Ismeretes korábbi blogbejegyzéseimből, hogy kiköltöztünk Budapestről. Azt is tudjátok, akik olvastok, hogy használt házat vettünk. És azt is tudjátok, hogy vannak vele dolgok...
A legújabb dolog a tető.
Előre szólok, hogy csak azért írom ki magamból a történteket, mert megkönnyebbültem és azt szeretném, ha valaki rákeres a hasonló problémára, akkor találja meg ezt az írást és megnyugodjon.
Nekem ugyanis volt egy pár napom, amit heveny pánikban töltöttem el, ahelyett, hogy utánaolvastam volna és/vagy megkérdeztem volna valami hozzáértőt.
Tehát a kazán és a tető.
Mielőtt megvásároltuk a házat, több szem többet lát alapon megnézettük például Peti barátommal. Aki értékbecslő és látott már pár házat. Peti felmászott a padlásra is és megnézte a tetőszerkezet állapotát. Ő mondta el, hogy egy ház árának jelentős részét képezi az, hogy a tető milyen állapotban van. miután Ő rámondta az áment, kezdtünk csak el komolyan gondolkozni a ház megvásárlásán. Ami aztán létre is jött, benne is lakunk.
Szeretünk Szobon lakni, csend van. A csend volt a fő indok, amiért a panelből kiköltöztünk.
A csendbe piszkított először bele a kazán, ami alig egy hónapos használat után elkezdett eszetlenül sivítani. Jancsi bácsi - az egyetlen szerelő, akiben a környéken megbízom - megnézte és azt mondta, hogy vízköves. A vizkő miatt a hőcserélőben csak néhány helyen tudja a láng megfelelően melegíteni a vizet, ott viszont azonnal forrni kezd. Ettől van a sípolás.
Ha nem nyúlunk hozzá, két dolog lehet. Vagy elmegy így még évekig, vagy kilyukad. A likadás - ismerve magunkat - biztosan akkor jön, amikor éppen nem vagyunk otthon.
Így aztán nem mertünk nem hozzányúlni.
Ha hozzányúlunk, megint két dolog van. Vagy sikerül kitisztítani és megszűnik a sípolás, vagy a tisztítás során a vízkővel együtt a korrodált cső is lejön és kilikad a kazán. Akkor meg ott állunk a tél közepén, fűtetlen házban.
Úgyhogy sokat nem gondolkodtam, elkezdtem kazánt keresni.
Találtam is egy olyat, ami árban nekünk megfelelt volna. Naná, hogy a gyártása megszűnt és csak pár darab lelhető fel néhány boltban. Így ezt nem vállaltam be, hiszen mi lesz az alkatrész ellátással, ha a gyár megszűnt?
Néztem másikat, a következő lépcső 250 000 azaz kettőszázötven-ezer forint. Annyi pénzt meg hirtelen akkor sem tudtam volna előrántani a zsebemből, ha éppen nem vágott volna meg a NAV a 2037-ben a tulajdonunkba kerülő, lízinges ház miatt már most az illetékkel, nameg ha nem szállt volna el az autó hitele és nem kellett volna befizetni egy kisebb autó árát árfolyamkülönbözetként.
Szóval nem az a jellemző manapság rám, hogy kirántok 250 ezrest a zsebemből, nameg a beszerelés költségét, ugyebár.
Így elkezdtem nézegetni használt kazánokat. Szerencse, vagy pozitív gondolkodás, esetleg Isteni gondviselés, de Jancsi bácsi típusjavaslata alapján találtam Tatabánya mellett egy használt, öntöttvas kazánt 30 ezresért. A nénike fával fűtött, az általam megvásárolt gázos kazánon még a matrica is rajta volt, olyan szinten nem volt begyújtva. Nem is alkudtam, elhoztam. Jancsi bácsi minden egyéb munkáját félretéve, soron kívül eljött és másnap már be is volt szerelve. Azóta dolgozik, fűt, tökéletes. Nem akarom elkiabálni, de ezzel szerencsénk volt.
Már, ha szerencsének lehet azt nevezni, hogy az "örök élet meg egy nap" és az "ehhez a kazánhoz fillérekért lehet alkatrészt kapni" dumák ellenére, amiket megint csak az eladónktól idézek, csak kidobtunk az ablakon egy százast, mire a csövek és a munkadíj is kifizetésre került.
De legalább meleg van és az öntöttvas kazán hatásfoka jobb is, mint az elődé volt. Remélem, pár évet eldolgozik majd nekünk és a gázszámla is kevesebb lesz.
Ez a hiba tehát elhárítva. Igaz, hogy a csend már nem olyan töretlen, mert a hegesztés óta a csövek kissé pattognak, így amikor éjjel esetleg beindul a fűtés, felébredünk rá. De ez legyen a legnagyobb baj. Úgyis át kell előbb-utóbb alakítani az egész fűtésrendszert, addig meg kibírjuk.
Visszatérve a tetőre:
A minap viszont, ahogy megjött a jó idő, érdekes hangokra lettünk figyelmesek a tető irányából. Naponta többször, de éjjel méginkább azt hallottuk, hogy valami gurul, csúszik lefelé a tetőről.
Eleinte azt hittem, hogy a hó és a jég, de a hangok akkor is megmaradtak, amikor a tetőn már sem hó, sem jég nem volt.
Akkor mi.
Megvizsgálva a dolgot azt láttam, hogy a cserepekből válnak le kis darabok és így a lemállott darabkák gurulnak le és ezek adják a hangot.
Pánik indul. Mi lesz a tetővel?
Elsőként Gergő barátom nyugtatott meg, mert ő mondta, hogy lakott ő is olyan házban, ahol a tető hasonlóan mállott, de ettől még nem ázott be.
Én felmásztam a padlásra és azt láttam, hogy a miénk sem ázik be, sőt a tetőfák is szárazak.
A cserepek tehát a külső oldalukon mállanak és egyelőre ez nem jelent beázást.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy kivittem a létrát és felmásztam kívülről is. Na, innen nézve nem volt túl megnyugtató a helyzet, mert vannak olyan cserepek, amik konkrétan tenyérnyi darabokban mállanak.
Erre jött rá kis feleségem szövege, miszerint az ő anyukájának milliókból cserélték le a tetőt.
Az idegesség olyan szinten fojtogatott, hogy két napig nem aludtam.
Aztán jutott eszembe, hogy azon emberek között, akikben maradéktalanul megbízom, van egy olyan is, akinek építési vállalkozása van és látott már ezt-azt. Tetőt is.
Felhívtam hát Pistit, aki visszahívott céges telefonról és egy órán át beszélgettünk vele.
Neki köszönhetem, hogy nem vitt el a szívinfarktus.
Ugyanis, a házunk tetőjén lévő cserép békéscsabai. Rákeresve a neten azt láttam, hogy használt békéscsabai cserepet 20-50 forint/darab áron lehet kapni.
Az egyik telefonszámot fel is hívtam, ahol a srác azt mondta, hogy ha 500-at elviszek, akkor 20 forintért odaadja darabját.
A mi tetőnk 150 négyzetméter, a mellé eszkábált féltetővel együtt is 200 alatt van. Egy négyzetméterre 10 cserép kell. Az egész tetőre tehát - ha mindent lecserélek - 2000 darab. Azaz 40.000,- forintból megvan az egész. Ha haza kell hozni, akkor a fuvar még ugyanennyi és gondolom a tetőfedők is elkérnek egy ilyen, kétnapos munkáért ugyanennyit. 120 ezres.
De NEM MILLIÓS TÉTEL, és ez nagy örömmel tölt el.
Pisti barátom azért kijön. Megnézi, hogy a tetőfák hogyan állnak és ha azokhoz nem kell hozzányúlni, eldöntjük azt is, hogy elég-e pár cserepet kicserélni, vagy érdemes az egész tetőt átrakatni.
A tetőfák teljesen szárazak és nagyon szép, pontos munkát végeztek, akik csinálták a tetőt anno. Ennyit még én is látok. Nem valószínű az sem, hogy az egész tetőt át kellene rakatni, így valószínűleg a következő tél előtt szépen kijavíttatjuk a hibás darabokat és ennyi.
Egyébként azt is megnéztem, hogy mennyi most a betoncserép darabja és azt láttam, hogy vannak akciósan 160 forint körül mediterrán cserepek, amik amúgy is nagyon tetszenek. A tetőszerkezet ezeket is elbírja, úgyhogy még az is lehet, hogy új cserepekkel rakatjuk át a házat.
De nem is ez a lényeg.
Amit nagyon nem értek - és hálás lennék, ha valaki elmagyarázná nekem (de úgy, hogy én is értsem) - az az, hogy ha 20-50 forint a használt, de jó minőségű cserép darabja és lehet is kapni ugyanolyan cserepet (20 hirdetést találtam egy kereséssel, mind 50 kilométeren belül van), mint ami a ház tetejét borítja, akkor miért is van a féltető másik, kétféle cserépből megrakva?
A féltető ugyanis nagyjából 50-60 négyzetméter, így ha mondjuk használt cseréppel hozzárakatja az ember a házhoz, akkor is pár ezresből meg lett volna. Munkadíjjal és szállítással együtt is húszezerből.
Akkor miért is van összesuszterolva? Miért is kell nekem vödröket rakosgatnom egész télen mindenhová, mert beázik? Miért kell anyáznom magamban?
A kérdés költői, a választ tudjuk.
Mindenesetre az nagy megkönnyebbülés és tanulság is egyben, hogy a baj sosem akkora, mint amekkorának elsőre látszik.
Úgyhogy én ezentúl nem idegesítem magamat semmin, csak röhögök az egészen.
És szerintem ez a jó hozzáállás...
