Aranyalma

Barátommal beszélgettünk – mely beszélgetés néha már vitába hajlott – arról, hogy mi is a helyzet az iPhone-nal és a Steve Jobs tünetegyüttessel.

Azon gondolkodtam, mi a bajom a dologgal.

Nos, elsősorban az, hogy a személyi kultuszt semmilyen formában nem tudom elviselni, legyen szó politikai pártról, vagy „A NAGY SZTÍV” esetében egy ügyvezető igazgatóról. Persze vannak kivételek, hiszen nem egy olyan ember – mondhatnám: koponya – volt és van a világban, akik érdemei elvitathatatlanok és akik megérdemlik, hogy nemzedékek emlékezzenek rájuk.

Könyörgöm, Steve Jobs nem a telefont találta fel, az ha jól emlékszem Alexander Graham Bell volt. Szóval „A NAGY SZTÍV” szerintem nem fér be abba a képzeletbeli csarnokba, ahol Bell, Jedlik, Newton és a többiek megérdemelten foglalnak helyet.

Ez persze az én véleményem, majd a világ eldönti, hogy Steve Jobs neve fennmarad-e, vagy eltűnik, ahogy eltűnt a rágógumi, a nejlonharisnya és még sorolhatnám hány, az életet legalább akkora mértékben befolyásoló újítás megalkotója, mint az iPhone-é.

A bajom nekem azzal van, hogy az a „GÉPEZET”, amely az Apple jelenséget mozgatja, olyan eszközöket használ, amelyek tökéletesen alkalmasak még az értelmes, tanult, logikusan gondolkodni képes, intelligens emberek megtévesztésére is.

Ez pedig a „CSÚSZTATÁS”. A hazugság legkifinomultabb formája.

Íme egy példa tanult, általam nagyra becsült, értelmes és intelligens (na, befejezem a seggnyalást), talán elég ha azt írom: barátom tollából.

Az iPhone-ról beszélgettünk írásban, próbáltam azt a nézetemet kifejteni, miszerint ez a készülék egy reklámokkal felfuttatott, közepes minőségű, idegen gyártók által összerakott valami, amelynek egyetlen kézzelfogható és a többi ma kapható telefon közül kiemelkedő tulajdonsága az indokolatlanul magas ára. Tipikusan egy üres BRAND, amely mögött a műszaki tartalom 5%, a reklám, vagy jobban érthető szóval a marketing és annak minden formája 95%. Azaz, amikor 100 forintot költök Apple termékre, akkor azért 5 forintnyi értéket és 95 forintnyi bullshitet vásárolok.

Szóval ezt próbáltam már többször elmagyarázni cimborámnak, akitől többszöri próbálkozásom után az alábbi valamit kaptam:

„Megéri-e az okostelefon az árát?
Szenzációhajhász verzió: Megéri-e az iPhone az árát?

Barátom egyik kommentje motoszkált a fejemben tegnap óta. Nem is az a lényeg, amit írt, hanem az, hogy akkor most túl vannak-e ezek a kütyük árazva vagy sem? Felejtsük el a közgazdaságtant és a kereskedelmet! De tegyük fel a kérdést: dühös lehetek-e amiatt egy gyártóra, mert egy amúgy haszontalan eszköz ára magasabb, mint amennyit szerintem adni szabadna érte? De hiszen a csungavanga cégek milyen olcsón hoznak ki hasonló technológián alapuló kütyüket sokkal olcsóbban! Akkor most mi van?

Kérdéseim még:

1.) Ha nem éri meg, akkor nem mindegy, mennyi az ára? Kell vagy nem kell? Aki megveszi, annak szerinted nem ér meg ennyit? Érték vagy ár?
2.) Mi a különbség az olcsó csungavanga kütyü és a drága csúcsmodellek között?

A válasz egy szó: ÉRTÉK!”

Mint írtam, a hazugságért én nagyon haragszom, annak pedig a legaljasabb formáját kifejezetten gyűlölöm is. Mondhatnám úgy is, hogy a csúsztatásra allergiás vagyok. Kiütéseket kapok tőle. Ha valakit ismerek és tudom, hogy nem készakarva követi el ezeket a csúsztatásokat, akkor szomorú vagyok. Ez van most.

Milyen csúsztatások vannak az elébb beidézett hozzászólásban? Lássuk sorban!

Az első csúztatás az, hogy én SOHA nem mondtam azt, hogy egy okostelefon esetleg ne érné meg az árát. Van olyan okostelefon, amely bár 150.000,- igazságos Mátyás királyunk arcképével díszített magyar ezresbe kerül, de megéri az árát. Úgyhogy az első csúsztatást talán tisztáztuk.

A második csúsztatás: az iPhone okostelefon. Nem az.

Persze nincs egyértelmű megfogalmazás arra, hogy mi is az az okostelefon, így még a legjártasabbak is csak az érzéseikre hagyatkozhatnak. Mert az az okostelefon, amelyiknek nagy képernyője van? Nem. Az az okostelefon, amelyiken operációs rendszer fut? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel zenét-filmet lehet lejátszani, készíteni? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel játszani lehet? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel internetezni vagy e-mailezni lehet? Nem.

Miért nem? Mert bármelyikünk tud mondani ellenpéldát, azaz olyan böszmefónt, amelyik mindezeket tudja egyenként, variációkban, vagy összességében. Mégsem nevezhető okostelefonnak.

Akkor mi az az okostelefon? Mint írtam, nincs rá definíció, de egy biztos: az a telefon nem az, amelyikre a gyártótól FÜGGETLEN fejlesztő – az angolban third party, magyarban többnyire független fejlesztőként emlegetett - nem telepíthet szoftvert. Azaz az okostelefon legfőbb jellemzője, hogy NYÍLT, arra bárki írhat szoftvert és azt bárki belátása szerint telepítheti, akár saját felelősségére. Tud ilyet az iPhone? Ahol CSAK az Apple által ellenőrzött szoftver települhet és a gyártó bármikor utánad is nyúlhat, még akkor is, ha magával a szoftverrel műszakilag semmi gond nincs? Okostelefon az, amelyikre nem tudsz úgy szoftvert telepíteni, hogy felmásolod, elindítod és használod? Akár a saját fejlesztésedet?

És egy másik ismérv, ami utólag jutott eszembe: az okostelefonnal meg tudsz mindent oldani, amit számítógéppel. Ha ez nem igaz és olyan alapvető feladatoknál, mint mondjuk a teljes értékű webböngészés, vagy tetszőleges médiafájlok lejátszása kompromisszumokra, helyesebben feladásra kényszerülsz és azokat még független gyártótól telepített szoftverrel sem tudod megoldani, nos az NEM okostelefon, csak okosított.

Tehát a második csúztatást tisztáztuk, azzal a kikötéssel, hogy a vélemény erősen szubjektív, tehát SZERINTEM nem okostelefon az iPhone.

A következő csúsztatás az ár és érték kérdése és talán ez a legfontosabb. Egyértelmű, hogy minden gyártó profitra törekszik. A profitot szeretné maximalizálni, miközben a befektetést szeretné minimalizálni. Hogyan lehetséges ez? Kezdjük a hardvernél, azaz a kézzel fogható, fizikai valójában létező vasnál és műanyagnál és kitudjamégminél. Nos ott az egy trükk, ha a készüléket nem én gyártom, csak úgymond brandelem, tehát egy – használjuk az idézetben szereplő – csungavanga céggel legyártatom és ráteszem a saját logómat. Hiba ez? Dehogy is, főként nem akkor, ha az a cég mondjuk nem is csungavanga, hanem egy igenis jó minőségű termékeket gyártó, egyébként saját nevén is elismert cég. Az iPhone esetében a Samsung, de nyugodtan hozhatunk más példákat is, hiszen – ha már telefonokról beszélünk – maga a nagy magasságos Sony Ericsson is gyártatja a készülékeit és nem gyártja, pedig a Sony és az Ericsson maga is rendelkeznek képességekkel.

Mégegyszer hangsúlyozom, nincs ezzel baj és ettől még lehet egy készülék szuper. Azzal van baj, ha azt elhitetik a kedves vásárlóval, hogy az a készülék KÜLÖNB. Ha marketing-trükkökkel, média-hackeléssel, fizetett bloggerekkel és még ki tudja mivel nem, de bebeszélik a jónépnek, hogy bár Samsung a belseje valaminek, de az ugyanolyan belsővel rendelkező Samsung feliratú készülékeknél igenis jobb. Mégpedig annyival jobb, hogy érte el lehet kérni kétszer annyit jó magyar forintban. Itt azért az értelmesen gondolkodó magyar állampolgárnál megugrik a logika ékszíja.

Persze egy készülék esetében nagyon fontos tényező maga a szoftver is, nagyban meghatározza a felhasználói élményt, ha egy vason a rá fabrikált operációs rendszer problémamentesen fut. Ezzel nincs is vita, az iPhone esetében főként nem, hiszen még az Apple termékeket zsigerbőr hárítók sem vitatkoznak a készülék megbízhatóságával. Az megint egy csúsztatás, hogy milyen áron érik el mindezt. Nem nagy kunszt úgy rendszerben tartani egy készüléket, hogy az egész cégnek 1, azaz egy terméke van, a terméken belül pedig nagyjából csak színt lehet választani. Mondhatják persze az iPhone tulajdonosok, hogy az iPhone már több változatban él, úgyhogy az 1, azaz egy terméket jó indulattal módosítsuk 4-re. Valóban szépen fut az iOS ezen a négy típuson, de nem azért, mert oly zseniális, hanem azért mert így könnyű. Ennyi. És már most, itt hadd szögezzem le azt, hogy ezt elítélni nem akarom, ha az Apple és az iPhone-t megvásárló végfelhasználó úgy dönt, hogy ez a fajta üzletmodell neki megfelel, azaz neki jó a tucat, az ugyanolyan, a zárt, nenyúljhozzámertrácsapokekezedre üzleti modell, ám legyen! Az ő döntésük. Ami viszont megint durva csúsztatás az az, hogy az iOS azért jó, mert zseniálisan megírták.

És durva csúsztatás az is, hogy emiatt kétszer annyi pénzt lehet elkérni érte. Levezetem ezt is.

Elébb ugyebár leírtam, hogy a hardvert nem ők gyártják és gyakorlatilag a Samsung jelenlegi csúcskészülékének az elődjével egyezik meg, néhány kisebb eltéréstől eltekintve. De tegyük fel, hogy azok az eltérések olyan horderejűek, amiért el lehet kérni egy kis extra manit, még ebbe is beleegyezem azzal, hogy probiotikum-szintű népbutításnak tartom a retinadisplayt meg az üveg elő és hátlapot. Előző nyomorultul gyenge színeket produkál, az utóbbitól meg csak arra jó, hogy rém nehéz legyen tőle a készülék maga. De mindegy, tegyük fel, hogy a vásárlónak ez tetszik és ezért hajlandó kétszer annyit fizetni, mint amennyibe egy „hagyományos” kijelző és egy „hagyományos” készüléktest belekerül.

Akkor jön maga az operációs rendszer és a szoftver. Ami mondjuk magabiztosan teszi a dolgát, nem fagy és milliónyi szoftver található rá, ezek nagy része ingyen. Nos, ugyanez igaz az én készülékemre is, amelyet most megnézek és becsülettel beírom, mikor volt kikapcsolva utoljára: 310 órája, 45 perce és 32 másodperce. Tehát azt gondolom – és ki is mondhatom -, hogy talán nevezhető üzembiztosnak egy olyan rendszer, amelyet csak akkor kell újraindítani, ha az ember ki akarja cserélni benne az akkumulátort egy nagyobbra (mellesleg ezen ki lehet), egyébként meg bármilyen össze-vissza telepítgetést és tuningolást kibír. A rá telepíthető szoftverekkel kapcsolatban pedig annyit, hogy nagyságrendileg azonos az Android és az iOS-re elérhető szoftverek száma, minősége, csak az Androis „kicsit” nagyobb ütemben szaporodik.

Összefoglalva: az, hogy kinek melyik felület tetszik, egyéni ízlés dolga, de míg Androidra van iPhone kezelői felület – meg még vagy 200 másik -, addig iPhone-ra nincs még Androidhoz hasonló sem. Az operációs rendszer futása, megbízhatósága, konfigurálhatósága és a telepíthető kiegészítők száma megint csak nem indokolja, hogy miért is lehetne elkérni kétszer annyit egy iPhone-ért, mint a nála gyorsabb, megbízhatóbb, szabadabb Andoidos készülékért.

És akkor térjünk rá az utolsó, legnagyobb csúsztatásra, amelyet barátom egy szóval foglal össze: „érték”.

Nos, ami egy jó minőségű készüléket megkülönböztet egy gagyitól, az egyértelműen a használt anyagok, az összeszerelés minősége. Ezzel nem vitatkozunk, kézbe véve egy olcsóbb szutykot az ember azonnal látja, miről is beszélek. Többnyire, mert ebben a logikában is vannak bukfencek. Ott van ugyanis a HTC, amely cég pár év alatt nőtte ki magát csungavanga cégből gigavállalattá, vagy ott van a ZTE és a Huawei, hogy még két tajvani gyártót említsek. A ma boltokba kerülő modelljeiknél nem kell egyikőjüknek sem szégyenkeznie, kisebb-nagyobb különbséggel de mindegyikükre rámondható, hogy minőségi készülékeket gyártanak. És előre csak annyit jósolnék még itt meg, hogy lesznek nagy megdöbbenések az elkövetkező pár évben mindhárom céggel kapcsolatban.

De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy SZERINTEM ami egy csungavanga céget megkülönböztet és esetleg háttérbe szorít a nagy , befuttatott szállítókkal szemben az a terméktámogatás.

Ha pedig terméktámogatás, akkor azt is lehet szegmentálni és felosztani jellemző területekre. Legyen az szoftveres támogatás, vagy szervizháttér, jól mutatja meg, mennyire profi cégről is van szó. És már bocsánat, de lehet valami nagyon állat cucc, ha hiba esetén el kell postázzam mondjuk Svájcba, mert ott van a legközelebbi hivatalos szerviz, nos engem nem érdekel. Azért nem érdekel, mert nem csak telefon, de más, napi használatban lévő eszközt sem tudok nélkülözni napokra sem, nemhogy hetekre.

Így aztán amikor az ember egy márka mellett dönt, nagyon jól teszi, ha megnézi a hazánkban elérhető szervizek listáját.

Az az érték ugyanis, ha a készülékem nem romlik el, vagy ha elromlik, akkor hamar megjavítják. Külön szakma ez és vannak, akik költenek rá és vannak akik nem, vagy nem sokat.

És ezért nem vennék Kínából, vagy Hong-Kongból légipostával telefont magamnak még akkor sem, ha garantálják a hiba esetén a cserét is. Hiába kerül 24.000 forintba a két SIM-es, Android készülék 4 colos kijelzővel és DVB-T vevővel. Mert nem erre vágyom, hanem arra, hogy hiba esetén be tudjak menni valahová egy márkaszervizbe és ott azonnal orvosolják a problémámat vagy AZONOS tudású cserekészülékkel, vagy a helyszínen javítással, szoftverfrissítéssel, etc.

Nos aki erről meg kíván győződni, az menjen az említett cég HIVATALOS magyar weboldalára (http://support.apple.com/kb/HT1434 ), majd ott válassza ki kis hazánkat a „How to find your nearest Apple Authorized Service Provider (AASP) or Apple Authorized Distributor (AAD)” felirat alatt.

Akinek ehhez nincs kedve, annak segítek: Magyarországra kattintva (angol nyelvtudás előny, mert Hungary van és nem Magyarország és egyébként a weboldal időközben valahogy magyarról átváltott angolra) ez fogad minket: „Hmm, the page you’re looking for can’t be found.” Azaz „Hmm, az oldal, amelyet keresett, nem található.” Tehát Magyarországon az Apple hivatalos weboldala szerint NINCS hivatalos szerviz.

Nos, ez az az érték, amivel az Apple és az iPhone a magyar felhasználók számára többet nyújt, mint egy csungavanga cég és ezért kérnek el kétszer annyit egy iPhone-ért? Akinek van iPhone-ja az majd felvilágosít, hogy hogyan és miként, de leginkább hol és mennyi idő alatt javítják az elromlott iPhone-omat (illetve az enyémet nem, mert többek közt ezért nincs és nem is lesz)? Remélem nem úgy, mint a sokat emlegetett csungavanga cégeknél, aholis – ha van egyáltalán magyar felvevőpontjuk – visszaküldik az anyja Kín(j)ába a hibás készüléket Te meg csak bírd kivárni…

Akkor hol is az az érték, amiről beszélünk? Miért is kerül kétszer többe az iPhone? Jobb a a hardver? Jobb a szoftver? Jobb a támogatás és a szervizháttér?

Nem.

Segítek: azért, mert NEKED kell megfinanszírozni a még be nem csapott leendő ügyfelek butítását. TE fizeted, hogy minden filmben feltűnik egy megrágcsált alma, minden filmben iPodon hallgatják a zenét, minden menő iPad-ről blogol, de még a MAGYAR ALKOTMÁNYT IS iPad-on írta Szájjel (Sic!) József.

De még ez sem lenne baj, mert a reklám a mai túlpörgetett fogyasztói társadalom sarokköve, nélküle „nincs élet”.

Az viszont igenis baj, hogy ez a cég fanatizál Téged – ha fogékony vagy – és azon veszed észre magad, hogy a saját pénzeden a torkodon nyomott maszlagot megkajáltad és nyomod tovább a többi, arra fogékony balféknek. Azon veszed észre magad, hogy „Megviselt Steve halála” és a Facebookon osztod tovább az őt a mennyben ábrázoló grafikákat, amiket szintén az Apple gépezet fizet és gyártat le…

Honnan tudod, hogy Steve Jobs a mennyben van? És ha a pokolban?

Mi van akkor, ha Dante poklának nyolcadik körében van egy tizenegyedik bugyor is, ami külön neki van dedikálva és az ítélet napjáig ott kell üldögélnie és egész nap MP3-at kell konvertálgatnia a saját CD-iből iTunes-szal? Mi van, ha büntetésből MP4-be kell konvertálgatnia a DivX-es filmjeit, amik közül 90% nem indul el az üveghátlapos iPhone-ján, ami mindig kicsúszik a kezéből? Mi van, ha flash-es oldalakat kell böngésznie iPad-en amíg nem jön a feltámadás? Mi van, ha a nyolcadik bugyorban csücsül a többi tisztességtelen tanácsadóval?

Szóval csak óvatosan az ilyen menny és pokol dolgokkal...

Elkalandoztam.

Szóval SZERINTEM nincs baj azzal, ha egy cég nem gyárt, hanem gyártat. Nincs baj azzal sem, ha a saját és felhasználói kényelme érdekében kompromisszumokat köt és köttet és korlátozza a felhasználói szabadsággal. Nincs baj azzal sem, ha a kutatás fejlesztésre fordított összegek többszörösét költi marketingre, reklámokra, fanatizálásra. Még azzal sincs baj, ha közben a mögöttes tartalom nincs meg és ezzel csak akkor szembesülsz, amikor először kéne szervizt találnod. Azzal sincs baj, ha valaki egy logót akar megvásárolni, mert azt menőnek gondolja, vagy mondjuk társadalmi elvárás tőle, hogy abból a márkából legyen neki egy.

Akkor van baj, ha értelmes emberek fáradtságból, lustaságból, kényelemből, vagy ki tudja miért, de bekajálják a maszlagot.

Nagyon örülnék annak, ha a mindennapok hajtásában lenne még energiánk gondolkodni és ha átlátnánk a szitán.

A maszlagot meg hagyjuk meg a hozzá nem értőknek, akik igénylik, hogy valaki megmondja nekik, mit vegyenek!

Hello HD? Good bye HD!

Hát vége, hát ennyi. Pedig nagy reményeket fűztem a HelloHD-hez annak idején.

Mert azt gondoltam, hogy végre egy cég, amelyik rágyúr az emberek jogos igényére, miszerint a HD tévén a lehető legtöbb HD adást szeretnénk élvezni. És a szerződéskötés időpontjában tényleg ők voltak az a szolgáltató, akiknél kis hazánkban a legtöbb nagyfelbontású adást lehetett (volna) élvezni.

Persze az álmok és a valóság között vannak eltérések. Ezt a magamfajta early adopter megszokta már. Mi, akik viszonylag hamar, a nagy tömegeknél sokkal korábban kezdünk el használni egy-egy újdonságot, bizonyos türelemmel viseltetünk azok kezdeti botladozásai iránt. Így aztán én magam már nem csodálkoztam azon, hogy a HelloHD csillivilli weboldala ellenére a szerelést alvállalkozó, amolyan „apa és fia kft” végezte nálam. Udvariasak voltak, pontosak voltak.

Persze a beszerelés körül voltak anomáliák, hiszen – ahogyan azt korábbi bejegyzésemben talán írtam is – feleslegesen fúrtak három lyukat az ablakkeretemen, de mivel régi ablak, majd begittelem. Az sem nagyon zavart, hogy a műsor vételéhez szükséges koax kábelek az ablakunk mellett, a szabadban kígyóztak fel a tetőre. Ez persze nem szép látvány, de én magam nem látom, a szomszéd meg nem ezt nézegeti. Az már más téma, hogy „szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja”. Az sem nagyon zavart, hogy az antennát a tetőn egy derékmagasságú korlátoszlopra szerelték, amelyet egy 20 kilós betonkocka tartott függőlegesben és én mint mérnökember az állékonyságában nem nagyon voltam biztos. Csak tudja a szakember, hogy mit csinál. Beszerelték, bekötötték, átadták, örültünk. Pár napig.

Ahhoz is hozzá vagyok ám szokva, hogy én mindig kifogom az egyetlen selejtet, erről órákat tudnék mesélni kezdve a selejtes DVD-ktől egészen a dobozában összetört ventillátorig, amiről csak odahaza derül ki, hogy működésképtelen. Röviden csak annyit, hogy amikor műszaki cikket vásárolok, akkor fel vagyok készülve arra, hogy valószínűleg hamarosan jövök majd vissza a boltba cserélni, vagy megyek a szervizbe javíttatni. Lehetne ezen dühöngeni, de elfogadtam, mint a (bal) sorsomat, nem lázadok ellene. Egykedvűen összepakolom a cuccot, aztán megyek visszacserélni, mint rendesen.

A HelloHD esetében is pár nap öröm jutott nekem, hiszen a kép egyszer csak elkezdett akadozni. Először azt gyanítottam, hogy a jelenség időjárásfüggő, és mondjuk a szél, vagy a felhők zavarják be az akadálymentes vételt. Aztán amikor minden napszakban és mindenféle időjárási viszonyok között is képes volt csinálni, egykedvűen hívtam az ügyfélszolgálatot, hogy jöjjenek és javítsanak.

Jöttek, javítottak. Aztán még háromszor. Mert megbirizgálták, a jelenség nem mutatkozott, késznek nyilvánították, én meg aláírtam a munkajegyet. Aztán este megint ugrott, természetesen a film legizgalmasabb részénél, vagy a focimeccs alatt, pont a szabadrúgásnál. Na, ekkor már téptem a hajamat. Utánaolvasgatva arra kezdtem gyanakodni, hogy vagy a beltéri-, vagy a fejegység hibás, azt kéne cserélni. A kiérkező szakember ezzel nem értett egyet, ezért háromszor kijött és állítgatott az antennán. Akkor sikerült meggyőzni, amikor negyedszerre felvettem mobiltelefonnal a jelenséget és megmutattam neki. „Ja, ez fejhiba”. Kicserélte, és lám, azután egyszer sem ugrott a kép.

Boldog is lettem volna én a sok HD csatornámmal, ha egy hét múlva nem kapok egy levelet, miszerint szerződéseket módosít a HelloHD és ezért egy-két csatorna IDEIGLENESEN kiesik a szolgáltatásból. Melyikek? Ugye mondanom sem kell, hogy azok, amelyikek miatt én a szolgáltatást megrendeltem. Na mindegy, majd beáll az új szerződés és visszajönnek a kedvenc csatornák. Erre ígéretet is tettek, ez év április 15-ig kellett volna ennek megtörténnie és most szeptember vége van, de eddig semmi.

Azzal külön felhúzták az agyamat, hogy helyette olyan adókat tettek be, amiket kifejezetten rühellek és amelyikekből még a hagyományost sem szoktam nézni, nemhogy a HD-t. Nade a Discovery HD meg a NatGeo HD és a HBO HD helyett kellett valamit betenniük, mert mégis hülyén nézne ki, ha egy HelloHD nevű cégnél csakazok a HD csatornák vannak, amik minden más digitális szolgáltatónál is elérhetőek. Úgyhogy kaptunk FashionTV HD-t, hogyrohaggyonmegazösszesanorexiásseggriszáló. Persze türelmes vagyok és azzal nyugtattam magamat, hogy maximum a feleségem nézi majd. Írd és mondd, NULLA alkalommal nézte a szívem csücske. Mindenesetre azt kell mondjam, hogy a „cserébe” kapott adások között ZÉRUS volt azok száma, amikre én magam érdeklődést tartottam volna. Talán az iConcerts volt az a csatorna, amin egyszer, véletlenül elkaptam egy Mark Knopfler koncertet, ezen kívül én magam a „kompenzálásul” kapott csatornákat soha nem néztem.

Néztem volna például néha a HBO HD-t, de az meg nincs. A sima HBO minősége meg olyan, hogy ha dicsérni akarnám, akkor írnám azt, hogy siralmas. Úgyhogy azt sem néztük soha, mert az 24/24 akadt, élvezhetetlenül, idegesítően.

Persze többször hívogattam az ügyfélszolgálatot, hogy mi van az új szerződéssel és hogy náluk elmúlott-e már április 15-e, de hiába. Megállt az idő. Eleinte még hitegettek – mondhatnám: hazudoztak illetve félrevezettek – azzal, hogy a szerződéskötés már végső stádiumában van, de egy idő után ezen már hangosan felröhögtem, úgyhogy befejezték.

És most jött el az az időpont, amikor az én türelmem is elfogyott és akár tetszik, akár nem, kénytelen voltam belátni, hogy tévedte amikor eljöttem a hárombetűs kábeltársaságtól, amelyik U-val kezdődik és C-vel végződik. Úgyhogy visszaköttettem és a HelloHD leadását elkezdtem intézni.

És itt kezdődik a következő kötet a Lenin összesből, hiszen nem olyan egyszerű ám megszabadulni a HelloHD-től, mint azt a kedves olvasóm gondolná. Először is lemondásnál NEM jönnek ki és NEM szerelnek le semmit. Nekem kell visszavinnem mindent, amit egy levélben felsorolnak.

Nos, elképedve láttam, hogy nem kérik vissza a parabolaantennát és a fejegységet és nem kell nekik a HDMI kábel sem. Ezek ugyanis nincsenek felsorolva a leltárban.

Hónam alatt a set-top-box-szal, zsebemben a távirányítóval és táskámban a tápegységgel elbaktattam a tizennegyedik kerületbe, mert a cuccokat természetesen nem a Bajcsy-Zsilinszky úton kell leadni, ahová a HelloHD be van jelentve mint cég, hanem egy Akármi-szat Kft-nél az Erzsébet Királyné útján. Nem baj, melóhelyről elengedtek – természetesen csak munkaidőben van nyitva a cég – és szépen bebattyogtam leadni mindent. Hozzá kell tegyem, hogy a boltban udvarias volt az eladó és nem problémázott. A formanyomtatványon kipipált mindent amit leadtam. Job’s done, letudva. Megszabadultam a HelloHD minőségi szolgáltatásától.

Gondoltam én, kis naiv…

Tegnap ugyanis kaptam egy levelet és hozzáfűzve egy számlát, miszerint felszámoltak nekem HDMI kábel kötbérként 2500 HUF-ot.

Ugye írtam korábban, hogy a HDMI kábel nem szerepelt a listán, amin a leadni való tételeket sorolták fel. És itt jegyzem meg, hogy 2500 HUF-ért igen csak jobb minőségű és hosszabb HDMI kábelt kapok annál, mint amit a HelloHD-től kaptam. Előkerestem, érintetlenül, becsomagolva feküdt a fiókban ez az 50 centis HDMI kábelnek látszó tárgy, amelyet egyébként azért nem használtam – többek közt – mert nem ért fel a TV csatlakozójáig. Igen, ilyen is van.

Szóval felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol az – oda nem való – hölgy hűvösen közölte, hogy tegyek panaszt a központ irodán. Ami természetesen NEM a Bajcsy-Zsilinszky úton van, ahová a HelloHD mint cég be van jelentve, hanem Lágymányoson. A város túlsó végében.

Na, gondoltam legalább leüvöltöm valaki fejét, úgyis sok indulat szorult belém az üggyel kapcsolatban, amit sehol nem tudtam kiadni. Mérgemben felmentem a tetőre és lecsavaroztam a parabola antennát is, egyben kirángattam az ablakkeretbe fúrt lyukból a koax kábeleket (kettő kell az üzemeléshez), mégpedig mind a 100 métert. A beszerelésnél ugyanis valamilyen oknál fogva nem akarták eldarabolni a kábeleket, így azok azóta a szekrény mögött kígyóztak és simán leértek volna a földszintig is, pedig mi a tízediken lakunk. Az antenna leszerelése közben azt láttam, hogy a jól felkészült szerelő a villámhárítón átfektetve vezette le a kábelt. Így ha az elmúlt egy évben érte volna villámcsapás a házunkat (tízemeletesnél ez valószínű), akkor feltételezhetően azt a kábel bevezette volna a szobába és a villám energiája jó esetben tönkrevág mindent, ami fémes kapcsolatban van a set-top-boksz-szal (félmillás plazmatévé, kétmillás házimozi rendszer, hogy csak a legjelentősebbeket említsem), rossz esetben felgyújtja az egész lakást. Ennyit a szakértelemről. Mindenesetre az égiek vigyáznak ránk és elkerült minket az istennyila.

A leszerelt antennával – amit már csak autóval lehetett elvinni – elmentem Lágymányosra. Hogy miért vittem el a leszerelt antennát is? Hülye vagyok én? Nos, egyrészt az én házam tetején ne reklámozza semmi ezt a céget ingyen, főleg ne úgy, hogy a kábelek hozzám vezetnek be. Másrészt ha egyszer csak kitalálták, hogy a HDMI kábelért kikötbéreznek nekem 2500 HUF-ot, akkor mi a biztosíték arra, hogy nem találnak ki az antennáért egy másik, pofátlan összeget. Úgyhogy én jobbnak láttam, ettől az antennától megszabadulni.

Sikerült. Minden. És még nem is üvöltöttem.

Azért nem üvöltöttem, mert közben átgondoltam a dolgot. Azzal nekem nem lesz jobb, ha egy szerencsétlen ügyintézőt leugatok. Elég csapás neki az, hogy ennél a szar cégnél kell dolgoznia és elég csapász lesz neki az, hogy ilyen hozzáállással ez a cég rövid időn belül szépen tönkre is fog menni. Az utóbbit támasztja alá, hogy a mittudoménmilyen-szat káefténél, ahová a set-top-boksz-ot visszavittem, hegyekben álltak a visszavett HelloHD set-top-boxok, így gyanítom, hogy másnak sem tetszik a minőségi szolgáltatás így, ebben a formában.

Szóval sikerült kulturáltnak maradnom, amiben nagy szerepe volt annak az úrnak, aki az ügyet intézte. Segítőkész volt, udvarias volt és most először a HelloHD-vel létesített viszonyom alatt EL-NÉ-ZÉST kért. És nekem bizony ennyi elég.

Akkor is, ha valójában 24 ezrest fizettem a bekötésért, amiért cserébe egy hétig élvezhettem a szolgáltatást úgy, ahogy megígérték. Akkor is, ha négyszer kéretőztem el hamarabb a javítások miatt és kétszer, hogy megszabaduljak a HelloHD-től. Akkor is, ha valójában én sajnálom legjobban, hogy a HelloHD nem az, aminek hirdeti magát, vagy hogy  félreértettem valamit. Akkor is, ha nekem kellett a tetőre felmászni az antenna leszerelésekor és az én gázolajom fogyott a dugóban pöfögve, amikor másodszor is „be kellett fáradjak” az ügyfélszolgálatra.

Én bizony elnézem. Olyannyira elnézem, hogy ebben az életben SOHA TÖBBET a tekintetemet arra nem is fordítom, hazudhatnak ezentúl bármit a weboldalukon. És ha – mint köztudottan az új dolgokban jártas ismerőst – bárki megkérdez, én bizony el fogom mondani az igazságot a HelloHD-ről. Nem túlzok, tényszerű és pontos leszek. A tények bőven elegek ahhoz, hogy aki csak teheti ezt a link, nemtörődöm, hazug, minősíthetetlen céget messze elkerülje, mint a pestist…

SMS T-Mobile módra

Alapvetően vagyok elégedett a T-Mobile-lal, még Westel volt, amikor hozzájuk pártoltam. Persze ők is tudnak maradandó emléket alkotni.
Történt, hogy a kis feleségemnek vásároltunk egy Android telefont. Mivel az Android nem élhet adatkapcsolat nélkül, kötöttünk is neki izibe egy 500 megás netcsomagot, havi 1990 magyar forintért. Használja is boldogan azóta, egyre inkább ráérez, mit is jelent ez a fajta dolog. De nem ez a lényeg.
Ma kapott a T-Mobile-től egy SMS-t, emelyben közlik vele, hogy (idézem):
"Tisztelt Előfizetőnk! Tájékoztatjuk, hogy szerződése megkötésekor az Ön számára a mobilinternet szolgáltatás igénybevehetőségét a Net Start adat-díjcsomaggal, 13 Ft/10 kB forgalmi díj mellett biztosítottuk. Ha ezt a díjcsomagot már nem kívánja használni, küldje a -NETSTART üzenetet a 1430-ra vagy alkalmi internetezéshez aktiváljon kedvező napidíjas csomagot +GONAPINET üzenet visszaküldésével. További info: 1430. T-Mobile"
Ez mit is jelent számunkra?
Hát azt, hogy bár hiába kértük, mégsem az 500 megabájtos GoNET500 csomagot tették rá a telefonra, hanem a Net Startot. Amiben 10 KiB 13 forint, azaz egy darab 3 MiB-os kép megnyitása 1024x3x13/10 forint azaz 3993 HUF. Mivel kedvesem szeptember ötödike óta netezik ezerrel és küldözgeti a fényképeket, ki lehet számítani, hogy most hol tarthat... 30 ezres környékén, minimum. Hallani ilyen rémtörténeteket Androidos telefonosoktól. Én pont ezért kötöttem neki a csomagot, hogy nehogy Net Starttal elkezdjen véletlenül netezni, ugyebár...
A helyzetet súlyosbítja az is, hogy a Húgommal megcsinálták már ezt, ő megúszta annyival, hogy nem azonnal, hanem éjfélkor aktiválták a Relaxnet L csomagját, így CSAK az aznapi, párezer forintot kellett VOLNA kifizetnie és ezért kellett veszekednie hónapokon keresztül.
Szóval az aggodalmam nem volt alaptalan.
Felhívom hát az ügyfélszolgálatot, ahol S. Judit ügyintéző veszi fel a telefont.
Mondom néki kedvesen, hogy kaptunk egy SMS-t, miszerint Net Start szerint számolnak...
Belevág a szavamba, hogy ilyen SMS-t nem kaphattunk, majd felolvassa nekem az SMS-t.
Akarom mondani neki, a nyűgömet, erre megint belevág a szavamba, miszerint én félreértem, mert ők nem ezt írták.
Ekkor elszakadt nálam a cérna és megkértem, hogy ne oktasson ki, mert TUDOK olvasni.
(Gyors közvéleménykutatás: ha Te kötsz szeptember 5-én egy internetes előfizetést, majd megkapod a fent beidézett üzenetet, mire gondolsz? Én vagyok a hülye?)
Naszóval kioktat Judit és le kell üvöltsem a fejét, hogy elmondhassam amit akarok.
Ezek után kiderül, hogy MINDENKINEK kiküldték az SMS-t és nem kell aggódjak.
Én elnézést kérek, amiért felemeltem a hangomat, ő nem kér elnézést, amiért gyakorlatilag leugatta a fejemet.
Nem hagytam annyiban, reklamáltam az ügyfélszolgálaton, állítólag egy hónapon belül értesítenek.
Véleményem? Az van.
1. Miért küldözget egy köcsög automata üzeneteket össze vissza?
2. Miért dolgozik ügyfélszolgálaton az, akinek nincs türelme az ügyfélhez?

Madarak a városban - No2

Volt már ilyen címmel bejegyzésem, abban az antennát megpengető szarkáról írtam. De amit tegnap láttam, az is megér egy bejegyzést.
Az egyik amerikai gyorsétterem teraszán költöttük el a vacsoránkat Siófokon, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy veréb száll az asztalra. Jött kunyerálni.
Az embernek eleve megesik a szíve az ilyen szerencsétlen állatokon, hát még akkor, amikor fél lábuk van. Mert ennek az volt. Lát-szó-lag.
Amikor ugyanis jobban megnéztem, akkor láttam, hogy az egyik lábát behúzza. Kvázi színészkedik, mint az útszéli koldusok. Kutyától láttam már ilyet, Norbi barátomék Jagd terrierje simán lesántul, ha valamiért rászól az ember. Nade az egy KUTYA, ez meg egy csuri.
Valaki magyarázza el nekem, hogyan lehetséges ez? Honnan tudja egy ekkora madár a gyűszűnyi kis agyával, hogy ha sántának látszik, akkor több eséllyel kap morzsát? Mennyi idő alatt és miként jött erre rá?
Hihetetlen, nem?
Mindenesetre jó példa arra, hogyan alkalmazkodik a természet a városhoz...

Peugeot autórádió egy millió forintért - NOOORMÁLISAK EZEK?

Írtam már a szívásaimról a Peugeot 407-esemmel. A múlt héten éppen a központi kijelző kezdett el szemétkedni. Az autó indításakor feljön a Peugeot jel és ennél nem megy tovább a rendszer. A rádió szól, de 2-3 percenként elhallgat 1 percre, majd újraindul. A CD-tár szól, hangosítani és halkítani is lehet. A beépített telefon szól, igaz bizonytalan mert néha fogadja a hívásokat és néha meg nem.

Mivel a képernyő nem jelenít meg információkat, gyakorlatilag azok a funkciók amikhez a képernyő szükséges most nem használhatók az autóban. Hogy miek ezek? Szinte minden.

Ezek után az előzmények után bementem egy Peugeot szervizbe, hogy hátha csak valami biztosíték a gond és hamar megjavítják.

A hamar az megvolt, nagyjából 10 perc után az elektromos "szagember" rámondta szépen, hogy ez bizony javíthatatlan, csere szükséges.

És most jön a lényeg:

Megnézi a számítógépben, majd jön vissza vigyorogva, hogy hozzak egy széket. Mondom magamban, akkor biztosan vagy százezer forint lesz. Merthogy egy szuperextra autós magnó kábé annyiba kerül. Na jó, ez gyári, legyen kétszáz. Istibizi, még ki is fizettem volna...

Nos, a kijelzőt ki kell cserélni mindenképpen - mondják ők -, hogy megtudjuk, csak ez rossz, vagy a fejegység is. A kijelző 299.078,13 forint, azaz kettőszázkilencvenkilenezer-hetvennyolc forint 13 fillér.

Anyátok p****át, már bocsánat!

Aztán ha ez megvan és szerencsém van, akkor készen vagyunk. De mivel ez lutri, könnyen előfordulhat, hogy a központi egység is rossz, ami 615.593,75 forint, azaz hatszáztizenötezer-ötszázkilencvenhárom forint 75 fillér.

A jó k**a anyátokat azt!

Hát akkor nézzük csak!

Ha ma, 2011. május 11-én szeretnék vásárolni egy 508-as Peugeot-t és abba szeretnék egy fullextrás multimédiát akkor a következő lehetőségem van:

RT6 színes navigációs rendszer + Bluetooth kihangosító audio streaming funkcióval (Acces esetén két zónás automata klímával)

Az én autómban tönkrement rendszer RT3-as, azaz 3-mal korábbi változat, gondolom enyivel olcsóbb is lenne. A példaként felhozott, hárommal újabb RT6 rendszer 340.000,- HUF cakumpakk.

