Pár napot segítettem Miki barátomnak, akinek a házát elöntötte a vörösiszap. A ház mellett volt egy garázs is, természetesen az abban parkoló autót, biciklit és motort sem kímélte meg. A Szimót elvittem haza a szüleimhez, hogy majd kipucolgatom és visszaviszem Mikinek. Sejtettem, mire vállalkozom, hiszen láttam, milyen állapotban volt az ömlés után:
Abban azért bíztam, hogy a hengerbe nem ment bele a mocsok, de azt azért nem sejtettem, hogy ezenkívül viszont mindenhová. A helyzetet nehezíti az is, hogy ez az istenverése mar még most is, így nem nagyon lehet szabad kézzel hozzányúlkálni. A másik gond az, hogy a szüleim háza nem kapott az iszapból és ha lehet, nem is szeretném szennyezni az udvart vele. Így aztán amennyire lehetett, a helyszínen lemostam és úgy toltam haza. Azon a hétvégén többre nem is volt idő, így viszonylag tisztán eltettem a szüleimnél az egyik ponyva alá. Most, hogy újra jártam odahaza, időt szakítottam rá és megvizsgáltam jobban.
A szüleim kertjének végében van egy árok, amely az amúgy is szennyezett Torna patakba vezet bele. A kert erre lejt, így aztán összetoldozgattam az apu összes slagját és a kert végéig lehúztam. Itt kezdtem el leveretni a mocit. Négyszer mentem rajta végig, de ahogy feltoltam a műhelyhez, mindig találtam rajta egy-egy olyan rekeszt, amelyben volt még egy-két deci iszap. 2 óra mosogatás után azt gondoltam, hogy nagyjából tiszta. Ekkor hívtam fel Csabi barátomat, hogy ha nem gond, segítsen kipucolni a karburátort. Én naív...
A karburátor leszerelésekor azt láttam, hogy a motor oldalára nem ment át a dzsuva, így szerencsém van, a hengert nem kell szétszedni. A másik oldalon volt egy kisebb gond, hiszen a légszűrőt tartalmazó dobozt kinyitva ömlött ki a vörös lé. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobb, ha ezt Csabi is látja. Jött, megnézte és azt mondta, szedjük egy kicsit jobban szét. A gyújtáskapcsoló oldaláról sajnos le kellett fúrjam a zárat, mert ennek nem volt meg a kulcsa. Illetve megvan az valahol az iszap alatt. Természetesen ez az oldal is tele volt dzsuvával.
Így aztán nem is nagyon ellenkeztem Csabival és szétkaptuk akkor a darabokra, amiket már egy kézzel lehet szállítani. Ijesztő videó következik, íme a Simson szétkapva:
Szóval szétszedni már sikerült. Most jön az, hogy minden alkatrészt egyenként kézbe kell venni, meg kell tisztítani. Ha ez készen van, látni fogom, hogy mi az, amit nem lehet megmenteni és cserére szorul. Persze van, amin már most is látszik:
A lámpából például kimarta a foncsort, így ez kuka. Az ülés szivacsába annyira beivódott, hogy reménytelen, így minimum az ülés belsejében lévő szivacsot ki kell majd cserélni. Valószínűleg a gyújtásnak is annyi.
Amellett, hogy ezeket a tekercseket cserélni kell, valószínűleg a gyújtáskapcsoló és a kábelek nagy része is mehet a kukába. Persze csak akkor, ha az ember szeretne egy üzemképes gépet varázsolni belőle. A szerencse az, hogy Miki eléggé rendben tartotta a mocit, szépen le volt szilikonozva és ez a gumi és műanyag részeket nagyjából megvédte. Persze ezeken is lesz mit pucolgatni...
A kérdés jogosan merül fel az emberben: hát megéri ez? Van értelme? Miért nem veszek helyette egy másikat inkább?
Olcsóbb lenne.
De ennek a motornak érzelmi értéke van. Ez nem "egy" motor, ez "a Miki motorja". Amibe ő tette bele a negyediket és amit ő ápolgatott szépen. Naná, hogy nem éri meg megjavítani, de a pénz nem minden.
Úgyhogy unalmas téli estéken majd szépen lassan megpucolgatom, aztán mire jön a tavasz, majd szépen összeáll a gép. Fog ez még robogni, csak most jó képzelőerő kell hozzá...
Ha persze valaki segíteni akar és van mondjuk egy hasonló, üzemképtelen Szimója amiből alkatrészeket lehetne átmenteni erre, az ne habozzon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése