Akire megharagszom, annak annyi?

A címben kérdést vetettem fel, de van alapja. Az elmúlt években számos esetben megtörtént, hogy valakire vagy valamire kiakadtam és rövidesen tönkre is ment. Már kezdek félni magamtól...

Akik követik az irományaimat, talán emlékeznek arra a blogomra, amelyben kiakadtam, amiért a tízezrest nem fogadták el, illetve kiakadtam a hangnemre, amivel hozzám szóltak.

Ha nem emlékszel, ide kattintva elolvashatod.

Aztán ma megyek azon a sarkon és roló lehúzva. Bezártak. Nem ideiglenesen, verik szét a helyiséget teljesen.
Nincs bennem káröröm...

Tegnap meg Göd határában a hamburgerező előtt gurultam el - amelyikre kiakadtam a minősíthetetlen kiszolgálás miatt - ablakában tábla: kiadó. Ez is tönkrement.
Nincs bennem káröröm...

A váci úton kifelé menve egy volt autókereskedés, helyén más van ma. Ők voltak, akik kéthónapos késéssel hozták meg a kocsimat anno, amivel hazaérve vettem észre, hogy a motorháztető be van nyomva.
Tönkrementek.
Nincs bennem káröröm...

És sorolhatnám még.

A viccet félre téve, nem félek én magamtól, csak ilyenkor mindig igazolást nyer, hogy nem véletlenül akadtam ki én (is) az adott létesítményre.

Talán majd a kereskedők egyszer rájönnek arra, hogy a vevő véleménye fontos és aki nem veszi figyelembe, az tönkremegy és bezárhat.
Számomra a tanulság, hogy a véleményemet elmondom, aztán ha nem érdekli őket, akkor kivárom, amíg tönkremennek.
Nem írom le, kik fogják hamarosan lehúzni a rolót, mert még megégetnek boszorkányságért.
Vannak páran...