Tönkretett karácsony

Megint egy levél, változtatások nélkül. Íme:

Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az egyik "minőségi" szolgáltatást nyújtó csapatukkal hozott balszerencsémre össze a sors, akik "minőségi" munkájukkal tönkretették a karácsonyunkat. Írom a részleteket:

Szerződött partnerüktől, a Telekomtól lett volna egy kiszállításom egy termékre, amelyet karácsonyra szántam ajándékba.

A terméket megrendeltem a Telekomnál, a megrendelést visszaigazolták XXXXXXXX számon azzal, hogy 20-án kiszállítják.

Másnap felhívott az Önök futárja és közölte velem, hogy a terméket csak én és csak a rendelésben megadott személyi igazolvány felmutatásával vehetem át, csak a házunk előtt és csak az adott napon és csak 09-17 óra között. A kiszállítás napja természetesen hétköznapra esett. Amikor mondtam a futárnak, hogy hétköznap én dolgozom, akkor arrogáns stílusban (ami egyébként végig jellemezte a kommunikációját) közölte, hogy ha nem tetszik, akkor majd valamikor januárban megkapom a terméket. Én kérdeztem, hogy nem lehet-e Budapest határában találkoznunk, de erre azt mondta, hogy őt kirúgják, ha eltér a megadottaktól.

Így aztán hajnalban bementem a munkahelyemre (75 kilométerre van Budapesten), és a szerencsémre korábban beérkező főnökömtől kértem egy nap szabadságot és hazajöttem (újabb 75 kilométer) 9.00 órára. 

A futár 10.00 körül hívott, hogy nemsokára érkezik és végül 11.00 órakor meg is állt a házunk előtt egy szakadt küllemű, bérelt teherautó két antipatikus emberrel.

Miután bekiabáltak a kerítésen, én kimentem. A teherautó hátulja nyitva volt, éppen próbálták kiszabadítani a terméket az elé pakolt más cuccok közül.

A kollégájuk telefonnal leolvasta a termékre ragasztott címkét, majd megpróbálta beadni a személyi igazolványom számát.

A rendszerük nem fogadta el, többszöri próbálkozásra sem.

Mint kiderült, a Telekom nem vezette át a változást, így hiába jelentettem be májusban, egyes előfizetéseimnél még mindig a régi igazolvány szerepel.

Ez nem ez önök hibája.

Ezek után viszont a kollégáik fogták a karácsonyra szánt terméket és visszatették a teherautóra, majd sietve távoztak.

Esélyt nem adtak arra, hogy a Telekommal a dolgot tisztázzam.

Nem érdekelte őket, hogy kezemben a megrendelés, amit meg tudok mutatni.

Nem érdekelte őket, hogy van igazolásom a kormányablakból arról, hogy az előző igazolványom száma az volt, ami tévesen a megrendelésen szerepel (ez az igazolás ugyanolyan hivatalos irat, mint maga a személyi igazolvány, még a rendőrség is elfogadja).

Kollégáik csak azt hajtogatták, hogy őket kirúgják, ha átadják a terméket.

Nem érdekelte őket, hogy a megrendelésen szereplő személy vagyok és hogy a megrendelésen szereplő ház előtt állunk és az sem érdekelte őket, hogy a kommunikációnk során kétszer is felvettem a telefont, ami a megrendelésben szerepel.

Azaz, nem érdekelte őket, hogy ÉN VAGYOK EGYÉRTELMŰEN a megrendelő.

Őket csak a személyi igazolványom száma érdekelte.

Itt jegyzem meg, hogy engem azonosítani számos adatommal lehet, ezek közül sem anyukám neve, sem a születési helyem, sem a születési dátumom, de a kiszállítás alatt még a címem sem fog változni. Az egyetlen adatom, ami változhat, az PONT a személyi igazolványom száma. És PONT ezt kell használni az azonosításomhoz?

Kollégáik nagy röhögve azt azért közölték a távozásuk előtt, hogy ez nem egyedi eset, hogy nagy számban ez van és ők keringetik a termékeket, mert a rendszer ilyen. Majd ha kijavíttatom a személyi igazolványom számát, visszahozzák a terméket.

Ezután bevágták az orrom előtt a teherautó ajtaját és távoztak.

El tudják képzelni, milyen idegesítő, hogy miután az ember hajnalban felkel, bemegy a munkahelyére, szívességet kér a főnökétől, elpocsékol egy szabadnapot, hazarohan, üldögél egy fél délelőttöt majd végül mégsem kapja meg amiért mindezt megtette?

Azért írok Önöknek, hogy lehetőséget adjak a hibák javítására.

Ugyanis Önökön kívül MINDEGYIK MÁSIK kiszállítással foglalkozó cég, akikkel eddig dolgom volt, rugalmasan meg tudta oldani az ilyen ügyeket.

MINDEGYIK. Még a sokat szidott Magyar Posta is, nem beszélve a profi kiszállító cégekről. Amilyennek önöknek is lenni kellene.

Nem gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás célravezető. 

Nem gondolom, hogy az ügyfélnek kell önökhöz igazodni és például szabadnapot kérni, mert önök semennyire nem rugalmasak. 

Nem gondolom, hogy ez az arrogáns stílus elfogadható. 

Nem gondolom, hogy a kollégáikat ilyen szinten fenyegetni kell és ezért ilyen szinten rettegniük kellene. 

Nem gondolom, hogy jót tesz egy műszaki cikknek, ha fűtetlen teherautóban áll éjszakákon át és kilométerek százait utazza be ugyanebben a lepukkadt teherautóban. 

Nem gondolom, hogy jót tesz sem az önök és sem a Telekom imázsának, ha az ügyfél ilyen dolgokkal találkozik.

ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM TUDOM AZT ELFOGADNI, HOGY AZ ÜGYFÉL NEM KAPJA MEG A TERMÉKET EGY ILYEN APRÓ HIBA MIATT.

Ugyanis az önök dolga, hogy a megrendelt terméket MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉS ELLENÉRE, az ígért időben, hibátlan állapotban leszállítsák.

Minden más mellékes.

Javaslom, hogy vizsgálják felül az alkalmazott módszert, mert ilyen stílussal nem csak a kollégáik lesznek kirúgva, hanem az egész cégük elveszti a Telekommal kötött szerződést. Az ügyet a Telekomnak megírtam, ahogyan gondolom a számos többi csalódott ügyfelük is, így ez csak idő kérdése.

Remélem, hogy az eset tanulságait levonják és másoknak nem teszik tönkre a karácsonyát!

A 10000 forintos túl nagy bankjegy a CBA-nak

Bemásolom ide a CBA ügyfélszolgálatnak írt levelemet, okulásul:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon 06.10 órakor vásároltam a CBA Extra Klasszis Csemege üzletben Budapesten a Falk Miksa utca és a Balaton utca sarkán.

A vásárlás során egy liter tejet kívántam kifizetni, de a pénztárnál vettem észre, hogy csak 10000 forintos bankjegy van nálam.

A pénztáros hölgy ekkor azt mondta, hogy adjak másikat, mert ebből nem tud visszaadni.

Én mondtam, hogy sajnos nincs nálam más pénz.

Azt mondta, hogy így már most reggel az összes 1000 forintosát ide kell adnia.

Én mondtam, hogy ha jól tudom, a 10000 forintos egy elfogadott fizetőeszköz, így legyen kedves elfogadni.

Ekkor azt mondta, hogy a 100 forintos is elfogadott fizetőeszköz és megfenyegetett, hogy abban fog visszaadni.

Ekkor nálam kissé elszakadt a cérna és hangomat kissé felemelve azt találtam mondani, hogy "Leszarom, csak csinálja már, mert sietnék".

Erre nem vagyok büszke, itt is elnézést kérek érte.

Ekkor a hátam mögött megjelent egy férfi kolléga és fenyegető hangsúllyal azt kérdezte, hogy "Van valami probléma?"

Én mondtam neki is, hogy az a probléma, hogy a kolléganő nem akar nekem visszaadni.

Ekkorra a kolléganőjük valahogy mégis visszaadott, 4 darab 1000 forintost, egy darab 5000 forintost egy 500 forintost és egy darab 200 forintost.

A kasszába nézve azt láttam, hogy bőven maradt még 1000 és 5000 forintos bankjegy is.

Ezután távoztam, de az utcára lépve eszembe jutott, hogy ez a kolléganőjük máskor is viselkedett így velem és miatta eddig is csak akkor jöttem ebbe a boltba, ha nagyon muszáj volt és ha csak tehettem, másik üzletet választottam. A stílusa ugyanis teljesen alkalmatlanná teszi a munkára, amit végez. Korábban például kioktatott arról, hogy miként kell használni a pay-pass kártyámat, mert első érintésre nem fogadta el a termináljuk. Egyébként az OTP egyes kártyáit a CBA terminálok nehezen, vagy nem fogadják el érintősnek, ezt megfigyeltem más boltokban is. Semmiképpen nem indokolt tehát az sem, hogy a vásárlót kioktató hangnemben utasítsák rendre, miközben a terminál a hibás...

Sorolhatnám még, de a lényeg annyi, hogy minden egyes alkalommal, amikor az üzletben jártam, ért valami atrocitás a kolléganő részéről, és ezt megelégelve az utcáról visszafordultam és kikértem a vásárlók könyvét.

A vásárlók könyvébe az esetet beírtam, de a rendelkezésre álló hely miatt azt nem tudtam kifejteni eléggé, illetve a kitöltés után azt láttam, hogy a másodpéldány, ami ott maradt az üzletben, alig olvasható.

Ezért gondoltam, hogy észrevételemet megteszem itt, ebben a formában is.

Amit javasolnék:

1. Ha reggel nincs elég váltópénz a kasszában, arra intézkedjenek. Semmiképpen nem a vevőnek kell megsínyleni azt, ha véletlenül nagyobb bankóval fizetne. Fizethettem volna 20000 forintossal is, akkor talán meg is lincselnek?

2. A kolléganő figyelmét hívják fel arra, amit magától tudnia kellene: Önök a vevőkből élnek, a kolléganő a fizetését is a bevételből kapja.

3. Kifejezetten javaslom, hogy a kolléganő viselkedését valamilyen módon szankcionálják és kérem, hogy erről engem értesítsenek. Azt gondolom, hogy a szép szóból nem ért, az eset után meg van győződve arról, hogy nem benne van a hiba, hanem "megint egy hülye vevővel találkozott". Mindaddig bennem marad a tüske, amíg nem tudom azt, hogy ezt a viselkedést Önök sem tartják elfogadhatónak.

4. Kifejezetten gratulálok az üzletvezetőjük hozzáállásához, aki próbálta enyhíteni a légkört, többször elnézést kért. Én is elnézését kértem, hogy nem megfelelő szavakat találtam használni és végül is kevésbé idegesen távoztam. A Boltvezetőjük profi, az Ő hozzáállása példás. Kérte, hogy azért járjak majd még be a boltba, de mondtam neki is, hogy sajnos amíg a kifogásolt viselkedésű kolléganőt látom a kasszában, én más boltot fogok választani.

Elnézésüket kérem, hogy ilyesmivel zavarom az ügyfélszolgálatot, de azt gondolom, az esetből talán lehet levonni következtetéseket és jobbá lehet tenni a szolgáltatást. A történtek után vártam egy napot, hogy az ügy bennem leülepedjen és indulatmentesen tudjak rá visszanézni, de így egy nap távlatából is azt látom, hogy ez a hozzáállás így nem jó, tenniük kell valamit.

Nem gondolom, hogy mindenféle ügyekkel a fogyasztóvédelemhez kellene fordulni, talán Önök is meg tudják ezt oldani, ha van információjuk.

Csak azért írtam most.

Megértésüket és segítségüket megköszönve, tisztelettel:

A kikerülhetetlen szopás, avagy TMX a szervizek csúcsa

Ott tartunk Magyarországon, hogy ez ember akként kell vásároljon kütyüt, hogy melyik cég nyújtja a garanciális szolgáltatást. Furcsa felütés ez így, le is írom, miként jutottam erre a következtetésre.

Szigorúan szubjektív, saját történet következik. Nem szentírás és elfogadom, ha valakinek más tapasztalata volt. Sőt, örülnék neki.
Az én sztorim ott kezdődik, hogy a hőn szeretett laptopom, egy Sony Vaio sajnos a hosszú és kíméletlen kínzások hatására kinyiffant. Kapott a szentem eleget, több kilométert tett meg mint egy veterán stewardess. Becsülettel szolgált, de ennyi volt. 8 év az 8 év.

Áthidaló megoldásként kaptam egy Acer-t a cégemtől, amelyik nagyon jól jött akkor, de a Vaio után még úgy is visszalépést jelentett, hogy pont 8 évvel volt újabb konstrukció.

A Sony sajnos feladta a Vaio-t, mint márkát, így a már meglévő, használt Vaio-kat sem mertem nagyon nézegetni, mert a terméktámogatás is gyakorlatilag megszűnt ezzel. Mondjuk ezt már az én kis erőgépemnél is észleltem, például Dell driverrel ment csak a touchpad, meg ilyenek.

Summa summarum, kellett egy laptopot néznem magamnak. A sors milyen: amit nézegettem, pont szembe jött velem egy leárazáson, ahol majdnem egy százassal volt olcsóbb, mint bárhol máshol aznap a netes keresőkben. Nem sokat gondolkoztam és rácsaptam.

Íhét, brutál videókártya, 32 GB-ig bővíthető RAM, nagy SSD és mellé 1 TB vinyó, fullhádé kijelző. Karbon ház, Dolby hangzás. Röviden: az álmaim netovábbja.

Látszólag beleugrottam a vásárlásba de valójában ez nálunk, kütyübolondoknál úgy zajlik, hogy megvan fejben a lista, priorizálva. Aztán várjuk, hogy az anyagiak is összeálljanak hozzá. A folyamat felgyorsul, amikor feketepénteken lenyomják az árakat. Ez történt most is. Persze feketepénteken nem ment annyira le az ára, hogy beleugorjak, de nem is ment el minden cucc a polcokról.  Így maradt ott és várt rám ez a laptop, még jobban leárazva december 13-ig.

A döntés tehát nem akkor született, csak felgyorsult.

