Milliós károkat okoz egy vasúti átkelőben nem működő sorompó

Ha az ember nem számol utána, nem is érti, miért probléma 20 perc késés. Íme a levelem a MÁV-Start ügyfélszolgálatának a témában:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Többször jeleztem Önöknek, hogy Gödön nem működik a vasúti kereszteződést biztosító lámpa. Önök többször válaszolták, hogy a hibát kijavították.

Ezzel szemben ma reggel is álló sorompó mellett kellett lépésben áthaladnia a Z70-es vonatnak, amellyel Szobról indultunk 05.55-kor és amelynek 06.54-re kellene beérkeznie a Nyugatiba.

A hiba miatt a vonat megint 20 percet késett!!!

Felhívom figyelmüket, hogy ez a vonat maximális kihasználtság mellett közlekedik. Minden ülésen ülnek utasok és az ülések között is tömött sorokban állunk.

Ez azt jelenti, hogy körülbelül 500 ember mai reggelébe csempésztek 20 perc késést. Ez azt jelenti, hogy csak ez a vonat 10000 percet vett el az utasok életéből. Ez 166 óra, azaz 7 nap. 8 órás munkanappal számolva ez 21 munkanap. Ami az átlagos munkahónapokat tekintve pontosan egy hónap.

A Budapesti átlagkeresettel számolva ez 240.000,- forint

Ez a vonat ennyi kárt okozott ma a gazdaságnak.

Feltételezem, hogy a mai napon minden egyes vonat, amely ebből az irányból fog érkezni hasonló késéseket szed össze.

Azaz, egy vacak lámpa miatt ÉVEK ÓTA naponta milliós károkat okoznak nekünk, utasoknak közvetlenül. És közvetve Magyarországnak.

Kérdésem, hogy nem kellene végre megjavítani ezt a nyamvadt lámpát?

Meddig akarják még rabolni az utasok idejét?

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

A 10000 forintos túl nagy bankjegy a CBA-nak

Bemásolom ide a CBA ügyfélszolgálatnak írt levelemet, okulásul:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon 06.10 órakor vásároltam a CBA Extra Klasszis Csemege üzletben Budapesten a Falk Miksa utca és a Balaton utca sarkán.

A vásárlás során egy liter tejet kívántam kifizetni, de a pénztárnál vettem észre, hogy csak 10000 forintos bankjegy van nálam.

A pénztáros hölgy ekkor azt mondta, hogy adjak másikat, mert ebből nem tud visszaadni.

Én mondtam, hogy sajnos nincs nálam más pénz.

Azt mondta, hogy így már most reggel az összes 1000 forintosát ide kell adnia.

Én mondtam, hogy ha jól tudom, a 10000 forintos egy elfogadott fizetőeszköz, így legyen kedves elfogadni.

Ekkor azt mondta, hogy a 100 forintos is elfogadott fizetőeszköz és megfenyegetett, hogy abban fog visszaadni.

Ekkor nálam kissé elszakadt a cérna és hangomat kissé felemelve azt találtam mondani, hogy "Leszarom, csak csinálja már, mert sietnék".

Erre nem vagyok büszke, itt is elnézést kérek érte.

Ekkor a hátam mögött megjelent egy férfi kolléga és fenyegető hangsúllyal azt kérdezte, hogy "Van valami probléma?"

Én mondtam neki is, hogy az a probléma, hogy a kolléganő nem akar nekem visszaadni.

Ekkorra a kolléganőjük valahogy mégis visszaadott, 4 darab 1000 forintost, egy darab 5000 forintost egy 500 forintost és egy darab 200 forintost.

A kasszába nézve azt láttam, hogy bőven maradt még 1000 és 5000 forintos bankjegy is.

Ezután távoztam, de az utcára lépve eszembe jutott, hogy ez a kolléganőjük máskor is viselkedett így velem és miatta eddig is csak akkor jöttem ebbe a boltba, ha nagyon muszáj volt és ha csak tehettem, másik üzletet választottam. A stílusa ugyanis teljesen alkalmatlanná teszi a munkára, amit végez. Korábban például kioktatott arról, hogy miként kell használni a pay-pass kártyámat, mert első érintésre nem fogadta el a termináljuk. Egyébként az OTP egyes kártyáit a CBA terminálok nehezen, vagy nem fogadják el érintősnek, ezt megfigyeltem más boltokban is. Semmiképpen nem indokolt tehát az sem, hogy a vásárlót kioktató hangnemben utasítsák rendre, miközben a terminál a hibás...

Sorolhatnám még, de a lényeg annyi, hogy minden egyes alkalommal, amikor az üzletben jártam, ért valami atrocitás a kolléganő részéről, és ezt megelégelve az utcáról visszafordultam és kikértem a vásárlók könyvét.

A vásárlók könyvébe az esetet beírtam, de a rendelkezésre álló hely miatt azt nem tudtam kifejteni eléggé, illetve a kitöltés után azt láttam, hogy a másodpéldány, ami ott maradt az üzletben, alig olvasható.

Ezért gondoltam, hogy észrevételemet megteszem itt, ebben a formában is.

Amit javasolnék:

1. Ha reggel nincs elég váltópénz a kasszában, arra intézkedjenek. Semmiképpen nem a vevőnek kell megsínyleni azt, ha véletlenül nagyobb bankóval fizetne. Fizethettem volna 20000 forintossal is, akkor talán meg is lincselnek?

2. A kolléganő figyelmét hívják fel arra, amit magától tudnia kellene: Önök a vevőkből élnek, a kolléganő a fizetését is a bevételből kapja.

3. Kifejezetten javaslom, hogy a kolléganő viselkedését valamilyen módon szankcionálják és kérem, hogy erről engem értesítsenek. Azt gondolom, hogy a szép szóból nem ért, az eset után meg van győződve arról, hogy nem benne van a hiba, hanem "megint egy hülye vevővel találkozott". Mindaddig bennem marad a tüske, amíg nem tudom azt, hogy ezt a viselkedést Önök sem tartják elfogadhatónak.

4. Kifejezetten gratulálok az üzletvezetőjük hozzáállásához, aki próbálta enyhíteni a légkört, többször elnézést kért. Én is elnézését kértem, hogy nem megfelelő szavakat találtam használni és végül is kevésbé idegesen távoztam. A Boltvezetőjük profi, az Ő hozzáállása példás. Kérte, hogy azért járjak majd még be a boltba, de mondtam neki is, hogy sajnos amíg a kifogásolt viselkedésű kolléganőt látom a kasszában, én más boltot fogok választani.

Elnézésüket kérem, hogy ilyesmivel zavarom az ügyfélszolgálatot, de azt gondolom, az esetből talán lehet levonni következtetéseket és jobbá lehet tenni a szolgáltatást. A történtek után vártam egy napot, hogy az ügy bennem leülepedjen és indulatmentesen tudjak rá visszanézni, de így egy nap távlatából is azt látom, hogy ez a hozzáállás így nem jó, tenniük kell valamit.

Nem gondolom, hogy mindenféle ügyekkel a fogyasztóvédelemhez kellene fordulni, talán Önök is meg tudják ezt oldani, ha van információjuk.

Csak azért írtam most.

Megértésüket és segítségüket megköszönve, tisztelettel:

Metropolitan Eurocity - ázsiai állapotok

A Máv-Start ügyfélszolgálatának küldött levelemet változtatások nélkül bemásolom ide.

Íme a tegnapi kaland:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

2019.09.30-án viharkárok miatt több Metropolitan Eurocity járat kimaradt a Nyugati pályaudvarról Prága felé.

Volt alkalmam átélni a káoszt, amelyet ez a kimaradás okozott és néhány gondolatomat hadd osszam meg Önökkel, segítő szándékkal.

A Nyugatiba érkezve a EC nem állt a szokásos vágányon 15.20 körül, ebből már azonnal gondoltam, hogy valami nincs rendben.

Aki viszont nem ismerős errefelé, mert mondjuk turista, az 15.20 órakor, a vonat indulása előtt 20 perccel semmilyen információt nem kapott.

Az 1-8 vágányok végén lévő kijelzőkről sem, sem pedig a nagy kijelzőkről. Sehol nem volt a beérkező vonatoknál látható az érkező vonat késése, amely ment volna vissza, sem az induló vonatoknál nem volt látható a késés.

15.25 órakor indul egy G70-es vonat a 6. vágányról, 15.20-kor még ez volt kiírva a vágány végén és a nagy kijelzőn is.

A vágányok mellett tanácstalan turisták lézengtek, a kalauzok és az egyéb földi személyzet nem tudott segítséget nyújtani a külföldi utasoknak.

Ennek a fő oka az volt, hogy SENKI nem beszél magyaron kívül egy nyelvet sem.

Néhány utas, köztük én is próbáltuk eligazítani a külföldieket, miután a kalauzoktól megtudtuk, hogy a 15.25-ös G70-est eltolták 15.40-re és azt ajánlják a turistáknak, hogy azzal menjenek ki Szobig, a határon fogja őket várni a vonat, amelyet a késés miatt visszafordítanak onnan és nem jön be a Nyugatiba.

Én ezt nagyjából 30 turistának lefordítottam angolra, akik fel is szálltak a G70-esre. Többen az első osztályt keresték. Megmondtuk nekik, hogy az nincs.

Hangsúlyoztam a turistáknak, hogy Szob az utolsó állomás, tehát ott szálljanak le, ahol a vonat végállomásra érkezik és nem megy tovább.

A hangosbemondón egy női hang közben többször bemondta, hogy a 15.25-ös G70 nemsokára indul, miközben ekkor már bőven 15.40 volt. Azt egyszer sem mondták be, még magyarul sem, hogy ezt a vonatot késve indítják, így még a magyarul tudók is találgattak, mi is a helyzet.

Ezután mi is, a feleségemmel felszálltunk a G70-esre és elutaztunk Szobig.

Szob alsón azt látom, hogy a turisták egy része (nagyjából 10 fő) leszáll a vonatról.

Mert a táblán azt olvasták, hogy Szob-valami és arra gondoltak, hogy megérkeztek.

A kalauzok nem figyelmeztettek senkit, én pedig mire észbe kaptam, a vonat már zárta is az ajtókat. Így ezek a turisták húzhatták a gurulós bőröndöt végig Szob alsóról Szob állomásig, ami nagyjából 1 kilométer és bőröndöt húzva 20 perc.

Ha benn állt volna az EC Szobon, lekésték volna.

De nem állt benn.

A vonatunkat a 6. vágányra vitték be, ahol nincs magasított peron, így a nagy csomaggal érkező turisták alig tudtak leszállni a vonatról.

Valahogy mégis sikerült mindenkinek és a lábukat sem törték ki a kihívásokkal küszködő vékony peronon.

A vonat elejéhez érve azt láttuk, hogy a turisták egy része a benn álló Z70-esre száll fel, ami menne vissza Budapestre a 4. vágányról.

Azért tették ezt, mert a mi beérkező vonatunkon kívül a 4. vágányon állt egyedül vonat és Budapesten azt ígérték nekik, hogy megérkezve ott fogja őket várni az EC.

Nagy nehezen sikerült mindenkit lebeszélnem arról, hogy felszálljanak a Z70-esre.

A szobi HATÁRállomáson sem beszélt senki angolul.

Ekkor határoztam el, hogy ott maradok és segítek, így az ezt követő eseményekről is első kézből tudom leírni a tapasztalataimat.

Itt már úgy 17.00 körül járunk az időben.

A személyzettől próbáltam információt kérni arról, hogy mit lehet mondani a turistáknak, de a személyzetnek alig volt információja.

Annyit megtudtam és le is fordítottam, hogy vihar miatt valahol Szlovákiában vagy Csehországban járhatatlanok a sínek, ezért késik a vonat.

Ezután azt javasoltuk a turistáknak, hogy a váróteremben és annak környékén várjanak, ahol hallják a hangosbemondót.

Több turista kérdezte, hogy van-e Szobon hotel. Szobon nincs hotel.

Több turista kérdezte, hogy van-e Szobon taxiállomás. Szobon nincs taxiállomás.

Kérdezték, hogy van-e a közelben étterem. Szobon két étterem van, mindkettő 1 kilométerre a vasútállomástól.

Így a turisták nagy része a restiben várakozott.

Többen kérdezték, hogy a kihelyezett csapból ivóvíz folyik-e, lefordítottam nekik, hogy igen. CSAK magyarul van kiírva az ivóvíz, más nyelven nincs.

Keresték a WC-t, amely szintén nincs kitáblázva megfelelően.

A legtöbben próbáltak volna kommunikálni az állomásfőnökkel, ezért az ajtója előtt álltak meg, akadályozva ezzel a szabad közlekedést.

Ettől kolléganőjük kissé ideges volt és magyarul kiabált a turistákkal, hogy engedjenek neki utat. Ők ezt nem értették, lefordítottam nekik.

Ezután próbáltam többször információt kérni az állomás személyzetétől, de nem volt nekik.

Nem tudták, hogy mikor lesz az első vonat, ezért egyébként nem is hibásak, mert a szlovák fél nem küldött tájékoztatást.

Az első információ nagyjából 18.30 körül érkezett arról, hogy a szlovákok kiküldtek egy felderítő csapatot, hogy megnézzék, miért nincs áram a vezetékekben. Ekkor derült az ki, hogy a hiba viszonylag közel van, Párkány és Szob között.

Ezt elmondtam a turistáknak, akik azt kérdezték, hogy ez jó, vagy rossz?

Nem tudtam válaszolni nekik.

Az egyik szlovák hölgyet felhívta egy ismerőse, aki a szlovák vasútnál dolgozik és ő mondta először, hogy a hibát megtalálták, dolgoznak rajta. Ez már 19.00 körül volt.

Ez nem hivatalos info, így ezt fenntartással kezeltük.

Közben a vasútállomás hangosbemondója többször bemondta, hogy több Metropolitan EC érkezik és indul tovább.

A turisták már örültek ennek, de mint kiderült, ez az előre beprogramozott infó, amit NEM LEHET törölni a rendszerből, a gép bemondja, amikor eljön az ideje.

Ez nagyon megzavarta a turistákat, akik minden információmorzsának örültek volna.

A kijelző közben folyamatosan azt mutatta, hogy a vonat késik ugyan 50 percet, de jön.

Mint megtudtam, ezt is a forgalmi irodából vezénylik és semmi infójuk nincs a vonatról, így időnként rátesznek kézzel pár percet a késésre.

Ez is nagyon megzavarta a turistákat.

Aztán valamikor 20.00 körül kaptunk egy olyan információt, hogy a vonat (amelyik szlovák irányból jön) egy órán belül megérkezik, ez már biztos.

Ezt megkérték a kollégáik, hogy mondjam be a hangosbemondón angolul, ezt meg is tettem.

Ekkor a forgalmista kolléganő azt az infót kapta, hogy közben egy másik vonat is elindult a Keletiből, amely már Vácnál jár. Ezt nem telefonon közölték vele, hanem a rendszerből olvasta ki.

Végül ez a vonat érkezett meg hamarabb, az ekkor már elgyötört turisták erre szálltak fel.

De még ekkor is volt egy kisebb káosz, mert többen nem számítottak rá, hogy az ígért 1 óra helyett 35 perc múlva érkezik egy vonat, így majdnem lemaradtak, mert a restiben üldögéltek, ahová senki nem szólt be nekik. Én kiabáltam a peronról, ahol a többi turistának segítettem felszállni, így végül mindenki meghallotta és nem maradt le senki.

Arról, hogy ez a vonat meddig megy, semmilyen infó nem volt, azt ígérték, hogy a vonaton kapnak majd további felvilágosítást.

Nem sokkal 21 óra előtt a vonat kigördült az állomásról.

Összegezve:

1. Egy nemzetközi vonalon senki nem beszél angolul.

2. A Nyugati pályaudvaron az utastájékoztatás csapnivaló.

3. Az külföldi utasokat kiküldik Szobra úgy, hogy fogalmuk sincs arról, mikor indul újra a közlekedés.

4. Szobon nincs sem hotel, sem taxi, sem busz, amellyel legalább Párkányig vagy Esztergomig el tudnának jutni, ahonnan lett volna esély továbbhaladni.

5. Annak ellenére, hogy a probléma Párkány (Sturovo) és Szob között volt, senki nem intézkedett, hogy az utasokat vonatpótló buszokkal vigyék át Párkányba, ami 10 kilométerre van.

6. Az utasok ezért aztán a Szobi lepukkant állomáson üldögéltek nagyjából 4 órát egy 10 perces út miatt.

7. Egy határállomáson senki nem beszél angolul.

8. A határállomáson a hangosbemondó szoftver sem tud angolul, nem lehet vele angol tájékoztatót összeállítani.

9. A szlovák és a magyar vasutas szakemberek nem tartják a kapcsolatot, nem jön semmi infó.

10. A határállomáson nincsenek megfelelő feliratok, még az ivóvíz sincs feliratozva.

11. Az utastájékoztató rendszer hamis információkat ad, amivel még jobban összezavarják az amúgy is elveszett külföldit.

12. A személyzet idegesebb, mint a turisták és magyarul üvöltözik a külföldi utassal.

13. Az EC vonatokon a hangosbemondás pocsék, a pótló vonatokon EC-t pótló vonaton egyáltalán nem tájékoztatják az utasokat megfelelően, miközben a jegyükből látszani kell, hogy ők külföldre mennek.

13+1. Az ilyen, időjárás okozta események gyakorisága csak növekedni fog, hamarosan minden héten lesz ilyen eset, amire nincsenek felkészülve.

Mivel olyan ember vagyok, aki problémát csak akkor vet fel, ha arra megoldást is javasol, hadd osszam meg néhány ötletemet, megfontolásra, szintén pontokba szedve, amelyek számozása megegyezik a felvetett problémák számozásával. Tehát:

1. Értem és elfogadom, hogy kevés a munkaerő és annyi pénzért nem találnak angolul beszélő kalauzt. De minden kalauznál ott van az okostelefon, amelyben van Google fordító. Ha kiképzik a kalauzokat annak használatára, még fel is olvassa a világ összes nyelvén a fordítást. A megoldás tehát adott.

2. A Nyugati pályaudvaron az ilyen esetekre érdemes legalább egy angolul beszélő személyt szolgálatban tartani, aki gyorsan be tud avatkozni. Ezzel kiküszöbölhető az információhiány.

3. Ameddig a helyzet bizonytalan, NE küldjék ki az utasokat Szobra, ahonnan semmilyen lehetőségük nincs sem továbbutazni, sem megszállni, de még megvacsorázni sem.

4. Ugyanaz a javaslatom, mint a 3. pontnál.

5. Vonatpótlást buszokkal meg kell oldani. Vácról, de még akár Budapestről is kiérkezett volna elég busz ennyi idő alatt.

6. A szobi vasútállomás határállomáshoz méltatlan állapotban van és lejáratja az országot. Olvastam a hirdetést, hogy feljavítják még idén, ennek keretén belül a feliratok pótlását is javaslom.

7. A határállomásra legalább egy és legalább angolul alapfokon beszélő személyt javaslok kiképezni műszakonként. Ha ez nem lehetséges, szintén javaslom a Google fordító használatának oktatását.

8. Minimum, hogy a hangosbemondó angolul tudjon és lehessen vele kész panelekből tájékoztatást összeállítani.

9. Az információáramlást felül kell vizsgálni, az internet korában nem lehet ez túl nagy feladat. Főleg nem 10 kilométeres távolságból.

10. A felújításkor a feliratokat is pótolni kell. Minimum angol, német, francia, szlovák nyelven.

11. Az utastájékoztató rendszer rugalmasabbá tételét javaslom és bizonyos esetekben még a leállítása is jobb megoldás, mint a dezinformáció.

12. A személyzetből ki kell jelölni valakit, aki az utasokkal foglalkozik és tehermentesíti az állomásfőnököt, akinek millió dolga van enélkül is. Lehet ez a jegykiadó például.

13. Javaslom a hangosbemondásra a kalauzoknál lévő okostelefonokat használni. Ezek tökéletesen alkalmasak arra, hogy előre összeállított panelekből akár a hangszórójukat a mikrofonhoz tartva tökéletes angolsággal bemondják amit az utasnak tudni kell. Ezzel kikerülhető a "neszterhaltnesztap" jellegű valami, ami jelenleg folyik a vonatokon (kevés üdítő kivétellel).

13+1. A szobi állomás fejlesztésénél javaslom a vasutaslaktanyát is felújítani, amely vészhelyzetben alkalmas lehet utasok elszállásolására is. A klímaváltozás hatásait érezzük, csak 2019-ben kétszer mosta el a síneket Zebegénynél az eső, ez is egyre gyakoribb lesz. És várható, hogy olyan helyeken is problémák lesznek, ahol eddig nem voltak. Erre időben fel kell készülni.

Remélem levelemet olyan szemmel olvassák, amilyen szándékkal én azt írtam.

Tisztelettel, hű utasuk: Molnár-Soós Sándor István.

Suzuki Ház - ahol a garancia nem garancia

Olyan világot élünk, ahol ha nem figyelsz, becsapnak. Nem számít, hogy mennyit ártanak és kinek ezzel, még egészen elképesztő helyeken is kihasználják a tájékozatlanságodat. Ezúttal a Suzuki egyik márkaszervizével gyűlt meg a bajom.

Azt hiszem, elég minden további megjegyzés nélkül idetennem a levelet, amelyet a Suzukinak írtam.

Tisztelt Hölgyem/Uram!

A Suzuki Ház Egressy úti szervizével kapcsolatban szeretnék reklamációt benyújtani a garanciális ügyintézés nem megfelelő volta és az ügyfél becsapása miatt.

A reklamációmat azért nyújtom be, mert a tegnapi napon egyértelművé vált, hogy az eset nem egyedi, hanem általános gyakorlat, amelyben az ügyfél figyelmetlenségét kihasználva indokolatlan fizetésre köteleznek, rombolva ezzel a Suzuki márka hírnevét is..

Két esetet írnék le, amelyik jól jellemzik a Suzuki Ház szervizének hozzáállását.

Az első esetben az történt, hogy az automata váltó furcsán váltott, 3-ik és 4-ik fokozatnál erős rántás volt érzékelhető.

Gépészmérnökként azonnal feltűnt, hogy ez a jelenség nem normális és ezért márkakereskedéshez fordultam. Mégpedig a Suzuki Ház Egressy úti szervizéhez.

Már az ügyintézés elején hangsúlyoztam, hogy garanciális vizsgálatot és javítást kérek, ennek fényében töltötték ki a munkalapot és vették fel az autót a megbeszélt időpontban.

Még aznap hívtak, hogy az autó kész, lehet érte jönni.

Amikor a helyszínre érkeztem azt közölték velem, hogy semmilyen hibát nem találtak, mindent kiolvastak a komputerből, megnézték a kenőanyag szinteket is.

Mivel hibát nem találtak, nem tudják garanciálisban elszámolni a vizsgálatot, ezért nagyjából 5000 forintnyi összeget kellett nekem kifizetni.

Én már akkor mondtam, hogy szerintem a garancia azt jelenti, hogy ha valami probléma van az autóval, akkor azt INGYEN megszüntetik. A problémát nem én találtam ki, az létezik. Erre válaszolták azt, hogy az autóval szerintük nem volt probléma, nincs mit garanciában megszüntetni, a vizsgálatot viszont nekem kell kifizetni.

Ezt megtettem, de rossz érzésekkel távoztam.

Annak ellenére, hogy problémát állítólag nem észleltek, az autó ezután nem rángatott.

Azaz, valaki nem mondott igazat.

Gondoltam, ez egyedi eset (az automata váltós Swift nem túl gyakori, ezért talán nem értenek hozzá annyira) és egyébként úgy voltam vele, hogy 5000 forintot nekem megért, hogy a probléma végül is megszűnt, nem kell utána mászkálni többet.

Ezért ezt az esetet akkor még nem jelentettem Önöknek, most azért írom le, mert talán mutatja, hogy így mennek a dolgok a Suzuki Háznál.

Ezt bizonyítja a tegnapi történet is, amely végül is ennek a levélnek a megírására ösztönzött.

Tegnap ugyanis megint a Suzuki Háznál jártam, mert egy esetből nem vonok le következtetéseket, gondoltam adok még egy esélyt a bizonyításra.

A tegnapi problémám az volt, hogy az ajkai Suzuki Marshall szervizben végeztettem el a 90000-es szervizt (szüleim ott laknak, így volt kényelmes), amely után fél órával a fűtőventilátor kerregő hangot kezdett adni.

Azt gondoltam, hogy valami falevél vagy esetleg valami bogár kerülhetett a rendszerbe és majd kidobja a lapát, de a probléma egy 300 kilométeres úton sem szűnt meg.

Mivel az autó nem létszükséglet, az elmúlt pár hétben félretettük és vonattal közlekedtünk a munkába.

A tegnapi napra azért egyeztettem egy időpontot a Suzuki Ház Egressy úti szervizével, a telefonban elmondtam, hogy mi a probléma.

A telefonban ők is azt mondták, hogy valószínűleg egy falevél került a rendszerbe, amely magától is ki fog esni egyszer, de a komolyabb meghibásodás kockázata miatt javasolják, hogy inkább szedjük ki. Én már a telefonban is mondtam, hogy az autó garanciális, okulva az előző esetből.

A megbeszélt időpontra a szervizbe mentem, ahol elővettem a garancia füzetet, de azt nem kérték el. Kitöltötték a munkafelvételi lapot és a végén, úgy mellesleg azt a megjegyzést tették, hogy (idézem) "Ha szerencsénk van, akkor csak kiszedjük a pollenszűrőt és be tudunk nyúlni a falevélért, de ha nincs szerencsénk, akkor az egész ventilátort szét kell bontani. Mindennel együtt akkor is meg fogja úszni 8000-10000 forintból és nagyjából 1 óra alatt készen leszünk."

Én ekkor - szintén okulva az előzményekből - rákérdeztem, hogy ezt úgy érti, hogy garanciálisan elszámolják a javítás összegét?

Az ügyintéző (Iván) azt válaszolta, hogy (idézem): "Mivel a másik szerviz követte el a hibát, menjen oda vissza, ha ingyen szeretné kiszedetni, mi csak az említett áron csináljuk meg."

Ekkor közöltem, hogy ilyen feltételekkel nem kérem a javítást, inkább visszaviszem az autót az említett szervizbe, majd távoztam.

A hab a tortán, hogy idegességemben a parkolóból kiállva véletlenül nekitolattam egy másik autónak, így életemben először sikerült önhibás balesetet okoznom és ugrik a bónuszom a kötelező biztosításnál. De ez az én hibám, nem kellett volna felzaklatnom magamat.

Amiért mégis talán érthető az idegességem az az a tény, hogy egyrészt sunyi módon csak úgy mellesleg megint be akartak csapni 8000-10000 forinttal.

Azért írok Önöknek, mert szerintem ez a dolog így nincs rendben.

Én azért vásároltam új autót, mert azokra Önök, a Magyar Suzuki 3 év garanciát vállalnak. Véleményem szerint, ha valami nincs rendben az autóval, az mindenképpen vizsgálat tárgyát képezi és ezen vizsgálatnak ingyenesnek, garanciálisnak kellene lennie.

Azt gondolom, hogy az autó tulajdonos nem minden esetben műszaki ember, ezért felelőssége van a szerviznek abban, hogy a tudatlanságot vagy járatlanságot ne használják ki.

Úgy érzem, hogy a garanciális javítás igényével beérkező ügyfelet már a folyamat elején illene arról tájékoztatni, hogy a javítás esetleg pénzébe kerülhet és semmiképpen nem a javítás elvégzése után, de még csak nem is a munkafelvétel végén kell úgy mellesleg, sunyi módon elsütni egy félmondatban.

Úgy érzem, hogy a Suzuki Ház viselkedése méltatlan és rombolja a Suzukiba, mint márkába vetett bizalmamat.

Úgy érzem, hogy egyszer becsaptak és még egyszer megpróbáltak becsapni és csak a lélekjelenlétemen múlott, hogy ezúttal nem sikerült.

És végül, mivel úgy látom, hogy a garanciális ügyintézés ennyire hadilábon áll, valószínűleg nem fogom megújítani a 3 év után lejáró szerződésemet, amelyet egyébként terveztem 5 évre kitolni. Nem látom értelmét, mert úgysem javítják meg garanciában az autót, hanem ehelyett mindenféle kibúvókkal megpróbálják a költségeket rám áthárítani. Ezeket a költségeket inkább megspórolom azzal, hogy nem márkaszervizbe hordom ezután az autót, hanem a költségek töredékéért elvégeztetem a karbantartásokat a szomszédos utcában lévő szervizben, amely ráadásul ismerősé és biztosan nem fognak becsapni.

És itt a végén leszögezem, hogy csalódott vagyok és megrendült a márkába vetett bizalmam.

Nem tudom, hogy vissza tudják-e ezt szerezni valahogy...

Remélem, sikerül tisztázni a dolgokat a Suzuki Ház Egressy úti szervizével és más Suzuki tulajdonosok nem járnak úgy, mint én. Főként ezért írtam.

Munkájukhoz sok sikert kívánok, tisztelettel!

aláírás

Természetesen a fejleményeket is leírom, bár sok jóra nem számítok.

Suzuki Swift vs Bambi

Nem nézi az őzike,

Az embert épp előzik-e.

Csak csodálkozol: né' mán!

Ott áll előtted némán.

Vidámkodásom oka, hogy a vártnál jobban megúsztam. És ha már így esett, megéri pár szót mesélni róla, hogyan jártam Bambival.

Az előzményekről annyit, hogy hosszas keresgélés után 2016-ban végre megtaláltam azt az autót, amit nekem készítettek. Egy blogbejegyzésben megírtam anno, semmi nem változott azóta. Ide kattintva elolvashatod, hogyan lettem suzukis. Imádom azóta is, soha nem lesz más kocsim! 

Abban a bejegyzésben írtam a Suzuki-CASCO-ról, aminek az a lényege, hogy havi 5000 forintból van egy 100.000,- forintos önrészű CASCO-d, de eseménynél a Suzuki visszaad 50.000,- forintot. Azaz, bármi történik a kocsival, maximum 50 ezresbe fog kerülni.  Azért volt ez nekem nagyon fontos, mert a korábbi autóimmal csak szívtam és zabálták a pénzemet. Az új autó ugyebár garanciás, így szervizre a kötelezőn kívül nem kell költeni. A Suzukinál a szervizek 15 ezrenként vannak, nagyjából egy húszasért szoktam megcsináltatni Ajkán. Nade bármikor beugorhat  (szó szerint) valami nem várt esemény, amiről és ami ellen  én magam nem tehetek. Például ellophatják a kocsit (mondjuk meg van jelölve UV festékkel és van benne nyomkövető így sanszos, hogy megtalálom), vagy elém ugorhat bármi az úton. Vagy akármi. Ezért kötöttem volna CASCO-t akkor is, ha nem kötelező. Azt persze nem gondoltam, hogy hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatom a dolgot.

Egy szép szombati estén, tanítás után (szinte minden szombaton dolgozom) hazafelé közlekedtem. Hullafáradtan. Aki végignyom egy hetet a munkahelyén, majd pihenésképpen szombaton reggel kilenctől délután ötig még eljár tanítani is, az talán átérzi, miről is írok most, amikor fáradtságot említek. Tegyük hozzá, hogy ezt csinálom 8 éve, van már rutinom benne. És imádom! De az tény, hogy az ember reflexei nem ugyanolyanok szombaton este, mint hétfőn reggel.

Persze szerencsés vagyok (helyesebben: vigyáznak rám fentről), mert az őzike pont jókor, jó szögben és jó sebességgel jött. És én is. Ha gyorsabban megyek, akkor nagyobbat koppanunk és nem úszom meg ennyivel. Ha lassabban megyek, beér elém és telibe kapom és nem úszom meg ennyivel. Ha megijedek és félrerántom a kormányt, akkor belehajtok az árokba és nem úszom meg talán élve sem. De én jó sebességgel jöttem, így az állat a bal első lámpa csücskét fejelte meg. Aztán elszaladt. Én nézegettem a kocsit és azt láttam, hogy a műanyag sárvédő ugrott szét. Visszapattintottam és hazamentem. Otthon aztán azt láttam, hogy a bal lámpatest belső foncsorából kitört egy kis darab, de a külső rész érintetlen. Így nem kell azonnal cserélni, mert a víz nem megy bele. A lámpatest egyik felső tartója is letört, de a lámpát tartotta még három másik. És a lökhárítót a bal doblemezzel összefogó csavar tört le még. Az autón avatatlan szem nem látott semmit, szerintem simán járhattam volna így vele az idők végezetéig. Az előző képen a javítás előtti állapot látható, helyesebben nem látható.
Persze bizergálta a csőrömet a dolog, hogy a kocsi törött. Megkérdeztem szakikat, mit javasolnak. Szinte mindenki azt javasolta, hogy ha ilyen jó CASCO-m van, akkor ne szórakozzak vele, csináltassam meg márkaszervizben. A végén ez is lett a döntés és a kocsi ma lett kész. Jobb, mint új korában.
Azért írtam főleg ezt a bejegyzést, mert a Suzuki CASCO működik. Tényleg egy ötvenest fizettem a javításért. Aminek örülök. És amiről jobb, ha tud más is. Mert ez nagyon jó dolog. Nem akarom reklámozni, mert eladja magát.

A számlának ezt a részét beszúrom ide (az adatokat adatvédelmi okokból kisatíroztam). Vannak rajta érdekes tételek, de tényleg ennyi az annyi. Ha nekem kellett volna megcsináltatni, akkor 529.429,- forint lett volna ez az őzkaland.

És miért ide, a techshit blogomba írom le mindezt?
Nos, mivel a CASCO fizeti, letojom, mennyibe kerül. 

De:
A fényszórót elszámolták 59.000,- forintnak, ugyanez az interneten rendelve 23.000,- (eredeti, gyári).
Az első lökhárítót 101.000,-rel számolták, ez a neten 63.000,- (eredeti, gyári).
Van 15 darab patent (1 centiméteres műanyag bizbasz) 6.787,- forintért, azaz darabja 450 HUF? Miből vannak ezek, platinából?

Aztán fényeztek és lakatos munkát csináltak 15 órában összesen 270.000,- forintért. Ez azt jelenti, hogy uszkve 18.000,- forint volt egy munkaóra. Ezzel a részével nem nagyon tudok vitatkozni, mert ennyi mindenhol, de azért szomorú.

Nameg a festék 86.000,- forintért. 1 darab. Haljak meg, ha erre az elemre 3 decinél több kellett!
Szóval így megy ez.
Az persze igaz, hogy udvariasak voltak, szépen megcsinálták, minden flottul ment és nekem csak annyi dolgom volt, hogy időpontra bevigyem az autót, majd időpontra (3 nap múlva) elmenjek érte.
És ezért akármennyibe is került (a biztosítónak), megérte (nekem)!

Samsung és AKG - avagy nem szégyen belátni, ha valamihez nem értünk...

Ahogy az lenni szokott, a Samsung telefonomhoz kapott fülest bontatlanul hagytam a dobozában. Aztán a minap nézegetek és mit látok: AKG fülest adtak hozzá. Gondoltam, na ezt azért kipróbálom... és állat!!!

Már mondhatom, hogy egy évtizede Samsungozok, az első Samsung telefonomat 2006-ban vettem. Voltak kisebb kihagyásaim, de nagyjából mindig az éppen elérhető legjobb Samsung okostelefonom volt. És mindegyiket szerettem, mert mindig előzték a többieket. Egy dolog zavart csak, hogy a gyárilag hozzájuk adott füles harmatgyenge, még közepesnek sem mondható hanggal szólalt meg. Hiába volt a telefon csúcs, a gyártó pedig hiába érkezett a szórakoztatóelektronika irányából, a füleseik egyszerűen mind vackok voltak. Sehol semmi mély, semmi magas, helyette bilihangzás. Ez azért idegesített, mert vájtfülem van, amely vájtfülben mindig ott is van a füles. A zene mindig szól.

Kicsit boldogabb lettem akkor, amikor rátaláltam a Sennheiserre. Illetve végre csináltak telefonhoz való fülest is, mert odahaza azért van 3 Sennheiser fülesem... Egy tízesért elég jó fülbedugós, telefonhoz való mikrofonos fülesük (headsetjük) is van már, na az szépen szól és kényelmes is. Szóval pár éve ki sem csomagolom a Samsung füleseket, hanem maradnak original a dobozban és idén februárban (18-án, Bernadett napján) a Feleségem fülesét is Sennheiserre cseréltem.

Aztán most meg nézegetem a telefonom dobozát és azt látom, hogy valami rövid, hárombetűs márkajelzés van a fülesen.

Az AKG egy osztrák cég, az ötvenes évek eleje óta gyárt fejhallgatókat. Felső kategória, így rápróbálkoztam. És be kell ismerjem, hogy nem csak jobban szól, mint eddig bármelyik Samsung füles, de jobban szól a Sennheiser fülesemnél is.

Gyönyörű mélyek, cicergő magasok és a hallójárat görbületét követő kialakítás, ami miatt még kényelmes is.

Miért is írom ezt le?

Hát csak azért, mert szerintem nem szégyen belátni, ha valami nem megy. A Samsung belátta és nem erőlteti a csúcskategóriás telefonjaihoz a saját szutyok fülesét, hanem végre méltó minőséget ad az amúgy csúcs telefonokhoz.

Az persze elgondolkodtató, hogy miért kellett erre éveket várni és miért is nem tud a Samsung jó fülest gyártani?

Az eredmény szempontjából mindegy.

A zene pedig mostantól még jobban szól.

Értékelni kell az ilyen apró örömöket. 

A kikerülhetetlen szopás, avagy TMX a szervizek csúcsa

Ott tartunk Magyarországon, hogy ez ember akként kell vásároljon kütyüt, hogy melyik cég nyújtja a garanciális szolgáltatást. Furcsa felütés ez így, le is írom, miként jutottam erre a következtetésre.

Szigorúan szubjektív, saját történet következik. Nem szentírás és elfogadom, ha valakinek más tapasztalata volt. Sőt, örülnék neki.
Az én sztorim ott kezdődik, hogy a hőn szeretett laptopom, egy Sony Vaio sajnos a hosszú és kíméletlen kínzások hatására kinyiffant. Kapott a szentem eleget, több kilométert tett meg mint egy veterán stewardess. Becsülettel szolgált, de ennyi volt. 8 év az 8 év.

Áthidaló megoldásként kaptam egy Acer-t a cégemtől, amelyik nagyon jól jött akkor, de a Vaio után még úgy is visszalépést jelentett, hogy pont 8 évvel volt újabb konstrukció.

A Sony sajnos feladta a Vaio-t, mint márkát, így a már meglévő, használt Vaio-kat sem mertem nagyon nézegetni, mert a terméktámogatás is gyakorlatilag megszűnt ezzel. Mondjuk ezt már az én kis erőgépemnél is észleltem, például Dell driverrel ment csak a touchpad, meg ilyenek.

Summa summarum, kellett egy laptopot néznem magamnak. A sors milyen: amit nézegettem, pont szembe jött velem egy leárazáson, ahol majdnem egy százassal volt olcsóbb, mint bárhol máshol aznap a netes keresőkben. Nem sokat gondolkoztam és rácsaptam.

Íhét, brutál videókártya, 32 GB-ig bővíthető RAM, nagy SSD és mellé 1 TB vinyó, fullhádé kijelző. Karbon ház, Dolby hangzás. Röviden: az álmaim netovábbja.

Látszólag beleugrottam a vásárlásba de valójában ez nálunk, kütyübolondoknál úgy zajlik, hogy megvan fejben a lista, priorizálva. Aztán várjuk, hogy az anyagiak is összeálljanak hozzá. A folyamat felgyorsul, amikor feketepénteken lenyomják az árakat. Ez történt most is. Persze feketepénteken nem ment annyira le az ára, hogy beleugorjak, de nem is ment el minden cucc a polcokról.  Így maradt ott és várt rám ez a laptop, még jobban leárazva december 13-ig.

A döntés tehát nem akkor született, csak felgyorsult.

A nagy gyorsítás közben sajnos elfelejtettem indexelni. Azaz, nem néztem meg, hogy melyik is az a cég, akihez vinni kell a laptopot, ha garanciális baj van vele.

Azt is tegyük hozzá, hogy szerintem nem gondolnád Te sem, hogy egy ilyen high-end, azaz messze felső kategóriás cuccal bármi baj lehet, de nálam ez szinte alap. Ami elromolhat, az nálam el is romlik. Akkor vagyok szerencsés, ha nem a garancia lejárta után egy nappal. Így nekem nagyon fontos, kihez kell majd menjek, de mégis valahogy a nagy örömben kihagytam a számításból azt, hogy ezzel a vásárlással megint közöm lesz a TMX-hez.

Ez pedig kerülendő.

Van előéletünk. A Samsung Galaxy Note-omat először nem fogadták garanciában, mert nem Magyarországon vettem, aztán a Samsung Magyarország állásfoglalása alapján mégis befogadták, de bosszúból 3 hónapig javították, majd adták vissza recsegősen ropogósan egy hétre, miután megint kinyiffant és újabb 3 hetet töltött náluk.

Akkor még volt náluk ügyfélszolgálat, így kimentem hozzájuk. Ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl, egy bugyiforgalmazó céggel egy épületben meg is lett az a cég, amelyik a Samsungot is képviseli mint garanciális szerviz. Meg még sajnos vagy harminc másikat is.

Szóvá is tettem anno, hogy azért ide kimenni... persze ezzel csak annyit értem el, hogy megszüntették a személyes átadást és csak a Magyar Posta Logisztika által lehet beküldeni készüléket.
Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, ugyebár.

Ebből már sejthetitek, hogy ez hogyan is zajlik.

A laptop elromlott 12-én. Írtam nekik. Megírták, hogy futár fog érte jönni. Mivel Budapesten dolgozom, ide kértem a futárt. Másnap közölték - mert az első levélbe nem fért bele, gondolom -, hogy a laptopot az eredeti dobozába csomagolva adjam fel, ellenkező esetben nem vállalnak felelősséget az esetleges károkért. Úgyhogy aznap nem tudtam feladni, mert a doboz ugyebár odahaza van (én szerencsére minden dobozt megtartok, pont az ilyen esetek miatt).

Másnap a dobozban behoztam és vártam, hogy elvigyék. Harmadnapra meg is jött a Posta, és el kell mondjam, hogy egy nagyon udvarias srác vette át a csomagot. Az már más tészta, hogy hirtelen a garanciához mégis csak kellett a számla is és nem volt elég a garanciajegy (ahogyan az a levélben előzőleg állt), de ezzel már nem lehet megfogni, hoztam azt is.

Könnyes búcsút vettem a laptoptól és számítottam rá, hogy megint majd hónapokig nem látjuk egymást.

Nagyjából egy hét múlva azért ráérdeklődtem és kaptam egy választ a linkkel, amelyen megnézhetem, hogy áll a laptop. Ha beszélek angolul, ugyanis a link egy angol oldalra vezetett. Ezzel sem tudtak kifogni rajtam, beírtam a sorozatszámot és a munkalap számát és meg is kaptam az információt, miszerint javítás alatt. (Kösz, magamtól soha nem jöttem volna rá...)

A várható javítási idő 5-30 nap, ami eleve vicces. Nem volt kedvem röhögni.

Aztán minden várakozásom ellenére végül is 23-án, azaz tíz nap múlva kaptam egy üzenetet pénteken este 20.40-kor, hogy csomagot adtak fel a számomra. Persze semmi nem utalt rá, hogy milyen csomag ez, de szerencsére nem vártam sehonnan csomagot, így leesett, hogy mi lehet ez. A weboldalon meg tudtam nézni és az azt mondta, hogy feladták a laptopot.

Öröm és boldogság.

Már amennyire öröm az ha tudod, hogy a Postánál lesz a laptopod péntek-szombat-vasárnap. Mert ugyebár a posta nem szállít ki hétvégén.

Hétfőn aztán kaptam egy SMS-t, hogy mindjárt jön a futár és meg is érkezett 11 körül.

Gyors csekkolás, hogy benne van-e a csomagban a laptop. Másra nem volt idő, mert a Postás nem vár (ellentétben MINDEN más csomagküldő szolgáltatással).

A laptop és a tartozékok benne voltak az agyonragasztott dobozban, így átvettem.

Az irodába érve és kicsomagolva bebizonyosodott, amitől féltem: a laptop mínusz 10 fokos, mert egy hétvégét állt a fűtetlen hangárban és a postás kihozta a fűtetlen biciklijén a mínusz 10 fokban.

Azért adtam neki borravalót, mert ő nem tehet róla. Sőt, sajnáltam is ebben a kutya hidegben.

De ha ezek miatt kinyiffant volna az akkumulátor, akkor mit csinálok? Hogyan bizonyítom, hogy emiatt nyiffant ki? A mondat sajnos nem egyértelműen múltidő, mert simán kaphatott olyan sokkot az akksi, ami majd pár hónap múlva jön elő és akkor meg már cseszhetem.

Megvártam, amíg a laptop hozzámelegszik az irodához, majd kipróbáltam. Működött, bár az akksi csutkára lemerülve. Én csutkára feltöltve adtam át.

A billentyűzet is működik, van "e, g, h," betű is..

A touchpad viszont nem működik.

Ezek az érintőpárnák már olyanok ugyanis, hogy egy érintésre egérként működnek, de két ujjal lehet görgetni, három ujjal lehet váltani az alkalmazások között és csippentve lehet nagyítani-kicsinyíteni, sőt a képeket a két ujj fordításával lehet forgatni is.

Na, ezek a funkciók nem működtek.

Azonnal írtam is egy levelet, hogy kérem a készülék soron kívüli javítását, amelyik levélre még csak nem is válaszoltak. Pedig leírtam, hogy nekem munkaeszköz és ezrekkel károsít meg naponta a hiánya és azt is, hogy elviszem bárhová.

A mai napig semmi válasz, de ígérem, hogy ha egyszer méltóztatnak válaszolni, módosítom ezt a bejegyzést..

Közben volt idő, így olvasgattam és gyanús lett, hogy csak bizonyos funkciók nem működnek az érintőpárnán, így valószínűleg nem hardveresen hibás. Ráadásul amikor visszakaptam a laptopot, újra fólia volt az érintőpárnán. Azaz, kicserélték azt is.

A Lenovo oldaláról letöltött szoftver nem javította meg, de az érintőpárnát gyártó Synaptics oldaláról letöltött szerencsére beindította. Némi fabrikálás után, amire szerintem a legtöbb ember nem képes.

Ha nem értek egy kicsit jobban a dologhoz mint az átlag, akkor a mai napig várnám, hogy méltóztassanak elvinni és megcsinálni.

Itt teszem hozzá, hogy a Samsungos eset után egy ideig áttértem Sony telefonokra, na a Sony is egy buherakáeftével javíttatja a telefonokat, az sem volt jobb.

Úgy néz ki, hogy ez idehaza így megy. Ez van.

De miért is írtam ezt a  bejegyzést?

Egyrészt hogy amikor rákeresel arra, hogy TMX, vagy Lenovo szerviz, legyen esélyed megtalálni ezt az infót és megtudni, hogy nem vagy egyedül. Más is szop...

Másrészt (és ez a fő indok), hogy leírjam, hogyan is kellene működnie ennek. Tehát:

Elromlik a laptop, bejelentem és kapok egy helyet, ahová bevihetem. Még aznap, leginkább azonnal. Nem Bivalybasznádon, hanem a közelben. Aztán amikor beviszem a "leptapot", akkor megnézik és elmondják, hogy 5-30 nap a várakozási idő, mert billentyűzetet kell cserélni. Ekkor eldönthetem, hogy ott szeretném-e hagyni, vagy az alkatrész megérkezéséig használom esetleg külső billentyűzettel. Aztán amikor megérkezik a billentyűzet (és sorra is kerülök), beviszem egy megadott időpontban és fél óra alatt kicserélik. Amikor kész, akkor a jelenlétemben kipróbálják és működőképesen adják vissza.

Valahogy így.

Ugyanis egy ilyen laptop hiánya padlóra tudja tenni a magamfajtát, aki dolgozik vele és azért adott ki érte egy szemmel jól látható összeget, mert amit megkeres vele, az visszahozza. Ha működik és nem csücsül feleslegesen heteket egy fűtetlen raktárban, alkatrészre várva, amíg mi meg más laptopokon csövezünk.

Álom, álom, édes álom.

De mi a realitás: hát annyi, amit az elején is írtam. Ha jót akarsz magadnak, nem vásárolsz semmi olyasmit, amit ez a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó cég javít. Sajnos ez nem egyszerű dolog, mert náluk vannak az alábbi márkák: ALCATEL, ASUS, BOWAY, CAT,  COOLPAD, EMPORIA, EVOLVEO, GSMART, HTC, HTM, HUAWEI, LENOVO, MOTO, LG, POLAROID, NOKIA, POSH, SAMSUNG, TELME, TUNITONE, ZTE.

Ha ilyen készüléked van és elromlik, készülj fel a legrosszabbakra!

Természetesen ahogy anno a Samsungnak, most a Lenovonak írtam egy levelet.
Valószínűleg ők sem válaszolnak. 

Coca Cola - sírjak vagy nevessek?

Esztergom, barkácsáruház, italautomata, bubimentes ásványvíz, érintéses fizetés, levonja, a víz meg nem esik le. Mit lehet tenni? Van telefonszám, felhívom. 

Udvarias női hang, negyedszeri próbálkozásra sikerül is beszélnünk, mert háromszor nem hallanak és leteszik. Eddig negyed óra telt el. Elmondom a nyűgömet. A hölgy szerint ha a termék nem esik ki, az automata sztornózza a vásárlást. De majd nézzem meg a számlámon, hogy levonta-e. Mondom neki, hogy levonta, mert csipogott a telefon. Akkor adjam meg a számlaszámomat, ők is megnézik, hogy beérkezett-e a fizetés, ha igen, akkor majd visszajuttatják a pénzt. 200 forintról van szó, de már fél órája beszélgetünk. Nem túlzás a fél óra, mert még bekéri a címemet is. De minek? Megadom. Elköszönünk.

Én persze a vizet nem kaptam meg, szomjas vagyok. A közelben van lidli, átmegyek. Legközelebb majd eleve oda megyek...

Eltelik 3 hét, odahaza a postaládában értesítés, hogy utalványom érkezett.

Mivel Budapesten dolgozunk, csak akkor érem el a postát, ha éppen szabadnapos vagyok, mert reggel még, délután már nincs nyitva, hétvégén sincs nyitva.

Szerencsére szabadnapos vagyok, bemegyek. És átveszem a 200 forintot.

Kicsit viccelődünk a postás kisasszonnyal, hogy mire fogom költeni ezt a rengeteg pénzt.

Vegyes érzésekkel távozom.

Miért?

Mert örülök neki, hogy becsületes volt a Coca Cola és tényleg megküldte a pénzemet.

De rohadtul bosszant, hogy így.

Talán arra számítanak, hogy legközelebb nem fogok szólni? Ez a cél?

Hát megígérem, hogy akkor is vissza fogom kérni a pénzemet, ha ötször annyiba kerül a végén. Mert ez elvi kérdés.

Persze felmerült bennem, hogy nem lehetne ezt másképp?

Például a megadott számlaszámra visszautalni?

Esetleg azonnal?

MÁV a csúcson, avagy hogyan tegyünk meg mindent a hűséges ügyfél elvesztéséért...

Minden változtatás nélkül ideszúrnám a mai levelemet, amelyet a mávnak írtam. (Igen, máv, csupa kisbetűvel!). A neveket szedtem ki, mert vigyázok a személyiségi jogokra. Tehát a levél:

Hölgyek és Urak!

(P**p F****n és P****i V*****a, Kimenő Számla Könyvelés)

A Mai napon kaptam egy levelet Önöktől, miszerint számlák kiegyenlítése esedékességet követően történt, ezért a megadott bankszámlára átutalni szíveskedjek 5.547,- forintot, mint késedelmi kamatot.

A megkapott levélen ügyszám nincs így arra hivatkozni sem tudok. Ezért a levelet bescanneltem,  mellékelem "New Doc 2018-02-05.pdf néven.

A levéllel kapcsolatban az alábbi észrevételeim vannak:

1. A MÁV-Start Klub kártyám árát 2017.03.07-én utaltam át. Az erről szóló bizonylatot az OTP Direkt szolgáltatásából kikértem, egy képernyőmentést ezen levelemhez szintén csatolok, MAVStartKlubUtalas.jpg néven.

Láthatják belőle, hogy az utalás megtörtént és az utalás egyéb adatait is megnézhetik benne. Visszaellenőrizhető, bizonyítható.

Amit a levelükben állítanak (legalábbis, ha a hozzá csatolt sajtpapírból jól következtetek), miszerint az utalás 2017.03.31-ig lett volna esedékes és én csak 2017.06.30-án utaltam NEM IGAZ, VALÓTLAN, TÉVEDÉS, vagy HAZUGSÁG! Válasszák ki maguknak a megfelelőt!

2. Kifejezetten nehezményezem, hogy ideküldenek nekem egy levelet MINDEN AJÁNLÁS NÉLKÜL, ezért KÖVETHETETLENÜL, rábízva a magukhoz hasonló hatékonysággal, azaz trehányul működő Magyar Posta Zrt-re, miközben ezen levélben pénzügyi terhelések szerepelnek. Kérdezem, hogy NINCS PÉNZÜK AJÁNLOTT LEVÉLRE?!?!????

3. Kifejezetten nehezményezem, hogy ideküldenek egy levelet, amelyben SEMMI KONKRÉTUM NEM SZEREPEL a nevemen, a címemen és a vevőazonosítómon kívül, majd ezen levélhez hozzácsatolnak egy fecnit (ezt is bescanneltem, lásd a pdf második oldalát), amelyen egy odavetett táblázat egy sorából kell nekem kitotóznom, hogy mit is akarnak valójában!!!! Kérdezem, hogy ha lenne a családomban mondjuk mindenkinek egy-egy ilyen kártyája, akkor HONNAN TUDNÁM MEG AZT, hogy melyikről van éppen szó?

4. Ha nem tudnák, akkor tájékoztatom Önöket, hogy a MÁV-Start Klub Bónusz kártyát mindaddig NEM KÉSZÍTIK EL (meg sem kezdik az elkészítését) és NEM ADJÁK ÁT, ameddig az utalás meg nem érkezett a számlájukra. Még akkor sem, ha az ügyfél (ez lennék én) több éve megbízható ügyfelük. Személyesen az ügyintézőjük (**** *****) szokta nyomon követni, hogy az utalás megérkezett-e és csak azután kezd neki bármilyen folyamatnak. Ezért amit levelükben leírnak, egyszerűen NEM IS TÖRTÉNHET MEG. Ezt tudniuk illene, de ha nem, akkor illene megkérdezniük valakit, aki tudja. Nem szégyen ám, ha nem értenek ahhoz, amit csinálnak.

5. Kifejezetten nehezményezem, hogy egy olyan ügyben leveleznek velem, ami EGY ÉVE TÖRTÉNT!!! Talán arra számítanak, hátha nem emlékszem? Hát melléfogtak...

6. Kérdezem, hogy bölcs cselekedet-e az Önök részéről, hogy most, amikor éppen lejár a Start-Klub Bónusz kártyám (2018. március 17-én) és éppen meg kellene vásárolnom az ideit... szóval pont most idegesítenek egy ilyen adminisztrációs hibával? Mindenképpen szeretnének elveszíteni, mint ügyfelet? Nem kell a pénzem? Oldjam meg máshogy a közlekedésemet? Tájékoztatom Önöket, hogy erősen gondolkodom rajta, mert ott tartunk, hogy autózni olcsóbb, mint önökkel utazni. Szóval jó úton haladnak, hogy elbúcsúzzunk egymástól, örökre...

7. Levelük kapcsán az utánjárással és ezen levél megírásával eltöltöttem 2 azaz kettő órát. Mint kiemelt mérnöknek, a Mérnöki Kamara ajánlása alapján egy mérnöknapom 188.000,- HUF azaz száznyolcvannyolc-ezer forint. Ennél én kicsit drágábban dolgozom, de Önöknek adok kedvezményt. Kérdezem, hogy a trehányságuk miatt elvesztegetett 2 mérnöki óráért járó díjazásom 47.000,- HUF + ÁFA díját kinek számlázhatom ki? Kinek állítsam ki a számlát?

Amit elvárok:

1. Kérjenek elnézést!

2. Derítsék ki és nevezzék meg, kinek a trehánysága miatt keletkezett nekem kellemetlenségem! Tudni akarom, ki az egyszemélyi felelős, mi a beosztása, mert panaszt kívánok ellene tenni!

3. Gondolkozzanak el azon, hogy miként nyerhetnék vissza a bizalmamat! Gondolok itt arra, hogy a nekem okozott kárhoz hasonló értékben milyen szolgáltatást biztosítsanak a számomra. Szívesen vennék mondjuk a Start Klub Bónusz kártyám áráért egy Start Klub VIP kártyát...

4. Minderre két hetet kapnak, azaz határidőként 2018. február 19-ét jelölöm meg. Ez ugyanis az utolsó határideje annak, hogy az új kártya igénylését elindítsam és azt megkapjam, mielőtt a mostani lejár. Amennyiben ezt a kellemetlenséget nem rendezik számomra megnyugtató módon, elválnak útjaink! Értem ez alatt, hogy az új kártyát nem rendelem meg és ezzel egy időben minden jogi eszközt meg fogok ragadni, hogy igazamnak érvényt szerezzek. Természetesen a sajtót sem fogom kihagyni, hogy reklámozzam is a minőségi szolgáltatásukat.

aláírás

(A fejleményekről természetesen még írok majd...)

Az élet értelme?

Aki rajong a sci-fiért, attól nyugodtan megkérdezheted, mi az élet értelme, mert rá fogja vágni, hogy 42. Sőt, akik nem rajonganak érte, azok közül is ennyit tudnak sokan. Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művéből származik az idézet, amely csak elsőre tűnik nagy hülyeségnek.

Azt olvastam ugyanis, hogy Douglas Adams értett némiképp a programozáshoz. Aki valaha kicsit is elmerült ebben a témában, az biztosan hallott az ASCII kódtábláról. Az ASCII kódtáblában a 42-es kód nem más, mint ez: *
Mi magyarok csak úgy hívjuk, "csillag", angolban a neve asterisk, oda pedig a latinból illetve ógörögből jön, a jelentése ott "kicsi csillag". Csillagocska.
Ha más nem, onnan ismerheti bárki, hogy ha rá szeretnénk keresni valamire például egy filekezelőben, akkor úgy szoktuk ezt csinálni, hogy " valami*.* ". A csillag, azaz az asterisk arra szolgál ugyanis a legtöbb kompjúternyelvben, hogy kifejezze az "amit csak akarsz", vagy "ahogy tetszik" lehetőséget.
Visszatérve a válaszhoz, amit az életet, a világmindenséget és mindent érintő kérdésre a szuperszámítógép adott: 42.

Azaz asterisk, azaz *.
Mi tehát az élet értelme?

42, azaz *, azaz "amit csak akarsz".
Ha tehát az élet értelmét keresed, ne keresd tovább, mert Douglas Adams megadta már 1979-ben.

Az élet értelme:  "az, amit csak akarsz".
Te magad határozhatod meg magadnak.
Így van ez a nagy kompjúter - amelyben mindannyian élünk - leprogramozva.
Úgyhogy "Ne ess pánikba!"