2012. február 29., szerda

Elvették...

Ezt a blogot kénytelen voltam eredetileg máshol megírni, mert itt sem fértem hozzá a szerkesztői felületemhez. Most pótolom az itteni olvasóimnak is. Íme:
Nem férek hozzá a Google fiókomhoz. Valaki, vagy valami elvette.
Hogy ki vagy mi és miért, azt nem tudom. És ahogy látom, soha nem is fogom megtudni.
Jó ideje használom már a Google-t, eleinte az ingyenes szolgáltatásaikra voltam rákattanva, de évek óta fizetek fényképek és dokumentumok tárolásáért és amióta Android telefonom van, nagyjából 70.000,- HUF szoftvert vásároltam össze. Nem warezoltam, nem lopkodtam a szoftvereket (pedig nem lenne nehéz) hanem azt vallottam, hogy így tisztességes az üzlet. Mármint úgy, hogy amit megveszek, azt a hozzáférésemhez kötik és így az enyém lesz örökre. Így gondoltam. Azt persze nem gondoltam soha, hogy egy 16 karakterből (nagy és kisbetűkből, számokból és nem rám utaló adatokból) álló jelszót fel lehetne törni. Mert nem lehet. Azt sem gondoltam, hogy egy szerverhiba miatt esetleg rosszul léptet ki a rendszer, és ezért veszik el a jelszavam. Nem gondoltam, hogy amibe az ember százezreket fektet és az életéből éveket áldoz, attól ilyen simán meg lehet fosztani.
De főleg azt nem gondoltam, hogy egy FIZETŐS szolgáltatásnak NINCS ÜGYFÉLSZOLGÁLATA. Hogy sehová nem fordulhatsz Magyarországon, ha baj van. Hogy csak egy rohadt webes kérdőív van, amiben azt ígérik, hogy 3-5 napon belül majd elbírálják, visszakapod-e a fiókodat, vagy nem. Egy olyan kérdőív alapján, amiben olyanokat kérdeznek, hogy mikor kezdtem el használni a szolgáltatást (Napra pontosan? Honnan tudjam?), kikkel levelezek gyakran (Mivel nem férek hozzá a levelezésemhez, honnan tudjam?), hogy melyik szolgáltatásokat mikor kezdtem el használni (Mivel nem férek hozzá egyikhez sem, honnan tudjam?). Így aztán kitöltöttem a kérdőívet és várok. Arról sem kaptam értesítést, hogy egyáltalán beérkezett-e, vagy a szerverhiba, ami február 29-én jópár embert érintett, megakadályozta a kérdőív továbbítását is.
Úgyhogy mi van most?
Egyrészt van a YouTube-on majdnem 200 videóm, amikhez nem férek hozzá. Köztük a publikusakat meg tudom nézni - mint egy idegen - de a privátoknak gudbáj!
Vannak ugye a megvásárolt szoftvereim a telefonomra, amikhez addig férek hozzá, amíg a telefonomon meghagyom az egyébként elérhetetlen és szinkronizálhatatlan, elveszett felhasználói nevemet. Ez persze minden egyes próbálkozáskor kiírja, hogy hiba a jelszóval. Csak hogy idegesítsen... Nem törölhetem, mert akkor a számos megvásárolt szoftvernek annyi. Igaz, hogy így meg 5 napja nem lehet frissíteni...
A telefonomat tudom használni, mert csináltam egy másik felhasználói nevet, de a két felhasználós bejelentkezés hogy úgy mondjam kissé gyerekcipőben ját, így például nem kapom meg a leveleimet időben, mert nem szinkronizál normálisan. Ez a fő dolog, amiért a Google Mailt használtam, azaz a push rendszerű levélfogadás. Hogy a leveleim azonnal itt vannak a telefonomon. Ennek is annyi.
A Gtalk nem működik, mert kiírja, hogy hibás jelszó, de nem enged jelszót módosítani. Így aztán hiába vettem fel webes felületen az összes fontos személyt újra a csevegési listámba, nem tudok senkivel üzenetet váltani. A Gtalk sem szereti a többfelhasználós szinkronizálást.
A Google checkout, azaz a fizetős rendszer valószínűleg nem fog működni, mert egyszer már próbáltam ugyanazt a bankkártyát megadni a feleségem felhasználói fiókjához, de mivel az az én (azóta elveszett) fiókomhoz van párosítva, nem engedte. Így aztán valószínűleg ehhez az új fiókhoz sem fogja engedni, amíg amott nem szüntetem meg a párosítást. Dehát ahhoz meg nem férek hozzá, ugyebár...
A Blogjaimnak is annyi. Pár hete költöztem át a Blogger.com-ra (blogspot), ami szintén Google termék. Négy napig másolgattam a régi blogjaimat HTML kódban a korábbi helyről és napokig állítgattam a blogok kinézetét (háttérképek, elrendezés, miegymás). És azóta újabb blogokat is indítottam, amelyekbe számos bejegyzést is tettem. Ez a hobbim. Annyi neki. Most úgy érzem, hogy egyszerűen nincs erőm újra mindent átmásolni. A Saját blogjaimhoz is csak úgy férek hozzá, mint egy idegen. Ez fáj a legjobban. Ez az egyetlen igazi hobbim van/volt, nagyon élveztem az írást és hogy olvassák az ismerőseim, a barátaim. Így teljesedtem ki, valósítottam meg önmagamat. A személyiségem fontos része az írás. Annyi ennek is.
És végül, de nem utolsó sorban: 4900 e-mailem veszett el. Ennyi volt éppen, amikor egy utolsó pillantást még tudtam vetni a számlálóra. Ezekben az e-mailekben számos információ volt, amikre majd csak később fogok rádöbenni, mennyire is kellenének. Az életem.
Szóval akkor követtem el a legnagyobb hibát, amikor megbíztam egy megavállalatban, akiknek az én életem csak egy account, egy fiók. Akik szarnak rá, hogy legszívesebben kiugranék az ablakon elkeseredésemben.
Még az a szerencse, hogy az életem rendben van. A családom szeret, a barátaim szépen lassan, de rámtalálnak az új felhasználói név alatt is.
Szóval túl fogom élni.
Akkor miért is írtam ezt a bejegyzést?
Csak azért, hogy felhívjam a figyelmedet kedves olvasóm, hogy soha ne bízd az életedet valaki olyanra, aki - nincs szebb kifejezés rá - szarik a fejedre. Akinek nem számítanak a Te érzéseid, akinek Te egy adat vagy. Aki arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább válaszoljon a kérdéseidre. Aki csak a profitra törekszik, így aztán egy tízmilliós országban nem foglalkoztat legalább pár embert, akik ilyen balhék esetén segíteni tudnának rajtad.
Ne tegyél fel mindent egy lapra!

2012. február 23., csütörtök

OMG YOU MUST SEE THIS AMAZING!

Biztosan kaptál már te is ilyen üzeneteket. Főként a Facebookon találkozhatsz velük. Az ember hajlamos rá, hogy rákattintson és ezzel elkövessen egy nehezen korrigálható hibát.

Először is, ne szégyeld magad! Egyszer mindenkivel megtörténik. Az ember kíváncsi, és ha emellé, a csupa nagy betűs felirat mellé betesznek még egy érdekesnek tűnő képet is (például lenge/pucér nő/pasi), akkor a kevésbé jártasak nagy része rá is fog kattintani.
Ki ne kattintaná le?

Mi történik ilyenkor?
Az alkalmazás (vírus, féreg) feldob egy ablakot, amiben kérdez valamit. Jó esetben magyarul, angolul, de néha mindenféle furcsa nyelven. Ilyenkor szinte mindegy, mit kattintasz, mert a NO gombbal is soxor bizony pont engedélyezed, hogy ez a szutyok helyetted és a Te nevedben küldözgessen üzeneteket a facebookos ismerőseidnek.
Akik pedig amikor látják megintcsak, hogy "OMG YOU MUST SEE THIS AMAZING!" (Atyaúristen, ezt látnod kell, lenyűgöző!) és látják mellette a képet a pucér/lenge nőről/pasiról, ráadásul látják, hogy Tőled jött (akiben megbíznak), szintén rá fognak kattintani.

És a vírus terjed. Lehet, hogy napok múlva megint elküldözgeti még pár ismerősödnek magát és fel fog bukkanni még hónapok múlva is.

Mi a baj ezzel? Ha a tartalom ciki, akkor jól leégeted magadat és minden ismerősödet, aki szintén rákattint. Előttem persze nem égeted le magadat, hiszen én ismerlek és tudom, hogy nem szoktál pornót nézegetni ;) (És ha mégis, akkor mi van?) és nem érdekelnek a pucér nők/pasik ;) (És ha mégis, akkor mi van?) Ahogyan én sem csinálok soha ilyet ;) (És ha mégis, akkor mi van?)
De mi van, ha az ismerőseid között vannak munkatársak, tanítványok, üzleti partnerek, a saját gyerekeid. Ők mit gondolnak rólad majd a pi**ás képek láttán? Nekik hogy magyarázod el? Nehezen...

Tehetsz valamit?

Naná. Például valamelyik vírusírtós céget (mondjuk az ESET Magyarországot ide kattintva) felveszed az ismerőseid közé és ők szinte mindig előbb szólnak majd Neked, ha valami ilyen szar elkezd terjedni. Ilyenkor majd csak mosolyogva nézed azokat az ismerőseidet, akik - már bocs - de beszopták a legújabb Facebook-vírust.

És persze ezen felül pár alapvető óvintézkedés, amit betartva Te magadtól is elkerülheted az ilyen szarok többségét:

Nem kattintunk olyan bejegyzésre (akárkitől jött is), amiben CSUPA NAGY BETŰ SZEREPEL!
Nem kattintunk olyan bejegyzésre, amiben az "OMG" "YOU MUST SEE THIS" "AMAZING" és egyéb túlzó kifejezések szerepelnek (általában szintén csupa nagy betűvel).
Nem kattintunk olyan bejegyzésre, amiben pucér/lenge nő/pasi képe szerepel.
Nem kattintunk olyan bejegyzésre, ami angol (vagy bármilyen idegen) nyelvű, miközben akitől jött, az meg rohadtul nem tud angolul (vagy az adott idegen nyelven).

Ha véletlenül rákattintottál és feldob egy kérdést bármilyen nyelven, arra sem OK-t, sem YES-t, sem NO-t, sem CANCEL-t sem semmit nem kattintunk, mert ilyenkor általában minden gombbal engedélyezed a hozzáférést a profilodhoz és ezt használják arra, hogy a nevedben üzengessenek másoknak (köztük nekem). Ilyenkor inkább kikapcsolod a számítógépedet a főkapcsolóval (laptopnál hosszan nyomod a főkapcsolót, amíg el nem sötétül a képernyőd), vagy egyszerűen kihúzod a konnektorból. Jobban megéri ugyanis egy újraindítást végigvárni, mint aztán fél évig nyüglődni a vírus kiírtásával.

Ha megtörtént a baj és valami szar helyetted küldözget üzeneteket, akkor a facebookos profilodban, jobbra fönt a Kezdőlap / Adatvédelmi beállítások / Alkalmazások és weboldalak / beállítások szerkesztése menüpont alatt az x-re kattintva eltávolíthatod azt a vírust, aminek véletlenül engedélyt adtál az írogatásra.

Remélem segítettem kicsit. Ha tetszett és hasznosnak tartod ezt a pár mondatot, terjeszd. Az írás alján van egy kis Facebook gomb (is), azzal (is) könnyen megteheted. És talán Te is segítesz ezzel egy-két ismerősödnek, hogy Velük ne történjen meg ilyen Techshit!

2012. február 15., szerda

Képtelen forgatás, vagy forgatástalan kép?

Vannak nagy csalódások a technikában. Ilyen csalódás a blogger.com mobil felülete is. Persze értékelem én, hogy mobil, mert évek óta azon küzdök, hogy mindent megoldjak mobilról, ne kelljen már azért számítógépet elővenni, ami elvileg tenyérből is megoldható.
Ezt a bejegyzést például mobilról írom. Legalábbis a szöveges részét, mert a mobil blogger sajnos képet kezelni képtelen.
Persze az is nagyon kényelmes, hogy most, várakozás közben is kihasználom az időt, de miért ne lehetne az élmény teljes.
A gondom az, hogy a képek nem oda kerülnek a szövegben, ahová szeretném - hanem a végére - és sajnos el is fordulnak 90 fokkal néha, nameg még véletlenül sem középre igazítottan jelennek meg, hanem így ni:

Ez persze randa és idegesítő. Aztán eléggé bajom az is, hogy a képek mérete még a mobil alkalmazáson legnagyobbat megjelölve is szánalmas.
Persze lehet, hogy én vagyok a béna, úgyhogy lássuk - közben már számítógépes szerkesztői felületről írok -, szerintem hogyan kellene működnie a dolognak és ezzel szemben hogyan működik.
Tehát eldöntöm magamban, hogy valamiről blogoni szeretnék. Elkészítem a képeket - mobiltelefonnal természetesen - és már a mobilon rájuk is firkálok. Valahogy így:

A felső sorban lévő képet szeretném megosztani, némi szöveggel
Közben észlelem, hogy a képet véletlenül elfordítva mentette le a telefon, így átfordítom a képszerkesztőjével.
Még mindig mobilon, kép forgatása...
Ha ez sikerült, a galériában már látom is, hogy a kép végre vízszintes, ahogy nekem kell(ene).
Befordult, látszólag
Ezután elvileg választhatok, hogy ezt a képet majd a blogger szerkesztői felületéről szúrom be, vagy előbb feltöltöm a Picasára és később onnan szúrom be. Az eredmény szempontjából nem mindegy. Ugyanis ha a Picasára felteszem, majd a Blogger.com szerkesztői felületén a kép beszúrása Picasa webalbumból opciót választom, akkor akár jó is lehet. Ha viszont a blogger mobil alkalmazásából szúrom be, akkor olyan lesz, mint ebben a blogban az első kép volt. 90 fokkal elfordított. De miért? Mert a blogger mobil alkalmazás rosszul teszi fel a cuccot és így a Picasába is rosszul kerül fel. Így:

Itt a titok: a blogger mobil rontja el...
Így aztán nem nagyon kell csodálkozni, ha a blogban is elfordítva jelenik meg. Sajnos a mobil blogger nem tudja azt az opciót, hogy a képet a Picasából szúrja be, így gyakorlatilag csak képek nélküli bejegyzésekre alkalmas. Arra meg minek? Arra van a G+, a Facebook, meg még százezer, mikroblogolásra alkalmas felület. Szóval ez így bizony egyelőre techshit...

2012. február 8., szerda

A rejtélyes névjegy esete Szerelmemmel

Röpke fél év szívás és próbálgatás után tegnap este jött az isteni szikra, így mostantól a Kis Feleségem telefonja kiteszi fényképemet, amikor hívom Őt. Hogy ez egyszerű és hogy miért csak most? Lássuk!

Történt, hogy egyszer tesztelésre kaptam 3 darab LG érintőképernyős telefont, amelyek közül a feketét magamnak, a rózsaszínt a húgomnak, a fehéret pedig a feleségemnek adtam, mert kíváncsi voltam a véleményükre. Természetesen a csajok rákattantak az érintőképernyőre és "volt sírás-rívás", amikor vissza kellett adni őket. Pedig nem voltak okostelefonok, csak ugyebár az érintőképernyő vagányság. Namindegy, a lényeg ugyanis annyi ebben az előtörténetben, hogy a Hugi is törekedett ezután az érintőképernyő felé és a Kis Feleségemet sem kellett nagyon rábeszélni, amikor kinyiffant a tőlem megörökölt, már öt éves Samsung. A Hugi először egy Huawei szutyokra váltott, amit a Té Pulse néven forgalmazott, majd amikor ez alig pár hónapos használat után kinyiffant - a Té szerint a Húgom hibájából tört ki a töltőcsatlakozó, úgyhogy nem is javították garanciában -, a Hugi egy percig sem gondolkozott azon, hogy egyrészt ne Androidos, másrészt ne érintőképernyős telefonja legyen. Ekkor jött nála a Spica, majd ezt váltottuk le egy Galaxy S2-re. És az élet - telefonos oldalról legalábbis - azóta szép, Hugi imádja az Eskettőt és ki is használja.
Kis Feleségem más tészta. Ő nem egy internetfüggő típus és határozottan azon emberek közé tartozik, akiket aztán végképp nem érdekel, mitől megy valami, csak menjen. Érthető magatartás ez. Persze élvezi Ő is, hogy a telefonján megnézheti, mikor indul a vonat és ímélezhet és fényképezhet vele, de ezt szeretné úgy tenni, hogy közben kevés nyűgje legyen a telefon miatt. Amikor Neki kellett telefont választani, elég nagy dilemmában voltam, hiszen minden zsigerem tiltakozott az ellen, hogy az én családomba 2011. végén egy böszmetelefont beengedjek. Hosszas mérlegelés után arra a következtetésre jutottam, hogy próbáljunk meg neki egy egyszerűbb Androidot, hiszen értelmes, logikus gondolkodású nő lévén simán el kell vele boldoguljon. Így is lett, imádja is és egyre többször kapom rajta azon, hogy simogatja a képernyőt nagy bőszen. Ennyit az előzményekről.
Egyetlen problémám volt csak a Samsung Ace-szel, mégpedig az, hogy pont az én esetemben, akit legtöbbet hív Életem Nője, a beérkező hívásnál sehogy nem volt hajlandó kitenni a fényképemet. Sokat gondolkoztam rajta miért, de sehogy nem tudtam rájönni.
Részeredmények voltak már, hiszen telefonos előéletemből emlékeztem arra, hogy ilyen jelenség akkor szokott előfordulni, ha a telefonban egy telefonszám többször, de különböző neveken van elmentve és a bejövő hívásnál a szerencsétlen készülék nem tudja, hogy melyiket jelenítse meg. Persze furcsa volt a dolog, hiszen normális telefonok ilyenkor nem írnak ki nevet sem, hanem a telefonszám árválkodik magában. A teendő ekkor az, hogy az ember megszünteti az anomáliát és a felesleges számokat kitörli. Ez a telefon viszont azt csinálta, hogy valahonnan bevette névnek azt, hogy „Szerelmem”, és ezt megjelenítette, de kép nélkül. Gondoltam hátha működik a régi módszer, így aztán első mutatványként kitöröltem magamat minden formában a telefonkönyvből. Az eredmény semmi. A bejövő hívásnál ugyanúgy kiírta, hogy „Szerelmem”, de képet nem tett mellé.
Itt pár hónap szünet következett, engem nem zavart a dolog és a Szerelmemet sem. Legalábbis nem mondta. Aztán tegnap láttam, hogy bárki hívja, szépen kiteszi a képeket (amikkel egyébként én töltöttem fel a Google profiljában a címjegyzéket), de nálam továbbra sem.
Isteni szikra első megvillanása: mi van, ha a telefon nem, a Google-től veszi a névjegyeket, hanem vagy a SIM-en, vagy a telefon belső memóriájában szorult benne valahol ez a „Szerelmem” bejegyzés és ez kavar be. Úgyhogy gyorsan töröltem a teljes SIM tartalmat és a telefon belső memóriáját is. Eredmény részleges, mert amikor én hívtam, már csak a telefonszámot írta ki ismeretlenként. Fényképet nem tett mellé, de ez érthető.
Itt még nem téptem a hajamat. Azt akkor kezdtem el, amikor a telefon a Google profilból is kitörölte az összes telefonszámot a következő szinkronizáláskor. Még szerencse, hogy van visszaállítás, így tegnapelőttre visszaállítva visszajöttek a névjegyek. Megnyugodtam.
De visszajött a „Szerelmem” névjegy is, megint fénykép nélkül. Sem a Google profilban a névjegyek között, sem a telefon belső memóriájában, sem a SIM-en nem volt fenn, így valószínűleg egy másik dimenzióból, egy párhuzamos idősíkról hívta be a telefon. Itt megint téptem a hajamat és heveny „a koreai ******* édes anyátokat” kiáltásokat hallattam. A Kis Felségem nem szólt semmit, tudja, hogy ilyenkor nem érdemes hozzám szólni…
Nem jó dühből dönteni. Kis szörpöcske, pár lépés séta a nagyszobában és beütött a szikra. Minek nekem tudni, honnan hívja be a kontaktot, ha a híváslistában megjelenik?  Jó kérdés. Nem kell tudnom.
Úgyhogy a híváslistában ráböktem a „Szerelmem”-re, majd szerkesztés és törlés.
Eltűnt, mintha sose lett volna.
Így aztán következő lépésként felvettem magamat a Kis Feleségem Google profiljában fényképpel, e-mail címmel, Facebook azonosítóval, G+ azonosítóval és Google Koordináták megosztási kérelemmel együtt.
És tádááámmmm! A telefonon megjelent az arcképem, jönnek a G+ üzenetek és újra látjuk egymást a térképen.
Hogy a „Szerelmem” nevű névjegy pedig honnan jött, a Galaxy Ace melyik bugyrában rejtőzködött, tudja a fene. De valahogy már nem is érdekel…