Írtam egy blogot arról, hogy a Húgom T-Mobile Pulse telefonja hogy ment tönkre. Itt olvasható:
http://techshit.blogter.hu/431786/t-mobile_pulse_-_rendeltetesellenes_ha_hasznalom
A végkifejlet: egy ügyes kezű műszerész megjavította, 3000, azaz háromezer forintból.
A csatlakozót kellett visszaforrasztani a helyére. A költség is ebből származott, mert a T "szakszervizében" elkeverték, így venni kellett helyette egy ugyanolyat. Ezt egyébként nem volt könnyű beszerezni, csak ezért tartott idáig.
A műszerész, Gábor a barátság jegyében megcsinálta INGYEN, nagyon köszi!
Nem ringatom magamat abba az illúzióba, hogy olyan lett, mint a gyári, nem is ezért írom a bejegyzést. Van pár gondolatom a "szakemberek" hozzáállásával kapcsolatban.
Adott ugye egy fiatal értelmiségi nő, aki merészel magának venni egy ilyen "szupertelefont". Az összes pénzéből, ezért aztán vigyáz is rá, mint a szeme fényére. Mégis kitörik a csatlakozó, és nem azért, mert szar a termék, hanem azért, mert "biztos dobálta".
Beviszi a szervizbe, ahol először is nem adnak neki ezzel egyenértékű cseretelefont, másodszor javíthatatlannak, fődarabcserésnek ítélik egy általuk megbízott, gagyi kft műhelyében. Beleturkálnak, megfeszegetik, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg le lett volna ejtve, és innentől az eset ellenkezőjét bizonyítani esély sincs. Mivel tudják, hogy Magyarországon a kereskedelmi minőség-ellenőrzés egy kalap szar és a vevőnek esélye nincs, hogy a jogait érvényesítse, ezt meg is tehetik.
Azzal sem foglalkoznak, hogy a vevő nem hülye és van igazságérzete. Nem foglalkoznak vele, hogy a vevő tizenix éve az ügyfelük, a vevő teljes családja is tizenix éve az ügyfelük és havonta nagyjából 50-70 erest fizetnek be a kasszába nekik és ebbe nincs beleszámolva a mobilinternet, az autópálya matrica, a mobilparkolás, az esetleges upgrade készülékek.
Meg sem kérdezik, hogy a kedves vevő mit szeretne, hanem gyakorlatilag kibasszák telefonostul (már bocs a szóhasználatért, de ez volt), hogy csináljon, amit akar. Meg sem próbálnak segíteni.
Aztán kiderül, hogy a telefon mégis javítható, 3000, azaz háromezer forintból.
Mi lesz most?
Nos, a családban mostantól van egy tartaléktelefon arra az esetre, ha valakinek megint tönkremenne a csodatelefonja. Ráadásul Androidos, két mozdulat kinyomni a SIM-lockot belőle. A családban van 5 telefonszám, két mobilinternet, ezekből erre az egyre van hűségnyilatkozat. A telefonszámok hordozhatók, így még csak számot sem kell váltani.
Akkor szerintetek mi lesz most?
Semmi.
Mi lesz akkor, amikor lejár a hűségnyilatkozat? Hát onnantól máshoz fog befolyni az a havi 50-70 ezres, meg a mobilparkolás, meg az autópálya matrica, meg a mobilinternet.
Én magam még a 14 törpe részletkor lettem Westeles, 1995-ben. Leszarom a lojalitást, megyek velük.
A T is leszarta a lojalitásunkat, ugyanis...
2010. október 20., szerda
2010. október 14., csütörtök
S.O.S. Devecser! A lelküket is mentsd meg!
Érdekes a magyar nyelv. A szólás szerint a "saját bőrünkön" tapasztaljuk meg a dolgokat. Hát Devecserben a saját bőrén tapasztalhatja meg mindenki, milyen barátságos is a vörösiszap. Levakarhatatlan, pirosra fest mindent és a legnagyobb óvatosság mellett is rákerül az ember ruhájára, onnan a bőrére, hajába. Lehetetlen megakadályozni: eljut mindenhová. A bőrt rémesen kiszárítja, a kézen kieszi a körömágyat, a lábat pedig kinyírja a gumicsizma. Először vízhólyagok, majd vérhólyagok jelennek meg, de nekem két napi gumicsizmázástól a körmöm is meglazult. Lehet, hogy le is esik egy-kettő...
Olvasom azt is, hogy egyre többen jelentkeznek torokfájással, szemégéssel az orvosoknál. A por nem kíméli azokat sem, akik a város túlsó végén laknak. Oda nem ment el az iszap, oda viszik. Az autók kerekein. Mert az életnek menni kell tovább, dolgozni menni kell, iskolába menni kell, a szemetet el kell vinni. Így aztán ez a vörös sár oda is eljut, ahová elfolyni nem tudott. És a sors fintora, hogy a túlsó szélen sokkal hamarabb jelentkezik a por, hiszen ott hamarabb kiszárad és nem is locsolnak annyit.
Anyukáméknak ajánlottam - de ajánlom mindenkinek - hogy éljenek remete életet. Reggel szellőztessenek, amikor még minden nedves, aztán zárjanak be minden ajtót és olvassanak, tévézzenek. Ha Ajkára kell menni a szupermarketbe, akkor Nyirád-Halimba-Padragkút felé menjenek, a városközpontot és Kolontárt hagyják ki. A kertet felejtsék el, jövő tavasszal beszántjuk és ültetünk füvet. Mert amellett, hogy kifejezetten nem javasolják, ki enné meg azt, ami Devecserben termett?
Jó tanácsok ezek, de mit éreznek ők most? Mit érezhet az, aki 7-8 gyerekes családban nőtt fel, így üres tarisznyával kellett nekivágjon az életnek? Mit érezhet az, aki munka mellett tanult, akinek 43 éves korában lett az első Trabantja? Mit érezhet az, aki egész életében takarékoskodott és 60 éves korára egy egyszerű, de szépen rendbe rakott házra futotta, aminek egyrészt az értéke most nulla, másrészt egyszerre csak egy kedves kis dunántúli városkából a Marsra került? Mit érezhet az, akinek az iszap nem vitte el a házát, csak az egész életét? És mit érezhet az, akinek ezért még hálásnak is kell lennie, hiszen naponta látja azokat, akik nem voltak ilyen szerencsések?
Látja azt, akinek vitte a házat, a kocsit, a műhelyt. Látja azt, akinek derékig megégette a bőrét. Látja a terhes anyát aggódni, hogy hogyan fog mindez hatni a magzatra. Látja azokat, akiknek a fiát, lányát, apró gyermekét ragadta el az ár. Látja azokat, akiknél a nagymamit, nagypapit vitte magával, mert be akarták zárni a tyúkokat.
Nekik mi lesz a lelkükkel.
Ha azt mondom, hogy ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti, mindenki érti. Az S.O.S. közismert segélykérő szignál. Számos jelentése közül talán a Save Our Souls, azaz a mentsd meg a lelkünket a legismertebb.
Találó!
Hát mentsétek meg a devecseriek lelkét! Nagyon kell a gumicsizma és a kesztyű, a pormaszk és az overall, a matrac a párna és paplan, az ecet, az elem a gyertya.
De nagyon kell a jó szó is. Kell a biztatás azoknak, akik lassan két hete turkálnak az iszapban, hogy mentsék, ami még menthető. Kell a biztatás azoknak, akik rettegnek a jövőtől.
A lelküket nekünk kell megmentenünk!
Ha gondolkodsz azon, hogy felhívd-e a devecseri, kolontári ismerősödet, akkor ne gondolkodj! Hívd fel! Ha nem tudsz mit mondani neki, akkor hallgasd meg! Hadd panaszkodja ki magát, hadd mondja el valakinek, ami fáj! Hadd érezze, hogy nincs egyedül!
Ha ismered és tudod, minek örülne, segíts neki, hogy megkapja! Lehet ez egy egyszerű dolog is...
Egy rövid történet Devecserből ide a végére, ami pozitív:
A hétvégén tudtam egy kicsit segíteni Miki barátomnak. Az én munkám - az a másfél nap - csak csepp a tengerben, sokra nem megy vele. Inkább arra volt jó, hogy én magamat megnyugtassam. Hogy elmondhassam: tettem valamit. Hogy kicsit beleláthassak, mire lenne szüksége.
Nos, megütötte a fülemet, hogy a szükséglakásban, ahol végre újra együtt lehet a család, nincs semmilyen antenna, így a gyerekek nem tudnak tévézni. Mivel pont egy MinDig tévé vevőt teszteltem, gondoltam megkérdezem a céget, nem adná-e nekik. Első szóra odaadták, így hamarosan a földi sugárzású digitális adókat nézhetik esténként. Örülnek neki.
De nem ez a legpozitívabb. Az iszapban turkálás közben beszélgettünk, és rádöbbentem, hogy Miki bizony nem kissé el van keseredve. Megjegyzem teljesen jogosan. Persze lehet mondani, hogy fel a fejjel és én is próbáltam őt biztatni, de azért éreztem, hogy a tűrőképessége határára érkezett és valami kell, hogy új lendületet adjon neki. Mivel tudom, hogy imádja a blues-t, és nagy példaképe Deák Bill Gyula, gondoltam egy próbát megér. Írtam egy levelet a Bill weboldalán található címre és reménykedtem abban, hogy megérzi a levelem alapján, mennyit segíthet pár jó szóval Mikinek. Ezért annyit kértem csupán, hogy hívja fel Mikit és mondjon pár biztató szót neki.
Nem tudtam, hogy a levelem jó helyre megy-e és hogy Deák Bill Gyula megkapja-e az üzenetet, de nagyon bizakodtam. Azt tudtam ugyanis, hogy Bill jó ember, így ha megkapja, biztosan fel is hívja Mikit. Nem bizakodtam hiába...
Részlet egy telefonbeszélgetésből:
...
Miki: "Tudod, ki hívott fel ma telefonon?"
Én: "Ki?"
Miki: "Hát a Deák Bill Gyula. Csörög a telefonom, erre azt mondja valaki a túlvégen: "Szia Miki Deák Bill Gyula vagyok, hogy vagy?"
Én: "Tényleg?"
Miki: "Csak tudnám, honnan tudta meg a telefonszámomat..."
Én (nem bírtam magamban tartani az örömöt): "Szerinted honnan?"
Miki: "A te kezed van a dologban?"
Én: "Én csak írtam neki egy levelet, hogy biztosan feldobna téged, ha felhívna... Jó érzés volt?"
Miki: "Na, gondolod... A legnagyobb példaképem!"
Én: "És mit mondott még?"
Miki: "Hát, hogy mit tudna segíteni, meg hogy hív még majd..."
Én: "Akkor örülsz?"
Miki: "Ez volt a legjobb dolog, ami történt velem mostanában..."
Szóval Deák Bill Gyula a Király, de ezt tudtuk mindig is. És az is biztos, hogy az évek során sok lelket mentett már meg a dalaival, de ez most mégis más. Annyira meseszerű és mégis annyira emberi!
Nagyon köszönöm mindazoknak, akik a weboldalt üzemeltetik és eljuttatták a levelemet Bill-nek és nagyon köszönöm hogy Bill ilyen jó fej!!! Az én lelkemet is megmentette, pedig én itt ülök Budapesten a meleg, tiszta, kényelmes lakásomban, nekem nem vitte el a házamat, a kocsimat az iszap.
Mégis, tőlem is elragadott valamit, amit most Deák Bill Gyula visszaadott!!!
Olvasom azt is, hogy egyre többen jelentkeznek torokfájással, szemégéssel az orvosoknál. A por nem kíméli azokat sem, akik a város túlsó végén laknak. Oda nem ment el az iszap, oda viszik. Az autók kerekein. Mert az életnek menni kell tovább, dolgozni menni kell, iskolába menni kell, a szemetet el kell vinni. Így aztán ez a vörös sár oda is eljut, ahová elfolyni nem tudott. És a sors fintora, hogy a túlsó szélen sokkal hamarabb jelentkezik a por, hiszen ott hamarabb kiszárad és nem is locsolnak annyit.
Anyukáméknak ajánlottam - de ajánlom mindenkinek - hogy éljenek remete életet. Reggel szellőztessenek, amikor még minden nedves, aztán zárjanak be minden ajtót és olvassanak, tévézzenek. Ha Ajkára kell menni a szupermarketbe, akkor Nyirád-Halimba-Padragkút felé menjenek, a városközpontot és Kolontárt hagyják ki. A kertet felejtsék el, jövő tavasszal beszántjuk és ültetünk füvet. Mert amellett, hogy kifejezetten nem javasolják, ki enné meg azt, ami Devecserben termett?
Jó tanácsok ezek, de mit éreznek ők most? Mit érezhet az, aki 7-8 gyerekes családban nőtt fel, így üres tarisznyával kellett nekivágjon az életnek? Mit érezhet az, aki munka mellett tanult, akinek 43 éves korában lett az első Trabantja? Mit érezhet az, aki egész életében takarékoskodott és 60 éves korára egy egyszerű, de szépen rendbe rakott házra futotta, aminek egyrészt az értéke most nulla, másrészt egyszerre csak egy kedves kis dunántúli városkából a Marsra került? Mit érezhet az, akinek az iszap nem vitte el a házát, csak az egész életét? És mit érezhet az, akinek ezért még hálásnak is kell lennie, hiszen naponta látja azokat, akik nem voltak ilyen szerencsések?
Látja azt, akinek vitte a házat, a kocsit, a műhelyt. Látja azt, akinek derékig megégette a bőrét. Látja a terhes anyát aggódni, hogy hogyan fog mindez hatni a magzatra. Látja azokat, akiknek a fiát, lányát, apró gyermekét ragadta el az ár. Látja azokat, akiknél a nagymamit, nagypapit vitte magával, mert be akarták zárni a tyúkokat.
Nekik mi lesz a lelkükkel.
Ha azt mondom, hogy ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti, mindenki érti. Az S.O.S. közismert segélykérő szignál. Számos jelentése közül talán a Save Our Souls, azaz a mentsd meg a lelkünket a legismertebb.
Találó!
Hát mentsétek meg a devecseriek lelkét! Nagyon kell a gumicsizma és a kesztyű, a pormaszk és az overall, a matrac a párna és paplan, az ecet, az elem a gyertya.
De nagyon kell a jó szó is. Kell a biztatás azoknak, akik lassan két hete turkálnak az iszapban, hogy mentsék, ami még menthető. Kell a biztatás azoknak, akik rettegnek a jövőtől.
A lelküket nekünk kell megmentenünk!
Ha gondolkodsz azon, hogy felhívd-e a devecseri, kolontári ismerősödet, akkor ne gondolkodj! Hívd fel! Ha nem tudsz mit mondani neki, akkor hallgasd meg! Hadd panaszkodja ki magát, hadd mondja el valakinek, ami fáj! Hadd érezze, hogy nincs egyedül!
Ha ismered és tudod, minek örülne, segíts neki, hogy megkapja! Lehet ez egy egyszerű dolog is...
Egy rövid történet Devecserből ide a végére, ami pozitív:
A hétvégén tudtam egy kicsit segíteni Miki barátomnak. Az én munkám - az a másfél nap - csak csepp a tengerben, sokra nem megy vele. Inkább arra volt jó, hogy én magamat megnyugtassam. Hogy elmondhassam: tettem valamit. Hogy kicsit beleláthassak, mire lenne szüksége.
Nos, megütötte a fülemet, hogy a szükséglakásban, ahol végre újra együtt lehet a család, nincs semmilyen antenna, így a gyerekek nem tudnak tévézni. Mivel pont egy MinDig tévé vevőt teszteltem, gondoltam megkérdezem a céget, nem adná-e nekik. Első szóra odaadták, így hamarosan a földi sugárzású digitális adókat nézhetik esténként. Örülnek neki.
De nem ez a legpozitívabb. Az iszapban turkálás közben beszélgettünk, és rádöbbentem, hogy Miki bizony nem kissé el van keseredve. Megjegyzem teljesen jogosan. Persze lehet mondani, hogy fel a fejjel és én is próbáltam őt biztatni, de azért éreztem, hogy a tűrőképessége határára érkezett és valami kell, hogy új lendületet adjon neki. Mivel tudom, hogy imádja a blues-t, és nagy példaképe Deák Bill Gyula, gondoltam egy próbát megér. Írtam egy levelet a Bill weboldalán található címre és reménykedtem abban, hogy megérzi a levelem alapján, mennyit segíthet pár jó szóval Mikinek. Ezért annyit kértem csupán, hogy hívja fel Mikit és mondjon pár biztató szót neki.
Nem tudtam, hogy a levelem jó helyre megy-e és hogy Deák Bill Gyula megkapja-e az üzenetet, de nagyon bizakodtam. Azt tudtam ugyanis, hogy Bill jó ember, így ha megkapja, biztosan fel is hívja Mikit. Nem bizakodtam hiába...
Részlet egy telefonbeszélgetésből:
...
Miki: "Tudod, ki hívott fel ma telefonon?"
Én: "Ki?"
Miki: "Hát a Deák Bill Gyula. Csörög a telefonom, erre azt mondja valaki a túlvégen: "Szia Miki Deák Bill Gyula vagyok, hogy vagy?"
Én: "Tényleg?"
Miki: "Csak tudnám, honnan tudta meg a telefonszámomat..."
Én (nem bírtam magamban tartani az örömöt): "Szerinted honnan?"
Miki: "A te kezed van a dologban?"
Én: "Én csak írtam neki egy levelet, hogy biztosan feldobna téged, ha felhívna... Jó érzés volt?"
Miki: "Na, gondolod... A legnagyobb példaképem!"
Én: "És mit mondott még?"
Miki: "Hát, hogy mit tudna segíteni, meg hogy hív még majd..."
Én: "Akkor örülsz?"
Miki: "Ez volt a legjobb dolog, ami történt velem mostanában..."
Szóval Deák Bill Gyula a Király, de ezt tudtuk mindig is. És az is biztos, hogy az évek során sok lelket mentett már meg a dalaival, de ez most mégis más. Annyira meseszerű és mégis annyira emberi!
Nagyon köszönöm mindazoknak, akik a weboldalt üzemeltetik és eljuttatták a levelemet Bill-nek és nagyon köszönöm hogy Bill ilyen jó fej!!! Az én lelkemet is megmentette, pedig én itt ülök Budapesten a meleg, tiszta, kényelmes lakásomban, nekem nem vitte el a házamat, a kocsimat az iszap.
Mégis, tőlem is elragadott valamit, amit most Deák Bill Gyula visszaadott!!!
2010. október 11., hétfő
Iszapkatasztrófa Devecser - egy devecseri beszámolója
Hétfőn hívott fel egy barátom, akinek szintén Devecserben élnek a szülei és a testvére. A hangjában rémület: "Hallottad, hogy átszakadt valami savtároló Devecsernél és folyik a méreg?"
Az interneten egy rövid bejegyzés az Indexen, amiben szűkszavúan írják le a tényeket: az ajkai timföldgyár vörösiszaptárolójának gátszakadása miatt az erősen lúgos anyag elöntötte Kolontárt és Devecsert.
Hívtam a szüleimet, mindkét mobiltelefon elérhetetlen. A vezetékest most cserélték le valami digitálisra, amivel olcsóbban beszélhetnek, én meg mindig mobilon hívom őket így nincs meg ennek a száma. Hívtam a húgomat, akinek szerencsére megvan. Kicseng a vezetékes, álmos hangon veszi fel apu. Én közlöm vele a hírt, és számomra ez a legjobb hír. Ők ugyanis a város túlsó oldalán laknak, hozzájuk nem ért fel az áradat. Semmi hírük nincsen, apu a szavazatszámláló bizottságból hajnali négykor ért haza, délben még aludt. Szerencsére én ébresztettem, nem az iszap...
Az internetet böngészve a Napló online az egyetlen weboldal, amely frissítgeti a híreket és óra-perc megjelölésével teszi fel az információkat. A YouTube-on megjelennek az első videók. Nekem, aki ismerem a várost sokkal ijesztőbb minden, hiszen tudom, hogy ha a "Mócsing Tóni" lépcsőit mossa az iszap, akkor nagy a baj. Akkor a posta is úszik, akkor a vasutállomás is úszik, akkor... anyósomék is úsznak? Gyors telefon, a vezetékest nem veszi fel senki. Hívás a mobilra, szerencsére a Somlón vannak a szőlőben. A legközelebbi busz egy óra múlva indul haza, készülődnek.
Közben hívom a szüleimet, Devecserben még semmi hír. Az internetről én jobban értesülök a fejleményekről Budapesten, mint ők a helyszínen. Apu kiviszi a telefont az utcára, ahol az aggódó szomszédok találgatnak. Valaki eszeveszetten kiabál: "Meneküljünk, mert jön a második, nyolcméteres ár!" Az interneten közben a katasztrófavédelem szóvivője cáfolja: nincs újabb gátszakadás. A szomszédok megnyugszanak. Közben az interneten olvasom, hogy Kolontárban több halott is van, a templomdombon a második ár hírére menekülő emberek között valaki rosszul van, most élesztik újra...
Közben anyósomék hazaérnek, de a busz leteszi őket a nyolcason, onnan hazáig át kellene vágni az áradaton. Apu felkerekedik és hátulról megközelíti anyósom házát. Erre minden száraz, szerencsére a ház is. Nem sok hiányzott. az utca két végén ott a vörös áradat, de anyósomék háza pár méterrel feljebb van. Ők megúszták. Gyorsan hívom anyósomékat, akiket közben már traktorral visznek hazafelé. Kicsit megnyugszik. Pár perc múlva hazaér és hív, hogy minden oké.
Sógornőm is hív közben, megnyugtat, hogy ők is megúszták, tőlük pár száz méterre állt meg az iszap. Ők Devecser kolontári végénél laknak, de szerencsére a víztorony utcájában, ami erősen emelkedik. Plusz az országút is gátként működik.
Én folyamatosan nyomogatom a frissítés gombot a Napló online-on és a YouTube-on. Egyre több videó kerül fel, rémületesek. Íme egy műholdfelvétel az érintett területről:
A feleségemet próbálom hívni, a telefonja nem elérhető. Mint kiderül később, a gyerekekkel Vácrátóton kirándul és a telefon az iskolában maradt. Nem tud semmit, tőlem értesül mindenről.
Közben a tévében megjelennek az első hírek. Szerencsére épp egy MinDig tévé vevőt tesztelek, így a munkahelyemen is van tévé. Az első professzionális képek ijesztőek, a fatelep fáit viszi a víz. 1-2 méteres hasított rönköktől egészen az 5-6 méteresekig, mindent visz az iszap. Amit az ár nem intéz el, azt letarolják a faltörő kosként működő mázsás farönkök.
Közben Csabi barátomat hívom, ő is devecseri, de Ajkán dolgozik. Azt mondja, Miki és Tamás házát elintézte az iszap. Tamás és a kislánya a kórházban van, megégette a lábukat a lúg. Mikinek 46-os lába van, nem találnak neki gumicsizmát, így nem tud hazamenni megnézni, mi van az anyukájával, aki az egyik leginkább érintett Füzes utcában lévő házban van. Telefonon tartják a kapcsolatot, szerencsére a házba csak pár centi víz ment be. Van végre gumicsizma, Miki hazaér. Szerencsére nemrég cseréltek ajtót, így jól szigetelt. A külső oldalán 40 centiunél van a szintvonal, de belülre csak 4-5 cemti ment be. A kőművesek szerencsére rosszul dolgoztak, a padló nem vízsszintes, így az első szobákba nem folyt be a víz és a mamának maradt annyi helye, hogy a vécére is ki tudott menni. 2-3 centin múlt, hogy a szobában lévő bútorokat is tönkretegye az iszap. A gyerekszobának annyi és a garázsban álló autónak is. A műhelyben gépek, az udvaron fa, fűnyíró, rönhasító gép (vadiúj)... Végük.
Hívom a szüleimet, ki vannak készülve idegileg. Apu amúgy is fáradt a hajnali lefekvés miatt. Az első szavuk, hogy nehogy hazajöjjek. Féltenek. Én is őket. Továbbra sem tudnak semmit, a kábeltévében sincs semmi hír. A kereskedelmi csatornákon sincsenek hírek. Bizonytalanság van.
Aztán már keverednek bennem a napok, hiszen alig aludtam pár órát az elmúlt héten.
Közben az interneten megjelent pár fotó, és egy légifelvétel a videón. Itt döbbentem rá arra, hogy ismerve a méreteket, itt LEHETETLEN lesz kipucolni mindent. Áltatják az embereket azzal, hogy majd talajcsere, közben a mentésben résztvevők NEM ISMERIK a környéket, nem tudják a méreteket. A méretekről annyit, hogy ha lehetséges lenne körbejárni azt a területet, amit most borít az iszap, akkor több napi járásba kerülne ez.
Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a barátokkal, de egy nap szabadságom sincs, mindkét munkahelyemen kötelezettségeim vannak, amiket nem akarok megszegni. Lehet, hogy szükség lesz még a pénzre mostanában... Csütörtökön délután már látszik, hogy pénteken haza tudok majd menni. Pénteken vége van a melónak, összepakolok egy csomagtartónyi ruhát és elindulok haza.
Devecserbe sötétben érkezünk meg. A 8-as útról simán be tudok menni, senki meg nem kérdezi, mit is akarok itt. A főtéren százával állnak az autók, honvédség és katasztrófavédelem, mentők és civil szervezetek autói. A kastély előtt sátor, babgulyás illat terjeng. Minden utcában rendőrök, sötétedés után nem engednek be az elöntött területre. Anyósomék házához be tudunk menni, leteszem a feleségemet és tűzök haza.
A szüleim idegesek, érthető. Továbbra sem tájékoztatják a lakossságot, csak az esti lakossági fórumokon lehet kapni némi információt. Már ha nem fullad üvöltözésbe, hiszen mindenki feszült.
A szüleim szomszédságában üresen állt egy ház, lerobbant állapotban. Ide egy cigány családot költöztettek be. Anyu kisírta már a szemeit, fél az új szomszédoktól, de leginkább attól, hogy láthatóan minden takarítás nélkül hordják a szomszéd udvarba a vörösiszappal szennyezett cuccaikat. Szerencsétlen emberek, mit tehetnek mást? Hagyják ott azt a pár dolgot, amit sikerült megmenteni? Anyu is megértő, de ettől függetlenül fél.
Az utcán kinn állnak az emberek, beszélgetnek. Apu meg találja kérdezni, mivel fűt a második szomszéd, merthogy hihetetlenül büdös. A limlomozásból megmaradt bútorlapokkal fűtenek, fára nincs pénzük. Így az iszapszaghoz hozzájön még ez a nem kevésbé kellemetlen füst is, így tényleg fojtogat a levegő. Az említett szomszéd is ideges, leüvölti apu fejét, hogy mivel tüzeljen, ha a fát elvitte a víz. Örül neki, hogy nem fagy meg. Nagy dérrel-dúrral emegy.
Bemegyünk a házba. A sérült házak tulajdonosainak keres az önkormányzat megoldást. Amennyire én tudom, Devecser-Meggyeserdőn is vannak üres lakások, ez a volt honvédségi lakótelep. Apu mondja, hogy említette ezt a roma szomszédnak, akinek az volt a válasza, hogy "Persze, a cigányokat deportálni kell, azoknak bármilyen lerobbant lakótelep jó..." Egyszóval nem barátságos a hangulat.
Felhívok pár barátot, mit lehet csinálni. Azt mondják, ma már semmit. Gyakorlatilag egy hete turkálnak az iszapban, fáradtak. Megpróbálnak pihenni, majd reggel folytatjuk.
Lefekszünk aludni és alszunk is hajnali 3-ig, amikor telefon ébreszt. A sógórnőm az, ideges hangon, szinte kiabálja, hogy megint átszakadt a gát, szedjem össze a szüleimet és meneküljünk. Ők mennek Iszkázra rokonokhoz. Ő a Kolontári oldalon lakik, számára sokkal ijesztőbb a veszély. A faluban semmi hír. Én mondom neki, hogy mi összekészülünk, de várunk a katasztrófavédelmi riasztásig.
Az autómmal kiállok a kapu elé, apuék kocsiját is megfordítjuk, felöltözünk és ruhástul lefekszünk aludni. Negyed ötkor sziréna hallatszik, természetesen mindenki ugrik azonnal. Az utcán már kinn áll a szomszédság, a távolból hangosbemondóval alig kivehetően azt kiabálják, hogy megkezdték Kolontár kiürítését és Devecser kiürítésének előkészítését. További információk a kábeltévén. Szerencsére a szüleimnek van kábeltévéjük is, mert pár csatorna csak azon fogható. A kábeltévében képújság, két oldalnyi. Az egyiken az, mit kell összekészíteni, a másikon pedig a tények. A 9. számú tározó fala megrepedt, nem tartják biztonságosnak. Én persze az első fotók láttán mondtam ezt.
Visszafekszünk aludni, de persze egyikőnk sem tud. Reggel hétkor aztán nekiindulok a városnak. Miki barátom ki van kapcsolva, gondolom még alszik. Ha már van időm, körülnézek a városban.
Igazi katasztrófafilmbe illő jelenetek mindenhol. Millió tűzoltóautó, százával a katonák, gyalogosan a helyi lakosok. Elbattyogok a Kastélypark egyik hátsó bejáratáig, itt nincs senki. Videózok:
A képek magukért beszélnek. Ha már ott vagyok, elmegyek a másik végére is, itt is csinálok egy videót:
A látottak letaglóznak, visszabattyogok a főtérre, közben többször hívom Mikit. A feleségem is hív, visszajönnek a keresztlányomnak pár ruháért, mert a hajnali kapkodásban csak a legszükségesebbeket sikerült magukkal vinni. A főtéren felvesznek, együtt megyünk ki a házukhoz. Amíg ők pakolnak, én kimegyek a határba, hogy megnézzem, tőlük mennyire állt meg az iszap. Az út lezárva, de gyalogosan egy földúton átjutok a túloldalra. Itt is videózok:
Visszamegyünk anyós házához is, a sarkon majdnem elütünk egy posztoló rendőrt. Kérdőre von, miért is nem állunk meg. Sógornőm ideges, a rendőr türelmes. Átenged. A házban minden rendben, de alig 50 méterre ott az iszap az utca végén. Levetek egy réteget a ruhából és megyek Mikihez dolgozni, a lányok visszamennek Iszkázra a rokonokhoz.
Simán átengednek Mikiékhez menet, senki nem kérdi, mit keresek itt. Ők pakolásznak. Nem takarítanak, költöznek. A menthető cuccokat gyűjtögetik, csomagolják. Nekiállok én is, közben beszélgetünk. Nagyjából öt percenként megkérdi tőlem, hogy nem kell-e ez, vagy az. Merthogy neki úgysem lesz soha többet műhelye, így vigyem a csavarokat, spréket. Vigasztalom, hogy lesz még neki háza meg műhelye, és jól jönnek majd ezek a cuccok. Ne kótyavetyélje el...
A garázsban az autó, Peugeot 307 SW. Az iszap a motorház tetejéig állt, de az ajtók jól tömítettek. A vezető oldalon áll pár centi a padlón és persze a motortérben. A lámpatestekben belülről áll a lúg, a foncsort ez lemarja műanyagig. Ezeket majd cserélni kell.
Közben egy hír: van valaki, aki segítene elhúzni az autót a szerelőhöz. Megérkeznek a srácok, saját kisteherautóval ingyen húzkodják a rászorulókat napok óta. Segítenek nekünk is, először a mentesítőhelyre húznak. Itt is videózok:
A "tiszta" autót elhúzzuk a szerelőhöz. Belenéz, reményekkel kecsegtet, mert a motorba nem jutott be az anyag. Még ma pöfögni fog, ígéri. A srácok közben elmentek másnak segíteni, így gyalog indulunk vissza. Útközben megkérnek minket, hogy egy kölcsönkért pórázt vigyünk vissza a gazdájának. Az egyik barátom kutyáját egy másik barátom fogadta be, a vizsla őrzi a házat, mintha a sajátja lenne. Battyogunk, itt is videózok:
Visszaérünk, de a szerelőnek kell vigyünk vegyvédelmi ruhát, így Miki elindul azzal vissza, én pedig átmegyek két házzal arrébb Tamáshoz.
Őt derékig eláztatta a lúg, megégett. Saját felelősségére jött haza a kórházból, derékig bekötözve túrkál a sárban, menti a menthetőt. Kérdezem, mi volt. Azt mondja, hogy amikor hallotta a kolontári katasztrófát, lement a Torna patakhoz megnézni, milyen a színe. Már csak azt látta, hogy átbukik a 100 méterre feljebb lévő híd felett a víz és azonnal rohanni kezdett a ház felé. Hiába, a víz - a kezével mutatja - ilyen gyorsan emelkedett. Másodpercenként 10 centit. Ahogy elérte a bőrét, azonnal marta. Azonnal felment a házba, ledobált mindent és lezuhanyzott, de hiába. A testét most is kifakadó sebek borítják. Közben a kapuból bekiabál valaki, kell-e valamelyikünknek kötözés vagy egyéb orvosi ellátás. Tamás előremegy és megmutatja a sebeit. Én hátra megyek, ez nem tartozik rám.
Az iszapban turkálunk, még mindig 20 centi áll a műhelyében. Villáskulcs készlet, féktisztító folyadék, gyorszszorítók, fúrógépek, köszörűk... mindenféle autószerelő holmi. Tamás szerint csak ez a felszerelés 5 millió forint.
Közben a műhely mögött meglátom a szomszéd istállóját. A lovakkal mi lett? Arra sem volt idő, hogy elengedjék őket, mind megfulladt... A sárban gitározó kertitörpe. "Valahol itt van az egész zenekar". Kényszeredetten vihogunk...
A szerszámokat vízzel mossuk, de a vízcsap a pincében van. Minden alkalommal oda kell lemenni megnyitni. A pincében derékig áll a lúg, vegyvédelmi nadrágban megy le egy srác. Azt mondja, már nagyon büdös van. Gázálarca természetesen nincs, a porálarc meg nem ér semmit. Megpróbálják beüzemelni a műhelyben elázott nagynyomású mosót, pár percig működik, majd füstölve megáll. Marad a slagos mosás.
A ház előtt áll Tamás 1-es Golfja. Híres autó, több fényképen szerepel, ahogyan egy ponty "pihenget" a szélvédőjén. Az ár felborította, ellepte. Talpraállították, kivették a légszűrőt és elindult. Megy, de meddig... Most egyelőre még ketyeg a német technika, de a torka véres. Az utánfutóban gyűlnek a szerszámok, félig lemosogatva. Tamás az anyukájához visz mindent, ott "csak az udvarba" ment be az iszap. Majd ott mindent tisztára mos. Szeintem lehetetlen. A lemosott szerszámok amíg vizesek, tisztának látszanak, de ahogy megszáradnak, azonnak kiül rájuk a finom rétegű iszappor. Ez megszáradva porzik, ezt nyeljük.
Esteledik, én kezdek kidőlni. Reggel fél háromkor keltem, ma már költöztettem, tologattam autót, mosogattam szerszámokat... Én csak egy napja csinálom, de úgy érzem, a csontomig belém ette magát az iszap. A kezem a kesztyű alatt is vörös, ez ma a harmadik pár kesztyű, amit elhasználok. Csak azok jó kesztyűk, amelyek könyékig felérnek, a többibe belefolyik a sár.
Tamás is fáradt, elbúcsúzunk. Elindulok hazafelé, derékig iszapos vagyok. Valahol le kellene mosni a ruhát, de hol? A katonai mentesítő helyen nagyjából 50 rendőrautó, honvédségi rendszámos autó vár a sorára. Ide nincs pofám befurakodni. Útbaejtem anyósom házát, minden rendben. Elindulok hazafelé. Az emberek néznek, persze szépen nézek ki. Rajtam nincs vegyvédelmi ruha, a vízhatlan kirándulógatyámban jöttem, ami tényleg vízhatlan. Jól vizsgázott, bírja a lúgot is. A csizmát is én vettem magamnak, bár adnának ingyen. Azt adják annak, aki rászorul.
Mondják, hogy a szomszéd faluból is átjönnek emberek és viszik a csizmát, lapátot, élelmet. Igazolni sem kell magukat, mert "elvitte a víz az iratokat". Még a százezres segélyt is odaadták pár arra nem jogosultnak, bemondásos alapon... Szerintem ez pletyka.
Hazaérek, nem szólok a szüleimnek hanem hátul az udvarban levetem a felső réteget. Ne lássák, mennyire mocskos vagyok. A házba már szép tisztán, mezitláb megyek. Lefürdök és az ágyba zuhanok. Alszom 11 órát, álmomban a víz viszi az én kocsimat is, ami jelenleg az egyetlen vagyontárgyam.
Reggel pihenten ébredek, felveszem a sáros cuccokat és elindulok Mikihez. Ma a bútorokat költöztetjük, azokat nem érte az iszap. Az utánfutó megtelik, így meg kell álljunk. Mit csináljak, kérdem Mikit, aki arra kér, mossam le a rönkhasító gépet, a biciklit és a Simsont. Nekiállok a slaggal, a víz hátrafelé folyik a kertbe. Az iszap szemét anyag. Ha egy cseresznyemagnyi megbújik valahol, képes vörösre festeni az egész gépet és kezdhetem újra. A rönkhasító és a bringa hamar megtisztul, a Simson nagyjából délben van kész.
Közben egy hölgy a Kossuth rádiótól érdeklődik, hogy van-e 5 percünk. Miki azt mondja, sok a dolga, de a felesége behívja a hölgyet. Javaslom Mikinek, menjen be, hiszen a Kossuth országos rádió, nem baj, ha sokan hallják a történetüket. A beszélgetésből foszlányokat csípek el, köztük azt, hogy Irén emeletes házba akar költözni, minél magasabbra... Erre nem tudok mit mondani, inkább kifordulok az előszobából. A hölgy elmegy, hétfőn négykor lesz a Kossuthon a riport.
Miki erősködik, hogy vigyem el a Simsont, neki nem kell. Kötélnek állok, majd renberakom én és visszahozom. Ha nem kell, majd eladják. Ezt persze nem mondom.
Délben el kell induljunk vissza Budapestre. A keresztlányom nálunk lesz, amíg ki nem derül, mekkora a veszély a városban. Jelenleg a város egészen biztosan nem való gyerekeknek. Még mindig Iszkázon vannak, ahová kerülőúton megyek, Sümeg irányából. Kilométerekre Devecsertől is meg lehet mondani, ki járt ott, hiszen vörös az autója...
Iszkázon a rokonok kérdezgetnek, megmutatok nekik néhány telefonnal készített videót. Ledöbbennek, nem mondanak semmit. Átrakjuk a kislány cuccait az autóba és Győr felé indulunk Budapestre.
Mintha egy másik bolygóra érekeznénk, az emberek élik az életüket és nem is gondolják, mekkora baj van Kolontáron és Devecserben.
Őszintén megmondva, számomra is olyan ez az egész, mit egy rossz álom. Pedig én ott voltam.
A szüleim most is ott vannak és ma megint követelték, hogy ne merjek hazajönni a hétvégén. Féltenek.
Hogy mikor lesz Devecserből újra az a városka, ahol én bölcsődébe jártam, a betűvetést tanultam és elballagtam?
Soha.
Az a legszörnyűbb az ilyen katasztrófákban, hogy SOHA nem lesz már semmi olyan, mint előtte volt...
Az interneten egy rövid bejegyzés az Indexen, amiben szűkszavúan írják le a tényeket: az ajkai timföldgyár vörösiszaptárolójának gátszakadása miatt az erősen lúgos anyag elöntötte Kolontárt és Devecsert.
Hívtam a szüleimet, mindkét mobiltelefon elérhetetlen. A vezetékest most cserélték le valami digitálisra, amivel olcsóbban beszélhetnek, én meg mindig mobilon hívom őket így nincs meg ennek a száma. Hívtam a húgomat, akinek szerencsére megvan. Kicseng a vezetékes, álmos hangon veszi fel apu. Én közlöm vele a hírt, és számomra ez a legjobb hír. Ők ugyanis a város túlsó oldalán laknak, hozzájuk nem ért fel az áradat. Semmi hírük nincsen, apu a szavazatszámláló bizottságból hajnali négykor ért haza, délben még aludt. Szerencsére én ébresztettem, nem az iszap...
Az internetet böngészve a Napló online az egyetlen weboldal, amely frissítgeti a híreket és óra-perc megjelölésével teszi fel az információkat. A YouTube-on megjelennek az első videók. Nekem, aki ismerem a várost sokkal ijesztőbb minden, hiszen tudom, hogy ha a "Mócsing Tóni" lépcsőit mossa az iszap, akkor nagy a baj. Akkor a posta is úszik, akkor a vasutállomás is úszik, akkor... anyósomék is úsznak? Gyors telefon, a vezetékest nem veszi fel senki. Hívás a mobilra, szerencsére a Somlón vannak a szőlőben. A legközelebbi busz egy óra múlva indul haza, készülődnek.
Közben hívom a szüleimet, Devecserben még semmi hír. Az internetről én jobban értesülök a fejleményekről Budapesten, mint ők a helyszínen. Apu kiviszi a telefont az utcára, ahol az aggódó szomszédok találgatnak. Valaki eszeveszetten kiabál: "Meneküljünk, mert jön a második, nyolcméteres ár!" Az interneten közben a katasztrófavédelem szóvivője cáfolja: nincs újabb gátszakadás. A szomszédok megnyugszanak. Közben az interneten olvasom, hogy Kolontárban több halott is van, a templomdombon a második ár hírére menekülő emberek között valaki rosszul van, most élesztik újra...
Közben anyósomék hazaérnek, de a busz leteszi őket a nyolcason, onnan hazáig át kellene vágni az áradaton. Apu felkerekedik és hátulról megközelíti anyósom házát. Erre minden száraz, szerencsére a ház is. Nem sok hiányzott. az utca két végén ott a vörös áradat, de anyósomék háza pár méterrel feljebb van. Ők megúszták. Gyorsan hívom anyósomékat, akiket közben már traktorral visznek hazafelé. Kicsit megnyugszik. Pár perc múlva hazaér és hív, hogy minden oké.
Sógornőm is hív közben, megnyugtat, hogy ők is megúszták, tőlük pár száz méterre állt meg az iszap. Ők Devecser kolontári végénél laknak, de szerencsére a víztorony utcájában, ami erősen emelkedik. Plusz az országút is gátként működik.
Én folyamatosan nyomogatom a frissítés gombot a Napló online-on és a YouTube-on. Egyre több videó kerül fel, rémületesek. Íme egy műholdfelvétel az érintett területről:
A feleségemet próbálom hívni, a telefonja nem elérhető. Mint kiderül később, a gyerekekkel Vácrátóton kirándul és a telefon az iskolában maradt. Nem tud semmit, tőlem értesül mindenről.
Közben a tévében megjelennek az első hírek. Szerencsére épp egy MinDig tévé vevőt tesztelek, így a munkahelyemen is van tévé. Az első professzionális képek ijesztőek, a fatelep fáit viszi a víz. 1-2 méteres hasított rönköktől egészen az 5-6 méteresekig, mindent visz az iszap. Amit az ár nem intéz el, azt letarolják a faltörő kosként működő mázsás farönkök.
Közben Csabi barátomat hívom, ő is devecseri, de Ajkán dolgozik. Azt mondja, Miki és Tamás házát elintézte az iszap. Tamás és a kislánya a kórházban van, megégette a lábukat a lúg. Mikinek 46-os lába van, nem találnak neki gumicsizmát, így nem tud hazamenni megnézni, mi van az anyukájával, aki az egyik leginkább érintett Füzes utcában lévő házban van. Telefonon tartják a kapcsolatot, szerencsére a házba csak pár centi víz ment be. Van végre gumicsizma, Miki hazaér. Szerencsére nemrég cseréltek ajtót, így jól szigetelt. A külső oldalán 40 centiunél van a szintvonal, de belülre csak 4-5 cemti ment be. A kőművesek szerencsére rosszul dolgoztak, a padló nem vízsszintes, így az első szobákba nem folyt be a víz és a mamának maradt annyi helye, hogy a vécére is ki tudott menni. 2-3 centin múlt, hogy a szobában lévő bútorokat is tönkretegye az iszap. A gyerekszobának annyi és a garázsban álló autónak is. A műhelyben gépek, az udvaron fa, fűnyíró, rönhasító gép (vadiúj)... Végük.
Hívom a szüleimet, ki vannak készülve idegileg. Apu amúgy is fáradt a hajnali lefekvés miatt. Az első szavuk, hogy nehogy hazajöjjek. Féltenek. Én is őket. Továbbra sem tudnak semmit, a kábeltévében sincs semmi hír. A kereskedelmi csatornákon sincsenek hírek. Bizonytalanság van.
Aztán már keverednek bennem a napok, hiszen alig aludtam pár órát az elmúlt héten.
Közben az interneten megjelent pár fotó, és egy légifelvétel a videón. Itt döbbentem rá arra, hogy ismerve a méreteket, itt LEHETETLEN lesz kipucolni mindent. Áltatják az embereket azzal, hogy majd talajcsere, közben a mentésben résztvevők NEM ISMERIK a környéket, nem tudják a méreteket. A méretekről annyit, hogy ha lehetséges lenne körbejárni azt a területet, amit most borít az iszap, akkor több napi járásba kerülne ez.
Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a barátokkal, de egy nap szabadságom sincs, mindkét munkahelyemen kötelezettségeim vannak, amiket nem akarok megszegni. Lehet, hogy szükség lesz még a pénzre mostanában... Csütörtökön délután már látszik, hogy pénteken haza tudok majd menni. Pénteken vége van a melónak, összepakolok egy csomagtartónyi ruhát és elindulok haza.
Devecserbe sötétben érkezünk meg. A 8-as útról simán be tudok menni, senki meg nem kérdezi, mit is akarok itt. A főtéren százával állnak az autók, honvédség és katasztrófavédelem, mentők és civil szervezetek autói. A kastély előtt sátor, babgulyás illat terjeng. Minden utcában rendőrök, sötétedés után nem engednek be az elöntött területre. Anyósomék házához be tudunk menni, leteszem a feleségemet és tűzök haza.
A szüleim idegesek, érthető. Továbbra sem tájékoztatják a lakossságot, csak az esti lakossági fórumokon lehet kapni némi információt. Már ha nem fullad üvöltözésbe, hiszen mindenki feszült.
A szüleim szomszédságában üresen állt egy ház, lerobbant állapotban. Ide egy cigány családot költöztettek be. Anyu kisírta már a szemeit, fél az új szomszédoktól, de leginkább attól, hogy láthatóan minden takarítás nélkül hordják a szomszéd udvarba a vörösiszappal szennyezett cuccaikat. Szerencsétlen emberek, mit tehetnek mást? Hagyják ott azt a pár dolgot, amit sikerült megmenteni? Anyu is megértő, de ettől függetlenül fél.
Az utcán kinn állnak az emberek, beszélgetnek. Apu meg találja kérdezni, mivel fűt a második szomszéd, merthogy hihetetlenül büdös. A limlomozásból megmaradt bútorlapokkal fűtenek, fára nincs pénzük. Így az iszapszaghoz hozzájön még ez a nem kevésbé kellemetlen füst is, így tényleg fojtogat a levegő. Az említett szomszéd is ideges, leüvölti apu fejét, hogy mivel tüzeljen, ha a fát elvitte a víz. Örül neki, hogy nem fagy meg. Nagy dérrel-dúrral emegy.
Bemegyünk a házba. A sérült házak tulajdonosainak keres az önkormányzat megoldást. Amennyire én tudom, Devecser-Meggyeserdőn is vannak üres lakások, ez a volt honvédségi lakótelep. Apu mondja, hogy említette ezt a roma szomszédnak, akinek az volt a válasza, hogy "Persze, a cigányokat deportálni kell, azoknak bármilyen lerobbant lakótelep jó..." Egyszóval nem barátságos a hangulat.
Felhívok pár barátot, mit lehet csinálni. Azt mondják, ma már semmit. Gyakorlatilag egy hete turkálnak az iszapban, fáradtak. Megpróbálnak pihenni, majd reggel folytatjuk.
Lefekszünk aludni és alszunk is hajnali 3-ig, amikor telefon ébreszt. A sógórnőm az, ideges hangon, szinte kiabálja, hogy megint átszakadt a gát, szedjem össze a szüleimet és meneküljünk. Ők mennek Iszkázra rokonokhoz. Ő a Kolontári oldalon lakik, számára sokkal ijesztőbb a veszély. A faluban semmi hír. Én mondom neki, hogy mi összekészülünk, de várunk a katasztrófavédelmi riasztásig.
Az autómmal kiállok a kapu elé, apuék kocsiját is megfordítjuk, felöltözünk és ruhástul lefekszünk aludni. Negyed ötkor sziréna hallatszik, természetesen mindenki ugrik azonnal. Az utcán már kinn áll a szomszédság, a távolból hangosbemondóval alig kivehetően azt kiabálják, hogy megkezdték Kolontár kiürítését és Devecser kiürítésének előkészítését. További információk a kábeltévén. Szerencsére a szüleimnek van kábeltévéjük is, mert pár csatorna csak azon fogható. A kábeltévében képújság, két oldalnyi. Az egyiken az, mit kell összekészíteni, a másikon pedig a tények. A 9. számú tározó fala megrepedt, nem tartják biztonságosnak. Én persze az első fotók láttán mondtam ezt.
Visszafekszünk aludni, de persze egyikőnk sem tud. Reggel hétkor aztán nekiindulok a városnak. Miki barátom ki van kapcsolva, gondolom még alszik. Ha már van időm, körülnézek a városban.
Igazi katasztrófafilmbe illő jelenetek mindenhol. Millió tűzoltóautó, százával a katonák, gyalogosan a helyi lakosok. Elbattyogok a Kastélypark egyik hátsó bejáratáig, itt nincs senki. Videózok:
A képek magukért beszélnek. Ha már ott vagyok, elmegyek a másik végére is, itt is csinálok egy videót:
A látottak letaglóznak, visszabattyogok a főtérre, közben többször hívom Mikit. A feleségem is hív, visszajönnek a keresztlányomnak pár ruháért, mert a hajnali kapkodásban csak a legszükségesebbeket sikerült magukkal vinni. A főtéren felvesznek, együtt megyünk ki a házukhoz. Amíg ők pakolnak, én kimegyek a határba, hogy megnézzem, tőlük mennyire állt meg az iszap. Az út lezárva, de gyalogosan egy földúton átjutok a túloldalra. Itt is videózok:
Visszamegyünk anyós házához is, a sarkon majdnem elütünk egy posztoló rendőrt. Kérdőre von, miért is nem állunk meg. Sógornőm ideges, a rendőr türelmes. Átenged. A házban minden rendben, de alig 50 méterre ott az iszap az utca végén. Levetek egy réteget a ruhából és megyek Mikihez dolgozni, a lányok visszamennek Iszkázra a rokonokhoz.
Simán átengednek Mikiékhez menet, senki nem kérdi, mit keresek itt. Ők pakolásznak. Nem takarítanak, költöznek. A menthető cuccokat gyűjtögetik, csomagolják. Nekiállok én is, közben beszélgetünk. Nagyjából öt percenként megkérdi tőlem, hogy nem kell-e ez, vagy az. Merthogy neki úgysem lesz soha többet műhelye, így vigyem a csavarokat, spréket. Vigasztalom, hogy lesz még neki háza meg műhelye, és jól jönnek majd ezek a cuccok. Ne kótyavetyélje el...
A garázsban az autó, Peugeot 307 SW. Az iszap a motorház tetejéig állt, de az ajtók jól tömítettek. A vezető oldalon áll pár centi a padlón és persze a motortérben. A lámpatestekben belülről áll a lúg, a foncsort ez lemarja műanyagig. Ezeket majd cserélni kell.
Közben egy hír: van valaki, aki segítene elhúzni az autót a szerelőhöz. Megérkeznek a srácok, saját kisteherautóval ingyen húzkodják a rászorulókat napok óta. Segítenek nekünk is, először a mentesítőhelyre húznak. Itt is videózok:
A "tiszta" autót elhúzzuk a szerelőhöz. Belenéz, reményekkel kecsegtet, mert a motorba nem jutott be az anyag. Még ma pöfögni fog, ígéri. A srácok közben elmentek másnak segíteni, így gyalog indulunk vissza. Útközben megkérnek minket, hogy egy kölcsönkért pórázt vigyünk vissza a gazdájának. Az egyik barátom kutyáját egy másik barátom fogadta be, a vizsla őrzi a házat, mintha a sajátja lenne. Battyogunk, itt is videózok:
Visszaérünk, de a szerelőnek kell vigyünk vegyvédelmi ruhát, így Miki elindul azzal vissza, én pedig átmegyek két házzal arrébb Tamáshoz.
Őt derékig eláztatta a lúg, megégett. Saját felelősségére jött haza a kórházból, derékig bekötözve túrkál a sárban, menti a menthetőt. Kérdezem, mi volt. Azt mondja, hogy amikor hallotta a kolontári katasztrófát, lement a Torna patakhoz megnézni, milyen a színe. Már csak azt látta, hogy átbukik a 100 méterre feljebb lévő híd felett a víz és azonnal rohanni kezdett a ház felé. Hiába, a víz - a kezével mutatja - ilyen gyorsan emelkedett. Másodpercenként 10 centit. Ahogy elérte a bőrét, azonnal marta. Azonnal felment a házba, ledobált mindent és lezuhanyzott, de hiába. A testét most is kifakadó sebek borítják. Közben a kapuból bekiabál valaki, kell-e valamelyikünknek kötözés vagy egyéb orvosi ellátás. Tamás előremegy és megmutatja a sebeit. Én hátra megyek, ez nem tartozik rám.
Az iszapban turkálunk, még mindig 20 centi áll a műhelyében. Villáskulcs készlet, féktisztító folyadék, gyorszszorítók, fúrógépek, köszörűk... mindenféle autószerelő holmi. Tamás szerint csak ez a felszerelés 5 millió forint.
Közben a műhely mögött meglátom a szomszéd istállóját. A lovakkal mi lett? Arra sem volt idő, hogy elengedjék őket, mind megfulladt... A sárban gitározó kertitörpe. "Valahol itt van az egész zenekar". Kényszeredetten vihogunk...
A szerszámokat vízzel mossuk, de a vízcsap a pincében van. Minden alkalommal oda kell lemenni megnyitni. A pincében derékig áll a lúg, vegyvédelmi nadrágban megy le egy srác. Azt mondja, már nagyon büdös van. Gázálarca természetesen nincs, a porálarc meg nem ér semmit. Megpróbálják beüzemelni a műhelyben elázott nagynyomású mosót, pár percig működik, majd füstölve megáll. Marad a slagos mosás.
A ház előtt áll Tamás 1-es Golfja. Híres autó, több fényképen szerepel, ahogyan egy ponty "pihenget" a szélvédőjén. Az ár felborította, ellepte. Talpraállították, kivették a légszűrőt és elindult. Megy, de meddig... Most egyelőre még ketyeg a német technika, de a torka véres. Az utánfutóban gyűlnek a szerszámok, félig lemosogatva. Tamás az anyukájához visz mindent, ott "csak az udvarba" ment be az iszap. Majd ott mindent tisztára mos. Szeintem lehetetlen. A lemosott szerszámok amíg vizesek, tisztának látszanak, de ahogy megszáradnak, azonnak kiül rájuk a finom rétegű iszappor. Ez megszáradva porzik, ezt nyeljük.
Esteledik, én kezdek kidőlni. Reggel fél háromkor keltem, ma már költöztettem, tologattam autót, mosogattam szerszámokat... Én csak egy napja csinálom, de úgy érzem, a csontomig belém ette magát az iszap. A kezem a kesztyű alatt is vörös, ez ma a harmadik pár kesztyű, amit elhasználok. Csak azok jó kesztyűk, amelyek könyékig felérnek, a többibe belefolyik a sár.
Tamás is fáradt, elbúcsúzunk. Elindulok hazafelé, derékig iszapos vagyok. Valahol le kellene mosni a ruhát, de hol? A katonai mentesítő helyen nagyjából 50 rendőrautó, honvédségi rendszámos autó vár a sorára. Ide nincs pofám befurakodni. Útbaejtem anyósom házát, minden rendben. Elindulok hazafelé. Az emberek néznek, persze szépen nézek ki. Rajtam nincs vegyvédelmi ruha, a vízhatlan kirándulógatyámban jöttem, ami tényleg vízhatlan. Jól vizsgázott, bírja a lúgot is. A csizmát is én vettem magamnak, bár adnának ingyen. Azt adják annak, aki rászorul.
Mondják, hogy a szomszéd faluból is átjönnek emberek és viszik a csizmát, lapátot, élelmet. Igazolni sem kell magukat, mert "elvitte a víz az iratokat". Még a százezres segélyt is odaadták pár arra nem jogosultnak, bemondásos alapon... Szerintem ez pletyka.
Hazaérek, nem szólok a szüleimnek hanem hátul az udvarban levetem a felső réteget. Ne lássák, mennyire mocskos vagyok. A házba már szép tisztán, mezitláb megyek. Lefürdök és az ágyba zuhanok. Alszom 11 órát, álmomban a víz viszi az én kocsimat is, ami jelenleg az egyetlen vagyontárgyam.
Reggel pihenten ébredek, felveszem a sáros cuccokat és elindulok Mikihez. Ma a bútorokat költöztetjük, azokat nem érte az iszap. Az utánfutó megtelik, így meg kell álljunk. Mit csináljak, kérdem Mikit, aki arra kér, mossam le a rönkhasító gépet, a biciklit és a Simsont. Nekiállok a slaggal, a víz hátrafelé folyik a kertbe. Az iszap szemét anyag. Ha egy cseresznyemagnyi megbújik valahol, képes vörösre festeni az egész gépet és kezdhetem újra. A rönkhasító és a bringa hamar megtisztul, a Simson nagyjából délben van kész.
Közben egy hölgy a Kossuth rádiótól érdeklődik, hogy van-e 5 percünk. Miki azt mondja, sok a dolga, de a felesége behívja a hölgyet. Javaslom Mikinek, menjen be, hiszen a Kossuth országos rádió, nem baj, ha sokan hallják a történetüket. A beszélgetésből foszlányokat csípek el, köztük azt, hogy Irén emeletes házba akar költözni, minél magasabbra... Erre nem tudok mit mondani, inkább kifordulok az előszobából. A hölgy elmegy, hétfőn négykor lesz a Kossuthon a riport.
Miki erősködik, hogy vigyem el a Simsont, neki nem kell. Kötélnek állok, majd renberakom én és visszahozom. Ha nem kell, majd eladják. Ezt persze nem mondom.
Délben el kell induljunk vissza Budapestre. A keresztlányom nálunk lesz, amíg ki nem derül, mekkora a veszély a városban. Jelenleg a város egészen biztosan nem való gyerekeknek. Még mindig Iszkázon vannak, ahová kerülőúton megyek, Sümeg irányából. Kilométerekre Devecsertől is meg lehet mondani, ki járt ott, hiszen vörös az autója...
Iszkázon a rokonok kérdezgetnek, megmutatok nekik néhány telefonnal készített videót. Ledöbbennek, nem mondanak semmit. Átrakjuk a kislány cuccait az autóba és Győr felé indulunk Budapestre.
Mintha egy másik bolygóra érekeznénk, az emberek élik az életüket és nem is gondolják, mekkora baj van Kolontáron és Devecserben.
Őszintén megmondva, számomra is olyan ez az egész, mit egy rossz álom. Pedig én ott voltam.
A szüleim most is ott vannak és ma megint követelték, hogy ne merjek hazajönni a hétvégén. Féltenek.
Hogy mikor lesz Devecserből újra az a városka, ahol én bölcsődébe jártam, a betűvetést tanultam és elballagtam?
Soha.
Az a legszörnyűbb az ilyen katasztrófákban, hogy SOHA nem lesz már semmi olyan, mint előtte volt...
2010. szeptember 6., hétfő
T-Mobile Pulse - rendeltetésellenes ha használom?
Nem tudom eldönteni, hogy a harag a pofátlanság miatt, vagy a tehetetlenségemben érzett düh a nagyobb, hát döntse el az olvasó, szerinte melyikhez van nagyobb jogom.
Történt, hogy testvérhugom vásárolt a T-Mobile-től egy Pulse fantázianevű, egyéként Huawei típusú okostelefont. Tette azt a tanácsomra, mert a telefon Androidos, és aki értelmes ember, minden előképzettség nélkül elboldogul vele. Persze olcsó is volt, ez volt benne a legvonzóbb. Megnézte, tetszett neki, segítettem összelőni a Google fiókjával, a mobilnetjét áttetettük a telefonszámára és elkezdte használni. Boldogult is vele, még boldog is volt vele.
Akkor miért techshit ez? A T-Mobile tette azzá.
Az első momentum, hogy a vásárlás napján, délután uszkve 4 órától éjfélig 3300 forintot számláztak ki a huginak, mondván, hogy még nem volt aktív a Relaxnet, amit kötött rá, így valami starter csomag szerint számoltak az adatforgalomért. Ez azért szép, mert volt nekem az emlékeim között valami, hogy a T-s változtatások csak éjféltől élnek, ezért rákérdeztem konkrétan az ügyintézőnél, biztosan mostantól él-e a mobilnet előfizetés és a kis hölgy magabiztosan válaszolta, hogy igen. Röpke egy hónapos levelezés után nagynehezen jóváírták a számlán az összeget, ez persze nem használt a T iránti bizalmunknak.
Alig telt el pár hónap, a hugi hív, hogy a telefon nem veszi a töltést, hiába dugja bele e töltőt. Gyorsan elmentünk a T Duna Plázás boltjába és a szervizben megnézettük. Mind kiderült, a töltést is ellátó adatcsatlakozó letört és a szervizes úriember közölte is, hogy ezt valószínűleg nem javítják. Azért beadtuk, ugyanis semmit nem tettünk a telefonnal, egyszerűen szutyok a minősége.
Kértünk mi cserekészüléket, de a T elad olyan telefont, amin lehet mobilinternetezni, de nem, tart olyan cserekészüléket, amellyel helyettesíteni lehetne. Úgyhogy választhatunk: vagy telefon, vagy stick a nethez. Nem kértük, szerencsére nekem van pár telefonom, adtam egyet a huginak, amivel elkaristol ebben a pár napban. Persze az kérdés, milyen hozzáállás ez?
Teltek a napok, és a szerviztől jött az SMS, hogy átvehető e készülék. Természetesen javítatlanul, mert a "szakértő", akit természetesen a T foglalkoztat, megállapította, hogy a készüléket nem rendeltetésszerűen használták.
A hugom (is) nagyon vigyáz a készülékeire, az ezelőtti telefonja 6, azaz HAT éves, és még mindig tökéletesen működik. Ezt a szutyok Pulse-ot sem ejtette le SOHA, simán dugdosta bele a töltőt, minek következtében a csatlakozó letört. A T természetesen más véleményen van, de nem hagyjuk ennyiben.
Szóval fogyasztóvédelem. Naná, hogy azért teszi meg ezt a T, mert megint a fejétől bűzlik a hal. A fogyasztóvédelmi hatóságot felhívva azt a közlést kaptuk, hogy kapacitás hiányában nem foglalkoznak az üggyel, menjünk a KERMI-hez. Ott azt mondták, hogy mobiltelefonnal ők nem foglalkoznak, menjünk az NHH-hoz, azaz a nemzeti hírközlési hatósághoz. Az NHH pedig azt mondta, hogy ők készülékkel nem foglalkoznak. Itt a vége, fuss el véle.
Szóval a T saját szakértőja azt mondja, hogy a készülékben rendeltetéselenes használat miatt történt a hiba és az embernek lehetősége sincs megvédeni magát.
Azt már nem is mondom, hogy azt csináltak a készülékkel, amit akartak, akár meg is feszegethették az alaplapot, hogy tényleg úgy nézzen ki, mintha leejtette volna valaki. Ez az érdekük, ugyanis. Én naív azt gondoltam, hogy valami rendes szervizbe küldik a készüléket, mondjuk a Huawei képviseletéhez, nem pedig valamelyik alvállalkozójukhoz, a Buhera kft-hez...
Mit lehet tenni?
1. Soha többet nem vásárolunk Huawei terméket;
2. Minden ismerősünknek elmeséljük az esetet és a T hozzáállását;
3. A hátralévő részleteket kifizetjük, megvárjuk amíg lejár a hűségnyilatkozat és 15 éves jogviszony után szépen átmegyünk másik szolgáltatóhoz. Az egész család.
A T spórolt nagyjából 20 darab ezrest és elveszít 6 ügyfelet. Megérte nekik? Biztosan...
Történt, hogy testvérhugom vásárolt a T-Mobile-től egy Pulse fantázianevű, egyéként Huawei típusú okostelefont. Tette azt a tanácsomra, mert a telefon Androidos, és aki értelmes ember, minden előképzettség nélkül elboldogul vele. Persze olcsó is volt, ez volt benne a legvonzóbb. Megnézte, tetszett neki, segítettem összelőni a Google fiókjával, a mobilnetjét áttetettük a telefonszámára és elkezdte használni. Boldogult is vele, még boldog is volt vele.
Akkor miért techshit ez? A T-Mobile tette azzá.
Az első momentum, hogy a vásárlás napján, délután uszkve 4 órától éjfélig 3300 forintot számláztak ki a huginak, mondván, hogy még nem volt aktív a Relaxnet, amit kötött rá, így valami starter csomag szerint számoltak az adatforgalomért. Ez azért szép, mert volt nekem az emlékeim között valami, hogy a T-s változtatások csak éjféltől élnek, ezért rákérdeztem konkrétan az ügyintézőnél, biztosan mostantól él-e a mobilnet előfizetés és a kis hölgy magabiztosan válaszolta, hogy igen. Röpke egy hónapos levelezés után nagynehezen jóváírták a számlán az összeget, ez persze nem használt a T iránti bizalmunknak.
Alig telt el pár hónap, a hugi hív, hogy a telefon nem veszi a töltést, hiába dugja bele e töltőt. Gyorsan elmentünk a T Duna Plázás boltjába és a szervizben megnézettük. Mind kiderült, a töltést is ellátó adatcsatlakozó letört és a szervizes úriember közölte is, hogy ezt valószínűleg nem javítják. Azért beadtuk, ugyanis semmit nem tettünk a telefonnal, egyszerűen szutyok a minősége.
Kértünk mi cserekészüléket, de a T elad olyan telefont, amin lehet mobilinternetezni, de nem, tart olyan cserekészüléket, amellyel helyettesíteni lehetne. Úgyhogy választhatunk: vagy telefon, vagy stick a nethez. Nem kértük, szerencsére nekem van pár telefonom, adtam egyet a huginak, amivel elkaristol ebben a pár napban. Persze az kérdés, milyen hozzáállás ez?
Teltek a napok, és a szerviztől jött az SMS, hogy átvehető e készülék. Természetesen javítatlanul, mert a "szakértő", akit természetesen a T foglalkoztat, megállapította, hogy a készüléket nem rendeltetésszerűen használták.
A hugom (is) nagyon vigyáz a készülékeire, az ezelőtti telefonja 6, azaz HAT éves, és még mindig tökéletesen működik. Ezt a szutyok Pulse-ot sem ejtette le SOHA, simán dugdosta bele a töltőt, minek következtében a csatlakozó letört. A T természetesen más véleményen van, de nem hagyjuk ennyiben.
Szóval fogyasztóvédelem. Naná, hogy azért teszi meg ezt a T, mert megint a fejétől bűzlik a hal. A fogyasztóvédelmi hatóságot felhívva azt a közlést kaptuk, hogy kapacitás hiányában nem foglalkoznak az üggyel, menjünk a KERMI-hez. Ott azt mondták, hogy mobiltelefonnal ők nem foglalkoznak, menjünk az NHH-hoz, azaz a nemzeti hírközlési hatósághoz. Az NHH pedig azt mondta, hogy ők készülékkel nem foglalkoznak. Itt a vége, fuss el véle.
Szóval a T saját szakértőja azt mondja, hogy a készülékben rendeltetéselenes használat miatt történt a hiba és az embernek lehetősége sincs megvédeni magát.
Azt már nem is mondom, hogy azt csináltak a készülékkel, amit akartak, akár meg is feszegethették az alaplapot, hogy tényleg úgy nézzen ki, mintha leejtette volna valaki. Ez az érdekük, ugyanis. Én naív azt gondoltam, hogy valami rendes szervizbe küldik a készüléket, mondjuk a Huawei képviseletéhez, nem pedig valamelyik alvállalkozójukhoz, a Buhera kft-hez...
Mit lehet tenni?
1. Soha többet nem vásárolunk Huawei terméket;
2. Minden ismerősünknek elmeséljük az esetet és a T hozzáállását;
3. A hátralévő részleteket kifizetjük, megvárjuk amíg lejár a hűségnyilatkozat és 15 éves jogviszony után szépen átmegyünk másik szolgáltatóhoz. Az egész család.
A T spórolt nagyjából 20 darab ezrest és elveszít 6 ügyfelet. Megérte nekik? Biztosan...
2010. augusztus 27., péntek
Ma sem alszunk, megint diszkózunk...
Szokásos téma, megint megy a buli. A héten ez a harmadik éjjel, amikor nincs alvás. Előzmények itt:
http://techshit.blogter.hu/429937/diszko_nem_aszunk
és itt:
http://techshit.blogter.hu/429603/hangerot_igen_iranyt_nem_mernek_a_zajugyeleten
és itt:
http://csodabringa.blogter.hu/418736/disco_disco_disco
Fejlemények:
A XIII. kerület Jegyzője állítólag egy közös éjszakai ellenőrzés megtartását kezdeményezte a III. kerület Jegyzőjénél a "Hajógyári" szigeten működő szórakozóhelyekkel kapcsolatban, ami elől a III. kerület Jegyzője elzárkózott. Miután a XIII. kerület Jegyzője a III. kerületi zajforrásokból származó zajkibocsátással kapcsolatos ügyekben illetékességgel nem rendelkezik, azt javasolják, hogy panaszommal keressem meg a III. kerület Jegyzőjét, szükség esetén pedig felettes szervet is.
Megkerestem:
*************************************************************************************************
"Tisztelt Hölgyem!
A XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal építésügyi osztálya és az önkormányzat által működtetett zajőrség tanácsai alapján fordulok Önhöz.
A segítségét kérem.
Budapesten lakunk, a XIII. kerületben a Gidófalvy Lajos utcai lakótelepen. Bármennyire is valószínűtlen, a 3-4 kilométerre lévő Hajógyári szigeten létesített szórakozóhelyek miatt hetente nagyjából 3-4 alkalommal nem tudunk pihenni, mert a zene éjjel 1 óra környékén olyan hangerőre erősödik fel, hogy csukott ablakon keresztül is felébredünk.
Panaszommal a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatalhoz fordultam, ahol többszöri levélváltás után azt tanácsolták, hogy illetékesség hiányában forduljak Önhöz.
A XIII. kerület zajőrséget működtet, közlésük szerint az általam kifogásolt időpontokban a kerületben zenés szórakozóhely nem működik, ámbár többször mértek a Hajógyári szigeten működő szórakoztató egységnél 40 dB-t is meghaladó szintet. Illetékességük viszont nincs, hogy intézkedjenek az ügyben.
A probléma azért kiemelt, mert ellentétben az úgynevezett "Sziget fesztivállal", ez nagyjából fél éve a hét szinte minden hétköznapján zavarja a pihenésünket, így átlagban 3-4 éjjelen nem alszunk hajnali 1 és 5 óra között. A többi napokon talán azért sikerül aludnunk, mert egyszerűen beájulunk a fáradtságtól.
Már bevett gyakorlatunk az, hogy hiába van nagyon meleg a lakásban, mi zárt ablaknál próbálunk pihenni, de sajnos mostanában ez sem segít, mert a főleg mély hangok, azaz a dübörgés a zárt ablakon is behallatszanak és olyan szintűek, amelyektől a mélyalvó is felébred.
Dolgozó emberek vagyunk, reggelente korán kelünk és egyikünk munkahelyén sem tolerálják a fáradtságot és senkit nem érdekel, hogy aludtunk-e éppen, vagy "diszkóztunk" egész éjjel.
Kérem segítsen!
Nem tudom, mások panasza is eljutott-e Önhöz, de nem gondolom, hogy minket ennyire zavar, a lakótelep többi lakóját viszont nem. Kérem mérjék meg az említett szórakozóhelyek zajkibocsátását és intézkedjenek annak elfogadható szintre csökkentésére.
Részemről bizalommal viseltetek Önök iránt és reménykedem abban, hogy a tönkretett pihenésünket segítenek helyreállítani.
Kérem, értesítsen, ha egyéb teendőim vannak az üggyel kapcsolatban. Szívesen gyűjtök aláírást is a lakótelepen, mert ahogy látom a sorra kigyúló ablakokon, nem csak minket ébresztett fel a szórakozóhely.
Természetesen állok rendelkezésükre, amennyiben akár éjjel egy órakor zajszintet kívánnak mérni a lakásunkban, ugyanis úgysem tudunk aludni.
Tisztelettel:
A XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal építésügyi osztálya és az önkormányzat által működtetett zajőrség tanácsai alapján fordulok Önhöz.
A segítségét kérem.
Budapesten lakunk, a XIII. kerületben a Gidófalvy Lajos utcai lakótelepen. Bármennyire is valószínűtlen, a 3-4 kilométerre lévő Hajógyári szigeten létesített szórakozóhelyek miatt hetente nagyjából 3-4 alkalommal nem tudunk pihenni, mert a zene éjjel 1 óra környékén olyan hangerőre erősödik fel, hogy csukott ablakon keresztül is felébredünk.
Panaszommal a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatalhoz fordultam, ahol többszöri levélváltás után azt tanácsolták, hogy illetékesség hiányában forduljak Önhöz.
A XIII. kerület zajőrséget működtet, közlésük szerint az általam kifogásolt időpontokban a kerületben zenés szórakozóhely nem működik, ámbár többször mértek a Hajógyári szigeten működő szórakoztató egységnél 40 dB-t is meghaladó szintet. Illetékességük viszont nincs, hogy intézkedjenek az ügyben.
A probléma azért kiemelt, mert ellentétben az úgynevezett "Sziget fesztivállal", ez nagyjából fél éve a hét szinte minden hétköznapján zavarja a pihenésünket, így átlagban 3-4 éjjelen nem alszunk hajnali 1 és 5 óra között. A többi napokon talán azért sikerül aludnunk, mert egyszerűen beájulunk a fáradtságtól.
Már bevett gyakorlatunk az, hogy hiába van nagyon meleg a lakásban, mi zárt ablaknál próbálunk pihenni, de sajnos mostanában ez sem segít, mert a főleg mély hangok, azaz a dübörgés a zárt ablakon is behallatszanak és olyan szintűek, amelyektől a mélyalvó is felébred.
Dolgozó emberek vagyunk, reggelente korán kelünk és egyikünk munkahelyén sem tolerálják a fáradtságot és senkit nem érdekel, hogy aludtunk-e éppen, vagy "diszkóztunk" egész éjjel.
Kérem segítsen!
Nem tudom, mások panasza is eljutott-e Önhöz, de nem gondolom, hogy minket ennyire zavar, a lakótelep többi lakóját viszont nem. Kérem mérjék meg az említett szórakozóhelyek zajkibocsátását és intézkedjenek annak elfogadható szintre csökkentésére.
Részemről bizalommal viseltetek Önök iránt és reménykedem abban, hogy a tönkretett pihenésünket segítenek helyreállítani.
Kérem, értesítsen, ha egyéb teendőim vannak az üggyel kapcsolatban. Szívesen gyűjtök aláírást is a lakótelepen, mert ahogy látom a sorra kigyúló ablakokon, nem csak minket ébresztett fel a szórakozóhely.
Természetesen állok rendelkezésükre, amennyiben akár éjjel egy órakor zajszintet kívánnak mérni a lakásunkban, ugyanis úgysem tudunk aludni.
Tisztelettel:
név, cím, telefonszám"
*****************************************************************************************************
Ha nincs válasz, megyek tovább a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez.
Kíváncsi leszek...
Kérem, ha olvasta ezt a blogbejegyzést és segíteni akar, küldje tovább a linkjét az ismerőseinek vagy szóljon hozzá a fórumban. Minden jótanácsnak örülök. Hátha a technika ellen a technika segít...
Köszönöm előre is!
2010. augusztus 26., csütörtök
Diszkó, nem aszunk...
Rövid leszek: ma éjjel sem fogunk aludni egy szemhunyást sem...
Előzmények itt:
http://techshit.blogter.hu/429603/hangerot_igen_iranyt_nem_mernek_a_zajugyeleten
Kezdek bekattanni...
Ja, egy kérés: ha Ön sem tud aludni emiatt a diszkó miatt, kérem, hívja fel a XIII. kerületi zajügyeletet a 0680626666-os telefonszámon és jelentse be.
Köszi!
Előzmények itt:
http://techshit.blogter.hu/429603/hangerot_igen_iranyt_nem_mernek_a_zajugyeleten
Kezdek bekattanni...
Ja, egy kérés: ha Ön sem tud aludni emiatt a diszkó miatt, kérem, hívja fel a XIII. kerületi zajügyeletet a 0680626666-os telefonszámon és jelentse be.
Köszi!
2010. augusztus 24., kedd
Hangerőt igen, irányt nem mérnek a zajügyeleten...
Írtam egy bejegyzést a Csodabringás blogomba egy diszkóról, ami miatt nem alszunk. Azért oda írtam, mert akkor főként arról szólt a probléma, hogy milyen jót bringáztam miatta éjjel a városban, keresve, honnan jön a zaj. Azt hiszem, a fejlemények megérnek egy techshites blogbejegyzést is, hiszen ebben a blogban foglalozom azokkal a műszaki megoldásokkal, amelyek úgymond úgy rosszak, ahogy vannak. Kevésbé szépen megfogalmazva, szarul vannak megoldva.
Szóval mivel nem alszunk és a szám ingyenes, föl is szoktam hívni a XII. kerületi zajügyeletet, csak hogy jelezzem, én sem alszom, nálam is észlelhető a zaj. Hogy aztán ezt hozzáteszik-e a többi - állítólag jegyzőkönyvben felvett - panaszhoz, azt már nem tudom, de ismétlem, úgysem alszom, így ráérek. Ha már nem alszom, készetettem egy videót is, amit fel is nyomtam a YouTube-ra. A mély hangokra kell figyelmni, íme:
A zajügyeleten dolgozókat persze nem irigylem, mert a számukat egyre többen ismerik és gondolom hívják is, de a probléma kezeléséhez sem jogszabályi háttérrel, de ami fontosabb, megfelelő műszerrel sem rendelkeznek. Miből gondolom ezt? Hát abból, hogy mivel nem jönnek ki mérni, mondván nincs értelme, írtam a polgármesternek egy levelet, ide teszem csillagok közé
*******************************************************************************************************:
Tisztelt Polgármester Úr!
Elnézését kérem, hogy újra levéllel zavarom, de olyan problémával állunk szemben, amelyre többszöri próbálkozásra sem találtunk megoldást, ezért vagyok kénytelen magasabb fórumhoz fordulni.
A Gidófalvy Lajos utcai lakótelepen lakunk az x. szám alatt a x. emeleten.
Az idei évben szembesülünk azzal a problémával, hogy valahol egy új, zenés szórakozóhely nyílhatott, amely miatt éjszakánként lehetetlenné vált a pihenésünk.
A jelenség az, hogy nagyjából éjjeli egy óra körül olyan szintre hangosodik fel a zene, amelyet még zárt ablak mellett sem lehet elviselni. Főként a mély hangokat hallani, mintha valami afrikai törzs készülne lerohanni a kerületet. És ez megy egészen pirkadatig, azaz legtöbbször hajnali 5-6 óráig. Most is.
Próbáltam kideríteni, honnan jönnek a hangok, ennek érdekében több esetben kilométereket kerékpároztam a kerületben éjjel. Sajnos a dolog jellege olyan, hogy míg a ház előtt még tisztán hallani mindent, ahogy eltávolodik az ember, megszűnik a zaj. Így aztán esélytelen szabad füllel kinyomozni, ki is a felelős. Talán megfelelő mérőműszerrel lenne esély.
Örömmel olvastam a XIII. kerületben felállított zajőrségről, mint szolgáltatásról. Két esetben hívtam a telefonszámot, az első esetben azt a választ kaptam, hogy egy diszkó ellen esélyem sincs bármilyen intézkedést kérni, ma éjjel pedig azért utasították el a mérésre vonatkozó kérésemet, mert az ügyeletes közlése szerint a zajforrás iránya és helye a műszereikkel nem megállapítható. Egyben azt is közölte velem az amúgy nagyon segítőkész és udvarias úr, hogy ma éjjel már volt mérni a Hajógyári szigeten, a zaj valószínűleg onnan jön.
Egyben azt a közlést is kaptam, hogy a mérési eredményeket az önkormányzat felé továbbítják, ők maguk ugyanis nem hatóság, így eljárni sem tudnak.
Tisztelt Polgármester Úr!
Kérem, hogy lehetőségeihez mérten tegyen meg mindent a probléma megoldására.
Mint minden nagyvárosi ember, én magam is türelmes és toleráns vagyok egy bizonyos szintig, de amikor egy héten 4-szer nem alszunk semmit, miközben reggel dolgozni kell menni, bizony az én türelmem is elfogy.
Mint látja, most, amikor e levelet írom is hajnali 3 óra van. A hőmérséklet itt a lakásban a 40 fok felé közelít, és ilyenkor éjjel tudnánk kicsit szellőztetni, de választanunk kell: vagy alszunk, vagy nyitunk ablakot és hallgatjuk a "zenét".
A helyzet mostanában annyiban súlyosabb, hogy még zárt ablak mellett sem lehet aludni, úgy döng az egész kerület.
Azt megértem, hogy az ilyen szórakozóhelyek bevételt jelentenek az önkormányzatnak, ezért engedélyezik a működésüket, de azt nem gondolnám, hogy pár százezer forint többet ér mint ezrek pihenése.
Ha gondolja, nagyon szívesen gyűjtök aláírást itt a lakótelepen megmutatandó, hogy nem csupán minket zavar ez a diszkó.
Segítségét előre is köszönöm, a probléma megoldásához természetesen minden tőlem telhetőt felajánlok, ha kell a segítségem, állok rendelkezésükre.
Tisztelettel:
*******************************************************************************************************
Amiért ebbe a rovatba való a dolog, az a válasz, amelyet beidézni nem tudok, mert (idézem) "Az üzenet és annak bármely csatolt anyaga bizalmas információkat tartalmaz, kizárólag a címzett(ek) számára szól, nyilvános közléstől védettl! Amennyiben Ön nem címzettje ennek az üzenetnek, felhívjuk figyelmét arra, hogy az üzenet tartalmának közzététele, másolása, mások számára való továbbítása, megőrzése vagy bármilyen hasonló tevékenység tilos."
Én pedig - szemben az ügyben szereplő diszkóval - amenyire tőlem tellik, betartom a jogszabályokat.
Annyit talán a "nagy titok" megtartása mellett azért ideírhatok, hogy a levél szerint intézkedtek már és sajnos az van, amit a zajügyeletes úr is elmondott, azaz a mérőműszerrel nem lehet a zaj irányát megállapítani. Azaz majd egyszer talán, ha a Ket, azaz a 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági
És ha ez így lesz, akkor egyszercsak majd azt halljuk a tévében, hogy valamelyik kevésbé épelméjű városi lakótársam szépen odament a diszkó elé és bevágott egy molotov koktélt az ablakon. Abban reménykedek, hogy mindez akkor történik majd, amikor éppen nem szórakoznak ott a gyerekek, akik semmit nem tehetnek az egészről, hiszen érthető, hogy ők maguk mulatni szeretnének és valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy pár száz ember szórakozása miatt nem alszik pár százezer...
És miért techshit ez az egész? Hát azért, mert megint felállítottak egy olyan szolgáltatást, amely becsülendő ugyan és én magam hálás is vagyok azokért a problémákért, amelyeket megoldanak általa, de alapvetően nem képes ellátni a feladatát, mert 2010. augusztus végén nem rendelkezik olyan mérőműszerrel amellyel a zaj irányát, így aztán kvázi a pontos helyét be lehetne mérni. Azaz ez egy jó nagy pofon annak a bizonyos fekáliának...
Arról nem beszélve, hogy - ahogyan sejtettem - hiába itt, a XIII. kerületben nem alszunk miatta, a zaj forrása a III. kerületben van, így ez a kerület nem illetékes, tehát nagyjából tehetetlen. Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy a nyáron csak a Sziget alatt lesz nyugtunk, mert arra odafigyelnek és amíg az tartott, gondolom a nevezett diszkó is zárva volt, vagy moderálta magát. Nade mi van az év többi, 50 hetében? Arra ki figyel?
A megoldás? Ha tudnám, nem ide írogatnék éjjel 3 körül...
Szóval mivel nem alszunk és a szám ingyenes, föl is szoktam hívni a XII. kerületi zajügyeletet, csak hogy jelezzem, én sem alszom, nálam is észlelhető a zaj. Hogy aztán ezt hozzáteszik-e a többi - állítólag jegyzőkönyvben felvett - panaszhoz, azt már nem tudom, de ismétlem, úgysem alszom, így ráérek. Ha már nem alszom, készetettem egy videót is, amit fel is nyomtam a YouTube-ra. A mély hangokra kell figyelmni, íme:
A zajügyeleten dolgozókat persze nem irigylem, mert a számukat egyre többen ismerik és gondolom hívják is, de a probléma kezeléséhez sem jogszabályi háttérrel, de ami fontosabb, megfelelő műszerrel sem rendelkeznek. Miből gondolom ezt? Hát abból, hogy mivel nem jönnek ki mérni, mondván nincs értelme, írtam a polgármesternek egy levelet, ide teszem csillagok közé
*******************************************************************************************************:
Tisztelt Polgármester Úr!
Elnézését kérem, hogy újra levéllel zavarom, de olyan problémával állunk szemben, amelyre többszöri próbálkozásra sem találtunk megoldást, ezért vagyok kénytelen magasabb fórumhoz fordulni.
A Gidófalvy Lajos utcai lakótelepen lakunk az x. szám alatt a x. emeleten.
Az idei évben szembesülünk azzal a problémával, hogy valahol egy új, zenés szórakozóhely nyílhatott, amely miatt éjszakánként lehetetlenné vált a pihenésünk.
A jelenség az, hogy nagyjából éjjeli egy óra körül olyan szintre hangosodik fel a zene, amelyet még zárt ablak mellett sem lehet elviselni. Főként a mély hangokat hallani, mintha valami afrikai törzs készülne lerohanni a kerületet. És ez megy egészen pirkadatig, azaz legtöbbször hajnali 5-6 óráig. Most is.
Próbáltam kideríteni, honnan jönnek a hangok, ennek érdekében több esetben kilométereket kerékpároztam a kerületben éjjel. Sajnos a dolog jellege olyan, hogy míg a ház előtt még tisztán hallani mindent, ahogy eltávolodik az ember, megszűnik a zaj. Így aztán esélytelen szabad füllel kinyomozni, ki is a felelős. Talán megfelelő mérőműszerrel lenne esély.
Örömmel olvastam a XIII. kerületben felállított zajőrségről, mint szolgáltatásról. Két esetben hívtam a telefonszámot, az első esetben azt a választ kaptam, hogy egy diszkó ellen esélyem sincs bármilyen intézkedést kérni, ma éjjel pedig azért utasították el a mérésre vonatkozó kérésemet, mert az ügyeletes közlése szerint a zajforrás iránya és helye a műszereikkel nem megállapítható. Egyben azt is közölte velem az amúgy nagyon segítőkész és udvarias úr, hogy ma éjjel már volt mérni a Hajógyári szigeten, a zaj valószínűleg onnan jön.
Egyben azt a közlést is kaptam, hogy a mérési eredményeket az önkormányzat felé továbbítják, ők maguk ugyanis nem hatóság, így eljárni sem tudnak.
Tisztelt Polgármester Úr!
Kérem, hogy lehetőségeihez mérten tegyen meg mindent a probléma megoldására.
Mint minden nagyvárosi ember, én magam is türelmes és toleráns vagyok egy bizonyos szintig, de amikor egy héten 4-szer nem alszunk semmit, miközben reggel dolgozni kell menni, bizony az én türelmem is elfogy.
Mint látja, most, amikor e levelet írom is hajnali 3 óra van. A hőmérséklet itt a lakásban a 40 fok felé közelít, és ilyenkor éjjel tudnánk kicsit szellőztetni, de választanunk kell: vagy alszunk, vagy nyitunk ablakot és hallgatjuk a "zenét".
A helyzet mostanában annyiban súlyosabb, hogy még zárt ablak mellett sem lehet aludni, úgy döng az egész kerület.
Azt megértem, hogy az ilyen szórakozóhelyek bevételt jelentenek az önkormányzatnak, ezért engedélyezik a működésüket, de azt nem gondolnám, hogy pár százezer forint többet ér mint ezrek pihenése.
Ha gondolja, nagyon szívesen gyűjtök aláírást itt a lakótelepen megmutatandó, hogy nem csupán minket zavar ez a diszkó.
Segítségét előre is köszönöm, a probléma megoldásához természetesen minden tőlem telhetőt felajánlok, ha kell a segítségem, állok rendelkezésükre.
Tisztelettel:
*******************************************************************************************************
Amiért ebbe a rovatba való a dolog, az a válasz, amelyet beidézni nem tudok, mert (idézem) "Az üzenet és annak bármely csatolt anyaga bizalmas információkat tartalmaz, kizárólag a címzett(ek) számára szól, nyilvános közléstől védettl! Amennyiben Ön nem címzettje ennek az üzenetnek, felhívjuk figyelmét arra, hogy az üzenet tartalmának közzététele, másolása, mások számára való továbbítása, megőrzése vagy bármilyen hasonló tevékenység tilos."
Én pedig - szemben az ügyben szereplő diszkóval - amenyire tőlem tellik, betartom a jogszabályokat.
Annyit talán a "nagy titok" megtartása mellett azért ideírhatok, hogy a levél szerint intézkedtek már és sajnos az van, amit a zajügyeletes úr is elmondott, azaz a mérőműszerrel nem lehet a zaj irányát megállapítani. Azaz majd egyszer talán, ha a Ket, azaz a 2004. évi CXL törvény a közigazgatási hatósági
És ha ez így lesz, akkor egyszercsak majd azt halljuk a tévében, hogy valamelyik kevésbé épelméjű városi lakótársam szépen odament a diszkó elé és bevágott egy molotov koktélt az ablakon. Abban reménykedek, hogy mindez akkor történik majd, amikor éppen nem szórakoznak ott a gyerekek, akik semmit nem tehetnek az egészről, hiszen érthető, hogy ők maguk mulatni szeretnének és valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy pár száz ember szórakozása miatt nem alszik pár százezer...
És miért techshit ez az egész? Hát azért, mert megint felállítottak egy olyan szolgáltatást, amely becsülendő ugyan és én magam hálás is vagyok azokért a problémákért, amelyeket megoldanak általa, de alapvetően nem képes ellátni a feladatát, mert 2010. augusztus végén nem rendelkezik olyan mérőműszerrel amellyel a zaj irányát, így aztán kvázi a pontos helyét be lehetne mérni. Azaz ez egy jó nagy pofon annak a bizonyos fekáliának...
Arról nem beszélve, hogy - ahogyan sejtettem - hiába itt, a XIII. kerületben nem alszunk miatta, a zaj forrása a III. kerületben van, így ez a kerület nem illetékes, tehát nagyjából tehetetlen. Azt meg álmomban sem gondoltam volna, hogy a nyáron csak a Sziget alatt lesz nyugtunk, mert arra odafigyelnek és amíg az tartott, gondolom a nevezett diszkó is zárva volt, vagy moderálta magát. Nade mi van az év többi, 50 hetében? Arra ki figyel?
A megoldás? Ha tudnám, nem ide írogatnék éjjel 3 körül...
2010. május 4., kedd
Madarak a városban
Szeretem az állatokat és szeretem a természetet. De nem reggel 4-kor. Amikor aludnék.
Érdekes az élet, én hallottam már a motorosfűrész hangját utánzó dzsungellakó madarakról, sőt hallottam már az autóriasztót utánzó madarat is. De ilyen gonosz kis genyát, mint ez a szarka, még nem láttam. Sőt, ha más meséli, nem is hiszem el.
Történt, hogy végre sikerült kideríteni a tetőről jövő morgás okozóját, és amióta kikötöttem az üzemen kívül helyezett ventillátort és a szél nem tudja bepörgetni, alhatunk akár reggel hétig is. Akkor indul a másik, még üzemben lévő, egészen addig, amíg majd szét nem esik... Kivárom.
Illetve aludhatnánk, ha mostanában a napfelkeltével együtt egy újabb zörej nem zavarná az álmunkat. Reggel fél ötkor. Olyan, mintha a szél fújna egy fém lemezt, amelyik ettől berezeg. Dehát nem is fúj a szél! És miért csak hajnalban rezeg?
Ma reggel hallottam és ha már nem tudtam tőle aludni, kiderítettem az okozóját.
Basszus, egy szarka csinálja. Ez a kis genya ül egy üzemen kívül helyezett antenna tetején, és mivel lusta csiripelni - helyesebben csörögni, mert a szarkák csörögnek -, megpendíti az antennát és azt élvezi, ahogy rezeg. És visszhangzik tőle az egész lakótelep. Reggel fél ötkor...
Mit lehet tenni? Elhessegettem, de még ma reggel, fél óra múlva visszajött. Röhög rajtam, látom a szemét szemét.
Lőjem le? Nem vagyok barbár, bár szerezni egy légpuskát semeddig sem tart, sőt az is lehet, hogy a csőrére fagyna a mosoly, ha apám 631-es Szláviájával mellépörkölnék. Ez az a légfegyver, amibe bele lehet tenni - és így bele is tettünk - plusz egy-két rugót, amitől akkorát rúg, mint egy Muraközi ló. Soha nem lőttem vele állatra, de magamat már lőttem homlokon úgy, hogy egy függőleges felületről, nagyjából 15 méterről pattant vissza és még azt is megéreztem. Meg is látszott pár napig. Nameg a láda is feldőlt, pedig volt vagy öt kiló... Emellett ez a Szlávia nem az a búcsús hurkapálcarémisztgetős fajta, aminek a csövét elferdítették a nagyobb haszon reményében. Ez kérem rém pontos, én meg marhára tudok lőni.
Úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy egy szépen irányzott lővéssel először egy farktollától megfosszam vicces kedvű madarunkat, aztán ha ebből nem ért, átvillanjon a fején egy rézmagvas műanyag lövedék.
Lehiggadtam. Átgondoltam a helyzetet és arra jutottam, hogy nem ez a szerencsétlen, nagyvárosban csövező szarka tehet a dologról. Sokkal inkább az a kedves lakótárs, aki a lakással együtt megörökölte ezt a rádióamatőr antennát is, de arra már nincs konkrétan 15 ezrese, hogy lebontassa. Úgyhogy megvárja gondolom, amíg a feszítésére szolgáló drótok végleg elöregednek, aztán ledől a francba az egész. Jobb esetben megmarad a tetőn, de ahogy a méretét nézem, inkább alábucskázik a mélybe és agyonver egy autót. Az nem 15 ezres lesz. Vagy egy éppen arra haladó polgártársra esik rá, erre gondolni is rossz. Antenna általi halál...
Miközben ennek az esélyét latolgattam, épp arra jött a közös képviselőnk. Rendes ember hálátlan feladatra. Tőle tudom, kié is az antenna és, hogy miért is nem akarja lebontatni. Úgyhogy elvi beleeggyezésem van arra, hogy lebonthatom, sőt ha számlát adok, kapok érte még egy tízezrest is.
Jut eszembe: ha valakinek kell egy rádióamatőr antenna meg tizenöt ezres (én ugyanis megtoldom a vérdíjat még egy ötössel, ha nem nekem kell felmásznom a liftakna tetejére), az jelezzen. A pénz is az övé, az antenna meg szerintem ér még ugyanennyit.
Ha nem lesz rá vállalkozó, a hétvégén döntök magam.
Egyébként anno valamilyen antenna biznisz okán a mi házunk és a szomszéd ház között volt kifeszítve egy drót, azon a galambok turbékoltak hajnalonként és ez a kis szemét szarka is kiült néha csörögni pár percet. Úgyhogy ahogy eddig is, ezután is meg fogja találni a maga szórakozását, mert van még antenna a lakótelepen. Persze azok nem a mi hálónktól 4 méterre, úgyhogy azokról hajkurássza másvalaki...
Érdekes az élet, én hallottam már a motorosfűrész hangját utánzó dzsungellakó madarakról, sőt hallottam már az autóriasztót utánzó madarat is. De ilyen gonosz kis genyát, mint ez a szarka, még nem láttam. Sőt, ha más meséli, nem is hiszem el.
Történt, hogy végre sikerült kideríteni a tetőről jövő morgás okozóját, és amióta kikötöttem az üzemen kívül helyezett ventillátort és a szél nem tudja bepörgetni, alhatunk akár reggel hétig is. Akkor indul a másik, még üzemben lévő, egészen addig, amíg majd szét nem esik... Kivárom.
Illetve aludhatnánk, ha mostanában a napfelkeltével együtt egy újabb zörej nem zavarná az álmunkat. Reggel fél ötkor. Olyan, mintha a szél fújna egy fém lemezt, amelyik ettől berezeg. Dehát nem is fúj a szél! És miért csak hajnalban rezeg?
Ma reggel hallottam és ha már nem tudtam tőle aludni, kiderítettem az okozóját.
Basszus, egy szarka csinálja. Ez a kis genya ül egy üzemen kívül helyezett antenna tetején, és mivel lusta csiripelni - helyesebben csörögni, mert a szarkák csörögnek -, megpendíti az antennát és azt élvezi, ahogy rezeg. És visszhangzik tőle az egész lakótelep. Reggel fél ötkor...
Mit lehet tenni? Elhessegettem, de még ma reggel, fél óra múlva visszajött. Röhög rajtam, látom a szemét szemét.
Lőjem le? Nem vagyok barbár, bár szerezni egy légpuskát semeddig sem tart, sőt az is lehet, hogy a csőrére fagyna a mosoly, ha apám 631-es Szláviájával mellépörkölnék. Ez az a légfegyver, amibe bele lehet tenni - és így bele is tettünk - plusz egy-két rugót, amitől akkorát rúg, mint egy Muraközi ló. Soha nem lőttem vele állatra, de magamat már lőttem homlokon úgy, hogy egy függőleges felületről, nagyjából 15 méterről pattant vissza és még azt is megéreztem. Meg is látszott pár napig. Nameg a láda is feldőlt, pedig volt vagy öt kiló... Emellett ez a Szlávia nem az a búcsús hurkapálcarémisztgetős fajta, aminek a csövét elferdítették a nagyobb haszon reményében. Ez kérem rém pontos, én meg marhára tudok lőni.
Úgyhogy nagy volt a kísértés, hogy egy szépen irányzott lővéssel először egy farktollától megfosszam vicces kedvű madarunkat, aztán ha ebből nem ért, átvillanjon a fején egy rézmagvas műanyag lövedék.
Lehiggadtam. Átgondoltam a helyzetet és arra jutottam, hogy nem ez a szerencsétlen, nagyvárosban csövező szarka tehet a dologról. Sokkal inkább az a kedves lakótárs, aki a lakással együtt megörökölte ezt a rádióamatőr antennát is, de arra már nincs konkrétan 15 ezrese, hogy lebontassa. Úgyhogy megvárja gondolom, amíg a feszítésére szolgáló drótok végleg elöregednek, aztán ledől a francba az egész. Jobb esetben megmarad a tetőn, de ahogy a méretét nézem, inkább alábucskázik a mélybe és agyonver egy autót. Az nem 15 ezres lesz. Vagy egy éppen arra haladó polgártársra esik rá, erre gondolni is rossz. Antenna általi halál...
Miközben ennek az esélyét latolgattam, épp arra jött a közös képviselőnk. Rendes ember hálátlan feladatra. Tőle tudom, kié is az antenna és, hogy miért is nem akarja lebontatni. Úgyhogy elvi beleeggyezésem van arra, hogy lebonthatom, sőt ha számlát adok, kapok érte még egy tízezrest is.
Jut eszembe: ha valakinek kell egy rádióamatőr antenna meg tizenöt ezres (én ugyanis megtoldom a vérdíjat még egy ötössel, ha nem nekem kell felmásznom a liftakna tetejére), az jelezzen. A pénz is az övé, az antenna meg szerintem ér még ugyanennyit.
Ha nem lesz rá vállalkozó, a hétvégén döntök magam.
Egyébként anno valamilyen antenna biznisz okán a mi házunk és a szomszéd ház között volt kifeszítve egy drót, azon a galambok turbékoltak hajnalonként és ez a kis szemét szarka is kiült néha csörögni pár percet. Úgyhogy ahogy eddig is, ezután is meg fogja találni a maga szórakozását, mert van még antenna a lakótelepen. Persze azok nem a mi hálónktól 4 méterre, úgyhogy azokról hajkurássza másvalaki...
2010. április 7., szerda
1 év, egy név
Tavaly, május 21-én keltünk egybe. Írtam róla , hogy nagyjából egy hónap múlva bementünk a bankba, hogy átírassunk mindent. Főként a közös nevünket. Nem volt egyszerű, de azért sikerült. Én akkor külön rákérdeztem, hogy kell-e ezen felül valamilyen lépést tenni annak érdekében, hogy a bankkártyán is az új név szerepeljen. A válasz az volt, hogy nem kell, automatikus.
Igen, az volt. Értem ezalatt azt, hogy az autómata magától elkészítette a kártyát, természetesen a régi névvel. Ezzel akkor szembesültem, amikor egy sikertelen vásárlás után - a lejárt kártyát nem fogadták el a boltban - rákérdeztem, hogy vajon készült-e új. Készült, csak nem szóltak, így rövid telefonálgatás után kiderült, hogy a kártya már hetek óta ott vár a számlavezető fiókomban.
Elmentem érte és az agyam majdnem eldurrant, amikor 7 hónappal a házasság után még a születési nevem szerepelt rajta. A válasz az volt, hogy lehet nevet változtatni további x ezer forintért. Én persze nehezményeztem, hogy ha amúgy is kártyát cserélnek, akkor miért nem lehet akkor már az új nevet ráírni. A válasz az volt, hogy az autómata ezt nem tudja...
Persze nem hagytam annyiban és írtam egy szívhez szóló levelet az ügyfélszolgálatnak arról, mennyire csalódtam bennük. Legnagyobb meglepetésemre választ kaptam és megígérték, hogy a kártyát elkészítik nekem ingyen. Majd szólnak, ha kész.
Élve a gyanúperrel azért 2 hónap múlva rákérdeztem a számlavezető fiókban és lám, ott volt a kész kártya, csak megint elfelejtettek szólni...
Akárhogy is, ma délelőtt arra jártam és 2010. április 07-én kézhez vettem a 2009. május 21-i házasságommal megváltozott nevemre kiállított bankkártyámat. Nem kellett hozzá sok, csak 10 hónap és pár nap.
Persze mindez úgy, hogy kompromisszumként lemondtam a második keresztnevemről, így a kártyára annyit írtak, hogy ******-**** ***** . Ez így kifért, a nagyapáim után örökölt ****** nevet meg nem erőltettem. Ez még mindig megoldhatatlan feladat...
Igen, az volt. Értem ezalatt azt, hogy az autómata magától elkészítette a kártyát, természetesen a régi névvel. Ezzel akkor szembesültem, amikor egy sikertelen vásárlás után - a lejárt kártyát nem fogadták el a boltban - rákérdeztem, hogy vajon készült-e új. Készült, csak nem szóltak, így rövid telefonálgatás után kiderült, hogy a kártya már hetek óta ott vár a számlavezető fiókomban.
Elmentem érte és az agyam majdnem eldurrant, amikor 7 hónappal a házasság után még a születési nevem szerepelt rajta. A válasz az volt, hogy lehet nevet változtatni további x ezer forintért. Én persze nehezményeztem, hogy ha amúgy is kártyát cserélnek, akkor miért nem lehet akkor már az új nevet ráírni. A válasz az volt, hogy az autómata ezt nem tudja...
Persze nem hagytam annyiban és írtam egy szívhez szóló levelet az ügyfélszolgálatnak arról, mennyire csalódtam bennük. Legnagyobb meglepetésemre választ kaptam és megígérték, hogy a kártyát elkészítik nekem ingyen. Majd szólnak, ha kész.
Élve a gyanúperrel azért 2 hónap múlva rákérdeztem a számlavezető fiókban és lám, ott volt a kész kártya, csak megint elfelejtettek szólni...
Akárhogy is, ma délelőtt arra jártam és 2010. április 07-én kézhez vettem a 2009. május 21-i házasságommal megváltozott nevemre kiállított bankkártyámat. Nem kellett hozzá sok, csak 10 hónap és pár nap.
Persze mindez úgy, hogy kompromisszumként lemondtam a második keresztnevemről, így a kártyára annyit írtak, hogy ******-**** ***** . Ez így kifért, a nagyapáim után örökölt ****** nevet meg nem erőltettem. Ez még mindig megoldhatatlan feladat...
Direkt indirekt
Kár volt megdícsérni az OTP-t...
Anno azon háborogtam, hogy nem lehet online utalni, merthogy az utalás nem megy el, csak másnap. Itt elolvasható. Aztán némileg megnyugodva vettem tudomásul, hogy mintha elmennének az utalások munkaidő után meg hétvégén is.
Erre ma mit kell megéljek? Nos, a bankkártyámon van egy limit, mint ahogyan gondolom mindenkinek. Ez a limit azt határozza meg, hogy egy nap mennyi pénzt vehet fel az ember az autómatából. Jól jön ez, ha elveszne a kártya... De mi van, ha ez ember szeretne valamit készpénzzel kifizetni és ezért többet kellene kivennie?
Nos, a limitet meg lehet növelni. Az elmaradottabb módszer az, hogy bemegyek egy OTP fiókba, és megkérem Mariska nénit, hogy növelje meg a limitemet.
A másik, szerintem 2010-hez méltó megoldás, hogy az embernek van lehetősége online bejelentkezni az OTP weboldalára a saját profiljával és ott menövelni a limitet online. Van is ilyen menüpont. Így a számítógépen az ember felnyomja a limitet, majd lemegy az autómatához és kiveszi az összeget.
ASZITTED???!!!???
Majd holnap. Ugyanis a kva rendszer nem AZONNAL hajtja végre a műveletet, hanem majd éjfélkor vagy mittomén.
Így 2010 ide, elektronikus csomag oda, direkt szolgáltatás amoda, az ember bemegy Mariska nénihez a legközelebbi OTP-be és kiveszi a pénzt.
Kérdem én, akkor MIÉRT HÍVJÁK DIREKTNEK, MEG ONLINE-NAK???
Anno azon háborogtam, hogy nem lehet online utalni, merthogy az utalás nem megy el, csak másnap. Itt elolvasható. Aztán némileg megnyugodva vettem tudomásul, hogy mintha elmennének az utalások munkaidő után meg hétvégén is.
Erre ma mit kell megéljek? Nos, a bankkártyámon van egy limit, mint ahogyan gondolom mindenkinek. Ez a limit azt határozza meg, hogy egy nap mennyi pénzt vehet fel az ember az autómatából. Jól jön ez, ha elveszne a kártya... De mi van, ha ez ember szeretne valamit készpénzzel kifizetni és ezért többet kellene kivennie?
Nos, a limitet meg lehet növelni. Az elmaradottabb módszer az, hogy bemegyek egy OTP fiókba, és megkérem Mariska nénit, hogy növelje meg a limitemet.
A másik, szerintem 2010-hez méltó megoldás, hogy az embernek van lehetősége online bejelentkezni az OTP weboldalára a saját profiljával és ott menövelni a limitet online. Van is ilyen menüpont. Így a számítógépen az ember felnyomja a limitet, majd lemegy az autómatához és kiveszi az összeget.
ASZITTED???!!!???
Majd holnap. Ugyanis a kva rendszer nem AZONNAL hajtja végre a műveletet, hanem majd éjfélkor vagy mittomén.
Így 2010 ide, elektronikus csomag oda, direkt szolgáltatás amoda, az ember bemegy Mariska nénihez a legközelebbi OTP-be és kiveszi a pénzt.
Kérdem én, akkor MIÉRT HÍVJÁK DIREKTNEK, MEG ONLINE-NAK???
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)