Coca Cola - sírjak vagy nevessek?

Esztergom, barkácsáruház, italautomata, bubimentes ásványvíz, érintéses fizetés, levonja, a víz meg nem esik le. Mit lehet tenni? Van telefonszám, felhívom. 

Udvarias női hang, negyedszeri próbálkozásra sikerül is beszélnünk, mert háromszor nem hallanak és leteszik. Eddig negyed óra telt el. Elmondom a nyűgömet. A hölgy szerint ha a termék nem esik ki, az automata sztornózza a vásárlást. De majd nézzem meg a számlámon, hogy levonta-e. Mondom neki, hogy levonta, mert csipogott a telefon. Akkor adjam meg a számlaszámomat, ők is megnézik, hogy beérkezett-e a fizetés, ha igen, akkor majd visszajuttatják a pénzt. 200 forintról van szó, de már fél órája beszélgetünk. Nem túlzás a fél óra, mert még bekéri a címemet is. De minek? Megadom. Elköszönünk.

Én persze a vizet nem kaptam meg, szomjas vagyok. A közelben van lidli, átmegyek. Legközelebb majd eleve oda megyek...

Eltelik 3 hét, odahaza a postaládában értesítés, hogy utalványom érkezett.

Mivel Budapesten dolgozunk, csak akkor érem el a postát, ha éppen szabadnapos vagyok, mert reggel még, délután már nincs nyitva, hétvégén sincs nyitva.

Szerencsére szabadnapos vagyok, bemegyek. És átveszem a 200 forintot.

Kicsit viccelődünk a postás kisasszonnyal, hogy mire fogom költeni ezt a rengeteg pénzt.

Vegyes érzésekkel távozom.

Miért?

Mert örülök neki, hogy becsületes volt a Coca Cola és tényleg megküldte a pénzemet.

De rohadtul bosszant, hogy így.

Talán arra számítanak, hogy legközelebb nem fogok szólni? Ez a cél?

Hát megígérem, hogy akkor is vissza fogom kérni a pénzemet, ha ötször annyiba kerül a végén. Mert ez elvi kérdés.

Persze felmerült bennem, hogy nem lehetne ezt másképp?

Például a megadott számlaszámra visszautalni?

Esetleg azonnal?

5475 HUF SMS-re - OTP Bank, így szeretünk

Részben érintettem egy másik írásomban, hogy miért mondtam le az SMS-értesítést az OTP Bank Zrt-nél. Következzen  most a történet teljes terjedelmében, hátha megértő szemekre talál.

Már most leszögezném, hogy nem akarom sem reklámozni, sem eláztatni az OTP-t. Törekszem a tényszerűségre és megpróbálok objektív maradni. Érdekem nem fűz sem egyik, sem másik hozzáálláshoz sem. Tehát ez nem reklám, nem vírusmarketing. Abban reménykedem, hogy eljut valami OTP-s döntéshozóhoz és elgondolkodik azokon, amiket leírok. Csak ennyi a célom. 

Szóval, 1995. környékén lettem OTP-s, kényszerből. A munkahelyemen köteleztek számla nyitásra, mert onnantól csak így lehetett megkapni a fizetést. Mondták legalábbis akkor, mert mint később kiderült, simán elutasíthattam volna ezt a kötelezést és hozhatta volna a postás is a fizetésemet. Sőt, hozhatná a mai napig is. Persze akit loptak már meg életében, az nem szívesen mászkál sok pénzzel a zsebében és nem is szívesen tart odahaza pénzt. Az egész fizetését semmiképpen. Minket gyerekkoromban kirámolt az egyik haverom és elvitte szegény szüleim mindkét fizetését... senkinek nem kívánom azt az érzést. Amikor sír az Anyukád és nem tudja, hogyan lesz ezután. Szerencsére aznap senki más nem járt nálunk, én nem loptam, így kizárásos alapon meglett a srác. A zsaruk kemények voltak és rutinosak, így bevallotta. De akkor is, bennem évekig élt ez a törés és azóta sem tudtam teljesen kiheverni. Hogy a legjobb barátod meglopjon... nincs rá szó.

Szóval nem baj az, ha az ember pénze biztonságban van, erre alapoznak a reklámok is és ebben konkrétan igazuk is van. Így aztán kis gondolkodás után nyitottam egy bankszámlát, amit használok azóta is. Azaz lassan 23 éve.

Amikor a Feleségemmel komolyra fordultak a dolgok - azaz kiderült, hogy Ő lesz a Feleségem - volt egy olyan kósza ötletünk, hogy ne tartsunk fenn két számlát, egy számlának kisebb a költsége, könnyebb kezelni és végülis egy család is vagyunk. Így aztán Életem Párja megszüntette a saját számláját és a fizetését átirányította az enyémre. Ahol természetesen számlatulajdonos lett, azaz velem egyenrangúként jogosult a számlát kezelni, azon bármilyen akciót végrehajtani. Azért írom le ezt, mert később jelentősége lesz.

Teltek-múltak az évek, az OTP Bank nagyon sok tervünk megvalósításában segített (gyakorlatilag mindent kölcsönből vásároltunk), így amikor házat vettünk, náluk vettük fel a lízinget is. Mármint az OTP-hez tartozó lízingcégnél. Azért írom le ezt is, mert a történetben később szerepe lesz.

Többen kérdezték már, hogy miért vagyok OTP-s, hiszen az egyik legdrágább bank, de én egyrészt hűséges típus vagyok, másrészt hiszem, hogy egyéb bankok ugyanúgy megvágják az ügyfeleiket, csak másképpen álcázzák. Ki van ám ez találva. És egyébként ha bankról van szó, számomra az egyik legfontosabb érv, hogy legyen fiókja sok helyen és ne kelljen nekem több városnyit utaznom, ha intézni akarok valamit. Az OTP ilyen, az utcánk végében is van fiókjuk (mondjuk ott még soha nem sikerült elintézni semmit, meg is szűnnek hamarosan, de ezt a hozzáállásuknak köszönhetik.) A lényeg, hogy mindenféle dolga ellenére én elvagyok az OTP-vel. De ha nem lennék, a lízing miatt hozzájuk vagyunk kötve még 20 évre. (Tudom, a lízinget ki lehet váltani, más banknál is van hasonló feltételekkel... utánajártam, nem éri meg. Maradunk.)

Szóval hozzá vagyunk kötve az OTP-hez, közben az autónk hitelét is tőlük vettük fel, a biztosításaink nagy része is náluk van.

Ezért is zavar egy kicsit, hogy február 06-án 07.06 perckor üzenetdíjként levontak a számlánkról 5.475,- forintot.

Mint írtam, a kettős számlatulajdonlásnak szerepe van a történetben, ugyanis már korábban is sérelmeztem, hogy havonta 2000-2500-3000 forintokkal megvágnak üzenetdíj címén, ezért próbáltam az OTPdirekt weboldalon faragni az értesítéseken.

Beállítottam például limiteket, azaz hogy 10.000,- alatt ne jöjjön értesítés. Ezen felül a bejövő pénzekről nem kértem értesítést, csak a levonásokról.
Na, ennek az lett a következménye, hogy szépen elvesztettem a fonalat a pénzügyeimhez. Ennek lett például a következménye az az eset, amiről ebben a korábbi írásomban írtam (ide kattintva olvashatod el.)

Közben a Feleségem továbbra is kapott mindenféle üzeneteket, akármit kapcsolgattam én az online felületen.

Eléggé értek a technikához, azt gondoltam, hogy egy ilyen egyszerű dologgal megbirkózom.

Hát nem.

Próbáltam kikapocsolni a feleségem üzeneteit, de az ő telefonszáma nem is volt megadva a rendszerben. Akkor hogyan kap mégis üzeneteket? Betettem a telefonszámát, majd töröltem, hátha valami bennragadt dologról van szó. Ekkor is kapta továbbra is az SMS-eket, mindenről.

Aztán feladtam, visszaállítottam mindent az eredetire.

Gondoltam én.
Mert innentől bármit csináltam, a Feleségem mindent kétszer kapott meg, mindent kétszer kapott meg. :)
Ezt persze említette nekem, de elment a fülem mellett.

Február 06-ig, amikor megjött ez a kedves levonás.

Bementem az OTP-be személyesen és ott derült ki, hogy a feleségem ugyan szintén ezen a számlán van, de az ügyeit csak ő maga intézheti. Azaz a számla egy, de mégsem. Nem töröltethetem tehát az ő telefonszámát, sőt én nem is láthatom.

Ezért nem láttam, hogy egyszer be van állítva az Ő oldalán az értesítés és erre küldtem én rá mindent még egyszer. Nameg a sajátomra. Így lett minden SMS-ből 3 SMS és így lett a végösszeg 5.475,- HUF.
Hogyafenevinnéel!

Én rontottam el?

Igen, beismerem. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egy ilyen egyszerű dolog ilyen bonyolult lehet.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ha nekem, a technikai dolgokban jártas polgárnak ez gondot okoz, akkor a kevésbé jártas, átlagos magyar polgárnak még inkább gondot fog okozni. Ennek eredménye a sok elégedetlen ügyfél. Mellesleg...)

De nem ez a lényeg.

Az elmúlt hónapban számos SMS-t kaptam az OTP-től, hogy megújul a Smartbank alkalmazásuk és hogy mindenképpen frissítsem.
Meg is tettem. Az alkalmazás jó, számos olyan funkciója van, amiket tudok használni.
Látszik, hogy odafigyeltek a fejlesztésnél. És nem spóroltak a költségeken.
De ha már ennyi energiát belefektettek, nem lehetett volna egy e-mailes értesítést belefejleszteni a rendszerbe?

2017-ben, a Gmail korában nem kérhetném, hogy a banki tranzakciókról a rendszer ne SMS-ben, hanem e-mailben értesítsen?
Az okostelefonokra az e-mailek azonnal megérkeznek. A Gmail fiókomba én már régóta átmentem az SMS-eimet is.

Így aztán az e-mailes értesítés ugyanúgy működhetne, mint az SMS- csak INGYEN. A banknak is ingyen, meg nekem is ingyen. Nem éri meg?
Nem érné meg, hogy én egy elégedett ügyfél legyek és a zsebemben maradjon havonta pár ezer forint?

Tényleg nem értem a hozzáállást.
Ha valaki érti, magyarázza meg nekem, legyen szíves!
Előre is köszönöm!
(Azt is köszönöm, ha esetleg megosztod ezt az írást, hátha eljut valaki olyanhoz, aki az ügyben dönteni és intézkedni tud. Jópár ember életét tennék jobbá...)

Betetőzés

Amikor házat vettünk, úgy érzem, elég körültekintően jártunk el. Nem okoskodtam, nem játszottam a hozzáértőt, hanem mint mindig, nálam okosabb embereket kérdeztem meg mindenről. Mert az okosabbtól tanulni nem szégyen. Eléggé körüljártam azt is, hogy egy ilyen ház vásárlásánál milyen buktatókra kell odafigyelni.

Sokan mondták azt is, hogy aki házat vesz, az gondot vesz, tudomásul vettem ezt is. Mert az köztudott amúgy is, hogy egy családi háznál mindig van mit javítgatni.

A tetővel kapcsolatban is vizsgálódtunk, mert "Tető nélkül apró házad mondd, mit ér!", szól a nóta is. A költészetet félretéve a tető - szakmai tanácsadás alapján - a ház értékének jó nagy részét teszi ki. Ha nincs rendben, a ház akár lakhatatlanná is válhat nagyon hamar.

Ezért volt az, hogy az értékbecslővel a tetőt is megnézettük. Mármint a saját értékbecslőnkkel. Mert a banké mellett - aki hivatalból kijön kölcsön vagy lízing esetén - mi magunk is fogadtunk egyet. Meg is nézte, a padlásra is felmászott. A padlásról nézve pedig a tető jónak látszott.

Az első gyanúnk akkor támadt a tetővel kapcsolatosan, amikor egy szép téli hajnalon guruló hangokra lettünk figyelmesek. A tetőről valami gurult lefelé és a csatornában megakadt jó nagy dübörgéssel. Mivel több reggelen is hallottuk, felmásztam az ereszig és ott azt láttam, hogy tele van cserépdarabokkal. A tetőn lévő cserép ugyanis szépen szétfagyott és kisebb-nagyobb darabok elkezdtek leválni róla. És ez nem megnyugtató.

Mivel nagyon sok barátom van, az egyiket - akinek van egy építkezési vállalkozása - megkértem, jöjjön már el és nézze meg, mit lehet ezzel csinálni. Eljött, megnézte és azt javasolta, hogy a cserepet azelőtt cseréljük le, mielőtt elkezdene beázni és tönkretenné a tartószerkezetet is. Mert cserepet cserélni viszonylag olcsó, a tetőszerkezet cseréje viszont milliós tétel.

Hallgattunk rá és elkezdtünk gyűjtögetni. Közben a március 15-i hóviharban a porhó a cserepek között behatolt a padlásra és a csillár lukja mellett elkezdett befolyni a víz. Felmásztam a padlásra és két vödör havat lapátoltam össze. Itt határoztuk el, hogy nem csak cserepet cserélünk, de alá is fóliázunk. Ehhez már tetőfedő kell.

A nyár során volt egy-két olyan zivatar, amikor a nyugati oldalon konkrét beázások is megjelentek, az ágyakon például vizes volt a párna. Az óra tehát ketyegett. A nyarat nem szabadsággal, hanem heveny munkával töltöttem, de összekerestem másod-harmad-negyedállásban a csere árát.

Ekkor feküdt ki az autóban a vezérműtengely, amire ez a pénz szépen el is ment. A szüleink segítettek és vettünk fel némi kölcsönt is, így az elmúlt hétvégén ha nem is készpénzből, de hitelből sikerült lecseréltetni a tetőt. Majd a telet is másod-harmad-negyed-ötöd állásban töltöm, de tavaszra a kölcsönt visszafizetem szépen.

Természetesen a biztosító - mert a házra van biztosításunk - simán lerúgta a kérelmünket, mondván, hogy ez se nem rejtett hiba, se nem illik bele egyik káreseménybe sem. Én persze megkérdőjelezem azt, hogy egy nem látható hiba, amit nemhogy mi, de két értékbecslő sem vett észre, miért nem rejtett hiba, de többen mondták, hogy a biztosítók már csak ilyenek. Egyet lehet(ne) tenni: eljönni és átmenni másikhoz. Márcsak elvből is. De ezzel kapcsolatban annyit, hogy van olyan biztosító, amelyik mind egyforma. Úgyhogy le van tojva. Megcsináltattuk kész.

A tető szép és jó lett. A héjazat megbontásakor azt láttuk, hogy a szigetelés jól össze van csúszva, méteres hézagok vannak, ahol csak a lambéria és egy réteg fólia választ el minket a külvilágtól. Építész barátaim ezt meg is jósolták előre, így a szigetelést is kicseréltük és vadiúj paplan került a vadiúj fólia alá. A kiszedett kőzeggyapotot a padlásra fektettük, ahol így az eddigi vastagság megdulázódott. A tetőtérben jelenleg - ugyanolyan fűtés mellett - 5-7 fokkal van melegebb, így a radiátorokat lejjebb lehet majd csavarni, ami a gázszámlán meg is fog látszani. Ahogy Jancsi bácsi - a fűtésszerelőnk - mondta: azt a meleget kell kifizetni, ami elszökik. Hát nálunk mostantól kevesebb szökik el.

Néhány érdekesség a technikai részletekről: a tágulási tartály kivezető csövéhez a csőátvezető cserép 43 ezres, úgyhogy ilyet nem vettünk. Helyette vettünk plusz egy szellőzőcserepet 1700 forintért (illetve megmaradt) és ezen vezettük ki a csövet a tetőre. Tökéletes így is. A kúpcserepek rögzítéséhez a gyár kétféle megoldást javasol. Én a drótosat választottam, a tetőfedő a csavarozást. Az utóbbi egyszerűbb, olcsóbb és megbízhatóbb. Érdekesség, hogy a kiszállításhoz szükséges raklapok betétesek és ezeket vissza lehet váltani, ez lejön a végső árból.

A tetőfedők eredetileg két napra jöttek, de eddig hármat voltak itt és még mindig maradt némi burkolás, ami miatt hétfőn délelőttre még visszajönnek. A házhoz tartozó féltetőt most - az autó meghibásodása és az arra elköltött 521.514,- HUF extra kiadás miatt - nem csináltattuk meg, de a ház tetejéből megmaradt cuccok egy része arra majd rámegy, így az kevesebbe fog kerülni, mint az előzetes kalkuláció.

Mindent összevetve a tetőcsere egészen jól zajlott és nagyon megnyugtató, hogy mostantól számítva 50 éven keresztül nem lesz a cseréppel gondunk, mert ennyi garanciát vállalt a gyártó erre a típusra. És még szép is.

Mi a techshit? Hát az, hogy a minap összefutottam az előző tulajdonossal, akinek elmeséltem a guruló hangot. Merthogy a vásárlásnál megkérdeztük tőle, hogy a tetővel minden rendben van-e és természetesen azt válaszolta, hogy igen. Ezzel szemben most elmondta, hogy ő is hallott guruló hangokat, de azt hitte, hogy az égből esett le valami... Ehhez pedig inkább nem fűznék hozzá semmit!

A soha véget nem érő kölcsön esete

Tegyük fel, hogy van egy fiatalember, akinek elfogadható fizetése van, emellett vannak másodállásai is, amelyekben elég sokat is dolgozik.

Nos, ez a fiatalember úgy gondolja 2008-ban, hogy mivel már 36 éves, megérdemelne egy normálisabb autót.

Nem luxuskocsiról van szó, egy használt, jó állapotú, de családi méretű autóra fájna a foga.

Azt gondolja ez a fiatalember, hogy a fizetéséhez és a kiadásaihoz mérten havi úgy 50 000 forintot megengedhet magának a hitellel és a CASCO-val együtt (ami ugyebár hiteles autókra kötelező).

Talál is magának egy autót, amit 3,4 millió forintért kínálnak eladásra. Körülnézve a piacon az ár reális.

Így a fiatalember eladja a korábbi autóját, az érte kapott pénzből egy részt befizet önrészként, és mellé 2,7 millió forintot felvesz lízingre. 7 év alatt gondolja kifizetni az autót, a havi részlet a CASCO-val egybeépített szerződéssel 54 magyar ezres.

Svájci frank alapon, hiszen az előző autójára a hitelt is ilyen valutában vette fel és szépen ki is fizette 6 év alatt, minden probléma nélkül. Sőt, a kezdeti 43 ezres kölcsönösszeg a végére már 30 ezres alá csökkent, köszönhetően az akkor erős magyar forintnak.

Szóval semmi kockázatot nem lát ez az egyébként magát értelmesnek és szorgalmasnak látó fiatalember abban, hogy ezt a szebb, nagyobb autót is ilyen formában tegye majd magáévá úgy 7 év alatt.

A bank - nevezzük meg, a Lombard autólízing - egy úgynevezett havi fix konstrukciót ajánl, amelynek lényege, hogy a havi törlesztő részlet nem változik a forint/frank arányában, hanem a futamidő végén van az elszámolás. Ha a forint jobb volt, akkor hamarabb, ha a forint rosszabb volt a kezdéskori árfolyamnál, akkor később ér véget a hitel. Illetve a lízing.

Történetünk hőse azt gondolja, hogy ha esetleg rosszabb lesz a forint, akkor majd pár hónapig fizeti még a hitelt, de olyan nagy baj nem lehet. A havi törlesztő részlet nem változik, így a családi költségvetésbe nem szólnak bele a frank és forint közötti viszonyok.

2008. tavaszán járunk, a válságnak még híre-hamva sincs.

Az üzlet megköttetik és hősünk egészen a mai napig késedelmek nélkül, rendben fizeti a havi törlesztő részleteket.

Aztán a tegnapi napon kap a Lombardtól egy levelet, amelyben közlik vele, hogy a szerződésben megnevezett "rendkívüli árfolyam esemény" sajnos bekövetkezett, és mostantól a szerződésben vállalt "Havi fix konstrukció" nem tartható.

Ahogy hősünk olvassa a levelet - értelmes ember lévén - megérti miről is van szó és valljuk be, számított is valami ilyesmire.

Teljesen érthető, hogy ha x forint befizetésével nem csökken a tartozás, akkor a futamidőnek soha nem lenn vége és ez nem érdeke senkinek. A banknak sem, de hősünknek aztán végképp nem.

Amit nem ért a hősünk, hogy a szerződésben rögzített 25%-ot meghaladó növekedés miért is csak most következett be? Amikor Ő bizony 136 forintos svájci frank környékén vette fel a hitelt és 136 forintnak a 25%-a 34 forint, tehát valamikor úgy 170 forint környékén kellett volna a banknak meglépnie ezt a módosítást.

Ugyanis időközben a svájci frank a válcság (sic!) miatt kissé elszaladt és így az árfolyam különbözet miatt 1,4 millió forint többlet költség keletkezett, ami időközben 240 ezres kamatot is termelt. Tehát ha hősünk szeretné kifizetni most az autót, akkor 3,9 millió forintot kellene befizetnie úgy, hogy 2,7-et vett fel és 4 éve fizeti a részleteket, amelyekkel eddig úgy 2,5 milliót be is fizetett már.

Azaz a 2,7 milliós felvett összeget 4 év elteltével 3,9+2,4 millióért, azaz 7,3 millió forintért tudná kiváltani.

Tehát 2,7 szemben a 7,3 millióval.

Hősünk bármilyen értelmes is, nem érti, hogyan is lehet ez.

A bank persze "rendes" és felajánl alternatívákat.

1. A különbözetet és kamatját, azaz 1,6 milliót most egyben fizessen be és mostantól megemelt havi részlettel, de 2015. márciusi véggel letudható az ügylet. Hűsünk kérdésére, miszerint honnan akasszon le 1,6 milliót a jövő hónap 5-éig, az ügyintéző annyit mond, hogy van olyan, aki le tud akasztani.

Hősünk nem olyan, úgyhogy ez az alternatíva kilőve.

2. Mostantól 54 helyett fizessen 150-et havonta, így 2015. márciusára kifizeti a különbözetet is. Hősünk kérdésére, miszerint a kedves ügyintéző családjában, ismeretségi körében van-e olyan, aki hiphopp 54 helyett 150 ezrest le tud csípni a havi büdzséből, az ügyintéző csak hümmög.

3. Válasszuk ketté a problémát! Van ugyebár az 1,6 millió, amit egyelőre ne piszkáljunk! A havi részleteket növeljük meg úgy, hogy ez ne növekedjen, azaz a havi fix konstrukcióról térünk át a svájci frank árát követő változatra. Azaz mostantól 54 helyett hősünk fizessen úgy 80-90 ezres között havonta. Aztán majd 2015. márciusában, amikor ezek a részletek lejárnak, foglalkozzunk azzal az 1,6 millióval, ami akkorra úgy 2 millióra kamatozza fel magát és kezdjük el kifizetni azt.

Mint egyetlen járható utat, hősünk ezt választja.

Mit tehet mást?

Adja le az autót? És akkor mi lesz? Kocsija sem lesz és a semmiért fizethet ki még úgy 2,5 milliót (a bank elpotyálja az autót és az érte kapott összeget levonja a tartozásból), ami azt jelenti, hogy úgy 5 éven át még havi 70 ezrest. És akkor mivel fog járni a család?

Tehát mostantól 50 helyett 80, majd 2015-től még vagy 5 évig ugyanennyi.

 

A végeredmény?

12 évig fizetünk egy 2,7 milliós kölcsönt, a végére visszafizetünk 8 azaz nyolc milliót és lesz cserébe egy 15 éves autónk, aminek az értéke akkorra úgy 700.000 forint lesz. Ha nem történik vele semmi...

 

Tudja ám hősünk, hogy más is jár hasonló cipőben, nem is panaszkodik.

Mindössze pár kérdés:

 

A bank nem hibázott? Hát ki alkotta meg ezt a konstrukciót? Ki csapta be az ügyfelet egy olyan szöveggel, miszerint nyugodtan fel lehet venni svájci frank alapon kölcsönt, "úgysem fog változni a havi törlesztő részlet". Ki engedte, hogy az árfolyam számlán ekkora összeg felhalmozódjon? Ki nem lépett a 25% elérésekor? Ki nem figyelmeztette az ügyfelet, hogy ez lesz?

 

Összegezve tehát:

Adva van valaki, aki köt egy szerződést. A szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíti, nem késik a részletekkel.

Mit is vétett akkor?

Hol hibázott?

A kérdés költői, megválaszolom én: ott hibázott, hogy kétes hátterű cégtől kölcsönt vett fel.

És ezt a hibát mégegyszer nem fogja elkövetni...

Direkt indirekt

Kár volt megdícsérni az OTP-t...
Anno azon háborogtam, hogy nem lehet online utalni, merthogy az utalás nem megy el, csak másnap. Itt elolvasható. Aztán némileg megnyugodva vettem tudomásul, hogy mintha elmennének az utalások munkaidő után meg hétvégén is.
Erre ma mit kell megéljek? Nos, a bankkártyámon van egy limit, mint ahogyan gondolom mindenkinek. Ez a limit azt határozza meg, hogy egy nap mennyi pénzt vehet fel az ember az autómatából. Jól jön ez, ha elveszne a kártya... De mi van, ha ez ember szeretne valamit készpénzzel kifizetni és ezért többet kellene kivennie?
Nos, a limitet meg lehet növelni. Az elmaradottabb módszer az, hogy bemegyek egy OTP fiókba, és megkérem Mariska nénit, hogy növelje meg a limitemet.
A másik, szerintem 2010-hez méltó megoldás, hogy az embernek van lehetősége online bejelentkezni az OTP weboldalára a saját profiljával és ott menövelni a limitet online. Van is ilyen menüpont. Így a számítógépen az ember felnyomja a limitet, majd lemegy az autómatához és kiveszi az összeget.
ASZITTED???!!!???
Majd holnap. Ugyanis a kva rendszer nem AZONNAL hajtja végre a műveletet, hanem majd éjfélkor vagy mittomén.
Így 2010 ide, elektronikus csomag oda, direkt szolgáltatás amoda, az ember bemegy Mariska nénihez a legközelebbi OTP-be és kiveszi a pénzt.
Kérdem én, akkor MIÉRT HÍVJÁK DIREKTNEK, MEG ONLINE-NAK???

Utalunk, vagy nem utalunk

Én anno azért mentem be a Zótépéhez, mert szerettem volna interneten keresztül vásárolgatni ezt-azt.
Megkérdeztem, hogyan lehet ezt megtenni.
Erre ők: kell egy elektronikus számla.
Erre én: akkor kérem.
Erre ők: tessék parancsolni, itt az elektronikus számla. Ez három részből áll, ez egyik az ön lakossági folyószámlája, ezt már ismeri. A második az internetes fizetésre szolgáló számla, amely egy virtuális kártya, háromjegyű biztonsági kóddal és minden zubehőrrel, ami kell az internetes fizetéshez. A harmadik egy megtakarítási számla, amire pénzt tehet át és jobban kamatozik.
Erre én: Köszönöm szépen!
Erre ők: szívesen!

Eltelt pár nap, majd Csabi barátomnak meghalt az apukája. Ködfátyolos hangon hív, közli a rossz hírt. Egyben - mivel nincs számlája, hanem a pénze a "hasitasiban" van - arra kért, hogy mivel éjjel 2 óra van, nincs nyitva semmi, így nem tud venni kaparós feltöltőkártyát. Lennék-e kedves, és töltenék neki a telefonjára 15 ezer forintot, mert fel kéne hívni pár embert, mégpedig azonnal. Én könnyedén megígérem, ugyanis van ugye elektronikus számlacsomagom, ahol a főoldalon ott van a telefon feltöltés is. Elküldeném neki a pénzt, de a fő számláról nem engedi (a LAFO számláról). Tenném át a pénzt a virtuális kártyára, de nem megy át, csak reggel. Így elektronikus számla ide, ígéretek oda, szépen veszem a kabátomat és battyogok le a rendőrpalotához, mert az ATM-ből azonnal lehet telefont feltölteni. Első alkalommal tehát nem működött az elektronikus számla...

A következő alkalommal akkor használtam volna, amikor egyszer hazaérkezem a melóból, és miután a kedves feleségem egész nap nem volt képes felvenni a telefonját és 5-ig dolgozik, most meg fél nyolc van és sehol, már azon gondolkodtam, hogy a rendőrséget, vagy a mentőket hívjam. Bebattyog nyugodtan az ajtón, hogy oltáson volt a korházban és hosszú volt a sor. Én meg már szarrá izgultam magamat, hogy mi van vele. Ekkor írja Kryx barátom a blogjában, hogy van ez a blútyúkos karperec, ami PONT neki lesz való, mert rezeg, ha eltávolodik a telefonjától és rezeg, ha a kva telefon a táskában van és nem hallja meg.
Na, akkor vegyük meg neki, ugyis jön a karácsony és pont belefér a megallapodott maximum összegbe. Megtalálom a dealextreme-en, venném meg. Kell az elektronikus kártya. Na, tegyünk rá pénzt... Ja, hogy az majd reggel megy át... Akkor most nem veszünk bluetoothos karperecet, majd holnap, amikor méltóztatnak áttenni a pénzt... A második alkalom, amikor használnám és megint nem sikerül.

Három a magyar igazság, úgyhogy van még egy dobásuk.

Nem a zótépére vagyok elsősorban mérges, hanem arra, hogy mindenki hazudozhat és a kisbetűs részben vagy a százoldalas szerződés 98-ik oldalán ott van, hogy - maradjunk ennél az esetnél - egy nagy lóf***t fogok én online intézni mindent... És ez így rendben van, sőt én fogjam be a pofámat.

Hát jó, befogom...