AKKOR MI VAN?

Mi kerül egy retves hatéves elavult szutyokban 919.078,- HUF-ba?

Elment az eszetek, pőzsókámék?

Na, lehiggadok...

És itt jön egy kiegészítés, amit már pár nappal később fűzök az íráshoz hozzá. Tehát:

Lehet, hogy sértő, amit elébb írtam, de az indulatomat talán meg lehet érteni. A "Pözsókámék" megszólítás természetesen nem a szerviznek szól, még csak nem is a Peugeot Hungaria-nak. A jelenségnek. Annak, hogy az ember beleszaladhat egy ilyen szituációba, ha nem mérlegeli, mi jár együtt egy ilyen fullextrás autó vásárlásával.

A történet kicsit árnyaltabb, de akik olvasták korábbi írásaimat a témában, ezt jól tudják. Ha az ember használt autót vesz, beleszaladhat ebbe-abba, erről írtam korábban, amit a Vezess.hu meg is jelentetett anno: http://www.vezess.hu/oteszt/igaz_tortenet_egy_visszatekert_peugeot/19410/ Az elkeseredésem oka igazábólk nem is ez a rádió próbléma, hanem a sok előzmény.

És nagyon fontos megjegyeznem, hogy NEM MINDEN PÖZSÓ ILYEN!!! Én húztam bele, de mondjuk ez engem nagyon nem vígasztal.

Sokat gondolkodtam a dolgon, volt és lesz is pár álmatlan éjszakám emiatt..

Mi a bűnöm? Hogy szerettem volna magamnak egy kicsit jobb autót? Ezért cseréltem le anno a 206-osomat erre a kocsira. Nagyravágyásból. Bűn ez? Bűn, ha az ember jobbat akar, mint amije van éppen? Nem hinném! Csak ez viszi előre a világot, csak ebből van az embernek motivációja.

Az elkeseredésem oka, hogy nem egy amolyan könnyen jött, könnyen ment szitu ez. Az autóért bizony megdolgozok, fő és mellékállásokban is. A pár héttel ezelőtt elkövetett kuplung és lendkerék csere (~240.000,- HUF) például február, március és április hónapban MINDEN hétfő és szerda délután-estémbe került. Ennyit kerestem ugyanis a tanítással, amit elkövetek öttől fél tízig. Ahogy megkaptam a keresményemet, ki is fizettem a szerelőnek (aki mellesleg az unokatesóm és nem fogadott el munkadíjat, emiatt még lelkiismeretfurdalásom is van...). Szóval ennyibe kerül egy hatéves használt autó...

Hogy a gyári fejegységért és kijelzőért nem fogok kilencszáz ezrest kifizetni, az biztos. A ma kapható legcsúcsabb navigációs (iGo alapú, nem fos Navteq), iPod-kezelős, divx-es DVD-t kezelős, USB-s vinyót kezelős, érintőképernyős (nem ilyen tekrőgombbal beszenvedős) kerül 399.990,- HUF-ba. Akkor miröl is beszélünk?

Ígérem, megírom, mi lett a történet vége és fényképeket is mellékelek majd.

Samsung WB650 - felejtős fényképezőgép...

Alapvetően türelmes vagyok ám a technikával, de vannak dolgok, amiket nem tudok megbocsátani.
Fényképezőgépnél ilyen, amikor lemaradok valamiről a gép miatt. Ezért aztán az első szempont fényképezőgép vásárlásánál, hogy mennyi idő allatt készíti el az első fotót a bekapcsolást követően.
De nem is ez a lényeg most, mert a Samsung WB650-es hamar, vagy 2 másodperc alatt kész a fotózásra. Látszólag...
Történt az, hogy az egyik kirándulásunk után töltögetem fel a fotókat a számítógépre és arra leszek figyelmes, mintha fotók hiányoznának. Gondoltam biztosan rosszul emlékszem, vagy annyira hülye vagyok, hogy nem nyomtam le teljesen a fényképezőgép gombját, csak félig.
Aztán később csak előfordul újra és ezért elkezdem a helyszínen mindig visszanézegetni a fotókat, megvannak-e. És rajtakapom a sunyi kis genyát, hogy bizony ha olyan kedve van, nem menti el a fotót a kártyára.
Így aztán a családi eseményekről vagy megvan a fotó, vagy nincs.
Na, ez igazi techshit!
Utánaolvasgattam, és azt látom a termék specifikációjában, hogy maximum 8 GiB-os kártyát lehet beletenni. Így aztán visszamentem a boltba és lecseréltettem a kártyát kisebbre.
Már mint boldog 8 GiB-os kártyatulajdonos mentem el Brnoba, ahol fotózgattam is rendesen. Aztán este  szállodában a döbbenet: egy fotó sincs meg.
Sőt, már nem segít sem a ki- bekapcsolás, sem a kártya ki- be. Fájl hiba az üzenet. Úgyhogy Brnóról nekem csak a fejemben vannak képek, nameg a telefonom némi olyasmi.
Így visszaérkezve szépen visszavittem a boltba, honnan továbbküldik garanciás javításra a Samsungnak.
Van egy fogadásom, hogy nem tudják javítani.
Így aztán egyrészt az elmúlt pár hétből számos fontos fénykép veszett el, másrészt gép nélkül lennék a javítás végéig.
Lennék, ugyanis első felindulásban vettem egy Sony DSC-H9XV-t, aztán jónapot kívánok. Ez ilyen fotókat csinál:

A WB650-nel pedig valaki majd nagyon boldog lesz a javítás után, hiszen a bolti ára még mindig 60 ezres körül van, én meg odaadom bárkinek 50-ért, 2012.március 15-ig érvényes garanciával. Vagy ha nem javítják, majd elcserélem valami más kütyüre. Mert nekem bizony nem kell.
Nálam ugyanis ez bizalom kérdése és egyszerűen elvesztettem a bizalmamat a WB650-es iránt.
Ez van.

Így is lehet: kellemes csalódás az Extreme Digitalnál

Azért ebbe a blogba írom, mert itt írtam meg az előzményeket. Azaz, hogy a vacsiúj Samsung WB650-es fényképezőgépem néha nem készíti el a fényképet. Illetve látszólag elkészíti, de a kártyán aztán nincsen ott.
Ugye nem kell ecsetelnem, mekkora szívás az, amikor az ember végigfotóz egy családi eseményt aztán a fotók fele nincs meg...
Naszóval utánaolvasgattam a dolognak és kiderült, hogy ebbe a gépbe a Samsung csak 8 GiB-ig garantálja a kártya olvashatóságát. Nekem meg egy 16 GiB-osat adtak bele. Valószínűleg ez a baj tehát. A megoldás: csere.
Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy a boltban majd kicserélik nekem seszó-sebeszéd a kártyát, de mindenképpen akartam adni egy esélyt.
10-kor nyitottak, én voltam az első a garanciánál. Elmondom a problémámat és a kérdés csupán annyi volt, hogy megvan-e a csomagolás. Megvolt. Akkor adnak egy kisebbet és visszaadják a különbözetet. Még csak le sem kell vásárolni...
Én olyan hálás voltam, hogy inkább levásároltam, úgyhogy most van tokom, még egy 4 GiB-os microSDHC-m és egy képernyővédő fóliám is a fényképezőgéphez.
És amiért leginkább hálás vagyok az, hogy nem kellett csalódnom a boltban.
Ez a bolt egyébként a Pólus Centerben van, jó szívvel ajánlom bárkinek.
Ja, és még udvariasak is voltak...
Most tehát a gépben a belevaló kártya és remélem, hogy ezzel nem fog hibázni. Majd megírom...

... avagy hogyan keserítsük meg a saját életünket felesleges kütyükkel.

Néha már-már el is felejtem, hogy miért is indítottam ezt a blogot. Mármint a techshit-et. Aztán a kütyük mindig emlékeztetnek rá, mennyi szívásal is jár, ha az ember feleslegesen körülveszi magát minden szirszarral. Így volt ez most szombaton is.
A történet pénteken kezdődött, amikor is az autóban se szó, se beszéd kinyiffant a komplett fedélzeti elektronika. A jelenség: valahová megérkeztem és ment minden, majd pár óra múlva indulnék és a központi kijelző egyszerűen nem indul el. A Peugeot jel csak világít, a rendszer néha meg-meg szólal, de nem indul el rendesen. Az ilyen nagy kijelzős autóknál meg ugyebár szinte minden a központi kijelzőről olvasható le, így most sem azt nem tudom, hány fok van az autóban, se telefonálni nem tudok, de még csak a rádiót és a CD-t sem tudom hallgatni. És már előre félek, hogy mibe fog ez nekem fájni. Nem lesz olcsó. És a legjobban az bánt, hogy nem volt még öt napja, hogy 250 000 forintot költöttem a kuplung és a lendkerék cseréjére. Gyakorlatilag amíg hazaértem, addig volt meg az örömöm, hogy végre jó az autó. Ennyi öröm jut nekem. A javításhoz szükséges pénzért február óta minden hétfőn és szerdán késő estig dolgoztam a harmadállásomban és hajszál pontosen ki is fizettem az összes keresményemet. Cserébe 2, azaz kettő óra öröm jutott nekem. Ennyit érdemlek azért, hogy amíg más odahaza döglik a tévé előtt én a főállásom mellet még lenyomok heti tíz órát...
Aztán szombaton reggel indultunk a Tisza-tóra, bringázni mentünk a feleségemmel. Gondoltam kell némi kikapcsolódás is... Az autó szerencsére mozgásképes, csakhát egész úton se zene, se GPS, se telefon. Navigálni így a telefonommal tudtam, az meg pont a cél előtt kezdi kiírogatni, hogy az akkumulátor vagy túl meleg, vagy túl hideg, de a töltést most akkor kikapcsolja. És ezt fél percenként megismlétli. Az ideg majdnem szétvetett, mert nem vagyok ismerős Tiszafüreden és a Hortobágyon, ezért is vittem két független navigációt is magammal, amiből konkrétan  egy sem működött. Még szerencse, hogy a szervezők szép nagy táblára kiírták, hogy merre van a rajt és a nevezés, így könnyedén odataláltunk. Persze a rohad kütyüktől simán eltévedhettem volna, hiába kerültek százezrekbe. A táblák alapján megtaláltuk az esemény helyszínét, neveztünk és indultunk a starthoz.
Gondoltam én, hogy a startól a célig majd rögzítem a túrát a SportyPal-lal, amely egy amolyan GPS-es rögzítő program sportolóknak. Erre tökéletesen alkalmas a Samsung Galaxy Tab-em, amely a nagy akkumulátor miatt 15 órát is képes folyamatosan menni a SportyPal-lal. Elvileg...
A valóság meg az, hogy a startnál, az indulás előtt indítanám a SportyPal-t, erre vagy 15 percig nem talál műholdat. Ekkor indítanám újra a Galaxy Tab-et, az meg további tíz percig csak áll a Samsung feliraton és nem hajlandó bebootolni az Android. A mezőny elindult, úgyhogy kénytelen voltam szépen elrakni. Na itt voltam azon a ponton, hogy földhöz vágom és megtaposom. Meg is tettem volna, ha nem a verejtékemmel megkeresett pénzen vásároltam volna 119 ezresért. Így szépen - némi csendes anyázás közepette - eltettem a bringatáskába és elkezdtünk tekerni.
A tekerés alatt csináltam fotókat, ezek némelyike meg is van. Ugyanis a Samsung WB650 fényképezőgépem nemes egyszerűséggel csak akkor rögzíti a fotókat, amikor kedve tartja. Sunyi módon csinálja, mert az ember fotózgat és csak odahaza, vagy a fotók első visszanézésekor szembesül azzal, hogy a fotók egy része egyszerűen NINCS MEG. Ez ellen persze lehet védekezni valamelyest, mert az ember visszanézheti a lejátszás gombbal és ha lehet, megismételheti a fotót. Na de mi van azokkal a pillanatokkal, amik egyszeriek és megismételhetetlenek? Azoknak bizony annyi...
Egyszóval tele van a tököm a technikával. Tele van azzal, hogy az ember költi a pénzét és szart kap érte. Hogy élmény helyett idegeskedés a jutalma.
Tudom, van aki azt gondolja most, hogy de jó nekem, hogy csak ilyen gondjaim vannak. Igaza van, lehetnék rákos is... Persze én nem nagyon leszek soha rákos, mert valószínűleg előbb visz el a szívinfarktus vagy a gutaütés a sok  rohadt kacat miatt, amivel az életemet megkeserítem magam-magamnak.
Úgyhogy befejeztem!
Szépen lassan eladogatom az öszes szart és olyasmivel fogok foglalkozni, ami nem idegesít. A kiránduláson pedig a természettel fogok foglalkozni, kerékpározás közben a tájat figyelem a szemeimmel és a szelet élvezem a bőrömön. Nem fotózok meg GPS-ezek, meg mittoménmi.
Rohaggyon meg minden kéggyével, ami elektromossággal működik!
UFF!

Devecser, fél évvel a katasztrófa után

A hétvégén megint a szüleimnél voltam Devecserben. Kihasználtam a szép időt és bejártam újra a Devecseri Kastélyparkot. Erős idegzet kell hozzá, főként annak a fényében, hogy én ismertem ezt a parkot korábban is.

A parkban az iszappal szennyezett felső réteget eltávolították és itt-ott megpróbálták lemosni a fák kérgét is. Az igyekezet és a tömérdek munka látszik, minden tisztelet érte. Az már más téma, hogy nagyjából még ugyanennyit kellene dolgozni ezen a parkon, hogy igazán mentesítettnek lehessen tekinteni.

A fák nagy többségének a törzsén ott a vörös szintvonal és ismerve ezt a szemét anyagot, nem is fog magától eltűnni még évek alatt sem. Bár nem vagyok erdész, de feltételezem, hogy ezek a fák a kérgüket fejlesztve szépen lassan megbírkóznak majd a vörös színnel, így talán az esők és a biológia megoldja azt, amit ember megoldani nem képes.

Jelenleg egyébként furcsa, és sehol máshol nem látható optikai csalódás áldozata lehet az itt sétálgató, hiszen a fák törzse azonos magasságig van bepirosítva, így olyan érzése van az embernek, mintha egy vörös ködben állna, nyakig, vagy a feje búbjáig. Ameddig a szem ellát.

Azt hiszem, hogy egy rövid videó elfér ide, ebben megpróbálom megmutatni a megmutathatatlant. Íme (érdemes teljes képernyőn nézni, HD 720p a felbontása):

 A természet szerencsére dolgozik, szépen lassan zöldülnek a fák és a talajt is elkezdi benőni a növényzet. Hogy mikor lesz újra olyan ez a park, mint volt, azt megjósolni sem tudom. Vannak szívszorító részletek, mint például az egykori futbalpálya árválkodó kapuja.

Persze közlekedni egyelőre csak azokon az utakon lehet, amelyeket a teherautók számára építettek ki a mentesítés során. A többi helyen a talajvíz az úr, mindent iszapos sár borít. Azért sikerült a GCDEVE geoládához eljutnom és csodák csodájára megvan. Kicsit iszapos ugyan a zacskója, de ott van a helyén.

Persze nem mondom, hogy ideális kirándulóhely ez és hogy családostul ide kellene özönleni, de mindenképpen egyedi élmény így ládázni. A gumicsizma persze javasolt, a cipőt kicsit megviseli a terep.

Ahogyan a gumikesztyű is javasolt, hiszen a láda csomagolása csupa vörösiszap, ez a mocskos anyag pedig levakarhatatlan. A ládát visszarejtettem a helyére és kicsit el is fedtem némi álcázással.

A Várkertre visszatérve, egy erdész barátom azt mondja, hogy a fák simán kibírják azt, hogy letermelték mellőlük a földet, de azt már nem nagyon bírnák ki, ha visszatemetnék. Úgyhogy remélem, nem jön valakinek az a kósza ötlete, hogy valahonnan hozat termőföldet, vagy ha igen, akkor csak nagyon vékony rétegben. Jelenleg a terület nagy részét óriási, iszapos vízzel teli pocsolyák borítják, amelyekben viszont egyes rovarok igen jól érzik magukat. Le is videóztam ezeket, íme (720p, HD videó):

Közben Devecser másik végén járva megcsodáltam az épülő "Újdevecsert" is.  A sümegi és a pusztamiskei utak között építenek nagy erőkkel azoknak, akiknek elvitte a házát az ár és valamilyen rejtélyes okból Devecserben szeretnének maradni. A házak nagy része tető alatt van már, a látvány lenyűgöző, hiszen az ember ritkán lát 100 ház körüli lakóparképítést. Le is videóztam, íme (ez is 720p-s, HD videó):

Több barátomat érintette a katasztrófa, Miki barátomék a karácsonyt már új házban töltötték. Ők ugyanis úgy döntöttek, hogy nem maradnak Devecserben, átköltöztek Ajkára, pontosabban Bakonygyepesre. Azért tehették ezt meg, mert volt félretett pénzük, így a ház vételárát ki tudták pótolni és hiába értékelték alul a devecseri házukat, a gyerekek egészsége érdekében inkább elfogadták a másfél millióval alacsonyabb értékbecslést, csak mihamarább el tudjanak menekülni a "Vörös városból". Ők tehát már ajkaiak, igaz bútor alig van a házban, mert az állam egyelőre nem fizetett még az ingóságok pótlására semmit nekik. Majd talán az is elindul szépen lassan.

A szüleim a javaslatok ellenére felásták a kertet és elültették a dolgokat idén is. Kérdés, hogy ki meri majd megenni azt, amit - igaz az ő házuk 200 méterre van az iszaptól - ott megtermeltek. A nap mindenesetre szépen sütött szombaton, így fotóztam anyukámék kertjében is.

Ébredezik a természet, az emberek hangulata is jobb talán. Sajnos a napsütésnek van egy olyan hatása is, hogy elkezdett kiszáradni az iszap, így már határozottan érezhető a por. Apukám folyamatosan náthás, de ahogy elhagyjuk Devecsert, 20 percen belül nyoma sincs a náthájának. Hogy ez pszichés-e? Nem vagyok orvos...

A szüleim egyébként atomtámadásra rendezkedtek be, a ház minden nyílászárója extra szigetelést kapott így a por nem jön be a lakásba. Szellőztetni továbbra is cak reggel és este lehet és napközben - ha csak lehet - kimennek horgászni a Széki tóra, ott nincs iszap. Ez a nyár így fog zajlani, így próbálják ellensúlyozni a környezeti ártalmakat.

Anyósomnál közben elkészült az új kapu. Róla annyit, hogy tavaly kapott a ház teljes dryvit szigetelést, lecserélték a palatetőt Bramac cserépre és a verandát is kicserélte. A kaput is az iszap előtt rendelte meg és fizette ki, gyönyörű is lett.

Kicsit szomorú a dolog, hiszen ezek a beruházások tipikusan olyanok, mintha az ablakon öntötte volna ki a pénzt. A ház ugyanis abban az utcában van, amely az utolsó utca lesz az iszapövezet előtt. A szembe lévő házak még megmaradnak, de a velük kertszomszédosakat már lebontják. Anyósom tehát kvázi 30 méterre lakik majd az iszapparktól - a területet befásítják -, ráadásul délre, így az uralkodó szélirány miatt pont az ő udvarába hordja majd a port a szél. A ház tehát értéktelen. Akármilyen szép is lett.

Szegény anyósom mindig azt mondogatta, hogy ha majd ő nem lesz, akkor jó lesz nekünk hétvégi háznak. Hát, döntse el mindenki, hogy akarja-e a hétvégéit a Marson tölteni. Mi most azt mondjuk, hogy ha a szüleink miatt már nem kell majd menni Devecserbe, be nem tesszük oda a lábunkat. Aztán lehet, hogy eltelik pár év, a dolgok normalizálódnak, de szerintem pont a nehézfémek az a műfaj, amely évtizedek múlva sem távozik el a talajból, a növényekből. Azokat fogja a devecseri lakosság szívni még fél évszázadon keresztül, minden következményükkel együtt.

Közben a felelősök kézrekerítéséről semmi hír, nagy a csend. A szegény MAL Zrt felhalmozott 2 milliárdnyi energiaszámlát, úgyhogy még az is lehet, hogy mégis tönkremegy és a 6000 dolgozója az utcára kerül. És természetesen továbbra is azt kommunikálják, hogy nem tehetnek semmiről.  Az emberekben van indulat, bennem is. Ha valaki nem értené, miért is, hát el kell menni Devecserbe és meg kell nézni, mit tettek ezzel a várossal és annak ÖSSZES lakójával! Ha a blogomat olvasva ön kedvet kapott volna egy devecseri sétához, hát rajta! Ilyet úgysem lát sehol máshol a civilizált világban!

2 hét rettegés, avagy köszönjük Máltai Szeretetszolgálat!

Előre szólok, hogy nagyra értékelem a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét és minden megbecsülésem az övék. Nem is akarom leszólni őket, ez a blogbejegyzés inkább azért születik most, mert ki akar szakadni belőlem a boldogság, amiért TÉVEDTEK!

Mint azt a techshit blogom olvasói korábban olvashatták, személyesen is érintett vagyok a családom révén a devecseri iszapkatasztrófában. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy sem a szüleim, sem a feleségem szülei, se sógornőmék nem kaptak közvetlenül a vörös pokolfajzatból. Így aztán az ember meg is nyugodhatna, hiszen az élet majd szépen lassan visszatér a kerékvágásba.

Az óvatosság nem árt azért, hiszen a levegőben a szálló por ebben a körzetben manapság kicsit mást jelent, mint máshol az országban. A Devecserben szálló porban ugyanis kissé mások az összetevők, mint az szokásos. Mérik is és sorra állapítják meg az extrém magas értékeket. Ez ellen több módon is lehet védekezni, így például a kitettség korlátozásával. A szüleim és anyósomék, valamint a sógornőmék is lehetőség szerint a házban tartózkodnak, a szellőztetést a reggeli, nedves időszakban csinálják. Így a lakásba a por nem jön be. Sógornőméknél és anyósoméknál újak az ablakok és az ajtók, így ott a tömítettség kiváló, a szüleimnél pedig végigszigeteltük a házat, így az is majdnem hermetikus.

A másik óvintézkedés a fokozott orvosi felügyelet. Ezzel kapcsolatos a történet.

Ugyanis a Máltai Szeretetszolgálat a területen felállított egy szűrőállomást, amellyel fokozni lehet a vizsgálatok sűrűségét. A baj csak az, hogy a buszban valószínűleg egy ócska, ősrégi, megbízhatatlan berendezés üzemel.

Történt, hogy Anyukám - 62 éves - elment a Máltaihoz és leszűrette magát. Biztos, ami biztos alapon. A baj csak az, hogy a vizsgálaton a szűrőberendezés kimutatott valami foltot a tüdején. Az orvos LEVÉLBEN (???) értesítette erről és arról, hogy a vizsgálatot meg kell ismételni. Az ajkai szűrőállomáson adtak is időpontot ÁPRILIS VÉGÉRE (???????)

Ugye nem kell ecseteljem, hogy milyen dolog lehet várni pár hónapot arra, hogy akkor most beteg vagyok-e, vagy nem. Az ember belehülyül a rettegésbe, meg persze a család is. Én nem mondtam ugyan Anyunak - nem akartam pont én ijesztgetni -, de nem nagyon aludtam az elmúlt pár napban. Persze azonnal jött az ötlet, hogy előre lehet-e hozni valahogy ezt a vizsgálatot.

Szó-szót követett és megmozgatva minden követ, sikerült találni egy közelebbi időpontot, mégpedig ma délután 13.00 órakor. Így a több hónapos rettegés lecsökkent egy kéthetes, de nem kevésbé ideges időszakra.

A lényeg, hogy ma délután végre kiderült, hogy a műszer a rossz, semmi baj nincs Anyu tüdejével.

Amiért ezt a bejegyzést írom: egyrészt miért is nincs a térségben egy MEGBÍZHATÓ szűrőállomás? Nincs rá pénz? Iszapmúzeumra van? Roma kulturális központra van?

A másik: miért is nincs a Máltai Szeretetszolgálatnak egy normális berendezése és miért is szűrnek egy ilyen, megbízhatatlan, öreg szutyokkal?

Ezek csak kérdések, aki tudja a választ, az okos ember...