Komment nélkül rovatom következik (avagy: elfogtunk egy levelet):
********************************************
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Imént jártam a szervizben és engedje meg, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmét!
Március 8-án adtam be Önökhöz egy Sony Vaio netbookot azzal a hibával, hogy nem kapcsolt be.
A kollégájuk a készüléket átvette, megnézte, kipróbálta a töltőmet, kipróbálta egy másik töltővel és viszonylag hamar megállapította, hogy tápkör hiba okozza a jelenséget.
Megegyeztük abban, hogy a javítás költsége 18.000,- HUF lesz. Ha a szétszereléskor bebizonyosodik, hogy tényleg ez a hiba oka, akkor minden további értesítés nélkül nekikezdenek a javításnak és értesítenek, ha kész lesz.
Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, a kollégájuk, Zsolt (legalábbis az átvevő nevénél ez szerepel) azt felelte, hogy "pár nap".
A mai napon felhívtak telefonon, elmentem a netbookért és el is tudtam hozni.
Használom, működik és a történet pozitív kicsengésű is lehetne.
De...
1. Március 8-án adtam be a netbookot, ma pedig március 21-e van. A pár nap nekem nem azt jelenti, hogy 13 nap múlva kapom vissza a készüléket. Még akkor sem, ha közben március 15-e miatt hosszú hétvége volt, mert ezzel együtt is 7 munkanap telt el. Ha ezt tudom, máshová viszem a netbookot.
2. A múlt héten többször próbáltam hívni a szervizt a megadott telefonszámokon és senki nem vette fel a telefont. Már azon gondolkodtam, hogy elmegyek személyesen és ezt ma meg is tettem volna. Szerencsére ma hívtak, de mindenképpen érdekes és nem javítja a bizalmat egy céggel szemben, ha napokig nem elérhető.
3. Amikor leadtam a készüléket, kaptam egy átvételi lapot, amire rá is írták, hogy 18.000,00 ft lesz a javítás. Ennyit és nem többet írtak rá és a kollégájuk ennyit és nem többet közölt velem. Ezzel szemben ma megyek érte és kifizettetnek velem 22.800,00 forintot (kerekítve). Amikor rákérdezek, kollégájuk (egy másik) kaján vigyorral az arcán megjegyzi (kvázi a képembe röhög), hogy "Ja, az nettó volt ez meg bruttó...". Hozzátette még azt is, hogy "Mondani szoktuk és a javítási lapon is ez van rajta:"
Nos, itt jegyzem meg, hogy nem mondták és a javítási lapon sincs rajta. Ennek bizonyítására befényképeztem a javítási lap vonatkozó részét. Sehol nem szerepel ezen, hogy +áfa, vagy hogy netto. Mivel Önöknek is van belőle egy példányuk, nyugodtan nézzék meg, nem állítok valótlant!
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Tudom, az hibázik csak, aki dolgozik és a javításba adás napján kollégájuk eléggé náthás volt, így érthető, ha elfelejtette mondani az áfát. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem szép dolog, hogy ha valaki náthás és nem marad otthon. Főleg akkor, ha ügyfelekkel találkozik, akiket megfertőzhet, de megértem ezt is, hiszen a táppénz összege kevesebb, mint a fizetésé).
Azt is tudom, hogy a verseny fokozódik és kénytelenek a konkurenciának aláígérni, és mindenkit át lehet verni egyszer (lásd: kevesebbet mondunk, mint a konkurencia, majd a végén hozzácsapjuk az áfát), de itt jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy a munkát (remélem) jól elvégezték, ezzel a viselkedéssel vágják agyon a megítélésüket.
Azt is megértem, ha kollégáik unják a munkájukat és a sokadik ügyfélnél már elmarad az udvariasság. Még az is lehet, hogy én értettem félre a mosolyt, ami lehet kényszeredett, zavarodottságból fakadó. Mindenesetre ha a kolléga azt mondja nekem ma például, hogy "Tisztelt Uram! Sajnálom, ha a kollégám elfelejtette mondani és nincs rajtra a munkalapon!", akkor ezt a levelet meg sem írtam volna.
Én egy békeszerető, (többnyire) nyugodt és (többnyire) udvarias ember vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy balek is egyben. Az, hogy nem balhézok az ilyen esetekben csak azt jelenti, hogy a sorsra bízom az Önök megbüntetését. Ugyanis megkapják azt a sorstól, amit érdemelnek. Hogyan és miért?
Itt vagyok például én, jelen minőségemben mint magánember és lehetnék akár egy elégedett ügyfél is, aki jó véleménnyel távozik és viszi a jóhírüket.
Ehelyett most éppen és konkrétan úgy érzem, hogy csúnyán becsaptak, egészen pontosan 4.874,00,- magyar forinttal.
Ugyanis ha a boltba bemegyek és kérek 30 deka párizsit, ott sem nettoban mondják az árát, hanem bruttoban. Úgy is mondhatnám, hogy a magánembereket nagyon nem érdekli, mennyi nettoban egy szolgáltatás ára. Minket az érdekel, hogy a végén mennyit kell kifizetni. Ha pedig mondanak egy összeget, majd a végén az valahogy egy ötezressel több lesz, attól átverve fogjuk érezni magunkat. Így érzek most én is. Becsapva érzem magamat.
És mint ilyen ügyfél, nem fogok soha többet Önökhöz fordulni, de még az ismerőseimnek sem ajánlom majd Önöket. Lehet, ez fel sem fog tűnni Önöknek és ez a legnagyobb baj. Főként ezért írok most. Hogy tudják: annak ellenére, hogy szó nélkül kifizettem az emelt összeget, még nem értek egyet a sunyi módszerrel.
És vagyok egyben tech újságíró, aki egy cikket mindenképpen fogok kerekíteni arról, hogy mennyire is oda kell figyelni a javításba adásnál ezekre a kicsi, de annál idegesítőbb sumákolásokra.
Önöknek végülis csak egy indokból írok, mégpedig azért, hogy tudják meg a véleményemet. Szóból ért az ember.
Ha ez egyedi eset, akkor így jártam, ezt is el tudom fogadni. De ha ez általános, akkor javaslom, hogy változtassanak!
Ez a hozzáállás nem vezet jóra és meg lesz a következménye.
És végül mint békeszerető és minden ellenérv mellett is jóhiszemű ember, azt Önökre bízom, hogy ezt a helyzetet hogyan reagálják le és például minimum elnézést kérnek-e tőlem, és/vagy kitalálnak-e valamit arra, hogy ne érezzem magamat átverve.
Maradok tisztelettel:
név
