Gyakorlatilag ez a végkövetkeztetés. Senki nem tehet semmiről, csak az a 14-15 ezer ember, aki minden figyelmeztetés ellenére nekiindult csütörtökön.
Jól vizsgázott a katasztrófavédelem, a meteorológiai szolgálat pedig már hetekkel előtte megjósolta, hogy ez lesz.
Mi vagyunk barmok, magunkra vessünk!
Nos, kedves hölgyeim és uraim! Íme az én véleményem:
Az a sok ember, aki nekiindult, nem hülye. Egyikünk sem úgy indult el, hogy majd egy jó kaland lesz és majd milyen jó is lesz az autópályán aludni. Egyikünk sem gondolta azt, hogy "Fogom a kétéves gyerekemet és kiteszem az életveszélynek."
Akkor mi történt?
A történet több oldalról is megközelíthető.
Olyasmikről nem szoktam véleményt mondani, amikről nincs személyes tapasztalatom. Nem hiszek ugyanis a másodkézből kapott információknak. Csak annak hiszek, amit én magam tapasztaltam.
Mit tapasztaltam?
Nos, csütörtökön délután kettőkor indultunk el Budapestről. Budapesten esett az eső és 4-5 fok volt ekkor. Amikor az ember autózik, azaz vezet, akkor nem olvasgat internetet. Rádiót tud hallgatni. Nos, több rádiót is hallgattam, de főként a Class FM-et, ahol bevett szokás, hogy hallgatói SMS-eket olvasnak be. A hallgató beüzenhet, hogy mit tapasztalt, helymegjelöléssel. Azt beolvassák és így az ember friss információt kaphat.
Miközben Budapestről verekedtük ki magunkat, egyetlen hallgatói SMS-t sem hallottam arról, hogy bármi is lenne az ország nyugati felén. A hírekben - félóránként - beolvasták, hogy az M7-esen történt egy baleset valahol a 200 kilométer felett, így engem, aki Balatonkeneséig mentem volna csak az autópályán, a dolog nem érintett.
Szépen haladtunk ki Budapestről és a budai oldalon, a hegyeken áthaladva az eső átváltott havazásba. De havazásban ezen a télen én magam úgy 4000 kilométert tettem meg, így nem nagyon hat meg a dolog.
Az M7-re felhaladva sem volt semmi gikszer, szépen haladtunk egészen a Tordas-Martonvásár kihajtóig. A rádióban közben többször bemondták a bőven Siófok utáni balesetet, de ez minket nem érintett, így továbbra sem foglalkoztunk vele.
A tordasi lehajtó előtt volt egy információs tábla, amely azt közölte, hogy baleset miatt torlódás van előttünk, 8 kilométerre. Én magyar ember vagyok, számomra a torlódás szó azt jelenti, hogy ha lassan is, de halad a forgalom. Semmiképpen nem azt jelenti, hogy LEZÁRVA az autópálya. Ha ugyanis azt látom, hogy le van zárva az autópálya, akkor nem hajtok be. Ha torlódás van, akkor kalkulálok, hogy megéri-e 10 kilométeres kerülőt tenni vagy a lelassult forgalomban haladva, elhagyva a torlódást, lehet tovább haladni.
Az utóbbit tettem, ennek lett az az eredménye, hogy egy röpke két órát álltunk a dugóban és mi még a szerencsésebbek közé tartozunk, mert a kápolnásnyéki lehajtónál két óra múlva (2 kilométert tettünk meg 2 óra alatt) le tudtunk hajtani és vissza tudtunk fordulni.
Az M7-esen szemben haladva a forgalommal azt láttam a tordasi leágazónál, hogy MÉG MINDIG ugyanaz van kiírva (közben eltelt KÉT ÓRA) és ezért a Budapest felől érkezők szépen belehajtanak ugyanúgy a szopásba, ahogyan mi belehajtottunk kétésfél órával azelőtt.
Sehol egy rendőr, aki mondjuk az utolsó letérési lehetőség előtt eltereli a forgalmat.
SEHOL SENKI.
Így akik akkor érkeztek, nem egy két kilométeres araszolásba hajtottak bele, hanem egy 14 kilométeresbe. Annyira van ugyanis a tordasi lehajtótól a kápolnásnyéki.
Nekem volt annyi szerencsém, hogy NULLA információ alapján a visszafordulás mellett döntöttem, ugyanis a rádióban továbbra sem volt hír arról, hogy le lenne zárva az autópálya lejjebb is, és az alternatív útvonalakról meg (7-es főút, 811-es út) SEMMI információ nem hangzott el egészen addig, amíg este HATKOR, azaz a baleset után négy órával végül ki nem szálltunk a kocsiból.
A dugóban állva nézegettem a Google térképet, ahol a traffic, azaz a közlekedési információk alatt SEMMI nem szerepelt az M7-esről, az utat zölddel jelölte (problémamentes) és néhol sárgával jelölte, ami azt jelenti, hogy lassan, de haladni lehet rajta. Ekkor már 4 órája ÁLLT az autópálya. Egy helyen (a baleset helyszínén) jelölte pirossal, ami azt jelenti, hogy dugó van. 200 méteres szakaszon (sajnos nem csináltam képernyőmentést). Ennyit a Google térképének közlekedési információiról.
Volt nálam TMC-s térkép (iGO alapú) is, amin a forgalmi információs csatorna vette és jelezte a balesetet, de 5 perc késlekedést jelzett és Kápolnásnyék felé akart leterelni (ez a manőver tartott KETTŐ óráig). Azt viszont semmi nem jelezte például, hogy Kápolnásnyék felé az út JÉGPÁNCÉL volt és erre a jégre hordta rá a havat a 120 kilométeres óránkénti sebességgel fújdogáló szél. Nem mellesleg erre az útra terelték rá a forgalmat és ez lett volna hivatott átbocsátani azt a tömeget, amelyik ekkor már 14 kilométer hosszan állt az M7-esen, két-három sávban (mert természetesen voltak jópáran akkora seggfejek, hogy a leállósávban előre pofátlankodtak, elől naná, hogy elakadtak és így elzárták az utat a mentők és az autómentők elől is). Azaz ezen az úton kellett volna tovább haladnia (becslés) 8000-9000 autónak. Senki nem fordította meg őket, hogy menjenek vissza Budapestre, mert Székesfehérvárig ha el is vergődnek, OTT FOGNAK RAGADNI, miközben a Budapest felé vezető, háromsávos M7-es tökéletesen járható volt. Ezen mentünk vissza mi, ismétlem SZERENCSÉS döntés alapján, nulla információból meghozva ezt a később nagyon helyesnek bizonyult lépést. Hazafelé 3, azaz három autóval találkoztunk, senki nem közlekedett Budapest felé, mindenki ment tovább. Mint később kiderült, ők aludtak Székesfehérváron, Várpalotán és Veszprémben. Ők megszívták...
Egyébként amíg a dugóban álltunk, azaz két órán keresztül, NULLA darab kék villogót láttunk. Sem rendőr, sem tűzoltó nem haladt el mellettünk. Egyszer ment el mellettünk egy konvoj két kamionmentővel és 3-4 trailerrel, de ezek sárga villogósak voltak. Nyomták a dudát eszetlenül, mert a leállósáv teljesen foglalt volt, így mi álltunk félre, hogy a két haladó sáv között elférjenek. Nem kísérte őket rendőr, csak az emberek jóindulatán és ép eszén múlott, hogy előreengedték őket. Persze volt olyan barom, aki nézett ki a fejéből és csak miatta állt ez a konvoj vagy 5 percet.
A szemközti sávban három rendőrautót láttunk Budapest felé haladni. Senkinek nem jutott eszébe, hogy a középső szalagkorlátot kibontva legalább ezt a 8000 autót megsegítse és legalább aki akar, az vissza tudjon fordulni. Nem tudom, hogy akik később álltak be a 14 kilométeres sorba, azok mennyi idő alatt jutottak tovább, de gyanítom, hogy 5-6 órát álltak a hóviharban. Köztük kamionok is, amiket meg nem engedtek fel a kápolnásnyéki lehajtóra, mert gondolom nem bírta volna el ezeket. A kamionok az út szélén álltak, gyanítom, hogy napokig.
Katasztrófahelyzet alakult ki, ez nem vitás. Nem lehetett előre látni, ez sem vitás. De PONT ERRE VAN a katasztrófavédelem. Hogy az előre nem látható helyzeteket elhárítsák, az ilyen helyzetekre fel nem készült polgárokat segítsék.
Jól vizsgáztak?
Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy a polgárt NEM ÉRDEKLI a magyarázkodás és nem érdeklik a számok. Nem érdekli, hogy 14000 embert kellett kimenteni. A polgárt az érdekli, hogy VELE mi történt. Ő mit kapott. És ha a polgár 2 napot áll az autópályán, akkor azt fogja érezni, hogy rajta nem, vagy nem időben segítettek. Őt nem lehet meggyőzni róla, hogy de pedig igenis.
Ez van.
Csak az eredmény számít.
Ha a dolog jól működik, akkor senki nem akadt volna el. Akkor az emberek hisznek az előrejelzésnek és eleve el sem indulnak. Az a pár ember, aki meg nem hisz, vissza van fordítva időben.
Apropó, előrejelzés...
Miért is nem hisznek az emberek?
A március 14-i időjárásról 20 variáció volt fenn.
Mit csinál az ember, amikor egy ilyen háromnapos hétvégét megszervez? Elkezdi figyelni az előrejelzéseket. És ha ezt teszi, mit lát? Azt, hogy csak az időpontot megelőző egy hétben 20-szor változik meg a prognózis. De nem ám úgy, hogy 1-2 fokkal, hanem +14 fokos napsütésről -3 fokos hózáporig minden van.
Csak az idén, az elmúlt nem egészen három hónapban ötször ijesztegették az embereket havazással. Egy sem jött be egészen 14-éig.
Amikor az ember hallgatja a rádiót meg nézi a tévét, akkor elbizonytalanodik. Aki ugyanis nem tanult légkörtant, az nem tudja, hogy 2-3 napnál előbb előrejezést adni NEM LEHET. Hogy aki megpróbálja, az csak találgat és nem szabad komolyan venni. Néha még a másnapi előrejelzés sem állja meg a helyét, mert a légkör maga egy olyan bonyolult rendszer, amit a tudomány jelenlegi állása szerint kiszámítani NEM LEHET. Nincs kellő műszerezettség és nem létezik olyan számítógép, amivel megfelelően modellezni lehetne. Kevés adatból kell döntést hozni.
Hogy miért nincs kellő műszerezettség, az egy másik, szomorú történat, ahogyan az is, hogy miért vannak a meteorológusok - nincs rá jobb szó - kurválkodásra kényszerítve és miért kell nagymellű nőkkel eladni egy időjárás előrejelzést... Nem csak az OMSZ-re jellemző sajnos mapaság, hogy megnövekedett feladatmennyiséget kell ellátni csökkent számú személyzettel és anyagi forrásból. Nem csoda hát, ha tévednek.
Példa: a tegnapi napon (18-án) azt szajkózta a rádió, hogy ónos eső lesz. TÉNY! Főleg Budapesten. Még délután kettőkor is hallottam. Erre amikor megy haza az ember mit tapasztal? 5-7 fok van és szépen, békésen esik az eső. Ennyi.
Aztán hazafelé haladva, elhagyva Vácot egyszer csak átfordul havazásba, de olyan szinten, hogy öklömnyi hópelyhek esnek. Mire hazaérünk, az utcánkban 5 centis hó fogad. A rádióban erről egy szó sincs az egész úton. A jó meleg lakásban bekapcsoljuk a tévét és az esti híradóban, KÉT ÓRA MÚLVA bemondják, hogy havazás is ELKÉPZELHETŐ. Miközben akkorra már 7-10 centi van az utcánkban.
Ezek után te hinnél a meteorológusoknak?
Nem tudom, mi van elcseszve, de valami nagyon el van és amíg ezen annyi múlik csak, hogy az ember visz-e esernyőt vagy megázik, addig nincs nagy baj.
De amikor tízezrek élete a tét, az már komolyabb dolog ám.
Nagyon szép és csilli-villi weboldalak foglalkoznak időjárással, de többnyire KÖZÜK NINCS a valósághoz és a kedvencem az, amikor EGY HÓNAPRA előre írnak hőmérsékleteket.
Állítólag értenek hozzá, ha pedig így van, akkor HAZUDNAK. Tudatosan tévesztik meg a látogatót. Nem tudom, melyik a jobb: ha nem értenek hozzá és azért, vagy ha értenek hozzá és azért.
Én magam egyébként mérnök embernek tartom magamat, a világhoz való hozzáállásomat ez határozza meg. A számok győznek meg. Az 1, az egy és nem másfél vagy 0,9. Hanem 1. Nagyon egyszerű dolgunk van nekünk, mert többnyire konkrétumokkal dolgozunk. Nem mindenki ilyen szerencsés.
Amikor én dolgozom, gyakran találkozom szabványokkal. A szabványok is jó dolgok, mert egyszerűsítik az életet. Nem nekünk kell kitalálni, hogy mennyi Lumen, hány Lux, hány Celsius. Valakik kitalálták, megvitatták, elfogadták. Nekünk csak be kell tartani. Egyszerű dolog ez, szeretem.
De amikor szabványokat tanítok a hallgatóimnak, azt mindig el szoktam mondani, hogy a valós élet más. A valós életben EMBEREKKEL bánunk, a mi szakmánkban őket védjük.
Mit akarok ezzel mondani?
Az esetek többségében nem kell ahhoz szabványokat ismerni, hogy az ember jót alkosson. Példa: ha egy helyiségben MINDEN dolgozó arra panaszkodik, hogy sötét van, akkor nem kell méregetni. Tisztán empirikus módszerekkel meg lehet azt saccolni, hogy a világítás valószínűleg nem felel meg a szabványoknak. Ha fáznak, akkor a fűtés/szellőzés nem jó. Ha nem értik egymás szavát, akkor túl nagy a zaj.
Egyszerű ez.
Ha tehát egy hófúváskor 14000 ember tölti a szabadban az éjszakát, akkor SEMMILYEN VIZSGÁLAT NEM KELL AHHOZ, hogy lássuk, valami NEM JÓ.
Lehet magyarázni, de a magyarázat NEM ÉRDEKEL SENKIT.
Az eredmények érdekelnek. CSAK azok.
Senkit nem érdekel a politika, senkit nem érdekel, hogy melyik párt van hatalmon.
A havat sem.
Mit lehet tenni?
Ha nem láttuk előre és megtörtént, akkor legalább merítsünk belőle tapasztalatot! Hogy legközelebb ilyen ne történjen.
Legyünk őszinték - legalább önmagunkkal - és ismerjük el a hibákat! Ha ez megvan, javítsuk ki.
Ennyi.
A véleményem magánvélemény. Nem szentírás, lehet vele vitatkozni. (Fogtok is...)
