Még az is lehet, hogy ez a két mondat elmondana mindent és nem is kellene cizellálnom jobban. De mivel a blog nekem terápiás jellegű is, azaz kiírom magamból a keserűséget, hát csak leírom nektek, hogy miért is vagyok elkeseredve annyira.
Aki nem szereti a "negatív" gondolatokat, az most fejezze be az olvasást. Előre szólok...
Egyébként az egyik nagy bajom az, hogy olyan emberek, akiket a barátomnak gondolok, kiröhögnek, amiért egy kütyü a padlóra tesz. Meg viccet csinálnak a nyomoromból. Olyan dumákat kaptam, hogy "Nem ez a legfontosabb az életben", meg hogy "Te vonzod be az ilyeneket", meg hasonló, kiskegyedes bölcsességek.
Mindennapi pszichológia kezdőknek.
Tehát akkor a telefon azért romlott el, mert bevonzottam...
Ezt azért nem veszem be.
Azt elfogadom, hogy magát az elromlást én negatívan kezelem és állhatnék hozzá úgy is, mint egy kalandhoz. Csak valahogy nem megy.
Íme az indokaim, hogy miért is:
Amikor fiatalabb voltam - de még akár egy éve is -, nagyon sok hobbim volt. Megengedhettem magamnak, hogy pár olyan dologra költsek, amiket csak az élvezet kedvéért csináltam. Amikből nem jön pénz, sőt inkább viszik a pénzt. A hobbi egyébként már csak ilyen.
Aztán szépen lassan elkezdtem ezeket a hobbikat visszavenni és gyakorlatilag alig maradt néhány. Meg aztán tél is van, így a szabadban űzhető dolgok nagy része kiesik.
Ha összegzem a hobbijaimat, gyakorlatilag a Note II maradt meg, mint egyetlen. Amellett természetesen, hogy kemény munkaeszköz is, de erről később.
A Note II - de nagyjából igaz volt ez a többi okostelefonomra is - egy olyan svájci bicska volt az én életemben, amivel - mint MacGyver - bármit meg tudtam oldani. Ezért olyan szinten épült be a mindennapi rutinba, hogy gyakorlatilag percenként használtam. Határtalanságot adott nekem, mert mindent tökéletesen oldott meg.
Kompromisszumok nélkül. Unalmasan tökéletesen. Én meg ebben a témában nagyon szeretem az unalmat...
Felpörgette a tempót és végre egyszer az életben olyan gyorsan mentek a dolgok, mint amilyen gyorsan az agyam pörög. Nem kellett visszalassulnom, botladoznom. Száguldottam.
Na, ez a száguldás hiányzik.
Amikor ugyebár szombaton délután elromlott, nem tehettem mást, minthogy az egyetlen olyan helyen, ami nyitva volt, gyorsan vettem egy dublőrtelefont.
A dublőrtelefon kifejezés azt jelenti, hogy amíg emez nem javul meg, addig valahogy kihúzom vele. Az volt a célom, hogy az Android dolgok működjenek és kész voltam némi kompromisszumra is. Hogy lassabb lesz, arra számítottam, hiszen a Note II a leggyorsabb telefon ami jelenleg létezik.
Helyesebben inkább úgy fogalmaznék, hogy számítottam arra, hogy ha nem egy másik Note II-t vásárolok, akkor mindenképpen visszalépés lesz, akármi is lesz az.
Elfogadtam tehát ezt a kompromisszumot főleg azért, mert arra számítottam, hogy ahogy a Samsung ígéri (behazudja) a weboldalán, a prémium készülékemet gyorsan megjavítják és ha az egy nap túlzásnak is tűnt, de talán pár napon belül visszakapom és vele a digitális életemet is.
Ezzel szemben ma ugyebár január 4-e van, 19 napja nem működik a Note II... Hírem se lenne róla... Ennyit a prémium szolgáltatásról.
Illetve azért itt ne álljunk meg, hiszen vannak még érdekes fejlemények, amikre azóta derült fény.
Konkrétan annyi történt, hogy bár azt ígérték a Telemax Kft-nél, hogy a készüléket lehetőleg péntekre megjavítják (december 21-re), már december 21-én csak annyit tudtak közölni velem, hogy a készülékhez alkatrész kell, így karácsony és szilveszter között lesz kész. Nem tudom, mire számítottak. Hogy kézrátétellel megjavul?
Természetesen karácsony és szilveszter között nem történt semmi. Nem hívtak fel, hogy ígéretüktől eltérően mégsem lesz semmi, nagy kuss volt. Gondolom, mindenki szabadságon volt és élvezte az ünnepeket. Mivel én magam is szabadságon voltam és élveztem az ünnepeket, nem is tartottam nagyon fontosnak sürgetni őket. Bár nem profizmus egyébként magánjellegű dolgok miatt kiszúrni az ügyféllel, de arra már rég rájöttem, hogy ez a buherakáefté a gyártelepre kirakott hangárszervizével bizony nem profi. Sajnos a Samsung még nem jött rá erre és továbbra is velük rombolja a márka imidzsét, de ez az ő bajuk.
Szóval nem hívogattam őket, ami egyébként felesleges is lett volna, mert úgysem veszi soha senki fel a telefont.
A karácsonyról és az újévről szánalmas fotóim vannak és az ünnepek úgy teltek, hogy még egy SMS-t sem próbáltam írni senkinek, mivel a dublőrtelefonnak még ez is gondot okozott. Kezdve ott, hogy egy normális magyar billentyűzetet nem lehet rá feltelepíteni, így a fos Swype-al szoptam és szopok azóta is. Imádom, ahogy félregépel és kínszenvedés vele egy egyszerű mondat begépelése is... Ezt a "kitalálom mit akarsz írni" dolgot nem nekem találták ki...
Nem beszélve arról, hogy a dublőrtelefon fényképezőgépe is olyan szánalmas, hogy a kedvenc szórakozásom, a fényképek megosztása is lehetetlen vele.
Eleve fos a fénykép, amit csinál, sehol nincsenek a színek és full napsütésben is elmosódott a fotó, de a telefon rész is olyan gyenge, hogy míg a mellettem álló húgomnak és a feleségemnek a telefonján full térerős HSDP adatkapcsolat volt, addig ezen a szaron csak GPRS. Azzal meg meg sem próbálja az ember az amúgy is szar fotót feltölteni. Nem égetem magamat ugyanis...
Szóval ez a szórakozás kilőve.
A közösségi hálókra is eléggé rá vagyok kattanva, de ezeket sem tudtam használni róla. Ugyanis a G+ például nem jelzett, hogy valami bejegyzés történt. Ha véletlenül megnyitottam a G+ klienst, akkor is azt mutatta, hogy nincs új bejegyzés. Csak ha a kliensen belül rányomtam a frissítésre, akkor ugrott elő az a 20 dolog, ami természetesen megtörtént a háttérben, csak én nem tudtam róluk...
A Facebook kliens is szánalmasan működik, ez sem frissít a háttérben és fél perc alatt nyílik meg. A hírfolyam hiányos, azaz a számítógépen látott bejegyzések a telefonon csak részben jelennek meg. Ha egy képhez megjegyzést fűztek, azt 10-15 másodperc előcsalogatni.
Úgyhogy a mobiltelefonos Facebookozást is abbahagytam, mert csak felidegesítettem magamat mindahányszor próbáltam.
Mindezeket azért nem képes megcsinálni, mert a kedves gyártó, a Motorola kispórolt belőle egy 2 dolláros alkatrészt és így a memória, ezesetben a RAM, SEMMIRE NEM ELÉG.
A ROM sem elég semmire, mert az amúgy is szánalmas kis tárba a T-Mobile még olyan elengedhetetlen alkalmazásokat nyomott bele, amiktől NULLA, ZÉRÓ, NIENTE, NICHS, RIEN a rátelepíthető alkalmazások száma. Így az ember bár soha nem fogja használni az iwiw-et, de miatta például nem telepíthet fel egy normális billentyűzetet. Amúgy gratulálok ehhez a T-Mobile-nak...
Maradt tehát a laptopom.
Még isteni szerencse, hogy az Invitel a vonalas internetem mellé adott egy sticket is, így havi 500 forintért van 2 GiB mobilinternetem, ami megy is Devecserben - ellentétben a T-Mobile mobilinternetjével - és a szüleimnek áprilisig van a T-hez hűségnyilatkozatuk, így egyelőre nálam maradt ez a stick. Ezzel és a Vaio-val tudtam hát netezni, bár szégyen, hogy 2012-2013-ban még laptopot kell elővenni egy ilyen művelethez. Ez nekem egy masszív 3-4 éves visszalépés. Na mindegy, szerencsére a Vaio állati jó gép, és mivel nem vinyó van benne, hanem SSD, készenléti állapotból 5 másodperc alatt felpattan, így nem akkor a szívás ránézni vele a netre. Az akkuja is bírja rendesen, így többnyire egy napot végigbírt és legalább napközben nem kellett konnektorra dugdosni. Vele húztam ki ezt a 19 napot, nélküle teljesen romokban lenne a digitális életem.
Amúgy december 18-án volt még egy tanórám, ahol viszont szerencsére már nem oktattam, csak konzultáltunk a januári vizsgára, így nem kellett szégyenszemre számítógépről balfaszkodnom.
Mert ugyebár nálam egy óra úgy néz ki, hogy előveszem a telefonomat a zsebemből, rádugom a HDMI kábelt és megy a kivetítőn a prezentáció. Amellett, hogy ez gyors, kényelmes is és nem kell magammal még táskát sem vinnem.
Na, a Note II nélkül visszajött a laptoptáska, ami megint csak visszalépés. Még szerencse, hogy más ügyek intézése miatt volt nálam mindig pár mappa, így legalább a tudat az volt, hogy nem csupán a laptop miatt cipelem a táskát. Így könnyebb volt elviselni.
Azt már nem is mondom, hogy természetesen a helyzetem megosztása sem működik a háttérben és barátaim mondják, hogy hetek óta Szobon mutat a Google Maps. Ez van. Nem működnek a helyelőzmények sem, így fogalmam sincs, mikor és merre jártam. Pedig ezt a funkciót használtam ám a menetlevelek kitöltésénél... Most meg jegyzetelhetnék papíron, azt meg NEM FOGOK. Így marad a saccószkópos módszer. Szerencsére ezen időszak nagy része szabadság volt, így ebben sem szenvedtem túl sok hátrányt.
Igaz, anyukám úgy teszi be a kaját a sütőbe, hogy előtte megnéz a térképen, így most reklamált is, hogy még Szobon mutat a térkép. Ilyen az, amikor az ember megszokja a jót...
Azt hiszem a mélypont egyébként akkor volt, amikor Vácon a Jysk-et szerettük volna megtalálni, de a cég weboldalán egy helyrajzi szám szerepelt csak. Nos, esélyem nem volt egy Google Maps-et felhívni, illetve arra még volt esélyem, de azon keresni már lehetetlen. Ugyanis elfogy a memória és kifagy a telefon. Ahogyan egy kutya közönséges böngészést sem lehet megtenni vele, mert elfogy a memória és kifagy a telefon.
Amúgy meg az elmúlt 19 napban nagyjából naponta van olyan, hogy hív valaki és nem csöng ki, pedig Budapesten vagyok és full térerőn. Csak elfogyott a memória és nem tudott kicsengeni a telefon. Ilyenkor szerencsére jön egy SMS, már ha nem fogy el a memória és nem fagy ki a telefon... Jó esetben fél óra múlva észreveszem, hogy valaki keresett és visszahívom. Rossz esetben órák múlva...
Szóval a dublőrtelefonom - Motorola Defy Mini - ALKALMATLAN bármire is.
Folyamatos stresszt okoz, nagyon elégedetlen vagyok vele.
FOSCH!
Miután a tavalyi év eltelt, gondoltam é, hogy a szerviz is elkezd dolgozni és talán a héten lesz valami a Note II-ből.
Azt gondoltam, hogy a december 20-án megrendelt alkatrész megérkezett karácsony és szilveszter között, január másodikán a raktárból kihozzák és január 3-án mehetek a telefonért.
Gondoltam ezt azért is, merthogy az átvételkor maga a szervizes hölgyike közölte, hogy ez az első Note II-es, amit javításra hoztak be, így gondoltam én, nem áll semmi az én "Prémium" kategóriás készülékem előtt.
Mivel 2-án és 3-án sem volt semmi mozgás, gondoltam megkérdem már a szervizt, hogy mizu.
Gondoltam.
Ugyanis a karácsonyi dömping okán - gondolom én - mostanra úgy alakították ki a telefonos rendszert, hogy az ember EMBERREL nem beszélhet. Egy 23-as körzetszámú telefonszámot hívhatsz és én magam nagyjából 30 percet töltöttem el azzal, hogy végighallgattam a lerázó bullshitet, reménykedve abban, hogy valahol valakivel tudok beszélni, aki felvilágosítást ad nekem arról, miért is nincs hír a 20 napja leadott készülékemről.
Hát, nem tudtam senkivel beszélni.
Így aztán felhívtam a Samsungot, ahol egy kedves és udvarias női hanggal beszélgettem fél órát. Csak az ő türelmének köszönhető, hogy sem nem ordítottam, sem nem káromkodtam, hanem bár kicsit felfokozottabb hangvételben, de sikerült elmondanom neki, hogy mennyire fel vagyok háborodva ezen az egészen.
Annyit tudott tenni, hogy ő maga felhívta a Telemax-ot és ő maga megérdeklődte IMEI szám alapján, mi van a telefonommal.
Alkatrészre vár - mondta a kis hölgy, miután úgy 2-3 óra múlva visszahívott.
Tehát december 19-e óta nem ért ide az alkatrész?
Amúgy a Telemaxnak van weboldala, ahol az IMEI és a megrendelő lap alapján megnézhetjük, mi van a készülékkel. Az a weblap azt mondja, hogy javítás alatt. Ezt meg magamtól is tudom, merthogy még nincs nálam... Arra lettem volna kíváncsi például, hogy mi baja van és azt kábé meddig fog tartani kijavítani. Szegény ember az, aki már ígérni sem tud... nos ők nem ígérnek semmit.
Mindenesetre, ha már a Samsung automatája bemondta, hogy a beszélgetést minőségbiztosítási céllal rögzítik, hát én ékes magyarsággal elmagyaráztam a kis hölgynek, hogy mennyire is méltatlan mindez az ügyintézési mód és mindezen körülmények a piacvezető Samsung céghez.
Talán megértette, hogy a hívásom segítő szándékú, hiszen eredményt attól rövidtávon nem vártam. Csupán azért telefonáltam, mert ha mindenki kussol és elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, akkor SOHA nem fognak azok megváltozni.
Márpedig a dolgok így nincsenek jól.
Az nincs jól, hogy egy országban NINCS alkatrész egy csúcskategóriás, prémium készülékhez. Hogy Hollandiából kell megrendelni...
Hogy egy országban nincs egy darab helyettesítő telefon, hanem egy alsókategóriás Galaxy Ace-szel szúrnák ki a szerviz miatt a csúcskészülékét heteken át nélkülözni kénytelen ügyfél szemét...
Hogy egy piacvezető cégnek nincs SAJÁT szervize, ami CSAK A SAJÁT készülékek javításával foglalkozik és nekem - nekünk - ki kell várnunk, amíg a sok fos megbuherálása után a mi készülékünkre is rákerül a sor. A sok fos alatt értem azokat a márkákat, amelyeknek a szer vizelését (sic!) a Telemax ellátja, gondolom hasonló színvonalon...
Az nincs jól, hogy az egyik ügyfélnek a másikra, a másik ügyfélnek meg az egyikre hivatkoznak.
És az sincs jól, hogy nekem egyáltalán ezekről a dolgokról tudnom kell.
Ne tessenek haragudni, de NEM ÉRDEKEL, ki és hogyan csinálja meg a telefonomat. Egyet várok el, hogy a vásárlásnál ígért feltételekkel és idő alatt legyen meg.
Ha már elromlott...
Merthogy az megint egy másik kérdés, hogy egyre ismertebbé válik az a hiba, amelynek következtében a Samsung PRÉMIUM készülékeinél beáll az úgynevezett "hirtelen halál". De ez egy másik kérdés, ami egyébként a márka iránti bizalomban, illetve annak meggyengülésében fog jelentkezni.
Szóval az ember azt várná el, hogy ha egy gyártó magát piacvezetőnek kiálltja ki, akkor VISELKEDJEN IS ÚGY.
Mert ez a viselkedés nem méltó a Samsunghoz.
Pont.
Ps.: Arra egyébként kíváncsi leszek, hogy valaki valaha legalább szóban ELNÉZÉST fog-e kérni tőlem azért, hogy az egy napra ígért javításból egy HÓnap lett...
Ps of ps:
Ma 12.57-kor kaptam egy SMS-t, hogy a készülék kész, mehetek érte. Elmentem. Nem üvöltöttem, nem is tettem megjegyzést. Ugyanis akik a szervizben szopnak a budaörsi, vagy inkább törökbálinti pusztában, azok nem tehetnek semmiről. Ráadásul udvariasak és aranyosak is, így pont velük, nem fog üvölteni az ember.
Nem is ezért írok még egy utóiratot.
Inkább azért, mert továbbra is elvárnám, hogy valaki elnézést kérjen tőlem. Ez ugyanis sem élőszóban, sem írásban, sem telefonon nem történt meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése