Rendben van, nincs sok időm, de kérdezz! Nyugodtan tárd elém az elképzelésedet, még akkor is, ha baromságokat hordasz össze! Nem szólok, mert sokkal tovább tartana elmagyarázni, hogy amit ebben a röpke félórában felvázoltál, az alapjaiban hibás. Nem szólok, mert türelmes vagyok. Persze csak azokkal, akik még nem játszották el a türelmemet.
Szóval kérdezz! De kérdezz már! Ne magyarázz, ne körözz! Kérdezz végre!
Miért nem egyszerűbb simán megkérdezni? Segítek:
"Te milyen telefont vennél?" "Te milyen tévét vennél?" "Te milyen laptopot vennél?"
Egyszerű kérdések ezek. Majd megkérdezem én tőled, amit tudnom kell ahhoz, hogy tudjak Neked megfelelő tanácsot adni...
Mert ha megtisztelsz a bizalommal, hogy pont tőlem kérsz tanácsot, akkor hidd el, hogy utána fogok járni. Úgy fogok neked utánanézni, mintha magamnak néznék utána. Mintha magamnak venném. Vagy egy kicsit még jobban.
Miért?
Mert nem szeretném, ha csalódnál. Ha csalódnál bennem, de ami még fontosabb: ha csalódnál abban, aminek a megvásárlására én adtam Neked tanácsot.
Szóval kérdezz és én felelek. Ha nem tudom a választ, akkor majd azt mondom, hogy utánanézek és aztán felelek.
De abban biztos lehetsz, hogy rossz tanácsot nem fogok adni.
Ha ugyanis nem értek valamihez, akkor meg fogom mondani. Ugyanis nem szégyellem. Én nem vagyok az a fajta, aki MINDENT TUD és kényszert érez rá, hogy mindenképpen tanácsot adjon.
Én - kérlekszépen - tudom, hogy mit tudok és tudom, hogy mit NEM tudok. És ha valamit nem tudok, abban nem fogok Neked tanácsot adni.
Akkor megmondom, hogy ne haragudj, de nem tudom. Egyszerű két szó ez, ami mindkettőnket - de főleg téged - megszabadít egy rakás kellemetlenségtől.
Hát hiányzik az nekem, hogy az én tanácsom alapján megvegyél valamit és aztán meg rám haragudj?
Segítek: nem hiányzik. Nagyon nem hiányzik...
Ahogyan - ha hiszed, ha nem - arra sincs szükségem, hogy Neked mindenáron segítsek. Nincs szükségem ugyanis önigazolásra, mert én ismerem magamat. Tudom a korlátaimat. Önismeretnek hívják az ilyet. Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a legfontosabb erény.
És nem mellesleg az élet engem igazol. Jól választok és egy kezemen össze tudom számolni, hányszor tévedtem, már ha kütyükről van szó.
És mint írtam elébb, az én voltam. Magamnak ugyanis bevállalok kockázatot, de ezt Veled nem teszem meg. SOHA. Neked csak olyat fogok ajánlani, amiben 1000, azaz ezer százalékig biztos vagyok.
Mert nekem a Te bizalmad többet ér. Úgy is mondhatnám, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy csalódj bennem. Veled nem kockáztatok.
Remélem érted...
Szóval ezek után, amikor hozzám fordulsz tanácsért, akkor abban biztos lehetsz, hogy nem fogok elhamarkodottan észt osztogatni Neked.
A tanácsom megfontolt lesz. Alaposan körüljárt. Sőt, legtöbbször nálam sokkal okosabbakat is megkérdezek abban a témában. Akikben meg én bízom 1000, azaz ezer százalékig.
Ez pedig sok idő és sok energia.
De rád áldozom.
Rád áldozom, mert megérdemled.
Egyetlen módon tudsz felidegesíteni.
Ha megbeszélünk valamit, aztán meg teljesen másként döntesz.
Ha elmondom Neked, hogy MIT NE és juszt is, csak azért is azt a (már bocs) fost veszed meg...
Mert minek kérsz akkor tanácsot?
De tudod mit? Még ezzel is tudok együtt élni. Nagy fiú vagyok már és lerendezem magamban, hogy ez a helyzet.
A Te dolgod, ha rosszabbat akarsz drágábban venni, mert hagytad magadat átverni reklámoknak. A Te dolgod, ha igazából nem is vagy kíváncsi a véleményemre, csak éppen unatkoztál. A Te dolgod az is, ha nem hiszel nekem, hanem valaki másnak hiszel inkább és az ő, az enyémmel ellentétes tanácsát fogadod meg.
A Te dolgod! Csináld!
Azt viszont megígérem, hogy ezt egyszer játszhatod el velem. Egyszer tudsz bepalizni úgy, hogy én órákat foglalkozzam miattad valamivel, lelkiismeretesen körüljárjam a témát, adjak egy tanácsot, elmagyarázzam azt is, hogy miért pont ezt tanácsolom Neked és erre Te meg csak azért is mást veszel meg.
Egy ilyen dobásod van mert legközelebb én bizony nem adok Neked tanácsot.
Nem haragból nem sértődöttségből. Egyszerű, gyakorlatias megfontolásból. Minek, ha úgysem hallgatsz rám? Hát hülye vagyok én? Minek bohóckodjak?
És azt meg tisztelettel kérem, hogy amikor majd pár hónap múlva a fos, amit a tanácsom ellenére megvettél TERMÉSZETESEN ÉS KÖTELEZŐ JELLEGGEL ELROMLIK, akkor légy kedves, NE NEKEM PANASZKODJ!
Vagy amikor magad is rádöbbensz arra, amit én egyébként elmagyaráztam Neked érthetően, magyarul...
Panaszkodj annak, akinek a tanácsára megvetted azt a szart!
Engem meg légy kedves, hagyj békén!
(Az a jó, hogy az ember fejéből nem hallatszanak ki a gondolatok. Mert ha kihallatszanának, akkor nagy botrányok lennének. Akkor ilyesmiket hallanál a közelemben, csak lenne közben még néhány baeg, fax és egyéb kötőszó. Ezeket most az illendőség kedvéért többnyire kihagytam. De remélem így is érted...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése