Note II - műtét alatt

Sokan kérdezitek, mi van a Note II-vel? Hogy áll az ügy. Nos, pont a blog alkalmas arra leginkább, hogy ne kelljen elmesélnem egyenként mindenkinek. Úgyhogy a legújabb fejlemények, de előtte kis előzmény.

Ugyebár a Note II-t az Expansystól vásároltam. De vásárolhattam volna bárhol Európában, szerintem mint uniós polgárnak jogom van ott élni, ahol akarok és ott vásárolni, ahol akarok. PONT arról szól a gazdasági közösség, hogy határok nélkül mozoghat az ember. Erre mi van?

A Magyarországon vásárolt, de Franciaországból behozott készüléknél könyörögni kell a Samsungnak, hogy ne kelljen már visszaküldeni a franciáknak egy javításra.

A könyörgést nem én ejtettem meg, Robi barátom megtette és szerencsére kapott a Samsungtól egy állásfoglalást az alábbi szöveggel:

Csak ennek az állásfoglalásnak köszönhető, hogy - természetesen csatolva a vásárlást igazoló számlát, amin rajta van a termék IMEI száma és a vásárlás dátuma - bevették garanciális javításra a készüléket. Amíg ez meg nem történt, azért benne volt a zabszem a seggemben, hogy mi is lesz. Persze a stresszt nagyban oldotta az, hogy Robiban bízom és tudtam, hogy mindenképpen elintézi nekem a javítást ha nem így, akkor úgy. És hozzáteszem azt is, hogy kétségbeesésemben szombaton délután csesztettem a kérdéseimmel és mégis segített.

Innen is üzenem, Robi, hogy köszi! Te vagy a király! (Mondjuk ezt tudtam is). Tehát miután megnyugodtunk, lássuk, mi is történt!

 

Azt ugyebár tudjátok, hogy szombaton délután egyszercsak nem reagált a készülék semmire. Sem bekapcsolni, sem tölteni nem lehetett. Semmi behatás nem érte, simán csak feküdt az asztalon. Csak az volt gyanús, hogy órák óta nem érkezett semmi üzenet és nem hívott senki. Szombaton persze kicsit nyugisabb az élet, de akkor is. Szóval, amikor realizáltam, hogy valami nem okés, azonnal jött a fűhöz-fához kapkodás.

Mint írtam, Robi segített és ő javasolta, hogy regisztráljam be a készüléket a my Samsung oldalon és akkor kérhetek szervizfutárt.

Megtettem, szombaton megnézve azt láttam, hogy legkorábban keddre lehet kérni.

Azaz, amit a Samsung hazudik, azaz miszerint "Ha prémium Samsung készüléke a garanciális időszak alatt meghibásodna, "Prémium Szervizfutár" szolgáltatásunk keretében ingyenesen elhozzuk Öntől, majd lehetőség szerint 1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek. " az nem igaz. Illetve ferdítés.

Mi is a ferdítés? Az, hogy az ember egy ilyet olvasva azt gondolja, hogy bejelentem, kijönnek, elviszik és egy nap múlva visszahozzák megjavítva. Na, ez nem igaz.
Majdnem kimaradt az írásból, így utólag pótolom a "lehetőség szerint" kifejezést. Olyan ez, mint az "akár". Akár 10%-os kedvezmény, akár 30%-os haszon. Ismerős? Olyan gumicsont kifejezés ez is. Hogy legyen mivel takarózni. Tehát mit jelent az, hogy lehetőség szerint? Segítek: ha balfasz vagy és csak újra kell indítani, vagy hardresetelni kell, vagy bármi, amihez valójában hozzá sem kell nyúlni. Akkor "megjavítják" egy nap alatt. De akkor én is. Valójában pedig ha tényleg javítni kell, akkor egy hét, ha alkatrész is kell hozzá, akkor hetek. Merthogy egy szerviz NEM TART ALKATRÉSZT az általa szervizelt PRÉMIUM kategóriás készülékekhez? Akkor mitől is PRÉMIUM a szolgáltatás?

Eleve milyen dolog az, hogy egy okostelefonnál - ami egyébként leszámítva az iPhone-t jelenleg a legdrágább telefon ami csak kapható a világban és beleszámítva az iPhone-t is messze a a legjobb is - szóval ennél a csúcskészüléknél három napot kell várni, hogy egyáltalán időpontot kapj a javításra.

Kéremszépen! Akinek ilyen telefonja van, az EZZEL OLDJA MEG AZ EGÉSZ ÉLETÉT. Azért vásárolunk mi ilyen telefont, mert MINDEN funkcióját használjuk. Azért nem elégszünk meg egy másik, ennél olcsóbb készülékkel, mert amaz NEM FELEL MEG arra a célra, amire használni akarjuk. Alkalmatlan. Tehát ha egy ilyen készülék elromlik, akkor ROMOKBA DŐL az egész életünk. A produktivitás lecsökken, PÉNZT VESZÍTÜNK. Minden egyes perccel egyre többet.

Hozzáteszem, hogy egészen biztosan ott van valahol az apró betűs részben, hogy a Samsung nem vállal felelősséget, ha... Nem is ez a bajom.

Tudomásul veszem, hogy ha elektromossággal működik valami, ott az elektronok elkóborolhatnak néha. Meghibásodhat. Rendben.

Amivel bajom van, hogy BEHAZUDJÁK nekem - nekünk -, hogy PRÉMIUM szolgáltatást kapunk a prémium áron megvásárolt készülékünkre.

Nézzük, milyen is a prémium szolgáltatás!

1. Ezt már írtam, de a rendszerezés kedvéért még egyszer: HÁROM nap múlva kapunk időpontot egyáltalán. Nagyon gáz.

2. A megkapott időpontban NEM TELJESÍTIK A VÁLLALÁST, azaz nemhogy nem jönnek ki a készülékért, de fel sem hívnak, hogy ekszkjúzmi! Egyébként azóta sem.

3. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de leráz, idézem: "Ha a kollégák megígérték, hogy keddre mennek, akkor kedden menni is fognak". Innen üzenem, hogy CSÜTÖRTÖK VAN. Azaz egy nagy lópikulát jönnek.

4. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de átirányít a magyarországi szervizelést intéző KÁEFTÉHEZ, hogy amennyiben mégsem jönne a szervizfutár, őket hívogassam bizalommal.

5. A KÁEFTÉ nem elérhető. Sajnos minden ügyintézőjük foglalt, hagyjak üzenetet, visszahívnak. Tizenötször hívtam kedden, végül csak hagytam üzenetet is, amelyben meghagytam a telefonszámomat is. Nem hívtak vissza. Máig sem.

6. Harmincadikra sikerült véletlenül valakivel beszélnem, aki élő szóban is megígérte, hogy felírta a telefonszámomat és hogy a kolléganője visszahív. Azóta is várom.

7. Közben este lett. Szerdán, azaz tegnap megint hívogatom őket, természetesen megint minden ügyintéző foglalt. Mivel Budaörs közelében vagyok, hát merész gondolattal kimegyek személyesen. Az Isten háta mögött vannak egy olyan épületben, ami méltatlan a Samsunghoz. Kedves gangnamsztájl urak! Lejáratják magukat ezzel. Tudják, kik vannak ilyen helyeken? Csóró, kétnyaras cégek. Nekünk, az ügyfeleknek egy ilyen látvány egyet mond: csóró a cég. Ennyi. Na mindegy, túlteszem magamat a dolgon és bemegyek. Az ügyfélszolgálaton NAGYON UDVARIASAK, de tényleg. Erre nincs panasz. Egy úriember van előttem, aki éppen azt szeretné megtudni, hogyan kell a státuszsorból levenni az órát. Még hozzá is türelmesek és csak nekem lenne kedvem ráüvölteni, hogy RTFM vazze! (Read The Fucking Manual, azaz ~ olvasd el a kib**t használati utasítást!). Nem küldik el, elmagyarázzák neki, miközben nekem fél óra múlva már Angyalföldön kéne lennem. Persze ráérnek, mert összesen ketten vagyunk az ügyfélszolgálaton. Nem csoda ez, hiszen ide a büdös francba csak az jön ki, aki tényleg elszánt. Egyébként ha ki szeretnék cseszni az ügyfeleimmel, én is kiköltöznék a pusztába. Ja! Tömegközlekedés nincs. Végül nagynehezen elhúz a primitivusz maximusz oda, ahová kívánom és sorra kerülök.

8. Kérnék a jótállást és csak a szerencsémen múlik, hogy a Samsung állásfoglalását kinyomtatva magammal vittem. Robi tanácsára. Így nem kötözködnek, beveszik garanciába a készüléket.

9. Kérdésemre, hogy miért nem jött ki a szervizfutár, azt a válsazt kapom, hogy "El vannak havazva". Visszanyelem ami éppen ki akar bukni belőlem, de a véleményem egyébként, hogy LESZAROM (már bocsánat), hogy el vannak havazva. Ha keddre ígérik a kiszállást, akkor KEDDEN tessék kiszállni. Ha ez nem megoldható, akkor:

a.) nem ígérjük keddre;

b.) felveszünk még egy kollégát;
c.) semmiképpen nem hitegetjük az ügyfelet és nem hazudozunk, hogy majd visszahívjuk, meg biztosan kimegy a kolléga, meg ilyenek.

10. Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, azt a választ kapom, hogy "El vannak havazva", így leghamarabb pénteken (versus "1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek"), de valószínűleg csak az ünnepek után. Kérdésemre, hogy ha készen van, kihozzák-e a válasz: ide kellene bejönni érte...

11. Beletörődök. Elhagyom a bizalomgerjesztő ojjektumot és sietek a dolgomra. Közben azon gondolkodom, hogy nagy szerencsém van, hogy évvége van, mert így a helyettesítőként használt telefonon is le tudom intézni az ügyeket. Ha mondjuk éppen október lenne, akkor nekem egy ilyen késlekedés forintosíthatóan százezres, nem forintosíthatóan pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. Sok-sok Note II ára ez...

12. Meg sem kérdezték, hogy kérek-e cserekészüléket. Igaz, én sem mondtam, hogy esetleg kellene, mert mint azt írtam, nulla forintos megoldásban, hűségnyilatkozatra, vasárnap, gyorsan vettem a T-nél egy Defy Mini vízálló telefont, ami jó lesz dublőrtelefonnak a Note II mellé. Meg jól jön, ha valekinek bedöglik a készüléke a haveri körből (mert nekem is jól esett, amikor páran felajánlották, hogy adnak kölcsön...). Sóval (sic!) én megoldottam, de ha a Samsung szervizre várok, akkor szombattól szerdáig NINCS telefonom. Semmilyen, nemhogy okos. 2012-ben azért ez nagyon gáz ám...

13. Ma, azaz pénteken felhívtak, miszerint "Alkatrészre kell várni" és így a legjobb esetben szilveszter előtt, de valószínűbb, hogy januárban készül el a Note II.

 

Összegezve tehát:

Tudom én, hogy karácsony van. Tudom én, hogy el van havazva mindenki. Tudom, hogy más márkáknál sincs ez másként. Tudom, hogy a prémium szolgáltatás egy plusz.

De:

a.) Én nem szoktam olyat ígérni, amit tudok, hogy úgysem tarok be. Többet nem is várok el senkitől, csak ennyit. Azért, mert én például nem engedhetem meg magamnak, hogy lejárassam magamat. Mondjuk én nem vagyok óriáscég...;

b.) Az ügyfelet (ez volnék én is) NEM ÉRDEKLI a Samsung és az általa megbízott KÁEFTÉ nyomora! Az ügyfelet csak az érdekli, hogy az ő készüléke működjön. A Samsungnak és a KÁEFTÉNEK én csak 1, azaz egy ügyfél vagyok a sok közül, nekem viszont ők "A SAMSUNG". Ezekből a dolgokból ítélem meg őket. És ez a legnagyobb gáz ám.
c.) Ha nem üzemeltetek saját szervizhálózatot, hanem megbízok egy alvállalkozót a szervizeléssel, akkor ELLENŐRZÖM néha az alvállalkozómat és nem fedezem az ügyfélszolgálaton is, mondván "Ha megígérte, úgyis jön".
d.) Attól, hogy udvarias vagyok, még az ügyfél úgy fogja érezni, hogy le van rázva. Be van csapva. Udvariasan is lehet tiszteletlennek lenni, például: Legyen kedves és menjen maga a büdös francba! Ugye, milyen udvarias? Attól még elmehet az illető a büdös francba.
e.) Lehet magyarázkodni, de attól még a végeredmény az elégedetlen ügyfél. És ez ám a gáz!
 

Miért is? Hát röviden erről pár szót:

2006-ban vásároltam az első Samsung telefonomat. Ez egy Z560-as volt. Azért vettem, mert ez volt az első HSDPA-s telefon a szolgáltató kínálatában. Akkor még nem voltak érintőképernyős telefonok, így PDA-val párosítva használtam. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok, azonnal leváltottam a telefon+PDA kombót egy okostelefonra. A feleségem még évekig használta a Z560-ast, ami a múlt évben lehelte ki a lelkét. Most is csak a töltőcsatlakozó tört ki és nem érte meg javíttani. Azaz 5 évet ment tökéletesen. A feleségem Samsung Galaxy Ace-t kapott helyette.

Azóta volt pár telefonom, de csak a Samsungokat írom:

I900 Omnia, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

I9000 Samsung Galaxy S, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

I9100 Samsung Galaxy S II, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

N7000 Samsung Galaxy Note, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

N7100 Samsung Galaxy Note II, meghibásodás és borzasztó ügyintézés. De a legjobb, mi most kapható.
Mindegyik telefon minimum egy havi átlagfizetésnek felelt meg a maga idejében, mégsem volt egyik sem prémium. Csak szimplán működtek, nem kellett ilyen marketingfossal reklámozni őket.

 

Akik a tanácsomra vásároltak Samsung készüléket? Meg sem próbálom felsorolni. Lehetetlen. Bőven kétszáz felett van, akik közvetlenül a tanácsomra és bőven tízezer felett, akik az írásaim alapján. Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, kérem szóljon, hogy énisénisénis! ;)

 

Na, ezt szeretné a Samsung most összedönteni?

Azzal, hogy ilyen pocsék módon ügyintéznek? Hogy nem is ők ügyintéznek?

 

Én amúgy nem vagyok bosszúálló típus, de nem felejtek.

Részemről a tanulság a történetben a következő:

Soha többet nem ajánlom senkinek a Samsungot, mert mostantól nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.

Mert nekem van olyan is. Persze lelkiismerete csak annak lehet, akinek van lelke...

Az is van, bár most kicsit beletapostak.

És ezt az érzést nem kívánom senkinek!



Note II - halott

Nem szólt semmit, csak simán kinyiffant. Alig két hónap használat után. Mikor, ha nem szombaton?

A jelenség: használtam egész délelőtt, majd letettem az asztalra. Amikor egy óra múlva venném fel, nem reagál. Nem lehet bekapcsolni, nem veszi a töltést. Hulla.

Mit lehet csinálni ilyenkor? Amikor az egész életed a Google rendszerében van? CSak egy másik Google telefon kell, és minden oké. Nade honnan.

Heveny keresgélés, mert van valahol egy Spica a házban. De hol? Minden dobozt átforgattam, de nem leltem. Ekkor találok egy másik Androidot. T-Mobile Pulse néven megy. Nade nem enged be... Próbálom hardresetelni, nem lehet. Ekkor felhívom a hugomat, akié volt. Ő mondja, hogy a Spica nála van és be is ugrik, hogy tényleg odaadtam neki, amikor a kórházba ment. Nehogy a Galaxy SII-t lopják el. Aztán nála is maradt. Ezért nem találtam...

Közben nyomozás: a Note II-t elviszi a Samsung szervizfutár, de leghamarabb kedden.

Gyors nézelődés a T oldalain. Vannak készülékek hűségnyilatkozatért nulla forinttal elhozhatók.

Köztük például a Defy Mini. Vízálló. Ha megjavul a Note II, akkor jó lesz dublőrtelefonnak. Csónakázáskor, kirándulásokra, sportoláshoz jobb az ütés-, por- és vízálló készülék.

A döntés hamar megvan. Gyors beüzemelés és máris újra rendszerben vagyok.

Igaz, semmi memóriája nincs, három szoftvert lehetett rá telepíteni és megtelt. De nem baj. Arra jó lesz, hogy kibírjam ezt a két hetet, amíg a Samu megjavítja a Note II-t.

Na, így lettem Motorolás...

Az árnyékos oldal

Eddig csak lelkesedéssel írtam és beszéltem a vidéki életről és talán azt gondoljátok, hogy nem látom az árnyoldalait.

Pedig látom ám, de annyira sok napos oldala van, hogy ez a pár árnyék elviselhető.

 

Azért néhány mondatot írnék róluk.

A távolság az masszív szívás. Persze én akartam ilyen messze lakni, mégpedig azért, hogy Budapesttől és főként a pesti emberektől kerüljek messze.

Ne sértődjön meg senki és ne vegye magára ezt a sztereotípiát, de tény, hogy más emberek vannak vidéken, mint a fővárosban. Más a mentalitás és nekem szimpatikusabb. Akárhogy is próbáltam alkalmazkodni a nagyvárosi élethez, valahogy nem sikerült. Csak szenvedtem, mert nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy ahol sok ember él együtt, ott törvényszerűen több a bunkó ember is. Nem arányaiban, hanem a nagy számok törvénye miatt. Budapesten is van sok barátom - köztük Ti, akik olvassátok is ezt a blogot - és nem velük van bajom. Azokkal a seggfejekkel van bajom, akik kihasználva a nagyvárosi tömeget, nem képesek viselkedni. Akik úgy gondolják, joguk van tönkretenni a másik ember életét a saját önző viselkedésükkel.

Ez is másként van vidéken. Írhatnék példákat, de azt majd egy pozitív blogban. Ez itt egy negatív blog, bár nehezemre esik negatívumokat írni...

Szóval a távolság azért kellett, mert Vácon, Verőcén, de még Nagymaroson is hemzseg - főleg nyáron - a sok pesti bunkó, akik kiszabadulva a városból elhozzák ezekbe az egyébként békés városkákba is az idegbajt. És ez nekem nem hiányzik. Rohadtul nem hiányzik, hogy az én házam előtt tapossák le a füvet, mert mondjuk lusták még 10 métert gyalogolni. Nem hiányzik az ordítozás, nem hiányzik a sok bunkó ember sok bunkó kölke sem. Többek közt ezért lakunk Szobon és nem közelebb. Ide már valahogy nem jönnek ki a köcsögök és remélem, ez így is marad.

De ezzel a biztonsági távolsággal együtt jár az is, hogy a bejárás hosszabb. Egyik előző blogomban írtam, hogy hosszas mérlegelés után az autó mellett döntöttünk a vonattal szemben, mert szégyen-nem szégyen, de kényelmesebb és nem mellesleg olcsóbb kettőnknek.

Amit nem számoltam bele a közlekedésbe - és többek közt ez az írás erről szól - az a dugó. A kiszámíthatatlan, de masszív dugó.

Két hete járunk autóval, többnyire a 12-es út, 2A, körgyűrű, M3 útvonalon. A háztól a Szentmihályi úti felüljáróig (Budapest határa) általában bejutunk 45 perc alatt és onnan lenne még 5-10 perc a munkahelyemig. Ha nem lenne az M3 bevezető szakaszán masszív dugó minden reggel.

Gyakorlottabb kollégáim - értsd: régebben járnak már erre - mondják, hogy hozzá lehet szokni. És valóban, egy normális napon van dugó, de ki lehet bírni azt a 15-20 percet, amíg az ember ezt az utolsó 10 kilométert megteszi. 50-es átlaggal. És tegyük hozzá, hogy a vonat sem gyorsabb, az alapból ennyivel több és még menetrendszerűen késik is. Be sem mondanak egy 15 perces késést. Tudom, mert hétfőn este előbb mentem haza és a kis feleségem vonattal jött este. Kimentem elé a vasútállomásra és szíjjelfagytam. Még csak be sem mondták, hogy a 18.05 helyett 18.30-kor fog beérkezni a vonat. Mondtak mindent, de ezt valahogy elfelejtették. Úgyhogy a vasút is szívás, csak másként. Az autóban legalább annyi megvan, hogy melegben és kényelemben üljük végig a dugót, közben hangoskönyvet hallgatunk.

De a mai napon azért nekem és kis feleségemnek is elfogyott a türelmünk, mert 7.27-kor értünk a Szentmihályi úthoz (50 perc volt ez Szobtól) és onnan meg 8.40-re értem be a Lehel utcába. Azaz 1 óra és 13 perc alatt. És nem volt semmi az M3 bevezetőn, csak a Róbert Károly körútra kanyarodó sáv állt valamiért (és a Róbert Károly körút...) és ez elég volt ahhoz, hogy egy kellemes órát üldögéljünk még vagy tízezer emberrel együtt...
(Lapzárta után érkezett: a Róbert Károly és a Lehel sarkán nem működött a lámpa, ezért volt dugó. Egy faszi baszkurálta a lámpa vezérlő dobozát, a forgalmat még véletlenül sem irányította rendőr. MINEK IS, hadd szopjon az a pár százezer ember, akiket érintett a dolog...)

Az ilyenek nem hiányoznak és tényleg az lesz, hogy elkezdek TMC-zni, azaz figyelni fogom az online forgalmi adatokat és a közlekedési kamerákat. Hátha ezzel megúszok ezt-azt, bár Budapesten ha valami bedugul, akkor az egész város bedugul azonnal. Az ügyeskedés arra jó, hogy ne 78 percet, hanem 40 percet késsünk.

Summa summarum: bele kell ezt is kalkulálni a közlekedésbe, ha reális képet akar kapni az ember.

 

A következő dolog a ház és az azzal kapcsolatos szívások.

Tudom én, hogy egy ház az nem egy lakás és hogy egy házban - főleg használtban, de mesélik, hogy vadiújban is - vannak teendők. Viselem is ezeket és többnyire élvezem is az elvégzett munka örömét, a megjavult dolgokat, a megszépült dolgokat. Élvezem, hogy amit csinálok, azt magamnak csinálom. Én fogom élvezni. Így nem nagy teher, de azért vannak mélypontok.

Tegnap előtt amikor hazaértünk egy igen fárasztó nap után, konkrétan kakaszag fogadott a házban. De olyan átható, hogy felfordult a gyomrunk.

És az volt benne a legrosszabb, hogy nem tudtuk, mitől. Azt gondoltuk, hogy valami olyan hiba, ami megint nagyon sok pénzünkbe fog majd kerülni.

De szerencsére nem. Az történt ugyanis, hogy meghibásodott valami a szennyvíztelepen és amikor újraindították a szivattyúkat, a hirtelen jött nyomáscsökkenés (vákuum) megszippantotta a rendszert és az meg megszippantotta a ház(ak) belső rendszerét is. Így kiszippantotta a bűzelzárókból a vizet, ami miatt a szag fel tudott szivárogni. Mondják, hogy ez 2-3 évente fordul elő. Szerencsére.

Mindenesetre nagy szívás volt este fél tízkor szellőztetni és hidegben lefeküdni és nem kívánom senkinek azt a tehetetlenség érzést, ami egy ilyen ismeretlen dolog miatt fogja el az embert.

Túl vagyunk rajta és ma venni fogok egy olyan fedelet a padlóösszefolyóra, ami hermetikusan zárható és akkor nyitjuk majd ki, amikor valamit szeretnénk lefolyatni. Mert a fürdőszobai padlóösszefolyó miatt én egyébként is érzek csatornaszagot néha, ami egyébként a kádból kifolyt szappanos víz szaga, de engem akkor is idegesít. Ennek a problémának a kiküszöbölése szerencsére forintos tétel.

 

Nem úgy a fűtés és azon belül a radiátorok csobogásának ügye. Az jobban fog fájni anyagilag.

Nem tudom, az előző tulaj hogy bírt itt élni így, de minket nagyon idegesít, hogy bármit csinálok, a radiátorok csobognak. Levegős a rendszer, tudom. De mitől? És miért van az, hogy néha csobog, néha meg nem? Már mindent megpróbáltam és most jön majd a szakember. Majd egy fűtésszerelő megmondja, mi a hiba és mennyibe fog fájni a kijavítása. Valószínűleg a légtelenítő szelepek vannak beállva, bevízkövesedve és ezért nem tudnak légteleníteni. Mindnesetre jelenleg csobogásban alszunk, helyesebben éjjelente, amikor elindul a keringetőszivattyú, arra ébredünk.

 

De mindezen szívások kiküszöbölhetőek és akármennyire is idegesítőek, meg sem közelítik azokat, amiket Budapesten, a panelban éltünk át.

 

És ez a lényeg.