A nagy gyorsítás közben sajnos elfelejtettem indexelni. Azaz, nem néztem meg, hogy melyik is az a cég, akihez vinni kell a laptopot, ha garanciális baj van vele.

Azt is tegyük hozzá, hogy szerintem nem gondolnád Te sem, hogy egy ilyen high-end, azaz messze felső kategóriás cuccal bármi baj lehet, de nálam ez szinte alap. Ami elromolhat, az nálam el is romlik. Akkor vagyok szerencsés, ha nem a garancia lejárta után egy nappal. Így nekem nagyon fontos, kihez kell majd menjek, de mégis valahogy a nagy örömben kihagytam a számításból azt, hogy ezzel a vásárlással megint közöm lesz a TMX-hez.

Ez pedig kerülendő.

Van előéletünk. A Samsung Galaxy Note-omat először nem fogadták garanciában, mert nem Magyarországon vettem, aztán a Samsung Magyarország állásfoglalása alapján mégis befogadták, de bosszúból 3 hónapig javították, majd adták vissza recsegősen ropogósan egy hétre, miután megint kinyiffant és újabb 3 hetet töltött náluk.

Akkor még volt náluk ügyfélszolgálat, így kimentem hozzájuk. Ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl, egy bugyiforgalmazó céggel egy épületben meg is lett az a cég, amelyik a Samsungot is képviseli mint garanciális szerviz. Meg még sajnos vagy harminc másikat is.

Szóvá is tettem anno, hogy azért ide kimenni... persze ezzel csak annyit értem el, hogy megszüntették a személyes átadást és csak a Magyar Posta Logisztika által lehet beküldeni készüléket.
Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, ugyebár.

Ebből már sejthetitek, hogy ez hogyan is zajlik.

A laptop elromlott 12-én. Írtam nekik. Megírták, hogy futár fog érte jönni. Mivel Budapesten dolgozom, ide kértem a futárt. Másnap közölték - mert az első levélbe nem fért bele, gondolom -, hogy a laptopot az eredeti dobozába csomagolva adjam fel, ellenkező esetben nem vállalnak felelősséget az esetleges károkért. Úgyhogy aznap nem tudtam feladni, mert a doboz ugyebár odahaza van (én szerencsére minden dobozt megtartok, pont az ilyen esetek miatt).

Másnap a dobozban behoztam és vártam, hogy elvigyék. Harmadnapra meg is jött a Posta, és el kell mondjam, hogy egy nagyon udvarias srác vette át a csomagot. Az már más tészta, hogy hirtelen a garanciához mégis csak kellett a számla is és nem volt elég a garanciajegy (ahogyan az a levélben előzőleg állt), de ezzel már nem lehet megfogni, hoztam azt is.

Könnyes búcsút vettem a laptoptól és számítottam rá, hogy megint majd hónapokig nem látjuk egymást.

Nagyjából egy hét múlva azért ráérdeklődtem és kaptam egy választ a linkkel, amelyen megnézhetem, hogy áll a laptop. Ha beszélek angolul, ugyanis a link egy angol oldalra vezetett. Ezzel sem tudtak kifogni rajtam, beírtam a sorozatszámot és a munkalap számát és meg is kaptam az információt, miszerint javítás alatt. (Kösz, magamtól soha nem jöttem volna rá...)

A várható javítási idő 5-30 nap, ami eleve vicces. Nem volt kedvem röhögni.

Aztán minden várakozásom ellenére végül is 23-án, azaz tíz nap múlva kaptam egy üzenetet pénteken este 20.40-kor, hogy csomagot adtak fel a számomra. Persze semmi nem utalt rá, hogy milyen csomag ez, de szerencsére nem vártam sehonnan csomagot, így leesett, hogy mi lehet ez. A weboldalon meg tudtam nézni és az azt mondta, hogy feladták a laptopot.

Öröm és boldogság.

Már amennyire öröm az ha tudod, hogy a Postánál lesz a laptopod péntek-szombat-vasárnap. Mert ugyebár a posta nem szállít ki hétvégén.

Hétfőn aztán kaptam egy SMS-t, hogy mindjárt jön a futár és meg is érkezett 11 körül.

Gyors csekkolás, hogy benne van-e a csomagban a laptop. Másra nem volt idő, mert a Postás nem vár (ellentétben MINDEN más csomagküldő szolgáltatással).

A laptop és a tartozékok benne voltak az agyonragasztott dobozban, így átvettem.

Az irodába érve és kicsomagolva bebizonyosodott, amitől féltem: a laptop mínusz 10 fokos, mert egy hétvégét állt a fűtetlen hangárban és a postás kihozta a fűtetlen biciklijén a mínusz 10 fokban.

Azért adtam neki borravalót, mert ő nem tehet róla. Sőt, sajnáltam is ebben a kutya hidegben.

De ha ezek miatt kinyiffant volna az akkumulátor, akkor mit csinálok? Hogyan bizonyítom, hogy emiatt nyiffant ki? A mondat sajnos nem egyértelműen múltidő, mert simán kaphatott olyan sokkot az akksi, ami majd pár hónap múlva jön elő és akkor meg már cseszhetem.

Megvártam, amíg a laptop hozzámelegszik az irodához, majd kipróbáltam. Működött, bár az akksi csutkára lemerülve. Én csutkára feltöltve adtam át.

A billentyűzet is működik, van "e, g, h," betű is..

A touchpad viszont nem működik.

Ezek az érintőpárnák már olyanok ugyanis, hogy egy érintésre egérként működnek, de két ujjal lehet görgetni, három ujjal lehet váltani az alkalmazások között és csippentve lehet nagyítani-kicsinyíteni, sőt a képeket a két ujj fordításával lehet forgatni is.

Na, ezek a funkciók nem működtek.

Azonnal írtam is egy levelet, hogy kérem a készülék soron kívüli javítását, amelyik levélre még csak nem is válaszoltak. Pedig leírtam, hogy nekem munkaeszköz és ezrekkel károsít meg naponta a hiánya és azt is, hogy elviszem bárhová.

A mai napig semmi válasz, de ígérem, hogy ha egyszer méltóztatnak válaszolni, módosítom ezt a bejegyzést..

Közben volt idő, így olvasgattam és gyanús lett, hogy csak bizonyos funkciók nem működnek az érintőpárnán, így valószínűleg nem hardveresen hibás. Ráadásul amikor visszakaptam a laptopot, újra fólia volt az érintőpárnán. Azaz, kicserélték azt is.

A Lenovo oldaláról letöltött szoftver nem javította meg, de az érintőpárnát gyártó Synaptics oldaláról letöltött szerencsére beindította. Némi fabrikálás után, amire szerintem a legtöbb ember nem képes.

Ha nem értek egy kicsit jobban a dologhoz mint az átlag, akkor a mai napig várnám, hogy méltóztassanak elvinni és megcsinálni.

Itt teszem hozzá, hogy a Samsungos eset után egy ideig áttértem Sony telefonokra, na a Sony is egy buherakáeftével javíttatja a telefonokat, az sem volt jobb.

Úgy néz ki, hogy ez idehaza így megy. Ez van.

De miért is írtam ezt a  bejegyzést?

Egyrészt hogy amikor rákeresel arra, hogy TMX, vagy Lenovo szerviz, legyen esélyed megtalálni ezt az infót és megtudni, hogy nem vagy egyedül. Más is szop...

Másrészt (és ez a fő indok), hogy leírjam, hogyan is kellene működnie ennek. Tehát:

Elromlik a laptop, bejelentem és kapok egy helyet, ahová bevihetem. Még aznap, leginkább azonnal. Nem Bivalybasznádon, hanem a közelben. Aztán amikor beviszem a "leptapot", akkor megnézik és elmondják, hogy 5-30 nap a várakozási idő, mert billentyűzetet kell cserélni. Ekkor eldönthetem, hogy ott szeretném-e hagyni, vagy az alkatrész megérkezéséig használom esetleg külső billentyűzettel. Aztán amikor megérkezik a billentyűzet (és sorra is kerülök), beviszem egy megadott időpontban és fél óra alatt kicserélik. Amikor kész, akkor a jelenlétemben kipróbálják és működőképesen adják vissza.

Valahogy így.

Ugyanis egy ilyen laptop hiánya padlóra tudja tenni a magamfajtát, aki dolgozik vele és azért adott ki érte egy szemmel jól látható összeget, mert amit megkeres vele, az visszahozza. Ha működik és nem csücsül feleslegesen heteket egy fűtetlen raktárban, alkatrészre várva, amíg mi meg más laptopokon csövezünk.

Álom, álom, édes álom.

De mi a realitás: hát annyi, amit az elején is írtam. Ha jót akarsz magadnak, nem vásárolsz semmi olyasmit, amit ez a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó cég javít. Sajnos ez nem egyszerű dolog, mert náluk vannak az alábbi márkák: ALCATEL, ASUS, BOWAY, CAT,  COOLPAD, EMPORIA, EVOLVEO, GSMART, HTC, HTM, HUAWEI, LENOVO, MOTO, LG, POLAROID, NOKIA, POSH, SAMSUNG, TELME, TUNITONE, ZTE.

Ha ilyen készüléked van és elromlik, készülj fel a legrosszabbakra!

Természetesen ahogy anno a Samsungnak, most a Lenovonak írtam egy levelet.
Valószínűleg ők sem válaszolnak. 

MÁV a csúcson, avagy hogyan tegyünk meg mindent a hűséges ügyfél elvesztéséért...

Minden változtatás nélkül ideszúrnám a mai levelemet, amelyet a mávnak írtam. (Igen, máv, csupa kisbetűvel!). A neveket szedtem ki, mert vigyázok a személyiségi jogokra. Tehát a levél:

Hölgyek és Urak!

(P**p F****n és P****i V*****a, Kimenő Számla Könyvelés)

A Mai napon kaptam egy levelet Önöktől, miszerint számlák kiegyenlítése esedékességet követően történt, ezért a megadott bankszámlára átutalni szíveskedjek 5.547,- forintot, mint késedelmi kamatot.

A megkapott levélen ügyszám nincs így arra hivatkozni sem tudok. Ezért a levelet bescanneltem,  mellékelem "New Doc 2018-02-05.pdf néven.

A levéllel kapcsolatban az alábbi észrevételeim vannak:

1. A MÁV-Start Klub kártyám árát 2017.03.07-én utaltam át. Az erről szóló bizonylatot az OTP Direkt szolgáltatásából kikértem, egy képernyőmentést ezen levelemhez szintén csatolok, MAVStartKlubUtalas.jpg néven.

Láthatják belőle, hogy az utalás megtörtént és az utalás egyéb adatait is megnézhetik benne. Visszaellenőrizhető, bizonyítható.

Amit a levelükben állítanak (legalábbis, ha a hozzá csatolt sajtpapírból jól következtetek), miszerint az utalás 2017.03.31-ig lett volna esedékes és én csak 2017.06.30-án utaltam NEM IGAZ, VALÓTLAN, TÉVEDÉS, vagy HAZUGSÁG! Válasszák ki maguknak a megfelelőt!

2. Kifejezetten nehezményezem, hogy ideküldenek nekem egy levelet MINDEN AJÁNLÁS NÉLKÜL, ezért KÖVETHETETLENÜL, rábízva a magukhoz hasonló hatékonysággal, azaz trehányul működő Magyar Posta Zrt-re, miközben ezen levélben pénzügyi terhelések szerepelnek. Kérdezem, hogy NINCS PÉNZÜK AJÁNLOTT LEVÉLRE?!?!????

3. Kifejezetten nehezményezem, hogy ideküldenek egy levelet, amelyben SEMMI KONKRÉTUM NEM SZEREPEL a nevemen, a címemen és a vevőazonosítómon kívül, majd ezen levélhez hozzácsatolnak egy fecnit (ezt is bescanneltem, lásd a pdf második oldalát), amelyen egy odavetett táblázat egy sorából kell nekem kitotóznom, hogy mit is akarnak valójában!!!! Kérdezem, hogy ha lenne a családomban mondjuk mindenkinek egy-egy ilyen kártyája, akkor HONNAN TUDNÁM MEG AZT, hogy melyikről van éppen szó?

4. Ha nem tudnák, akkor tájékoztatom Önöket, hogy a MÁV-Start Klub Bónusz kártyát mindaddig NEM KÉSZÍTIK EL (meg sem kezdik az elkészítését) és NEM ADJÁK ÁT, ameddig az utalás meg nem érkezett a számlájukra. Még akkor sem, ha az ügyfél (ez lennék én) több éve megbízható ügyfelük. Személyesen az ügyintézőjük (**** *****) szokta nyomon követni, hogy az utalás megérkezett-e és csak azután kezd neki bármilyen folyamatnak. Ezért amit levelükben leírnak, egyszerűen NEM IS TÖRTÉNHET MEG. Ezt tudniuk illene, de ha nem, akkor illene megkérdezniük valakit, aki tudja. Nem szégyen ám, ha nem értenek ahhoz, amit csinálnak.

5. Kifejezetten nehezményezem, hogy egy olyan ügyben leveleznek velem, ami EGY ÉVE TÖRTÉNT!!! Talán arra számítanak, hátha nem emlékszem? Hát melléfogtak...

6. Kérdezem, hogy bölcs cselekedet-e az Önök részéről, hogy most, amikor éppen lejár a Start-Klub Bónusz kártyám (2018. március 17-én) és éppen meg kellene vásárolnom az ideit... szóval pont most idegesítenek egy ilyen adminisztrációs hibával? Mindenképpen szeretnének elveszíteni, mint ügyfelet? Nem kell a pénzem? Oldjam meg máshogy a közlekedésemet? Tájékoztatom Önöket, hogy erősen gondolkodom rajta, mert ott tartunk, hogy autózni olcsóbb, mint önökkel utazni. Szóval jó úton haladnak, hogy elbúcsúzzunk egymástól, örökre...

7. Levelük kapcsán az utánjárással és ezen levél megírásával eltöltöttem 2 azaz kettő órát. Mint kiemelt mérnöknek, a Mérnöki Kamara ajánlása alapján egy mérnöknapom 188.000,- HUF azaz száznyolcvannyolc-ezer forint. Ennél én kicsit drágábban dolgozom, de Önöknek adok kedvezményt. Kérdezem, hogy a trehányságuk miatt elvesztegetett 2 mérnöki óráért járó díjazásom 47.000,- HUF + ÁFA díját kinek számlázhatom ki? Kinek állítsam ki a számlát?

Amit elvárok:

1. Kérjenek elnézést!

2. Derítsék ki és nevezzék meg, kinek a trehánysága miatt keletkezett nekem kellemetlenségem! Tudni akarom, ki az egyszemélyi felelős, mi a beosztása, mert panaszt kívánok ellene tenni!

3. Gondolkozzanak el azon, hogy miként nyerhetnék vissza a bizalmamat! Gondolok itt arra, hogy a nekem okozott kárhoz hasonló értékben milyen szolgáltatást biztosítsanak a számomra. Szívesen vennék mondjuk a Start Klub Bónusz kártyám áráért egy Start Klub VIP kártyát...

4. Minderre két hetet kapnak, azaz határidőként 2018. február 19-ét jelölöm meg. Ez ugyanis az utolsó határideje annak, hogy az új kártya igénylését elindítsam és azt megkapjam, mielőtt a mostani lejár. Amennyiben ezt a kellemetlenséget nem rendezik számomra megnyugtató módon, elválnak útjaink! Értem ez alatt, hogy az új kártyát nem rendelem meg és ezzel egy időben minden jogi eszközt meg fogok ragadni, hogy igazamnak érvényt szerezzek. Természetesen a sajtót sem fogom kihagyni, hogy reklámozzam is a minőségi szolgáltatásukat.

aláírás

(A fejleményekről természetesen még írok majd...)

Távszámla: halottról jót, vagy semmit

Április 8-ával megszűnt a Távszámla szolgáltatás. Én használtam, mert modern dolognak tartottam, de így utólag csak azt tudom mondani: Hála Istennek, hogy megszűnt!

Mert ha nem szűnik meg, sosem tudom meg, mennyivel jobb a Díjnet és hogy feleslegesen szívattam magamat éveken keresztül.

(Egyébként valószínűleg ezért is szűnt meg. Mert mások már korábban rájöttek, milyen szutyok.)

Nem akarok konkrétumok nélkül vádaskodni és nem is fűz semmilyen érdek ahhoz, hogy a Díjnetet népszerűsítsem (amúgy nem is kell, mert jó és ennek hamar híre is megy...), de mindenképpen kikívánkozik belőlem az élmény.

Mert az előbb igazi élményem volt: befizettem 5 számlát 18 másodperc alatt. Hajjak meg (sic!), ha ez nem rekord...

A Távszámlánál csak a mobiltelefonok számlái voltak, de ezek befizetése is minden egyes esetben szívás volt. Először is a Távszámla oldalán el kellett indítani a fizetést, majd át kellett menni az OTP (vagy aki más banknál van, annak a bankja) internetes fizetős oldalára és ott megkeresni a beérkezett számlákat és kifizetni.

Már ez is szívás (majd írom, miért), de külön szívatás volt, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok havi részletei számlamellékletben voltak és ha az ember elfelejtette ezeket a mellékleteket megnyitni, akkor simán elfelejtette befizetni a részleteket. Mindegyiket külön el kellett indítani.

Így történt az például, hogy fekete pénteken akartam volna venni egy akciós okostelefont, amely éppen a felére volt leárazva a Telekomnál, de nem sikerült, mert volt egy beragadt részletem még vagy 2 évvel korábbról (990 HUF), amiről nem is tudtam. Ugyanis amikor befizettem a havi számlákat, az egyenlegem rendeződött (990 HUF híján) és csak akkor lépett fel újból a hiány, amikor a legutolsó havi számla befizetési határideje lejárt. De addigra mindig jött a következő havi számla, amit megint befizettem és így a rendszer még csak nem is jelzett, hogy tartozom valamivel. 2 éven keresztül. Remélem érthető. Röviden tehát magam előtt görgettem egy 990 HUF-os tartozást majdnem 2 évig és még észre sem vettem.

Egészen addig, amíg fekete pénteken a Telekom webáruháza egyszer csak nem engedett vásárolni, mert szerinte tartozásom volt. 990 HUF, ami eleve vicces összeg a havonta befizetett pénzekhez képest... Az online ügyfélszolgálat nyomozta ki, miről is van szó és így tudtam csak rendezni végül.

De addigra majdnem lemaradtam az akcióról, mert ezt a tartozást úgy rendezni, hogy még aznap a rendszer észlelje is a befizetést... lehetetlen volt. Egy kollégám segített és így lett a Huginak karácsonyra szép telefonja. Szerencsével.

Mindez miért? Mert a Távszámlánál valaki tehetségtelenül írta meg a fizetési részt.

Ellenpélda: mi történt ma a Díjneten?
Szerencsére a Díjnet átvette a Távszámla ügyfeleit és én is átregisztráltam. Ma fizettem vele először és nem kicsit döbbentem le. Írom, miért:

Mivel először fizettem, kellett regisztráljak egy bankkártyát. Ez tartott 1 percig (kártyaszám, kártyatulajdonos neve, lejárati dátum és CVC kód... azaz a szokásos).

Ezután egy listában megláttam a számlákat, mellettük gomb a fizetéshez. Rányomtam, erre megkérdezte, hogy mivel akarok fizetni. Rányomtam a beregisztrált kártyára, ekkor jött az SMS a bankomtól, hogy kifizetve. Nem áttéve a bankhoz, hanem fizetve. Azonnal. És ez így ment a többi számlával is. Az egész az első számlámnál történt tétovázással együtt volt 18 másodperc. Számlánként két kattintás, két másodperc. Nem kellett sehová átmenni, belépni, ott megkeresni... semmi ilyesmi.

És azt sem kell talán mondjam, hogy a hűségnyilatkozatra vásárolt telefonok részletei is levonásra kerültek, egy gombnyomással.

Nem ám melléklet, keresgélés... hanem kifizetve a fő számlával együtt. Mert valaki rendesen megcsinálta a weboldalt.

Ilyen egyszerű.

Ezen felbuzdulva gyorsan felvettem a Telekom mellé az összes szolgáltatómat, akiket megtaláltam a lehetőségek között, így mostantól papír alapú csekk alig fog érkezni. Ahogy nézem, szép lassan mindegyik szolgáltató felkerül a rendszerbe és onnantól a csekkeket és a postára mászkálást el is lehet felejteni.

A tanulság?

Van. Rég megfigyeltem, hogy ami rossz, az előbb-utóbb tönkre is megy. Legtöbbször reklamálni sem kell, csak ki kell várni, ahogy hányaveti cégek megássák a saját sírjukat és belefekszenek. És ez jól is van így.

Annyi csak a baj, hogy ha nem figyelünk, addig szívunk miattuk. Így érdemes a megszokott rosszat néha körbejárni és megnézni, hogy nem váltható-e ki valami jobbra. Mert néha az új jobb is egyben.

Ha nem így teszünk, évekig fogunk szívni a saját hülyeségünk miatt, ahogyan én is szívtam eddig. Senki sem szólt, hogy "Te hülye, a Díjnet sokkal jobb, miért nem jössz át?"...
Maga a Díjnet sem próbált meggyőzni és nem tájékoztatott, hogy ők jobbak és hogy miben. Lehet, hogy már régen váltottam volna...

Ehelyett idegeskedtem. Mondjuk magamnak is köszönhetem, de akkor is:

Ez egy igazi techshit.

Samsung tévéhez Bluetooth fejhallgatót? A Samsung nem javasolja...

Történt, hogy kedves kollégám vásárolt egy Samsung tévét magának és szeretett volna hozzá Bluetooth fejhallgatót csatlakoztatni.
Miért?

Mert ellentétben a vezetékes fejhallgatókkal, itt nincsenek kábelek, és ellentétben az egyéb vezeték nélküli fejhallgatókkal, itt nincsenek egyéb eszközök, amiket dugdosni kell, ki-be kapcsolgatni.

A Bluetooth fejhallgatót egyszer párosítod az adott eszközhöz és onnantól amikor bekapcsolod, automatikusan átveszi a hangot. Kényelmes, frappáns, a 2016. évhez illik.
Ezért van egy-két tévének Bluetooth kapcsolata.

Legalábbis ezt hinnéd. Nézzük, mi történik, ha az ember szeretne venni egy ilyen fülest! A levelezést a csillagok közötti részbe illesztem, akár komment nélkül is megállná a helyét, de érdemes lesz elolvasni alatta a tanulságot is. A neveket kivettem, személyiségi jogok miatt.

Tehát:

*******************************************

Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató csatlakoztatása

Elküldve: 2016. január 06.

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

UE32J5500AWXXH típusú smart tv készülékemhez szeretnék Bluetooth-fejhallgatót

vásárolni. Érdeklődnék, hogy milyen típusú/márkájú Bluetooth-fejhallgatók

párosíthatóak a készülékkel, vagy milyen műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük,

hogy a tv felismerje őket. Előre is köszönöm.

Válasz: Smart tv-hez Bluetooth-fejhallgató

csatlakoztatása Érkezett: 2016. január 06.

Tisztelt ****** ******!

Köszönjük, hogy kérdésével megkeresett bennünket.

Engedje meg, hogy tájékoztassuk, hogy a megjelölt UE32J5500AWXXh modellkódú

készülékhez vezetékes fülhallgató csatlakoztatását javasoljuk, ugyanis ezzel áll

módunkban biztosítani a megfelelő működést. Bluetooth fejhallgató esetén nem áll

módunkban a megfelelő működésről biztosítani Önt.

Továbbra is készséggel állunk szíves rendelkezésére e-mailben, a honlapunkon

megtalálható online chaten, vagy pedig a díjmentesen hívható 06-80/726- 7864-es

ügyfélszolgálati telefonszámunkon bármilyen, Samsung termékekkel kapcsolatos

kérdés esetén.

Üdvözlettel,

Samsung Electronics Magyar Zrt.

Ügyfélszolgálat

*******************************************

Tehát a Samsung hivatalos ügyfélszolgálat válasza az, hogy ehhez a tévéhez nem lehet Bluetooth fülhallgatót csatlakoztatni, illetve nem fog megfelelően működni.

És itt jön a csattanó:

Odaadtam a kedves kollégának az én Sennheiser MM100-as fülhallgatómat (20 ezres körüli áron kapható), hazavitte, felpárosította és milyen érdekes: tökéletesen működik. És mivel a Bluetooth egy szabvány, gyanítom, hogy bármelyik Bluetooth fülessel ugyanez lenne a helyzet.

És ilyenkor kérdések (és indulatok is) fogalmazódnak meg az emberben (K-val jelölve a kérdés, V-vel jelölve a válasz):

K1: Minek van egy tévében Bluetooth, ha nem működik megfelelően? Annyira, hogy nem vállalnak (nem mernek vállalni) érte felelősséget és inkább azt javasolják a vevőnek, hogy használjon vezetékest helyette?

V1: Ha egy kicsit szabadabb szájú lennék, azt mondanám egy ilyen válaszra, hogy "anyád"! Mármint csatlakoztasson 2016-ban vezetékes fülest, majd dugdossa ki-be és botladozzon a vezetékben a válaszadó kedves édes anyukája! De az ember moderálja magát és visszanyeli az elsőre kibuggyanó reakcióját, így röviden csak annyit, hogy köszi, de nem!

K2: Az ügyfélszolgálat tojik az ügyfélre, vagy nem ért a dologhoz?

V2: Mert az dicséretes, hogy nagyon hamar válaszolnak, de az semmiképpen nem az, hogy hülyeséget. Ha nem vagyok biztos a dolgomban (azaz nem értek hozzá, ami nem szégyen egy ekkora termékpalettát felvonultató cég esetében), akkor írok egy levelet az anyavállalatnak, ahonnan a koreai kolléga valószínűleg felvilágosít, hogy mi is a helyzet. Vagy ha nincs kapcsolatom az anyavállalattal (mert egy sufnituning cég vagyok, aki kirakta a Samsung logót de ezen kívül semmi köze a Samsunghoz), akkor rákeresek az interneten és az alapján adok választ.
Vagy nemes egyszerűséggel fogok egy Bluetooth fülest (fogadok, hogy a kollégák fele használ ilyet) és kipróbálom. Az ügyfélnek ezt meg lehet írni, türelmes lesz és gyanítom, hogy a kollégám is várt volna egy-két napot a válaszra.
K3: Mit érez most a vevő, aki kapott ugyan választ, de baromságot?

V3: Azt érzi, hogy az ügyfélszolgálat nem ért hozzá, és/vagy letojja a vevőt és udvariasan ugyan, de leráz.

Miközben - ismétlem - a Bluetooth füles tökéletesen működik a tévével és gyanítom, hogy MIN-DEN Samsung tévével, amiben van Bluetooth.

Ha más haszna nincs ennek a bejegyzésnek, akkor legalább ez. Hogy igenis működik a Bluetooth füles a Samsung okostévékkel és nyugodtan meg lehet venni hozzájuk. Ha biztosra megyünk, akkor maximum próbáljuk ki!

De az ügyfélszolgálatnak ne higgyünk!

Megbízhatóság és állandóság: MÁV?

Beidézem a MÁV-nak írt levelemet, komment nélkül. Íme:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Ma reggel, 2016. március 16-án munkába jövet a szokásos 2127. számú zónázó vonattal utaztunk.
Engedje meg, hogy segítő szándékkal rávilágítsak néhány dologra a mai reggellel kapcsolatban, ami talán magyarázatot ad arra is, hogy miért érezzük néha a vonatozást élhető életforma helyett nyűgnek és kiszúrásnak.

Nos, a reggel úgy kezdődött, hogy a szobi vasútállomásra érve azt láttam, hogy a II. vágányon nem a megszokott szerelvény áll benn. 

A történet megértéséhez tudnia kell, hogy Szobon van egy kisebb számozási anomália a vágányoknál. 

A számozás szerinti IV. vágány valójában az ötödik, de a vasútállomás épületétől, azaz az utasok szemével nézve a harmadik. 

Ha nem érti, az nem véletlen.

A vasútállomáson van ugyanis egy harmadiknak számozott vágány, amely valójában a negyedik, ráadásul ez az utasok számára már láthatatlan helyen van, de ezt mégis beleszámolják a vágányok jelölésénél. Ezért van az, hogy a számozás a peronoknál - az utasokat megzavarva - II. után IV-re vált.

A további szépséghiba az a dologban, hogy a harmadikként számozott vágány mellett valójában három másik vágány van, ezért ha elkezdi számolni a vágányokat arra jut, hogy ez a vágány valójában a negyedik. Sajnos ebből a három vágányból egyet, a legszélsőt nem számolják bele a vágányok jelölésénél.

Ha még mindig nem érti, az sem véletlen.

(Az érthetőség kedvéért egy műholdképre berajzoltam, miről van szó. Pirossal jelöltem a valós állapotot és arab számokkal a vágányok valós sorrendjét, míg zölddel és római számokkal a MÁV által használt számozást. A képet csatolom.)

De miért írtam ezeket le?

Azért, mert így érthető, hogy ha reggel egy vonat nem a megszokott vágányon áll, az az utast megzavarhatja.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vágányok számozása a peronoknál lévő oszlopokon egy helyen el van helyezve, így az utasnak nincs más dolga, mint ezt a jelölést megkeresni és a megfelelő vágányon lévő vonatra felszállni.

Ha tudja az utas, hogy melyik a megfelelő vonat.

Ezt a forgalmi iroda ajtajánál elhelyezett, ősrégi tábla jelzi, amelyen 2016-ban még akasztgatós módszerrel a kollégáik kiakasztják, hogy az adott vágányról hová megy a vonat és a mellette lévő óra mutatóit a megfelelő időpontra tekerik. Egy végállomáson, amely egyben határátkelő, nemzetközi vonatok megállóhelye és járási központ, valamint nagy forgalmú átszállást is biztosít a buszokkal érkezőknek vagy buszokkal továbbutazóknak... szóval egy ilyen állomáson ez a módszer talán vicces, de semmiképpen nem korszerű.

De elfogadom, hogy a korszerűsítés nem érkezett még el ide és bízom benne, hogy majd egyszer...

Addig is azt javaslom, hogy a hangosbemondón érdemes lenne néhányszor bemondani, hogy az adott vonat melyik vágányról indul. A mai reggelen én 06.27-kor érkeztem ki az állomásra, 06.55-ig, azaz a vonat indulásáig egyszer sem mondták be.

Mindez és az én figyelmetlenségem (amit nem tagadok) azt eredményezte, hogy én felültem az első vágányon lévő vonatra, mert azt hittem, hogy az a második vágány. El kellett volna olvassam a peronon a kiírást és nem a vágányokat kellett volna számolgassam.

Mentségemre szolgáljon, hogy a második vágányon álló vonat egy Fecske volt, nem ilyen szokott reggel közlekedni, mert zónázónak ez a szerelvény alkalmatlan. De erről később.

Közben az első vágányon az a vonat (szerelvény-összeállítás) állt, amelyikkel mi szoktunk közlekedni.

Hozzáteszem még, hogy kollégáik kinn álltak az állomás épülete előtt négyen és az ő orruk előtt két méterrel battyogtam el a rossz vágányra és ültem fel egy olyan vonatra, amelyik fél órával később indul csak (2137-es számmal). Persze gondolhatták azt, hogy én mondjuk Gödre megyek és ezért szállok a személyre. Mondjuk az azért lehetett volna furcsa nekik, hogy miért ülök fel egy vonatra, amelyik egy óra múlva indul csak, de gondolom másra figyeltek.

Főként úgy, hogy minden reggel ugyanezzel a vonattal utazom, és elég jellegzetes jelenség vagyok a kerékpárommal.

Mindenesetre senki nem szólt, a hangosbemondó sem mondta be a vonatot és az én szerencsém annyi volt, hogy kibámulva az ablakon azt láttam, hogy azok az utasok, akik velem szoktak utazni, a másik vonatra szállnak fel.

A feleségem, aki gyalog jön ki az állomásra ekkor hívott fel, hogy merre vagyok, mert nem talál a vonaton. És ez volt a szerencsém, mert így gyorsan, a vonat indulása előtt 2 perccel még volt időm átugrani a megfelelő vonatra.

Természetesen eddigre a busszal érkezők ellepték a vonatot és hiába jöttem ki előbb - mint minden reggel - már csak dupla ülések voltak szabadon.

Az én hibám volt, megérdemeltem a büntetést!

Megtanultam a leckét, soha többet nem fogok rossz vonatra szállni, mert ami ezután következett, az méltó büntetés volt számomra.

És itt el is érkeztünk oda, miért utáljuk a Fecskét és miért alkalmatlan zónázó vonatnak.

A Fecske egyébként egy szépen és igényesen felújított vonat, aki csinálta az jó szándékkal csinálta, de sajnos ehhez a szándékhoz kevés figyelem és kevés szakismeret társult. Első ránézésre egy szép vonat, még dróton ülő fecskéket is festettek rá. Sajnos a kinézet nem minden.

A Fecskét ugyanis úgy alakították át, hogy fogtak egy régi kocsit, az üléseket megfordították úgy, hogy a kocsi egyik oldaán mindegyik menetirányba, a másik oldalán mindegyik háttal került elhelyezésre. Érthetőbben: a hagyományos ablakonként 4-4 ülés egymással szemben felosztást változtatták meg úgy, hogy az ember azóta a másik ülés hátulját nézi.
Ezzel még nem is lenne baj. De - és ezért írtam, hogy kevés szaktudás párosult az átalakításhoz - sajnos betettek még egy ( vagy talán kettő) sort, nyertek ezzel 4 (vagy 8) ülőhelyet, az összes többit viszont elrontották. Mert nemhogy egy magas ember, de egy átlagos magasságú férfi (amilyen például én vagyok a magam 182 centijével) is csak úgy tud ülni, hogy a térde eléri a következő ülés háttámláját. Amellett, hogy az egész utaztás alatt az ember orra előtt egy koszos ülés hátulja van, gyakorlatilag vigyázzban kell ülni. A lábunkat nem tudjuk kinyújtani, és mivel beszúrtak egy sort, az ember könnyen kerül olyan helyre, ahol nincs ablak.
Én magam nem vagyok nagy darab, de a vállam sem fér el a másik utas mellett, így a kartámaszt felhajtva, fél fenékkel ülök ezeken az üléseken, akadályozva ezzel a közlekedést.
A Fecske ilyen, az ember egy óra utazás után úgy érkezik meg, mint akit agyonvertek.
Persze mindig van rosszabb, mert nekem - a vágállomáson felszállva - még volt ülőhelyem.
Nem ilyen szerencsések a nagymarosiak, kismarosiak, verőceiek és a váciak.
A váci utasok - és itt egy következő probléma - az első kocsiba szállnak fel. Ugyanis azért utaznak zónázóval, hogy hamar beérjenek Budapestre és ott gyorsan átszálljanak a tömegközlekedésre. Ezért szállnak az első kocsiba.
Nameg azért, mert a vonat MINDIG késik. Ha csak 5 percet is, de MINDIG.

Mi lassan három éve zónázunk vele és eddig SOHA nem ért be időre.
Az egészben az a szép, hogy a Fecskén az első kocsi a vezérlőkocsi. Azaz, a mozdony hátul van, és mint a nótábol tudjuk, "elöl ül a masiniszta". A vezérlő kocsiban a vezető fülkéje mögött kerékpárkocsi és az azzal együtt kialakított vécé van. Ez azért is problémás, mert például én, aki kerékpárral utazom, kénytelen lennék a vécészagban utazni. Ugyanis vécészag van. Úgy is mondhatnám, hogy büdös. Ezt a bűzt nem nyomja el a tisztítószer szaga sem. Beivódik a ruhába. Ezért ha tehetem, nem utazom itt. Ehelyett összecsukom a kerékpáromat, minden mozdítható alkatrészt leveszek és a kerekeket és a vázat összelakatolom. Így nem kell a kerékpáromnál legyek, nem tudnak róla lelponi semmit. Persze így is kellemetlen, hogy Budapesthez közelítve vagy kénytelen vagyok a nagy számban álló tömegen átmászni, vagy kivárni, míg mindenki leszáll, hogy a biciklimhez jussak. Ez minden reggel konfliktusforrás lehetne, de szerencsére az emberek rendesek és előreengednek. Ezzel együtt elég elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember kerékpárral utazzon az ilyen vonatokon (is), de én elszánt és eltántoríthatatlan vagyok. 

A kocsi kialakítása miatt ráadásul kiesik nagyjából 50 ülőhely. Így aztán a váciak, akik megszokták a normál kocsikat és most is ebbe a kocsiba nyomulnak fel, állnak gyakorlatilag a Nyugatiig. Mert ülőhely ilyenkor már nincs.
Mi pedig, a "szerencsések" azt vagyunk kénytelenek elviselni, hogy az arcunkba nyomják a táskát, a kabátot, vagy a hasukat-feneküket. Semmi levegő nincs.
A Fecskén utazni ezért is kifejezetten kellemetlen és fenntartom azt a véleménymet, hogy ez a kocsitípus ezért alkalmatlan Zónázó vonatnak. Csúcsidőszakban mindenképpen!
A mai reggelen - és ez volt az utolsó gyomros ma - ráadásul a vonatunkat nem a szokásos 1-8 vágányokra hozták be, hanem a 10. vágányra a Nyugatiban, azaz a csarnokba. Ez azt jelenti, hogy a megszokottaktól eltérően az ember kénytelen volt a Körút felé elhagyni az épületet, majd - én biciklivel elég hamar, de mégis - kerülővel folytatni az utat.
Ez a pár perc reggel, munkába menet annyit jelent, hogy pont ezzel a pár perccel fogunk elkésni a munkából.
Azt már hozzá sem teszem, hogy a menetrend szerint 07.54-es érkezésű vonat 08.01-re állt be. Az én munkaidőm 08.00-kor kezdődik, így ma (is) elkéstem. Én szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen elnézik nekem ezeket a pár perces késéseket (tovább maradok benn délután), de aki nem ilyen szerencsés, az kénytelen korábbi vonattal járni. Az pedig esetemben a 06.27-es (2117-es) járat, amely egyébként 64 kilométert 70 perc alatt tesz meg, a munkába járásom idejét pedig 50%-kal növeli. És az a vonat ráadásul többnyire Fecske...

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Megint hosszúra sikerült az észrevételem, amelynek nagy részét volt időm a vonaton megírni.
A segítő szándék vezérelt. Nem is várok rá érdemi választ.
Annyit kérek, hogy a döntéshozók számára tegyék elérhetővé a gondolataimat.

És mivel konstruktív személyiség vagyok, nem vetek fel úgy problémákat, hogy azokra ne javasolnék megoldásokat. Következzenek ezek!

0. (Talán nem is kellene leírnom). PONTOSSÁG az alap! Mindenáron! A vonat érjen be akkorra, amikorra írva vagyon. Érthető, hogy néha vannak késések és ezeket el is viseljük, de PONT az említett járat az, amelyik MINDEN NAP késik. És ez elfogadhatatlan. Ha kell, induljon a vonat 5 pereccel korábban (az említett járat esetében ezt javaslom, nem a későbbi érkeztetést), legyen a menetidő 5 perccel több, de a kiírt érkezést tartsák be! Ez mindennél fontosabb. Fontosabb a kényelemnél, fontosabb a légkondícionálásnál, fontosabb a tisztaságnál, fontosabb az udvariasságnál. Amíg ezt nem érik el, minden más mellékes és akármilyen erőfeszítéseket is tesznek, azoknak sok értelme nincs. Az utasok nem fogják sokra értékelni.

Ismétlem tehát: pontosság mindenek felett!

1. Javaslom, hogy a Fecske típusú kocsikat ne közlekedtessék zónázóként, de ha ez nem lehetséges, akkor reggel, a csúcsidőszakban semmiképpen. Talán szervezéssel ez megoldható.

2. Állandóságot javasolnék! Az emberek akkor szeretnek meg valamit, ha azt megszokhatják. Ilyenek vagyunk. Például ha bízhatunk benne, hogy mindig ugyanúgy fog közlekedni a járatunk, ahogy szokott. Ezért azt javasom, hogy az egész gondolkodásmódot ehhez alakítsák. A vonat mindig ugyanonnan induljon és mindig ugyanoda érkezzen! A vonat kiállítása, a szerelvény összeállítása NE változzon! SOHA és SEMMILYEN indokkal! Kezeljék ezt úgy, mintha kőve lenne vésve! 

3. A 2. ponthoz kapcsolódóan: a kerékpárkocsi mindig legyen UGYANOTT! Tudom, ez nem könnyű, mert a vonatok kialakítása ezt néha megnehezíti, de szervezéssel elérhető. Budapest esetében azt javaslom, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonat Budapest felőli végén legyen. Ezzel csökkenthető például, hogy a kerékpárosok a peronon biciklizzenek (magam soha nem teszem, de megértem, ha ott van a bicikli és nem akar 300 métert gyalogolni a vonat túlsó végéig), hiszen ha a kerékpárkocsi van leghátul, csak addig kell eltolni a biciklit. Egyben elkerülhető az, hogy a kerékpárosoknak a köztes állomásokon keresgélnijük kelljen a kerékpárkocsit, ami szintén nagyon veszélyes dolog a rohangálás és kapkodás miatt.
Ezzel a megoldással akár az is elérhető, hogy a peronokon fel lehessen festeni a kerékpárkocsi várható helyét és ez már egészen hasonlít a nyugati színvonalhoz. Mindez szinte semmibe nem kerül, csak szemléletváltás kell hozzá.

4. Utastájékoztatás! Nem minden utas képes átlátni a bonyolult, néhol logikátlan rendszert. Ha valamit megjelölnek, azt nem elég egyszer megjelölni, a jelöléseket ismételni kell. Még a Nyugati pályaudvaron sincs elég jelzés, a peronok elején tökéletesek a jelek, de a végén már nincsenek megismételve. A vidéki mállomásokon és megállóhelyeken kifejezetten siralmas a helyzet.

Munkájukhoz kitartást kívánok és maradok hűséges, START Klub Bónuszos utasuk!

Tiszetlettel: