Előre szólok, hogy nagyra értékelem a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét és minden megbecsülésem az övék. Nem is akarom leszólni őket, ez a blogbejegyzés inkább azért születik most, mert ki akar szakadni belőlem a boldogság, amiért TÉVEDTEK!
Mint azt a techshit blogom olvasói korábban olvashatták, személyesen is érintett vagyok a családom révén a devecseri iszapkatasztrófában. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy sem a szüleim, sem a feleségem szülei, se sógornőmék nem kaptak közvetlenül a vörös pokolfajzatból. Így aztán az ember meg is nyugodhatna, hiszen az élet majd szépen lassan visszatér a kerékvágásba.
Az óvatosság nem árt azért, hiszen a levegőben a szálló por ebben a körzetben manapság kicsit mást jelent, mint máshol az országban. A Devecserben szálló porban ugyanis kissé mások az összetevők, mint az szokásos. Mérik is és sorra állapítják meg az extrém magas értékeket. Ez ellen több módon is lehet védekezni, így például a kitettség korlátozásával. A szüleim és anyósomék, valamint a sógornőmék is lehetőség szerint a házban tartózkodnak, a szellőztetést a reggeli, nedves időszakban csinálják. Így a lakásba a por nem jön be. Sógornőméknél és anyósoméknál újak az ablakok és az ajtók, így ott a tömítettség kiváló, a szüleimnél pedig végigszigeteltük a házat, így az is majdnem hermetikus.
A másik óvintézkedés a fokozott orvosi felügyelet. Ezzel kapcsolatos a történet.
Ugyanis a Máltai Szeretetszolgálat a területen felállított egy szűrőállomást, amellyel fokozni lehet a vizsgálatok sűrűségét. A baj csak az, hogy a buszban valószínűleg egy ócska, ősrégi, megbízhatatlan berendezés üzemel.
Történt, hogy Anyukám - 62 éves - elment a Máltaihoz és leszűrette magát. Biztos, ami biztos alapon. A baj csak az, hogy a vizsgálaton a szűrőberendezés kimutatott valami foltot a tüdején. Az orvos LEVÉLBEN (???) értesítette erről és arról, hogy a vizsgálatot meg kell ismételni. Az ajkai szűrőállomáson adtak is időpontot ÁPRILIS VÉGÉRE (???????)
Ugye nem kell ecseteljem, hogy milyen dolog lehet várni pár hónapot arra, hogy akkor most beteg vagyok-e, vagy nem. Az ember belehülyül a rettegésbe, meg persze a család is. Én nem mondtam ugyan Anyunak - nem akartam pont én ijesztgetni -, de nem nagyon aludtam az elmúlt pár napban. Persze azonnal jött az ötlet, hogy előre lehet-e hozni valahogy ezt a vizsgálatot.
Szó-szót követett és megmozgatva minden követ, sikerült találni egy közelebbi időpontot, mégpedig ma délután 13.00 órakor. Így a több hónapos rettegés lecsökkent egy kéthetes, de nem kevésbé ideges időszakra.
A lényeg, hogy ma délután végre kiderült, hogy a műszer a rossz, semmi baj nincs Anyu tüdejével.
Amiért ezt a bejegyzést írom: egyrészt miért is nincs a térségben egy MEGBÍZHATÓ szűrőállomás? Nincs rá pénz? Iszapmúzeumra van? Roma kulturális központra van?
A másik: miért is nincs a Máltai Szeretetszolgálatnak egy normális berendezése és miért is szűrnek egy ilyen, megbízhatatlan, öreg szutyokkal?
Ezek csak kérdések, aki tudja a választ, az okos ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése