Az árnyékos oldal

Eddig csak lelkesedéssel írtam és beszéltem a vidéki életről és talán azt gondoljátok, hogy nem látom az árnyoldalait.

Pedig látom ám, de annyira sok napos oldala van, hogy ez a pár árnyék elviselhető.

 

Azért néhány mondatot írnék róluk.

A távolság az masszív szívás. Persze én akartam ilyen messze lakni, mégpedig azért, hogy Budapesttől és főként a pesti emberektől kerüljek messze.

Ne sértődjön meg senki és ne vegye magára ezt a sztereotípiát, de tény, hogy más emberek vannak vidéken, mint a fővárosban. Más a mentalitás és nekem szimpatikusabb. Akárhogy is próbáltam alkalmazkodni a nagyvárosi élethez, valahogy nem sikerült. Csak szenvedtem, mert nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy ahol sok ember él együtt, ott törvényszerűen több a bunkó ember is. Nem arányaiban, hanem a nagy számok törvénye miatt. Budapesten is van sok barátom - köztük Ti, akik olvassátok is ezt a blogot - és nem velük van bajom. Azokkal a seggfejekkel van bajom, akik kihasználva a nagyvárosi tömeget, nem képesek viselkedni. Akik úgy gondolják, joguk van tönkretenni a másik ember életét a saját önző viselkedésükkel.

Ez is másként van vidéken. Írhatnék példákat, de azt majd egy pozitív blogban. Ez itt egy negatív blog, bár nehezemre esik negatívumokat írni...

Szóval a távolság azért kellett, mert Vácon, Verőcén, de még Nagymaroson is hemzseg - főleg nyáron - a sok pesti bunkó, akik kiszabadulva a városból elhozzák ezekbe az egyébként békés városkákba is az idegbajt. És ez nekem nem hiányzik. Rohadtul nem hiányzik, hogy az én házam előtt tapossák le a füvet, mert mondjuk lusták még 10 métert gyalogolni. Nem hiányzik az ordítozás, nem hiányzik a sok bunkó ember sok bunkó kölke sem. Többek közt ezért lakunk Szobon és nem közelebb. Ide már valahogy nem jönnek ki a köcsögök és remélem, ez így is marad.

De ezzel a biztonsági távolsággal együtt jár az is, hogy a bejárás hosszabb. Egyik előző blogomban írtam, hogy hosszas mérlegelés után az autó mellett döntöttünk a vonattal szemben, mert szégyen-nem szégyen, de kényelmesebb és nem mellesleg olcsóbb kettőnknek.

Amit nem számoltam bele a közlekedésbe - és többek közt ez az írás erről szól - az a dugó. A kiszámíthatatlan, de masszív dugó.

Két hete járunk autóval, többnyire a 12-es út, 2A, körgyűrű, M3 útvonalon. A háztól a Szentmihályi úti felüljáróig (Budapest határa) általában bejutunk 45 perc alatt és onnan lenne még 5-10 perc a munkahelyemig. Ha nem lenne az M3 bevezető szakaszán masszív dugó minden reggel.

Gyakorlottabb kollégáim - értsd: régebben járnak már erre - mondják, hogy hozzá lehet szokni. És valóban, egy normális napon van dugó, de ki lehet bírni azt a 15-20 percet, amíg az ember ezt az utolsó 10 kilométert megteszi. 50-es átlaggal. És tegyük hozzá, hogy a vonat sem gyorsabb, az alapból ennyivel több és még menetrendszerűen késik is. Be sem mondanak egy 15 perces késést. Tudom, mert hétfőn este előbb mentem haza és a kis feleségem vonattal jött este. Kimentem elé a vasútállomásra és szíjjelfagytam. Még csak be sem mondták, hogy a 18.05 helyett 18.30-kor fog beérkezni a vonat. Mondtak mindent, de ezt valahogy elfelejtették. Úgyhogy a vasút is szívás, csak másként. Az autóban legalább annyi megvan, hogy melegben és kényelemben üljük végig a dugót, közben hangoskönyvet hallgatunk.

De a mai napon azért nekem és kis feleségemnek is elfogyott a türelmünk, mert 7.27-kor értünk a Szentmihályi úthoz (50 perc volt ez Szobtól) és onnan meg 8.40-re értem be a Lehel utcába. Azaz 1 óra és 13 perc alatt. És nem volt semmi az M3 bevezetőn, csak a Róbert Károly körútra kanyarodó sáv állt valamiért (és a Róbert Károly körút...) és ez elég volt ahhoz, hogy egy kellemes órát üldögéljünk még vagy tízezer emberrel együtt...
(Lapzárta után érkezett: a Róbert Károly és a Lehel sarkán nem működött a lámpa, ezért volt dugó. Egy faszi baszkurálta a lámpa vezérlő dobozát, a forgalmat még véletlenül sem irányította rendőr. MINEK IS, hadd szopjon az a pár százezer ember, akiket érintett a dolog...)

Az ilyenek nem hiányoznak és tényleg az lesz, hogy elkezdek TMC-zni, azaz figyelni fogom az online forgalmi adatokat és a közlekedési kamerákat. Hátha ezzel megúszok ezt-azt, bár Budapesten ha valami bedugul, akkor az egész város bedugul azonnal. Az ügyeskedés arra jó, hogy ne 78 percet, hanem 40 percet késsünk.

Summa summarum: bele kell ezt is kalkulálni a közlekedésbe, ha reális képet akar kapni az ember.

 

A következő dolog a ház és az azzal kapcsolatos szívások.

Tudom én, hogy egy ház az nem egy lakás és hogy egy házban - főleg használtban, de mesélik, hogy vadiújban is - vannak teendők. Viselem is ezeket és többnyire élvezem is az elvégzett munka örömét, a megjavult dolgokat, a megszépült dolgokat. Élvezem, hogy amit csinálok, azt magamnak csinálom. Én fogom élvezni. Így nem nagy teher, de azért vannak mélypontok.

Tegnap előtt amikor hazaértünk egy igen fárasztó nap után, konkrétan kakaszag fogadott a házban. De olyan átható, hogy felfordult a gyomrunk.

És az volt benne a legrosszabb, hogy nem tudtuk, mitől. Azt gondoltuk, hogy valami olyan hiba, ami megint nagyon sok pénzünkbe fog majd kerülni.

De szerencsére nem. Az történt ugyanis, hogy meghibásodott valami a szennyvíztelepen és amikor újraindították a szivattyúkat, a hirtelen jött nyomáscsökkenés (vákuum) megszippantotta a rendszert és az meg megszippantotta a ház(ak) belső rendszerét is. Így kiszippantotta a bűzelzárókból a vizet, ami miatt a szag fel tudott szivárogni. Mondják, hogy ez 2-3 évente fordul elő. Szerencsére.

Mindenesetre nagy szívás volt este fél tízkor szellőztetni és hidegben lefeküdni és nem kívánom senkinek azt a tehetetlenség érzést, ami egy ilyen ismeretlen dolog miatt fogja el az embert.

Túl vagyunk rajta és ma venni fogok egy olyan fedelet a padlóösszefolyóra, ami hermetikusan zárható és akkor nyitjuk majd ki, amikor valamit szeretnénk lefolyatni. Mert a fürdőszobai padlóösszefolyó miatt én egyébként is érzek csatornaszagot néha, ami egyébként a kádból kifolyt szappanos víz szaga, de engem akkor is idegesít. Ennek a problémának a kiküszöbölése szerencsére forintos tétel.

 

Nem úgy a fűtés és azon belül a radiátorok csobogásának ügye. Az jobban fog fájni anyagilag.

Nem tudom, az előző tulaj hogy bírt itt élni így, de minket nagyon idegesít, hogy bármit csinálok, a radiátorok csobognak. Levegős a rendszer, tudom. De mitől? És miért van az, hogy néha csobog, néha meg nem? Már mindent megpróbáltam és most jön majd a szakember. Majd egy fűtésszerelő megmondja, mi a hiba és mennyibe fog fájni a kijavítása. Valószínűleg a légtelenítő szelepek vannak beállva, bevízkövesedve és ezért nem tudnak légteleníteni. Mindnesetre jelenleg csobogásban alszunk, helyesebben éjjelente, amikor elindul a keringetőszivattyú, arra ébredünk.

 

De mindezen szívások kiküszöbölhetőek és akármennyire is idegesítőek, meg sem közelítik azokat, amiket Budapesten, a panelban éltünk át.

 

És ez a lényeg.