2013. április 5., péntek

A mások tökéletes élete

Most olvastam az interneten - és szerintem érdekes -, hogy sokan hajlamosak depresszióba esni azért, mert mások internetes oldalain (Facebook, például) azt látják, hogy a másik élete milyen fa.., izé, frankó.
És mekkora hülyeség ez, még ha így is van.
Gondolj csak bele, hogy Te mit szoktál kitenni ezekre az oldalakra! Többnyire azt, amire büszke vagy, amivel el szeretnél "dicsekedni". Naná, hogy nem szellőzteted meg a nyomorodat.
És így van ezzel más is.
De hidd el, mindenkinek megvan a maga baja és sokan, sokkal rosszabb körülmények között vannak, mint Te. Csak ezzel nem dicsekednek. Lehet, hogy még szégyellik is.
Nem érdemes tehát emiatt depresszióba esni.
Helyette egy kicsi pozitív szemlélet kell és a rossz dolgokban meg kell látni a jót.
Közhely, de igaz.
És ha mások sikereivel találkozol, akkor az inkább hasson rád motivációként. Főleg akkor, ha hozzád hasonló valaki ér el sikereket. Ez számodra egyet jelent, mégpedig azt, hogy Te is elérheted. Neked is sikerülhet.
Irigykedni nem szabad, mert sosem tudhatod, mi áll az adott dolog mögött. Számos példát írhatnék, de talán érted így is.
És mielőtt megköveznél, hogy a levegőbe beszélek, hát hidd el, hogy nem vagyok kívülálló! Nekem is megvan a magam baja, a magam nyomora, a magam harcai. Mondjuk én ki is szoktam tenni blogban a kudarcaimat is, amiért sok barátom meg is szólt, mondván "Miért teregeted ki a szennyest?"
 
Azért, mert nem szégyellem. A hibáimat sem és a kudarcaimat sem. Akkor szégyellném, ha nem tennék meg mindent. De mivel mindent megteszek és tőlem ennyi tellik, egy dolgot tehetek: vállalom. Ez vagyok én. A sikereim és a bukásaim is én vagyok.
 
És miért techshit ez a bejegyzés?
Mert ha hagyod, a technika is ki tud babrálni veled.
Ha hagyod, akkor tényleg azt fogod érezni az ismerőseid bejegyzései alapján, hogy náluk minden heppi.
Ha hagyod és lustaságból vagy nemtörődömségből nem gondolsz mögé, akkor tényleg depressziós leszel.
És ha hagyod, hogy ezek a virtuális terek átvegyék a helyet az életedben és az igazi élet helyett digitális életed legyen, akkor tényleg bele fogsz süllyedni ebbe az ingoványba.
Hát ne hagyd!
A technika egy eszköz, amit lehet jól és rosszul is használni. Rajtad áll, hogy a technika van érted, vagy te vagy a technikáért. A Te döntésed ez.
Szokták mondani az angolok, hogy "Get a life!". Lefordítva annyit tesz, hogy "Legyen életed!" (Szerezz magadnak életet!). És ez a lényeg.
Mert vannak fontos dolgok és vannak nem fontos dolgok.
Jó dolog tudni arról, mi történik másokkal, de nem ez a legfontosabb.
Két kezemen meg tudom számolni azokat, akiknek tényleg fontos az élete számomra és a velük való kapcsolatomhoz nem is kell Facebook.
Nem tekintve az extrém eseteket (külföldre költözés és hasonlók), a számodra fontos emberek körülvesznek Téged. Velük kell foglalkozzál SZEMÉLYESEN és az interneten szerzett információkat meg a helyükön kell kezelni.
Tudomásul kell venni, hogy a digitális világ nem képes követni a valós életet és nagyon fontos dolgok vesznek el. Olyanok, amiknek nem lenne szabad elveszniük. Pillantások, sóhajtások, illatok, hangsúlyok.
Ne csodálkozz tehát, ha egy hamis adathalmaz alapján hamis következtetéseket vonsz le emberekről.
Ha valakit meg akarsz ismerni és tényleg tudni akarod, mi van vele, akkor ahhoz elengedhetetlen, hogy személyesen találkozz vele. Ez van.
Ezt javaslom.
Itt a tavasz - már tényleg - és vele itt a nagy kirándulások ideje. Mozdulj ki! Találkozz a barátaiddal! Nézz a szemükbe, halld a hangjukat! Egy pár szavas beszélgetés el tud söpörni minden hülye félreértést.
Az internetet meg tedd vissza oda, ahová való: a háttérbe.
Remélem, érted...

2013. március 19., kedd

14000 barom akadt el a hóban

Gyakorlatilag ez a végkövetkeztetés. Senki nem tehet semmiről, csak az a 14-15 ezer ember, aki minden figyelmeztetés ellenére nekiindult csütörtökön.
Jól vizsgázott a katasztrófavédelem, a meteorológiai szolgálat pedig már hetekkel előtte megjósolta, hogy ez lesz.
Mi vagyunk barmok, magunkra vessünk!
Nos, kedves hölgyeim és uraim! Íme az én véleményem:
Az a sok ember, aki nekiindult, nem hülye. Egyikünk sem úgy indult el, hogy majd egy jó kaland lesz és majd milyen jó is lesz az autópályán aludni. Egyikünk sem gondolta azt, hogy "Fogom a kétéves gyerekemet és kiteszem az életveszélynek."
Akkor mi történt?
A történet több oldalról is megközelíthető.
Olyasmikről nem szoktam véleményt mondani, amikről nincs személyes tapasztalatom. Nem hiszek ugyanis a másodkézből kapott információknak. Csak annak hiszek, amit én magam tapasztaltam.
Mit tapasztaltam?
Nos, csütörtökön délután kettőkor indultunk el Budapestről. Budapesten esett az eső és 4-5 fok volt ekkor. Amikor az ember autózik, azaz vezet, akkor nem olvasgat internetet. Rádiót tud hallgatni. Nos, több rádiót is hallgattam, de főként a Class FM-et, ahol bevett szokás, hogy hallgatói SMS-eket olvasnak be. A hallgató beüzenhet, hogy mit tapasztalt, helymegjelöléssel. Azt beolvassák és így az ember friss információt kaphat.
Miközben Budapestről verekedtük ki magunkat, egyetlen hallgatói SMS-t sem hallottam arról, hogy bármi is lenne az ország nyugati felén. A hírekben - félóránként - beolvasták, hogy az M7-esen történt egy baleset valahol a 200 kilométer felett, így engem, aki Balatonkeneséig mentem volna csak az autópályán, a dolog nem érintett.
Szépen haladtunk ki Budapestről és a budai oldalon, a hegyeken áthaladva az eső átváltott havazásba. De havazásban ezen a télen én magam úgy 4000 kilométert tettem meg, így nem nagyon hat meg a dolog.
Az M7-re felhaladva sem volt semmi gikszer, szépen haladtunk egészen a Tordas-Martonvásár kihajtóig. A rádióban közben többször bemondták a bőven Siófok utáni balesetet, de ez minket nem érintett, így továbbra sem foglalkoztunk vele.
A tordasi lehajtó előtt volt egy információs tábla, amely azt közölte, hogy baleset miatt torlódás van előttünk, 8 kilométerre. Én magyar ember vagyok, számomra a torlódás szó azt jelenti, hogy ha lassan is, de halad a forgalom. Semmiképpen nem azt jelenti, hogy LEZÁRVA az autópálya. Ha ugyanis azt látom, hogy le van zárva az autópálya, akkor nem hajtok be. Ha torlódás van, akkor kalkulálok, hogy megéri-e 10 kilométeres kerülőt tenni vagy a lelassult forgalomban haladva, elhagyva a torlódást, lehet tovább haladni.
Az utóbbit tettem, ennek lett az az eredménye, hogy egy röpke két órát álltunk a dugóban és mi még a szerencsésebbek közé tartozunk, mert a kápolnásnyéki lehajtónál két óra múlva (2 kilométert tettünk meg 2 óra alatt) le tudtunk hajtani és vissza tudtunk fordulni.
Az M7-esen szemben haladva a forgalommal azt láttam a tordasi leágazónál, hogy MÉG MINDIG ugyanaz van kiírva (közben eltelt KÉT ÓRA) és ezért a Budapest felől érkezők szépen belehajtanak ugyanúgy a szopásba, ahogyan mi belehajtottunk kétésfél órával azelőtt.
Sehol egy rendőr, aki mondjuk az utolsó letérési lehetőség előtt eltereli a forgalmat.
SEHOL SENKI.
Így akik akkor érkeztek, nem egy két kilométeres araszolásba hajtottak bele, hanem egy 14 kilométeresbe. Annyira van ugyanis a tordasi lehajtótól a kápolnásnyéki.
Nekem volt annyi szerencsém, hogy NULLA információ alapján a visszafordulás mellett döntöttem, ugyanis a rádióban továbbra sem volt hír arról, hogy le lenne zárva az autópálya lejjebb is, és az alternatív útvonalakról meg (7-es főút, 811-es út) SEMMI információ nem hangzott el egészen addig, amíg este HATKOR, azaz a baleset után négy órával végül ki nem szálltunk a kocsiból.
A dugóban állva nézegettem a Google térképet, ahol a traffic, azaz a közlekedési információk alatt SEMMI nem szerepelt az M7-esről, az utat zölddel jelölte (problémamentes) és néhol sárgával jelölte, ami azt jelenti, hogy lassan, de haladni lehet rajta. Ekkor már 4 órája ÁLLT az autópálya. Egy helyen (a baleset helyszínén) jelölte pirossal, ami azt jelenti, hogy dugó van. 200 méteres szakaszon (sajnos nem csináltam képernyőmentést). Ennyit a Google térképének közlekedési információiról.
Volt nálam TMC-s térkép (iGO alapú) is, amin a forgalmi információs csatorna vette és jelezte a balesetet, de 5 perc késlekedést jelzett és Kápolnásnyék felé akart leterelni (ez a manőver tartott KETTŐ óráig). Azt viszont semmi nem jelezte például, hogy Kápolnásnyék felé az út JÉGPÁNCÉL volt és erre a jégre hordta rá a havat a 120 kilométeres óránkénti sebességgel fújdogáló szél. Nem mellesleg erre az útra terelték rá a forgalmat és ez lett volna hivatott átbocsátani azt a tömeget, amelyik ekkor már 14 kilométer hosszan állt az M7-esen, két-három sávban (mert természetesen voltak jópáran akkora seggfejek, hogy a leállósávban előre pofátlankodtak, elől naná, hogy elakadtak  és így elzárták az utat a mentők és az autómentők elől is). Azaz ezen az úton kellett volna tovább haladnia (becslés) 8000-9000 autónak. Senki nem fordította meg őket, hogy menjenek vissza Budapestre, mert Székesfehérvárig ha el is vergődnek, OTT FOGNAK RAGADNI, miközben a Budapest felé vezető, háromsávos M7-es tökéletesen járható volt. Ezen mentünk vissza mi, ismétlem SZERENCSÉS döntés alapján, nulla információból meghozva ezt a később nagyon helyesnek bizonyult lépést. Hazafelé 3, azaz három autóval találkoztunk, senki nem közlekedett Budapest felé, mindenki ment tovább. Mint később kiderült, ők aludtak Székesfehérváron, Várpalotán és Veszprémben. Ők megszívták...
Egyébként amíg a dugóban álltunk, azaz két órán keresztül, NULLA darab kék villogót láttunk. Sem rendőr, sem tűzoltó nem haladt el mellettünk. Egyszer ment el mellettünk egy konvoj két kamionmentővel és 3-4 trailerrel, de ezek sárga villogósak voltak. Nyomták a dudát eszetlenül, mert a leállósáv teljesen foglalt volt, így mi álltunk félre, hogy a két haladó sáv között elférjenek. Nem kísérte őket rendőr, csak az emberek jóindulatán és ép eszén múlott, hogy előreengedték őket. Persze volt olyan barom, aki nézett ki a fejéből és csak miatta állt ez a konvoj vagy 5 percet.
A szemközti sávban három rendőrautót láttunk Budapest felé haladni. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a középső szalagkorlátot kibontva legalább ezt a 8000 autót megsegítse és legalább aki akar, az vissza tudjon fordulni. Nem tudom, hogy akik később álltak be a 14 kilométeres sorba, azok mennyi idő alatt jutottak tovább, de gyanítom, hogy 5-6 órát álltak a hóviharban. Köztük kamionok is, amiket meg nem engedtek fel a kápolnásnyéki lehajtóra, mert gondolom nem bírta volna el ezeket. A kamionok az út szélén álltak, gyanítom, hogy napokig.
Katasztrófahelyzet alakult ki, ez nem vitás. Nem lehetett előre látni, ez sem vitás. De PONT ERRE VAN a katasztrófavédelem. Hogy az előre nem látható helyzeteket elhárítsák, az ilyen helyzetekre fel nem készült polgárokat segítsék.
Jól vizsgáztak?
Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy a polgárt NEM ÉRDEKLI a magyarázkodás és nem érdeklik a számok. Nem érdekli, hogy 14000 embert kellett kimenteni. A polgárt az érdekli, hogy VELE mi történt. Ő mit kapott. És ha a polgár 2 napot áll az autópályán, akkor azt fogja érezni, hogy rajta nem, vagy nem időben segítettek. Őt nem lehet meggyőzni róla, hogy de pedig igenis.
Ez van.
Csak az eredmény számít.
Ha a dolog jól működik, akkor senki nem akadt volna el. Akkor az emberek hisznek az előrejelzésnek és eleve el sem indulnak. Az a pár ember, aki meg nem hisz, vissza van fordítva időben.
Apropó, előrejelzés...
Miért is nem hisznek az emberek?
A március 14-i időjárásról 20 variáció volt fenn.
Mit csinál az ember, amikor egy ilyen háromnapos hétvégét megszervez? Elkezdi figyelni az előrejelzéseket. És ha ezt teszi, mit lát? Azt, hogy csak az időpontot megelőző egy hétben 20-szor változik meg a prognózis. De nem ám úgy, hogy 1-2 fokkal, hanem +14 fokos napsütésről -3 fokos hózáporig minden van.
Csak az idén, az elmúlt nem egészen három hónapban ötször ijesztegették az embereket havazással. Egy sem jött be egészen 14-éig.
Amikor az ember hallgatja a rádiót meg nézi a tévét, akkor elbizonytalanodik. Aki ugyanis nem tanult légkörtant, az nem tudja, hogy 2-3 napnál előbb előrejezést adni NEM LEHET. Hogy aki megpróbálja, az csak találgat és nem szabad komolyan venni. Néha még a másnapi előrejelzés sem állja meg a helyét, mert a légkör maga egy olyan bonyolult rendszer, amit a tudomány jelenlegi állása szerint kiszámítani NEM LEHET. Nincs kellő műszerezettség és nem létezik olyan számítógép, amivel megfelelően modellezni lehetne. Kevés adatból kell döntést hozni.
Hogy miért nincs kellő műszerezettség, az egy másik, szomorú történat, ahogyan az is, hogy miért vannak a meteorológusok  - nincs rá jobb szó - kurválkodásra kényszerítve és miért kell nagymellű nőkkel eladni egy időjárás előrejelzést... Nem csak az OMSZ-re jellemző sajnos mapaság, hogy megnövekedett feladatmennyiséget kell ellátni csökkent számú személyzettel és anyagi forrásból. Nem csoda hát, ha tévednek.
Példa: a tegnapi napon (18-án) azt szajkózta a rádió, hogy ónos eső lesz. TÉNY! Főleg Budapesten. Még délután kettőkor is hallottam. Erre amikor megy haza az ember mit tapasztal? 5-7 fok van és szépen, békésen esik az eső. Ennyi.
Aztán hazafelé haladva, elhagyva Vácot egyszer csak átfordul havazásba, de olyan szinten, hogy öklömnyi hópelyhek esnek. Mire hazaérünk, az utcánkban 5 centis hó fogad. A rádióban erről egy szó sincs az egész úton. A jó meleg lakásban bekapcsoljuk a tévét és az esti híradóban, KÉT ÓRA MÚLVA bemondják, hogy havazás is ELKÉPZELHETŐ. Miközben akkorra már 7-10 centi van az utcánkban.
Ezek után te hinnél a meteorológusoknak?
Nem tudom, mi van elcseszve, de valami nagyon el van és amíg ezen annyi múlik csak, hogy az ember visz-e esernyőt vagy megázik, addig nincs nagy baj.
De amikor tízezrek élete a tét, az már komolyabb dolog ám.
Nagyon szép és csilli-villi weboldalak foglalkoznak időjárással, de többnyire KÖZÜK NINCS a valósághoz és a kedvencem az, amikor EGY HÓNAPRA előre írnak hőmérsékleteket.
Állítólag értenek hozzá, ha pedig így van, akkor HAZUDNAK. Tudatosan tévesztik meg a látogatót. Nem tudom, melyik a jobb: ha nem értenek hozzá és azért, vagy ha értenek hozzá és azért.
Én magam egyébként mérnök embernek tartom magamat, a világhoz való hozzáállásomat ez határozza meg. A számok győznek meg. Az 1, az egy és nem másfél vagy 0,9. Hanem 1. Nagyon egyszerű dolgunk van nekünk, mert többnyire konkrétumokkal dolgozunk. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Amikor én dolgozom, gyakran találkozom szabványokkal. A szabványok is jó dolgok, mert egyszerűsítik az életet. Nem nekünk kell kitalálni, hogy mennyi Lumen, hány Lux, hány Celsius. Valakik kitalálták, megvitatták, elfogadták. Nekünk csak be kell tartani. Egyszerű dolog ez, szeretem.
De amikor szabványokat tanítok a hallgatóimnak, azt mindig el szoktam mondani, hogy a valós élet más. A valós életben EMBEREKKEL bánunk, a mi szakmánkban őket védjük.
Mit akarok ezzel mondani?
Az esetek többségében nem kell ahhoz szabványokat ismerni, hogy az ember jót alkosson. Példa: ha egy helyiségben MINDEN dolgozó arra panaszkodik, hogy sötét van, akkor nem kell méregetni. Tisztán empirikus módszerekkel meg lehet azt saccolni, hogy a világítás valószínűleg nem felel meg a szabványoknak. Ha fáznak, akkor a fűtés/szellőzés nem jó. Ha nem értik egymás szavát, akkor túl nagy a zaj.
Egyszerű ez.
Ha tehát egy hófúváskor 14000 ember tölti a szabadban az éjszakát, akkor SEMMILYEN VIZSGÁLAT NEM KELL AHHOZ, hogy lássuk, valami NEM JÓ.
Lehet magyarázni, de a magyarázat NEM ÉRDEKEL SENKIT.
Az eredmények érdekelnek. CSAK azok.
Senkit nem érdekel a politika, senkit nem érdekel, hogy melyik párt van hatalmon.
A havat sem.
Mit lehet tenni?
Ha nem láttuk előre és megtörtént, akkor legalább merítsünk belőle tapasztalatot! Hogy legközelebb ilyen ne történjen.
Legyünk őszinték - legalább önmagunkkal - és ismerjük el a hibákat! Ha ez megvan, javítsuk ki.
Ennyi.
A véleményem magánvélemény. Nem szentírás, lehet vele vitatkozni. (Fogtok is...)

2013. március 12., kedd

Belenagyítanál a GMail üzenetedbe?

Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de engem nagyon idegesít, hogy Android telefonon az alapértelmezett GMail kliensben nem lehet belenagyítani az üzenetbe. Ez azért idegesít leginkább, mert hiába van ÓRIÁS képernyős telefonom, ugyanolyan mikroszkópikus betűkkel jelennek meg az e-mailek és hiába próbálna az ember az ujját húzogatva nagyítani, NEM LEHET.
"Lapzárta után érkezett", hogy a Gmail kliensben, a beállításokon belül, az általános beállításokban van egy fül, miszerint "Üzenet automatikus méretezése Üzenetek zsugorítása a képernyő nagyításához igazodva" és emellé kell betenni egy pipát. Hiába nem az van odaírva, hogy mondjuk "Üzenetek nagyítása ujjmozdulattal", ez az opció jelenti azt, hogy az ember végre bele tud nagyítani az üzenetébe és nem kell szemüveg egy egyszerű email elolvasásához.

Akiknél ez nincs meg, azok sajnos kénytelenek a Gmail kliensben kis betűkkel olvasni, ami kényelmetlen...
 
 
De van megoldás!
Ahogyan az lenni szokott, megálmodtam. Amikor az ember alszik, az agyának az a fele működik, amelyik nappal nem és nekem a jó ötletek sajnos ebben a részben vannak. Többet kellene aludnom...
Nasssssszzzzóóóval:
Ki is mondta azt, hogy Gmail levelezést Android telefonon csak a Gmail kliensnek lehet beállítani? Senki.
Csak mi vesszük alapvetőnek, hogy ha van egy ilyen kliens, akkor használjuk azt. És mekkora hiba ez...
Mert az Android telefonokon van sima e-mail kliens is, ebben tudjuk beállítani a nem Gmailes e-mail címeinket.
És itt jön az ötlet: a Gmaileset is be lehet itt állítani. Aki állított már be levelező programot, az tudja, hogy nem nagy ördöngősség. Javaslom az IMAP beállítást választani, amelyhez a szükséges információkat a Gmail súgójában megtaláljuk. Aki lusta keresgélni, annak íme:
*************************************************************
Beérkező levelek szervere (IMAP) : imap.gmail.com
SSL használata: Igen
Port: 993
Kimenő levelek szervere (SMTP): smtp.gmail.com (hitelesítés használatával)
Hitelesítés használata: Igen
STARTTLS használata: Igen (egyes ügyfélprogramok SSL-ként hivatkoznak rá)
Port: 465 vagy 587
Fióknév: teljes saját e-mail cím (a @gmail.com végződéssel együtt);
E-mail cím: teljes saját e-mail cím (a @gmail.com végződéssel együtt); a
Jelszó: Saját Gmail-jelszava (alkalmazásfüggő jelszavak használóinak kell generálni egy jelszót és azt kell megadni!!!)
**************************************************************
Nem bonyolult. Annyit kell még megtenni, hogy a Gmail fiókunkban, a beállításoknál (fogaskerék), az átirányítás és POP/IMAP fül alatt engedélyezni kell az IMAP alapú hozzáférést. Ha mindent jól csináltunk, akkor a telefon e-mail kliense elkezdi leszedegetni az e-mailjeinket, amelyeknél van egy icike-picike plusz:
BELÉJÜK LEHET NAGYÍTANI!!! Egy sima csippentés tehát a két ujjunkkal és máris látjuk, mit is írtak nekünk:
 
Így aztán az élet szép.
Megjegyzés: a sima e-mail kliens csak ütemezetten, előre beállított időszakonként képes leszedni a leveleinket, azaz NEM push rendszerű. De ez nem is baj. Be lehet neki állítani, hogy NE szedje le az e-maileket automatikusan és így nem generál nekünk felesleges forgalmat. Ehhez az ütemezés beállításaiba kell bemenni és a SOHA opciót kiválasztani. Így a kliens csak akkor szedi le az e-maileket, amikor mi kézzel (manuálisan) rányomunk. Ha tehát az e-mail olvasható a Gmail kliensben, akkor elolvassuk ott, de ha nem, akkor átmegyünk az e-mail kliensbe, lerántjuk a levelet a szerverről gyorsan és ott bele lehet nagyítani.
 
Miért a Techshit rovatban írtam meg ezt?
Szerkesztve:
Eléggé benne vagyok az Androidos világban, de még nekem sem eset le, hogy az a felirat azt jelenti, amire évek óta várok. Akkor egy átlagos, vagy kezdő felhasználó honnan a francból tudja ezt?
Kit kell seggberúgni, amiért félrefordította a koreai feliratot?
Ez is techshit!
Az Android nem mai operációs rendszer és az, hogy még mindig vannak olyan mobil eszközök, amelyeknél nem lehet egy rohadt e-mailbe belenagyítani, egyszerűen SZÉGYEN!!! BOTRÁNY!!!
Igazi techshit...
 
(Ha érdekes és használható volt számodra ez az írás, oszd meg másokkal is!)

2013. február 28., csütörtök

5, azaz öt

Nem hiszek a marketing dumáknak. Talán ezért van, hogy csak most fedeztem fel egy üzemanyagot, ami tényleg brutálisan jó fogyasztást jelent az autómnál. Azt nem értem, hogy miért nem szólt eddig senki nekem a barátaim közül, hogy "Figyuka, ezt próbáld ki!"? Nem panaszkodom persze, mert amióta egy kicsit figyelmesebben adagolom a gázt, azért egy kellemes, 5,6 literes fogyasztást sikerült elérnem. Ez pedig egy 1600 kilós autótól nem olyan rossz ám, főleg úgy nem, hogy van ebben a fogyasztásban egy 15%-os budapestezés is, masszív dugóban csorgással és ácsorgással...
A télen az osztrák benzinkút, direkt télre kifejlesztett gázolaját tankoltam. Igaz, drágább, de ezzel két fordításra indul a kocsi a legnagyobb hidegben is és a fogyasztás is valószínűleg emiatt esett vissza a kezdeti - már takarékos vezetéssel elért - 5,7 literről egy tizedet. Egy tized fogyasztás csökkenés pedig annyit jelent, hogy ugyanannyiból járunk, mint az olcsóbb üzemanyaggal, csak most még a tél miatti nehezebb indulás is ki van küszöbölve. Ezért nem is nagyon gondolkodtam, hogy mit lehetne még ezen javítani és soha nem is estem volna be a sárga-narancsásrga, kagylós üzemanyag kútra, ha nincs okoskártyám és nem akarom a rajta gyűjtögetett pontokat beváltani.
Szerencsére úgy hozta a sors, hogy beestünk és náluk van egy úgynevezett fuel saver gázolaj, amit sikerült az autóba betankolni. Az első meglepetés akkor ért, amikor elindultunk hazafelé és a 2/A-n az autó a szokásosnál egy literekkel kisebb átlagfogyasztásokat mutatott. Amikor begördültünk a ház elé, nem akartam hinni a szememnek, mert 4,7 volt a fedélzeti számítógépben.
Gondoltam okés, este van, nem volt forgalom, hátszél volt ésatöbbi. Majd meglátjuk.
Megláttuk...
Szerencsére az egyik számlálót lenulláztam, így az 1-es memória méri a tankolás óta fennálló értékeket. A képen látszik, hogy jelenleg, budapestezéssel együtt is 5.0 literen állunk, ami éppen fél literrel kevesebb átlagfogyaztás, mint a másik, szintén minőségi üzemanyaggal volt. Fél liter pedig azt jelenti, hogy egy tankolással 260 kilométerrel többet tudunk megtenni. 260 kilométer ingyen. Merthogy ez a fuel saver ugyanannyiba kerül, mint az osztrák kúton a téli üzemanyag került.
 
Miért is írtam le ezt? Egyrészt, mert nem tudom magamban tartani az örömömet. Másrészt, mert azt szeretném, ha a dízeles barátaim mind megtudnák, hogy érdemes kipróbálni ezt a gázolajat, mert nem csak reklám duma a spórolás, hanem tényleg kevesebből járunk is vele.
És ez miért techshit? Mert nekem - gépésznek, akinek ez az alap szakmám - sem volt ismert ez a cucc és ez nagyon nincs így jól. Valami komoly gond van a cég reklámstratégiájával...

2013. február 27., szerda

Se nem ajándék, se nem vettem...

Tegnap este egy illatos levélke várt odahaza a Magyar Posta Zrt-től, amelyben arra szólítanak fel, hogy a Szingapúri Köztársaságból érkezett 0,2 kg súlyú órám vámkezeléséhez küldjek meg adatokat. Merthogy egy EGK rendelet alapján vám- és adóköteles.
A dologban több érdekesség is van. Az első a Magyar Posta maga, akik egy nem kis értéket képviselő áruról SIMA, NEM AJÁNLOTT levél formájában értesítenek. Ha nem kapom meg, átmenetileg megőrzik a terméket és ha nem reagálok, akkor megy a vámraktárba. Aztán meg fene tudja, mi lesz vele.
De nem vagyok meglepve. Ez a Magyar Posta. Nem fontos nekik az, hogy egy küldemény időben és biztosan megérkezzen hozzám. Minden más fontos, de a küldemény, az nem. Postabolt, az van. Rágógumi, meg sorsjegy, az van.
De hogy az ember FELAD valamit és azt valaki más MEGKAPJA... ezek szerint ez nem fontos.
Kérdezem, hogy a postának mennyibe kerülne, ha MAGA-MAGÁNAK ajánlottan ad fel egy küldeményt? És nem beb****ák a retves postaládába, ahol szél szárítja, eső veri?
De lépjünk túl ezen!
A vámkezeléshez adjak meg adatokat. Számlákat és bizonylatokat.
Dehát miről? Az órát a Kickstarteren keresztül, hálából kaptam a Pebble-től.
Azért, mert támogattam az ötletüket (még sok százezer társammal együtt).
Tehát az óráért nem fizettem. Akkor mi is képezi a vám és az áfa alapját? A becsületem?
Nos, a becsület többet ér, mint egy 5000 forintos áfa, úgyhogy a postának az alábbi levelet küldtem el (kitakarom a személyes adatokat, de a lényeg látszik):
 *******************************************************************************

Molnár-Soós Sándor István
2628 Szob, XXXXXXXXXX utca YYY
Hivatkozási szám: XXXXX
Rangszám: RAxxxxxxxxxxSG
MRN szám: 13HUxxxxxxxxxxxxxxx
 
 

 

Magyar Posta Zrt.

Nemzetközi Posta Kicserélő Központ


Fax: +3612971174

 

 

         Tárgy:        nemzetközi vámtartalmú postai küldemény 
                                vámkezeléséhez szükséges adatok megküldése

 

          Tisztelt Hölgyem/Uram!

 
         2013.02.21-én kelt levelüket kézhez kaptam és az abban megadott, fenti hivatkozási számú és rangszámú postai küldeménnyel kapcsolatosan az alábbiakat nyilatkozom: 

         A küldeményben szereplő „Pebble E-Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology” nevezetű, okostelefonokhoz csatlakoztatható órára még 2012.04.13-án találtam rá az interneten, a http://www.kickstarter.com/ weboldalon. A termék akkor még csak ötletként létezett, nem konkrét óráról, csak egy koncepcióról volt szó.

         A http://www.kickstarter.com/ weboldal egy kreatív ötleteket támogatni hivatott kezdeményezés. Akinek kreatív ötlete van, de annak megvalósításához anyagi forrásokkal nem rendelkezik, az ezen a weboldalon közzé teheti és kérheti az olvasók segítségét.

         Ezt tette a Pebble Technology is, amely az ötlet megvalósításához kérte azok segítségét, akik abban fantáziát láttak. Én magam, és még több százezren láttunk is fantáziát az órában, így támogatásként 2012.04.13-án elutaltam a http://www.kickstarter.com/ weboldalnak 115 USD-t.

         Az utalás megtörténte után az alábbi elektronikus levelet kaptam (változtatások nélkül kiollózom és beillesztem ide):

 

Congratulations!


You're a backer of
Pebble: E-Paper Watch for iPhone and Android

by Pebble Technology

Pledge Summary

Amount pledged

$115.00

Reward

One Jet Black Pebble watch. Free shipping to USA. (Add $10 for shipping to Canada, $15 for international shipping.)

Estimated Delivery

Sep 2012

If this project is successfully funded, your card will be charged on:
FRIDAY MAY 18, 11:00PM EDT
When your reward is ready,Pebble Technologywill send you a survey via email to request any info needed to deliver your reward (mailing address, t-shirt size, etc).
 

         A levél értelmében, a projekt támogatásáért cserébe, jutalomként (reward) amennyiben a termék valóban elkészül, megígérték, hogy egy darab órát kapok, egyéb térítés megfizetése nélkül.

Ahogy az most látszik, ígéretüket betartották, és az ajándék óra, majdnem egy év késéssel ugyan, de megérkezett.

Mivel az óráért nem fizettem, arról számlát sem kaptam és gyanítom, hogy az óra csomagolásában sem lesz semmi ilyen okmány.

A vámkezelés megkönnyítése érdekében közlöm, hogy a támogatást a http://www.amazon.com/ weboldal fizetési rendszerén keresztül tettem, arról számlát nem kaptam, csak az alábbi e-mailt (változtatások nélkül beillesztem ide):

Transaction Details

To:
Pebble Technology
From:
Molnár-Soós Sándor István
Amount:
-$115.00
Date Completed:
May 18, 2012 - 11:35 PM PDT
Fees:
Payment Method:
Credit Card
Account:
MasterCard *******2641
Account Holder's Name:
Molnár-Soós Sándor
For:
Pebble E Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology
Type:
Payment
Status:
Success
Reference ID:
FpsTransaction::Funding3xxxxxxxxx
Transaction ID:
16xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx421

 
Greetings from Amazon Payments,

We wanted to let you know that we successfully completed a payment to Pebble Technology for $115.00 on May 18, 2012. This payment is related to the payment authorization listed below:

Payment details:
---------------
Transaction ID: 16xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx5421
Recipient: Pebble Technology
Amount: $115.00
For: Pledging $115.00 to Pebble E Paper Watch for iPhone and Android on Kickstarter.
Payment method: Mastercard XXXX-XXXX-XXXX-2641
Reference: KICKSTARTER COM
Mint az ebből az értesítőből is látszik, a tranzakció „funding”, azaz támogatás, finanszírozás néven került lekönyvelésre.

         Fentiek alapján, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az óráért én semmilyen összeget nem fizettem ki.


Véleményem szerint, olvasva az Önök által megküldött tájékoztatót, az óra megküldése az ajándékozás, illetve a cég-magánszemély relációba illik bele, értéke alapján vám nem, de 27% ÁFA terheli. Mivel az óra értéke nem megállapítható, véleményem szerint a támogatás mértékét kell, mint kvázi ellenszolgáltatást alapul venni. Így a vámkezelés alapját az átutalt, 115 USD képezheti.
 

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem továbbá, hogy a tranzakciót az OTP-nél vezetett, internetes kártyámról hajtottam végre, az OTP Bank Zrt. 2012.05.19-én vonta le az összeget (gondolom, az időeltolódás miatt). Az OTP online rendszeréből a tranzakció már nem nyerhető vissza, de szerencsére az összes SMS-emet archiválom, így előkeresve azt látom, hogy arról az alábbi SMS értesítést kaptam (változtatások nélkül beillesztem ide):


120519 08:35 Kàrtyàs vàsàrlàs/zàrolàs: -27.399 HUF; ASI*KICKSTARTER COM, US 866-749-7545 ASI*KICKSTARTER COM; Kàrtyaszàm: ...2641; Egy.:  x.xxx.xxx HUF – OTPdirekt

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Kérem Önöket, hogy a közölt adatokat elfogadni szíveskedjenek és a vámkezelést a 27.399 HUF értéknek megfelelően kezdeményezzék!

Köszönettel és Tisztelettel:

Budapest, 2013.02.27-én
 

                   Molnár-Soós Sándor István
*********************************************************************************
Kérdéseim a következők:
Tényleg ezt kell csinálni 2013-ban? Tényleg az a cél, hogy egy tetves óra heteket álljon a vámolásra várva?
Tényleg az a cél, hogy ez ember semmit ne rendeljen ezentúl külföldről?
Tényleg nem lehet ezt normálisan, rugalmasan intézni?
Tényleg az van, hogy Szingapúrból ideér a cucc 3 nap alatt, aztán egy hónapot pihen a postán meg a vámon?
 
Megígérem, hogy azonnal szólni fogok, amint kezembe kaptam az órát és megírom azt is, hogy végül mennyi vámot és áfát fizettem rá.
A véleményetekre pedig tényleg kíváncsi vagyok...
                 

 

2013. február 26., kedd

A kazán és a tető

Ismeretes korábbi blogbejegyzéseimből, hogy kiköltöztünk Budapestről. Azt is tudjátok, akik olvastok, hogy használt házat vettünk. És azt is tudjátok, hogy vannak vele dolgok...
A legújabb dolog a tető.
Előre szólok, hogy csak azért írom ki magamból a történteket, mert megkönnyebbültem és azt szeretném, ha valaki rákeres a hasonló problémára, akkor találja meg ezt az írást és megnyugodjon.
Nekem ugyanis volt egy pár napom, amit heveny pánikban töltöttem el, ahelyett, hogy utánaolvastam volna és/vagy megkérdeztem volna valami hozzáértőt.
Tehát a kazán és a tető.
Mielőtt megvásároltuk a házat, több szem többet lát alapon megnézettük például Peti barátommal. Aki értékbecslő és látott már pár házat. Peti felmászott a padlásra is és megnézte a tetőszerkezet állapotát. Ő mondta el, hogy egy ház árának jelentős részét képezi az, hogy a tető milyen állapotban van. miután Ő rámondta az áment, kezdtünk csak el komolyan gondolkozni a ház megvásárlásán. Ami aztán létre is jött, benne is lakunk.
Szeretünk Szobon lakni, csend van. A csend volt a fő indok, amiért a panelből kiköltöztünk.
A csendbe piszkított először bele a kazán, ami alig egy hónapos használat után elkezdett eszetlenül sivítani. Jancsi bácsi - az egyetlen szerelő, akiben a környéken megbízom - megnézte és azt mondta, hogy vízköves. A vizkő miatt a hőcserélőben csak néhány helyen tudja a láng megfelelően melegíteni a vizet, ott viszont azonnal forrni kezd. Ettől van a sípolás.
Ha nem nyúlunk hozzá, két dolog lehet. Vagy elmegy így még évekig, vagy kilyukad. A likadás - ismerve magunkat - biztosan akkor jön, amikor éppen nem vagyunk otthon.
Így aztán nem mertünk nem hozzányúlni.
Ha hozzányúlunk, megint két dolog van. Vagy sikerül kitisztítani és megszűnik a sípolás, vagy a tisztítás során a vízkővel együtt a korrodált cső is lejön és kilikad a kazán. Akkor meg ott állunk a tél közepén, fűtetlen házban.
Úgyhogy sokat nem gondolkodtam, elkezdtem kazánt keresni.
Találtam is egy olyat, ami árban nekünk megfelelt volna. Naná, hogy a gyártása megszűnt és csak pár darab lelhető fel néhány boltban. Így ezt nem vállaltam be, hiszen mi lesz az alkatrész ellátással, ha a gyár megszűnt?
Néztem másikat, a következő lépcső 250 000 azaz kettőszázötven-ezer forint. Annyi pénzt meg hirtelen akkor sem tudtam volna előrántani a zsebemből, ha éppen nem vágott volna meg a NAV a 2037-ben a tulajdonunkba kerülő, lízinges ház miatt már most az illetékkel, nameg ha nem szállt volna el az autó hitele és nem kellett volna befizetni egy kisebb autó árát árfolyamkülönbözetként.
Szóval nem az a jellemző manapság rám, hogy kirántok 250 ezrest a zsebemből, nameg a beszerelés költségét, ugyebár.
Így elkezdtem nézegetni használt kazánokat. Szerencse, vagy pozitív gondolkodás, esetleg Isteni gondviselés, de Jancsi bácsi típusjavaslata alapján találtam Tatabánya mellett egy használt, öntöttvas kazánt 30 ezresért. A nénike fával fűtött, az általam megvásárolt gázos kazánon még a matrica is rajta volt, olyan szinten nem volt begyújtva. Nem is alkudtam, elhoztam. Jancsi bácsi minden egyéb munkáját félretéve, soron kívül eljött és másnap már be is volt szerelve. Azóta dolgozik, fűt, tökéletes. Nem akarom elkiabálni, de ezzel szerencsénk volt.
Már, ha szerencsének lehet azt nevezni, hogy az "örök élet meg egy nap" és az "ehhez a kazánhoz fillérekért lehet alkatrészt kapni" dumák ellenére, amiket megint csak az eladónktól idézek, csak kidobtunk az ablakon egy százast, mire a csövek és a munkadíj is kifizetésre került.
De legalább meleg van és az öntöttvas kazán hatásfoka jobb is, mint az elődé volt. Remélem, pár évet eldolgozik majd nekünk és a gázszámla is kevesebb lesz.
 
Ez a hiba tehát elhárítva. Igaz, hogy a csend már nem olyan töretlen, mert a hegesztés óta a csövek kissé pattognak, így amikor éjjel esetleg beindul a fűtés, felébredünk rá. De ez legyen a legnagyobb baj. Úgyis át kell előbb-utóbb alakítani az egész fűtésrendszert, addig meg kibírjuk.
 
Visszatérve a tetőre:
A minap viszont, ahogy megjött a jó idő, érdekes hangokra lettünk figyelmesek a tető irányából. Naponta többször, de éjjel méginkább azt hallottuk, hogy valami gurul, csúszik lefelé a tetőről.
Eleinte azt hittem, hogy a hó és a jég, de a hangok akkor is megmaradtak, amikor a tetőn már sem hó, sem jég nem volt.
Akkor mi.
Megvizsgálva a dolgot azt láttam, hogy a cserepekből válnak le kis darabok és így a lemállott darabkák gurulnak le és ezek adják a hangot.
Pánik indul. Mi lesz a tetővel?
Elsőként Gergő barátom nyugtatott meg, mert ő mondta, hogy lakott ő is olyan házban, ahol a tető hasonlóan mállott, de ettől még nem ázott be.
Én felmásztam a padlásra és azt láttam, hogy a miénk sem ázik be, sőt a tetőfák is szárazak.
A cserepek tehát a külső oldalukon mállanak és egyelőre ez nem jelent beázást.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy kivittem a létrát és felmásztam kívülről is. Na, innen nézve nem volt túl megnyugtató a helyzet, mert vannak olyan cserepek, amik konkrétan tenyérnyi darabokban mállanak.
Erre jött rá kis feleségem szövege, miszerint az ő anyukájának milliókból cserélték le a tetőt.
Az idegesség olyan szinten fojtogatott, hogy két napig nem aludtam.
Aztán jutott eszembe, hogy azon emberek között, akikben maradéktalanul megbízom, van egy olyan is, akinek építési vállalkozása van és látott már ezt-azt. Tetőt is.
Felhívtam hát Pistit, aki visszahívott céges telefonról és egy órán át beszélgettünk vele.
Neki köszönhetem, hogy nem vitt el a szívinfarktus.
Ugyanis, a házunk tetőjén lévő cserép békéscsabai. Rákeresve a neten azt láttam, hogy használt békéscsabai cserepet 20-50 forint/darab áron lehet kapni.
Az egyik telefonszámot fel is hívtam, ahol a srác azt mondta, hogy ha 500-at elviszek, akkor 20 forintért odaadja darabját.
A mi tetőnk 150 négyzetméter, a mellé eszkábált féltetővel együtt is 200 alatt van. Egy négyzetméterre 10 cserép kell. Az egész tetőre tehát - ha mindent lecserélek - 2000 darab. Azaz 40.000,- forintból megvan az egész. Ha haza kell hozni, akkor a fuvar még ugyanennyi és gondolom a tetőfedők is elkérnek egy ilyen, kétnapos munkáért ugyanennyit. 120 ezres.
De NEM MILLIÓS TÉTEL, és ez nagy örömmel tölt el.
Pisti barátom azért kijön. Megnézi, hogy a tetőfák hogyan állnak és ha azokhoz nem kell hozzányúlni, eldöntjük azt is, hogy elég-e pár cserepet kicserélni, vagy érdemes az egész tetőt átrakatni.
A tetőfák teljesen szárazak és nagyon szép, pontos munkát végeztek, akik csinálták a tetőt anno. Ennyit még én is látok. Nem valószínű az sem, hogy az egész tetőt át kellene rakatni, így valószínűleg a következő tél előtt szépen kijavíttatjuk a hibás darabokat és ennyi.
Egyébként azt is megnéztem, hogy mennyi most a betoncserép darabja és azt láttam, hogy vannak akciósan 160 forint körül mediterrán cserepek, amik amúgy is nagyon tetszenek. A tetőszerkezet ezeket is elbírja, úgyhogy még az is lehet, hogy új cserepekkel rakatjuk át a házat.
De nem is ez a lényeg.
Amit nagyon nem értek - és hálás lennék, ha valaki elmagyarázná nekem (de úgy, hogy én is értsem) - az az, hogy ha 20-50 forint a használt, de jó minőségű cserép darabja és lehet is kapni ugyanolyan cserepet (20 hirdetést találtam egy kereséssel, mind 50 kilométeren belül van), mint ami a ház tetejét borítja, akkor miért is van a féltető másik, kétféle cserépből megrakva?
A féltető ugyanis nagyjából 50-60 négyzetméter, így ha mondjuk használt cseréppel hozzárakatja az ember a házhoz, akkor is pár ezresből meg lett volna. Munkadíjjal és szállítással együtt is húszezerből.
Akkor miért is van összesuszterolva? Miért is kell nekem vödröket rakosgatnom egész télen mindenhová, mert beázik? Miért kell anyáznom magamban?
A kérdés költői, a választ tudjuk.
Mindenesetre az nagy megkönnyebbülés és tanulság is egyben, hogy a baj sosem akkora, mint amekkorának elsőre látszik.
Úgyhogy én ezentúl nem idegesítem magamat semmin, csak röhögök az egészen.
És szerintem ez a jó hozzáállás...

2013. február 8., péntek

Lasagne LÓHÚSBÓL!

2013-at írunk és nem a világ "rosszabbik" felén tört ki a botrány, miszerint a Findus cég lasagna-jában lóhús van a közölt marhahús helyett. A terméket egy francia cég gyártja, a Comigel és a Tesco illetve az Aldi polcain találkozhatsz vele.

A brit élelmiszeripari hatóság megállapította, hogy MINDEN termékben legalább 60%-ban, de egyes termékekben 100%-ban is bizonyítható, hogy marhahús helyett lóhúsból készültek.
Miért baj ez?
Egyrészt van, akik undorodik a lóhústól és persze az is igaz, hogy ha valamire marhahús van írva, akkor abban marha hús legyen. De nem ez a baj.
A lótenyésztés technológiája más, mint az emberi fogyasztásra szánt marhatenyésztésé, így a lovakat olyan anyagokkal is etetik, amik az emberi szervezetbe jutva károkat okozhatnak.
Mindenesetre, ha szoktál dobozos lasagna-t vásárolni, NÉZD MEG a dobozon, hogy ne FINDUS legyen. És ha már erről van szó, a Comigel cég termékei is kerülendőek, ezekkel is szép számban találkozhatunk itt-ott.
 
Miért techshit ez?
Hát azért, mert az ember 2013-ban nem számít arra, hogy nyugati országokban, vezető élelmiszeripari cégek ilyet csinálnak.
Ha hasznosnak tartod ezt az információt, oszd meg az ismerőseiddel is, nehogy elkezdjenek nyeríteni véletlenül...
(És ne feledd, ha tőlem hallottál erről először...)

2013. január 4., péntek

Sehol semmi Note II fronton

Január 4-e van. 19 napja romlott el a Samsung Galaxy Note II.
Még az is lehet, hogy ez a két mondat elmondana mindent és nem is kellene cizellálnom jobban. De mivel a blog nekem terápiás jellegű is, azaz kiírom magamból a keserűséget, hát csak leírom nektek, hogy miért is vagyok elkeseredve annyira.
Aki nem szereti a "negatív" gondolatokat, az most fejezze be az olvasást. Előre szólok...
Egyébként az egyik nagy bajom az, hogy olyan emberek, akiket a barátomnak gondolok, kiröhögnek, amiért egy kütyü a padlóra tesz. Meg viccet csinálnak a nyomoromból. Olyan dumákat kaptam, hogy "Nem ez a legfontosabb az életben", meg hogy "Te vonzod be az ilyeneket", meg hasonló, kiskegyedes bölcsességek.
Mindennapi pszichológia kezdőknek.
Tehát akkor a telefon azért romlott el, mert bevonzottam...
Ezt azért nem veszem be.
Azt elfogadom, hogy magát az elromlást én negatívan kezelem és állhatnék hozzá úgy is, mint egy kalandhoz. Csak valahogy nem megy.
Íme az indokaim, hogy miért is:
Amikor fiatalabb voltam - de még akár egy éve is -, nagyon sok hobbim volt. Megengedhettem magamnak, hogy pár olyan dologra költsek, amiket csak az élvezet kedvéért csináltam. Amikből nem jön pénz, sőt inkább viszik a pénzt. A hobbi egyébként már csak ilyen.
Aztán szépen lassan elkezdtem ezeket a hobbikat visszavenni és gyakorlatilag alig maradt néhány. Meg aztán tél is van, így a szabadban űzhető dolgok nagy része kiesik.
Ha összegzem a hobbijaimat, gyakorlatilag a Note II maradt meg, mint egyetlen. Amellett természetesen, hogy kemény munkaeszköz is, de erről később.
A Note II - de nagyjából igaz volt ez a többi okostelefonomra is - egy olyan svájci bicska volt az én életemben, amivel - mint MacGyver - bármit meg tudtam oldani. Ezért olyan szinten épült be a mindennapi rutinba, hogy gyakorlatilag percenként használtam. Határtalanságot adott nekem, mert mindent tökéletesen oldott meg.
Kompromisszumok nélkül. Unalmasan tökéletesen. Én meg ebben a témában nagyon szeretem az unalmat...
Felpörgette a tempót és végre egyszer az életben olyan gyorsan mentek a dolgok, mint amilyen gyorsan az agyam pörög. Nem kellett visszalassulnom, botladoznom. Száguldottam.
Na, ez a száguldás hiányzik.
Amikor ugyebár szombaton délután elromlott, nem tehettem mást, minthogy az egyetlen olyan helyen, ami nyitva volt, gyorsan vettem egy dublőrtelefont.
A dublőrtelefon kifejezés azt jelenti, hogy amíg emez nem javul meg, addig valahogy kihúzom vele. Az volt a célom, hogy az Android dolgok működjenek és kész voltam némi kompromisszumra is. Hogy lassabb lesz, arra számítottam, hiszen a Note II a leggyorsabb telefon ami jelenleg létezik.
Helyesebben inkább úgy fogalmaznék, hogy számítottam arra, hogy ha nem egy másik Note II-t vásárolok, akkor mindenképpen visszalépés lesz, akármi is lesz az.
Elfogadtam tehát ezt a kompromisszumot főleg azért, mert arra számítottam, hogy ahogy a Samsung ígéri (behazudja) a weboldalán, a prémium készülékemet gyorsan megjavítják és ha az egy nap túlzásnak is tűnt, de talán pár napon belül visszakapom és vele a digitális életemet is.
Ezzel szemben ma ugyebár január 4-e van, 19 napja nem működik a Note II... Hírem se lenne róla... Ennyit a prémium szolgáltatásról.
Illetve azért itt ne álljunk meg, hiszen vannak még érdekes fejlemények, amikre azóta derült fény.
Konkrétan annyi történt, hogy bár azt ígérték a Telemax Kft-nél, hogy a készüléket lehetőleg péntekre megjavítják (december 21-re), már december 21-én csak annyit tudtak közölni velem, hogy a készülékhez alkatrész kell, így karácsony és szilveszter között lesz kész. Nem tudom, mire számítottak. Hogy kézrátétellel megjavul?
Természetesen karácsony és szilveszter között nem történt semmi. Nem hívtak fel, hogy ígéretüktől eltérően mégsem lesz semmi, nagy kuss volt. Gondolom, mindenki szabadságon volt és élvezte az ünnepeket. Mivel én magam is szabadságon voltam és élveztem az ünnepeket, nem is tartottam nagyon fontosnak sürgetni őket. Bár nem profizmus egyébként magánjellegű dolgok miatt kiszúrni az ügyféllel, de arra már rég rájöttem, hogy ez a buherakáefté a gyártelepre kirakott hangárszervizével bizony nem profi. Sajnos a Samsung még nem jött rá erre és továbbra is velük rombolja a márka imidzsét, de ez az ő bajuk.
Szóval nem hívogattam őket, ami egyébként felesleges is lett volna, mert úgysem veszi soha senki fel a telefont.
A karácsonyról és az újévről szánalmas fotóim vannak és az ünnepek úgy teltek, hogy még egy SMS-t sem próbáltam írni senkinek, mivel a dublőrtelefonnak még ez is gondot okozott. Kezdve ott, hogy egy normális magyar billentyűzetet nem lehet rá feltelepíteni, így a fos Swype-al szoptam és szopok azóta is. Imádom, ahogy félregépel és kínszenvedés vele egy egyszerű mondat begépelése is... Ezt a "kitalálom mit akarsz írni" dolgot nem nekem találták ki...
Nem beszélve arról, hogy a dublőrtelefon fényképezőgépe is olyan szánalmas, hogy a kedvenc szórakozásom, a fényképek megosztása is lehetetlen vele. 

Eleve fos a fénykép, amit csinál, sehol nincsenek a színek és full napsütésben is elmosódott a fotó, de a telefon rész is olyan gyenge, hogy míg a mellettem álló húgomnak és a feleségemnek a telefonján full térerős HSDP adatkapcsolat volt, addig ezen a szaron csak GPRS. Azzal meg meg sem próbálja az ember az amúgy is szar fotót feltölteni. Nem égetem magamat ugyanis...

Szóval ez a szórakozás kilőve.
A közösségi hálókra is eléggé rá vagyok kattanva, de ezeket sem tudtam használni róla. Ugyanis a G+ például nem jelzett, hogy valami bejegyzés történt. Ha véletlenül megnyitottam a G+ klienst, akkor is azt mutatta, hogy nincs új bejegyzés. Csak ha a kliensen belül rányomtam a frissítésre, akkor ugrott elő az a 20 dolog, ami természetesen megtörtént a háttérben, csak én nem tudtam róluk...
A Facebook kliens is szánalmasan működik, ez sem frissít a háttérben és fél perc alatt nyílik meg. A hírfolyam hiányos, azaz a számítógépen látott bejegyzések a telefonon csak részben jelennek meg. Ha egy képhez megjegyzést fűztek, azt 10-15 másodperc előcsalogatni.
Úgyhogy a mobiltelefonos Facebookozást is abbahagytam, mert csak felidegesítettem magamat mindahányszor próbáltam.
Mindezeket azért nem képes megcsinálni, mert a kedves gyártó, a Motorola kispórolt belőle egy 2 dolláros alkatrészt és így a memória, ezesetben a RAM, SEMMIRE NEM ELÉG.
A ROM sem elég semmire, mert az amúgy is szánalmas kis tárba a T-Mobile még olyan elengedhetetlen alkalmazásokat nyomott bele, amiktől NULLA, ZÉRÓ, NIENTE, NICHS, RIEN a rátelepíthető alkalmazások száma. Így az ember bár soha nem fogja használni az iwiw-et, de miatta például nem telepíthet fel egy normális billentyűzetet. Amúgy gratulálok ehhez a T-Mobile-nak...

Maradt tehát a laptopom.
Még isteni szerencse, hogy az Invitel a vonalas internetem mellé adott egy sticket is, így havi 500 forintért van 2 GiB mobilinternetem, ami megy is Devecserben - ellentétben a T-Mobile mobilinternetjével - és a szüleimnek áprilisig van a T-hez hűségnyilatkozatuk, így egyelőre nálam maradt ez a stick. Ezzel és a Vaio-val tudtam hát netezni, bár szégyen, hogy 2012-2013-ban még laptopot kell elővenni egy ilyen művelethez. Ez nekem egy masszív 3-4 éves visszalépés. Na mindegy, szerencsére a Vaio állati jó gép, és mivel nem vinyó van benne, hanem SSD, készenléti állapotból 5 másodperc alatt felpattan, így nem akkor a szívás ránézni vele a netre. Az akkuja is bírja rendesen, így többnyire egy napot végigbírt és legalább napközben nem kellett konnektorra dugdosni. Vele húztam ki ezt a 19 napot, nélküle teljesen romokban lenne a digitális életem.
Amúgy december 18-án volt még egy tanórám, ahol viszont szerencsére már nem oktattam, csak konzultáltunk a januári vizsgára, így nem kellett szégyenszemre számítógépről balfaszkodnom.
Mert ugyebár nálam egy óra úgy néz ki, hogy előveszem a telefonomat a zsebemből, rádugom a HDMI kábelt és megy a kivetítőn a prezentáció. Amellett, hogy ez gyors, kényelmes is és nem kell magammal még táskát sem vinnem.
Na, a Note II nélkül visszajött a laptoptáska, ami megint csak visszalépés. Még szerencse, hogy más ügyek intézése miatt volt nálam mindig pár mappa, így legalább a tudat az volt, hogy nem csupán a laptop miatt cipelem a táskát. Így könnyebb volt elviselni.

Azt már nem is mondom, hogy természetesen a helyzetem megosztása sem működik a háttérben és barátaim mondják, hogy hetek óta Szobon mutat a Google Maps. Ez van. Nem működnek a helyelőzmények sem, így fogalmam sincs, mikor és merre jártam. Pedig ezt a funkciót használtam ám a menetlevelek kitöltésénél... Most meg jegyzetelhetnék papíron, azt meg NEM FOGOK. Így marad a saccószkópos módszer. Szerencsére ezen időszak nagy része szabadság volt, így ebben sem szenvedtem túl sok hátrányt.
Igaz, anyukám úgy teszi be a kaját a sütőbe, hogy előtte megnéz a térképen, így most reklamált is, hogy még Szobon mutat a térkép. Ilyen az, amikor az ember megszokja a jót...

Azt hiszem a mélypont egyébként akkor volt, amikor Vácon a Jysk-et szerettük volna megtalálni, de a cég weboldalán egy helyrajzi szám szerepelt csak. Nos, esélyem nem volt egy Google Maps-et felhívni, illetve arra még volt esélyem, de azon keresni már lehetetlen. Ugyanis elfogy a memória és kifagy a telefon. Ahogyan egy kutya közönséges böngészést sem lehet megtenni vele, mert elfogy a memória és kifagy a telefon.
Amúgy meg az elmúlt 19 napban nagyjából naponta van olyan, hogy hív valaki és nem csöng ki, pedig Budapesten vagyok és full térerőn. Csak elfogyott a memória és nem tudott kicsengeni a telefon. Ilyenkor szerencsére jön egy SMS, már ha nem fogy el a memória és nem fagy ki a telefon... Jó esetben fél óra múlva észreveszem, hogy valaki keresett és visszahívom. Rossz esetben órák múlva...
Szóval a dublőrtelefonom - Motorola Defy Mini - ALKALMATLAN bármire is.
Folyamatos stresszt okoz, nagyon elégedetlen vagyok vele.
FOSCH!

Miután a tavalyi év eltelt, gondoltam é, hogy a szerviz is elkezd dolgozni és talán a  héten lesz valami a Note II-ből.
Azt gondoltam, hogy a december 20-án megrendelt alkatrész megérkezett karácsony és szilveszter között, január másodikán a raktárból kihozzák és január 3-án mehetek a telefonért.
Gondoltam ezt azért is, merthogy az átvételkor maga a szervizes hölgyike közölte, hogy ez az első Note II-es, amit javításra hoztak be, így gondoltam én, nem áll semmi az én "Prémium" kategóriás készülékem előtt.
Mivel 2-án és 3-án sem volt semmi mozgás, gondoltam megkérdem már a szervizt, hogy mizu.
Gondoltam.
Ugyanis a karácsonyi dömping okán - gondolom én - mostanra úgy alakították ki a telefonos rendszert, hogy az ember EMBERREL nem beszélhet. Egy 23-as körzetszámú telefonszámot hívhatsz és én magam nagyjából 30 percet töltöttem el azzal, hogy végighallgattam a lerázó bullshitet, reménykedve abban, hogy valahol valakivel tudok beszélni, aki felvilágosítást ad nekem arról, miért is nincs hír a 20 napja leadott készülékemről.
Hát, nem tudtam senkivel beszélni.
Így aztán felhívtam a Samsungot, ahol egy kedves és udvarias női hanggal beszélgettem fél órát. Csak az ő türelmének köszönhető, hogy sem nem ordítottam, sem nem káromkodtam, hanem bár kicsit felfokozottabb hangvételben, de sikerült elmondanom neki, hogy mennyire fel vagyok háborodva ezen az egészen.
Annyit tudott tenni, hogy ő maga felhívta a Telemax-ot és ő maga megérdeklődte IMEI szám alapján, mi van a telefonommal.
Alkatrészre vár - mondta a kis hölgy, miután úgy 2-3 óra múlva visszahívott.
Tehát december 19-e óta nem ért ide az alkatrész?
Amúgy a Telemaxnak van weboldala, ahol az IMEI és a megrendelő lap alapján megnézhetjük, mi van a készülékkel. Az a weblap azt mondja, hogy javítás alatt. Ezt meg magamtól is tudom, merthogy még nincs nálam... Arra lettem volna kíváncsi például, hogy mi baja van és azt kábé meddig fog tartani kijavítani. Szegény ember az, aki már ígérni sem tud... nos ők nem ígérnek semmit. 

Mindenesetre, ha már a Samsung automatája bemondta, hogy a beszélgetést minőségbiztosítási céllal rögzítik, hát én ékes magyarsággal elmagyaráztam a kis hölgynek, hogy mennyire is méltatlan mindez az ügyintézési mód és mindezen körülmények a piacvezető Samsung céghez.
Talán megértette, hogy a hívásom segítő szándékú, hiszen eredményt attól rövidtávon nem vártam. Csupán azért telefonáltam, mert ha mindenki kussol és elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, akkor SOHA nem fognak azok megváltozni.

Márpedig a dolgok így nincsenek jól.
Az nincs jól, hogy egy országban NINCS alkatrész egy csúcskategóriás, prémium készülékhez. Hogy Hollandiából kell megrendelni...
Hogy egy országban nincs egy darab helyettesítő telefon, hanem egy alsókategóriás Galaxy Ace-szel szúrnák ki a szerviz miatt a csúcskészülékét heteken át nélkülözni kénytelen ügyfél szemét...
Hogy egy piacvezető cégnek nincs SAJÁT szervize, ami CSAK A SAJÁT készülékek javításával foglalkozik és nekem - nekünk - ki kell várnunk, amíg a sok fos megbuherálása után a mi készülékünkre is rákerül a sor. A sok fos alatt értem azokat a márkákat, amelyeknek a szer vizelését (sic!) a Telemax ellátja, gondolom hasonló színvonalon...
Az nincs jól, hogy az egyik ügyfélnek a másikra, a másik ügyfélnek meg az egyikre hivatkoznak.
És az sincs jól, hogy nekem egyáltalán ezekről a dolgokról tudnom kell.
Ne tessenek haragudni, de NEM ÉRDEKEL, ki és hogyan csinálja meg a telefonomat. Egyet várok el, hogy a vásárlásnál ígért feltételekkel és idő alatt legyen meg.
Ha már elromlott...
Merthogy az megint egy másik kérdés, hogy egyre ismertebbé válik az a hiba, amelynek következtében a Samsung PRÉMIUM készülékeinél beáll az úgynevezett "hirtelen halál". De ez egy másik kérdés, ami egyébként a márka iránti bizalomban, illetve annak meggyengülésében fog jelentkezni.

Szóval az ember azt várná el, hogy ha egy gyártó magát piacvezetőnek kiálltja ki, akkor VISELKEDJEN IS ÚGY.

Mert ez a viselkedés nem méltó a Samsunghoz.

Pont.

Ps.: Arra egyébként kíváncsi leszek, hogy valaki valaha legalább szóban ELNÉZÉST fog-e kérni tőlem azért, hogy az egy napra ígért javításból egy HÓnap lett...

Ps of ps:
Ma 12.57-kor kaptam egy SMS-t, hogy a készülék kész, mehetek érte. Elmentem. Nem üvöltöttem, nem is tettem megjegyzést. Ugyanis akik a szervizben szopnak a budaörsi, vagy inkább törökbálinti pusztában, azok nem tehetnek semmiről. Ráadásul udvariasak és aranyosak is, így pont velük, nem fog üvölteni az ember.
Nem is ezért írok még egy utóiratot.
Inkább azért, mert továbbra is elvárnám, hogy valaki elnézést kérjen tőlem. Ez ugyanis sem élőszóban, sem írásban, sem telefonon nem történt meg...