Lenyomlak!

Jössz mögöttem és látom, hogy torzul a fejed. Látom, mert közel vagy, konkrétan 1 méterre. Azt persze nem is kérdezem, hogy ha bármi lenne - például hirtelen fékeznék akármi miatt -, hogyan állnál meg anélkül, hogy belémtrafáljál...
Jössz mögöttem, pedig záróvonal van. És az is lesz még vagy 7 kilométeren keresztül.
Jössz a seggembe bújva, pedig a megengedett sebesség felett megyek 5-tel, ahogy szoktam.
Neked az nem jó. Sietsz. Értem én...
De azt nem tudom kitalálni, hogy mit vársz tőlem?
Álljak félre, hogy elférj? De hová? Szép vastag fehér csík van az út szélén, útpadka meg semmi.
Vagy menjek gyorsabban? Azért tolsz, hogy segíts? Nem fogok gyorsabban menni, mert esik és köd is van. És én szeretek élni. Az én vesémet, májamat, szívemet felajánlottam ugyan, de még én szeretném használni egy darabig.
Csak jössz mögöttem, hiába teszem ki a vészvillogót, hiába villantom fel a féklámpát. Nem tágítasz.
Ülsz a fos, tizenötéves autódban és mászol bele a seggembe.
Az sem érdekel, hogy te fogod fizetni, ha kárt okozol.
Vége a záróvonalnak, villantok egyet jobbra az indexemmel, megelőzöl.
Majdnem szétesik a kocsid, füstöl mint a pokol... de megelőzöl.
És mostantól az előttünk haladó seggébe állsz bele, megint csak 1 méterre.
Talán ha kicsit lemaradnál, akkor látnád, hogy előtte is mennek, meg a következő előtt is. És így tovább, hosszú kilométereken keresztül.
Reggel van, mennek a munkába az emberek. Ilyen ez az ország: irányonként egy sáv.
Megy a sor, kivételesen 90-95 között, de neked az nem jó.

Előzöl megint, majd szétesik alattad a Zopelasztra.
Megint előrébb vagy egy autóval. Már csak 374-et kell leküzdened. Megérte.
Megérte, hogy magadat, meg minket is veszélyeztetsz.
De megint záróvonal van.
Van időm, megmérem: 4 másodperccel vagy előrébb.
Ennyit nyertél.
Végre van még egy sáv, bevágódsz belülre, de ott is vannak. Megint a seggükbe mászol, villogsz, mutogatsz. "Miért nem takarodik el mindenki!?!"
Vége a kétsávos szakasznak, mindenki sorol vissza.

Csak te nem...

Te mész előre rendületlenül és már régen a csíkozott részen (a kedvedért elmondom: forgalomtól elzárt terület) tekersz, majd fékezésre kényszerítve három családapát, bevágódsz az utolsó pillanatban.

Megint vonatozunk. Jól látlak, feltünő vagy a rozsdára ragasztott tuningmatricáddal. Meg a füsttel, amit eregetsz.

Van időnk, megint számolok. 15 másodperccel vagy előrébb. Honnan tudom? Megnézem, mikor mész át a sebességmérő kapu alatt (ott azért fékezel egy kövéret és 80-ra visszaveszed, mert pénzed az nincs a büntetésre), aztán számolom, hogy én mikor megyek át alatta. Pont 15 másodperc múlva.
Jön a nullás, majd az M3 bevezető. Dugó. Szokásos. Tudnod kellene, minden reggel ez van.
Naná, hogy mész előre a jobb sávban, bemész a benzinkútra, végignyomod 100-zal a parkolót, majd megpróbálsz kivágódni elöl. De mások is ismerik ezt a trükköt, ott állnak előtted még vagy 20-an.
Rád kerül a sor, de nem engednek ki. Én igen, gyere tökfej! Szagolom a füstödet, de szerencsére úgy döntesz, hogy a leállósávon pofátlankodsz előre. Az utolsó pillanatban észreveszed, hogy áll egy lerobbant autó a híd alatt. Satufék és bevágódsz három autóval elém.

Számolok megint: 5 másodperccel vagy előrébb.
Nekem szól a dugófigyelő navigációs szoftver, hogy menjek le jobbra az Újpesti lehajtónál. Lehajtok. Aztán balra kanyarít, majd jobbra és újra felvisz az M3 bevezetőre. Trükközik. Én meg hiszek neki.
Már el is felejtelek, amikor a BVSC uszoda előtt megérkezel a seggembe. Megint 1 méterre. Aztán kivágódsz és elhúzol.
Én 50-nel megyek, mert 50-es tábla van... és mert szólt a szoftver, hogy "rendőrségi ellenőrzés várható".
Te mész az 50-es táblánál 80-nal, nem tűnik fel, hogy a "sok marha" lassít.
És ott is van a civil autós radar a parkolóban. Le is fotózott téged. Nem kell sokat várjál rá, pár nap múlva megérkezik Szombathelyről az illatos levélke...
Bevágódsz a belső sávba, tökön-paszulyon keresztül, megint 3-an satufékeznek miattad.
De most emberedre akadsz egy másik balfasz képében. Dudál, elkezd utánad menni ezerrel.

Még látom, ahogyan a vidámpaki felüljárón nyomjátok a dudát és mutogattok.
A lámpánál kiugrás, ajtótetőcsapkodás, anyázás.

(A fénykép csak illusztráció!)
Én lefordulok a Reiteren és hálát adok az égnek, hogy nem vagyok olyan nyomorult, mint te. Mint ti.
Áldom az eszemet, amiért nem mentem bele egyszer sem a nyomorult játszmádba, hanem inkább anuláltalak (nem létezőnek tekintettelek).
Szerencsés vagyok, hogy nem tudtál bevonni a nyomorodba.
A nyomorodba, amit te okozol magadnak.
Te szerencsétlen!

Hello, csövi!

Másfél hónap. Másfél hónap szívás, idegeskedés. Másfél hónap szerelőtől szerelőig. Minden egy 30 centis cső miatt.

Történt, hogy az 1-es úton, Bicske magassságában haladtomban egyszer csak megtorpant az autó. Akármit csináltam, nem volt hajlandó gyorsítani. Mintha valaki elvette volna a fél gázpedált, vagy alátett volna egy pecket.

Persze becsületére legyen mondva a Pankának (ez a kocsi neve), azért ha lassan is, de elvitt és haza is hozott. Sőt, miután megálltam Seregélyesen, a következő indításnál újra húzott egészen addig, amíg 90 körül megint le nem tiltott. És így jártunk vele másfél hónapig.

Persze már akkor gondoltam én, hogy ez valami kompjúteres hiba lesz, de ilyen mélységben nem értek a dolgokhoz.

Úgyhogy vittem is a srácokhoz, nézzék meg.

Megnézték, rádugták a laptopra, ami turbónyomás hibát jelzett. Illetve valami olyan hibakódot, ami erre utal.

Aztán - mivel spórolni akartak nekem - szépen egyenként megrendelték hozzá azokat a cuccokat, amik a jelenséget okozhatják. Aztán szépen egyenként kicseréltek mindent, de az autó csak nem akart menni. Szegények, elszórakoztak vele egy hónapot.

Akkor javasolták azt, hogy vigyem át egy másik szerelőhöz, aki a kompjúteres témákban vérprofi. Majd ő megtalálja a hibát.

És így is lett. A kompjúter kidobta, hogy a hibát 4 dolog okozhatja, ebből három érzékelő teljesen kizárható volt (cserélve lett), egy hiba pedig szintén teljesen kizárható, mert a turbó ment rendesen a letiltásig.
De akkor mi lehet a hiba.

Petőfivel élve "Már csak megmondom, mivégett...".
A motortérben nyúlkálva az ember szemét szinte kiszúrja egy gumicső (piros nyíl), amely a motor tetejétől, jól láthatóan megy a turbónyomás érzékelőig (zöld nyíl).

Hogy melyik a turbónyomás érzékelő, azt tudtam én is, mivel én magam cseréltem még az elsők között. Nem nagy dolog, mert két csavar fogja. 3 perc alatt csináltam meg, 3000 forintból. Tehát ez nem lehet rossz. Ha tehát valami miatt nyomáshibát érzékel, akkor ott valóban nincs nyomás.

Még a laikusnak is egyértelmű, hogy ha egy csőben nyomás van, akkor annak a csőnek feszülnie kell. Ez meg össze volt esve. Olyan volt, mint egy szívószál.

A csövet lehúzva, a végét befogva az ember egy fújással meg tudja állapítani, hogy lyukas-e.

Az volt.

Így másfél hónapnyi idegeskedés után meglett, hogy az autó attól nem megy, hogy egy 250 forintos csődarabon, természetesen szabad szemmel nem látható helyen és méretben volt egy lyuk.

A csövet kicserélve Panka újjáéledt és azóta megy, mint az álom.

Na, ez igazi techshit. Mármint az, hogy egy 250 forintos cső egy több milliós autót tönkre tehet és hónapokig tud szívatni komplett műhelyeket.

Mi a következő lépés? Az összes csövet szépen kicserélgetem vadiújra. Ugye érthető, miért?

Távszámla: halottról jót, vagy semmit

Április 8-ával megszűnt a Távszámla szolgáltatás. Én használtam, mert modern dolognak tartottam, de így utólag csak azt tudom mondani: Hála Istennek, hogy megszűnt!

Mert ha nem szűnik meg, sosem tudom meg, mennyivel jobb a Díjnet és hogy feleslegesen szívattam magamat éveken keresztül.

(Egyébként valószínűleg ezért is szűnt meg. Mert mások már korábban rájöttek, milyen szutyok.)

Nem akarok konkrétumok nélkül vádaskodni és nem is fűz semmilyen érdek ahhoz, hogy a Díjnetet népszerűsítsem (amúgy nem is kell, mert jó és ennek hamar híre is megy...), de mindenképpen kikívánkozik belőlem az élmény.

Mert az előbb igazi élményem volt: befizettem 5 számlát 18 másodperc alatt. Hajjak meg (sic!), ha ez nem rekord...

A Távszámlánál csak a mobiltelefonok számlái voltak, de ezek befizetése is minden egyes esetben szívás volt. Először is a Távszámla oldalán el kellett indítani a fizetést, majd át kellett menni az OTP (vagy aki más banknál van, annak a bankja) internetes fizetős oldalára és ott megkeresni a beérkezett számlákat és kifizetni.

Már ez is szívás (majd írom, miért), de külön szívatás volt, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok havi részletei számlamellékletben voltak és ha az ember elfelejtette ezeket a mellékleteket megnyitni, akkor simán elfelejtette befizetni a részleteket. Mindegyiket külön el kellett indítani.

Így történt az például, hogy fekete pénteken akartam volna venni egy akciós okostelefont, amely éppen a felére volt leárazva a Telekomnál, de nem sikerült, mert volt egy beragadt részletem még vagy 2 évvel korábbról (990 HUF), amiről nem is tudtam. Ugyanis amikor befizettem a havi számlákat, az egyenlegem rendeződött (990 HUF híján) és csak akkor lépett fel újból a hiány, amikor a legutolsó havi számla befizetési határideje lejárt. De addigra mindig jött a következő havi számla, amit megint befizettem és így a rendszer még csak nem is jelzett, hogy tartozom valamivel. 2 éven keresztül. Remélem érthető. Röviden tehát magam előtt görgettem egy 990 HUF-os tartozást majdnem 2 évig és még észre sem vettem.

Egészen addig, amíg fekete pénteken a Telekom webáruháza egyszer csak nem engedett vásárolni, mert szerinte tartozásom volt. 990 HUF, ami eleve vicces összeg a havonta befizetett pénzekhez képest... Az online ügyfélszolgálat nyomozta ki, miről is van szó és így tudtam csak rendezni végül.

De addigra majdnem lemaradtam az akcióról, mert ezt a tartozást úgy rendezni, hogy még aznap a rendszer észlelje is a befizetést... lehetetlen volt. Egy kollégám segített és így lett a Huginak karácsonyra szép telefonja. Szerencsével.

Mindez miért? Mert a Távszámlánál valaki tehetségtelenül írta meg a fizetési részt.

Ellenpélda: mi történt ma a Díjneten?
Szerencsére a Díjnet átvette a Távszámla ügyfeleit és én is átregisztráltam. Ma fizettem vele először és nem kicsit döbbentem le. Írom, miért:

Mivel először fizettem, kellett regisztráljak egy bankkártyát. Ez tartott 1 percig (kártyaszám, kártyatulajdonos neve, lejárati dátum és CVC kód... azaz a szokásos).

Ezután egy listában megláttam a számlákat, mellettük gomb a fizetéshez. Rányomtam, erre megkérdezte, hogy mivel akarok fizetni. Rányomtam a beregisztrált kártyára, ekkor jött az SMS a bankomtól, hogy kifizetve. Nem áttéve a bankhoz, hanem fizetve. Azonnal. És ez így ment a többi számlával is. Az egész az első számlámnál történt tétovázással együtt volt 18 másodperc. Számlánként két kattintás, két másodperc. Nem kellett sehová átmenni, belépni, ott megkeresni... semmi ilyesmi.

És azt sem kell talán mondjam, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok részletei is levonásra kerültek, egy gombnyomással.

Nem ám melléklet, keresgélés... hanem kifizetve a fő számlával együtt. Mert valaki rendesen megcsinálta a weboldalt.

Ilyen egyszerű.

Ezen felbuzdulva gyorsan felvettem a Telekom mellé az összes szolgáltatómat, akiket megtaláltam a lehetőségek között, így mostantól papír alapú csekk alig fog érkezni. Ahogy nézem, szép lassan mindegyik szolgáltató felkerül a rendszerbe és onnantól a csekkeket és a postára mászkálást el is lehet felejteni.

A tanulság?

Van. Rég megfigyeltem, hogy ami rossz, az előbb-utóbb tönkre is megy. Legtöbbször reklamálni sem kell, csak ki kell várni, ahogy hányaveti cégek megássák a saját sírjukat és belefekszenek. És ez jól is van így.

Annyi csak a baj, hogy ha nem figyelünk, addig szívunk miattuk. Így érdemes a megszokott rosszat néha körbejárni és megnézni, hogy nem váltható-e ki valami jobbra. Mert néha az új jobb is egyben.

Ha nem így teszünk, évekig fogunk szívni a saját hülyeségünk miatt, ahogyan én is szívtam eddig. Senki sem szólt, hogy "Te hülye, a Díjnet sokkal jobb, miért nem jössz át?"...
Maga a Díjnet sem próbált meggyőzni és nem tájékoztatott, hogy ők jobbak és hogy miben. Lehet, hogy már régen váltottam volna...

Ehelyett idegeskedtem. Mondjuk magamnak is köszönhetem, de akkor is:

Ez egy igazi techshit.

Samsung tévéhez Bluetooth fejhallgatót? A Samsung nem javasolja...

Történt, hogy kedves kollégám vásárolt egy Samsung tévét magának és szeretett volna hozzá Bluetooth fejhallgatót csatlakoztatni.
Miért?

Mert ellentétben a vezetékes fejhallgatókkal, itt nincsenek kábelek, és ellentétben az egyéb vezeték nélküli fejhallgatókkal, itt nincsenek egyéb eszközök, amiket dugdosni kell, ki-be kapcsolgatni.

A Bluetooth fejhallgatót egyszer párosítod az adott eszközhöz és onnantól amikor bekapcsolod, automatikusan átveszi a hangot. Kényelmes, frappáns, a 2016. évhez illik.
Ezért van egy-két tévének Bluetooth kapcsolata.

Legalábbis ezt hinnéd. Nézzük, mi történik, ha az ember szeretne venni egy ilyen fülest! A levelezést a csillagok közötti részbe illesztem, akár komment nélkül is megállná a helyét, de érdemes lesz elolvasni alatta a tanulságot is. A neveket kivettem, személyiségi jogok miatt.

Tehát:

*******************************************

Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató csatlakoztatása

Elküldve: 2016. január 06.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

UE32J5500AWXXH típusú smart tv készülékemhez szeretnék Bluetooth-fejhallgatót

vásárolni. Érdeklődnék, hogy milyen típusú/márkájú Bluetooth-fejhallgatók

párosíthatóak a készülékkel, vagy milyen műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük,

hogy a tv felismerje őket. Előre is köszönöm.

Válasz: Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató

csatlakoztatása Érkezett: 2016. január 06.

Tisztelt ****** ******!

Köszönjük, hogy kérdésével megkeresett bennünket.

Engedje meg, hogy tájékoztassuk, hogy a megjelölt UE32J5500AWXXh modellkódú

készülékhez vezetékes fülhallgató csatlakoztatását javasoljuk, ugyanis ezzel áll

módunkban biztosítani a megfelelő működést. Bluetooth fejhallgató esetén nem áll

módunkban a megfelelő működésről biztosítani Önt.

Továbbra is készséggel állunk szíves rendelkezésére e-mailben, a honlapunkon

megtalálható online chaten, vagy pedig a díjmentesen hívható 06-80/726- 7864-es

ügyfélszolgálati telefonszámunkon bármilyen, Samsung termékekkel kapcsolatos

kérdés esetén.

Üdvözlettel,

Samsung Electronics Magyar Zrt.

Ügyfélszolgálat

*******************************************

Tehát a Samsung hivatalos ügyfélszolgálat válasza az, hogy ehhez a tévéhez nem lehet Bluetooth fülhallgatót csatlakoztatni, illetve nem fog megfelelően működni.

És itt jön a csattanó:

Odaadtam a kedves kollégának az én Sennheiser MM100-as fülhallgatómat (20 ezres körüli áron kapható), hazavitte, felpárosította és milyen érdekes: tökéletesen működik. És mivel a Bluetooth egy szabvány, gyanítom, hogy bármelyik Bluetooth fülessel ugyanez lenne a helyzet.

És ilyenkor kérdések (és indulatok is) fogalmazódnak meg az emberben (K-val jelölve a kérdés, V-vel jelölve a válasz):

K1: Minek van egy tévében Bluetooth, ha nem működik megfelelően? Annyira, hogy nem vállalnak (nem mernek vállalni) érte felelősséget és inkább azt javasolják a vevőnek, hogy használjon vezetékest helyette?

V1: Ha egy kicsit szabadabb szájú lennék, azt mondanám egy ilyen válaszra, hogy "anyád"! Mármint csatlakoztasson 2016-ban vezetékes fülest, majd dugdossa ki-be és botladozzon a vezetékben a válaszadó kedves édes anyukája! De az ember moderálja magát és visszanyeli az elsőre kibuggyanó reakcióját, így röviden csak annyit, hogy köszi, de nem!

K2: Az ügyfélszolgálat tojik az ügyfélre, vagy nem ért a dologhoz?

V2: Mert az dicséretes, hogy nagyon hamar válaszolnak, de az semmiképpen nem az, hogy hülyeséget. Ha nem vagyok biztos a dolgomban (azaz nem értek hozzá, ami nem szégyen egy ekkora termékpalettát felvonultató cég esetében), akkor írok egy levelet az anyavállalatnak, ahonnan a koreai kolléga valószínűleg felvilágosít, hogy mi is a helyzet. Vagy ha nincs kapcsolatom az anyavállalattal (mert egy sufnituning cég vagyok, aki kirakta a Samsung logót de ezen kívül semmi köze a Samsunghoz), akkor rákeresek az interneten és az alapján adok választ.
Vagy nemes egyszerűséggel fogok egy Bluetooth fülest (fogadok, hogy a kollégák fele használ ilyet) és kipróbálom. Az ügyfélnek ezt meg lehet írni, türelmes lesz és gyanítom, hogy a kollégám is várt volna egy-két napot a válaszra.
K3: Mit érez most a vevő, aki kapott ugyan választ, de baromságot?

V3: Azt érzi, hogy az ügyfélszolgálat nem ért hozzá, és/vagy letojja a vevőt és udvariasan ugyan, de leráz.

Miközben - ismétlem - a Bluetooth füles tökéletesen működik a tévével és gyanítom, hogy MIN-DEN Samsung tévével, amiben van Bluetooth.

Ha más haszna nincs ennek a bejegyzésnek, akkor legalább ez. Hogy igenis működik a Bluetooth füles a Samsung okostévékkel és nyugodtan meg lehet venni hozzájuk. Ha biztosra megyünk, akkor maximum próbáljuk ki!

De az ügyfélszolgálatnak ne higgyünk!

Cserépalátét...

Ezt a bejegyzést azért írom, hogy megtudjam, én vagyok-e ilyen béna, vagy másnak sem egyértelmű a dolog? A sztori:

Vásároltam virágcserepeket Tüskeváron. Henger alakúak, szépek. Az átmérőjük 19 centi alul.

A fazekas azt javasolta, hogy tegyek alájuk alátétet, mert alul ki vannak fúrva és a víz - nameg a sár - ki fog folyni és végigfolyik a ház falán. Kérdeztem, hogy milyen alátétet vegyek, azt javasolta, hogy elég egy színben hasonló műanyagot megvenni, 100 forint körül darabját.

Megnéztem amúgy, a Tüskeváron 500 forintért kapható cserép a Bauhausban 2500 körül van. Helyesebben egy hozzá hasonló, kínai géppel sajtolt silány utánzat. Ha alátétet akarok cserépből, az lenne 650 forint. Maradtam a műanyagnál.

Nade mekkorát vegyek?

És itt jön, miért írtam meg ezt a bejegyzést.

Számomra ugyanis egy alátét méreténél az a lényeg, hogy abba mekkora cserepet lehet beletenni. Nem nagyon érdekel a külső átmérője, az a méret érdekel, ami az alján lévő, sík rész átmérője. Ide kell beleállítani a cserepet. Ugye?

Mi van ráírva az alátétre? A KÜLSŐ ÁTMÉRŐ...

Így aztán a 19 centis cseréphez vettem is 20-as alátétet, ráhagyva egy kicsit, hogy biztosan beleférjen.

Haza érkezvén nagy boldogan tenném alá a cserépnek és ekkor jön a döbbenet: nem fér bele. Mert ugye előttetek van, hogy az alátét is olyan, mint egy csésze, a szája szűkül lefelé haladva.
Mit adnak meg a boltban? A tetejének az átmérőjét. Így ha veszel egy húszas alátétet, abba nem fog belemenni a cserép, mert alul az már csak 16 centi.
Így aztán vihettem vissza az alátéteket. Szerencsére sértetlenek voltak és visszavették mindet. Ezután mehettem oda, ahol ezeket vettem, hogy nagyobbakat válasszak helyettük.
Azokra is a külső átmérő van ráírva, így ha nem akarsz hibázni, vinned kell egy mérőszalagot.
Végül a 23-as alátét lett akkora, amibe a 19-es cserép belefér.

Kérdésem: ez csak engem zavar?
Mert szerintem nem a lényegtelen adatát kellene megadni, hanem a lényegeset. Ezzel szemben az alsó átmérőt nem adják meg, pedig egy alátétnél ez lenne a fő szempont a vásárlásnál.
Nem?

A Telekom is ingyenes WiFit ad az egész országban... a Te károdon

Az úgy volt, hogy kötöttem egy Telekom otthoni szolgáltatást. Persze gyanús volt, hogy nem lehet normál modemmel kérni, csak wifis modemmel, de bányakánya! Kihozták beüzemelték, használom.

Erre mit olvasok ma?

"A Telekom is ingyenes WiFit ad az egész országban."
Tanult újságíró kollégáim lelkesedéssel írják, hogy mostantól nem csak a UPC, hanem a Telekom is elérhetővé teszi a wifi szolgáltatását. És hogy ez milyen jó dolog, merthogy mostantól mi is becsatlakozunk abba a rendszerbe, amivel a világ 20 országában 200 millió hotspotra tudunk rácsatlakozni.

Lelkesedjünk!

Szuper minden!

De:

Először is: nem a Telekom ad ingyenes wifit az egész országban, hanem MI, az ÜGYFELEI!

Mégpedig a megkérdezésünk nélkül.

Merthogy azt ők úgy képzelték el, hogy bekapcsolják a routereden és onnantól Te, a saját áramodból sugárzod a netet az utcában. És aki arra jár, az felkapcsolódhat.

Nem akarok vulgáris lenni, így röviden csak annyit, hogy egy nagy lóf***t!!!

Mi is a bajom?

Először is, hogy egy megkeseredett, negatív hozzáállású, kiállhatatlan ember vagyok. És legfőképpen irigy!

A viccet félretéve: az a bajom, hogy eszem ágában sincs ingyenes wifit sugározni a házunk előtt!

Több okból sincs!

Az első, hogy NEM KÉRDEZTEK MEG RÓLA ÉS HA NEM OLVASOM AZ INTERNETEN, AKKOR NEM IS TUDOK RÓLA...

Milyen vircsaft ez, kérem?!?!?!

Csak úgy bekapcsolgatjuk a netet az ügyfél megkérdezése nélkül, idegeneknek is?

Nem tudom, mit szólnátok hozzá, ha vennétek egy autót, hazamennétek vele, beparkolnátok a garázsba és reggel arra lennétek figyelmesek, hogy valaki beállt mellétek a saját autójával.

Merthogy az autókereskedő elfelejtett szólni, hogy az autó megvásárlásával ehhez hozzájárultatok. Biztosan ott van a kisbetűs részben...

A második, hogy nem vagyok sem kocsma, sem kultúrház, sem könyvtár, sem internetkávézó. Ha arra vágynék, hogy idegen emberek ücsörögjenek az ablakom alatt, akkor beköltöznék a belvárosba. PONT azért költöztem vidékre, hogy nyugtom legyen. És ebbe a nyugalomba PONT nem fér bele, hogy a sok csíra az iskolából hazafelé PONT a mi házunk előtt jöjjön rá, hogy van ingyen net és PONT ott tobzódjanak nekem. Meg esténként PONT ott jutyubozzanak, én meg azt hallgassam...
Harmadszor pedig nagyon örülök neki, hogy a Telekomnál olyan tehetséges mérnökök dolgoznak, akik garantálják, hogy nem fogom észrevenni a sávszélesség csökkenésen, de ez meg egyszerűen hazugság. Mert először is, ha a sávszélesség elbírna többet, akkor adnának többet. Akkor nem kellene 2016-ban 120 Mbit/s sebességgel púposkodnom. De nem adnak, mert nem bír többet a kábel. Vagy mégis? Akkor meg hogy lesz ez? A maximumra rátesznek még egy kicsit? Na, ne nézzenek már hülyének!!! Pont a Telekom az, akinél ha bekacsolod a tévét, felére esik a sávszélesség. Szóval, ne haragudjanak, de NEM HISZEM EL, hogy nem lesz észrevehető.

Összefoglalva tehát:

1. Az én wifi routeremen SENKI NEM FOG netezni.

2. Az én áramomból SENKI NEM FOG netezni.
3. Ha ezt másképp nem tudom elérni, hát keresek másik szolgáltatót. De ha már megteszem, viszem a mobiltelefonjaimat, mobilinternetjeimet is. Egy szabad szemmel jól látható összeg ám ez havonta. Ha nekik nem kell, majd kell másnak...

Sajnálnám, mert a Telekommal amúgy semmi bajom nincs.
És nagyon remélem, hogy mindez egy ostoba kommunikációs hiba és nem úgy lesz, ahogyan én gondolom...
Addig is: itt egy térkép, amin megnézheted, hogy felétek mi a helyzet: telekom.hu/telekomwifi
Egyben szeretném kérni, hogy ha valakinek a tudta nélkül bekapcsolták a wifijén ezt a szolgáltatást (például látod és be tudod azonosítani magadat a térképen és nem tudtál róla), szóljon!
Köszi!

Plusszáfa, második felvonás

Mivel az előzőhöz sem fűztem kommentet, ehhez sem fogok. Talán csak annyit, hogy örülök, hogy nem veszett még ki a jófejség a világból. Íme a válaszlevél és alatta az én válaszom:

*****************************************

Tisztelt Molnár-Soós Sándor István!

Köszönettel megkaptam a levelét, és szívből örülök neki, hogy megosztotta velem a benne leírtakat. 

Sajnos ritkán kapok írásos visszajelzéseket, főleg akkor nem, amikor az ügyfél elégedett és minden rendben van.

Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy akkor kapjak visszajelzést, amikor valami nem a szándékainkank megfelelően megy. Ahhoz viszont, hogy javíthassunk a folyamatokon szükségesek ezek a kritikák.

Valamiért az üzletágunk sajátossága maradt még régről a nettó + áfa kifejezés használata, úgy tűnik időszerű váltanunk és a bruttó alkalmazása felé terelni a kommunikációnkat.

Csatoltam azt az átvételi lapot, amelyen átvettük a készüléket Öntől, és az alsó magyarázó szövegben, a végén tartalmazza, hogy az ÁFA nincs beleszámolva a kiajánlott összegbe.

A levele kapcsán két területen azonnali hatályú intézkedéseket tettünk, nevezetesen a fenti nettó+áfa gyakorlatot bruttóvá változtattuk, illetve a telefonok kezelését módosítottuk, hogy egyre kevesebb olyan eset fordulhasson elő, amikor nem tudunk válaszolni az érdeklődőknek. 

Az idő majd eldönti, hogy jó irányba megyünk-e.

Mindamellett szeretnék egy kis ajándékkal kedveskedni Önnek, hiszen a levele rávilágított ezen változtatások időszerűségére. Ezt pár napon belül futárral fogom kiküldeni, kérem erősítse meg, hogy a javítási lapon szereplő címre küldhetem, mert ott napközben át tudják venni a csomagot.

Üdvözlettel,

név ****************

Ügyvezető

********* Szerviz Kft

És itt az én válaszom:

**************************************

Tisztelt *****név****** Úr!

Mindenek előtt hadd köszönjem meg, hogy időt szánt a panaszomra!

Bevallom, nem sok mindenre számítottam az ügyben, sajnos rossz tapasztalataim vannak.

Nem Önöknél, más cégeknél.

Ennek ellenére én azért meg szoktam írni a véleményemet, amely mindig segítő szándékú. Sokan hülyének is néznek emiatt, de ez engem nem nagyon érdekel. Hiszek benne, hogy ha csak százból egy ilyen észrevétel megmozdít valakiben valamit, akkor a maradék 99 is megérte a fáradozást.

Ennek ellenére a leveleim nem mindig sikerülnek érzelemmentesre.

Így aztán itt szeretnék elnézést kérni, ha esetleg az objektivitás sérült és olyasmit találtam írni Önöknek, ami túl megy a jóérzés határán. Külön restellem, hogy mások hibáit vetítettem ki Önökre, ezek szerint teljesen alaptalanul.

Nem volt szándékos.

Utólag visszaolvasva a levelemet, még akár fenyegetésnek is vehetnék, miszerint majd jól megírom a dolgot és jól betartok Önöknek...

Soha nem tennék ilyet!

Ha írnék is az esetről, akkor is csak név nélkül, a jelenségre hívnám fel a figyelmet.

Remélem, nem értette félre a levél ezen részét, mert azt nagyon bánnám!

Ahogyan természetesen nem várok el semmiféle anyagi kompenzációt sem, hiszen a netbookot megjavították, tökéletesen működik, az elvégzett munkával nagyon elégedett vagyok. Pont ezért bántam a további félreértéseket, mert örültem neki, hogy megtaláltam Önöket, ráadásul a munkahelyem közelében vannak és még jól is dolgoznak.

Tehát Önök nekem semmivel nem tartoznak, mert gyakorlatilag az áfa kérdésében nem volt igazam.

Mentségemre szolgáljon, hogy az Ön által megküldött javítási megbízást tőlem visszakérték, így én csak a munkajelentésre támaszkodhattam. Azt fotóztam be Önnek. Őszintén megmondom, hogy nem is néztem meg a fejlécet (össze van tűzve a számlával és így alig látszik) és azt hittem, hogy ez maga a javítási megbízás.

És ezen ugyebár nincsen utalás az áfára.

Nem volt igazam, mert valóban ott van a javítási megbízáson a figyelmeztetés, ráadásul éppen az aláírásom felett.

Akár észre is vehettem volna. Nem vettem észre, ez az én hibám is.

Egyébként nekem is tanulságos a történet és külön örülök annak, hogy ezt is megtanultam.

Ezentúl mindenhol rá fogok kérdezni arra, hogy egy adott ár áfás-e.

Azaz, én magam is fejlődtem az ügy kapcsán és ez jó.

A mi történetünkre visszatérve, nagyon örülök annak, hogy így állnak a dolgokhoz, ehhez gratulálok!

Örülök, hogy a feltárt hibákat javítják és ezáltal más ügyfeleiknek nem lesznek már hasonló kellemetlenségeik. Már csak ezért megérte leírnom a dolgokat.

Nagyon jó hozzáállás az Önöké, de ritkaság az ilyen.

Külön köszönöm, hogy megértette a nyűgömet és türelemmel, a helyén tudta kezelni az érzéseimet.

Úgy is mondhatnám, hogy most egy kicsit visszaállt a hitem, amely hit a tisztességes vállalkozásokban bizony egy kicsit megcsappant manapság.Talán érti, hogy miért.

Azt mindenesetre előre vetítem, hogy ha Önök ki tudnak tűnni a sok simlis, megbízhatatlan, ügyeskedő cég közül, akkor hosszútávon sikeresek lesznek. Még akkor is megéri így csinálni, ha rövidtávon nem tűnik jövedelmezőnek.

A simlis cégek néhány év alatt eltűnnek a süllyesztőben, aki pedig a becsületre és az ügyfelek megtartására játszik, az megmarad.

Azt kívánom, hogy ehhez legyen erejük és tehetségük. Tudom, nem könnyű!

Én mindenképpen fogok ezentúl is járni Önökhöz, nagyon örülök neki, hogy sikerült ezt a hülye félreértést megbeszélnünk. És jó szívvel fogom ajánlani a barátaimnak, ismerőseimnek, üzletfeleimnek Önöket.

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István

Plusszáfa

Komment nélkül rovatom következik (avagy: elfogtunk egy levelet):

********************************************

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Imént jártam a szervizben és engedje meg, hogy néhány dologra felhívjam a figyelmét!

Március 8-án adtam be Önökhöz egy Sony Vaio netbookot azzal a hibával, hogy nem kapcsolt be.

A kollégájuk a készüléket átvette, megnézte, kipróbálta a töltőmet, kipróbálta egy másik töltővel és viszonylag hamar megállapította, hogy tápkör hiba okozza a jelenséget.

Megegyeztük abban, hogy a javítás költsége  18.000,- HUF lesz. Ha a szétszereléskor bebizonyosodik, hogy tényleg ez a hiba oka, akkor minden további értesítés nélkül nekikezdenek a javításnak és értesítenek, ha kész lesz.

Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, a kollégájuk, Zsolt (legalábbis az átvevő nevénél ez szerepel) azt felelte, hogy "pár nap".

A mai napon felhívtak telefonon, elmentem a netbookért és el is tudtam hozni.

Használom, működik és a történet pozitív kicsengésű is lehetne.

De...

1. Március 8-án adtam be a netbookot, ma pedig március 21-e van. A pár nap nekem nem azt jelenti, hogy 13 nap múlva kapom vissza a készüléket. Még akkor sem, ha közben március 15-e miatt hosszú hétvége volt, mert ezzel együtt is 7 munkanap telt el. Ha ezt tudom, máshová viszem a netbookot.

2. A múlt héten többször próbáltam hívni a szervizt a megadott telefonszámokon és senki nem vette fel a telefont. Már azon gondolkodtam, hogy elmegyek személyesen és ezt ma meg is tettem volna. Szerencsére ma hívtak, de mindenképpen érdekes és nem javítja a bizalmat egy céggel szemben, ha napokig nem elérhető.

3. Amikor leadtam a készüléket, kaptam egy átvételi lapot, amire rá is írták, hogy 18.000,00 ft lesz a javítás. Ennyit és nem többet írtak rá és a kollégájuk ennyit és nem többet közölt velem. Ezzel szemben ma megyek érte és kifizettetnek velem 22.800,00 forintot (kerekítve). Amikor rákérdezek, kollégájuk (egy másik) kaján vigyorral az arcán megjegyzi (kvázi a képembe röhög), hogy "Ja, az nettó volt ez meg bruttó...". Hozzátette még azt is, hogy "Mondani szoktuk és a javítási lapon is ez van rajta:"

Nos, itt jegyzem meg, hogy nem mondták és a javítási lapon sincs rajta. Ennek bizonyítására befényképeztem a javítási lap vonatkozó részét. Sehol nem szerepel ezen, hogy +áfa, vagy hogy netto. Mivel Önöknek is van belőle egy példányuk, nyugodtan nézzék meg, nem állítok valótlant!

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Tudom, az hibázik csak, aki dolgozik és a javításba adás napján kollégájuk eléggé náthás volt, így érthető, ha elfelejtette mondani az áfát. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem szép dolog, hogy ha valaki náthás és nem marad otthon. Főleg akkor, ha ügyfelekkel találkozik, akiket megfertőzhet, de megértem ezt is, hiszen a táppénz összege kevesebb, mint a fizetésé).

Azt is tudom, hogy a verseny fokozódik és kénytelenek a konkurenciának aláígérni, és mindenkit át lehet verni egyszer (lásd: kevesebbet mondunk, mint a konkurencia, majd a végén hozzácsapjuk az áfát), de itt jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy a munkát (remélem) jól elvégezték, ezzel a viselkedéssel vágják agyon a megítélésüket.

Azt is megértem, ha kollégáik unják a munkájukat és a sokadik ügyfélnél már elmarad az udvariasság. Még az is lehet, hogy én értettem félre a mosolyt, ami lehet kényszeredett, zavarodottságból fakadó. Mindenesetre ha a kolléga azt mondja nekem ma például, hogy "Tisztelt Uram! Sajnálom, ha a kollégám elfelejtette mondani és nincs rajtra a munkalapon!", akkor ezt a levelet meg sem írtam volna.

Én egy békeszerető, (többnyire) nyugodt és (többnyire) udvarias ember vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy balek is egyben. Az, hogy nem balhézok az ilyen esetekben csak azt jelenti, hogy a sorsra bízom az Önök megbüntetését. Ugyanis megkapják azt a sorstól, amit érdemelnek. Hogyan és miért? 

Itt vagyok például én, jelen minőségemben mint magánember és lehetnék akár egy elégedett ügyfél is, aki jó véleménnyel távozik és viszi a jóhírüket.

Ehelyett most éppen és konkrétan úgy érzem, hogy csúnyán becsaptak, egészen pontosan 4.874,00,- magyar forinttal.

Ugyanis ha a boltba bemegyek és kérek 30 deka párizsit, ott sem nettoban mondják az árát, hanem bruttoban. Úgy is mondhatnám, hogy a magánembereket nagyon nem érdekli, mennyi nettoban egy szolgáltatás ára. Minket az érdekel, hogy a végén mennyit kell kifizetni. Ha pedig mondanak egy összeget, majd a végén az valahogy egy ötezressel több lesz, attól átverve fogjuk érezni magunkat. Így érzek most én is. Becsapva érzem magamat.

És mint ilyen ügyfél, nem fogok soha többet Önökhöz fordulni, de még az ismerőseimnek sem ajánlom majd Önöket. Lehet, ez fel sem fog tűnni Önöknek és ez a legnagyobb baj. Főként ezért írok most. Hogy tudják: annak ellenére, hogy szó nélkül kifizettem az emelt összeget, még nem értek egyet a sunyi módszerrel.

És vagyok egyben tech újságíró, aki egy cikket mindenképpen fogok kerekíteni arról, hogy mennyire is oda kell figyelni a javításba adásnál ezekre a kicsi, de annál idegesítőbb sumákolásokra.

Önöknek végülis csak egy indokból írok, mégpedig azért, hogy tudják meg a véleményemet. Szóból ért az ember. 

Ha ez egyedi eset, akkor így jártam, ezt is el tudom fogadni. De ha ez általános, akkor javaslom, hogy változtassanak!

Ez a hozzáállás nem vezet jóra és meg lesz a következménye.

És végül mint békeszerető és minden ellenérv mellett is jóhiszemű ember, azt Önökre bízom, hogy ezt a helyzetet hogyan reagálják le és például minimum elnézést kérnek-e tőlem, és/vagy kitalálnak-e valamit arra, hogy ne érezzem magamat átverve.

Maradok tisztelettel:

név

American Express brought to you by OTP

Ide másolom az OTP-nek írt levelemet, hogy okuljatok. Gondolom, ezzel sem vagyok egyedül:

********************************

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Néhány hónapja, fél éven át tartó vívás árán sikerült lemondanom Önöknél egy American Express kártyát, amit nem rendeltem meg, nem kértem.

Mégis kiállították nekem és elkezdték rám terhelni a kártyahasználati díjakat egy olyan kártya után, amit nem kértem, nem vettem át, nem használtam.

Csak személyes utánjárással, nagy kellemetlenségek árán, több hónap alatt sikerült lemondanom és a jogtalan terheléseket töröltetnem.

ERRE MOST MEGINT KIKÜLDTEK NEKEM EGY UGYANILYEN KÁRTYÁT!!!!!

Várhatom talán, hogy egyszercsak megint elkezdik levonogatni a pénzeket?

Szeretném megkérdezni, hogy mi a céljuk ezzel?

SOHA NEM FOGOM IGÉNYBEVENNI EZT A KÁRTYÁT!!!!

Azt viszont az ilyen küldözgetéssel elérik, hogy a bizalmam, ami már most sem túl nagy, végleg elenyésszen!

Kérem, ne csinálják ezt!

Értem én, hogy manapság mindent számítógépek csinálnak, de ha van valahol egy beállítási lehetőség, akkor KÉREM SZÉPEN, hogy állítsák be, hogy nekem SOHA TÖBBET ne küldjenek ilyen kártyát!

A kártya elkészítése pénzbe kerül. Költsék ezt a pénzt jótékonyságra inkább, vagy vonják le a számlám után fizetendő kezelési költégekből!

Segítségükben bízva, tisztelettel:

név

cím

számlaszám

Megbízhatóság és állandóság: MÁV?

Beidézem a MÁV-nak írt levelemet, komment nélkül. Íme:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Ma reggel, 2016. március 16-án munkába jövet a szokásos 2127. számú zónázó vonattal utaztunk.
Engedje meg, hogy segítő szándékkal rávilágítsak néhány dologra a mai reggellel kapcsolatban, ami talán magyarázatot ad arra is, hogy miért érezzük néha a vonatozást élhető életforma helyett nyűgnek és kiszúrásnak.

Nos, a reggel úgy kezdődött, hogy a szobi vasútállomásra érve azt láttam, hogy a II. vágányon nem a megszokott szerelvény áll benn. 

A történet megértéséhez tudnia kell, hogy Szobon van egy kisebb számozási anomália a vágányoknál. 

A számozás szerinti IV. vágány valójában az ötödik, de a vasútállomás épületétől, azaz az utasok szemével nézve a harmadik. 

Ha nem érti, az nem véletlen.

A vasútállomáson van ugyanis egy harmadiknak számozott vágány, amely valójában a negyedik, ráadásul ez az utasok számára már láthatatlan helyen van, de ezt mégis beleszámolják a vágányok jelölésénél. Ezért van az, hogy a számozás a peronoknál - az utasokat megzavarva - II. után IV-re vált.

A további szépséghiba az a dologban, hogy a harmadikként számozott vágány mellett valójában három másik vágány van, ezért ha elkezdi számolni a vágányokat arra jut, hogy ez a vágány valójában a negyedik. Sajnos ebből a három vágányból egyet, a legszélsőt nem számolják bele a vágányok jelölésénél.

Ha még mindig nem érti, az sem véletlen.

(Az érthetőség kedvéért egy műholdképre berajzoltam, miről van szó. Pirossal jelöltem a valós állapotot és arab számokkal a vágányok valós sorrendjét, míg zölddel és római számokkal a MÁV által használt számozást. A képet csatolom.)

De miért írtam ezeket le?

Azért, mert így érthető, hogy ha reggel egy vonat nem a megszokott vágányon áll, az az utast megzavarhatja.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vágányok számozása a peronoknál lévő oszlopokon egy helyen el van helyezve, így az utasnak nincs más dolga, mint ezt a jelölést megkeresni és a megfelelő vágányon lévő vonatra felszállni.

Ha tudja az utas, hogy melyik a megfelelő vonat.

Ezt a forgalmi iroda ajtajánál elhelyezett, ősrégi tábla jelzi, amelyen 2016-ban még akasztgatós módszerrel a kollégáik kiakasztják, hogy az adott vágányról hová megy a vonat és a mellette lévő óra mutatóit a megfelelő időpontra tekerik. Egy végállomáson, amely egyben határátkelő, nemzetközi vonatok megállóhelye és járási központ, valamint nagy forgalmú átszállást is biztosít a buszokkal érkezőknek vagy buszokkal továbbutazóknak... szóval egy ilyen állomáson ez a módszer talán vicces, de semmiképpen nem korszerű.

De elfogadom, hogy a korszerűsítés nem érkezett még el ide és bízom benne, hogy majd egyszer...

Addig is azt javaslom, hogy a hangosbemondón érdemes lenne néhányszor bemondani, hogy az adott vonat melyik vágányról indul. A mai reggelen én 06.27-kor érkeztem ki az állomásra, 06.55-ig, azaz a vonat indulásáig egyszer sem mondták be.

Mindez és az én figyelmetlenségem (amit nem tagadok) azt eredményezte, hogy én felültem az első vágányon lévő vonatra, mert azt hittem, hogy az a második vágány. El kellett volna olvassam a peronon a kiírást és nem a vágányokat kellett volna számolgassam.

Mentségemre szolgáljon, hogy a második vágányon álló vonat egy Fecske volt, nem ilyen szokott reggel közlekedni, mert zónázónak ez a szerelvény alkalmatlan. De erről később.

Közben az első vágányon az a vonat (szerelvény-összeállítás) állt, amelyikkel mi szoktunk közlekedni.

Hozzáteszem még, hogy kollégáik kinn álltak az állomás épülete előtt négyen és az ő orruk előtt két méterrel battyogtam el a rossz vágányra és ültem fel egy olyan vonatra, amelyik fél órával később indul csak (2137-es számmal). Persze gondolhatták azt, hogy én mondjuk Gödre megyek és ezért szállok a személyre. Mondjuk az azért lehetett volna furcsa nekik, hogy miért ülök fel egy vonatra, amelyik egy óra múlva indul csak, de gondolom másra figyeltek.

Főként úgy, hogy minden reggel ugyanezzel a vonattal utazom, és elég jellegzetes jelenség vagyok a kerékpárommal.

Mindenesetre senki nem szólt, a hangosbemondó sem mondta be a vonatot és az én szerencsém annyi volt, hogy kibámulva az ablakon azt láttam, hogy azok az utasok, akik velem szoktak utazni, a másik vonatra szállnak fel.

A feleségem, aki gyalog jön ki az állomásra ekkor hívott fel, hogy merre vagyok, mert nem talál a vonaton. És ez volt a szerencsém, mert így gyorsan, a vonat indulása előtt 2 perccel még volt időm átugrani a megfelelő vonatra.

Természetesen eddigre a busszal érkezők ellepték a vonatot és hiába jöttem ki előbb - mint minden reggel - már csak dupla ülések voltak szabadon.

Az én hibám volt, megérdemeltem a büntetést!

Megtanultam a leckét, soha többet nem fogok rossz vonatra szállni, mert ami ezután következett, az méltó büntetés volt számomra.

És itt el is érkeztünk oda, miért utáljuk a Fecskét és miért alkalmatlan zónázó vonatnak.

A Fecske egyébként egy szépen és igényesen felújított vonat, aki csinálta az jó szándékkal csinálta, de sajnos ehhez a szándékhoz kevés figyelem és kevés szakismeret társult. Első ránézésre egy szép vonat, még dróton ülő fecskéket is festettek rá. Sajnos a kinézet nem minden.

A Fecskét ugyanis úgy alakították át, hogy fogtak egy régi kocsit, az üléseket megfordították úgy, hogy a kocsi egyik oldaán mindegyik menetirányba, a másik oldalán mindegyik háttal került elhelyezésre. Érthetőbben: a hagyományos ablakonként 4-4 ülés egymással szemben felosztást változtatták meg úgy, hogy az ember azóta a másik ülés hátulját nézi.
Ezzel még nem is lenne baj. De - és ezért írtam, hogy kevés szaktudás párosult az átalakításhoz - sajnos betettek még egy ( vagy talán kettő) sort, nyertek ezzel 4 (vagy 8) ülőhelyet, az összes többit viszont elrontották. Mert nemhogy egy magas ember, de egy átlagos magasságú férfi (amilyen például én vagyok a magam 182 centijével) is csak úgy tud ülni, hogy a térde eléri a következő ülés háttámláját. Amellett, hogy az egész utaztás alatt az ember orra előtt egy koszos ülés hátulja van, gyakorlatilag vigyázzban kell ülni. A lábunkat nem tudjuk kinyújtani, és mivel beszúrtak egy sort, az ember könnyen kerül olyan helyre, ahol nincs ablak.
Én magam nem vagyok nagy darab, de a vállam sem fér el a másik utas mellett, így a kartámaszt felhajtva, fél fenékkel ülök ezeken az üléseken, akadályozva ezzel a közlekedést.
A Fecske ilyen, az ember egy óra utazás után úgy érkezik meg, mint akit agyonvertek.
Persze mindig van rosszabb, mert nekem - a vágállomáson felszállva - még volt ülőhelyem.
Nem ilyen szerencsések a nagymarosiak, kismarosiak, verőceiek és a váciak.
A váci utasok - és itt egy következő probléma - az első kocsiba szállnak fel. Ugyanis azért utaznak zónázóval, hogy hamar beérjenek Budapestre és ott gyorsan átszálljanak a tömegközlekedésre. Ezért szállnak az első kocsiba.
Nameg azért, mert a vonat MINDIG késik. Ha csak 5 percet is, de MINDIG.

Mi lassan három éve zónázunk vele és eddig SOHA nem ért be időre.
Az egészben az a szép, hogy a Fecskén az első kocsi a vezérlőkocsi. Azaz, a mozdony hátul van, és mint a nótábol tudjuk, "elöl ül a masiniszta". A vezérlő kocsiban a vezető fülkéje mögött kerékpárkocsi és az azzal együtt kialakított vécé van. Ez azért is problémás, mert például én, aki kerékpárral utazom, kénytelen lennék a vécészagban utazni. Ugyanis vécészag van. Úgy is mondhatnám, hogy büdös. Ezt a bűzt nem nyomja el a tisztítószer szaga sem. Beivódik a ruhába. Ezért ha tehetem, nem utazom itt. Ehelyett összecsukom a kerékpáromat, minden mozdítható alkatrészt leveszek és a kerekeket és a vázat összelakatolom. Így nem kell a kerékpáromnál legyek, nem tudnak róla lelponi semmit. Persze így is kellemetlen, hogy Budapesthez közelítve vagy kénytelen vagyok a nagy számban álló tömegen átmászni, vagy kivárni, míg mindenki leszáll, hogy a biciklimhez jussak. Ez minden reggel konfliktusforrás lehetne, de szerencsére az emberek rendesek és előreengednek. Ezzel együtt elég elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember kerékpárral utazzon az ilyen vonatokon (is), de én elszánt és eltántoríthatatlan vagyok. 

A kocsi kialakítása miatt ráadásul kiesik nagyjából 50 ülőhely. Így aztán a váciak, akik megszokták a normál kocsikat és most is ebbe a kocsiba nyomulnak fel, állnak gyakorlatilag a Nyugatiig. Mert ülőhely ilyenkor már nincs.
Mi pedig, a "szerencsések" azt vagyunk kénytelenek elviselni, hogy az arcunkba nyomják a táskát, a kabátot, vagy a hasukat-feneküket. Semmi levegő nincs.
A Fecskén utazni ezért is kifejezetten kellemetlen és fenntartom azt a véleménymet, hogy ez a kocsitípus ezért alkalmatlan Zónázó vonatnak. Csúcsidőszakban mindenképpen!
A mai reggelen - és ez volt az utolsó gyomros ma - ráadásul a vonatunkat nem a szokásos 1-8 vágányokra hozták be, hanem a 10. vágányra a Nyugatiban, azaz a csarnokba. Ez azt jelenti, hogy a megszokottaktól eltérően az ember kénytelen volt a Körút felé elhagyni az épületet, majd - én biciklivel elég hamar, de mégis - kerülővel folytatni az utat.
Ez a pár perc reggel, munkába menet annyit jelent, hogy pont ezzel a pár perccel fogunk elkésni a munkából.
Azt már hozzá sem teszem, hogy a menetrend szerint 07.54-es érkezésű vonat 08.01-re állt be. Az én munkaidőm 08.00-kor kezdődik, így ma (is) elkéstem. Én szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen elnézik nekem ezeket a pár perces késéseket (tovább maradok benn délután), de aki nem ilyen szerencsés, az kénytelen korábbi vonattal járni. Az pedig esetemben a 06.27-es (2117-es) járat, amely egyébként 64 kilométert 70 perc alatt tesz meg, a munkába járásom idejét pedig 50%-kal növeli. És az a vonat ráadásul többnyire Fecske...

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Megint hosszúra sikerült az észrevételem, amelynek nagy részét volt időm a vonaton megírni.
A segítő szándék vezérelt. Nem is várok rá érdemi választ.
Annyit kérek, hogy a döntéshozók számára tegyék elérhetővé a gondolataimat.

És mivel konstruktív személyiség vagyok, nem vetek fel úgy problémákat, hogy azokra ne javasolnék megoldásokat. Következzenek ezek!

0. (Talán nem is kellene leírnom). PONTOSSÁG az alap! Mindenáron! A vonat érjen be akkorra, amikorra írva vagyon. Érthető, hogy néha vannak késések és ezeket el is viseljük, de PONT az említett járat az, amelyik MINDEN NAP késik. És ez elfogadhatatlan. Ha kell, induljon a vonat 5 pereccel korábban (az említett járat esetében ezt javaslom, nem a későbbi érkeztetést), legyen a menetidő 5 perccel több, de a kiírt érkezést tartsák be! Ez mindennél fontosabb. Fontosabb a kényelemnél, fontosabb a légkondícionálásnál, fontosabb a tisztaságnál, fontosabb az udvariasságnál. Amíg ezt nem érik el, minden más mellékes és akármilyen erőfeszítéseket is tesznek, azoknak sok értelme nincs. Az utasok nem fogják sokra értékelni.

Ismétlem tehát: pontosság mindenek felett!

1. Javaslom, hogy a Fecske típusú kocsikat ne közlekedtessék zónázóként, de ha ez nem lehetséges, akkor reggel, a csúcsidőszakban semmiképpen. Talán szervezéssel ez megoldható.

2. Állandóságot javasolnék! Az emberek akkor szeretnek meg valamit, ha azt megszokhatják. Ilyenek vagyunk. Például ha bízhatunk benne, hogy mindig ugyanúgy fog közlekedni a járatunk, ahogy szokott. Ezért azt javasom, hogy az egész gondolkodásmódot ehhez alakítsák. A vonat mindig ugyanonnan induljon és mindig ugyanoda érkezzen! A vonat kiállítása, a szerelvény összeállítása NE változzon! SOHA és SEMMILYEN indokkal! Kezeljék ezt úgy, mintha kőve lenne vésve! 

3. A 2. ponthoz kapcsolódóan: a kerékpárkocsi mindig legyen UGYANOTT! Tudom, ez nem könnyű, mert a vonatok kialakítása ezt néha megnehezíti, de szervezéssel elérhető. Budapest esetében azt javaslom, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonat Budapest felőli végén legyen. Ezzel csökkenthető például, hogy a kerékpárosok a peronon biciklizzenek (magam soha nem teszem, de megértem, ha ott van a bicikli és nem akar 300 métert gyalogolni a vonat túlsó végéig), hiszen ha a kerékpárkocsi van leghátul, csak addig kell eltolni a biciklit. Egyben elkerülhető az, hogy a kerékpárosoknak a köztes állomásokon keresgélnijük kelljen a kerékpárkocsit, ami szintén nagyon veszélyes dolog a rohangálás és kapkodás miatt.
Ezzel a megoldással akár az is elérhető, hogy a peronokon fel lehessen festeni a kerékpárkocsi várható helyét és ez már egészen hasonlít a nyugati színvonalhoz. Mindez szinte semmibe nem kerül, csak szemléletváltás kell hozzá.

4. Utastájékoztatás! Nem minden utas képes átlátni a bonyolult, néhol logikátlan rendszert. Ha valamit megjelölnek, azt nem elég egyszer megjelölni, a jelöléseket ismételni kell. Még a Nyugati pályaudvaron sincs elég jelzés, a peronok elején tökéletesek a jelek, de a végén már nincsenek megismételve. A vidéki mállomásokon és megállóhelyeken kifejezetten siralmas a helyzet.

Munkájukhoz kitartást kívánok és maradok hűséges, START Klub Bónuszos utasuk!

Tiszetlettel: