Az ősszel történt meg velem az az eset, hogy egy PNA-t, azaz autóba tervezett navigátort teszteltem. Nem az a célom, hogy leócsároljam a terméket, csupán a figyelemfelhívás, így a nevét nem is nagyon írnám ide.
Szóval ahhoz régen hozzászoktam már, hogy a nagy elektronikai áruházakban átverik a jónépet és rásóznak valami szart - már bocsánat - navigáció helyett. Mert a tájékozatlan ember mit tesz? Bemegy a bótba, aztán megveszi a nagyképernyőset meg az olcsót. Ez a két szempont dominál. Aztán amikor először navigál vele, vagy megmutatja valami hozzáértőnek, akkor szembesül a ténnyel: át lett verve. Mert a navigátoroknál bizony NEM a nagy képernyő, NEM az alacsony ár, de mégcsak NEM is a kihangosító funkció a fontos. Az a fontos, hogy odataláljunk velük, ahová szeretnénk. Ennek pedig egy feltétele van: a LEHETŐ LEGJOBB térkép.
Amikor a térképszolgáltatók között még nagy különbségek voltak kis hazánk tekintetében, könnyű dolga volt az embernek. Csak megnézte a navigátorban valamelyik kisebb falut és máris látta, hogy nincs rajta. Aztán megnézett egy nagyobb várost, és máris látta, hogy csak a főbb utcái vannak rajta. Ma már ez nem ilyen egyszerű.
A térképszolgáltatók - direkt nem írok neveket - ma már azt csinálják, hogy felnyomják adattal a térképüket, még akkor is, ha ez az adat nem, vagy nem nagyon fedi a valóságot. Ennek pedig egy következménye van: a vevő AZT HISZI, hogy a navigátor majd elviszi őt oda, ahová menni szeretne. Jobb esetben valami lakott területen döbben rá, hogy átbták, rosszabb esetben úgy, ahogyan én: a mező közepén, nyakig sárosan.
Történ ugyanis, hogy a fent említett navigátorra az volt írva, hogy iGO alapú navigáció. Én meg gondoltam, ha Ájgó, akkor idehaza TopMap, Európában Tele Atlas térképei vannak, nagy baj nem lehet.
Mivel volt Devecserben az iszapkatasztrófa, kénytelen voltam más, kerülőutakon megközelíteni a rokonokat. Konkrétan Nemeshany irányából próbáltam Iszkáz irányába átjutni. A fent nevezett iGo alapú navigátor meg is tervezte nekem az utat és nem is volt gyanus, mert tudtam én, hogy valahol át lehet vágni az erdőn. Így követtem az utitervet, fordulj jobbra!
Először ez út átment egysávos bitumenbe, ez még mindig nem volt gyanús. Amikor átment makadám, azaz nem szilárd burkolatúba, akkor már gyanús kezdett lenni, de gondoltam még 2 kilométer, annyit megteszek kavicss döngölt úton. Sőt, még akkor is tovább haladtam rajta, amikor már 3-4 méter hosszú, 40 centi mély pocsojákon kellett az autómmmal átvágni, néha egy egy építési törmelékkel kitömött gödröt is érintve.
Na, ekkor kezdtem el megnézni a térképinformációt a gépen és láttam meglepetten,. hogy iGO8 ide, TMC-vevő oda, a készülék bizony Navteq térképekkel rendelkezik.
Ekkor fordultam visssza, nagy nehezen YYYYYYYYYYYYYY fordulókat csinálva az akkor már méteres mély traktorcsapásos úton, ami a Navteq szerint szilárd burkolatú. Ugyanis természetesen az úttípusoknál be volt kattintva, hogy földúton NEM AKAROK menni.
Megúsztam egy kocsimosásból és pár kilométerrel arrébb tényleg ott volt a keresztút, ami kis is vitt Kerta irányában a 8-as útra, így megérkeztem Iszkázra.
A rokonok kérdezték, hogy merre jártam, hiszen az út normálisan 10 perc, én meg 1 órát offroadoztam a nemeshanyi erdőkben. És mivel tudják, hogy a navigációs cuccokban is jártas vagyok, inkább nem árultam el, hogy nyakig jártam a sárban és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem kellett traktort hívni, hogy kirángasson.
De miért írom le ezeket?
Most olvasom egy hirdetésben, hogy iGO8 alapú navigációval kínálnak egy olcsó navigátort.
Kedves olvasóm: sajnos az iGO neve sem garancia már Magyarisztánban, mert vannak IGO8 alapú navigátorok, amelyket Navteq-es térképkészlettel kínálnak. Az meg majd jól bevisz minket a málnásba.
Úgyhogy NE! NE! NE! NE! NE!
És ezentúl ha van mód rá, akkor vásárlás előtt nézzük meg a térképinformációt és lehetőleg TopMap Magyarország térképeset, vagy Tele Atlas Magyarország téképeset vegyünk!
Ne hagyjuk magunkat átbszni, mert vannak, akik a magasabb haszon reményében megpróbálják!
És az bizony igazi nagy techshit, ha egy navigátorral pont NAVIGÁLNI NEM LEHET!
Megígérem, hogy szólni fogok, ha Magyarországon a Navteq használható térképeket forgalmaz majd. Sajnos nem mostanában lesz ez, mert jelenleg nemhogy vidéken, de Budapesten is képesek orbitálisakat tévedni, ez pedig egy dologhoz vezet: nem fogunk a navigátorban megbízni és nem fogjuk használni. Akkor pedig KIDOBOTT PÉNZ!
Költsük inkább fagyira, az legalább finom!
2011. január 26., szerda
2011. január 14., péntek
Hellóhádé!
Gondoltam egy blogbejegyzést megér, mit szívtam a Hello HD-val, mire tegnap este végre rájöttem a hibára és lassan egy fél év után rendesen működik. Íme a kálvária:
Az alapvető hibát ott követtem el, amikor HD tévét vettem, Illetve nem én követtem el, hanem az, aki HD "tévé"-ként értékesíti ezeket a monitorokat. Igaz, van bennük TV vevő, csak éppen kis hazánkban NINCS HD tévéadás. Amit annak neveznek, az ugyanis röhelyes...
Ha tehát az ember meg akarja táplálni a tévéjét normális adással, két választása van. Az első azon szerencséseknek áll csak, akiknek DVBT-s a tévéjük, azaz alkalmas a földfelszíni digitális sugárzás vételére. Nos, ők egy viszonylag olcsó antennával, a szerencsésebbek egy darab dróttal tudják fogni azt a pár adót, amit ma már az országban mindenhol sugároznak. Természetesen 1080i-ben és nem p-ben. A HD műsorok mennyisége pedig elenyésző.
Így aztán marad az, hogy az ember HD minőséget bluray lejátszóról, vagy médialejátszóról tud adni a tévének.
Ha a klasszikus tévézést nézzük, akkor HD adással csak úgy tudjuk megtáplálni a tévét, ha előfizetünk valamelyik szolgáltatónál egy olyan csomagra, amelyben van HD adás is.
Sokáig voltam a júpíszínél, de a HD adások száma eleve csekély és a sport csatornán kívül, illetve a magyar tévé olimpiai közvetítésén kívül (megin csak sport), meg a foci eb-vb kivételével alig akadtam full HD-s (natív HD) adásra. A hárombetűs mozicsatorna a két év alatt 1, azaz egy filmet sugárzott fullHD-ban, ami meg egy szutyok horrorfilm volt. Már csak azért megnéztem, hogy a minőséget élvezzem, egy kicsit. És ennyi.
Nézegettem én a HelloHD-t korábban is, de akkor a belépési díj még száz darab magyar ezres volt, ugyanis a vevőt megvetették és nem lehetett bérelni. Aztán jó fél éve egyszercsak a belépési díj lecsökkent egy bekötési díjra, 24 ezres környékére. Ez volt az a pillanat, hogy elszántam magamat: júpíszí megy, HelloHD jön.
Megnézegettem a csatornalistárt és gyakorlatilag egy adó kivételével (egy másik mozicsatorna, ami engem nem érdekel) a legfullosabb csomagkombinációt rendeltem meg.
Eltellt egy hét, amikor felvették velem a kapcsolatot és megkezdődöt az én jó egy éves szívatásom.
A beüzemelés a következő módon zajlik:
Felhív egy amúgy szimpatikus, apám korabeli emberke, hogy én rendeltem-e helóhádét. Én mondom, hogy igen. Ő megkérdi, mikor lehetne jönni szerelni, lehetőleg napközben. Én mondom, hogy itt dolgozom a közelben, így gyakorlatilag akármikor, de előtte 10 perccel szóljon, hogy hazaérjek. Szól, hazaérek, felcuccolnak.
A lakásba lépve megkérdi, hogy "Mit is szerelünk". Én kérdem, hogy hogyhogymit? Vízcsapot... Erre ő: hát júpiszí, vagy téhóm vagy hellóhádé. Mivelhogy ők mindhármat szerelik, mint alvállalkozók. Ja, mondom, akkor helóhádét. Jó'van, akkó' lemegyek a kocsiba. Lemegy, felhozza az antennákat, ebben segít neki a fia, aki szintén szimpatikus srác. Eittaantenna, eittavevő. Eittakétvezeték, amit ki kell vezetni valahol. Panel, vastag, lehetetlen. Mondom, hogy akkor fúrjanak egy likat az ablakkereten. Erre ők: kettőt, mert két vezeték kell. Én: akkkor kettőt.
Fúrnak, a túlsó sarkon. Erre én: az nem lesz jó, mert így ez a spagettitészta átkígyózik a fél lakáson. Legyenek szívesek fúrni másik kettőt, ezúttal a tévé felőli oldalon. A felesleges likakat majd bepasztázom. Elkezdik, de beleütköznek az ablakot összetartó fém zsanérba. Némi anyázás, gyöngyöző homlok. Javaslom, hogy 3 centivel arrébb. Akkó ott... Sikerül. Közben a gyerekkel felmegyünk a tetőre, lelógatjuk az antennazsinórokat. Személyes szerencsém, hogy a tizediken lakom, így a madzag nem leng nagyon. Azóta is ott kígyózik az ablak mellett, szép látvány...
Sikerül beállítani az antennát, megjön a műsor. Mindenki elégedett, elmennek.
Nézzük a tévét, és eleinte minden hepi. HD adás hegyek, köztük jó sok ismeretterjesztő csatorna fullHD-ban. Szóval alapvetően elégedett lennék, ha nem akadozna. Eleinte naponta egyszer-kétszer, majd óránként, majd tízpercenként.
"Nincs jel, ellenőrizze az antennacsatlakozást!" Ellenőrzöm. Csatlakozik.
Hibabejelentő, kiküldenek valakit. Ugyanaz a kedves úriember, megint szimpatikus, udvarias. Felmegy a tetőre, megrángatja a kábeleket. A vevőből is kihúzza-bedugja, megrángatja. Most oké lesz.
Nem oké. Kihívom megint, Ekkor lecseréli az összes csatlakozót. Most oké lesz.
(Minden egyes kiszálláskor én a melóhelyemről elkéretőzök...)
Nem oké. Gyors ötlettől vezérelve a mobiltelefonommal felveszem az akadozást, amit természetesen a kiszállások alkalmával sosem sikerült produkálni... Most megvan.
Kijön, megmutatom.
Jahogyezabaj! Ez fejprobléma. Kicseréli az antennát és a biztonság kedvéért a vevőt is. Benne az asszony időközben felvett, de még meg nem nézett filmjeivel. Több is veszett Mohácsnál...
Elmegy, a kép nem akad, minden hepi.
(Igazság szerint vannak problémák, de csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor is azt írja ki a vevő, hogy "Ellenőrizzem az antennát", amikor a HelloHD központjából nem megy fel a jel a műhódra, azaz központi probléma van. Kérdem én: menjek be és ellenőrizzem a HelloHD központjában a jelet??? Vicces! Onnan tudni, hogy központi a probléma, hogy az ügyfélszolgálat folyamatosan foglalt... Ilyenkor rutinból megyünk át a kisszobába, ahol szerencsére DVBT-s tévé és földi vételre berendezett készlet van. Az megy... Persze az ilyen esetek száma elenyésző, kevés esetben vágják el a fénykábelt valami építkezésen. Igaz, ekkor is azt írja ki, hogy "Ellenőrizzem a kábelt!"...)
Persze nem vagyunk boldogok, mert most meg minden egyes bekapcsolásnál összeugrik a kép. A bazinagy tévé kellős közepén kis négyzetben virít az adás egészen addig, amíg az Opt menüben (minden egyes csatornaváltásnál) meg nem adom, hogy EREDETI legyen ne letterbox és ne nagyított.
Aztán elkezdi csinálni azt is, hogy adás közben is átvált, a reklámoknál. Ilyenkor Opt menü...
A feleségem szegény már kel fel és megy ki a konyhába, mert nem akarja hallani az anyázást. Igaza van...
Felhívom őket, mondják, hogy a tévé beállításainál ne 16:9-et, hanem 4:3-at állítsak be, mert el van cseszve a formátum.
Ekkor megszűnik a menet közbeni automatikus váltogatás, de minden bekapcsolás és csatornaváltás után anyázás Opt menü, letterboxról átállítás eredetire... Anyázás.
Elhatároztam hát, hogy visszaadom a 'csába. Csak az a 24 ezres ne fájna annyira. Arra ugyanis keresztet vethetek, úgysem kapom vissza. Meg átgondolva: mit kötök helyette? Nincs kínálat...
Aztán tegnap éjjel megálmodtam, hogy ha a tévé beállításainál nem stimmel a 16:9, lehet, hogy máshol sem stimmel.
Kis nyomkodás, több variáció kipróbálgatása és egyszercsak úgy marad. Megvan a helyes konfiguráció.
Nem ugrál a képarány, mindenki hepi.
Nade kérem, így kell ennek mennie? Egy havi 10.000,- HUF nagyságrendű előfizetésnél a támogatás hiányában nekem kell MEGÁLMODNI?
Lehet olyan set-top-boxot forgalmazni, amelyiknek több helyen is hibás a firmware-je? A vevő kérdésére lehet széttárogatni e kezünket?
És mi van, ha nem vagyok műszakilag fogékony és csak tévézni szeretnék? Akkor minden alkalommal kihívom a szimpatikus úriembert?
Na, ez egy igazi techshit, ebben a blogban a helye!
Az alapvető hibát ott követtem el, amikor HD tévét vettem, Illetve nem én követtem el, hanem az, aki HD "tévé"-ként értékesíti ezeket a monitorokat. Igaz, van bennük TV vevő, csak éppen kis hazánkban NINCS HD tévéadás. Amit annak neveznek, az ugyanis röhelyes...
Ha tehát az ember meg akarja táplálni a tévéjét normális adással, két választása van. Az első azon szerencséseknek áll csak, akiknek DVBT-s a tévéjük, azaz alkalmas a földfelszíni digitális sugárzás vételére. Nos, ők egy viszonylag olcsó antennával, a szerencsésebbek egy darab dróttal tudják fogni azt a pár adót, amit ma már az országban mindenhol sugároznak. Természetesen 1080i-ben és nem p-ben. A HD műsorok mennyisége pedig elenyésző.
Így aztán marad az, hogy az ember HD minőséget bluray lejátszóról, vagy médialejátszóról tud adni a tévének.
Ha a klasszikus tévézést nézzük, akkor HD adással csak úgy tudjuk megtáplálni a tévét, ha előfizetünk valamelyik szolgáltatónál egy olyan csomagra, amelyben van HD adás is.
Sokáig voltam a júpíszínél, de a HD adások száma eleve csekély és a sport csatornán kívül, illetve a magyar tévé olimpiai közvetítésén kívül (megin csak sport), meg a foci eb-vb kivételével alig akadtam full HD-s (natív HD) adásra. A hárombetűs mozicsatorna a két év alatt 1, azaz egy filmet sugárzott fullHD-ban, ami meg egy szutyok horrorfilm volt. Már csak azért megnéztem, hogy a minőséget élvezzem, egy kicsit. És ennyi.
Nézegettem én a HelloHD-t korábban is, de akkor a belépési díj még száz darab magyar ezres volt, ugyanis a vevőt megvetették és nem lehetett bérelni. Aztán jó fél éve egyszercsak a belépési díj lecsökkent egy bekötési díjra, 24 ezres környékére. Ez volt az a pillanat, hogy elszántam magamat: júpíszí megy, HelloHD jön.
Megnézegettem a csatornalistárt és gyakorlatilag egy adó kivételével (egy másik mozicsatorna, ami engem nem érdekel) a legfullosabb csomagkombinációt rendeltem meg.
Eltellt egy hét, amikor felvették velem a kapcsolatot és megkezdődöt az én jó egy éves szívatásom.
A beüzemelés a következő módon zajlik:
Felhív egy amúgy szimpatikus, apám korabeli emberke, hogy én rendeltem-e helóhádét. Én mondom, hogy igen. Ő megkérdi, mikor lehetne jönni szerelni, lehetőleg napközben. Én mondom, hogy itt dolgozom a közelben, így gyakorlatilag akármikor, de előtte 10 perccel szóljon, hogy hazaérjek. Szól, hazaérek, felcuccolnak.
A lakásba lépve megkérdi, hogy "Mit is szerelünk". Én kérdem, hogy hogyhogymit? Vízcsapot... Erre ő: hát júpiszí, vagy téhóm vagy hellóhádé. Mivelhogy ők mindhármat szerelik, mint alvállalkozók. Ja, mondom, akkor helóhádét. Jó'van, akkó' lemegyek a kocsiba. Lemegy, felhozza az antennákat, ebben segít neki a fia, aki szintén szimpatikus srác. Eittaantenna, eittavevő. Eittakétvezeték, amit ki kell vezetni valahol. Panel, vastag, lehetetlen. Mondom, hogy akkor fúrjanak egy likat az ablakkereten. Erre ők: kettőt, mert két vezeték kell. Én: akkkor kettőt.
Fúrnak, a túlsó sarkon. Erre én: az nem lesz jó, mert így ez a spagettitészta átkígyózik a fél lakáson. Legyenek szívesek fúrni másik kettőt, ezúttal a tévé felőli oldalon. A felesleges likakat majd bepasztázom. Elkezdik, de beleütköznek az ablakot összetartó fém zsanérba. Némi anyázás, gyöngyöző homlok. Javaslom, hogy 3 centivel arrébb. Akkó ott... Sikerül. Közben a gyerekkel felmegyünk a tetőre, lelógatjuk az antennazsinórokat. Személyes szerencsém, hogy a tizediken lakom, így a madzag nem leng nagyon. Azóta is ott kígyózik az ablak mellett, szép látvány...
Sikerül beállítani az antennát, megjön a műsor. Mindenki elégedett, elmennek.
Nézzük a tévét, és eleinte minden hepi. HD adás hegyek, köztük jó sok ismeretterjesztő csatorna fullHD-ban. Szóval alapvetően elégedett lennék, ha nem akadozna. Eleinte naponta egyszer-kétszer, majd óránként, majd tízpercenként.
"Nincs jel, ellenőrizze az antennacsatlakozást!" Ellenőrzöm. Csatlakozik.
Hibabejelentő, kiküldenek valakit. Ugyanaz a kedves úriember, megint szimpatikus, udvarias. Felmegy a tetőre, megrángatja a kábeleket. A vevőből is kihúzza-bedugja, megrángatja. Most oké lesz.
Nem oké. Kihívom megint, Ekkor lecseréli az összes csatlakozót. Most oké lesz.
(Minden egyes kiszálláskor én a melóhelyemről elkéretőzök...)
Nem oké. Gyors ötlettől vezérelve a mobiltelefonommal felveszem az akadozást, amit természetesen a kiszállások alkalmával sosem sikerült produkálni... Most megvan.
Kijön, megmutatom.
Jahogyezabaj! Ez fejprobléma. Kicseréli az antennát és a biztonság kedvéért a vevőt is. Benne az asszony időközben felvett, de még meg nem nézett filmjeivel. Több is veszett Mohácsnál...
Elmegy, a kép nem akad, minden hepi.
(Igazság szerint vannak problémák, de csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor is azt írja ki a vevő, hogy "Ellenőrizzem az antennát", amikor a HelloHD központjából nem megy fel a jel a műhódra, azaz központi probléma van. Kérdem én: menjek be és ellenőrizzem a HelloHD központjában a jelet??? Vicces! Onnan tudni, hogy központi a probléma, hogy az ügyfélszolgálat folyamatosan foglalt... Ilyenkor rutinból megyünk át a kisszobába, ahol szerencsére DVBT-s tévé és földi vételre berendezett készlet van. Az megy... Persze az ilyen esetek száma elenyésző, kevés esetben vágják el a fénykábelt valami építkezésen. Igaz, ekkor is azt írja ki, hogy "Ellenőrizzem a kábelt!"...)
Persze nem vagyunk boldogok, mert most meg minden egyes bekapcsolásnál összeugrik a kép. A bazinagy tévé kellős közepén kis négyzetben virít az adás egészen addig, amíg az Opt menüben (minden egyes csatornaváltásnál) meg nem adom, hogy EREDETI legyen ne letterbox és ne nagyított.
Aztán elkezdi csinálni azt is, hogy adás közben is átvált, a reklámoknál. Ilyenkor Opt menü...
A feleségem szegény már kel fel és megy ki a konyhába, mert nem akarja hallani az anyázást. Igaza van...
Felhívom őket, mondják, hogy a tévé beállításainál ne 16:9-et, hanem 4:3-at állítsak be, mert el van cseszve a formátum.
Ekkor megszűnik a menet közbeni automatikus váltogatás, de minden bekapcsolás és csatornaváltás után anyázás Opt menü, letterboxról átállítás eredetire... Anyázás.
Elhatároztam hát, hogy visszaadom a 'csába. Csak az a 24 ezres ne fájna annyira. Arra ugyanis keresztet vethetek, úgysem kapom vissza. Meg átgondolva: mit kötök helyette? Nincs kínálat...
Aztán tegnap éjjel megálmodtam, hogy ha a tévé beállításainál nem stimmel a 16:9, lehet, hogy máshol sem stimmel.
Kis nyomkodás, több variáció kipróbálgatása és egyszercsak úgy marad. Megvan a helyes konfiguráció.
Nem ugrál a képarány, mindenki hepi.
Nade kérem, így kell ennek mennie? Egy havi 10.000,- HUF nagyságrendű előfizetésnél a támogatás hiányában nekem kell MEGÁLMODNI?
Lehet olyan set-top-boxot forgalmazni, amelyiknek több helyen is hibás a firmware-je? A vevő kérdésére lehet széttárogatni e kezünket?
És mi van, ha nem vagyok műszakilag fogékony és csak tévézni szeretnék? Akkor minden alkalommal kihívom a szimpatikus úriembert?
Na, ez egy igazi techshit, ebben a blogban a helye!
2011. január 13., csütörtök
Bocsánatkérés - el van intézve
Már-már ott tartottam, hogy nem nagyon éri meg durrogni, mert semmi eredménye. Erre ma felhívnak abból a szervizből, ahol az autóm karambolos javítását intézték, és vagy egy órán keresztül faggatnak, hogy mi is történt. Az előzmények a blogomban, korábban elolvashatók.
Szóval most először elmondhattam a magamét legalább az ügyintézőnek, igaz semmi hasznom nincs belőle.
De mégis jobb most.
Igaz, a beszélgetés végső konklúziója az volt, hogy kcsög a biztosító és kicseszett velem és a szervizzel is és hogy ők semmiről nem tehetnek. Ez persze nem igaz.
Ugyanis azt a hibát elkövették, hogy velem nem közölték, hogyan is áll az ügyem. Ha szólnak, akkor még lehetett volna tenni valamit. Most már nem. Ez nekem 60 ezresemben van, meg jó néhány óra idegeskedésemben...
A szerviz ügyintézőjében legalább volt annyi (igaz, csak a Peugeot Magyarországnak tett panaszom hatására), hogy felhívott, meghallgatott és elnézést kért. És persze felajánlotta, hogy valamiképp szeretnének kártalanítani az engem ért kellemetlenségekért. Ez egy szép gesztus. Gondolom ők is kedvezményes javításokra és alkatrészárakra gondolnak...
Csak az a baj, hogy ha engem egyszer átvernek, akkor én többet nem tudok bízni. Ebben a szervizben a biciklimet sem javíttatnám, nemhogy az autómat.
Úgyhogy a gesztust értékelem, nem haragszom, de KÖSZÖNÖM, NEM! Én oda többet be nem teszem a lábamat, az biztos. Fizikai fájdalmat éreznék ugyanis, égetné a kezemet a kilincs...
Ez van az önérzetes emberekkel. Kihalóban lévő faj vagyunk, de él még pár példány belőlünk.
Szóval most először elmondhattam a magamét legalább az ügyintézőnek, igaz semmi hasznom nincs belőle.
De mégis jobb most.
Igaz, a beszélgetés végső konklúziója az volt, hogy kcsög a biztosító és kicseszett velem és a szervizzel is és hogy ők semmiről nem tehetnek. Ez persze nem igaz.
Ugyanis azt a hibát elkövették, hogy velem nem közölték, hogyan is áll az ügyem. Ha szólnak, akkor még lehetett volna tenni valamit. Most már nem. Ez nekem 60 ezresemben van, meg jó néhány óra idegeskedésemben...
A szerviz ügyintézőjében legalább volt annyi (igaz, csak a Peugeot Magyarországnak tett panaszom hatására), hogy felhívott, meghallgatott és elnézést kért. És persze felajánlotta, hogy valamiképp szeretnének kártalanítani az engem ért kellemetlenségekért. Ez egy szép gesztus. Gondolom ők is kedvezményes javításokra és alkatrészárakra gondolnak...
Csak az a baj, hogy ha engem egyszer átvernek, akkor én többet nem tudok bízni. Ebben a szervizben a biciklimet sem javíttatnám, nemhogy az autómat.
Úgyhogy a gesztust értékelem, nem haragszom, de KÖSZÖNÖM, NEM! Én oda többet be nem teszem a lábamat, az biztos. Fizikai fájdalmat éreznék ugyanis, égetné a kezemet a kilincs...
Ez van az önérzetes emberekkel. Kihalóban lévő faj vagyunk, de él még pár példány belőlünk.
2011. január 4., kedd
Békéltető testület
Tisztelt Hölgyem, Uram!
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség javaslata alapján fordulok Önökhöz, tanácsért.
2009. 10.25-én autóbalesetet szenvedtünk, amelyben szerencsére mi nem, az autónk viszont annál inkább sérült. A balesetben vétlenek voltunk, hátulról ütközött nekünk egy másik gépkocsi, melynek vezetője a vétkességét a helyszínen el is ismerte.
A baleset után a gépkocsit szervizbe vittük, a Peugeot City márkakereskedést és szervizt üzemeltető Kompakt autó Kft-hez. A cég a jármű kárügyintézését megkezdte, néhány hét múlva a gépkocsit vihettük javításra és látszólag azt ki is javították. Erről bizonylatot is kaptam, amelyen szerepelt a tolatóradar javítása is, mint tétel, azaz a javításért a költségeket elszámolták.
A megjavított gépkocsival hazamentem, de sajnos csak előre menetben, így csak másnap reggel indulva derült ki, hogy a tolatóradar nem működik megfelelően, a műszerfalon elhelyezett kapcsolóval ki volt iktatva, hogy ne sípoljon...
Az autót a szervizbe azonnal visszavittem, és kértem, hogy a radart is javítsák meg, erre ígéretet is kaptam, a szerviz munkatársa azt ígérte, hogy pót-kárigényt jelent be a felelős biztosítójánál. Teltek a hetek és a szerviz nem hívott minket. Kivárva a 30 napot, végül megkérdeztem, hogy mi a probléma. Ekkor azt válaszolták, hogy a biztosító, azaz az Uniqa a kárigényt elutasította.
A biztosítónak írtam egy levelet, amelyre - megint csak hetek múlva - azt a választ kaptam, hogy hozzájuk a kárigény nem érkezett be, azaz a Kompakt autó semmilyen pótlólagos bejelentést nem tett.
Kérdőre vonván a Kompakt autó munkatársát azt a választ kaptam, hogy ők bizony igenis bejelentették a kárigényt, de megteszik most, mégegyszer.
Újra teltek a hetek, hónapok, semmi válasz nem érkezett a szervizből.
Ekkor láttam, hogy az igazamat valószínűleg nem fogom tudni bizonyítani, így a gépkocsit én magam, saját költségre megjavíttattam, de nem a kérdéses, nálam bizalmat vesztett szervizben, hanem Siófokon, a Peugeot Máté műhelyében. Tettem ezt azért, mert a ki nem cserélt érzékelő ára 20.000,- forint körüli értéket képviselt, a vitával és levelezgetéssel eltöltött idő pedig lassan ennek már a többszörösét.
A műhelyben viszont kiderült, hogy a baleset során sérült érzékelő zárlatot okozott a tolatóradar komputerében is, így azt is cserélni kell, további 50 ezer forint körüli áron. Így a ki nem javított tolatóradar nekem 104.000,- forintomba került a munkaóra díjakat is beleszámítva, erről számlát is kaptam.
Ekkor úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni, hiszen én a balesetben nem vagyok vétkes, azt megelőzően pedig egy kifogástalanul működő gépkocsival rendelkeztem. Az Uniqa biztosítót megkerestem és én magam leadtam egy pót kárigényt. Teltek a hetek, és végül az Uniqa kiküldött egy kárszakértőt, akinek a kicserélt alkatrészt megmutattam. Ő kérte, hogy a szervizből kérjek egy szakvéleményt, miszerint a komputer cseréje szükséges volt és meghibásodása a baleset következménye. Ezt a szakvéleményt megkértem és beadtam az Uniqa biztosítónak. Teltek a hetek, és 30 nap leteltével telefonon rákérdeztem a kárszakértőnél, hogy van-e valami előrelépés. Azt a választ kaptam, hogy a szakértői vélemény beérkezett, de vizsgálják, hogy jogos-e, hiszen a baleset óta egy év is eltelt már...
Végül az Uniqa csak a tolatóradar érzékelőjének cseréjével kapcsolatos, töredék összeget utalta át a számlámra, mondván, hogy a komputer cseréje nem volt szükséges. Szóban az ügyintézőjük azt is hangsúlyozta, hogy időközben eltelt egy év, ezért eleve gyanús, hogy miért most jelentem be a kárt.
Röviden tehát a két szereplő, azaz a Peugeot City szervizt üzemeltető Kompakt Autó Kft és a velük szerződésben álló Uniqa biztosító hanyagságának és bürokratikus berendezkedésének köszönhetően nem elég, hogy a javításokból egy jelentős összeget én magam hiteleztem meg, de végül azt nekem még meg sem térítették.
Kérem segítségüket, hogy az ügyben hová tudok fordulni és milyen lépéseket kell tennem.
Köszönettel:
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség javaslata alapján fordulok Önökhöz, tanácsért.
2009. 10.25-én autóbalesetet szenvedtünk, amelyben szerencsére mi nem, az autónk viszont annál inkább sérült. A balesetben vétlenek voltunk, hátulról ütközött nekünk egy másik gépkocsi, melynek vezetője a vétkességét a helyszínen el is ismerte.
A baleset után a gépkocsit szervizbe vittük, a Peugeot City márkakereskedést és szervizt üzemeltető Kompakt autó Kft-hez. A cég a jármű kárügyintézését megkezdte, néhány hét múlva a gépkocsit vihettük javításra és látszólag azt ki is javították. Erről bizonylatot is kaptam, amelyen szerepelt a tolatóradar javítása is, mint tétel, azaz a javításért a költségeket elszámolták.
A megjavított gépkocsival hazamentem, de sajnos csak előre menetben, így csak másnap reggel indulva derült ki, hogy a tolatóradar nem működik megfelelően, a műszerfalon elhelyezett kapcsolóval ki volt iktatva, hogy ne sípoljon...
Az autót a szervizbe azonnal visszavittem, és kértem, hogy a radart is javítsák meg, erre ígéretet is kaptam, a szerviz munkatársa azt ígérte, hogy pót-kárigényt jelent be a felelős biztosítójánál. Teltek a hetek és a szerviz nem hívott minket. Kivárva a 30 napot, végül megkérdeztem, hogy mi a probléma. Ekkor azt válaszolták, hogy a biztosító, azaz az Uniqa a kárigényt elutasította.
A biztosítónak írtam egy levelet, amelyre - megint csak hetek múlva - azt a választ kaptam, hogy hozzájuk a kárigény nem érkezett be, azaz a Kompakt autó semmilyen pótlólagos bejelentést nem tett.
Kérdőre vonván a Kompakt autó munkatársát azt a választ kaptam, hogy ők bizony igenis bejelentették a kárigényt, de megteszik most, mégegyszer.
Újra teltek a hetek, hónapok, semmi válasz nem érkezett a szervizből.
Ekkor láttam, hogy az igazamat valószínűleg nem fogom tudni bizonyítani, így a gépkocsit én magam, saját költségre megjavíttattam, de nem a kérdéses, nálam bizalmat vesztett szervizben, hanem Siófokon, a Peugeot Máté műhelyében. Tettem ezt azért, mert a ki nem cserélt érzékelő ára 20.000,- forint körüli értéket képviselt, a vitával és levelezgetéssel eltöltött idő pedig lassan ennek már a többszörösét.
A műhelyben viszont kiderült, hogy a baleset során sérült érzékelő zárlatot okozott a tolatóradar komputerében is, így azt is cserélni kell, további 50 ezer forint körüli áron. Így a ki nem javított tolatóradar nekem 104.000,- forintomba került a munkaóra díjakat is beleszámítva, erről számlát is kaptam.
Ekkor úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni, hiszen én a balesetben nem vagyok vétkes, azt megelőzően pedig egy kifogástalanul működő gépkocsival rendelkeztem. Az Uniqa biztosítót megkerestem és én magam leadtam egy pót kárigényt. Teltek a hetek, és végül az Uniqa kiküldött egy kárszakértőt, akinek a kicserélt alkatrészt megmutattam. Ő kérte, hogy a szervizből kérjek egy szakvéleményt, miszerint a komputer cseréje szükséges volt és meghibásodása a baleset következménye. Ezt a szakvéleményt megkértem és beadtam az Uniqa biztosítónak. Teltek a hetek, és 30 nap leteltével telefonon rákérdeztem a kárszakértőnél, hogy van-e valami előrelépés. Azt a választ kaptam, hogy a szakértői vélemény beérkezett, de vizsgálják, hogy jogos-e, hiszen a baleset óta egy év is eltelt már...
Végül az Uniqa csak a tolatóradar érzékelőjének cseréjével kapcsolatos, töredék összeget utalta át a számlámra, mondván, hogy a komputer cseréje nem volt szükséges. Szóban az ügyintézőjük azt is hangsúlyozta, hogy időközben eltelt egy év, ezért eleve gyanús, hogy miért most jelentem be a kárt.
Röviden tehát a két szereplő, azaz a Peugeot City szervizt üzemeltető Kompakt Autó Kft és a velük szerződésben álló Uniqa biztosító hanyagságának és bürokratikus berendezkedésének köszönhetően nem elég, hogy a javításokból egy jelentős összeget én magam hiteleztem meg, de végül azt nekem még meg sem térítették.
Kérem segítségüket, hogy az ügyben hová tudok fordulni és milyen lépéseket kell tennem.
Köszönettel:
2010. december 27., hétfő
Norton vásárlás online 10 lépésben
Norton Internet Security vásárlás online, 10 lépésben:
1. A név csak karaktereket tartalmazhat, azaz áéőúűóüö és természetesen kötőjel és szóköz sem lehet benne (ugyebár engem ****á*-**ó* *á**** ****á*nak hívnak, ezzel ha jól számolom a Norton szerverének 7 kifogása van...)
2. A cím megadásánál nincs Magyarország és Hungary sem, viszont simán elfogadja, hogy Honduras, Budapest...
3. A bankkártyánál nincs Maestro, így a Mastercard hasonlít a legjobban (abban is két halmaz metszi egymást), azt simán elfogadja...
4. A megadott e-mail cím ugyanaz, mint a már vagy 4 éve használt Norton Accountomnál megadott, de a jelszó ezúttal más, így rákérdez a mynortonaccount.com-on, hogy valóban én vettem? Naná, majd más küldött nekem véletlenül egy 3 gépes Norton Internet Security-t, bameg...
5. A mynortonaccount.com nem megy, csak Google Crome alól, vagy Android böngészőből, ami szintén Crome. A Firefox alól folyamatosan elérhetetlennek írja az oldalt, miközben a telefonomról simán belépek és látok mindent, így sikerül elismerni, hogy TÉNYLEG én vettem a 3 gépes Norton Internet Security előfizetést...
6. 3 órányi kemény küzdelem után sikerül megvásárolni egy 3 gépes Norton Internet Security előfizetést 16 magyar ezresért (Ha a boltba bemész, ott 14 ezer és CD-t is adnak hozzá, meg szép sárga pappppírdobozt...);
7. További egy óra küzdelem után a feltelepített 15 napos próbaverzió végre regisztrálja magát, miután vagy harmincszor elérhetetlen szerverre hivatkozva kilép...
8. A számítógép újra védett a fenyegetésektől...
9. A Norton accountomban ott figyel még kettő előfizetés, és három érvényes meg három lejárt, amit állítólag megújíthatok (darabját 15 ezresért...)
10. Bár a norton megtett mindent ellene, de csakazértis sikerült megvenni a terméküket, ami egyébként jó...
Az eljárás maga big shit! Techshit!!!!
2010. november 22., hétfő
Iszapkatasztrófa : számoljunk!
Most olvasom a HVG-ben, hogy 8,6 millió négyzetméter felület 20 centiméter vastagságban történő kármentesítését és 7,72 millió négyzetméter külterületen 1,5 milló köbméternyi szennyezés kezelését rendelte meg a Vidékfejlesztési Minisztérium az iszapömlés által okozott károk felszámolása érdekében.
Ebben a bolomban : http://techshit.blogter.hu/441561/devecser_format_c már számolgattam, mennyi iszapot kell elszállítani, ott optimista becsléssel 150 000 nagyméretű billencses teherautót saccoltam. Mert 20 négyzetkilométerrel és 15 centivel számoltam, ami 20 millió négyzetméter szorozva 0,15 méterrel, azaz nagyjából 3 000 000 köbméter, leosztva 20 köbméteres teharautókra.
Most olvashatjuk a HVG-ben, hogy 8,6 millió köbméter 20 centi vastagon, azaz 1,72 millió köbméter és ehhez jön hozzá a már általuk kiszámított 7,72 négyzetkilométeren lévő szennyezés kezelése, ami további 1,5 millió köbméter. Összesen tehát 1,72 + 1,5 azaz 3,22 millió köbméter, osztva 20-szal az összesen 161 000 teherautó, mégpedig ebből a fajtából:

Azon felül, amit eddig elszállítottak. És természetesen azon felül, amit a helyére kell szállítani, hiszen az iszappal együtt elszállított talaj helyére néhol pótlást is kell vinni, emlegetnek dudaritot (Dudarról, ami hetvenegynéhány kilométerre van Devecsertől...).
Örömmel hallom, hogy az elszállításhoz Devecser és Somlóvásárhely között egy ideiglenes utat építenek és nem Devecseren keresztül - konkrétan a szüleim háza előtt - fog áthajtani az a 70-80 ezer teherautó, amely a környező mezőről viszi a cuccot. Remélem tényleg így is lesz, mert anyámék háza már most repedezik, pedig csak a belterületen dolgozó teherautók miatt, ennek a töredékével megnövekedett forgalom hatott rá....
Legyünk pozitívak: megy a dolog.
Hogy a közbeszerzési eljárás nem úgy zajlott le? Meghogy nem hívtak meg legalább 3 céget?
Már bocsánat, de LESZAROM és szerintem így van ezzel az a tízezer ember is, akinek lassan két hónapja teszi tönkre az életét ez a szutyok.
Hajrá Mecsekérc! Vigyétek...
Ebben a bolomban : http://techshit.blogter.hu/441561/devecser_format_c már számolgattam, mennyi iszapot kell elszállítani, ott optimista becsléssel 150 000 nagyméretű billencses teherautót saccoltam. Mert 20 négyzetkilométerrel és 15 centivel számoltam, ami 20 millió négyzetméter szorozva 0,15 méterrel, azaz nagyjából 3 000 000 köbméter, leosztva 20 köbméteres teharautókra.
Most olvashatjuk a HVG-ben, hogy 8,6 millió köbméter 20 centi vastagon, azaz 1,72 millió köbméter és ehhez jön hozzá a már általuk kiszámított 7,72 négyzetkilométeren lévő szennyezés kezelése, ami további 1,5 millió köbméter. Összesen tehát 1,72 + 1,5 azaz 3,22 millió köbméter, osztva 20-szal az összesen 161 000 teherautó, mégpedig ebből a fajtából:
Azon felül, amit eddig elszállítottak. És természetesen azon felül, amit a helyére kell szállítani, hiszen az iszappal együtt elszállított talaj helyére néhol pótlást is kell vinni, emlegetnek dudaritot (Dudarról, ami hetvenegynéhány kilométerre van Devecsertől...).
Örömmel hallom, hogy az elszállításhoz Devecser és Somlóvásárhely között egy ideiglenes utat építenek és nem Devecseren keresztül - konkrétan a szüleim háza előtt - fog áthajtani az a 70-80 ezer teherautó, amely a környező mezőről viszi a cuccot. Remélem tényleg így is lesz, mert anyámék háza már most repedezik, pedig csak a belterületen dolgozó teherautók miatt, ennek a töredékével megnövekedett forgalom hatott rá....
Legyünk pozitívak: megy a dolog.
Hogy a közbeszerzési eljárás nem úgy zajlott le? Meghogy nem hívtak meg legalább 3 céget?
Már bocsánat, de LESZAROM és szerintem így van ezzel az a tízezer ember is, akinek lassan két hónapja teszi tönkre az életét ez a szutyok.
Hajrá Mecsekérc! Vigyétek...
2010. november 18., csütörtök
Devecserben lassan őrölnek...
Az ember türelmes ám... Persze nagyban függ a vérmérséklettől, mennyire. És persze nagyban függ attól, hogy kit, mennyire ért az áradat.
Név nélkül írom, bár az egyik internetes lapon saját nevét is vállalta az a barátom, akinek a házát és a műhelyét is elvitte az iszap. Nameg az autót és nem mellesleg ő maga is megégett derékig.
Nos, Tamás - hívjuk így őt - elég zárkózott srác. Úgy is mondhatnám, hogy kemény. Az élet keményítette meg, nem nyavajog. Nagyon jellemző rá például, hogy a korházból saját felelősségére távozott és derékig befáslizva túrkálta az iszapot. Menteni a menthetőt.
Amije van, az a saját kezével kereste. Természetesen ez úgy megy, hogy az ember dolgozik egy munkahelyen, aztán délután - meg éjjel - folytatja odahaza. Összeszorítva a fogát, dolgozik a családért, hogy a gyerekeket felnevelje és tisztességes - nem extra - életszinvonalat biztosítson nekik.
Ő egyetlen hibát követett el, pont a Füzes utcában vett házat. A Füzes utca pedig a Torna patak partján fekszik, egyike azoknak, amelyeket leginkább érintett az áradat. Szóval itt élték ők az életüket egészen addig, amíg az iszap el nem vitt mindent.
Neki csak a műhelyében 5 milliós kár keletkezett, a gépek nagy része tönkrement, a többi majd tönkre fog menni. Képzeljünk el egy autószerelő műhelyt, amelyet elárasztanak 1,5 méter magasan ezzel a lúgos izével. Ha nem sikerülne, segítek. Íme:

Korábban írtam, hogy pár órát tudtam neki is segíteni, próbáltuk kiguberálni az iszap alól a menthető villáskulcsokat, csavarhúzókat. Elég reménytelen vállalkozás volt, de ez Őt nem érdekli. Megjegyzem, engem sem: mentettük amit lehet.
A kitúrt cuccokat egy utánfutóra tettük, amit az iszap által elöntött, de talpraállított II-es Golfjával húzkod, amíg végleg ki nem leheli a lelkét. VAn baja, de megy. Szeretettel beszél róla, hiszen ő újította fel, szerette. Meddig megy még? Mindenesetre büszkén mondja, hogy a német technika azért német technika. Van azért egy hangja neki...

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Ők, két gyerekkel az anyukájához költöztek be, aki Devecser központjához lakik közel és nála is bement az iszap az udvarra. Igaz, nem annyira durván, de ott van. Szóval ők úgymond a kisebbik rosszat választották, de nekem mégis úgy tűnik, hogy cseberből-vederbe...
Így laknak a kataszrófa óta, azaz másfél hónapja.
Az élet megy tovább, közben elkezdtek dolgozni, a házat kiürítették, hiszen le fogják bontani.
Most olvasom, hogy a felmérés során a 113 négyzetméteres házukat 63-nak jelölték meg, így a kártérítésnél annyira számíthatnak, amit egy 63 négyzetméteres házért kapni lehet Devecserben.
Milyen dolog ez? Nincs Devecserben nyilvántartás? Ezek szerint bárki nyugodtan hozzáépíthet a házhoz, sőt esetleg a szomszédos mezőből is kikerekíthet egy darabot? Hogy megy ez?
És milyen dolog az, hogy "kárenyhítés". Mit enyhítenek? Hogyan enyhítenek?
A teljes kártérítés is csak kárenyhítés, hiszen csak az ANYAGI károkat tudják úgy ahogy megtéríteni.
Az a minimum, hogy mindenki UGYANOLYAN házat kapjon, amilyen neki volt, AZ ÖSSZES bútorát és egyéb ingóságát PÓTOLJÁK, beleértve a ruhákat, tévét, videót, rotációs kapát de még a gyerekek háromkerekű biciklijét is. Mindent...
És ha ez megvan és a károsult azt mondja, hogy elégedett, akkor ezen felül az őket ért trauma és a várható betegségek ENYHÍTÉSÉRŐL lehet beszélgetni. Mégpedig súlyos milliókban.
És még egy dolog a végére: EMBEREKRŐL van szó! Nem darab-darab. A 300 ház ügyeit minimum 300 ügyintézőnek kellene kézbevenni, családonként egy-egy ügyintézőt kijelölni, aki CSAK AZZAL A CSALÁDDAL foglalkozik. EZ AZ ÁLLAM DOLGA. Ha kell, át kell vezényelni máshonnan ügyintézőket erre. Különben tényleg darab-darab lesz az emberből, ahogyan most is láthatjuk...
És az a minimum, hogy az ÁLLAM KIFIZET MINDENT, aztán majd az ÁLLAM BEHAJTJA AZOKON, AKIK A DOLGOKÉRT FELELŐSEK.
Ne csodálkozzon senki, hogy az emberek idegesek, hiszen nem ez történik. Konkrétan: nem történik semmi.
Ideje lenne...
Név nélkül írom, bár az egyik internetes lapon saját nevét is vállalta az a barátom, akinek a házát és a műhelyét is elvitte az iszap. Nameg az autót és nem mellesleg ő maga is megégett derékig.
Nos, Tamás - hívjuk így őt - elég zárkózott srác. Úgy is mondhatnám, hogy kemény. Az élet keményítette meg, nem nyavajog. Nagyon jellemző rá például, hogy a korházból saját felelősségére távozott és derékig befáslizva túrkálta az iszapot. Menteni a menthetőt.
Amije van, az a saját kezével kereste. Természetesen ez úgy megy, hogy az ember dolgozik egy munkahelyen, aztán délután - meg éjjel - folytatja odahaza. Összeszorítva a fogát, dolgozik a családért, hogy a gyerekeket felnevelje és tisztességes - nem extra - életszinvonalat biztosítson nekik.
Ő egyetlen hibát követett el, pont a Füzes utcában vett házat. A Füzes utca pedig a Torna patak partján fekszik, egyike azoknak, amelyeket leginkább érintett az áradat. Szóval itt élték ők az életüket egészen addig, amíg az iszap el nem vitt mindent.
Neki csak a műhelyében 5 milliós kár keletkezett, a gépek nagy része tönkrement, a többi majd tönkre fog menni. Képzeljünk el egy autószerelő műhelyt, amelyet elárasztanak 1,5 méter magasan ezzel a lúgos izével. Ha nem sikerülne, segítek. Íme:
Korábban írtam, hogy pár órát tudtam neki is segíteni, próbáltuk kiguberálni az iszap alól a menthető villáskulcsokat, csavarhúzókat. Elég reménytelen vállalkozás volt, de ez Őt nem érdekli. Megjegyzem, engem sem: mentettük amit lehet.
A kitúrt cuccokat egy utánfutóra tettük, amit az iszap által elöntött, de talpraállított II-es Golfjával húzkod, amíg végleg ki nem leheli a lelkét. VAn baja, de megy. Szeretettel beszél róla, hiszen ő újította fel, szerette. Meddig megy még? Mindenesetre büszkén mondja, hogy a német technika azért német technika. Van azért egy hangja neki...

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Ők, két gyerekkel az anyukájához költöztek be, aki Devecser központjához lakik közel és nála is bement az iszap az udvarra. Igaz, nem annyira durván, de ott van. Szóval ők úgymond a kisebbik rosszat választották, de nekem mégis úgy tűnik, hogy cseberből-vederbe...
Így laknak a kataszrófa óta, azaz másfél hónapja.
Az élet megy tovább, közben elkezdtek dolgozni, a házat kiürítették, hiszen le fogják bontani.
Most olvasom, hogy a felmérés során a 113 négyzetméteres házukat 63-nak jelölték meg, így a kártérítésnél annyira számíthatnak, amit egy 63 négyzetméteres házért kapni lehet Devecserben.
Milyen dolog ez? Nincs Devecserben nyilvántartás? Ezek szerint bárki nyugodtan hozzáépíthet a házhoz, sőt esetleg a szomszédos mezőből is kikerekíthet egy darabot? Hogy megy ez?
És milyen dolog az, hogy "kárenyhítés". Mit enyhítenek? Hogyan enyhítenek?
A teljes kártérítés is csak kárenyhítés, hiszen csak az ANYAGI károkat tudják úgy ahogy megtéríteni.
Az a minimum, hogy mindenki UGYANOLYAN házat kapjon, amilyen neki volt, AZ ÖSSZES bútorát és egyéb ingóságát PÓTOLJÁK, beleértve a ruhákat, tévét, videót, rotációs kapát de még a gyerekek háromkerekű biciklijét is. Mindent...
És ha ez megvan és a károsult azt mondja, hogy elégedett, akkor ezen felül az őket ért trauma és a várható betegségek ENYHÍTÉSÉRŐL lehet beszélgetni. Mégpedig súlyos milliókban.
És még egy dolog a végére: EMBEREKRŐL van szó! Nem darab-darab. A 300 ház ügyeit minimum 300 ügyintézőnek kellene kézbevenni, családonként egy-egy ügyintézőt kijelölni, aki CSAK AZZAL A CSALÁDDAL foglalkozik. EZ AZ ÁLLAM DOLGA. Ha kell, át kell vezényelni máshonnan ügyintézőket erre. Különben tényleg darab-darab lesz az emberből, ahogyan most is láthatjuk...
És az a minimum, hogy az ÁLLAM KIFIZET MINDENT, aztán majd az ÁLLAM BEHAJTJA AZOKON, AKIK A DOLGOKÉRT FELELŐSEK.
Ne csodálkozzon senki, hogy az emberek idegesek, hiszen nem ez történik. Konkrétan: nem történik semmi.
Ideje lenne...
2010. november 7., vasárnap
Egy Simson és az iszap
Pár napot segítettem Miki barátomnak, akinek a házát elöntötte a vörösiszap. A ház mellett volt egy garázs is, természetesen az abban parkoló autót, biciklit és motort sem kímélte meg. A Szimót elvittem haza a szüleimhez, hogy majd kipucolgatom és visszaviszem Mikinek. Sejtettem, mire vállalkozom, hiszen láttam, milyen állapotban volt az ömlés után:
Abban azért bíztam, hogy a hengerbe nem ment bele a mocsok, de azt azért nem sejtettem, hogy ezenkívül viszont mindenhová. A helyzetet nehezíti az is, hogy ez az istenverése mar még most is, így nem nagyon lehet szabad kézzel hozzányúlkálni. A másik gond az, hogy a szüleim háza nem kapott az iszapból és ha lehet, nem is szeretném szennyezni az udvart vele. Így aztán amennyire lehetett, a helyszínen lemostam és úgy toltam haza. Azon a hétvégén többre nem is volt idő, így viszonylag tisztán eltettem a szüleimnél az egyik ponyva alá. Most, hogy újra jártam odahaza, időt szakítottam rá és megvizsgáltam jobban.
A szüleim kertjének végében van egy árok, amely az amúgy is szennyezett Torna patakba vezet bele. A kert erre lejt, így aztán összetoldozgattam az apu összes slagját és a kert végéig lehúztam. Itt kezdtem el leveretni a mocit. Négyszer mentem rajta végig, de ahogy feltoltam a műhelyhez, mindig találtam rajta egy-egy olyan rekeszt, amelyben volt még egy-két deci iszap. 2 óra mosogatás után azt gondoltam, hogy nagyjából tiszta. Ekkor hívtam fel Csabi barátomat, hogy ha nem gond, segítsen kipucolni a karburátort. Én naív...
A karburátor leszerelésekor azt láttam, hogy a motor oldalára nem ment át a dzsuva, így szerencsém van, a hengert nem kell szétszedni. A másik oldalon volt egy kisebb gond, hiszen a légszűrőt tartalmazó dobozt kinyitva ömlött ki a vörös lé. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobb, ha ezt Csabi is látja. Jött, megnézte és azt mondta, szedjük egy kicsit jobban szét. A gyújtáskapcsoló oldaláról sajnos le kellett fúrjam a zárat, mert ennek nem volt meg a kulcsa. Illetve megvan az valahol az iszap alatt. Természetesen ez az oldal is tele volt dzsuvával.
Így aztán nem is nagyon ellenkeztem Csabival és szétkaptuk akkor a darabokra, amiket már egy kézzel lehet szállítani. Ijesztő videó következik, íme a Simson szétkapva:
Szóval szétszedni már sikerült. Most jön az, hogy minden alkatrészt egyenként kézbe kell venni, meg kell tisztítani. Ha ez készen van, látni fogom, hogy mi az, amit nem lehet megmenteni és cserére szorul. Persze van, amin már most is látszik:
A lámpából például kimarta a foncsort, így ez kuka. Az ülés szivacsába annyira beivódott, hogy reménytelen, így minimum az ülés belsejében lévő szivacsot ki kell majd cserélni. Valószínűleg a gyújtásnak is annyi.
Amellett, hogy ezeket a tekercseket cserélni kell, valószínűleg a gyújtáskapcsoló és a kábelek nagy része is mehet a kukába. Persze csak akkor, ha az ember szeretne egy üzemképes gépet varázsolni belőle. A szerencse az, hogy Miki eléggé rendben tartotta a mocit, szépen le volt szilikonozva és ez a gumi és műanyag részeket nagyjából megvédte. Persze ezeken is lesz mit pucolgatni...
A kérdés jogosan merül fel az emberben: hát megéri ez? Van értelme? Miért nem veszek helyette egy másikat inkább?
Olcsóbb lenne.
De ennek a motornak érzelmi értéke van. Ez nem "egy" motor, ez "a Miki motorja". Amibe ő tette bele a negyediket és amit ő ápolgatott szépen. Naná, hogy nem éri meg megjavítani, de a pénz nem minden.
Úgyhogy unalmas téli estéken majd szépen lassan megpucolgatom, aztán mire jön a tavasz, majd szépen összeáll a gép. Fog ez még robogni, csak most jó képzelőerő kell hozzá...
Ha persze valaki segíteni akar és van mondjuk egy hasonló, üzemképtelen Szimója amiből alkatrészeket lehetne átmenteni erre, az ne habozzon!
2010. november 5., péntek
Devecser: format C:\
Azon gondolkodtam Devecserben járva-kelve, hogy miként lehetne leginkább érzékeltetni, mekkora a baj ebben a városkában? Hogyan lehetne úgy leírni, hogy az is értse, aki soha nem járt még erre? Hogy mindenki felfogja, mit is jelent a vörösiszap és a hozzá kapcsolódó kárelhárítás.
A számítástechnikát hívom segítségül, mert van egy egyszerű parancs, ami mindent elmond.
format c:\
Amikor először hallottam azt, hogy a katasztrófavédelem a mentesítést a talaj felső rétegének eltávolításával képzeli el, én már sejtettem, hogy mi lesz itt. A marsbéli tájból holdbéli tájat csinálnak. Nos, a devecseri állapotok lassan kezdenek erre hasonlítani.
A mezőkön és a szántóföldeken viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen csak erőforrás kérdése és szépen lassan, de módszeresen haladva egyszer majd elfogy az a 20 négyzetkilométernyi vörös "tócsa", amit a katasztrófa okozott. Azt persze ne gondoljuk, hogy gyorsan fog menni, hiszen azért itt sem sík, akadálymentes vidékről van szó, folyók, erdők és csalitosok jellemzik ezt a bakonyaljai tájat. És azt is könnyedén kiszámolhatjuk, hogy ha 20 köbméteres teherautókkal sikerül elszállítani mindent, akkor 15 centiméteres vastagsággal számolva - amely nagyon optimista számítás - nagyjából 150000 azaz százötvenezer teherautóra lesz szükség. Ezeket meg kell rakodni, majd ezeknek az anyagot el kell szállítani. Hogy ez a forgalom mekkora kárt fog okozni a környék úthálózatában és a házakban, azt el lehet képzelni és ha van valakinek kedve, számolja ki, mennyibe is fog kerülni csak a gázolaj. Nekem nincs kedvem.
Közben Devecserben járva az ember arra döbben rá, hogy a lakott területeken azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Itt házak vannak, a házakhoz melléképületek, kerítések és kertek tartoznak.
Tartoztak. Múlt idő... Videózok, miközben Miki házához battyogok. A Hunyadi utca és a Patak utca is kapott rendesen. Nem szeretnék turistának tűnni, ezért csak a hasam előtt tartott telefonnal videózok. A kép billeg, de a lényeg látszik: mindent letarolnak... Íme:
Most a már "mentesített területen" format c: van. Minden megy ki, a gyümölcsösök, a szőlők, a kerti hinta. A tűzoltó autók folyamatos jövése-menése itt természetes, nem lepődik meg senki, ahogyan a gépkarabélyos rendőrökön sem, akik az elárasztott területen szinte minden utcasarkon ott állnak és vigyáznak...
Miki barátommal állunk a kertt (két "t", a második a múlt idő jele) sarkában és mutogatta nekem, hol és milyen fák voltak, hány sor szőlőt nevelgetett itt.

Az almafákon még rajt volt a termés, a mosolygós almákkal együtt vágták ki és tették teherautókra a tűzoltók. A kert most ilyen:
A fáknak nyoma sincs, néhány szőlőtőke gyökere meredezik csak. A patak még mindig vérvörös, az is lesz még évekig szerintem. A videón az is jól látszik, hogy mennyire sikerült eltávolítani az iszapot. Ha százalékot kellene mondjak, akkor úgy 95 %-ra becsülném. A maradék 5% fogja mérgezni az itt élők életét.
Mert ez az iszap utálatos egy anyag. Ha az ember elkezdi lemosni, de egy cseresznyemagnyit ott hagy, az képes újra bevörösíteni mindent. Egy vödörnyi ebből az istenveréséből tökéletesen alkalmas arra, hogy egy egész futballpályát vörösre fessünk vele. Így aztán azt gondolom, hogy Devecser még évek múlva is vörös lesz, a szegletekben megbúvó iszapot majd mossa ki az eső, a pára. A megszáradt port viszi majd a szél. Itt még évek múlva is vörösek lesznek az utak és vörösek lesznek az autók. Reménytelen a küzdelem...
Ennek ellenére folyik a mentesítés, az udvaron éppen tevékenykednek a narancssárga ruhába öltözött srácok, suhog a védőruha, vakarják össze a gipszet, amit hetekkel ezelőtt terítettek le. Miki megkérdezte őket, hogy miért lapátolnak, amikor pár nap múlva jönnek a dózerek...
"Ezt a parancsot kaptuk."
Egyébként a dolog érthető, hiszen nem akar senki veszélyes hulladékot gyártani. De azt azért mindeki érzi, higy lehet itt bárhogy vakargatni meg kaparászni, amit innen elszállítanak, abban az utolsó kis szegletig ott van az iszap, így az innen ledózerolt házak összes törmeléke olyan, mintha magát az iszapot szállítanák.
Közben Mikivel álluk a teraszon, a tűzoltó srácok éppen az udvarban lévő két sor szőlőt fűrészelik ki.
"Hopp, az volt az Ezerjó, az meg a Saszla..." mondja Miki és a hangján érzem, hogy a szőlőtőkék kirángatásával az ő lelkéből is kitépnek valamit.
Mégis idejár, hiszen kisgyerek kora óta ebben a házban lakik. Kérdezem tőle, hogy megnézi-e majd, amikor eldózerolják a házat. Nem tud válaszolni.
A feleségével is beszélgetünk erről, ő azt mondja, hogy most még "könnyű", hiszen most még idejöhetnek, körbenézhetnek. Pár hét múlva viszont itt pusztaság lesz. Az sem maradhat, aki szeretne, mindent ledózerolnak.
Közben kap egy telefonhívást, hogy a Vöröskeresztnél fel kellene venni a segélycsomagot. Ajánlkozom, hogy segítek, elhozzuk. Csendesen megjegyzi, hogy szégyent érez, amiért segélyre szorul. A felesége nem is nagyon akar segélyt felvenni. Elindulunk. Útközben videózok és kérdezem Mikit, hogy ő csinált-e képeket és videókat. Mondja, hogy igen, majd kiírja nekem egy DVD-re. Igaz, a rendőrök megkérdezték, tőle, hogy "Maga meg mit fényképezget itt?". Mire ő: "A saját házamat...". Erre nem szóltak semmit, a hallgatás is beszédes...
A múltkor csináltam egy videót a Szent Imre Utcáról (volt Vasút utca), íme három héttel ezelőtt ilyen volt:
Az iszapot közben összegyűjtötték, de vele együtt mindent elszállítottak, ami nem a házakhoz tartozik közvetlenül. Íme egy videó ugyanarról a területről egy hónappal az iszapömlés után:
Devecser, format c:\
(Miki barátom további képeit felteszem a Picasára, linket hamarosan csatolok, érdemes lesz visszanézni néha ide...)
A számítástechnikát hívom segítségül, mert van egy egyszerű parancs, ami mindent elmond.
format c:\
Amikor először hallottam azt, hogy a katasztrófavédelem a mentesítést a talaj felső rétegének eltávolításával képzeli el, én már sejtettem, hogy mi lesz itt. A marsbéli tájból holdbéli tájat csinálnak. Nos, a devecseri állapotok lassan kezdenek erre hasonlítani.
A mezőkön és a szántóföldeken viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen csak erőforrás kérdése és szépen lassan, de módszeresen haladva egyszer majd elfogy az a 20 négyzetkilométernyi vörös "tócsa", amit a katasztrófa okozott. Azt persze ne gondoljuk, hogy gyorsan fog menni, hiszen azért itt sem sík, akadálymentes vidékről van szó, folyók, erdők és csalitosok jellemzik ezt a bakonyaljai tájat. És azt is könnyedén kiszámolhatjuk, hogy ha 20 köbméteres teherautókkal sikerül elszállítani mindent, akkor 15 centiméteres vastagsággal számolva - amely nagyon optimista számítás - nagyjából 150000 azaz százötvenezer teherautóra lesz szükség. Ezeket meg kell rakodni, majd ezeknek az anyagot el kell szállítani. Hogy ez a forgalom mekkora kárt fog okozni a környék úthálózatában és a házakban, azt el lehet képzelni és ha van valakinek kedve, számolja ki, mennyibe is fog kerülni csak a gázolaj. Nekem nincs kedvem.
Közben Devecserben járva az ember arra döbben rá, hogy a lakott területeken azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Itt házak vannak, a házakhoz melléképületek, kerítések és kertek tartoznak.
Tartoztak. Múlt idő... Videózok, miközben Miki házához battyogok. A Hunyadi utca és a Patak utca is kapott rendesen. Nem szeretnék turistának tűnni, ezért csak a hasam előtt tartott telefonnal videózok. A kép billeg, de a lényeg látszik: mindent letarolnak... Íme:
Most a már "mentesített területen" format c: van. Minden megy ki, a gyümölcsösök, a szőlők, a kerti hinta. A tűzoltó autók folyamatos jövése-menése itt természetes, nem lepődik meg senki, ahogyan a gépkarabélyos rendőrökön sem, akik az elárasztott területen szinte minden utcasarkon ott állnak és vigyáznak...
Miki barátommal állunk a kertt (két "t", a második a múlt idő jele) sarkában és mutogatta nekem, hol és milyen fák voltak, hány sor szőlőt nevelgetett itt.
Az almafákon még rajt volt a termés, a mosolygós almákkal együtt vágták ki és tették teherautókra a tűzoltók. A kert most ilyen:
A fáknak nyoma sincs, néhány szőlőtőke gyökere meredezik csak. A patak még mindig vérvörös, az is lesz még évekig szerintem. A videón az is jól látszik, hogy mennyire sikerült eltávolítani az iszapot. Ha százalékot kellene mondjak, akkor úgy 95 %-ra becsülném. A maradék 5% fogja mérgezni az itt élők életét.
Mert ez az iszap utálatos egy anyag. Ha az ember elkezdi lemosni, de egy cseresznyemagnyit ott hagy, az képes újra bevörösíteni mindent. Egy vödörnyi ebből az istenveréséből tökéletesen alkalmas arra, hogy egy egész futballpályát vörösre fessünk vele. Így aztán azt gondolom, hogy Devecser még évek múlva is vörös lesz, a szegletekben megbúvó iszapot majd mossa ki az eső, a pára. A megszáradt port viszi majd a szél. Itt még évek múlva is vörösek lesznek az utak és vörösek lesznek az autók. Reménytelen a küzdelem...
Ennek ellenére folyik a mentesítés, az udvaron éppen tevékenykednek a narancssárga ruhába öltözött srácok, suhog a védőruha, vakarják össze a gipszet, amit hetekkel ezelőtt terítettek le. Miki megkérdezte őket, hogy miért lapátolnak, amikor pár nap múlva jönnek a dózerek...
"Ezt a parancsot kaptuk."
Egyébként a dolog érthető, hiszen nem akar senki veszélyes hulladékot gyártani. De azt azért mindeki érzi, higy lehet itt bárhogy vakargatni meg kaparászni, amit innen elszállítanak, abban az utolsó kis szegletig ott van az iszap, így az innen ledózerolt házak összes törmeléke olyan, mintha magát az iszapot szállítanák.
Közben Mikivel álluk a teraszon, a tűzoltó srácok éppen az udvarban lévő két sor szőlőt fűrészelik ki.
"Hopp, az volt az Ezerjó, az meg a Saszla..." mondja Miki és a hangján érzem, hogy a szőlőtőkék kirángatásával az ő lelkéből is kitépnek valamit.
Mégis idejár, hiszen kisgyerek kora óta ebben a házban lakik. Kérdezem tőle, hogy megnézi-e majd, amikor eldózerolják a házat. Nem tud válaszolni.
A feleségével is beszélgetünk erről, ő azt mondja, hogy most még "könnyű", hiszen most még idejöhetnek, körbenézhetnek. Pár hét múlva viszont itt pusztaság lesz. Az sem maradhat, aki szeretne, mindent ledózerolnak.
Közben kap egy telefonhívást, hogy a Vöröskeresztnél fel kellene venni a segélycsomagot. Ajánlkozom, hogy segítek, elhozzuk. Csendesen megjegyzi, hogy szégyent érez, amiért segélyre szorul. A felesége nem is nagyon akar segélyt felvenni. Elindulunk. Útközben videózok és kérdezem Mikit, hogy ő csinált-e képeket és videókat. Mondja, hogy igen, majd kiírja nekem egy DVD-re. Igaz, a rendőrök megkérdezték, tőle, hogy "Maga meg mit fényképezget itt?". Mire ő: "A saját házamat...". Erre nem szóltak semmit, a hallgatás is beszédes...
A múltkor csináltam egy videót a Szent Imre Utcáról (volt Vasút utca), íme három héttel ezelőtt ilyen volt:
Az iszapot közben összegyűjtötték, de vele együtt mindent elszállítottak, ami nem a házakhoz tartozik közvetlenül. Íme egy videó ugyanarról a területről egy hónappal az iszapömlés után:
Devecser, format c:\
(Miki barátom további képeit felteszem a Picasára, linket hamarosan csatolok, érdemes lesz visszanézni néha ide...)
2010. október 20., szerda
T-Mobile Pulse - a csatlakozó fődarab?
Írtam egy blogot arról, hogy a Húgom T-Mobile Pulse telefonja hogy ment tönkre. Itt olvasható:
http://techshit.blogter.hu/431786/t-mobile_pulse_-_rendeltetesellenes_ha_hasznalom
A végkifejlet: egy ügyes kezű műszerész megjavította, 3000, azaz háromezer forintból.
A csatlakozót kellett visszaforrasztani a helyére. A költség is ebből származott, mert a T "szakszervizében" elkeverték, így venni kellett helyette egy ugyanolyat. Ezt egyébként nem volt könnyű beszerezni, csak ezért tartott idáig.
A műszerész, Gábor a barátság jegyében megcsinálta INGYEN, nagyon köszi!
Nem ringatom magamat abba az illúzióba, hogy olyan lett, mint a gyári, nem is ezért írom a bejegyzést. Van pár gondolatom a "szakemberek" hozzáállásával kapcsolatban.
Adott ugye egy fiatal értelmiségi nő, aki merészel magának venni egy ilyen "szupertelefont". Az összes pénzéből, ezért aztán vigyáz is rá, mint a szeme fényére. Mégis kitörik a csatlakozó, és nem azért, mert szar a termék, hanem azért, mert "biztos dobálta".
Beviszi a szervizbe, ahol először is nem adnak neki ezzel egyenértékű cseretelefont, másodszor javíthatatlannak, fődarabcserésnek ítélik egy általuk megbízott, gagyi kft műhelyében. Beleturkálnak, megfeszegetik, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg le lett volna ejtve, és innentől az eset ellenkezőjét bizonyítani esély sincs. Mivel tudják, hogy Magyarországon a kereskedelmi minőség-ellenőrzés egy kalap szar és a vevőnek esélye nincs, hogy a jogait érvényesítse, ezt meg is tehetik.
Azzal sem foglalkoznak, hogy a vevő nem hülye és van igazságérzete. Nem foglalkoznak vele, hogy a vevő tizenix éve az ügyfelük, a vevő teljes családja is tizenix éve az ügyfelük és havonta nagyjából 50-70 erest fizetnek be a kasszába nekik és ebbe nincs beleszámolva a mobilinternet, az autópálya matrica, a mobilparkolás, az esetleges upgrade készülékek.
Meg sem kérdezik, hogy a kedves vevő mit szeretne, hanem gyakorlatilag kibasszák telefonostul (már bocs a szóhasználatért, de ez volt), hogy csináljon, amit akar. Meg sem próbálnak segíteni.
Aztán kiderül, hogy a telefon mégis javítható, 3000, azaz háromezer forintból.
Mi lesz most?
Nos, a családban mostantól van egy tartaléktelefon arra az esetre, ha valakinek megint tönkremenne a csodatelefonja. Ráadásul Androidos, két mozdulat kinyomni a SIM-lockot belőle. A családban van 5 telefonszám, két mobilinternet, ezekből erre az egyre van hűségnyilatkozat. A telefonszámok hordozhatók, így még csak számot sem kell váltani.
Akkor szerintetek mi lesz most?
Semmi.
Mi lesz akkor, amikor lejár a hűségnyilatkozat? Hát onnantól máshoz fog befolyni az a havi 50-70 ezres, meg a mobilparkolás, meg az autópálya matrica, meg a mobilinternet.
Én magam még a 14 törpe részletkor lettem Westeles, 1995-ben. Leszarom a lojalitást, megyek velük.
A T is leszarta a lojalitásunkat, ugyanis...
http://techshit.blogter.hu/431786/t-mobile_pulse_-_rendeltetesellenes_ha_hasznalom
A végkifejlet: egy ügyes kezű műszerész megjavította, 3000, azaz háromezer forintból.
A csatlakozót kellett visszaforrasztani a helyére. A költség is ebből származott, mert a T "szakszervizében" elkeverték, így venni kellett helyette egy ugyanolyat. Ezt egyébként nem volt könnyű beszerezni, csak ezért tartott idáig.
A műszerész, Gábor a barátság jegyében megcsinálta INGYEN, nagyon köszi!
Nem ringatom magamat abba az illúzióba, hogy olyan lett, mint a gyári, nem is ezért írom a bejegyzést. Van pár gondolatom a "szakemberek" hozzáállásával kapcsolatban.
Adott ugye egy fiatal értelmiségi nő, aki merészel magának venni egy ilyen "szupertelefont". Az összes pénzéből, ezért aztán vigyáz is rá, mint a szeme fényére. Mégis kitörik a csatlakozó, és nem azért, mert szar a termék, hanem azért, mert "biztos dobálta".
Beviszi a szervizbe, ahol először is nem adnak neki ezzel egyenértékű cseretelefont, másodszor javíthatatlannak, fődarabcserésnek ítélik egy általuk megbízott, gagyi kft műhelyében. Beleturkálnak, megfeszegetik, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg le lett volna ejtve, és innentől az eset ellenkezőjét bizonyítani esély sincs. Mivel tudják, hogy Magyarországon a kereskedelmi minőség-ellenőrzés egy kalap szar és a vevőnek esélye nincs, hogy a jogait érvényesítse, ezt meg is tehetik.
Azzal sem foglalkoznak, hogy a vevő nem hülye és van igazságérzete. Nem foglalkoznak vele, hogy a vevő tizenix éve az ügyfelük, a vevő teljes családja is tizenix éve az ügyfelük és havonta nagyjából 50-70 erest fizetnek be a kasszába nekik és ebbe nincs beleszámolva a mobilinternet, az autópálya matrica, a mobilparkolás, az esetleges upgrade készülékek.
Meg sem kérdezik, hogy a kedves vevő mit szeretne, hanem gyakorlatilag kibasszák telefonostul (már bocs a szóhasználatért, de ez volt), hogy csináljon, amit akar. Meg sem próbálnak segíteni.
Aztán kiderül, hogy a telefon mégis javítható, 3000, azaz háromezer forintból.
Mi lesz most?
Nos, a családban mostantól van egy tartaléktelefon arra az esetre, ha valakinek megint tönkremenne a csodatelefonja. Ráadásul Androidos, két mozdulat kinyomni a SIM-lockot belőle. A családban van 5 telefonszám, két mobilinternet, ezekből erre az egyre van hűségnyilatkozat. A telefonszámok hordozhatók, így még csak számot sem kell váltani.
Akkor szerintetek mi lesz most?
Semmi.
Mi lesz akkor, amikor lejár a hűségnyilatkozat? Hát onnantól máshoz fog befolyni az a havi 50-70 ezres, meg a mobilparkolás, meg az autópálya matrica, meg a mobilinternet.
Én magam még a 14 törpe részletkor lettem Westeles, 1995-ben. Leszarom a lojalitást, megyek velük.
A T is leszarta a lojalitásunkat, ugyanis...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)