2010. november 18., csütörtök

Devecserben lassan őrölnek...

Az ember türelmes ám... Persze nagyban függ a vérmérséklettől, mennyire. És persze nagyban függ attól, hogy kit, mennyire ért az áradat.
Név nélkül írom, bár az egyik internetes lapon saját nevét is vállalta az a barátom, akinek a házát és a műhelyét is elvitte az iszap. Nameg az autót és nem mellesleg ő maga is megégett derékig.
Nos, Tamás - hívjuk így őt - elég zárkózott srác. Úgy is mondhatnám, hogy kemény. Az élet keményítette meg, nem nyavajog. Nagyon jellemző rá például, hogy a korházból saját felelősségére távozott és derékig befáslizva túrkálta az iszapot. Menteni a menthetőt.
Amije van, az a saját kezével kereste. Természetesen ez úgy megy, hogy az ember dolgozik egy munkahelyen, aztán délután - meg éjjel - folytatja odahaza. Összeszorítva a fogát, dolgozik a családért, hogy a gyerekeket felnevelje és tisztességes - nem extra - életszinvonalat biztosítson nekik.
Ő egyetlen hibát követett el, pont a Füzes utcában vett házat. A Füzes utca pedig a Torna patak partján fekszik, egyike azoknak, amelyeket leginkább érintett az áradat. Szóval itt élték ők az életüket egészen addig, amíg az iszap el nem vitt mindent.
Neki csak a műhelyében 5 milliós kár keletkezett, a gépek nagy része tönkrement, a többi majd tönkre fog menni. Képzeljünk el egy autószerelő műhelyt, amelyet elárasztanak 1,5 méter magasan ezzel a lúgos izével. Ha nem sikerülne, segítek. Íme:
 
Korábban írtam, hogy pár órát tudtam neki is segíteni, próbáltuk kiguberálni az iszap alól a menthető villáskulcsokat, csavarhúzókat. Elég reménytelen vállalkozás volt, de ez Őt nem érdekli. Megjegyzem, engem sem: mentettük amit lehet.
A kitúrt cuccokat egy utánfutóra tettük, amit az iszap által elöntött, de talpraállított II-es Golfjával húzkod, amíg végleg ki nem leheli a lelkét. VAn baja, de megy. Szeretettel beszél róla, hiszen ő újította fel, szerette. Meddig megy még? Mindenesetre büszkén mondja, hogy a német technika azért német technika. Van azért egy hangja neki...

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Ők, két gyerekkel az anyukájához költöztek be, aki Devecser központjához lakik közel és nála is bement az iszap az udvarra. Igaz, nem annyira durván, de ott van. Szóval ők úgymond a kisebbik rosszat választották, de nekem mégis úgy tűnik, hogy cseberből-vederbe...
Így laknak a kataszrófa óta, azaz másfél hónapja.
Az élet megy tovább, közben elkezdtek dolgozni, a házat kiürítették, hiszen le fogják bontani.
Most olvasom, hogy a felmérés során a 113 négyzetméteres házukat 63-nak jelölték meg, így a kártérítésnél annyira számíthatnak, amit egy 63 négyzetméteres házért kapni lehet Devecserben.
Milyen dolog ez? Nincs Devecserben nyilvántartás? Ezek szerint bárki nyugodtan hozzáépíthet a házhoz, sőt esetleg a szomszédos mezőből is kikerekíthet egy darabot? Hogy megy ez?
És milyen dolog az, hogy "kárenyhítés". Mit enyhítenek? Hogyan enyhítenek?
A teljes kártérítés is csak kárenyhítés, hiszen csak az ANYAGI károkat tudják úgy ahogy megtéríteni.
Az a minimum, hogy mindenki UGYANOLYAN házat kapjon, amilyen neki volt, AZ ÖSSZES bútorát és egyéb ingóságát PÓTOLJÁK, beleértve a ruhákat, tévét, videót, rotációs kapát de még a gyerekek háromkerekű biciklijét is. Mindent...
És ha ez megvan és a károsult azt mondja, hogy elégedett, akkor ezen felül az őket ért trauma és a várható betegségek ENYHÍTÉSÉRŐL lehet beszélgetni. Mégpedig súlyos milliókban.
És még egy dolog a végére: EMBEREKRŐL van szó! Nem darab-darab. A 300 ház ügyeit minimum 300 ügyintézőnek kellene kézbevenni, családonként egy-egy ügyintézőt kijelölni, aki CSAK AZZAL A CSALÁDDAL foglalkozik. EZ AZ ÁLLAM DOLGA. Ha kell, át kell vezényelni máshonnan ügyintézőket erre. Különben tényleg darab-darab lesz az emberből, ahogyan most is láthatjuk...
És az a minimum, hogy az ÁLLAM KIFIZET MINDENT, aztán majd az ÁLLAM BEHAJTJA AZOKON, AKIK A DOLGOKÉRT FELELŐSEK.
Ne csodálkozzon senki, hogy az emberek idegesek, hiszen nem ez történik. Konkrétan: nem történik semmi.
Ideje lenne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése