátszót csinál, ami nem játszik le mindent! Baszkikáim, 2016-ban a lejátszónak még a flac-ot meg az ogg-ot is vinnie kellene, nemhogy az ÖSSZES MP3-at! Mindegy, így jártam...). Szóval csináltam egy olyan válogatást, ami megfelel a követelményeknek és elsőre boldog is voltam, mert Budapestre menet egyszer sem csipogott a rádió. Aztán hazafelé megint kezdte. Volt olyan szám, amibe 3-szor csipogott bele. A fejem majdnem eldurrant...

Tovább olvasgatva olyat is láttam a kezelési útmutatóban, hogy a pendrive ne legyen nagyobb 4 GB-nál. (Zárójel: 2016-ban 4 GB-s pendrive? Baszkikáim, ez komoly?). Na mindegy, némi intrenetes keresgélés után sikerült találnom 4GB-s pendriveokat, darabját 1300 forintért. Vettem is vagy hármat és ezekre elosztogattam a fontosabb zenéimet. Még jó is, hogy másik pendrive-on van a rock és másikon a disco, így nem kell annyit keresgélnem a tekerőgombbal a könyvtárak között. Legalábbis így nyugtattam magamat. (Zárójel: SOHA ne vegyél olyan készüléket, ami nem érintőképernyős, mert tekerőgombokkal 10000 azaz tízezer MP3 közül megtalálni azt, amit keresel, mindezt egy háromsoros mátrix kijelzőn, vezetés közben... remélem, hogy van a pokolnak olyan bugyra, ahová azok kerülnek, akik ezt kitalálták és az ítélet napjáig kell MP3-akat keresgélniük a rohadt tekerőgombbal!).
Szóval a zenék felmásolva 3 különböző pendrive-ra, lássuk!
Reggel Budapestre menet minden oké volt, aztán délután hazafelé menet megint a csipogás. Rendes és türelmes nő a feleségem, mert neki kellett elviselnie, hogy a véleményem kihallatszik, ami persze nem nagyon volt szalonképes.
Nem adtam fel, olvasgattam és közben elkezdtem elemezni, mikor csipog a rendszer.
Az MP3-ak formátumával és a pendrive méretével nem volt összefüggésben, mert előkerült egy olyan 2 GB-s pendrive is, amit még a másik kocsiban is hallgattam és a Suzukiban is hallgattam októberig csipogás nélkül.
Arra gondoltam, hogy valamit elnyomkodhattam a fejegységen és bekapcsolhattam valami funkciót.

Az RDS-re már az elejétől gyanakodtam, de az RDS-nek csak a rádiózás közben van értelme, azért hívják Radio Digital Signal-nak. A kezelési útmutatóban kikerestem, hogyan kell kikapcsolni mindent és látszólag sikerült is. De Budapesthez közelítve csak csipogott a fejegység, mintha muszáj lett volna neki.

Ekkor jött az első szikra, mert az egyik csipogásnál éppen néztem a kijelzőt és egy pillanatra mintha azt láttam volna felvillanni, hogy ALARM. Na, itt kértem meg a feleségemet, hogy videózza már a rádió kijelzőjét folyamatosan a telefonjával, hogy vissza tudjuk nézni a történéseket. Megtette, meglett a videó. Beszúrom ide és direkt meghagyom az egészet. Ugyanis ha kíváncsi vagy, milyen érzés ez a kocsiban ülve erre a pittyegésre vadászni, akkor ne nézd a képernyőt, hanem csak akkor nézz oda, amikor hallod a pittyegést. Ha nincs kedved ezzel szórakozni, tekerj a végére, ott van a lényeg:

Na, nem tudom, mennyi türelmed volt hozzá, hogy megpróbáld visszanézni, mi is történt, de ha elég türelmes vagy, úgy 5-10. alkalomra eltalálod, hogy pont ott állítsd meg a felvételt, ahol a lényeg van. Én segítek, íme:

Na, megegyezhetünk abban, hogy a kocsiban, vezetés közben ezt SOHA nem fogod elolvasni? Megegyezhetünk abban, hogy esélyed nincs, hogy rájöjj, mi a franc pittyeg?
Megegyezhetünk.
Esélytelen volt a dolog számomra is.
Abban persze bíztam, hogy egy más elmeállapotban, amikor nem ezen gondolkodom, be fog ugrani a megoldás. Volt már ilyen, többnyire meg szoktam álmodni a dolgokat.

Így álmodtam meg azt az egyik éjjel, hogy ezek a csipogások csak Budapest környékén vannak, elhagyva Vácot megszűnnek. Idehaza a Dunakanyarban heteket lehet autózni, de a Börzsöny vonulatai között sincs egy árva csipogás sem. Még a 32 GB-s pendrive-on tárolt összevissza MP3-ak sem csipognak.

Aztán egy plakáton megláttam ezt:

Ez a Rádió 1 vételi körzet képe.
Akkor még mindig nem állt össze a dolog.

Míg nem a mai reggelen, Budapest felé autózva a fejegység nem csak csipogott, hanem 2 másodpercre át is váltott egy rádióadóra és közben azt írta, hogy ALARM. Éppen egy Pink szám ment (elég katasztrófa az magában), majd 2 másodperc után visszaváltott az MP3-ra.
Most megvagy!
Átkapcsoltam a rádióra és megkerestem, hol megy éppen Pink. A Rádió 1-en ment.
És itt összeállt a kép!
Mint a villám, úgy csapott belém a felismerés!!!
Mióta csipog a fejegység? Tél óta. Akkor mentek át a Balázsék a Rádió 1-re és akkor állítottam be a programozott adók közé. Addig egyszer hallgattam bele, de ezek a (fos) zenék amik ott mennek számomra elviselhetetlenek.
Szóval azóta csipog a fejegység, amióta be van programozva a Rádió 1.
Hol csipog a fejegység? Budapest közelében. Ahol a Rádió 1-et fogni lehet. A Dunakanyarban, ahol nem lehet fogni, nem csipog.
Mikor nem csipog a fejegység? Hát amikor nagy ritkán reggel a Balázsékat hallgatjuk. Merthogy amikor azt az adót hallgatod, akkor hiába jön RDS szignál, nincs hová átkapcsolni, ugyanis ott vagy éppen.

Mit csinál a fejegység, amikor csipog? Kiírja (elvétve), hogy ALARM. Azaz, valahonnan kap egy ALARM RDS jelet és ezért kapcsol oda.

Szóval akkor mi a megoldás?
Ki kell kapcsolni az ALARM jelzést. De hát azt NEM LEHET, mert ez egy olyan jelzés, amit arra használn(án)ak, hogy ha valahol vészhelyzet van (például ülnek az autósok a hóban az M7-esen március 15-én, ugyebár), akkor ott az autósok rádióját távolról erre a jelre lehessen átrántani és lehessen őket figyelmeztetni (hogy üljenek át másik autóba, ugyebár).
Csakhát nem erre használják!
Két lehetőség van:

Az egyik, hogy a Rádió 1 technikusai balfaszok, és véletlenül küldenek ki ALARM jelet nagyjából 10 percenként.
Ezt nem hinném, ennyire balfasz nem lehet senki.

A másik, hogy TUDATOSAN kiküldik a jelet, hogy annak a rádiója is odakapcsoljon, aki egyébként nagyívben kerülné ezt a rádiót. Ezt meg egyszerűen nem akarom elhinni, ez annyira aljas.

Az a szerencse, hogy nem is kell eldöntenem, melyik variáció az igaz.

A megoldás ugyanis pofonegyszerű és úgy néz ki, működik is: törölni kell a Rádió 1-et a programozott adók közül. Én azt csináltam, hogy lefelé elhangoltam egy kicsivel a rádiót, így ha Rádió 1-et akarok hallgatni (félévente egyszer), odakapcsolok a hibásan beprogramozott programhelyre, majd felfelé nyomok egy automatikus keresést.

A lényeg: NEM CSIPOG A RÁDIÓ! EGYSZER SEM CSIPOGOTT MA REGGEL, BUDAPESTEN SEM!!!!!

Úgyhogy ennyi!

Diadal.

Ezt sem adtam fel, ezt is megoldottam.

És most büszke vagyok magamra.

Szerintem jogosan...
(Hogyrohaggyommeg!)

Stamina - az aksit kíméli, a pénztárcádat nem

A stamina (stamənə) angol szó. Jelentése állóképesség (kitartás). Sok helyen találkozhatunk vele, jelenti többek közt a szexuális értelemben vett állóképességet is. Hát, szexuális jellegű gondolataim nekem is támadtak (mármint, hogy ki-kivel közösüljön), amikor a feleségem Sony Xperia telefonjának stamina funkciója többedszerre lezabálta a mobilinternetet. Igaz történet következik.

Történt, hogy a kis feleségem - aki mostanában egyre inkább rákattan a mobilnetezésre - szólt nekem, hogy a telefonján nagyon lassú a net. Én persze azonnal tudtam, hogy Lassú Anett azért köszönt be, mert valószínűleg lefogyasztotta a havi keretét és ezért a szolgáltató korlátozta őt. Minenkinek ismerős, hogy ilyenkor a fordulónapig lassabban tudunk netezni. Ezt nem is magyaráznám. A kérdés csak annyi volt, hogy "De miééért?".



A kérdés azért jogos, mert eddig simán kitartott neki a net a hó végéig, sőt többnyire maradt is. Akkor most mi történt? Persze a megfejtéstől függetlenül megoldást azért kellett keresni a problémára, úgyhogy azon melegében megturbóztuk a netjét, azaz dobtunk rá egy gigányi pluszt. Ettől újra felgyorsult és minden rendben lévőnek látszott. Egészen addig, amikor is két nap múlva megint csak szólt, hogy megint lassú a telefon és nem mellesleg kapott is egy SMS-t megint, hogy elfogyott a keret és ezért korlátozzák. Netezéssel lefogyott 1 giga két nap alatt?

A szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez éppen akkor történt, amikor a keresztlányunkkal videotelefonáltak és konkrétan láttam is az esetet. Először szaggatni kezdett a kép, majd megszakadt a kapcsolat. A baj, csak az volt, hogy ez odahaza történt, mégpedig a wifi közelében. Akkor mis is van? És itt jön a lényeg.

Jobban megnézve ugyanis azt láttam a feleségem telefonján, hogy nincs bekapcsolva a wifi. Elég csúnyán nézhettem szegénykémre, mert azonnal mondta, hogy ő bizony nem nyúlt a wifihez, azaz nem kapcsolta ki. Hittem neki. De akkor miért van kikapcsolva a wifi és ki tette ezt?
A válasz nem a ki, hanem a mi kérdésre adható meg. Ugyanis a feleségem telefonja egy Sony Xperia Z3 Compact. Akinek van vagy volt Sony telefonja, az már sejti, hogy miről van szó.

Ugyanis a Sony - ha akarod, ha nem - rád erőlteti a Stamina nevű szolgáltatását, amely arra lenne hivatott, hogy a telefon energiagazdálkodását optimalizálja. Ez abban merül ki (szó szerint), hogy ha a telefon például lemerül, akkor korlátozza a háttérben futó dolgoklat annak érdekében, hogy spóroljon az akkumulátorral.

Nade kérdés nélkül? Persze akik értenek a telefonokhoz, köztük volt főleg Sony telefonnal dolguk azok tudják, hogy a stamina funkciót ki lehet kapcsolni. Én ki is kapcsoltam vagy egy évvel ezelőtt.
Csak hát azóta jött a telefonra rendszerfrissítés és mivel a feleségem nem is tudja, mi ez a dolog, csak automatikusan kapcsolódhatott vissza. Erre írtam, hogy akár akarod, akár nem.
A lényeg végül is az, hogy a telefon ha lemerül és a stamina funkció élesítve van, elkezdi lekapcsolgatni a fogyasztókat. Bluetooth ki, aztán wifi ki és végül már mobilinternet is ki.
Ezzel sem lenne még mindig baj, ha a telefon feltöltése után ugyanez a funkció VISSZA IS KAPCSOLNÁ az előzőleg kikapcsolt funkciókat, esetünkben például a wifit.
De nem kapcsolja vissza.
És mivel az ember - vagy esetünkben az ember lánya - méltán gondolja azt, hogy a saját házában a saját wifijére fel van csatlakozva, bátran csinál olyan dolgokat, amikhez sok internet kell. Például videotelefonál.
És mivel a wifi ki van kapcsolva, ennek az lesz az eredménye, hogy a telefon szépen megzabálja az mobilinternet-keretet.
Sakk-matt!
Mivel sok pénzt költöttek a dologra és ezzel reklámozzák a termékeiket, köztük kamerákat, fényképezőgépeket és a kérdéses telefonokat, naná hogy erőltetik a dolgot.
Például amikor rendszerfrissítés érkezik a telefonodra, se szó, se beszéd, visszakapcsolják az amúgy utált funkciót.
Miért utáljuk?
Korábban is volt már vele kalandom, ide kattintva olvashatod el. Akkor a tesóm telefonján kapcsolta ki a mobilnetet (meg mindent) és ezért nem kapta meg az üzeneteket. Az is klafa volt ám...
Most meg ez.
Hát, innen üzenem a Sony-nak, hogy sokkal inkább elviselhető, ha egy telefon lemerül és esetleg fel kell tölteni, mintha magától kikapcsolgat nekünk fontos funkciókat és lezabálja a netet!
Aztán üzenném még azt is, hogy ha már lekapcsolja, illene talán visszakapcsolni is!
Aztán üzenném még azt is, hogy ha le szeretne valamit kapcsolni, akkor meg is kérdezhetné...
Ez így gáz. A balfaszságuk nekünk konkrétan 2500 forint kárt okozott, amit senkitől nem fogunk visszakapni.
Na, ettől vannak kósza gondolataim arról, hogy melyik mérnökük melyik vérszerinti közeli hozzátartozójával létesítsen szexuális kapcsolatot!

Lenyomlak!

Jössz mögöttem és látom, hogy torzul a fejed. Látom, mert közel vagy, konkrétan 1 méterre. Azt persze nem is kérdezem, hogy ha bármi lenne - például hirtelen fékeznék akármi miatt -, hogyan állnál meg anélkül, hogy belémtrafáljál...
Jössz mögöttem, pedig záróvonal van. És az is lesz még vagy 7 kilométeren keresztül.
Jössz a seggembe bújva, pedig a megengedett sebesség felett megyek 5-tel, ahogy szoktam.
Neked az nem jó. Sietsz. Értem én...
De azt nem tudom kitalálni, hogy mit vársz tőlem?
Álljak félre, hogy elférj? De hová? Szép vastag fehér csík van az út szélén, útpadka meg semmi.
Vagy menjek gyorsabban? Azért tolsz, hogy segíts? Nem fogok gyorsabban menni, mert esik és köd is van. És én szeretek élni. Az én vesémet, májamat, szívemet felajánlottam ugyan, de még én szeretném használni egy darabig.
Csak jössz mögöttem, hiába teszem ki a vészvillogót, hiába villantom fel a féklámpát. Nem tágítasz.
Ülsz a fos, tizenötéves autódban és mászol bele a seggembe.
Az sem érdekel, hogy te fogod fizetni, ha kárt okozol.
Vége a záróvonalnak, villantok egyet jobbra az indexemmel, megelőzöl.
Majdnem szétesik a kocsid, füstöl mint a pokol... de megelőzöl.
És mostantól az előttünk haladó seggébe állsz bele, megint csak 1 méterre.
Talán ha kicsit lemaradnál, akkor látnád, hogy előtte is mennek, meg a következő előtt is. És így tovább, hosszú kilométereken keresztül.
Reggel van, mennek a munkába az emberek. Ilyen ez az ország: irányonként egy sáv.
Megy a sor, kivételesen 90-95 között, de neked az nem jó.

Előzöl megint, majd szétesik alattad a Zopelasztra.
Megint előrébb vagy egy autóval. Már csak 374-et kell leküzdened. Megérte.
Megérte, hogy magadat, meg minket is veszélyeztetsz.
De megint záróvonal van.
Van időm, megmérem: 4 másodperccel vagy előrébb.
Ennyit nyertél.
Végre van még egy sáv, bevágódsz belülre, de ott is vannak. Megint a seggükbe mászol, villogsz, mutogatsz. "Miért nem takarodik el mindenki!?!"
Vége a kétsávos szakasznak, mindenki sorol vissza.

Csak te nem...

Te mész előre rendületlenül és már régen a csíkozott részen (a kedvedért elmondom: forgalomtól elzárt terület) tekersz, majd fékezésre kényszerítve három családapát, bevágódsz az utolsó pillanatban.

Megint vonatozunk. Jól látlak, feltünő vagy a rozsdára ragasztott tuningmatricáddal. Meg a füsttel, amit eregetsz.

Van időnk, megint számolok. 15 másodperccel vagy előrébb. Honnan tudom? Megnézem, mikor mész át a sebességmérő kapu alatt (ott azért fékezel egy kövéret és 80-ra visszaveszed, mert pénzed az nincs a büntetésre), aztán számolom, hogy én mikor megyek át alatta. Pont 15 másodperc múlva.
Jön a nullás, majd az M3 bevezető. Dugó. Szokásos. Tudnod kellene, minden reggel ez van.
Naná, hogy mész előre a jobb sávban, bemész a benzinkútra, végignyomod 100-zal a parkolót, majd megpróbálsz kivágódni elöl. De mások is ismerik ezt a trükköt, ott állnak előtted még vagy 20-an.
Rád kerül a sor, de nem engednek ki. Én igen, gyere tökfej! Szagolom a füstödet, de szerencsére úgy döntesz, hogy a leállósávon pofátlankodsz előre. Az utolsó pillanatban észreveszed, hogy áll egy lerobbant autó a híd alatt. Satufék és bevágódsz három autóval elém.

Számolok megint: 5 másodperccel vagy előrébb.
Nekem szól a dugófigyelő navigációs szoftver, hogy menjek le jobbra az Újpesti lehajtónál. Lehajtok. Aztán balra kanyarít, majd jobbra és újra felvisz az M3 bevezetőre. Trükközik. Én meg hiszek neki.
Már el is felejtelek, amikor a BVSC uszoda előtt megérkezel a seggembe. Megint 1 méterre. Aztán kivágódsz és elhúzol.
Én 50-nel megyek, mert 50-es tábla van... és mert szólt a szoftver, hogy "rendőrségi ellenőrzés várható".
Te mész az 50-es táblánál 80-nal, nem tűnik fel, hogy a "sok marha" lassít.
És ott is van a civil autós radar a parkolóban. Le is fotózott téged. Nem kell sokat várjál rá, pár nap múlva megérkezik Szombathelyről az illatos levélke...
Bevágódsz a belső sávba, tökön-paszulyon keresztül, megint 3-an satufékeznek miattad.
De most emberedre akadsz egy másik balfasz képében. Dudál, elkezd utánad menni ezerrel.

Még látom, ahogyan a vidámpaki felüljárón nyomjátok a dudát és mutogattok.
A lámpánál kiugrás, ajtótetőcsapkodás, anyázás.

(A fénykép csak illusztráció!)
Én lefordulok a Reiteren és hálát adok az égnek, hogy nem vagyok olyan nyomorult, mint te. Mint ti.
Áldom az eszemet, amiért nem mentem bele egyszer sem a nyomorult játszmádba, hanem inkább anuláltalak (nem létezőnek tekintettelek).
Szerencsés vagyok, hogy nem tudtál bevonni a nyomorodba.
A nyomorodba, amit te okozol magadnak.
Te szerencsétlen!

Távszámla: halottról jót, vagy semmit

Április 8-ával megszűnt a Távszámla szolgáltatás. Én használtam, mert modern dolognak tartottam, de így utólag csak azt tudom mondani: Hála Istennek, hogy megszűnt!

Mert ha nem szűnik meg, sosem tudom meg, mennyivel jobb a Díjnet és hogy feleslegesen szívattam magamat éveken keresztül.

(Egyébként valószínűleg ezért is szűnt meg. Mert mások már korábban rájöttek, milyen szutyok.)

Nem akarok konkrétumok nélkül vádaskodni és nem is fűz semmilyen érdek ahhoz, hogy a Díjnetet népszerűsítsem (amúgy nem is kell, mert jó és ennek hamar híre is megy...), de mindenképpen kikívánkozik belőlem az élmény.

Mert az előbb igazi élményem volt: befizettem 5 számlát 18 másodperc alatt. Hajjak meg (sic!), ha ez nem rekord...

A Távszámlánál csak a mobiltelefonok számlái voltak, de ezek befizetése is minden egyes esetben szívás volt. Először is a Távszámla oldalán el kellett indítani a fizetést, majd át kellett menni az OTP (vagy aki más banknál van, annak a bankja) internetes fizetős oldalára és ott megkeresni a beérkezett számlákat és kifizetni.

Már ez is szívás (majd írom, miért), de külön szívatás volt, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok havi részletei számlamellékletben voltak és ha az ember elfelejtette ezeket a mellékleteket megnyitni, akkor simán elfelejtette befizetni a részleteket. Mindegyiket külön el kellett indítani.

Így történt az például, hogy fekete pénteken akartam volna venni egy akciós okostelefont, amely éppen a felére volt leárazva a Telekomnál, de nem sikerült, mert volt egy beragadt részletem még vagy 2 évvel korábbról (990 HUF), amiről nem is tudtam. Ugyanis amikor befizettem a havi számlákat, az egyenlegem rendeződött (990 HUF híján) és csak akkor lépett fel újból a hiány, amikor a legutolsó havi számla befizetési határideje lejárt. De addigra mindig jött a következő havi számla, amit megint befizettem és így a rendszer még csak nem is jelzett, hogy tartozom valamivel. 2 éven keresztül. Remélem érthető. Röviden tehát magam előtt görgettem egy 990 HUF-os tartozást majdnem 2 évig és még észre sem vettem.

Egészen addig, amíg fekete pénteken a Telekom webáruháza egyszer csak nem engedett vásárolni, mert szerinte tartozásom volt. 990 HUF, ami eleve vicces összeg a havonta befizetett pénzekhez képest... Az online ügyfélszolgálat nyomozta ki, miről is van szó és így tudtam csak rendezni végül.

De addigra majdnem lemaradtam az akcióról, mert ezt a tartozást úgy rendezni, hogy még aznap a rendszer észlelje is a befizetést... lehetetlen volt. Egy kollégám segített és így lett a Huginak karácsonyra szép telefonja. Szerencsével.

Mindez miért? Mert a Távszámlánál valaki tehetségtelenül írta meg a fizetési részt.

Ellenpélda: mi történt ma a Díjneten?
Szerencsére a Díjnet átvette a Távszámla ügyfeleit és én is átregisztráltam. Ma fizettem vele először és nem kicsit döbbentem le. Írom, miért:

Mivel először fizettem, kellett regisztráljak egy bankkártyát. Ez tartott 1 percig (kártyaszám, kártyatulajdonos neve, lejárati dátum és CVC kód... azaz a szokásos).

Ezután egy listában megláttam a számlákat, mellettük gomb a fizetéshez. Rányomtam, erre megkérdezte, hogy mivel akarok fizetni. Rányomtam a beregisztrált kártyára, ekkor jött az SMS a bankomtól, hogy kifizetve. Nem áttéve a bankhoz, hanem fizetve. Azonnal. És ez így ment a többi számlával is. Az egész az első számlámnál történt tétovázással együtt volt 18 másodperc. Számlánként két kattintás, két másodperc. Nem kellett sehová átmenni, belépni, ott megkeresni... semmi ilyesmi.

És azt sem kell talán mondjam, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok részletei is levonásra kerültek, egy gombnyomással.

Nem ám melléklet, keresgélés... hanem kifizetve a fő számlával együtt. Mert valaki rendesen megcsinálta a weboldalt.

Ilyen egyszerű.

Ezen felbuzdulva gyorsan felvettem a Telekom mellé az összes szolgáltatómat, akiket megtaláltam a lehetőségek között, így mostantól papír alapú csekk alig fog érkezni. Ahogy nézem, szép lassan mindegyik szolgáltató felkerül a rendszerbe és onnantól a csekkeket és a postára mászkálást el is lehet felejteni.

A tanulság?

Van. Rég megfigyeltem, hogy ami rossz, az előbb-utóbb tönkre is megy. Legtöbbször reklamálni sem kell, csak ki kell várni, ahogy hányaveti cégek megássák a saját sírjukat és belefekszenek. És ez jól is van így.

Annyi csak a baj, hogy ha nem figyelünk, addig szívunk miattuk. Így érdemes a megszokott rosszat néha körbejárni és megnézni, hogy nem váltható-e ki valami jobbra. Mert néha az új jobb is egyben.

Ha nem így teszünk, évekig fogunk szívni a saját hülyeségünk miatt, ahogyan én is szívtam eddig. Senki sem szólt, hogy "Te hülye, a Díjnet sokkal jobb, miért nem jössz át?"...
Maga a Díjnet sem próbált meggyőzni és nem tájékoztatott, hogy ők jobbak és hogy miben. Lehet, hogy már régen váltottam volna...

Ehelyett idegeskedtem. Mondjuk magamnak is köszönhetem, de akkor is:

Ez egy igazi techshit.

Samsung tévéhez Bluetooth fejhallgatót? A Samsung nem javasolja...

Történt, hogy kedves kollégám vásárolt egy Samsung tévét magának és szeretett volna hozzá Bluetooth fejhallgatót csatlakoztatni.
Miért?

Mert ellentétben a vezetékes fejhallgatókkal, itt nincsenek kábelek, és ellentétben az egyéb vezeték nélküli fejhallgatókkal, itt nincsenek egyéb eszközök, amiket dugdosni kell, ki-be kapcsolgatni.

A Bluetooth fejhallgatót egyszer párosítod az adott eszközhöz és onnantól amikor bekapcsolod, automatikusan átveszi a hangot. Kényelmes, frappáns, a 2016. évhez illik.
Ezért van egy-két tévének Bluetooth kapcsolata.

Legalábbis ezt hinnéd. Nézzük, mi történik, ha az ember szeretne venni egy ilyen fülest! A levelezést a csillagok közötti részbe illesztem, akár komment nélkül is megállná a helyét, de érdemes lesz elolvasni alatta a tanulságot is. A neveket kivettem, személyiségi jogok miatt.

Tehát:

*******************************************

Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató csatlakoztatása

Elküldve: 2016. január 06.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

UE32J5500AWXXH típusú smart tv készülékemhez szeretnék Bluetooth-fejhallgatót

vásárolni. Érdeklődnék, hogy milyen típusú/márkájú Bluetooth-fejhallgatók

párosíthatóak a készülékkel, vagy milyen műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük,

hogy a tv felismerje őket. Előre is köszönöm.

Válasz: Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató

csatlakoztatása Érkezett: 2016. január 06.

Tisztelt ****** ******!

Köszönjük, hogy kérdésével megkeresett bennünket.

Engedje meg, hogy tájékoztassuk, hogy a megjelölt UE32J5500AWXXh modellkódú

készülékhez vezetékes fülhallgató csatlakoztatását javasoljuk, ugyanis ezzel áll

módunkban biztosítani a megfelelő működést. Bluetooth fejhallgató esetén nem áll

módunkban a megfelelő működésről biztosítani Önt.

Továbbra is készséggel állunk szíves rendelkezésére e-mailben, a honlapunkon

megtalálható online chaten, vagy pedig a díjmentesen hívható 06-80/726- 7864-es

ügyfélszolgálati telefonszámunkon bármilyen, Samsung termékekkel kapcsolatos

kérdés esetén.

Üdvözlettel,

Samsung Electronics Magyar Zrt.

Ügyfélszolgálat

*******************************************

Tehát a Samsung hivatalos ügyfélszolgálat válasza az, hogy ehhez a tévéhez nem lehet Bluetooth fülhallgatót csatlakoztatni, illetve nem fog megfelelően működni.

És itt jön a csattanó:

Odaadtam a kedves kollégának az én Sennheiser MM100-as fülhallgatómat (20 ezres körüli áron kapható), hazavitte, felpárosította és milyen érdekes: tökéletesen működik. És mivel a Bluetooth egy szabvány, gyanítom, hogy bármelyik Bluetooth fülessel ugyanez lenne a helyzet.

És ilyenkor kérdések (és indulatok is) fogalmazódnak meg az emberben (K-val jelölve a kérdés, V-vel jelölve a válasz):

K1: Minek van egy tévében Bluetooth, ha nem működik megfelelően? Annyira, hogy nem vállalnak (nem mernek vállalni) érte felelősséget és inkább azt javasolják a vevőnek, hogy használjon vezetékest helyette?

V1: Ha egy kicsit szabadabb szájú lennék, azt mondanám egy ilyen válaszra, hogy "anyád"! Mármint csatlakoztasson 2016-ban vezetékes fülest, majd dugdossa ki-be és botladozzon a vezetékben a válaszadó kedves édes anyukája! De az ember moderálja magát és visszanyeli az elsőre kibuggyanó reakcióját, így röviden csak annyit, hogy köszi, de nem!

K2: Az ügyfélszolgálat tojik az ügyfélre, vagy nem ért a dologhoz?

V2: Mert az dicséretes, hogy nagyon hamar válaszolnak, de az semmiképpen nem az, hogy hülyeséget. Ha nem vagyok biztos a dolgomban (azaz nem értek hozzá, ami nem szégyen egy ekkora termékpalettát felvonultató cég esetében), akkor írok egy levelet az anyavállalatnak, ahonnan a koreai kolléga valószínűleg felvilágosít, hogy mi is a helyzet. Vagy ha nincs kapcsolatom az anyavállalattal (mert egy sufnituning cég vagyok, aki kirakta a Samsung logót de ezen kívül semmi köze a Samsunghoz), akkor rákeresek az interneten és az alapján adok választ.
Vagy nemes egyszerűséggel fogok egy Bluetooth fülest (fogadok, hogy a kollégák fele használ ilyet) és kipróbálom. Az ügyfélnek ezt meg lehet írni, türelmes lesz és gyanítom, hogy a kollégám is várt volna egy-két napot a válaszra.
K3: Mit érez most a vevő, aki kapott ugyan választ, de baromságot?

V3: Azt érzi, hogy az ügyfélszolgálat nem ért hozzá, és/vagy letojja a vevőt és udvariasan ugyan, de leráz.

Miközben - ismétlem - a Bluetooth füles tökéletesen működik a tévével és gyanítom, hogy MIN-DEN Samsung tévével, amiben van Bluetooth.

Ha más haszna nincs ennek a bejegyzésnek, akkor legalább ez. Hogy igenis működik a Bluetooth füles a Samsung okostévékkel és nyugodtan meg lehet venni hozzájuk. Ha biztosra megyünk, akkor maximum próbáljuk ki!

De az ügyfélszolgálatnak ne higgyünk!