A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vacak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vacak. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 26., vasárnap

Megveszed, hibás, nem javítják: Telekom+Sony a nyerő páros


Változtatások nélkül (adatok kitakarásával) egy levél, soxeretettel:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Mélységesen fel vagyok háborodva azon, ahogy intézik, helyesebben, ahogy NEM intézik a hibásan érkezett televíziónk ügyét!!!
Hosszabb kalandozás után január 6-án érkezett meg otthonunkba egy Sony KD65XG8196 készülék, amelyet a webshopjukból rendeltünk.
A rendelési azonosító: X-XXXXXXXXXXX
Január 7-én, azaz másnap este azt tapasztaltuk, hogy a készülék képernyőjén beégve ott marad a híradó alsó információs csíkjának nyoma, azaz a készülék képernyője hibás. A hiba egyértelmű, laikusként is jól azonosítható.
Ezt a hibát még aznap, 19.23 órakor bejelentettem a 1414-es számon, ahol azt mondták, a bejelentést vették és az ügyet intézik.
Ez a bejelentés ugyebár bőven a vásárlást követő 3 napon belül történt.
Mivel egész héten nem történt semmi, 10-én, azaz pénteken rákérdeztem, hogy elveszett-e az információ valahol a rendszerben. Kollégájuk megnyugtatott, hogy a rendszerben látja a bejelentésemet, várjak türelemmel.
Vártam.
Mivel egy hétig nem történt megint semmi, 16-án 08.48-kor újra rákérdeztem a 1414-en, hogy mi a helyzet. Ekkor azt javasolták, hogy a készülék garanciáját intéző, Sony márkaszervizt hívjam közvetlenül, az ügy már náluk van. Kollégájuk adott is telefonszámot. Felhívtam a +3617779151-es telefonszámot 09.07-kor ahol azt mondták, náluk ilyen adatokkal, ilyen típusú készülékre nincs leadva javítási igény.
Ezután újra hívtam kollégáikat a 1414-en akik hosszas keresgélés és tanácskozás után megígérték, hogy utánajárnak a javításnak, felhívják a Sony-t.
Ma 26-a van.
3 hét, pontosan 19 nap telt el azóta, hogy a hibát először bejelentettük.
Ez alatt a 19 nap alatt SEMMI nem történt, a hibás készüléket senki nem nézte meg, senki nem egyeztetett velem.
A Tv első részletét közben már befizettem úgy, hogy NINCS MŰKÖDŐKÉPES készülék mögötte.

Azt már csak adalékként teszem hozzá, hogy a készüléket jóval karácsony előtt (szerk: a korábbbi bejegyzés itt olvasható) rendeltük meg, de mivel az Önök hibájából nem került az egyébként bejelentett személyi igazolvány szám változás átvezetésre minden előfizetésemen, a készüléket karácsony előtt már kiszállították egyszer, csak nem adták át, mert nem egyezett az igazolványszám. Én ott sem hibáztam, hiszen joggal várhattam el, hogy Magenta ügyfélként ha bejelentem a változást, azt minden a Magenta csoportomba bevont számlán átvezetik. De nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy egy gyakorlatilag december 17-én megrendelt készülék a mai napig, azaz január 26-áig NEM MŰKÖDIK AZ OTTHONUNKBAN!

Utoljára kérem, hogy a végül nagy nehezen kiszállított, de hibás, második TV javítását intézzék, mert ellenkező esetben a fogyasztóvédelemhez leszek kénytelen fordulni.

Tisztelettel:

Molnár-Soós Sándor István
+XX XXXXXX
 MT Ügyfélazonosító: XXXXXXXXX  

2019. december 26., csütörtök

A 2,4 GHz az nem 5 GHz - avagy két órányi szívás a routerrel

Én azt hittem, értek a routerekhez. Legalábbis annyira, hogy egy egyszerű wifi beállítást meg tudjak csinálni. Mégis szívtam két órát vele és most leírom, hogy Te majd ne szívj.

Adott egy D-Link DIR-825-ös wifis router. Azért ez, mert egyrészt jó sok antennája van és ezért remélhetőleg (és valóban is) átnyomja a jelet a szüleim vastag falú parasztházának méteres falain. Másrészt azért ez, mert olcsó és mégis jó. Természetesen gigabites a vezetékes része és úgy általában a D-Link cuccokban ezidáig még nem csalódtam.
A wifi beállítása amúgy nem nagy ördöngösség, pár dolgot kell csak tudni hozzá. Az ember csinál egy SSID-t, azaz megadja, hogy a készülékek milyen néven lássák majd a routert, majd megváltoztatja a wifi jelszót egy olyanra, amit meg tud jegyezni. A készülék, ahogy szinte minden router a 192.168.0.1 IP-n kommunikál, az alapbeállítás a belépéshez felhasználó:
admin és jelszó:admin. És ennyi, amit tudni kell az átlagembernek.
Ahogy kell, be is állítottam mindent, sőt az SSID-t a régi routerével megegyezőre állítottam, ahogy a jelszót is, így a készülékek amik már fel voltak lépve egyszer a régi wifire, nem kértek új jelszót, hanem az új wifivel is kommunikáltak megfelelően. Így nem kellett anyukám tabletjét sem átállítani, sem a mi okostelefonjainkat. Mindenki hepi, sikerült is minden nagyjából 3 perc alatt.
Aszitted?
Merthogy egyszer csak a Húgom telefonját kezdte ledobálni a router, majd az én telefonomat, majd a laptopomat... szóval valami mégsem kerek.
De mi???
Merthogy azt írta a telefonokon és a laptopokon a rendszer, hogy helytelen a jelszó. Megnéztem a beállításokat a routerben, megnéztem a beállításokat a készülékekben és egyeztek. Akkor mi van? És miért csak néha csinálja és miért csak egyik-másik készülékkel?
Soha nem jössz rá, ha nem írom le.
Mindenesetre reseteltem a routert, mindent beállítottam újra. Nem lett jó, pedig most adtam meg a jelszót. Ezerszer visszaellenőriztem, tuti jó.
De akkor miért nem jó. Már ott tartottam, hogy előkeresem a gari papírokat és visszaviszem a boltba, mert rossz.
Két óra szopacs után azért feltűnt, hogy a 2,4 GHz mellett van egy szürke 5 GHz-es fül is (a képen látszik).
Miért csak most tűnt fel?
Mert a számítástechnikában a szürke szín a NEM KATTINTHATÓ jelzésére szolgál. Szerintem a szemem (az agyam) magától kisatírozta.
Rákattintok, mégis kattintható.
És vazze, alapbeállításokon van.
Mert hiába állítottam be a router beállításait, csak a 2,4 GHz-et állította be, az 5 GHz-et nem. Azt külön be kell állítani. Miután erre véletlenül rájöttem és beállítottam azt is, soha többet nem dobott el semmilyen készüléket.
Az történt valószínűleg, hogy ha a nappaliban, a méteres falon kívül neteztünk, a készülékeink a 2,4 GHz-et használták, amikor meg a routerhez közelebb, akkor az 5 GHz-et. Merthogy a 2,4 GHz jobban áthatol a falakon, de az 5 GHz gyorsabb. Az okos készülékek ezt tudják. Amikor szerencsétlenek próbáltak átállni 5 GHz-re, nem volt jó a jelszó. Merthogy az maradt gyári beállításokon, valami 876272816 jellegű zagyvaságon. Naná, hogy az nem volt jó nekik.
Anyukám tabletje még korábbi, egyszerűbb szerzet, csak 2,4 GHz-en kommunikál, azt ezért nem dobálta le a router.
Ennyi.
Végül is hepiend van.
A tanulság: mindig állítsd be mindkét frekvenciát!
Azért persze cseszteti a csőrömet a dolog, ezért a kérdéseim főleg az IT területen jártasaknak:
1. Kattintanál a szürkével jelölt menüre és csak én vagyok a hülye, amiért azt inaktívnak gondoltam?
2. Ha beállítok egy SSID-t és egy jelszót, azt miért csak az egyik körre alkalmazza?
3. El tudsz képzelni olyan helyzetet, hogy 2,4 GHz-en más jelszót akarsz használni mint 5 GHz-en?
3+1. Hány perc után tapostad volna laposra a routert? (Én mostanában szedek magnéziumot, csak annak köszönhető, hogy nem akadtam ki.)

2018. február 27., kedd

A kikerülhetetlen szopás, avagy TMX a szervizek csúcsa

Ott tartunk Magyarországon, hogy ez ember akként kell vásároljon kütyüt, hogy melyik cég nyújtja a garanciális szolgáltatást. Furcsa felütés ez így, le is írom, miként jutottam erre a következtetésre.

Szigorúan szubjektív, saját történet következik. Nem szentírás és elfogadom, ha valakinek más tapasztalata volt. Sőt, örülnék neki.
Az én sztorim ott kezdődik, hogy a hőn szeretett laptopom, egy Sony Vaio sajnos a hosszú és kíméletlen kínzások hatására kinyiffant. Kapott a szentem eleget, több kilométert tett meg mint egy veterán stewardess. Becsülettel szolgált, de ennyi volt. 8 év az 8 év.
Áthidaló megoldásként kaptam egy Acer-t a cégemtől, amelyik nagyon jól jött akkor, de a Vaio után még úgy is visszalépést jelentett, hogy pont 8 évvel volt újabb konstrukció.
A Sony sajnos feladta a Vaio-t, mint márkát, így a már meglévő, használt Vaio-kat sem mertem nagyon nézegetni, mert a terméktámogatás is gyakorlatilag megszűnt ezzel. Mondjuk ezt már az én kis erőgépemnél is észleltem, például Dell driverrel ment csak a touchpad, meg ilyenek.
Summa summarum, kellett egy laptopot néznem magamnak. A sors milyen: amit nézegettem, pont szembe jött velem egy leárazáson, ahol majdnem egy százassal volt olcsóbb, mint bárhol máshol aznap a netes keresőkben. Nem sokat gondolkoztam és rácsaptam.
Íhét, brutál videókártya, 32 GB-ig bővíthető RAM, nagy SSD és mellé 1 TB vinyó, fullhádé kijelző. Karbon ház, Dolby hangzás. Röviden: az álmaim netovábbja.


Látszólag beleugrottam a vásárlásba de valójában ez nálunk, kütyübolondoknál úgy zajlik, hogy megvan fejben a lista, priorizálva. Aztán várjuk, hogy az anyagiak is összeálljanak hozzá. A folyamat felgyorsul, amikor feketepénteken lenyomják az árakat. Ez történt most is. Persze feketepénteken nem ment annyira le az ára, hogy beleugorjak, de nem is ment el minden cucc a polcokról.  Így maradt ott és várt rám ez a laptop, még jobban leárazva december 13-ig.
A döntés tehát nem akkor született, csak felgyorsult.
A nagy gyorsítás közben sajnos elfelejtettem indexelni. Azaz, nem néztem meg, hogy melyik is az a cég, akihez vinni kell a laptopot, ha garanciális baj van vele.

Azt is tegyük hozzá, hogy szerintem nem gondolnád Te sem, hogy egy ilyen high-end, azaz messze felső kategóriás cuccal bármi baj lehet, de nálam ez szinte alap. Ami elromolhat, az nálam el is romlik. Akkor vagyok szerencsés, ha nem a garancia lejárta után egy nappal. Így nekem nagyon fontos, kihez kell majd menjek, de mégis valahogy a nagy örömben kihagytam a számításból azt, hogy ezzel a vásárlással megint közöm lesz a TMX-hez.
Ez pedig kerülendő.

Van előéletünk. A Samsung Galaxy Note-omat először nem fogadták garanciában, mert nem Magyarországon vettem, aztán a Samsung Magyarország állásfoglalása alapján mégis befogadták, de bosszúból 3 hónapig javították, majd adták vissza recsegősen ropogósan egy hétre, miután megint kinyiffant és újabb 3 hetet töltött náluk.
Akkor még volt náluk ügyfélszolgálat, így kimentem hozzájuk. Ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl, egy bugyiforgalmazó céggel egy épületben meg is lett az a cég, amelyik a Samsungot is képviseli mint garanciális szerviz. Meg még sajnos vagy harminc másikat is.
Szóvá is tettem anno, hogy azért ide kimenni... persze ezzel csak annyit értem el, hogy megszüntették a személyes átadást és csak a Magyar Posta Logisztika által lehet beküldeni készüléket.
Hogy megkönnyítsék a dolgunkat, ugyebár.
Ebből már sejthetitek, hogy ez hogyan is zajlik.
A laptop elromlott 12-én. Írtam nekik. Megírták, hogy futár fog érte jönni. Mivel Budapesten dolgozom, ide kértem a futárt. Másnap közölték - mert az első levélbe nem fért bele, gondolom -, hogy a laptopot az eredeti dobozába csomagolva adjam fel, ellenkező esetben nem vállalnak felelősséget az esetleges károkért. Úgyhogy aznap nem tudtam feladni, mert a doboz ugyebár odahaza van (én szerencsére minden dobozt megtartok, pont az ilyen esetek miatt).
Másnap a dobozban behoztam és vártam, hogy elvigyék. Harmadnapra meg is jött a Posta, és el kell mondjam, hogy egy nagyon udvarias srác vette át a csomagot. Az már más tészta, hogy hirtelen a garanciához mégis csak kellett a számla is és nem volt elég a garanciajegy (ahogyan az a levélben előzőleg állt), de ezzel már nem lehet megfogni, hoztam azt is.


Könnyes búcsút vettem a laptoptól és számítottam rá, hogy megint majd hónapokig nem látjuk egymást.
Nagyjából egy hét múlva azért ráérdeklődtem és kaptam egy választ a linkkel, amelyen megnézhetem, hogy áll a laptop. Ha beszélek angolul, ugyanis a link egy angol oldalra vezetett. Ezzel sem tudtak kifogni rajtam, beírtam a sorozatszámot és a munkalap számát és meg is kaptam az információt, miszerint javítás alatt. (Kösz, magamtól soha nem jöttem volna rá...)
A várható javítási idő 5-30 nap, ami eleve vicces. Nem volt kedvem röhögni.


Aztán minden várakozásom ellenére végül is 23-án, azaz tíz nap múlva kaptam egy üzenetet pénteken este 20.40-kor, hogy csomagot adtak fel a számomra. Persze semmi nem utalt rá, hogy milyen csomag ez, de szerencsére nem vártam sehonnan csomagot, így leesett, hogy mi lehet ez. A weboldalon meg tudtam nézni és az azt mondta, hogy feladták a laptopot.
Öröm és boldogság.
Már amennyire öröm az ha tudod, hogy a Postánál lesz a laptopod péntek-szombat-vasárnap. Mert ugyebár a posta nem szállít ki hétvégén.
Hétfőn aztán kaptam egy SMS-t, hogy mindjárt jön a futár és meg is érkezett 11 körül.
Gyors csekkolás, hogy benne van-e a csomagban a laptop. Másra nem volt idő, mert a Postás nem vár (ellentétben MINDEN más csomagküldő szolgáltatással).
A laptop és a tartozékok benne voltak az agyonragasztott dobozban, így átvettem.
Az irodába érve és kicsomagolva bebizonyosodott, amitől féltem: a laptop mínusz 10 fokos, mert egy hétvégét állt a fűtetlen hangárban és a postás kihozta a fűtetlen biciklijén a mínusz 10 fokban.
Azért adtam neki borravalót, mert ő nem tehet róla. Sőt, sajnáltam is ebben a kutya hidegben.
De ha ezek miatt kinyiffant volna az akkumulátor, akkor mit csinálok? Hogyan bizonyítom, hogy emiatt nyiffant ki? A mondat sajnos nem egyértelműen múltidő, mert simán kaphatott olyan sokkot az akksi, ami majd pár hónap múlva jön elő és akkor meg már cseszhetem.
Megvártam, amíg a laptop hozzámelegszik az irodához, majd kipróbáltam. Működött, bár az akksi csutkára lemerülve. Én csutkára feltöltve adtam át.
A billentyűzet is működik, van "e, g, h," betű is..
A touchpad viszont nem működik.
Ezek az érintőpárnák már olyanok ugyanis, hogy egy érintésre egérként működnek, de két ujjal lehet görgetni, három ujjal lehet váltani az alkalmazások között és csippentve lehet nagyítani-kicsinyíteni, sőt a képeket a két ujj fordításával lehet forgatni is.
Na, ezek a funkciók nem működtek.
Azonnal írtam is egy levelet, hogy kérem a készülék soron kívüli javítását, amelyik levélre még csak nem is válaszoltak. Pedig leírtam, hogy nekem munkaeszköz és ezrekkel károsít meg naponta a hiánya és azt is, hogy elviszem bárhová.
A mai napig semmi válasz, de ígérem, hogy ha egyszer méltóztatnak válaszolni, módosítom ezt a bejegyzést..
Közben volt idő, így olvasgattam és gyanús lett, hogy csak bizonyos funkciók nem működnek az érintőpárnán, így valószínűleg nem hardveresen hibás. Ráadásul amikor visszakaptam a laptopot, újra fólia volt az érintőpárnán. Azaz, kicserélték azt is.
A Lenovo oldaláról letöltött szoftver nem javította meg, de az érintőpárnát gyártó Synaptics oldaláról letöltött szerencsére beindította. Némi fabrikálás után, amire szerintem a legtöbb ember nem képes.
Ha nem értek egy kicsit jobban a dologhoz mint az átlag, akkor a mai napig várnám, hogy méltóztassanak elvinni és megcsinálni.


Itt teszem hozzá, hogy a Samsungos eset után egy ideig áttértem Sony telefonokra, na a Sony is egy buherakáeftével javíttatja a telefonokat, az sem volt jobb.
Úgy néz ki, hogy ez idehaza így megy. Ez van.
De miért is írtam ezt a  bejegyzést?
Egyrészt hogy amikor rákeresel arra, hogy TMX, vagy Lenovo szerviz, legyen esélyed megtalálni ezt az infót és megtudni, hogy nem vagy egyedül. Más is szop...
Másrészt (és ez a fő indok), hogy leírjam, hogyan is kellene működnie ennek. Tehát:


Elromlik a laptop, bejelentem és kapok egy helyet, ahová bevihetem. Még aznap, leginkább azonnal. Nem Bivalybasznádon, hanem a közelben. Aztán amikor beviszem a "leptapot", akkor megnézik és elmondják, hogy 5-30 nap a várakozási idő, mert billentyűzetet kell cserélni. Ekkor eldönthetem, hogy ott szeretném-e hagyni, vagy az alkatrész megérkezéséig használom esetleg külső billentyűzettel. Aztán amikor megérkezik a billentyűzet (és sorra is kerülök), beviszem egy megadott időpontban és fél óra alatt kicserélik. Amikor kész, akkor a jelenlétemben kipróbálják és működőképesen adják vissza.
Valahogy így.
Ugyanis egy ilyen laptop hiánya padlóra tudja tenni a magamfajtát, aki dolgozik vele és azért adott ki érte egy szemmel jól látható összeget, mert amit megkeres vele, az visszahozza. Ha működik és nem csücsül feleslegesen heteket egy fűtetlen raktárban, alkatrészre várva, amíg mi meg más laptopokon csövezünk.
Álom, álom, édes álom.
De mi a realitás: hát annyi, amit az elején is írtam. Ha jót akarsz magadnak, nem vásárolsz semmi olyasmit, amit ez a magas színvonalú szolgáltatást nyújtó cég javít. Sajnos ez nem egyszerű dolog, mert náluk vannak az alábbi márkák: ALCATEL, ASUS, BOWAY, CAT,  COOLPAD, EMPORIA, EVOLVEO, GSMART, HTC, HTM, HUAWEI, LENOVO, MOTO, LG, POLAROID, NOKIA, POSH, SAMSUNG, TELME, TUNITONE, ZTE.
Ha ilyen készüléked van és elromlik, készülj fel a legrosszabbakra!
Természetesen ahogy anno a Samsungnak, most a Lenovonak írtam egy levelet.
Valószínűleg ők sem válaszolnak. 

2014. november 9., vasárnap

Azért eszednél légy, Garmin!

Szeretem a motiváló dolgokat. Szeretem, amikor valaki vagy valami segíti elérni a céljaimat.
Ezért aztán kifejezetten élvezem a számomra példát, követendő példát nyújtó emberek társaságát és nem sértődöm meg, ha a motiválásom érdekében néha akár keményebb szavakat is használnak, vagy - úgymond - csesztetnek engem. Sőt, hálás is vagyok ezért!
A számomra inspiráló emberek mellett kifejezetten tetszenek az olyan technikai megoldások, amelyekkel ugyancsak könnyebben elérem a céljaimat.
Így például semmi kifogásom az ellen, amikor a futóórám rám szól, hogy "Mozgás!"

Főleg, amikor és ha igaza van. Csak szóljon és emlékeztessen, hogy a mai napon nem mozogtam eleget és hogy ennél azért többet kellene!
De...
És sajnos megint ott az a fránya "De..."
Azt már elfogadtam - bár kifejezetten nem értek vele egyet - hogy ez a csúcstechnológiás óra nem veszi figyelembe, ha kerékpározom. Én ugyanis kerékpárral közlekedem Budapesten mindenhová. Neki ez mégsem jó. Még akkor sem fogadja el mozgásnak, ha történetesen rögzítettem az utat GPS-szel és esetlegesen még szívritmus-adó is volt rajtam. Hiába mentem el például hétfőn bringával 5 kilométert, égettem el 382 kcal-t, az nem mozgás. Az semmi...
Oké. Ha ennek a játéknak az a lényege, hogy csak a lépéseket számolja, ám legyen! Akkor számoljuk a lépéseket...
A fentebb látható képet ma fotóztam. Az óra ugyanis folyamatosan cseszeget, hogy mozgás, merthogy szerinte nem volt még elég lépés ma.
Nos, íme:

Kérdezem tisztelettel a hangomban, hogy 17129, azaz tizenhétezer-százhuszonkilenc lépés az NEM ELÉG?!?
Hova mozogjak még, miután ma 13,9 kilométert már lemozogtam és becsszó gyalog?!?!
Nagy részét ráadásul futva, hegynek felfelé...

Nasszóval megint egy igazi szutyokba sikerült beletenyerelnem.
Azért innen üzenem a fejlesztőknek, hogy gratulálok!

2013. február 27., szerda

Se nem ajándék, se nem vettem...

Tegnap este egy illatos levélke várt odahaza a Magyar Posta Zrt-től, amelyben arra szólítanak fel, hogy a Szingapúri Köztársaságból érkezett 0,2 kg súlyú órám vámkezeléséhez küldjek meg adatokat. Merthogy egy EGK rendelet alapján vám- és adóköteles.
A dologban több érdekesség is van. Az első a Magyar Posta maga, akik egy nem kis értéket képviselő áruról SIMA, NEM AJÁNLOTT levél formájában értesítenek. Ha nem kapom meg, átmenetileg megőrzik a terméket és ha nem reagálok, akkor megy a vámraktárba. Aztán meg fene tudja, mi lesz vele.
De nem vagyok meglepve. Ez a Magyar Posta. Nem fontos nekik az, hogy egy küldemény időben és biztosan megérkezzen hozzám. Minden más fontos, de a küldemény, az nem. Postabolt, az van. Rágógumi, meg sorsjegy, az van.
De hogy az ember FELAD valamit és azt valaki más MEGKAPJA... ezek szerint ez nem fontos.
Kérdezem, hogy a postának mennyibe kerülne, ha MAGA-MAGÁNAK ajánlottan ad fel egy küldeményt? És nem beb****ák a retves postaládába, ahol szél szárítja, eső veri?
De lépjünk túl ezen!
A vámkezeléshez adjak meg adatokat. Számlákat és bizonylatokat.
Dehát miről? Az órát a Kickstarteren keresztül, hálából kaptam a Pebble-től.
Azért, mert támogattam az ötletüket (még sok százezer társammal együtt).
Tehát az óráért nem fizettem. Akkor mi is képezi a vám és az áfa alapját? A becsületem?
Nos, a becsület többet ér, mint egy 5000 forintos áfa, úgyhogy a postának az alábbi levelet küldtem el (kitakarom a személyes adatokat, de a lényeg látszik):
 *******************************************************************************

Molnár-Soós Sándor István
2628 Szob, XXXXXXXXXX utca YYY
Hivatkozási szám: XXXXX
Rangszám: RAxxxxxxxxxxSG
MRN szám: 13HUxxxxxxxxxxxxxxx
 
 

 

Magyar Posta Zrt.

Nemzetközi Posta Kicserélő Központ


Fax: +3612971174

 

 

         Tárgy:        nemzetközi vámtartalmú postai küldemény 
                                vámkezeléséhez szükséges adatok megküldése

 

          Tisztelt Hölgyem/Uram!

 
         2013.02.21-én kelt levelüket kézhez kaptam és az abban megadott, fenti hivatkozási számú és rangszámú postai küldeménnyel kapcsolatosan az alábbiakat nyilatkozom: 

         A küldeményben szereplő „Pebble E-Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology” nevezetű, okostelefonokhoz csatlakoztatható órára még 2012.04.13-án találtam rá az interneten, a http://www.kickstarter.com/ weboldalon. A termék akkor még csak ötletként létezett, nem konkrét óráról, csak egy koncepcióról volt szó.

         A http://www.kickstarter.com/ weboldal egy kreatív ötleteket támogatni hivatott kezdeményezés. Akinek kreatív ötlete van, de annak megvalósításához anyagi forrásokkal nem rendelkezik, az ezen a weboldalon közzé teheti és kérheti az olvasók segítségét.

         Ezt tette a Pebble Technology is, amely az ötlet megvalósításához kérte azok segítségét, akik abban fantáziát láttak. Én magam, és még több százezren láttunk is fantáziát az órában, így támogatásként 2012.04.13-án elutaltam a http://www.kickstarter.com/ weboldalnak 115 USD-t.

         Az utalás megtörténte után az alábbi elektronikus levelet kaptam (változtatások nélkül kiollózom és beillesztem ide):

 

Congratulations!


You're a backer of
Pebble: E-Paper Watch for iPhone and Android

by Pebble Technology

Pledge Summary

Amount pledged

$115.00

Reward

One Jet Black Pebble watch. Free shipping to USA. (Add $10 for shipping to Canada, $15 for international shipping.)

Estimated Delivery

Sep 2012

If this project is successfully funded, your card will be charged on:
FRIDAY MAY 18, 11:00PM EDT
When your reward is ready,Pebble Technologywill send you a survey via email to request any info needed to deliver your reward (mailing address, t-shirt size, etc).
 

         A levél értelmében, a projekt támogatásáért cserébe, jutalomként (reward) amennyiben a termék valóban elkészül, megígérték, hogy egy darab órát kapok, egyéb térítés megfizetése nélkül.

Ahogy az most látszik, ígéretüket betartották, és az ajándék óra, majdnem egy év késéssel ugyan, de megérkezett.

Mivel az óráért nem fizettem, arról számlát sem kaptam és gyanítom, hogy az óra csomagolásában sem lesz semmi ilyen okmány.

A vámkezelés megkönnyítése érdekében közlöm, hogy a támogatást a http://www.amazon.com/ weboldal fizetési rendszerén keresztül tettem, arról számlát nem kaptam, csak az alábbi e-mailt (változtatások nélkül beillesztem ide):

Transaction Details

To:
Pebble Technology
From:
Molnár-Soós Sándor István
Amount:
-$115.00
Date Completed:
May 18, 2012 - 11:35 PM PDT
Fees:
Payment Method:
Credit Card
Account:
MasterCard *******2641
Account Holder's Name:
Molnár-Soós Sándor
For:
Pebble E Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology
Type:
Payment
Status:
Success
Reference ID:
FpsTransaction::Funding3xxxxxxxxx
Transaction ID:
16xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx421

 
Greetings from Amazon Payments,

We wanted to let you know that we successfully completed a payment to Pebble Technology for $115.00 on May 18, 2012. This payment is related to the payment authorization listed below:

Payment details:
---------------
Transaction ID: 16xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx5421
Recipient: Pebble Technology
Amount: $115.00
For: Pledging $115.00 to Pebble E Paper Watch for iPhone and Android on Kickstarter.
Payment method: Mastercard XXXX-XXXX-XXXX-2641
Reference: KICKSTARTER COM
Mint az ebből az értesítőből is látszik, a tranzakció „funding”, azaz támogatás, finanszírozás néven került lekönyvelésre.

         Fentiek alapján, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az óráért én semmilyen összeget nem fizettem ki.


Véleményem szerint, olvasva az Önök által megküldött tájékoztatót, az óra megküldése az ajándékozás, illetve a cég-magánszemély relációba illik bele, értéke alapján vám nem, de 27% ÁFA terheli. Mivel az óra értéke nem megállapítható, véleményem szerint a támogatás mértékét kell, mint kvázi ellenszolgáltatást alapul venni. Így a vámkezelés alapját az átutalt, 115 USD képezheti.
 

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem továbbá, hogy a tranzakciót az OTP-nél vezetett, internetes kártyámról hajtottam végre, az OTP Bank Zrt. 2012.05.19-én vonta le az összeget (gondolom, az időeltolódás miatt). Az OTP online rendszeréből a tranzakció már nem nyerhető vissza, de szerencsére az összes SMS-emet archiválom, így előkeresve azt látom, hogy arról az alábbi SMS értesítést kaptam (változtatások nélkül beillesztem ide):


120519 08:35 Kàrtyàs vàsàrlàs/zàrolàs: -27.399 HUF; ASI*KICKSTARTER COM, US 866-749-7545 ASI*KICKSTARTER COM; Kàrtyaszàm: ...2641; Egy.:  x.xxx.xxx HUF – OTPdirekt

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Kérem Önöket, hogy a közölt adatokat elfogadni szíveskedjenek és a vámkezelést a 27.399 HUF értéknek megfelelően kezdeményezzék!

Köszönettel és Tisztelettel:

Budapest, 2013.02.27-én
 

                   Molnár-Soós Sándor István
*********************************************************************************
Kérdéseim a következők:
Tényleg ezt kell csinálni 2013-ban? Tényleg az a cél, hogy egy tetves óra heteket álljon a vámolásra várva?
Tényleg az a cél, hogy ez ember semmit ne rendeljen ezentúl külföldről?
Tényleg nem lehet ezt normálisan, rugalmasan intézni?
Tényleg az van, hogy Szingapúrból ideér a cucc 3 nap alatt, aztán egy hónapot pihen a postán meg a vámon?
 
Megígérem, hogy azonnal szólni fogok, amint kezembe kaptam az órát és megírom azt is, hogy végül mennyi vámot és áfát fizettem rá.
A véleményetekre pedig tényleg kíváncsi vagyok...
                 

 

2013. január 4., péntek

Sehol semmi Note II fronton

Január 4-e van. 19 napja romlott el a Samsung Galaxy Note II.
Még az is lehet, hogy ez a két mondat elmondana mindent és nem is kellene cizellálnom jobban. De mivel a blog nekem terápiás jellegű is, azaz kiírom magamból a keserűséget, hát csak leírom nektek, hogy miért is vagyok elkeseredve annyira.
Aki nem szereti a "negatív" gondolatokat, az most fejezze be az olvasást. Előre szólok...
Egyébként az egyik nagy bajom az, hogy olyan emberek, akiket a barátomnak gondolok, kiröhögnek, amiért egy kütyü a padlóra tesz. Meg viccet csinálnak a nyomoromból. Olyan dumákat kaptam, hogy "Nem ez a legfontosabb az életben", meg hogy "Te vonzod be az ilyeneket", meg hasonló, kiskegyedes bölcsességek.
Mindennapi pszichológia kezdőknek.
Tehát akkor a telefon azért romlott el, mert bevonzottam...
Ezt azért nem veszem be.
Azt elfogadom, hogy magát az elromlást én negatívan kezelem és állhatnék hozzá úgy is, mint egy kalandhoz. Csak valahogy nem megy.
Íme az indokaim, hogy miért is:
Amikor fiatalabb voltam - de még akár egy éve is -, nagyon sok hobbim volt. Megengedhettem magamnak, hogy pár olyan dologra költsek, amiket csak az élvezet kedvéért csináltam. Amikből nem jön pénz, sőt inkább viszik a pénzt. A hobbi egyébként már csak ilyen.
Aztán szépen lassan elkezdtem ezeket a hobbikat visszavenni és gyakorlatilag alig maradt néhány. Meg aztán tél is van, így a szabadban űzhető dolgok nagy része kiesik.
Ha összegzem a hobbijaimat, gyakorlatilag a Note II maradt meg, mint egyetlen. Amellett természetesen, hogy kemény munkaeszköz is, de erről később.
A Note II - de nagyjából igaz volt ez a többi okostelefonomra is - egy olyan svájci bicska volt az én életemben, amivel - mint MacGyver - bármit meg tudtam oldani. Ezért olyan szinten épült be a mindennapi rutinba, hogy gyakorlatilag percenként használtam. Határtalanságot adott nekem, mert mindent tökéletesen oldott meg.
Kompromisszumok nélkül. Unalmasan tökéletesen. Én meg ebben a témában nagyon szeretem az unalmat...
Felpörgette a tempót és végre egyszer az életben olyan gyorsan mentek a dolgok, mint amilyen gyorsan az agyam pörög. Nem kellett visszalassulnom, botladoznom. Száguldottam.
Na, ez a száguldás hiányzik.
Amikor ugyebár szombaton délután elromlott, nem tehettem mást, minthogy az egyetlen olyan helyen, ami nyitva volt, gyorsan vettem egy dublőrtelefont.
A dublőrtelefon kifejezés azt jelenti, hogy amíg emez nem javul meg, addig valahogy kihúzom vele. Az volt a célom, hogy az Android dolgok működjenek és kész voltam némi kompromisszumra is. Hogy lassabb lesz, arra számítottam, hiszen a Note II a leggyorsabb telefon ami jelenleg létezik.
Helyesebben inkább úgy fogalmaznék, hogy számítottam arra, hogy ha nem egy másik Note II-t vásárolok, akkor mindenképpen visszalépés lesz, akármi is lesz az.
Elfogadtam tehát ezt a kompromisszumot főleg azért, mert arra számítottam, hogy ahogy a Samsung ígéri (behazudja) a weboldalán, a prémium készülékemet gyorsan megjavítják és ha az egy nap túlzásnak is tűnt, de talán pár napon belül visszakapom és vele a digitális életemet is.
Ezzel szemben ma ugyebár január 4-e van, 19 napja nem működik a Note II... Hírem se lenne róla... Ennyit a prémium szolgáltatásról.
Illetve azért itt ne álljunk meg, hiszen vannak még érdekes fejlemények, amikre azóta derült fény.
Konkrétan annyi történt, hogy bár azt ígérték a Telemax Kft-nél, hogy a készüléket lehetőleg péntekre megjavítják (december 21-re), már december 21-én csak annyit tudtak közölni velem, hogy a készülékhez alkatrész kell, így karácsony és szilveszter között lesz kész. Nem tudom, mire számítottak. Hogy kézrátétellel megjavul?
Természetesen karácsony és szilveszter között nem történt semmi. Nem hívtak fel, hogy ígéretüktől eltérően mégsem lesz semmi, nagy kuss volt. Gondolom, mindenki szabadságon volt és élvezte az ünnepeket. Mivel én magam is szabadságon voltam és élveztem az ünnepeket, nem is tartottam nagyon fontosnak sürgetni őket. Bár nem profizmus egyébként magánjellegű dolgok miatt kiszúrni az ügyféllel, de arra már rég rájöttem, hogy ez a buherakáefté a gyártelepre kirakott hangárszervizével bizony nem profi. Sajnos a Samsung még nem jött rá erre és továbbra is velük rombolja a márka imidzsét, de ez az ő bajuk.
Szóval nem hívogattam őket, ami egyébként felesleges is lett volna, mert úgysem veszi soha senki fel a telefont.
A karácsonyról és az újévről szánalmas fotóim vannak és az ünnepek úgy teltek, hogy még egy SMS-t sem próbáltam írni senkinek, mivel a dublőrtelefonnak még ez is gondot okozott. Kezdve ott, hogy egy normális magyar billentyűzetet nem lehet rá feltelepíteni, így a fos Swype-al szoptam és szopok azóta is. Imádom, ahogy félregépel és kínszenvedés vele egy egyszerű mondat begépelése is... Ezt a "kitalálom mit akarsz írni" dolgot nem nekem találták ki...
Nem beszélve arról, hogy a dublőrtelefon fényképezőgépe is olyan szánalmas, hogy a kedvenc szórakozásom, a fényképek megosztása is lehetetlen vele. 

Eleve fos a fénykép, amit csinál, sehol nincsenek a színek és full napsütésben is elmosódott a fotó, de a telefon rész is olyan gyenge, hogy míg a mellettem álló húgomnak és a feleségemnek a telefonján full térerős HSDP adatkapcsolat volt, addig ezen a szaron csak GPRS. Azzal meg meg sem próbálja az ember az amúgy is szar fotót feltölteni. Nem égetem magamat ugyanis...

Szóval ez a szórakozás kilőve.
A közösségi hálókra is eléggé rá vagyok kattanva, de ezeket sem tudtam használni róla. Ugyanis a G+ például nem jelzett, hogy valami bejegyzés történt. Ha véletlenül megnyitottam a G+ klienst, akkor is azt mutatta, hogy nincs új bejegyzés. Csak ha a kliensen belül rányomtam a frissítésre, akkor ugrott elő az a 20 dolog, ami természetesen megtörtént a háttérben, csak én nem tudtam róluk...
A Facebook kliens is szánalmasan működik, ez sem frissít a háttérben és fél perc alatt nyílik meg. A hírfolyam hiányos, azaz a számítógépen látott bejegyzések a telefonon csak részben jelennek meg. Ha egy képhez megjegyzést fűztek, azt 10-15 másodperc előcsalogatni.
Úgyhogy a mobiltelefonos Facebookozást is abbahagytam, mert csak felidegesítettem magamat mindahányszor próbáltam.
Mindezeket azért nem képes megcsinálni, mert a kedves gyártó, a Motorola kispórolt belőle egy 2 dolláros alkatrészt és így a memória, ezesetben a RAM, SEMMIRE NEM ELÉG.
A ROM sem elég semmire, mert az amúgy is szánalmas kis tárba a T-Mobile még olyan elengedhetetlen alkalmazásokat nyomott bele, amiktől NULLA, ZÉRÓ, NIENTE, NICHS, RIEN a rátelepíthető alkalmazások száma. Így az ember bár soha nem fogja használni az iwiw-et, de miatta például nem telepíthet fel egy normális billentyűzetet. Amúgy gratulálok ehhez a T-Mobile-nak...

Maradt tehát a laptopom.
Még isteni szerencse, hogy az Invitel a vonalas internetem mellé adott egy sticket is, így havi 500 forintért van 2 GiB mobilinternetem, ami megy is Devecserben - ellentétben a T-Mobile mobilinternetjével - és a szüleimnek áprilisig van a T-hez hűségnyilatkozatuk, így egyelőre nálam maradt ez a stick. Ezzel és a Vaio-val tudtam hát netezni, bár szégyen, hogy 2012-2013-ban még laptopot kell elővenni egy ilyen művelethez. Ez nekem egy masszív 3-4 éves visszalépés. Na mindegy, szerencsére a Vaio állati jó gép, és mivel nem vinyó van benne, hanem SSD, készenléti állapotból 5 másodperc alatt felpattan, így nem akkor a szívás ránézni vele a netre. Az akkuja is bírja rendesen, így többnyire egy napot végigbírt és legalább napközben nem kellett konnektorra dugdosni. Vele húztam ki ezt a 19 napot, nélküle teljesen romokban lenne a digitális életem.
Amúgy december 18-án volt még egy tanórám, ahol viszont szerencsére már nem oktattam, csak konzultáltunk a januári vizsgára, így nem kellett szégyenszemre számítógépről balfaszkodnom.
Mert ugyebár nálam egy óra úgy néz ki, hogy előveszem a telefonomat a zsebemből, rádugom a HDMI kábelt és megy a kivetítőn a prezentáció. Amellett, hogy ez gyors, kényelmes is és nem kell magammal még táskát sem vinnem.
Na, a Note II nélkül visszajött a laptoptáska, ami megint csak visszalépés. Még szerencse, hogy más ügyek intézése miatt volt nálam mindig pár mappa, így legalább a tudat az volt, hogy nem csupán a laptop miatt cipelem a táskát. Így könnyebb volt elviselni.

Azt már nem is mondom, hogy természetesen a helyzetem megosztása sem működik a háttérben és barátaim mondják, hogy hetek óta Szobon mutat a Google Maps. Ez van. Nem működnek a helyelőzmények sem, így fogalmam sincs, mikor és merre jártam. Pedig ezt a funkciót használtam ám a menetlevelek kitöltésénél... Most meg jegyzetelhetnék papíron, azt meg NEM FOGOK. Így marad a saccószkópos módszer. Szerencsére ezen időszak nagy része szabadság volt, így ebben sem szenvedtem túl sok hátrányt.
Igaz, anyukám úgy teszi be a kaját a sütőbe, hogy előtte megnéz a térképen, így most reklamált is, hogy még Szobon mutat a térkép. Ilyen az, amikor az ember megszokja a jót...

Azt hiszem a mélypont egyébként akkor volt, amikor Vácon a Jysk-et szerettük volna megtalálni, de a cég weboldalán egy helyrajzi szám szerepelt csak. Nos, esélyem nem volt egy Google Maps-et felhívni, illetve arra még volt esélyem, de azon keresni már lehetetlen. Ugyanis elfogy a memória és kifagy a telefon. Ahogyan egy kutya közönséges böngészést sem lehet megtenni vele, mert elfogy a memória és kifagy a telefon.
Amúgy meg az elmúlt 19 napban nagyjából naponta van olyan, hogy hív valaki és nem csöng ki, pedig Budapesten vagyok és full térerőn. Csak elfogyott a memória és nem tudott kicsengeni a telefon. Ilyenkor szerencsére jön egy SMS, már ha nem fogy el a memória és nem fagy ki a telefon... Jó esetben fél óra múlva észreveszem, hogy valaki keresett és visszahívom. Rossz esetben órák múlva...
Szóval a dublőrtelefonom - Motorola Defy Mini - ALKALMATLAN bármire is.
Folyamatos stresszt okoz, nagyon elégedetlen vagyok vele.
FOSCH!

Miután a tavalyi év eltelt, gondoltam é, hogy a szerviz is elkezd dolgozni és talán a  héten lesz valami a Note II-ből.
Azt gondoltam, hogy a december 20-án megrendelt alkatrész megérkezett karácsony és szilveszter között, január másodikán a raktárból kihozzák és január 3-án mehetek a telefonért.
Gondoltam ezt azért is, merthogy az átvételkor maga a szervizes hölgyike közölte, hogy ez az első Note II-es, amit javításra hoztak be, így gondoltam én, nem áll semmi az én "Prémium" kategóriás készülékem előtt.
Mivel 2-án és 3-án sem volt semmi mozgás, gondoltam megkérdem már a szervizt, hogy mizu.
Gondoltam.
Ugyanis a karácsonyi dömping okán - gondolom én - mostanra úgy alakították ki a telefonos rendszert, hogy az ember EMBERREL nem beszélhet. Egy 23-as körzetszámú telefonszámot hívhatsz és én magam nagyjából 30 percet töltöttem el azzal, hogy végighallgattam a lerázó bullshitet, reménykedve abban, hogy valahol valakivel tudok beszélni, aki felvilágosítást ad nekem arról, miért is nincs hír a 20 napja leadott készülékemről.
Hát, nem tudtam senkivel beszélni.
Így aztán felhívtam a Samsungot, ahol egy kedves és udvarias női hanggal beszélgettem fél órát. Csak az ő türelmének köszönhető, hogy sem nem ordítottam, sem nem káromkodtam, hanem bár kicsit felfokozottabb hangvételben, de sikerült elmondanom neki, hogy mennyire fel vagyok háborodva ezen az egészen.
Annyit tudott tenni, hogy ő maga felhívta a Telemax-ot és ő maga megérdeklődte IMEI szám alapján, mi van a telefonommal.
Alkatrészre vár - mondta a kis hölgy, miután úgy 2-3 óra múlva visszahívott.
Tehát december 19-e óta nem ért ide az alkatrész?
Amúgy a Telemaxnak van weboldala, ahol az IMEI és a megrendelő lap alapján megnézhetjük, mi van a készülékkel. Az a weblap azt mondja, hogy javítás alatt. Ezt meg magamtól is tudom, merthogy még nincs nálam... Arra lettem volna kíváncsi például, hogy mi baja van és azt kábé meddig fog tartani kijavítani. Szegény ember az, aki már ígérni sem tud... nos ők nem ígérnek semmit. 

Mindenesetre, ha már a Samsung automatája bemondta, hogy a beszélgetést minőségbiztosítási céllal rögzítik, hát én ékes magyarsággal elmagyaráztam a kis hölgynek, hogy mennyire is méltatlan mindez az ügyintézési mód és mindezen körülmények a piacvezető Samsung céghez.
Talán megértette, hogy a hívásom segítő szándékú, hiszen eredményt attól rövidtávon nem vártam. Csupán azért telefonáltam, mert ha mindenki kussol és elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, akkor SOHA nem fognak azok megváltozni.

Márpedig a dolgok így nincsenek jól.
Az nincs jól, hogy egy országban NINCS alkatrész egy csúcskategóriás, prémium készülékhez. Hogy Hollandiából kell megrendelni...
Hogy egy országban nincs egy darab helyettesítő telefon, hanem egy alsókategóriás Galaxy Ace-szel szúrnák ki a szerviz miatt a csúcskészülékét heteken át nélkülözni kénytelen ügyfél szemét...
Hogy egy piacvezető cégnek nincs SAJÁT szervize, ami CSAK A SAJÁT készülékek javításával foglalkozik és nekem - nekünk - ki kell várnunk, amíg a sok fos megbuherálása után a mi készülékünkre is rákerül a sor. A sok fos alatt értem azokat a márkákat, amelyeknek a szer vizelését (sic!) a Telemax ellátja, gondolom hasonló színvonalon...
Az nincs jól, hogy az egyik ügyfélnek a másikra, a másik ügyfélnek meg az egyikre hivatkoznak.
És az sincs jól, hogy nekem egyáltalán ezekről a dolgokról tudnom kell.
Ne tessenek haragudni, de NEM ÉRDEKEL, ki és hogyan csinálja meg a telefonomat. Egyet várok el, hogy a vásárlásnál ígért feltételekkel és idő alatt legyen meg.
Ha már elromlott...
Merthogy az megint egy másik kérdés, hogy egyre ismertebbé válik az a hiba, amelynek következtében a Samsung PRÉMIUM készülékeinél beáll az úgynevezett "hirtelen halál". De ez egy másik kérdés, ami egyébként a márka iránti bizalomban, illetve annak meggyengülésében fog jelentkezni.

Szóval az ember azt várná el, hogy ha egy gyártó magát piacvezetőnek kiálltja ki, akkor VISELKEDJEN IS ÚGY.

Mert ez a viselkedés nem méltó a Samsunghoz.

Pont.

Ps.: Arra egyébként kíváncsi leszek, hogy valaki valaha legalább szóban ELNÉZÉST fog-e kérni tőlem azért, hogy az egy napra ígért javításból egy HÓnap lett...

Ps of ps:
Ma 12.57-kor kaptam egy SMS-t, hogy a készülék kész, mehetek érte. Elmentem. Nem üvöltöttem, nem is tettem megjegyzést. Ugyanis akik a szervizben szopnak a budaörsi, vagy inkább törökbálinti pusztában, azok nem tehetnek semmiről. Ráadásul udvariasak és aranyosak is, így pont velük, nem fog üvölteni az ember.
Nem is ezért írok még egy utóiratot.
Inkább azért, mert továbbra is elvárnám, hogy valaki elnézést kérjen tőlem. Ez ugyanis sem élőszóban, sem írásban, sem telefonon nem történt meg...

2012. október 17., szerda

Minek kérsz akkor tanácsot?

Rendben van, nincs sok időm, de kérdezz! Nyugodtan tárd elém az elképzelésedet, még akkor is, ha baromságokat hordasz össze! Nem szólok, mert sokkal tovább tartana elmagyarázni, hogy amit ebben a röpke félórában felvázoltál, az alapjaiban hibás. Nem szólok, mert türelmes vagyok. Persze csak azokkal, akik még nem játszották el a türelmemet.
Szóval kérdezz! De kérdezz már! Ne magyarázz, ne körözz! Kérdezz végre!
Miért nem egyszerűbb simán megkérdezni? Segítek:
"Te milyen telefont vennél?" "Te milyen tévét vennél?" "Te milyen laptopot vennél?"
Egyszerű kérdések ezek. Majd megkérdezem én tőled, amit tudnom kell ahhoz, hogy tudjak Neked megfelelő tanácsot adni...
Mert ha megtisztelsz a bizalommal, hogy pont tőlem kérsz tanácsot, akkor hidd el, hogy utána fogok járni. Úgy fogok neked utánanézni, mintha magamnak néznék utána. Mintha magamnak venném. Vagy egy kicsit még jobban.
Miért?
Mert nem szeretném, ha csalódnál. Ha csalódnál bennem, de ami még fontosabb: ha csalódnál abban, aminek a megvásárlására én adtam Neked tanácsot.
Szóval kérdezz és én felelek. Ha nem tudom a választ, akkor majd azt mondom, hogy utánanézek és aztán felelek.
De abban biztos lehetsz, hogy rossz tanácsot nem fogok adni.
Ha ugyanis nem értek valamihez, akkor meg fogom mondani. Ugyanis nem szégyellem. Én nem vagyok az a fajta, aki MINDENT TUD és kényszert érez rá, hogy mindenképpen tanácsot adjon.
Én - kérlekszépen - tudom, hogy mit tudok és tudom, hogy mit NEM tudok. És ha valamit nem tudok, abban nem fogok Neked tanácsot adni.
Akkor megmondom, hogy ne haragudj, de nem tudom. Egyszerű két szó ez, ami mindkettőnket - de főleg téged - megszabadít egy rakás kellemetlenségtől.
Hát hiányzik az nekem, hogy az én tanácsom alapján megvegyél valamit és aztán meg rám haragudj? 
Segítek: nem hiányzik. Nagyon nem hiányzik...
Ahogyan - ha hiszed, ha nem - arra sincs szükségem, hogy Neked mindenáron segítsek. Nincs szükségem ugyanis önigazolásra, mert én ismerem magamat. Tudom a korlátaimat. Önismeretnek hívják az ilyet. Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a legfontosabb erény.
És nem mellesleg az élet engem igazol. Jól választok és egy kezemen össze tudom számolni, hányszor tévedtem, már ha kütyükről van szó.
És mint írtam elébb, az én voltam. Magamnak ugyanis bevállalok kockázatot, de ezt Veled nem teszem meg. SOHA. Neked csak olyat fogok ajánlani, amiben 1000, azaz ezer százalékig biztos vagyok.
Mert nekem a Te bizalmad többet ér. Úgy is mondhatnám, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy csalódj bennem. Veled nem kockáztatok.
Remélem érted...
Szóval ezek után, amikor hozzám fordulsz tanácsért, akkor abban biztos lehetsz, hogy nem fogok elhamarkodottan észt osztogatni Neked.
A tanácsom megfontolt lesz. Alaposan körüljárt. Sőt, legtöbbször nálam sokkal okosabbakat is megkérdezek abban a témában. Akikben meg én bízom 1000, azaz ezer százalékig.

Ez pedig sok idő és sok energia.
De rád áldozom.
Rád áldozom, mert megérdemled.

Egyetlen módon tudsz felidegesíteni.
Ha megbeszélünk valamit, aztán meg teljesen másként döntesz.
Ha elmondom Neked, hogy MIT NE és juszt is, csak azért is azt a (már bocs) fost veszed meg...
Mert minek kérsz akkor tanácsot?

De tudod mit? Még ezzel is tudok együtt élni. Nagy fiú vagyok már és lerendezem magamban, hogy ez a helyzet.
A Te dolgod, ha rosszabbat akarsz drágábban venni, mert hagytad magadat átverni reklámoknak. A Te dolgod, ha igazából nem is vagy kíváncsi a véleményemre, csak éppen unatkoztál. A Te dolgod az is, ha nem hiszel nekem, hanem valaki másnak hiszel inkább és az ő, az enyémmel ellentétes tanácsát fogadod meg.
A Te dolgod! Csináld!

Azt viszont megígérem, hogy ezt egyszer játszhatod el velem. Egyszer tudsz bepalizni úgy, hogy én órákat foglalkozzam miattad valamivel, lelkiismeretesen körüljárjam a témát, adjak egy tanácsot, elmagyarázzam azt is, hogy miért pont ezt tanácsolom Neked és erre Te meg csak azért is mást veszel meg.
Egy ilyen dobásod van mert legközelebb én bizony nem adok Neked tanácsot.
Nem haragból nem sértődöttségből. Egyszerű, gyakorlatias megfontolásból. Minek, ha úgysem hallgatsz rám? Hát hülye vagyok én? Minek bohóckodjak?

És azt meg tisztelettel kérem, hogy amikor majd pár hónap múlva a fos, amit a tanácsom ellenére megvettél TERMÉSZETESEN ÉS KÖTELEZŐ JELLEGGEL ELROMLIK, akkor légy kedves, NE NEKEM PANASZKODJ!
Vagy amikor magad is rádöbbensz arra, amit én egyébként elmagyaráztam Neked érthetően, magyarul...

Panaszkodj annak, akinek a tanácsára megvetted azt a szart!
Engem meg légy kedves, hagyj békén!

(Az a jó, hogy az ember fejéből nem hallatszanak ki a gondolatok. Mert ha kihallatszanának, akkor nagy botrányok lennének. Akkor ilyesmiket hallanál a közelemben, csak lenne közben még néhány baeg, fax és egyéb kötőszó. Ezeket most az illendőség kedvéért többnyire kihagytam. De remélem így is érted...)