Most olvastam az interneten - és szerintem érdekes -, hogy sokan hajlamosak depresszióba esni azért, mert mások internetes oldalain (Facebook, például) azt látják, hogy a másik élete milyen fa.., izé, frankó.
És mekkora hülyeség ez, még ha így is van.
Gondolj csak bele, hogy Te mit szoktál kitenni ezekre az oldalakra! Többnyire azt, amire büszke vagy, amivel el szeretnél "dicsekedni". Naná, hogy nem szellőzteted meg a nyomorodat.
És így van ezzel más is.
De hidd el, mindenkinek megvan a maga baja és sokan, sokkal rosszabb körülmények között vannak, mint Te. Csak ezzel nem dicsekednek. Lehet, hogy még szégyellik is.
Nem érdemes tehát emiatt depresszióba esni.
Helyette egy kicsi pozitív szemlélet kell és a rossz dolgokban meg kell látni a jót.
Közhely, de igaz.
És ha mások sikereivel találkozol, akkor az inkább hasson rád motivációként. Főleg akkor, ha hozzád hasonló valaki ér el sikereket. Ez számodra egyet jelent, mégpedig azt, hogy Te is elérheted. Neked is sikerülhet.
Irigykedni nem szabad, mert sosem tudhatod, mi áll az adott dolog mögött. Számos példát írhatnék, de talán érted így is.
És mielőtt megköveznél, hogy a levegőbe beszélek, hát hidd el, hogy nem vagyok kívülálló! Nekem is megvan a magam baja, a magam nyomora, a magam harcai. Mondjuk én ki is szoktam tenni blogban a kudarcaimat is, amiért sok barátom meg is szólt, mondván "Miért teregeted ki a szennyest?"
Azért, mert nem szégyellem. A hibáimat sem és a kudarcaimat sem. Akkor szégyellném, ha nem tennék meg mindent. De mivel mindent megteszek és tőlem ennyi tellik, egy dolgot tehetek: vállalom. Ez vagyok én. A sikereim és a bukásaim is én vagyok.
És miért techshit ez a bejegyzés?
Mert ha hagyod, a technika is ki tud babrálni veled.
Ha hagyod, akkor tényleg azt fogod érezni az ismerőseid bejegyzései alapján, hogy náluk minden heppi.
Ha hagyod és lustaságból vagy nemtörődömségből nem gondolsz mögé, akkor tényleg depressziós leszel.
És ha hagyod, hogy ezek a virtuális terek átvegyék a helyet az életedben és az igazi élet helyett digitális életed legyen, akkor tényleg bele fogsz süllyedni ebbe az ingoványba.
Hát ne hagyd!
A technika egy eszköz, amit lehet jól és rosszul is használni. Rajtad áll, hogy a technika van érted, vagy te vagy a technikáért. A Te döntésed ez.
Szokták mondani az angolok, hogy "Get a life!". Lefordítva annyit tesz, hogy "Legyen életed!" (Szerezz magadnak életet!). És ez a lényeg.
Mert vannak fontos dolgok és vannak nem fontos dolgok.
Jó dolog tudni arról, mi történik másokkal, de nem ez a legfontosabb.
Két kezemen meg tudom számolni azokat, akiknek tényleg fontos az élete számomra és a velük való kapcsolatomhoz nem is kell Facebook.
Nem tekintve az extrém eseteket (külföldre költözés és hasonlók), a számodra fontos emberek körülvesznek Téged. Velük kell foglalkozzál SZEMÉLYESEN és az interneten szerzett információkat meg a helyükön kell kezelni.
Tudomásul kell venni, hogy a digitális világ nem képes követni a valós életet és nagyon fontos dolgok vesznek el. Olyanok, amiknek nem lenne szabad elveszniük. Pillantások, sóhajtások, illatok, hangsúlyok.
Ne csodálkozz tehát, ha egy hamis adathalmaz alapján hamis következtetéseket vonsz le emberekről.
Ha valakit meg akarsz ismerni és tényleg tudni akarod, mi van vele, akkor ahhoz elengedhetetlen, hogy személyesen találkozz vele. Ez van.
Ezt javaslom.
Itt a tavasz - már tényleg - és vele itt a nagy kirándulások ideje. Mozdulj ki! Találkozz a barátaiddal! Nézz a szemükbe, halld a hangjukat! Egy pár szavas beszélgetés el tud söpörni minden hülye félreértést.
Az internetet meg tedd vissza oda, ahová való: a háttérbe.
Remélem, érted...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése