Sehol semmi Note II fronton

Január 4-e van. 19 napja romlott el a Samsung Galaxy Note II.
Még az is lehet, hogy ez a két mondat elmondana mindent és nem is kellene cizellálnom jobban. De mivel a blog nekem terápiás jellegű is, azaz kiírom magamból a keserűséget, hát csak leírom nektek, hogy miért is vagyok elkeseredve annyira.
Aki nem szereti a "negatív" gondolatokat, az most fejezze be az olvasást. Előre szólok...
Egyébként az egyik nagy bajom az, hogy olyan emberek, akiket a barátomnak gondolok, kiröhögnek, amiért egy kütyü a padlóra tesz. Meg viccet csinálnak a nyomoromból. Olyan dumákat kaptam, hogy "Nem ez a legfontosabb az életben", meg hogy "Te vonzod be az ilyeneket", meg hasonló, kiskegyedes bölcsességek.
Mindennapi pszichológia kezdőknek.
Tehát akkor a telefon azért romlott el, mert bevonzottam...
Ezt azért nem veszem be.
Azt elfogadom, hogy magát az elromlást én negatívan kezelem és állhatnék hozzá úgy is, mint egy kalandhoz. Csak valahogy nem megy.
Íme az indokaim, hogy miért is:
Amikor fiatalabb voltam - de még akár egy éve is -, nagyon sok hobbim volt. Megengedhettem magamnak, hogy pár olyan dologra költsek, amiket csak az élvezet kedvéért csináltam. Amikből nem jön pénz, sőt inkább viszik a pénzt. A hobbi egyébként már csak ilyen.
Aztán szépen lassan elkezdtem ezeket a hobbikat visszavenni és gyakorlatilag alig maradt néhány. Meg aztán tél is van, így a szabadban űzhető dolgok nagy része kiesik.
Ha összegzem a hobbijaimat, gyakorlatilag a Note II maradt meg, mint egyetlen. Amellett természetesen, hogy kemény munkaeszköz is, de erről később.
A Note II - de nagyjából igaz volt ez a többi okostelefonomra is - egy olyan svájci bicska volt az én életemben, amivel - mint MacGyver - bármit meg tudtam oldani. Ezért olyan szinten épült be a mindennapi rutinba, hogy gyakorlatilag percenként használtam. Határtalanságot adott nekem, mert mindent tökéletesen oldott meg.
Kompromisszumok nélkül. Unalmasan tökéletesen. Én meg ebben a témában nagyon szeretem az unalmat...
Felpörgette a tempót és végre egyszer az életben olyan gyorsan mentek a dolgok, mint amilyen gyorsan az agyam pörög. Nem kellett visszalassulnom, botladoznom. Száguldottam.
Na, ez a száguldás hiányzik.
Amikor ugyebár szombaton délután elromlott, nem tehettem mást, minthogy az egyetlen olyan helyen, ami nyitva volt, gyorsan vettem egy dublőrtelefont.
A dublőrtelefon kifejezés azt jelenti, hogy amíg emez nem javul meg, addig valahogy kihúzom vele. Az volt a célom, hogy az Android dolgok működjenek és kész voltam némi kompromisszumra is. Hogy lassabb lesz, arra számítottam, hiszen a Note II a leggyorsabb telefon ami jelenleg létezik.
Helyesebben inkább úgy fogalmaznék, hogy számítottam arra, hogy ha nem egy másik Note II-t vásárolok, akkor mindenképpen visszalépés lesz, akármi is lesz az.
Elfogadtam tehát ezt a kompromisszumot főleg azért, mert arra számítottam, hogy ahogy a Samsung ígéri (behazudja) a weboldalán, a prémium készülékemet gyorsan megjavítják és ha az egy nap túlzásnak is tűnt, de talán pár napon belül visszakapom és vele a digitális életemet is.
Ezzel szemben ma ugyebár január 4-e van, 19 napja nem működik a Note II... Hírem se lenne róla... Ennyit a prémium szolgáltatásról.
Illetve azért itt ne álljunk meg, hiszen vannak még érdekes fejlemények, amikre azóta derült fény.
Konkrétan annyi történt, hogy bár azt ígérték a Telemax Kft-nél, hogy a készüléket lehetőleg péntekre megjavítják (december 21-re), már december 21-én csak annyit tudtak közölni velem, hogy a készülékhez alkatrész kell, így karácsony és szilveszter között lesz kész. Nem tudom, mire számítottak. Hogy kézrátétellel megjavul?
Természetesen karácsony és szilveszter között nem történt semmi. Nem hívtak fel, hogy ígéretüktől eltérően mégsem lesz semmi, nagy kuss volt. Gondolom, mindenki szabadságon volt és élvezte az ünnepeket. Mivel én magam is szabadságon voltam és élveztem az ünnepeket, nem is tartottam nagyon fontosnak sürgetni őket. Bár nem profizmus egyébként magánjellegű dolgok miatt kiszúrni az ügyféllel, de arra már rég rájöttem, hogy ez a buherakáefté a gyártelepre kirakott hangárszervizével bizony nem profi. Sajnos a Samsung még nem jött rá erre és továbbra is velük rombolja a márka imidzsét, de ez az ő bajuk.
Szóval nem hívogattam őket, ami egyébként felesleges is lett volna, mert úgysem veszi soha senki fel a telefont.
A karácsonyról és az újévről szánalmas fotóim vannak és az ünnepek úgy teltek, hogy még egy SMS-t sem próbáltam írni senkinek, mivel a dublőrtelefonnak még ez is gondot okozott. Kezdve ott, hogy egy normális magyar billentyűzetet nem lehet rá feltelepíteni, így a fos Swype-al szoptam és szopok azóta is. Imádom, ahogy félregépel és kínszenvedés vele egy egyszerű mondat begépelése is... Ezt a "kitalálom mit akarsz írni" dolgot nem nekem találták ki...
Nem beszélve arról, hogy a dublőrtelefon fényképezőgépe is olyan szánalmas, hogy a kedvenc szórakozásom, a fényképek megosztása is lehetetlen vele. 

Eleve fos a fénykép, amit csinál, sehol nincsenek a színek és full napsütésben is elmosódott a fotó, de a telefon rész is olyan gyenge, hogy míg a mellettem álló húgomnak és a feleségemnek a telefonján full térerős HSDP adatkapcsolat volt, addig ezen a szaron csak GPRS. Azzal meg meg sem próbálja az ember az amúgy is szar fotót feltölteni. Nem égetem magamat ugyanis...

Szóval ez a szórakozás kilőve.
A közösségi hálókra is eléggé rá vagyok kattanva, de ezeket sem tudtam használni róla. Ugyanis a G+ például nem jelzett, hogy valami bejegyzés történt. Ha véletlenül megnyitottam a G+ klienst, akkor is azt mutatta, hogy nincs új bejegyzés. Csak ha a kliensen belül rányomtam a frissítésre, akkor ugrott elő az a 20 dolog, ami természetesen megtörtént a háttérben, csak én nem tudtam róluk...
A Facebook kliens is szánalmasan működik, ez sem frissít a háttérben és fél perc alatt nyílik meg. A hírfolyam hiányos, azaz a számítógépen látott bejegyzések a telefonon csak részben jelennek meg. Ha egy képhez megjegyzést fűztek, azt 10-15 másodperc előcsalogatni.
Úgyhogy a mobiltelefonos Facebookozást is abbahagytam, mert csak felidegesítettem magamat mindahányszor próbáltam.
Mindezeket azért nem képes megcsinálni, mert a kedves gyártó, a Motorola kispórolt belőle egy 2 dolláros alkatrészt és így a memória, ezesetben a RAM, SEMMIRE NEM ELÉG.
A ROM sem elég semmire, mert az amúgy is szánalmas kis tárba a T-Mobile még olyan elengedhetetlen alkalmazásokat nyomott bele, amiktől NULLA, ZÉRÓ, NIENTE, NICHS, RIEN a rátelepíthető alkalmazások száma. Így az ember bár soha nem fogja használni az iwiw-et, de miatta például nem telepíthet fel egy normális billentyűzetet. Amúgy gratulálok ehhez a T-Mobile-nak...

Maradt tehát a laptopom.
Még isteni szerencse, hogy az Invitel a vonalas internetem mellé adott egy sticket is, így havi 500 forintért van 2 GiB mobilinternetem, ami megy is Devecserben - ellentétben a T-Mobile mobilinternetjével - és a szüleimnek áprilisig van a T-hez hűségnyilatkozatuk, így egyelőre nálam maradt ez a stick. Ezzel és a Vaio-val tudtam hát netezni, bár szégyen, hogy 2012-2013-ban még laptopot kell elővenni egy ilyen művelethez. Ez nekem egy masszív 3-4 éves visszalépés. Na mindegy, szerencsére a Vaio állati jó gép, és mivel nem vinyó van benne, hanem SSD, készenléti állapotból 5 másodperc alatt felpattan, így nem akkor a szívás ránézni vele a netre. Az akkuja is bírja rendesen, így többnyire egy napot végigbírt és legalább napközben nem kellett konnektorra dugdosni. Vele húztam ki ezt a 19 napot, nélküle teljesen romokban lenne a digitális életem.
Amúgy december 18-án volt még egy tanórám, ahol viszont szerencsére már nem oktattam, csak konzultáltunk a januári vizsgára, így nem kellett szégyenszemre számítógépről balfaszkodnom.
Mert ugyebár nálam egy óra úgy néz ki, hogy előveszem a telefonomat a zsebemből, rádugom a HDMI kábelt és megy a kivetítőn a prezentáció. Amellett, hogy ez gyors, kényelmes is és nem kell magammal még táskát sem vinnem.
Na, a Note II nélkül visszajött a laptoptáska, ami megint csak visszalépés. Még szerencse, hogy más ügyek intézése miatt volt nálam mindig pár mappa, így legalább a tudat az volt, hogy nem csupán a laptop miatt cipelem a táskát. Így könnyebb volt elviselni.

Azt már nem is mondom, hogy természetesen a helyzetem megosztása sem működik a háttérben és barátaim mondják, hogy hetek óta Szobon mutat a Google Maps. Ez van. Nem működnek a helyelőzmények sem, így fogalmam sincs, mikor és merre jártam. Pedig ezt a funkciót használtam ám a menetlevelek kitöltésénél... Most meg jegyzetelhetnék papíron, azt meg NEM FOGOK. Így marad a saccószkópos módszer. Szerencsére ezen időszak nagy része szabadság volt, így ebben sem szenvedtem túl sok hátrányt.
Igaz, anyukám úgy teszi be a kaját a sütőbe, hogy előtte megnéz a térképen, így most reklamált is, hogy még Szobon mutat a térkép. Ilyen az, amikor az ember megszokja a jót...

Azt hiszem a mélypont egyébként akkor volt, amikor Vácon a Jysk-et szerettük volna megtalálni, de a cég weboldalán egy helyrajzi szám szerepelt csak. Nos, esélyem nem volt egy Google Maps-et felhívni, illetve arra még volt esélyem, de azon keresni már lehetetlen. Ugyanis elfogy a memória és kifagy a telefon. Ahogyan egy kutya közönséges böngészést sem lehet megtenni vele, mert elfogy a memória és kifagy a telefon.
Amúgy meg az elmúlt 19 napban nagyjából naponta van olyan, hogy hív valaki és nem csöng ki, pedig Budapesten vagyok és full térerőn. Csak elfogyott a memória és nem tudott kicsengeni a telefon. Ilyenkor szerencsére jön egy SMS, már ha nem fogy el a memória és nem fagy ki a telefon... Jó esetben fél óra múlva észreveszem, hogy valaki keresett és visszahívom. Rossz esetben órák múlva...
Szóval a dublőrtelefonom - Motorola Defy Mini - ALKALMATLAN bármire is.
Folyamatos stresszt okoz, nagyon elégedetlen vagyok vele.
FOSCH!

Miután a tavalyi év eltelt, gondoltam é, hogy a szerviz is elkezd dolgozni és talán a  héten lesz valami a Note II-ből.
Azt gondoltam, hogy a december 20-án megrendelt alkatrész megérkezett karácsony és szilveszter között, január másodikán a raktárból kihozzák és január 3-án mehetek a telefonért.
Gondoltam ezt azért is, merthogy az átvételkor maga a szervizes hölgyike közölte, hogy ez az első Note II-es, amit javításra hoztak be, így gondoltam én, nem áll semmi az én "Prémium" kategóriás készülékem előtt.
Mivel 2-án és 3-án sem volt semmi mozgás, gondoltam megkérdem már a szervizt, hogy mizu.
Gondoltam.
Ugyanis a karácsonyi dömping okán - gondolom én - mostanra úgy alakították ki a telefonos rendszert, hogy az ember EMBERREL nem beszélhet. Egy 23-as körzetszámú telefonszámot hívhatsz és én magam nagyjából 30 percet töltöttem el azzal, hogy végighallgattam a lerázó bullshitet, reménykedve abban, hogy valahol valakivel tudok beszélni, aki felvilágosítást ad nekem arról, miért is nincs hír a 20 napja leadott készülékemről.
Hát, nem tudtam senkivel beszélni.
Így aztán felhívtam a Samsungot, ahol egy kedves és udvarias női hanggal beszélgettem fél órát. Csak az ő türelmének köszönhető, hogy sem nem ordítottam, sem nem káromkodtam, hanem bár kicsit felfokozottabb hangvételben, de sikerült elmondanom neki, hogy mennyire fel vagyok háborodva ezen az egészen.
Annyit tudott tenni, hogy ő maga felhívta a Telemax-ot és ő maga megérdeklődte IMEI szám alapján, mi van a telefonommal.
Alkatrészre vár - mondta a kis hölgy, miután úgy 2-3 óra múlva visszahívott.
Tehát december 19-e óta nem ért ide az alkatrész?
Amúgy a Telemaxnak van weboldala, ahol az IMEI és a megrendelő lap alapján megnézhetjük, mi van a készülékkel. Az a weblap azt mondja, hogy javítás alatt. Ezt meg magamtól is tudom, merthogy még nincs nálam... Arra lettem volna kíváncsi például, hogy mi baja van és azt kábé meddig fog tartani kijavítani. Szegény ember az, aki már ígérni sem tud... nos ők nem ígérnek semmit. 

Mindenesetre, ha már a Samsung automatája bemondta, hogy a beszélgetést minőségbiztosítási céllal rögzítik, hát én ékes magyarsággal elmagyaráztam a kis hölgynek, hogy mennyire is méltatlan mindez az ügyintézési mód és mindezen körülmények a piacvezető Samsung céghez.
Talán megértette, hogy a hívásom segítő szándékú, hiszen eredményt attól rövidtávon nem vártam. Csupán azért telefonáltam, mert ha mindenki kussol és elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, akkor SOHA nem fognak azok megváltozni.

Márpedig a dolgok így nincsenek jól.
Az nincs jól, hogy egy országban NINCS alkatrész egy csúcskategóriás, prémium készülékhez. Hogy Hollandiából kell megrendelni...
Hogy egy országban nincs egy darab helyettesítő telefon, hanem egy alsókategóriás Galaxy Ace-szel szúrnák ki a szerviz miatt a csúcskészülékét heteken át nélkülözni kénytelen ügyfél szemét...
Hogy egy piacvezető cégnek nincs SAJÁT szervize, ami CSAK A SAJÁT készülékek javításával foglalkozik és nekem - nekünk - ki kell várnunk, amíg a sok fos megbuherálása után a mi készülékünkre is rákerül a sor. A sok fos alatt értem azokat a márkákat, amelyeknek a szer vizelését (sic!) a Telemax ellátja, gondolom hasonló színvonalon...
Az nincs jól, hogy az egyik ügyfélnek a másikra, a másik ügyfélnek meg az egyikre hivatkoznak.
És az sincs jól, hogy nekem egyáltalán ezekről a dolgokról tudnom kell.
Ne tessenek haragudni, de NEM ÉRDEKEL, ki és hogyan csinálja meg a telefonomat. Egyet várok el, hogy a vásárlásnál ígért feltételekkel és idő alatt legyen meg.
Ha már elromlott...
Merthogy az megint egy másik kérdés, hogy egyre ismertebbé válik az a hiba, amelynek következtében a Samsung PRÉMIUM készülékeinél beáll az úgynevezett "hirtelen halál". De ez egy másik kérdés, ami egyébként a márka iránti bizalomban, illetve annak meggyengülésében fog jelentkezni.

Szóval az ember azt várná el, hogy ha egy gyártó magát piacvezetőnek kiálltja ki, akkor VISELKEDJEN IS ÚGY.

Mert ez a viselkedés nem méltó a Samsunghoz.

Pont.

Ps.: Arra egyébként kíváncsi leszek, hogy valaki valaha legalább szóban ELNÉZÉST fog-e kérni tőlem azért, hogy az egy napra ígért javításból egy HÓnap lett...

Ps of ps:
Ma 12.57-kor kaptam egy SMS-t, hogy a készülék kész, mehetek érte. Elmentem. Nem üvöltöttem, nem is tettem megjegyzést. Ugyanis akik a szervizben szopnak a budaörsi, vagy inkább törökbálinti pusztában, azok nem tehetnek semmiről. Ráadásul udvariasak és aranyosak is, így pont velük, nem fog üvölteni az ember.
Nem is ezért írok még egy utóiratot.
Inkább azért, mert továbbra is elvárnám, hogy valaki elnézést kérjen tőlem. Ez ugyanis sem élőszóban, sem írásban, sem telefonon nem történt meg...

Note II - műtét alatt

Sokan kérdezitek, mi van a Note II-vel? Hogy áll az ügy. Nos, pont a blog alkalmas arra leginkább, hogy ne kelljen elmesélnem egyenként mindenkinek. Úgyhogy a legújabb fejlemények, de előtte kis előzmény.

Ugyebár a Note II-t az Expansystól vásároltam. De vásárolhattam volna bárhol Európában, szerintem mint uniós polgárnak jogom van ott élni, ahol akarok és ott vásárolni, ahol akarok. PONT arról szól a gazdasági közösség, hogy határok nélkül mozoghat az ember. Erre mi van?

A Magyarországon vásárolt, de Franciaországból behozott készüléknél könyörögni kell a Samsungnak, hogy ne kelljen már visszaküldeni a franciáknak egy javításra.

A könyörgést nem én ejtettem meg, Robi barátom megtette és szerencsére kapott a Samsungtól egy állásfoglalást az alábbi szöveggel:

Csak ennek az állásfoglalásnak köszönhető, hogy - természetesen csatolva a vásárlást igazoló számlát, amin rajta van a termék IMEI száma és a vásárlás dátuma - bevették garanciális javításra a készüléket. Amíg ez meg nem történt, azért benne volt a zabszem a seggemben, hogy mi is lesz. Persze a stresszt nagyban oldotta az, hogy Robiban bízom és tudtam, hogy mindenképpen elintézi nekem a javítást ha nem így, akkor úgy. És hozzáteszem azt is, hogy kétségbeesésemben szombaton délután csesztettem a kérdéseimmel és mégis segített.

Innen is üzenem, Robi, hogy köszi! Te vagy a király! (Mondjuk ezt tudtam is). Tehát miután megnyugodtunk, lássuk, mi is történt!

 

Azt ugyebár tudjátok, hogy szombaton délután egyszercsak nem reagált a készülék semmire. Sem bekapcsolni, sem tölteni nem lehetett. Semmi behatás nem érte, simán csak feküdt az asztalon. Csak az volt gyanús, hogy órák óta nem érkezett semmi üzenet és nem hívott senki. Szombaton persze kicsit nyugisabb az élet, de akkor is. Szóval, amikor realizáltam, hogy valami nem okés, azonnal jött a fűhöz-fához kapkodás.

Mint írtam, Robi segített és ő javasolta, hogy regisztráljam be a készüléket a my Samsung oldalon és akkor kérhetek szervizfutárt.

Megtettem, szombaton megnézve azt láttam, hogy legkorábban keddre lehet kérni.

Azaz, amit a Samsung hazudik, azaz miszerint "Ha prémium Samsung készüléke a garanciális időszak alatt meghibásodna, "Prémium Szervizfutár" szolgáltatásunk keretében ingyenesen elhozzuk Öntől, majd lehetőség szerint 1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek. " az nem igaz. Illetve ferdítés.

Mi is a ferdítés? Az, hogy az ember egy ilyet olvasva azt gondolja, hogy bejelentem, kijönnek, elviszik és egy nap múlva visszahozzák megjavítva. Na, ez nem igaz.
Majdnem kimaradt az írásból, így utólag pótolom a "lehetőség szerint" kifejezést. Olyan ez, mint az "akár". Akár 10%-os kedvezmény, akár 30%-os haszon. Ismerős? Olyan gumicsont kifejezés ez is. Hogy legyen mivel takarózni. Tehát mit jelent az, hogy lehetőség szerint? Segítek: ha balfasz vagy és csak újra kell indítani, vagy hardresetelni kell, vagy bármi, amihez valójában hozzá sem kell nyúlni. Akkor "megjavítják" egy nap alatt. De akkor én is. Valójában pedig ha tényleg javítni kell, akkor egy hét, ha alkatrész is kell hozzá, akkor hetek. Merthogy egy szerviz NEM TART ALKATRÉSZT az általa szervizelt PRÉMIUM kategóriás készülékekhez? Akkor mitől is PRÉMIUM a szolgáltatás?

Eleve milyen dolog az, hogy egy okostelefonnál - ami egyébként leszámítva az iPhone-t jelenleg a legdrágább telefon ami csak kapható a világban és beleszámítva az iPhone-t is messze a a legjobb is - szóval ennél a csúcskészüléknél három napot kell várni, hogy egyáltalán időpontot kapj a javításra.

Kéremszépen! Akinek ilyen telefonja van, az EZZEL OLDJA MEG AZ EGÉSZ ÉLETÉT. Azért vásárolunk mi ilyen telefont, mert MINDEN funkcióját használjuk. Azért nem elégszünk meg egy másik, ennél olcsóbb készülékkel, mert amaz NEM FELEL MEG arra a célra, amire használni akarjuk. Alkalmatlan. Tehát ha egy ilyen készülék elromlik, akkor ROMOKBA DŐL az egész életünk. A produktivitás lecsökken, PÉNZT VESZÍTÜNK. Minden egyes perccel egyre többet.

Hozzáteszem, hogy egészen biztosan ott van valahol az apró betűs részben, hogy a Samsung nem vállal felelősséget, ha... Nem is ez a bajom.

Tudomásul veszem, hogy ha elektromossággal működik valami, ott az elektronok elkóborolhatnak néha. Meghibásodhat. Rendben.

Amivel bajom van, hogy BEHAZUDJÁK nekem - nekünk -, hogy PRÉMIUM szolgáltatást kapunk a prémium áron megvásárolt készülékünkre.

Nézzük, milyen is a prémium szolgáltatás!

1. Ezt már írtam, de a rendszerezés kedvéért még egyszer: HÁROM nap múlva kapunk időpontot egyáltalán. Nagyon gáz.

2. A megkapott időpontban NEM TELJESÍTIK A VÁLLALÁST, azaz nemhogy nem jönnek ki a készülékért, de fel sem hívnak, hogy ekszkjúzmi! Egyébként azóta sem.

3. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de leráz, idézem: "Ha a kollégák megígérték, hogy keddre mennek, akkor kedden menni is fognak". Innen üzenem, hogy CSÜTÖRTÖK VAN. Azaz egy nagy lópikulát jönnek.

4. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de átirányít a magyarországi szervizelést intéző KÁEFTÉHEZ, hogy amennyiben mégsem jönne a szervizfutár, őket hívogassam bizalommal.

5. A KÁEFTÉ nem elérhető. Sajnos minden ügyintézőjük foglalt, hagyjak üzenetet, visszahívnak. Tizenötször hívtam kedden, végül csak hagytam üzenetet is, amelyben meghagytam a telefonszámomat is. Nem hívtak vissza. Máig sem.

6. Harmincadikra sikerült véletlenül valakivel beszélnem, aki élő szóban is megígérte, hogy felírta a telefonszámomat és hogy a kolléganője visszahív. Azóta is várom.

7. Közben este lett. Szerdán, azaz tegnap megint hívogatom őket, természetesen megint minden ügyintéző foglalt. Mivel Budaörs közelében vagyok, hát merész gondolattal kimegyek személyesen. Az Isten háta mögött vannak egy olyan épületben, ami méltatlan a Samsunghoz. Kedves gangnamsztájl urak! Lejáratják magukat ezzel. Tudják, kik vannak ilyen helyeken? Csóró, kétnyaras cégek. Nekünk, az ügyfeleknek egy ilyen látvány egyet mond: csóró a cég. Ennyi. Na mindegy, túlteszem magamat a dolgon és bemegyek. Az ügyfélszolgálaton NAGYON UDVARIASAK, de tényleg. Erre nincs panasz. Egy úriember van előttem, aki éppen azt szeretné megtudni, hogyan kell a státuszsorból levenni az órát. Még hozzá is türelmesek és csak nekem lenne kedvem ráüvölteni, hogy RTFM vazze! (Read The Fucking Manual, azaz ~ olvasd el a kib**t használati utasítást!). Nem küldik el, elmagyarázzák neki, miközben nekem fél óra múlva már Angyalföldön kéne lennem. Persze ráérnek, mert összesen ketten vagyunk az ügyfélszolgálaton. Nem csoda ez, hiszen ide a büdös francba csak az jön ki, aki tényleg elszánt. Egyébként ha ki szeretnék cseszni az ügyfeleimmel, én is kiköltöznék a pusztába. Ja! Tömegközlekedés nincs. Végül nagynehezen elhúz a primitivusz maximusz oda, ahová kívánom és sorra kerülök.

8. Kérnék a jótállást és csak a szerencsémen múlik, hogy a Samsung állásfoglalását kinyomtatva magammal vittem. Robi tanácsára. Így nem kötözködnek, beveszik garanciába a készüléket.

9. Kérdésemre, hogy miért nem jött ki a szervizfutár, azt a válsazt kapom, hogy "El vannak havazva". Visszanyelem ami éppen ki akar bukni belőlem, de a véleményem egyébként, hogy LESZAROM (már bocsánat), hogy el vannak havazva. Ha keddre ígérik a kiszállást, akkor KEDDEN tessék kiszállni. Ha ez nem megoldható, akkor:

a.) nem ígérjük keddre;

b.) felveszünk még egy kollégát;
c.) semmiképpen nem hitegetjük az ügyfelet és nem hazudozunk, hogy majd visszahívjuk, meg biztosan kimegy a kolléga, meg ilyenek.

10. Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, azt a választ kapom, hogy "El vannak havazva", így leghamarabb pénteken (versus "1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek"), de valószínűleg csak az ünnepek után. Kérdésemre, hogy ha készen van, kihozzák-e a válasz: ide kellene bejönni érte...

11. Beletörődök. Elhagyom a bizalomgerjesztő ojjektumot és sietek a dolgomra. Közben azon gondolkodom, hogy nagy szerencsém van, hogy évvége van, mert így a helyettesítőként használt telefonon is le tudom intézni az ügyeket. Ha mondjuk éppen október lenne, akkor nekem egy ilyen késlekedés forintosíthatóan százezres, nem forintosíthatóan pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. Sok-sok Note II ára ez...

12. Meg sem kérdezték, hogy kérek-e cserekészüléket. Igaz, én sem mondtam, hogy esetleg kellene, mert mint azt írtam, nulla forintos megoldásban, hűségnyilatkozatra, vasárnap, gyorsan vettem a T-nél egy Defy Mini vízálló telefont, ami jó lesz dublőrtelefonnak a Note II mellé. Meg jól jön, ha valekinek bedöglik a készüléke a haveri körből (mert nekem is jól esett, amikor páran felajánlották, hogy adnak kölcsön...). Sóval (sic!) én megoldottam, de ha a Samsung szervizre várok, akkor szombattól szerdáig NINCS telefonom. Semmilyen, nemhogy okos. 2012-ben azért ez nagyon gáz ám...

13. Ma, azaz pénteken felhívtak, miszerint "Alkatrészre kell várni" és így a legjobb esetben szilveszter előtt, de valószínűbb, hogy januárban készül el a Note II.

 

Összegezve tehát:

Tudom én, hogy karácsony van. Tudom én, hogy el van havazva mindenki. Tudom, hogy más márkáknál sincs ez másként. Tudom, hogy a prémium szolgáltatás egy plusz.

De:

a.) Én nem szoktam olyat ígérni, amit tudok, hogy úgysem tarok be. Többet nem is várok el senkitől, csak ennyit. Azért, mert én például nem engedhetem meg magamnak, hogy lejárassam magamat. Mondjuk én nem vagyok óriáscég...;

b.) Az ügyfelet (ez volnék én is) NEM ÉRDEKLI a Samsung és az általa megbízott KÁEFTÉ nyomora! Az ügyfelet csak az érdekli, hogy az ő készüléke működjön. A Samsungnak és a KÁEFTÉNEK én csak 1, azaz egy ügyfél vagyok a sok közül, nekem viszont ők "A SAMSUNG". Ezekből a dolgokból ítélem meg őket. És ez a legnagyobb gáz ám.
c.) Ha nem üzemeltetek saját szervizhálózatot, hanem megbízok egy alvállalkozót a szervizeléssel, akkor ELLENŐRZÖM néha az alvállalkozómat és nem fedezem az ügyfélszolgálaton is, mondván "Ha megígérte, úgyis jön".
d.) Attól, hogy udvarias vagyok, még az ügyfél úgy fogja érezni, hogy le van rázva. Be van csapva. Udvariasan is lehet tiszteletlennek lenni, például: Legyen kedves és menjen maga a büdös francba! Ugye, milyen udvarias? Attól még elmehet az illető a büdös francba.
e.) Lehet magyarázkodni, de attól még a végeredmény az elégedetlen ügyfél. És ez ám a gáz!
 

Miért is? Hát röviden erről pár szót:

2006-ban vásároltam az első Samsung telefonomat. Ez egy Z560-as volt. Azért vettem, mert ez volt az első HSDPA-s telefon a szolgáltató kínálatában. Akkor még nem voltak érintőképernyős telefonok, így PDA-val párosítva használtam. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok, azonnal leváltottam a telefon+PDA kombót egy okostelefonra. A feleségem még évekig használta a Z560-ast, ami a múlt évben lehelte ki a lelkét. Most is csak a töltőcsatlakozó tört ki és nem érte meg javíttani. Azaz 5 évet ment tökéletesen. A feleségem Samsung Galaxy Ace-t kapott helyette.

Azóta volt pár telefonom, de csak a Samsungokat írom:

I900 Omnia, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

I9000 Samsung Galaxy S, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

I9100 Samsung Galaxy S II, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

N7000 Samsung Galaxy Note, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

N7100 Samsung Galaxy Note II, meghibásodás és borzasztó ügyintézés. De a legjobb, mi most kapható.
Mindegyik telefon minimum egy havi átlagfizetésnek felelt meg a maga idejében, mégsem volt egyik sem prémium. Csak szimplán működtek, nem kellett ilyen marketingfossal reklámozni őket.

 

Akik a tanácsomra vásároltak Samsung készüléket? Meg sem próbálom felsorolni. Lehetetlen. Bőven kétszáz felett van, akik közvetlenül a tanácsomra és bőven tízezer felett, akik az írásaim alapján. Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, kérem szóljon, hogy énisénisénis! ;)

 

Na, ezt szeretné a Samsung most összedönteni?

Azzal, hogy ilyen pocsék módon ügyintéznek? Hogy nem is ők ügyintéznek?

 

Én amúgy nem vagyok bosszúálló típus, de nem felejtek.

Részemről a tanulság a történetben a következő:

Soha többet nem ajánlom senkinek a Samsungot, mert mostantól nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.

Mert nekem van olyan is. Persze lelkiismerete csak annak lehet, akinek van lelke...

Az is van, bár most kicsit beletapostak.

És ezt az érzést nem kívánom senkinek!



Note II - halott

Nem szólt semmit, csak simán kinyiffant. Alig két hónap használat után. Mikor, ha nem szombaton?

A jelenség: használtam egész délelőtt, majd letettem az asztalra. Amikor egy óra múlva venném fel, nem reagál. Nem lehet bekapcsolni, nem veszi a töltést. Hulla.

Mit lehet csinálni ilyenkor? Amikor az egész életed a Google rendszerében van? CSak egy másik Google telefon kell, és minden oké. Nade honnan.

Heveny keresgélés, mert van valahol egy Spica a házban. De hol? Minden dobozt átforgattam, de nem leltem. Ekkor találok egy másik Androidot. T-Mobile Pulse néven megy. Nade nem enged be... Próbálom hardresetelni, nem lehet. Ekkor felhívom a hugomat, akié volt. Ő mondja, hogy a Spica nála van és be is ugrik, hogy tényleg odaadtam neki, amikor a kórházba ment. Nehogy a Galaxy SII-t lopják el. Aztán nála is maradt. Ezért nem találtam...

Közben nyomozás: a Note II-t elviszi a Samsung szervizfutár, de leghamarabb kedden.

Gyors nézelődés a T oldalain. Vannak készülékek hűségnyilatkozatért nulla forinttal elhozhatók.

Köztük például a Defy Mini. Vízálló. Ha megjavul a Note II, akkor jó lesz dublőrtelefonnak. Csónakázáskor, kirándulásokra, sportoláshoz jobb az ütés-, por- és vízálló készülék.

A döntés hamar megvan. Gyors beüzemelés és máris újra rendszerben vagyok.

Igaz, semmi memóriája nincs, három szoftvert lehetett rá telepíteni és megtelt. De nem baj. Arra jó lesz, hogy kibírjam ezt a két hetet, amíg a Samu megjavítja a Note II-t.

Na, így lettem Motorolás...

Az árnyékos oldal

Eddig csak lelkesedéssel írtam és beszéltem a vidéki életről és talán azt gondoljátok, hogy nem látom az árnyoldalait.

Pedig látom ám, de annyira sok napos oldala van, hogy ez a pár árnyék elviselhető.

 

Azért néhány mondatot írnék róluk.

A távolság az masszív szívás. Persze én akartam ilyen messze lakni, mégpedig azért, hogy Budapesttől és főként a pesti emberektől kerüljek messze.

Ne sértődjön meg senki és ne vegye magára ezt a sztereotípiát, de tény, hogy más emberek vannak vidéken, mint a fővárosban. Más a mentalitás és nekem szimpatikusabb. Akárhogy is próbáltam alkalmazkodni a nagyvárosi élethez, valahogy nem sikerült. Csak szenvedtem, mert nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy ahol sok ember él együtt, ott törvényszerűen több a bunkó ember is. Nem arányaiban, hanem a nagy számok törvénye miatt. Budapesten is van sok barátom - köztük Ti, akik olvassátok is ezt a blogot - és nem velük van bajom. Azokkal a seggfejekkel van bajom, akik kihasználva a nagyvárosi tömeget, nem képesek viselkedni. Akik úgy gondolják, joguk van tönkretenni a másik ember életét a saját önző viselkedésükkel.

Ez is másként van vidéken. Írhatnék példákat, de azt majd egy pozitív blogban. Ez itt egy negatív blog, bár nehezemre esik negatívumokat írni...

Szóval a távolság azért kellett, mert Vácon, Verőcén, de még Nagymaroson is hemzseg - főleg nyáron - a sok pesti bunkó, akik kiszabadulva a városból elhozzák ezekbe az egyébként békés városkákba is az idegbajt. És ez nekem nem hiányzik. Rohadtul nem hiányzik, hogy az én házam előtt tapossák le a füvet, mert mondjuk lusták még 10 métert gyalogolni. Nem hiányzik az ordítozás, nem hiányzik a sok bunkó ember sok bunkó kölke sem. Többek közt ezért lakunk Szobon és nem közelebb. Ide már valahogy nem jönnek ki a köcsögök és remélem, ez így is marad.

De ezzel a biztonsági távolsággal együtt jár az is, hogy a bejárás hosszabb. Egyik előző blogomban írtam, hogy hosszas mérlegelés után az autó mellett döntöttünk a vonattal szemben, mert szégyen-nem szégyen, de kényelmesebb és nem mellesleg olcsóbb kettőnknek.

Amit nem számoltam bele a közlekedésbe - és többek közt ez az írás erről szól - az a dugó. A kiszámíthatatlan, de masszív dugó.

Két hete járunk autóval, többnyire a 12-es út, 2A, körgyűrű, M3 útvonalon. A háztól a Szentmihályi úti felüljáróig (Budapest határa) általában bejutunk 45 perc alatt és onnan lenne még 5-10 perc a munkahelyemig. Ha nem lenne az M3 bevezető szakaszán masszív dugó minden reggel.

Gyakorlottabb kollégáim - értsd: régebben járnak már erre - mondják, hogy hozzá lehet szokni. És valóban, egy normális napon van dugó, de ki lehet bírni azt a 15-20 percet, amíg az ember ezt az utolsó 10 kilométert megteszi. 50-es átlaggal. És tegyük hozzá, hogy a vonat sem gyorsabb, az alapból ennyivel több és még menetrendszerűen késik is. Be sem mondanak egy 15 perces késést. Tudom, mert hétfőn este előbb mentem haza és a kis feleségem vonattal jött este. Kimentem elé a vasútállomásra és szíjjelfagytam. Még csak be sem mondták, hogy a 18.05 helyett 18.30-kor fog beérkezni a vonat. Mondtak mindent, de ezt valahogy elfelejtették. Úgyhogy a vasút is szívás, csak másként. Az autóban legalább annyi megvan, hogy melegben és kényelemben üljük végig a dugót, közben hangoskönyvet hallgatunk.

De a mai napon azért nekem és kis feleségemnek is elfogyott a türelmünk, mert 7.27-kor értünk a Szentmihályi úthoz (50 perc volt ez Szobtól) és onnan meg 8.40-re értem be a Lehel utcába. Azaz 1 óra és 13 perc alatt. És nem volt semmi az M3 bevezetőn, csak a Róbert Károly körútra kanyarodó sáv állt valamiért (és a Róbert Károly körút...) és ez elég volt ahhoz, hogy egy kellemes órát üldögéljünk még vagy tízezer emberrel együtt...
(Lapzárta után érkezett: a Róbert Károly és a Lehel sarkán nem működött a lámpa, ezért volt dugó. Egy faszi baszkurálta a lámpa vezérlő dobozát, a forgalmat még véletlenül sem irányította rendőr. MINEK IS, hadd szopjon az a pár százezer ember, akiket érintett a dolog...)

Az ilyenek nem hiányoznak és tényleg az lesz, hogy elkezdek TMC-zni, azaz figyelni fogom az online forgalmi adatokat és a közlekedési kamerákat. Hátha ezzel megúszok ezt-azt, bár Budapesten ha valami bedugul, akkor az egész város bedugul azonnal. Az ügyeskedés arra jó, hogy ne 78 percet, hanem 40 percet késsünk.

Summa summarum: bele kell ezt is kalkulálni a közlekedésbe, ha reális képet akar kapni az ember.

 

A következő dolog a ház és az azzal kapcsolatos szívások.

Tudom én, hogy egy ház az nem egy lakás és hogy egy házban - főleg használtban, de mesélik, hogy vadiújban is - vannak teendők. Viselem is ezeket és többnyire élvezem is az elvégzett munka örömét, a megjavult dolgokat, a megszépült dolgokat. Élvezem, hogy amit csinálok, azt magamnak csinálom. Én fogom élvezni. Így nem nagy teher, de azért vannak mélypontok.

Tegnap előtt amikor hazaértünk egy igen fárasztó nap után, konkrétan kakaszag fogadott a házban. De olyan átható, hogy felfordult a gyomrunk.

És az volt benne a legrosszabb, hogy nem tudtuk, mitől. Azt gondoltuk, hogy valami olyan hiba, ami megint nagyon sok pénzünkbe fog majd kerülni.

De szerencsére nem. Az történt ugyanis, hogy meghibásodott valami a szennyvíztelepen és amikor újraindították a szivattyúkat, a hirtelen jött nyomáscsökkenés (vákuum) megszippantotta a rendszert és az meg megszippantotta a ház(ak) belső rendszerét is. Így kiszippantotta a bűzelzárókból a vizet, ami miatt a szag fel tudott szivárogni. Mondják, hogy ez 2-3 évente fordul elő. Szerencsére.

Mindenesetre nagy szívás volt este fél tízkor szellőztetni és hidegben lefeküdni és nem kívánom senkinek azt a tehetetlenség érzést, ami egy ilyen ismeretlen dolog miatt fogja el az embert.

Túl vagyunk rajta és ma venni fogok egy olyan fedelet a padlóösszefolyóra, ami hermetikusan zárható és akkor nyitjuk majd ki, amikor valamit szeretnénk lefolyatni. Mert a fürdőszobai padlóösszefolyó miatt én egyébként is érzek csatornaszagot néha, ami egyébként a kádból kifolyt szappanos víz szaga, de engem akkor is idegesít. Ennek a problémának a kiküszöbölése szerencsére forintos tétel.

 

Nem úgy a fűtés és azon belül a radiátorok csobogásának ügye. Az jobban fog fájni anyagilag.

Nem tudom, az előző tulaj hogy bírt itt élni így, de minket nagyon idegesít, hogy bármit csinálok, a radiátorok csobognak. Levegős a rendszer, tudom. De mitől? És miért van az, hogy néha csobog, néha meg nem? Már mindent megpróbáltam és most jön majd a szakember. Majd egy fűtésszerelő megmondja, mi a hiba és mennyibe fog fájni a kijavítása. Valószínűleg a légtelenítő szelepek vannak beállva, bevízkövesedve és ezért nem tudnak légteleníteni. Mindnesetre jelenleg csobogásban alszunk, helyesebben éjjelente, amikor elindul a keringetőszivattyú, arra ébredünk.

 

De mindezen szívások kiküszöbölhetőek és akármennyire is idegesítőek, meg sem közelítik azokat, amiket Budapesten, a panelban éltünk át.

 

És ez a lényeg.

Négykilenc az nem hétkettő

Szégyen, de vállalom. Gépész létemre engem is érhet meglepetés. Ráadásul járműgépész vagyok, illetve voltam, amíg tovább nem tanultam... A viccet félretéve: tudom ám én, mitől fogyaszt egy autó többet vagy kevesebbet. Elméletben.

Csak valahogy eddig nem alkalmaztam a gyakorlatban. Én barom!

A lényeg röviden összefoglalva, hogy az autóm, amelyről egyébként számos blogot írtam már és főleg a vele kapcsolatos szívásaimat énekeltem meg ezekben... szóval a Peugeot 407 SW-m, amely kétliteres HDI dízel, most megint okozott nekem meglepetést.

Ezúttal kellemeset.

Barátaimmal beszélgetve többször kérdezgették, hogy mennyit eszik. Én meg mondogattam is szorgalmasan, hogy hétkettőt. Azt gondoltam, hogy egy ekkora kocsitól - 1600 kiló - ez nem sok, főleg nem Budapesten és autópályán. És ez így is van, mert nem sok a hétkettő. Főleg nem úgy, hogy az előző, 1,4-es, benzines 206-osom benyakalta a 8-9-et simán.

De...

És itt jön az ügy, a takarékos vezetés esete Tóth Marival, izé.. velem.

Mert pár hónapja beszélgettem egy másik 407 tulajdonossal és azt mondta nekem, hogy az ő hasonló paraméterekkel rendelkező autója bizony megáll 5 liter körül, és ha nyomja neki néha, akkor 5,5-ből.

Én meg csak néztem okosan, és persze vakításnak hittem. Mert az 5,5 az közelében sincs a 7,2-nek, így eléggé valószínűtlen, hogy igaz lenne. Vagy ha igen, akkor meg hogyan csinálja?

Birizgálta az agyamat a dolog és utánaolvasgattam.

Ahogy olvasom, a turbó úgy 1800-as fordulat körül indul el. Ezt tapasztalom is, itt kezd el rúgni az autó - és milyen véletlen, a váltó úgy van hangolva, hogy 90 km/h az pont ez alá esik. Azaz, ha az ember 90-nel közlekedik, akkor nem indul a turbó, nem kezd szippantani az Oroszlán.

Gondoltam, kipróbálom.

Persze nem könnyű, főleg az elején betartani azt, hogy hamarabb váltsak, ne pörgessem az amúgy húzós motort és főként, hogy az autóúton és autópályán sem megyünk 90-100 fölé, miközben mindenki húz el mellettünk. Fejben kell ezt lerendezni, de meg lehet csinálni. Akaraterő kell hozzá, az meg nekem van.

De mennyivel érek így oda később?

Magyarország olyan kicsi, hogy mondjuk a szüleimhez hazautazva a 160 kilométerem nagyjából 15-17 perc különbség van, ha az M7-esen 130-cal nyomom, vagy ha a kenesei leágízóig elkilencvenezek. Nem egetverő ez az eltérés.

Viszont a fogyasztásban megdöbbentő dolog jött ki.

Megfordulva Devecserből egy szolid, 4,9 liter/100 kilométeres fogyasztás jött ki.

És négykilenc az bizony nem hétkettő.

Mit is jelent ez?

Nos, 429 forintos gázolajnál (Szobon a benzinkúton éppen ennyi) 7,2-es fogyasztásnál ez a 350 kilométeres út 10.810,- HUF, míg 4,9-cel elkaristolva 7.357,- HUF. A különbség tehát 3.453 HUF egy fordulónál.

Megéri tehát lassabban menni? 15 percért cserébe 3500 forint? Elég jó órabér ám ez...

A Szob-Budapest viszonylatban a helyzet a következő:

Ha havonta netán 20 napon át jövünk kocsival, akkor az 80.308,- HUF ha 7,2-vel számulunk és 56.654,- HUF ha 4,9-cel. De a szobi fordulóban benne van egy kis budapesti dugózás is, így a reális érték inkább tényleg az 5,5 liter/100 kilométeres átlagfogyasztás, ami meg 61.347,_ HUF-ot eredményez.

Összegezve tehát havonta 18.961,- HUF a különbség aközött, hogy nyomja-e neki az ember feleslegesen, vagy elkilencvenezget és Szobról konkrétan 5, azaz öt perccel ér be később. Évente ez ugyebár 227.532,- HUF megtakarítás.

Erre mondják azt, hogy megdöbbentő.

És miért is techshit ez?

Hát azért, mert SEHOL és SENKI nem hívja fel az ember figyelmét arra, hogy "Te ökör, ne nyomd neki!!!"

Tegyük azt hozzá, hogy a Szob-Budapest MÁV bérlet jelenleg 49.800,- HUF havonta és ez azt jelenti, hogy ha a munkáltatód nem fizeti helyetted, akkor két embernek igencsak jobban megéri autóval bejárni, hiszen a két bérlet 98.600,- havonta, míg az üzemanyagköltség meg 61.347,- HUF... Sajnos nem Peugeot Ionom van, ami ugyebár konnektorról menne...

 

De azért dízellel is megéri számolgatni még egy kicsit:

Ha a munkáltatód fizeti a vonatbérletet, akkor annak a 86%-át fizeti ki, így a 49.800,- forintból 7000,-et kell fizetned neked. Azaz kettőnknek havi 14.000,- HUF a közlekedés vonattal, késéssel, felsővezetékszakadással, büdössel, tömeggel és minden olyannal, amivel a MÁV együttjár.

Ha kocsival járunk és a munkáltatónk a 39/2010-es kormányrendelet alapján mindkettőnknek megadja a 9 forint/kilométeres díjat, akkor ugyebár a bejárási költségeidből le lehet ezt vonni, így a képlet a következő:

14.547,- HUF-ba kerül neked az üzemanyag havonta, ha vonattal járnál, az meg 14.000,- HUF-ba kerül. Azaz autóval, két személlyel közlekedve havonta 547,- HUF-ba kerül az, hogy nem vonatozol, hanem kocsival jársz.

Ja, míg el nem felejtem: Budapesten belül még venned kell BKV bérletet is, ami fejenként 9.800,- HUF, azaz kettőnknek 19.600,- HUF.

Végeredményül tehát 19.026,- forinttal drágább két embernek vonatozni és békávézni havonta.

És nézzük meg, mi a különbség az autózás és a vonat között időben?

Reggel Szob-Budapest pontosan egy óra a munkahelyemig a ház kapujából, ha a melóhelyénél leteszem a feleségemet és úgy megyek be. Okés, vannak néha dugók, de a vonat is késik "néha".

Vonattal a menetidő 57 perc, a vasutállomásig 5 perc, a Nyugatiból nekem 15 perc a feleségemnek 25 perc a munkahely.

Azaz vonattal ketten, naponta veszítünk összesen 90 percet.

Havonta ez 1800 perc, évente pedig 21600 perc. Azaz havonta 30 óra, évente 360 óra.

Döbbenet? Talán igen. De a lényeg nem is ez.

A lényeg a következmény. A lényeg az, hogy az emberek nagy része EZÉRT ül be inkább reggel a kocsiba és kényelmesen, rádiót hallgatva, melegben, jó illatban, hamar bemegy a melóhelyre, majd este fáradtan szintén nem vonatozik, hanem szépen hazavezet.

És még jobban is jár anyagilag, ha a cég fizeti a kilométerpénzt.

 

Tudom, nem kalkuláltam bele az autó amortizációját, hát legyen!

Az én autómnak egy húszezer kilométeres szervize átlagosan legyen nyolcvanezer forint. Néha kevesebb, néha több, de az átlag ez.

Azaz 4 forintba kerül egy kilométer. Ezt kell még a havi költségekhez hozzáadni.

Tehát az üzembentartás havonta 10.400,- HUF-ba kerül, kettőnknek.
És igaz, hogy az autó is amortizálódik közben, de ne legyen illúziónk: az autó akkor is amortizálódik, ha egy helyben áll. Akkor sem fog érni egy kanyi vasat sem, mire kifizetjük majd 2015-ben.

 

A végső mérleg tehát az, hogy havonta 8.626,- forintot spórolunk ha autózunk inkább és nem vonatozunk. És a megynyert szabad órákat még nem forintosítottam, pedig lehetne. A vonatozással töltött idő alatt végezhető tevékenységek így kiesnek ugyan, de helyette ott van naponta 90 perc, amit szabadon felhasználhatunk majd. És ha egy hónapban néha valamelyikünknek mégis vonattal kellene hazajönnie, mert a másiknak éppen dolga akadt, hát arra meg futja majd a megspórolt 8.626,- forintból. 
 

És ezért jár az emberek nagy része inkább kocsival és ezért fogunk mi is inkább autózni.

Szégyen, vagy nem szégyen.
(Lapzárta után érkezett, hogy autóval történő bejárás esetén a háztól-házig távolságot kell mérni, ami nem 65, hanem 70 mindkettőnk esetében, így a napi 130 kilométer helyett 140-et térítenek, a mérleg tehát még kedvezőbb, mint ahogyan számoltam...)

Az idegesítő ülészaj esete

Ígértem, hogy megírom, hogy is volt ez a zaj dolog az autómmal. Hát íme:

Lassan két éve már annak, hogy az autómat egy szervizelés után visszakapva halk percegésre lettem figyelmes. Nem volt nagyon észlelhető és bizony sok barátomnak mutogattam, akik nem is nagyon hallották, mit is mutatok és többen javasolták, hogy hangosítsam fel a zenét a kocsiban. Nameg, hogy ők bizony ilyesmivel nem foglalkoznának.

Én viszont igen. Túl jó a fülem, mint azt bizonyára tudjátok. Szóval engem halálra idegesített a zaj, ami akkor jött általában elő, ha az anyósülésen nem ült senki. Helyesebban azután, hogy az anyósülésen ülő valaki kiszállt a kocsiból.

Gondoltam tehát, hogy az ülőfelülettel van baj, illetve a zaj valahogyan kapcsolódik az üléshez.

De mit tud ilyenkor tenni az ember? Elviszed a kocsit a szervizbe, ahol kifizeted a borsos óradíjat, majd azt mondják, hogy kész. És mivel a dolog jellege olyan, lehet, hogy a zaj nem fog előjönni pár hónapig, aztán meg hogy mész vissza a szervizbe, hogy bizony megint itt van?

Szóval ez - amellett, hogy drága - nem járható út.

Marad a saját magad által végzett buherálás.

Amikor az ember alánéz az ülésnek, ilyesmit lát:

Ha nem vagy szakember, eleve nem tudod, mi-micsoda. Aztán az ember utánaolvasgat, nameg nyomkodja a gombokat és figyeli, mi történik.

Azt hozzá kell tennem, hogy az autó fullextrás, azaz van ülésállító motor három (előre-hátra, az eleje le-fel és a hátulja le-fel), emellett van ülésfűtés (bár ez manapság már nem túl extra), nameg nyomásérzékelés, hogy ül-e valaki az ülésen és ha igen, akkor bekapcsolta-e a biztonsági övet. Emellett a háttámla vezetékei is itt vannak, annak döntése és a deréktámasz is innen vezérelt. Röviden tehát, van spagettitészta az ülés alatt és aki nem autóvillamossági szerelő, annak igencsak ijesztő a látvány.

Mondjuk én bátor vagyok, így nekigyürkőztem és mivel a zaj olyan volt, mintha műanyagot pengetne az ember (vagy a körmödet pengetnéd), szépen elkezdtem a vezetékeket betekergetni szövetes szigszalaggal, hátha egyszercsak megszűnik a zaj.

Néha sikerem is volt, pár hétig nem hallottam, de aztán előjött megint. Na, ilyenkor néha már majdnem eldurrant az agyam.

Aki nem ismer, annak tudnia kell azt is, hogy maximalista vagyok, legalábbis az autó terén és nem viselem el, ha csak a legkisebb dolog is nincs rendben. Nálam nem zöröghet semmi, még a kesztyűtartóban is kis dobozokban vannak a cuccok, mert bántja a fülemet a legkisebb zaj is. Hogy érzékeltessem a mániám komolyságát: a rendszámtábla alatt kinyomtam sziloplaszttal a hézagot, mert rezgett és hallottam. A hátsó rendszámtáblát... Szóval a helyzet komoly, de megtanultam együttélni vele. Mivel megváltozni nem tudok.

Így aztán el tudjátok képzelni, mennyire idegesített, hogy a tökéletes állapotban tartott kocsiban egy ilyen zörgést hallok és nem tudom megszüntetni.

Mint mindig, most is megálmodtam a megoldást. Éjjel a tudatalatti dolgozik és nem egyszer ébredtem úgy reggel, hogy álmomban kisakkoztam a megoldást egy problémára. Most is így volt.

Arra ébredtem szombaton reggel, hogy a zajnak nem a vezetékekkel kell összefüggésben lennie, hanem magával az üléssel. És ekkor kezdtem el jobban megvizsgálni, hogy maga az ülés szerkezete hogyan is épül fel.

És felemelve az ülést a legmagasabb pozícióba és bedugva a telefonomat - merthogy belátni szabadszemmel nem lehet - sikerült meglátnom azt, hogy az ülés fém keretéhez az ülőfelület bőr kárpitját egy V alakú laposvas fogja. Az van rá felpattintva. Csanúsan olyan lemez ez, ami simán adhatja azt a zajt, ami engem az őrületbe kergetett.

És mit láttam? Hát a lemez ki volt akadva és a levegőben lebegett. Amikor valaki ráült az ülésre, akkor kicsit eltávolodott és így nem tudott odaverődni, viszont amikor nem ült rajta senki, akkor közel került és a zötyögősebb utakon odaverődött.

Visszaakasztottam:

És azóta nem zörög.

Tudjátok, milyen érzés ez?

Nem tudom leírni sem. Meg sem próbálom.

Akit hozzám hasonlóan idegesítenek az ilyen zajok és volt már valaha ilyen élménye, az úgyis tudja.

Mindenesetre kevésszer éltem át az életemben ilyen eufóriát, mint ekkor...

A mindenszentek se szent?

Érdekes egy világban élünk, melynek lényege az átverés. A lehúzás. Hogy a pénzünkért nem kapunk semmit, vagy jó esetben töredékét annak, amit kifizettünk. Miért pont a Mindenszentek lenne a kivétel?

Nem tudom, hány mécsest gyújtottam meg az elmúlt pár napban, de sokat. És nem is merem összeszámolni, mi pénzt öltünk bele a halottak napjába. De az ember nem spórol ilyenen és évente egyszer megadja a módját.

És ezt tudja is az ipar, ami erre a pár napra épült rá. Minden szart eladnak nekünk, mi pedig meg is vesszük.
Bele is törődtem ebbe.

Persze van, ami azért kiveri nálam is a biztosítékot. Ilyen volt ez a mécses:

A jobb oldalon az, amit a boltok polcán látsz, amikor megvásárolod. A bal oldalon, ami valójában. A lényeg tehát, hogy a kívülről 5 centi magasnak látszó mécsesben 2 centi viasz van. Hogyan lehetséges ez? Mutatom:

Alul üreges...

Mit fűznék ehhez hozzá? Mit kérdeznék attól, aki ezt kitalálta?

Ünnep ide vagy oda, mégis valahogy az jutott eszembe, hogy anyád sírjára is ilyet vinnél, TE MOCSOK?

SMS-es parkolás - vigyázz, mert átvernek!

Álljon itt az ügyfélszolgálatnak írt levél, abból minden kiderül...

 

"Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az XXXYYY forgalmi rendszámú gépjárművemmel a 3071-es zónában parkoltam, a Kertész utcában.

A parkolást okostelefonról indítva végeztem, mint mindig.

A parkolást elindítva siettem dolgomra, mentem pénzt keresni, amiből Önök (is) élnek.

A munkát befejezve a telefonomat elővéve láttam, hogy azon van kettő SMS üzenet.

Az egyikben értesítenek, hogy a parkolásom 18:53-kor lejár és hogy az új parkoláshoz küldjek új SMS-t az automatán található számra.
A másikban az, hogy - ahogy azt elébb jelezték - a parkolásom 18:53-kor leállításra került. A díj 1200 Ft+75 Ft tranz díj.

Ezeket az SMS-eket nem vettem eddig észre és szinte sejtettem, hogy az autómhoz visszaérkezve ott fog várni a piros csomag.

Annak ellenére, hogy én bizony becsületesen megváltottam a jegyemet...

Így is lett, az autón ott várt az értesítés és a csekk 5800 forintról, amelyet azóta egyébként be is fizettem.

A birság jogosságát nem vitatom.

Az eljárás etikáját viszont igen!

Ugyanis én magam becsületes ember vagyok, jogszabály- és előíráskövető. Nem kell ellenőrizni sem, tőlem nyugodtan fel is mondhatnak a parkolóellenőreiknek, mert akkor is befizetem a parkolási díjat, ha senki nem ellenőrzi. Belsőmből fakad.

Felfogtam ugyanis azt, hogy az én érdekem, hogy a belvárosban kevesebb autó legyen és aki teheti, az ne menjen oda autóval, ahová mással is lehet.

Én magam nem is közlekedek autóval. Kerékpározom. Többnyire így nem is vagyok az ügyfelük. Csak akkor megyek autóval, amikor más lehetőségem nincs. Nagyméretű tárgyat szállítok, vagy éppen BETEG vagyok, de mégis dolgoznom kell. Ez volt tegnap is, lázasan mentem tanítani. De ez nem mentség, csak adalék a történetemhez.

Tehát ha már autóval mentem, ahogy illik, el is inditottam a parkolást és abban a hiszemben voltam, hogy rendben is van minden.

A tanóra közben nem nézegetem a telefonomat, arra koncentrálok, hogy a tananyagot a hallgatóimnak átadjam, hogy aztán ők azt használható tudás formájában alkalmazni tudják és ezzel pénzt tudjanak keresni. És abból eltartani önöket (is).

Ezzel szemben az automata ezekszerint három óra elteltével megszakítja a parkolást. De miért is?

Talán azért, hogy kénytelen legyek az autómmal elhagyni a területet? Dehát - ahogyan azt önök az SMS-ben meg is írták-, simán van lehetőségem egy újabb SMS-t írni és ott parkolni akár az idők végezetéig is. Azaz nem ez a cél?

Talán akkor az, hogy az úgynevezett tranzakciós díjat újra beszedjék? Nos, ezt már valószínűbbnek tartom és ezt sem tartom etikusnak. Ugyanis ha én akár a parkolási idő végéig ott állok, akkor önöknek semmilyen tranzakciója nem keletkezik, a parkolás végeztével leállítom a parkolást és a havi számlámmal befizetem az összeget. És nem mellesleg én fizetek önöknek 75 forintot azért, hogy önöknek ne kelljen cetlit nyomtatni, automatát fenntartani, pénzérmékkel szórakozni. Azaz ez elsősorban önöknek kényelmes, nem nekem. Mégis én fizetem a kényelmi díjat. És ez nem etikus, főleg nem kétszer beszedve.

De nem vagyok kicsinyes és azt mondom, hogy a pénzérmékkel való szenvedés kihagyása megér nekem ennyit. Használtam is, amióta létezik az SMS-es lehetőség, én pénzérmével nem parkoltam sehol. Nem is fogok. Csak elektronikusan.

De nem ez levelem megírásának az apropója.

Amiért írok, az arcátlan, sunyi, mocskos módszer, ahogyan önök minket, a becsületes felhasználóikat, mondhatni kenyéradó gazdáikat meglopnak.

Ugyanis az, hogy a parkolás lejár három óra múlva egyetlen ésszerű magyarázattal helyezhető oda, ahová való.

Mégpedig azzal, hogy önök kitalálták a becsületes emberek megkárosításának legális módját.

Mert aki - hozzám hasonlóan - dolgozik, az valószínűleg nem nézegeti az SMS-eket negyedóránként, de még azt is el tudom képzelni, hogy NINCS LEHETŐSÉGE elővenni a telefont és újabb SMS-eket küldözgetni. És önök ezt nagyon jól tudják.

Azt is nagyon jól tudják, hogy mikor jár le majd a három óra, hiszen kollégájuknak ott a terminál a kezében és csak meg kell néznie. Így más dolga nincs is, mint odaállni az autóm mellé és kivárni, hogy hibázom-e. És ha hibázom, akkor szépen rámnyomni ezt az 5800 forintot.

És ezt tartom sunyi, aljas, mocskos hozzáállásnak és KIKÉREM MAGAMNAK!

Azt gondolják, hogy ez biztos megélhetés az önök számára, hiszen mindenki hibázik, csak ki kell várni.

A jogszabályi hátteret is megteremtették maguknak ahhoz, hogy mindezt legálisan tehessék.

Hogy legálisan lophassanak.

Hát kedves hölgyeim és uraim, TÉVEDNEK!

Ugyanis a részemről befejeztem, nekem önökhöz több közöm nem lesz. Én a belvárosba többször nem megyek autóval, de ha megyek, akkor őrzött, fizető parkolóban fogok megállni. Ott legalább kapok valamit a pénzemért és nem mellesleg, nem fogok 3 óráért 1200 forintot + 75 forint tranzakciós díjat kifizetni.

És ha már így van, hát minden formális és informális csatornát fel fogok használni arra, hogy ezt az aljas magatartást a nagy nyilvánossággal megismertessem!

Szerencsére újságíró berkekben mozgok, úgyhogy ezzel a történettel - szigorúan tényszerűen leírva, hogy perelni ne lehessen - hamarosan találkozni fognak jópár, autós berkekben kedvelt újságban! Javaslom figyelni a Sanoma csoport újságait...

Alapos ember vagyok, mindig betartom, amit ígérek!

Magyarok vagyunk, úgyhogy érteni fogják kendtek: "Háromszor veri ezt Lúdas Matyi vissza!".

Ennek érdekében tehát halál pontos nyilvántartást fogok vezetni arról, mennyit és hol költöttem VOLNA parkolásra (semmibe nem kerül, időm van) és évente meg fogom önöknek küldeni, hány forinttól estek el azáltal, hogy etikátlanul viselkedtek.

Nálam eljátszották a bizalmat, azt pedig nálam csak egyszer lehet.

De hogy lássák, úriemberrel van dolguk:

Ezennel felajánlom, hogy ha a befizetett 5800 forintos összeget (OTP Bankon át utaltam, tranzakció azonosító: XXXXXXXXXX  2012.10.31-én, 13:29 órakor átutalva) visszautalják az OTP-nél vezetett XXXXXXXX-YYYYYYYY-ZZZZZZZZ számlámra, és BOCSÁNATOT KÉRNEK (elég a közlemény rovatban annyi, hogy "Elnézését kérjük"), akkor a nyilvánosságot kihagyom, sőt még esetleg el is gondolkodom arról, hogy talán a rendszer volt hibás és nem önök tehetnek az ilyen visszásságokról."

 

Szerintetek mi lesz?

Szerintem szarnak rá...

(Addig is, legalább a haveri körben terjesszük - osszad Facebookon meg G+-on -, nehogy mást is megszívassanak ezzel...)

A soha véget nem érő kölcsön esete

Tegyük fel, hogy van egy fiatalember, akinek elfogadható fizetése van, emellett vannak másodállásai is, amelyekben elég sokat is dolgozik.

Nos, ez a fiatalember úgy gondolja 2008-ban, hogy mivel már 36 éves, megérdemelne egy normálisabb autót.

Nem luxuskocsiról van szó, egy használt, jó állapotú, de családi méretű autóra fájna a foga.

Azt gondolja ez a fiatalember, hogy a fizetéséhez és a kiadásaihoz mérten havi úgy 50 000 forintot megengedhet magának a hitellel és a CASCO-val együtt (ami ugyebár hiteles autókra kötelező).

Talál is magának egy autót, amit 3,4 millió forintért kínálnak eladásra. Körülnézve a piacon az ár reális.

Így a fiatalember eladja a korábbi autóját, az érte kapott pénzből egy részt befizet önrészként, és mellé 2,7 millió forintot felvesz lízingre. 7 év alatt gondolja kifizetni az autót, a havi részlet a CASCO-val egybeépített szerződéssel 54 magyar ezres.

Svájci frank alapon, hiszen az előző autójára a hitelt is ilyen valutában vette fel és szépen ki is fizette 6 év alatt, minden probléma nélkül. Sőt, a kezdeti 43 ezres kölcsönösszeg a végére már 30 ezres alá csökkent, köszönhetően az akkor erős magyar forintnak.

Szóval semmi kockázatot nem lát ez az egyébként magát értelmesnek és szorgalmasnak látó fiatalember abban, hogy ezt a szebb, nagyobb autót is ilyen formában tegye majd magáévá úgy 7 év alatt.

A bank - nevezzük meg, a Lombard autólízing - egy úgynevezett havi fix konstrukciót ajánl, amelynek lényege, hogy a havi törlesztő részlet nem változik a forint/frank arányában, hanem a futamidő végén van az elszámolás. Ha a forint jobb volt, akkor hamarabb, ha a forint rosszabb volt a kezdéskori árfolyamnál, akkor később ér véget a hitel. Illetve a lízing.

Történetünk hőse azt gondolja, hogy ha esetleg rosszabb lesz a forint, akkor majd pár hónapig fizeti még a hitelt, de olyan nagy baj nem lehet. A havi törlesztő részlet nem változik, így a családi költségvetésbe nem szólnak bele a frank és forint közötti viszonyok.

2008. tavaszán járunk, a válságnak még híre-hamva sincs.

Az üzlet megköttetik és hősünk egészen a mai napig késedelmek nélkül, rendben fizeti a havi törlesztő részleteket.

Aztán a tegnapi napon kap a Lombardtól egy levelet, amelyben közlik vele, hogy a szerződésben megnevezett "rendkívüli árfolyam esemény" sajnos bekövetkezett, és mostantól a szerződésben vállalt "Havi fix konstrukció" nem tartható.

Ahogy hősünk olvassa a levelet - értelmes ember lévén - megérti miről is van szó és valljuk be, számított is valami ilyesmire.

Teljesen érthető, hogy ha x forint befizetésével nem csökken a tartozás, akkor a futamidőnek soha nem lenn vége és ez nem érdeke senkinek. A banknak sem, de hősünknek aztán végképp nem.

Amit nem ért a hősünk, hogy a szerződésben rögzített 25%-ot meghaladó növekedés miért is csak most következett be? Amikor Ő bizony 136 forintos svájci frank környékén vette fel a hitelt és 136 forintnak a 25%-a 34 forint, tehát valamikor úgy 170 forint környékén kellett volna a banknak meglépnie ezt a módosítást.

Ugyanis időközben a svájci frank a válcság (sic!) miatt kissé elszaladt és így az árfolyam különbözet miatt 1,4 millió forint többlet költség keletkezett, ami időközben 240 ezres kamatot is termelt. Tehát ha hősünk szeretné kifizetni most az autót, akkor 3,9 millió forintot kellene befizetnie úgy, hogy 2,7-et vett fel és 4 éve fizeti a részleteket, amelyekkel eddig úgy 2,5 milliót be is fizetett már.

Azaz a 2,7 milliós felvett összeget 4 év elteltével 3,9+2,4 millióért, azaz 7,3 millió forintért tudná kiváltani.

Tehát 2,7 szemben a 7,3 millióval.

Hősünk bármilyen értelmes is, nem érti, hogyan is lehet ez.

A bank persze "rendes" és felajánl alternatívákat.

1. A különbözetet és kamatját, azaz 1,6 milliót most egyben fizessen be és mostantól megemelt havi részlettel, de 2015. márciusi véggel letudható az ügylet. Hűsünk kérdésére, miszerint honnan akasszon le 1,6 milliót a jövő hónap 5-éig, az ügyintéző annyit mond, hogy van olyan, aki le tud akasztani.

Hősünk nem olyan, úgyhogy ez az alternatíva kilőve.

2. Mostantól 54 helyett fizessen 150-et havonta, így 2015. márciusára kifizeti a különbözetet is. Hősünk kérdésére, miszerint a kedves ügyintéző családjában, ismeretségi körében van-e olyan, aki hiphopp 54 helyett 150 ezrest le tud csípni a havi büdzséből, az ügyintéző csak hümmög.

3. Válasszuk ketté a problémát! Van ugyebár az 1,6 millió, amit egyelőre ne piszkáljunk! A havi részleteket növeljük meg úgy, hogy ez ne növekedjen, azaz a havi fix konstrukcióról térünk át a svájci frank árát követő változatra. Azaz mostantól 54 helyett hősünk fizessen úgy 80-90 ezres között havonta. Aztán majd 2015. márciusában, amikor ezek a részletek lejárnak, foglalkozzunk azzal az 1,6 millióval, ami akkorra úgy 2 millióra kamatozza fel magát és kezdjük el kifizetni azt.

Mint egyetlen járható utat, hősünk ezt választja.

Mit tehet mást?

Adja le az autót? És akkor mi lesz? Kocsija sem lesz és a semmiért fizethet ki még úgy 2,5 milliót (a bank elpotyálja az autót és az érte kapott összeget levonja a tartozásból), ami azt jelenti, hogy úgy 5 éven át még havi 70 ezrest. És akkor mivel fog járni a család?

Tehát mostantól 50 helyett 80, majd 2015-től még vagy 5 évig ugyanennyi.

 

A végeredmény?

12 évig fizetünk egy 2,7 milliós kölcsönt, a végére visszafizetünk 8 azaz nyolc milliót és lesz cserébe egy 15 éves autónk, aminek az értéke akkorra úgy 700.000 forint lesz. Ha nem történik vele semmi...

 

Tudja ám hősünk, hogy más is jár hasonló cipőben, nem is panaszkodik.

Mindössze pár kérdés:

 

A bank nem hibázott? Hát ki alkotta meg ezt a konstrukciót? Ki csapta be az ügyfelet egy olyan szöveggel, miszerint nyugodtan fel lehet venni svájci frank alapon kölcsönt, "úgysem fog változni a havi törlesztő részlet". Ki engedte, hogy az árfolyam számlán ekkora összeg felhalmozódjon? Ki nem lépett a 25% elérésekor? Ki nem figyelmeztette az ügyfelet, hogy ez lesz?

 

Összegezve tehát:

Adva van valaki, aki köt egy szerződést. A szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti, nem késik a részletekkel.

Mit is vétett akkor?

Hol hibázott?

A kérdés költői, megválaszolom én: ott hibázott, hogy kétes hátterű cégtől kölcsönt vett fel.

És ezt a hibát mégegyszer nem fogja elkövetni...

Minek kérsz akkor tanácsot?

Rendben van, nincs sok időm, de kérdezz! Nyugodtan tárd elém az elképzelésedet, még akkor is, ha baromságokat hordasz össze! Nem szólok, mert sokkal tovább tartana elmagyarázni, hogy amit ebben a röpke félórában felvázoltál, az alapjaiban hibás. Nem szólok, mert türelmes vagyok. Persze csak azokkal, akik még nem játszották el a türelmemet.

Szóval kérdezz! De kérdezz már! Ne magyarázz, ne körözz! Kérdezz végre!

Miért nem egyszerűbb simán megkérdezni? Segítek:

"Te milyen telefont vennél?" "Te milyen tévét vennél?" "Te milyen laptopot vennél?"

Egyszerű kérdések ezek. Majd megkérdezem én tőled, amit tudnom kell ahhoz, hogy tudjak Neked megfelelő tanácsot adni...

Mert ha megtisztelsz a bizalommal, hogy pont tőlem kérsz tanácsot, akkor hidd el, hogy utána fogok járni. Úgy fogok neked utánanézni, mintha magamnak néznék utána. Mintha magamnak venném. Vagy egy kicsit még jobban.

Miért?

Mert nem szeretném, ha csalódnál. Ha csalódnál bennem, de ami még fontosabb: ha csalódnál abban, aminek a megvásárlására én adtam Neked tanácsot.

Szóval kérdezz és én felelek. Ha nem tudom a választ, akkor majd azt mondom, hogy utánanézek és aztán felelek.

De abban biztos lehetsz, hogy rossz tanácsot nem fogok adni.

Ha ugyanis nem értek valamihez, akkor meg fogom mondani. Ugyanis nem szégyellem. Én nem vagyok az a fajta, aki MINDENT TUD és kényszert érez rá, hogy mindenképpen tanácsot adjon.

Én - kérlekszépen - tudom, hogy mit tudok és tudom, hogy mit NEM tudok. És ha valamit nem tudok, abban nem fogok Neked tanácsot adni.

Akkor megmondom, hogy ne haragudj, de nem tudom. Egyszerű két szó ez, ami mindkettőnket - de főleg téged - megszabadít egy rakás kellemetlenségtől.

Hát hiányzik az nekem, hogy az én tanácsom alapján megvegyél valamit és aztán meg rám haragudj? 

Segítek: nem hiányzik. Nagyon nem hiányzik...

Ahogyan - ha hiszed, ha nem - arra sincs szükségem, hogy Neked mindenáron segítsek. Nincs szükségem ugyanis önigazolásra, mert én ismerem magamat. Tudom a korlátaimat. Önismeretnek hívják az ilyet. Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a legfontosabb erény.

És nem mellesleg az élet engem igazol. Jól választok és egy kezemen össze tudom számolni, hányszor tévedtem, már ha kütyükről van szó.

És mint írtam elébb, az én voltam. Magamnak ugyanis bevállalok kockázatot, de ezt Veled nem teszem meg. SOHA. Neked csak olyat fogok ajánlani, amiben 1000, azaz ezer százalékig biztos vagyok.

Mert nekem a Te bizalmad többet ér. Úgy is mondhatnám, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy csalódj bennem. Veled nem kockáztatok.

Remélem érted...

Szóval ezek után, amikor hozzám fordulsz tanácsért, akkor abban biztos lehetsz, hogy nem fogok elhamarkodottan észt osztogatni Neked.

A tanácsom megfontolt lesz. Alaposan körüljárt. Sőt, legtöbbször nálam sokkal okosabbakat is megkérdezek abban a témában. Akikben meg én bízom 1000, azaz ezer százalékig.

Ez pedig sok idő és sok energia.

De rád áldozom.

Rád áldozom, mert megérdemled.

Egyetlen módon tudsz felidegesíteni.

Ha megbeszélünk valamit, aztán meg teljesen másként döntesz.

Ha elmondom Neked, hogy MIT NE és juszt is, csak azért is azt a (már bocs) fost veszed meg...

Mert minek kérsz akkor tanácsot?

De tudod mit? Még ezzel is tudok együtt élni. Nagy fiú vagyok már és lerendezem magamban, hogy ez a helyzet.

A Te dolgod, ha rosszabbat akarsz drágábban venni, mert hagytad magadat átverni reklámoknak. A Te dolgod, ha igazából nem is vagy kíváncsi a véleményemre, csak éppen unatkoztál. A Te dolgod az is, ha nem hiszel nekem, hanem valaki másnak hiszel inkább és az ő, az enyémmel ellentétes tanácsát fogadod meg.

A Te dolgod! Csináld!

Azt viszont megígérem, hogy ezt egyszer játszhatod el velem. Egyszer tudsz bepalizni úgy, hogy én órákat foglalkozzam miattad valamivel, lelkiismeretesen körüljárjam a témát, adjak egy tanácsot, elmagyarázzam azt is, hogy miért pont ezt tanácsolom Neked és erre Te meg csak azért is mást veszel meg.

Egy ilyen dobásod van mert legközelebb én bizony nem adok Neked tanácsot.

Nem haragból nem sértődöttségből. Egyszerű, gyakorlatias megfontolásból. Minek, ha úgysem hallgatsz rám? Hát hülye vagyok én? Minek bohóckodjak?

És azt meg tisztelettel kérem, hogy amikor majd pár hónap múlva a fos, amit a tanácsom ellenére megvettél TERMÉSZETESEN ÉS KÖTELEZŐ JELLEGGEL ELROMLIK, akkor légy kedves, NE NEKEM PANASZKODJ!

Vagy amikor magad is rádöbbensz arra, amit én egyébként elmagyaráztam Neked érthetően, magyarul...

Panaszkodj annak, akinek a tanácsára megvetted azt a szart!

Engem meg légy kedves, hagyj békén!

(Az a jó, hogy az ember fejéből nem hallatszanak ki a gondolatok. Mert ha kihallatszanának, akkor nagy botrányok lennének. Akkor ilyesmiket hallanál a közelemben, csak lenne közben még néhány baeg, fax és egyéb kötőszó. Ezeket most az illendőség kedvéért többnyire kihagytam. De remélem így is érted...)