HD-ben a Forma 1 - prémium minőség

A hír - miszerint 2012-ben a királyi tévé fogja közvetíteni a Forma 1-et - pár napja járta be a magyar sajtót. Megmondom őszintén, hogy első hallásra örültem is neki, hiszen mint tudjuk, a királyi tévé HD-ben sugároz, így a szutyok hagyományos felbontás helyett talán HD-ben lesznek majd láthatók a versenyek. Ez pedig egy olyan eseménynél, ahol a látvány a lényeg, így 2012-ben nem éppen hátrány. De...
Csak ne lenne ott az a fránya de megint. Szóval azt olvasom a Zorigón, hogy az emtíví kommunikációs igazgatója, bizonyos Szabó László úr - amellett, hogy semmilyen előzetesen szállongó hírt nem erősített vagy cáfolt meg - azt azért csak kibökte, hogy a versenyeket HD minőségben kívánják sugározni. Ez persze örvendetes.
Aminek kevésbé örülök, az a körítés, miszerint - és most direkt nem idézek szó szerint, mert a jelentés a fontosabb - tehát a formaegyet azért kell HD-ben sugározni, merthogy az egy prémium közönségnek szánt műsor, amit prémium minőségben kívánnak élvezni. Tehát akinek HD tévéje van ma kis hazánkban, az Szabó úr szerint prémium közönség.
Kedves uraim, de komolyan! Tetszenek újságot olvasni? Vagy legalább néha internetezgetni kicsit? Tetszettek járni mostanában műszaki áruházakban? Ha nem, segítek. Évek óta arról szólnak a hírek, hogy az egyik legnagyobb bumm a hádétévé, és hogy például a karácsonyi vásárlásokban milyen arányban szerepel a vevők kívánságai és döntései között a lapostévé. Ezt minimum a hírekből lehetne tudni. Ha pedig el tetszenek menni egy plázába, vagy egy műszaki áruházba - fukar, vagy hülyeazértnemvagyok - , vagy csak simán egy teszkóba vagy ósanba, láthatják, hogy a lapostévé ma már nem luxus. Tessék csak leülni a kijáratnál és számlálgatni, hányan tolnak ki mondjuk akci-ósan lapostévét. Meg fognak kendtek döbbenni!
Miért van ez így? Ha meg tetszenek nézni egy árukereső oldalt, látni fogják azt is, hogy HD tévét lehet vásárolni már 31 magyar ezrestől, a 81 centiméteres tévék pedig 68 ezrestől indulnak. Olyan összegek ezek, amiket a mai Magyarországon bárki megengedhet magának. Ha nem egyben, akkor részletre, ahogyan én magam is vettem az én első HD tévémet. Akár kamatmentes részletre is.
Mit akarok ezzel mondani? Csupán annyit, hogy a HD tévézés NEM LUXUS, nem prémium kategória! 2004-ben még mondhattuk ezt, de ma lassan 2012. van! Könyörgöm!
2012-ben pedig igenis elvárható, hogy egy olyan sportágat, amelyben a látvány döntő jelentőségű az élvezet szempontjából, igenis nagy felbontásban sugározzanak. Nem kicsit van elegem - és ezzel nem vagyok egyedül - a legó minőségben kockás adásokból, hogy a pocsék hangminőségről ne is beszéljünk.
Megvetetni ugyanis a magyar jónéppel a hádétévét aztán nem sugározni semmi hádé adást, na ez az igazi techshit...

Hotmél pont kom

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Aranyalma

Barátommal beszélgettünk – mely beszélgetés néha már vitába hajlott – arról, hogy mi is a helyzet az iPhone-nal és a Steve Jobs tünetegyüttessel.

Azon gondolkodtam, mi a bajom a dologgal.

Nos, elsősorban az, hogy a személyi kultuszt semmilyen formában nem tudom elviselni, legyen szó politikai pártról, vagy „A NAGY SZTÍV” esetében egy ügyvezető igazgatóról. Persze vannak kivételek, hiszen nem egy olyan ember – mondhatnám: koponya – volt és van a világban, akik érdemei elvitathatatlanok és akik megérdemlik, hogy nemzedékek emlékezzenek rájuk.

Könyörgöm, Steve Jobs nem a telefont találta fel, az ha jól emlékszem Alexander Graham Bell volt. Szóval „A NAGY SZTÍV” szerintem nem fér be abba a képzeletbeli csarnokba, ahol Bell, Jedlik, Newton és a többiek megérdemelten foglalnak helyet.

Ez persze az én véleményem, majd a világ eldönti, hogy Steve Jobs neve fennmarad-e, vagy eltűnik, ahogy eltűnt a rágógumi, a nejlonharisnya és még sorolhatnám hány, az életet legalább akkora mértékben befolyásoló újítás megalkotója, mint az iPhone-é.

A bajom nekem azzal van, hogy az a „GÉPEZET”, amely az Apple jelenséget mozgatja, olyan eszközöket használ, amelyek tökéletesen alkalmasak még az értelmes, tanult, logikusan gondolkodni képes, intelligens emberek megtévesztésére is.

Ez pedig a „CSÚSZTATÁS”. A hazugság legkifinomultabb formája.

Íme egy példa tanult, általam nagyra becsült, értelmes és intelligens (na, befejezem a seggnyalást), talán elég ha azt írom: barátom tollából.

Az iPhone-ról beszélgettünk írásban, próbáltam azt a nézetemet kifejteni, miszerint ez a készülék egy reklámokkal felfuttatott, közepes minőségű, idegen gyártók által összerakott valami, amelynek egyetlen kézzelfogható és a többi ma kapható telefon közül kiemelkedő tulajdonsága az indokolatlanul magas ára. Tipikusan egy üres BRAND, amely mögött a műszaki tartalom 5%, a reklám, vagy jobban érthető szóval a marketing és annak minden formája 95%. Azaz, amikor 100 forintot költök Apple termékre, akkor azért 5 forintnyi értéket és 95 forintnyi bullshitet vásárolok.

Szóval ezt próbáltam már többször elmagyarázni cimborámnak, akitől többszöri próbálkozásom után az alábbi valamit kaptam:

„Megéri-e az okostelefon az árát?
Szenzációhajhász verzió: Megéri-e az iPhone az árát?

Barátom egyik kommentje motoszkált a fejemben tegnap óta. Nem is az a lényeg, amit írt, hanem az, hogy akkor most túl vannak-e ezek a kütyük árazva vagy sem? Felejtsük el a közgazdaságtant és a kereskedelmet! De tegyük fel a kérdést: dühös lehetek-e amiatt egy gyártóra, mert egy amúgy haszontalan eszköz ára magasabb, mint amennyit szerintem adni szabadna érte? De hiszen a csungavanga cégek milyen olcsón hoznak ki hasonló technológián alapuló kütyüket sokkal olcsóbban! Akkor most mi van?

Kérdéseim még:

1.) Ha nem éri meg, akkor nem mindegy, mennyi az ára? Kell vagy nem kell? Aki megveszi, annak szerinted nem ér meg ennyit? Érték vagy ár?
2.) Mi a különbség az olcsó csungavanga kütyü és a drága csúcsmodellek között?

A válasz egy szó: ÉRTÉK!”

Mint írtam, a hazugságért én nagyon haragszom, annak pedig a legaljasabb formáját kifejezetten gyűlölöm is. Mondhatnám úgy is, hogy a csúsztatásra allergiás vagyok. Kiütéseket kapok tőle. Ha valakit ismerek és tudom, hogy nem készakarva követi el ezeket a csúsztatásokat, akkor szomorú vagyok. Ez van most.

Milyen csúsztatások vannak az elébb beidézett hozzászólásban? Lássuk sorban!

Az első csúztatás az, hogy én SOHA nem mondtam azt, hogy egy okostelefon esetleg ne érné meg az árát. Van olyan okostelefon, amely bár 150.000,- igazságos Mátyás királyunk arcképével díszített magyar ezresbe kerül, de megéri az árát. Úgyhogy az első csúsztatást talán tisztáztuk.

A második csúsztatás: az iPhone okostelefon. Nem az.

Persze nincs egyértelmű megfogalmazás arra, hogy mi is az az okostelefon, így még a legjártasabbak is csak az érzéseikre hagyatkozhatnak. Mert az az okostelefon, amelyiknek nagy képernyője van? Nem. Az az okostelefon, amelyiken operációs rendszer fut? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel zenét-filmet lehet lejátszani, készíteni? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel játszani lehet? Nem. Az az okostelefon, amelyikkel internetezni vagy e-mailezni lehet? Nem.

Miért nem? Mert bármelyikünk tud mondani ellenpéldát, azaz olyan böszmefónt, amelyik mindezeket tudja egyenként, variációkban, vagy összességében. Mégsem nevezhető okostelefonnak.

Akkor mi az az okostelefon? Mint írtam, nincs rá definíció, de egy biztos: az a telefon nem az, amelyikre a gyártótól FÜGGETLEN fejlesztő – az angolban third party, magyarban többnyire független fejlesztőként emlegetett - nem telepíthet szoftvert. Azaz az okostelefon legfőbb jellemzője, hogy NYÍLT, arra bárki írhat szoftvert és azt bárki belátása szerint telepítheti, akár saját felelősségére. Tud ilyet az iPhone? Ahol CSAK az Apple által ellenőrzött szoftver települhet és a gyártó bármikor utánad is nyúlhat, még akkor is, ha magával a szoftverrel műszakilag semmi gond nincs? Okostelefon az, amelyikre nem tudsz úgy szoftvert telepíteni, hogy felmásolod, elindítod és használod? Akár a saját fejlesztésedet?

És egy másik ismérv, ami utólag jutott eszembe: az okostelefonnal meg tudsz mindent oldani, amit számítógéppel. Ha ez nem igaz és olyan alapvető feladatoknál, mint mondjuk a teljes értékű webböngészés, vagy tetszőleges médiafájlok lejátszása kompromisszumokra, helyesebben feladásra kényszerülsz és azokat még független gyártótól telepített szoftverrel sem tudod megoldani, nos az NEM okostelefon, csak okosított.

Tehát a második csúztatást tisztáztuk, azzal a kikötéssel, hogy a vélemény erősen szubjektív, tehát SZERINTEM nem okostelefon az iPhone.

A következő csúsztatás az ár és érték kérdése és talán ez a legfontosabb. Egyértelmű, hogy minden gyártó profitra törekszik. A profitot szeretné maximalizálni, miközben a befektetést szeretné minimalizálni. Hogyan lehetséges ez? Kezdjük a hardvernél, azaz a kézzel fogható, fizikai valójában létező vasnál és műanyagnál és kitudjamégminél. Nos ott az egy trükk, ha a készüléket nem én gyártom, csak úgymond brandelem, tehát egy – használjuk az idézetben szereplő – csungavanga céggel legyártatom és ráteszem a saját logómat. Hiba ez? Dehogy is, főként nem akkor, ha az a cég mondjuk nem is csungavanga, hanem egy igenis jó minőségű termékeket gyártó, egyébként saját nevén is elismert cég. Az iPhone esetében a Samsung, de nyugodtan hozhatunk más példákat is, hiszen – ha már telefonokról beszélünk – maga a nagy magasságos Sony Ericsson is gyártatja a készülékeit és nem gyártja, pedig a Sony és az Ericsson maga is rendelkeznek képességekkel.

Mégegyszer hangsúlyozom, nincs ezzel baj és ettől még lehet egy készülék szuper. Azzal van baj, ha azt elhitetik a kedves vásárlóval, hogy az a készülék KÜLÖNB. Ha marketing-trükkökkel, média-hackeléssel, fizetett bloggerekkel és még ki tudja mivel nem, de bebeszélik a jónépnek, hogy bár Samsung a belseje valaminek, de az ugyanolyan belsővel rendelkező Samsung feliratú készülékeknél igenis jobb. Mégpedig annyival jobb, hogy érte el lehet kérni kétszer annyit jó magyar forintban. Itt azért az értelmesen gondolkodó magyar állampolgárnál megugrik a logika ékszíja.

Persze egy készülék esetében nagyon fontos tényező maga a szoftver is, nagyban meghatározza a felhasználói élményt, ha egy vason a rá fabrikált operációs rendszer problémamentesen fut. Ezzel nincs is vita, az iPhone esetében főként nem, hiszen még az Apple termékeket zsigerbőr hárítók sem vitatkoznak a készülék megbízhatóságával. Az megint egy csúsztatás, hogy milyen áron érik el mindezt. Nem nagy kunszt úgy rendszerben tartani egy készüléket, hogy az egész cégnek 1, azaz egy terméke van, a terméken belül pedig nagyjából csak színt lehet választani. Mondhatják persze az iPhone tulajdonosok, hogy az iPhone már több változatban él, úgyhogy az 1, azaz egy terméket jó indulattal módosítsuk 4-re. Valóban szépen fut az iOS ezen a négy típuson, de nem azért, mert oly zseniális, hanem azért mert így könnyű. Ennyi. És már most, itt hadd szögezzem le azt, hogy ezt elítélni nem akarom, ha az Apple és az iPhone-t megvásárló végfelhasználó úgy dönt, hogy ez a fajta üzletmodell neki megfelel, azaz neki jó a tucat, az ugyanolyan, a zárt, nenyúljhozzámertrácsapokekezedre üzleti modell, ám legyen! Az ő döntésük. Ami viszont megint durva csúsztatás az az, hogy az iOS azért jó, mert zseniálisan megírták.

És durva csúsztatás az is, hogy emiatt kétszer annyi pénzt lehet elkérni érte. Levezetem ezt is.

Elébb ugyebár leírtam, hogy a hardvert nem ők gyártják és gyakorlatilag a Samsung jelenlegi csúcskészülékének az elődjével egyezik meg, néhány kisebb eltéréstől eltekintve. De tegyük fel, hogy azok az eltérések olyan horderejűek, amiért el lehet kérni egy kis extra manit, még ebbe is beleegyezem azzal, hogy probiotikum-szintű népbutításnak tartom a retinadisplayt meg az üveg elő és hátlapot. Előző nyomorultul gyenge színeket produkál, az utóbbitól meg csak arra jó, hogy rém nehéz legyen tőle a készülék maga. De mindegy, tegyük fel, hogy a vásárlónak ez tetszik és ezért hajlandó kétszer annyit fizetni, mint amennyibe egy „hagyományos” kijelző és egy „hagyományos” készüléktest belekerül.

Akkor jön maga az operációs rendszer és a szoftver. Ami mondjuk magabiztosan teszi a dolgát, nem fagy és milliónyi szoftver található rá, ezek nagy része ingyen. Nos, ugyanez igaz az én készülékemre is, amelyet most megnézek és becsülettel beírom, mikor volt kikapcsolva utoljára: 310 órája, 45 perce és 32 másodperce. Tehát azt gondolom – és ki is mondhatom -, hogy talán nevezhető üzembiztosnak egy olyan rendszer, amelyet csak akkor kell újraindítani, ha az ember ki akarja cserélni benne az akkumulátort egy nagyobbra (mellesleg ezen ki lehet), egyébként meg bármilyen össze-vissza telepítgetést és tuningolást kibír. A rá telepíthető szoftverekkel kapcsolatban pedig annyit, hogy nagyságrendileg azonos az Android és az iOS-re elérhető szoftverek száma, minősége, csak az Androis „kicsit” nagyobb ütemben szaporodik.

Összefoglalva: az, hogy kinek melyik felület tetszik, egyéni ízlés dolga, de míg Androidra van iPhone kezelői felület – meg még vagy 200 másik -, addig iPhone-ra nincs még Androidhoz hasonló sem. Az operációs rendszer futása, megbízhatósága, konfigurálhatósága és a telepíthető kiegészítők száma megint csak nem indokolja, hogy miért is lehetne elkérni kétszer annyit egy iPhone-ért, mint a nála gyorsabb, megbízhatóbb, szabadabb Andoidos készülékért.

És akkor térjünk rá az utolsó, legnagyobb csúsztatásra, amelyet barátom egy szóval foglal össze: „érték”.

Nos, ami egy jó minőségű készüléket megkülönböztet egy gagyitól, az egyértelműen a használt anyagok, az összeszerelés minősége. Ezzel nem vitatkozunk, kézbe véve egy olcsóbb szutykot az ember azonnal látja, miről is beszélek. Többnyire, mert ebben a logikában is vannak bukfencek. Ott van ugyanis a HTC, amely cég pár év alatt nőtte ki magát csungavanga cégből gigavállalattá, vagy ott van a ZTE és a Huawei, hogy még két tajvani gyártót említsek. A ma boltokba kerülő modelljeiknél nem kell egyikőjüknek sem szégyenkeznie, kisebb-nagyobb különbséggel de mindegyikükre rámondható, hogy minőségi készülékeket gyártanak. És előre csak annyit jósolnék még itt meg, hogy lesznek nagy megdöbbenések az elkövetkező pár évben mindhárom céggel kapcsolatban.

De nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy SZERINTEM ami egy csungavanga céget megkülönböztet és esetleg háttérbe szorít a nagy , befuttatott szállítókkal szemben az a terméktámogatás.

Ha pedig terméktámogatás, akkor azt is lehet szegmentálni és felosztani jellemző területekre. Legyen az szoftveres támogatás, vagy szervizháttér, jól mutatja meg, mennyire profi cégről is van szó. És már bocsánat, de lehet valami nagyon állat cucc, ha hiba esetén el kell postázzam mondjuk Svájcba, mert ott van a legközelebbi hivatalos szerviz, nos engem nem érdekel. Azért nem érdekel, mert nem csak telefon, de más, napi használatban lévő eszközt sem tudok nélkülözni napokra sem, nemhogy hetekre.

Így aztán amikor az ember egy márka mellett dönt, nagyon jól teszi, ha megnézi a hazánkban elérhető szervizek listáját.

Az az érték ugyanis, ha a készülékem nem romlik el, vagy ha elromlik, akkor hamar megjavítják. Külön szakma ez és vannak, akik költenek rá és vannak akik nem, vagy nem sokat.

És ezért nem vennék Kínából, vagy Hong-Kongból légipostával telefont magamnak még akkor sem, ha garantálják a hiba esetén a cserét is. Hiába kerül 24.000 forintba a két SIM-es, Android készülék 4 colos kijelzővel és DVB-T vevővel. Mert nem erre vágyom, hanem arra, hogy hiba esetén be tudjak menni valahová egy márkaszervizbe és ott azonnal orvosolják a problémámat vagy AZONOS tudású cserekészülékkel, vagy a helyszínen javítással, szoftverfrissítéssel, etc.

Nos aki erről meg kíván győződni, az menjen az említett cég HIVATALOS magyar weboldalára (http://support.apple.com/kb/HT1434 ), majd ott válassza ki kis hazánkat a „How to find your nearest Apple Authorized Service Provider (AASP) or Apple Authorized Distributor (AAD)” felirat alatt.

Akinek ehhez nincs kedve, annak segítek: Magyarországra kattintva (angol nyelvtudás előny, mert Hungary van és nem Magyarország és egyébként a weboldal időközben valahogy magyarról átváltott angolra) ez fogad minket: „Hmm, the page you’re looking for can’t be found.” Azaz „Hmm, az oldal, amelyet keresett, nem található.” Tehát Magyarországon az Apple hivatalos weboldala szerint NINCS hivatalos szerviz.

Nos, ez az az érték, amivel az Apple és az iPhone a magyar felhasználók számára többet nyújt, mint egy csungavanga cég és ezért kérnek el kétszer annyit egy iPhone-ért? Akinek van iPhone-ja az majd felvilágosít, hogy hogyan és miként, de leginkább hol és mennyi idő alatt javítják az elromlott iPhone-omat (illetve az enyémet nem, mert többek közt ezért nincs és nem is lesz)? Remélem nem úgy, mint a sokat emlegetett csungavanga cégeknél, aholis – ha van egyáltalán magyar felvevőpontjuk – visszaküldik az anyja Kín(j)ába a hibás készüléket Te meg csak bírd kivárni…

Akkor hol is az az érték, amiről beszélünk? Miért is kerül kétszer többe az iPhone? Jobb a a hardver? Jobb a szoftver? Jobb a támogatás és a szervizháttér?

Nem.

Segítek: azért, mert NEKED kell megfinanszírozni a még be nem csapott leendő ügyfelek butítását. TE fizeted, hogy minden filmben feltűnik egy megrágcsált alma, minden filmben iPodon hallgatják a zenét, minden menő iPad-ről blogol, de még a MAGYAR ALKOTMÁNYT IS iPad-on írta Szájjel (Sic!) József.

De még ez sem lenne baj, mert a reklám a mai túlpörgetett fogyasztói társadalom sarokköve, nélküle „nincs élet”.

Az viszont igenis baj, hogy ez a cég fanatizál Téged – ha fogékony vagy – és azon veszed észre magad, hogy a saját pénzeden a torkodon nyomott maszlagot megkajáltad és nyomod tovább a többi, arra fogékony balféknek. Azon veszed észre magad, hogy „Megviselt Steve halála” és a Facebookon osztod tovább az őt a mennyben ábrázoló grafikákat, amiket szintén az Apple gépezet fizet és gyártat le…

Honnan tudod, hogy Steve Jobs a mennyben van? És ha a pokolban?

Mi van akkor, ha Dante poklának nyolcadik körében van egy tizenegyedik bugyor is, ami külön neki van dedikálva és az ítélet napjáig ott kell üldögélnie és egész nap MP3-at kell konvertálgatnia a saját CD-iből iTunes-szal? Mi van, ha büntetésből MP4-be kell konvertálgatnia a DivX-es filmjeit, amik közül 90% nem indul el az üveghátlapos iPhone-ján, ami mindig kicsúszik a kezéből? Mi van, ha flash-es oldalakat kell böngésznie iPad-en amíg nem jön a feltámadás? Mi van, ha a nyolcadik bugyorban csücsül a többi tisztességtelen tanácsadóval?

Szóval csak óvatosan az ilyen menny és pokol dolgokkal...

Elkalandoztam.

Szóval SZERINTEM nincs baj azzal, ha egy cég nem gyárt, hanem gyártat. Nincs baj azzal sem, ha a saját és felhasználói kényelme érdekében kompromisszumokat köt és köttet és korlátozza a felhasználói szabadsággal. Nincs baj azzal sem, ha a kutatás fejlesztésre fordított összegek többszörösét költi marketingre, reklámokra, fanatizálásra. Még azzal sincs baj, ha közben a mögöttes tartalom nincs meg és ezzel csak akkor szembesülsz, amikor először kéne szervizt találnod. Azzal sincs baj, ha valaki egy logót akar megvásárolni, mert azt menőnek gondolja, vagy mondjuk társadalmi elvárás tőle, hogy abból a márkából legyen neki egy.

Akkor van baj, ha értelmes emberek fáradtságból, lustaságból, kényelemből, vagy ki tudja miért, de bekajálják a maszlagot.

Nagyon örülnék annak, ha a mindennapok hajtásában lenne még energiánk gondolkodni és ha átlátnánk a szitán.

A maszlagot meg hagyjuk meg a hozzá nem értőknek, akik igénylik, hogy valaki megmondja nekik, mit vegyenek!

Hello HD? Good bye HD!

Hát vége, hát ennyi. Pedig nagy reményeket fűztem a HelloHD-hez annak idején.

Mert azt gondoltam, hogy végre egy cég, amelyik rágyúr az emberek jogos igényére, miszerint a HD tévén a lehető legtöbb HD adást szeretnénk élvezni. És a szerződéskötés időpontjában tényleg ők voltak az a szolgáltató, akiknél kis hazánkban a legtöbb nagyfelbontású adást lehetett (volna) élvezni.

Persze az álmok és a valóság között vannak eltérések. Ezt a magamfajta early adopter megszokta már. Mi, akik viszonylag hamar, a nagy tömegeknél sokkal korábban kezdünk el használni egy-egy újdonságot, bizonyos türelemmel viseltetünk azok kezdeti botladozásai iránt. Így aztán én magam már nem csodálkoztam azon, hogy a HelloHD csillivilli weboldala ellenére a szerelést alvállalkozó, amolyan „apa és fia kft” végezte nálam. Udvariasak voltak, pontosak voltak.

Persze a beszerelés körül voltak anomáliák, hiszen – ahogyan azt korábbi bejegyzésemben talán írtam is – feleslegesen fúrtak három lyukat az ablakkeretemen, de mivel régi ablak, majd begittelem. Az sem nagyon zavart, hogy a műsor vételéhez szükséges koax kábelek az ablakunk mellett, a szabadban kígyóztak fel a tetőre. Ez persze nem szép látvány, de én magam nem látom, a szomszéd meg nem ezt nézegeti. Az már más téma, hogy „szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja”. Az sem nagyon zavart, hogy az antennát a tetőn egy derékmagasságú korlátoszlopra szerelték, amelyet egy 20 kilós betonkocka tartott függőlegesben és én mint mérnökember az állékonyságában nem nagyon voltam biztos. Csak tudja a szakember, hogy mit csinál. Beszerelték, bekötötték, átadták, örültünk. Pár napig.

Ahhoz is hozzá vagyok ám szokva, hogy én mindig kifogom az egyetlen selejtet, erről órákat tudnék mesélni kezdve a selejtes DVD-ktől egészen a dobozában összetört ventillátorig, amiről csak odahaza derül ki, hogy működésképtelen. Röviden csak annyit, hogy amikor műszaki cikket vásárolok, akkor fel vagyok készülve arra, hogy valószínűleg hamarosan jövök majd vissza a boltba cserélni, vagy megyek a szervizbe javíttatni. Lehetne ezen dühöngeni, de elfogadtam, mint a (bal) sorsomat, nem lázadok ellene. Egykedvűen összepakolom a cuccot, aztán megyek visszacserélni, mint rendesen.

A HelloHD esetében is pár nap öröm jutott nekem, hiszen a kép egyszer csak elkezdett akadozni. Először azt gyanítottam, hogy a jelenség időjárásfüggő, és mondjuk a szél, vagy a felhők zavarják be az akadálymentes vételt. Aztán amikor minden napszakban és mindenféle időjárási viszonyok között is képes volt csinálni, egykedvűen hívtam az ügyfélszolgálatot, hogy jöjjenek és javítsanak.

Jöttek, javítottak. Aztán még háromszor. Mert megbirizgálták, a jelenség nem mutatkozott, késznek nyilvánították, én meg aláírtam a munkajegyet. Aztán este megint ugrott, természetesen a film legizgalmasabb részénél, vagy a focimeccs alatt, pont a szabadrúgásnál. Na, ekkor már téptem a hajamat. Utánaolvasgatva arra kezdtem gyanakodni, hogy vagy a beltéri-, vagy a fejegység hibás, azt kéne cserélni. A kiérkező szakember ezzel nem értett egyet, ezért háromszor kijött és állítgatott az antennán. Akkor sikerült meggyőzni, amikor negyedszerre felvettem mobiltelefonnal a jelenséget és megmutattam neki. „Ja, ez fejhiba”. Kicserélte, és lám, azután egyszer sem ugrott a kép.

Boldog is lettem volna én a sok HD csatornámmal, ha egy hét múlva nem kapok egy levelet, miszerint szerződéseket módosít a HelloHD és ezért egy-két csatorna IDEIGLENESEN kiesik a szolgáltatásból. Melyikek? Ugye mondanom sem kell, hogy azok, amelyikek miatt én a szolgáltatást megrendeltem. Na mindegy, majd beáll az új szerződés és visszajönnek a kedvenc csatornák. Erre ígéretet is tettek, ez év április 15-ig kellett volna ennek megtörténnie és most szeptember vége van, de eddig semmi.

Azzal külön felhúzták az agyamat, hogy helyette olyan adókat tettek be, amiket kifejezetten rühellek és amelyikekből még a hagyományost sem szoktam nézni, nemhogy a HD-t. Nade a Discovery HD meg a NatGeo HD és a HBO HD helyett kellett valamit betenniük, mert mégis hülyén nézne ki, ha egy HelloHD nevű cégnél csakazok a HD csatornák vannak, amik minden más digitális szolgáltatónál is elérhetőek. Úgyhogy kaptunk FashionTV HD-t, hogyrohaggyonmegazösszesanorexiásseggriszáló. Persze türelmes vagyok és azzal nyugtattam magamat, hogy maximum a feleségem nézi majd. Írd és mondd, NULLA alkalommal nézte a szívem csücske. Mindenesetre azt kell mondjam, hogy a „cserébe” kapott adások között ZÉRUS volt azok száma, amikre én magam érdeklődést tartottam volna. Talán az iConcerts volt az a csatorna, amin egyszer, véletlenül elkaptam egy Mark Knopfler koncertet, ezen kívül én magam a „kompenzálásul” kapott csatornákat soha nem néztem.

Néztem volna például néha a HBO HD-t, de az meg nincs. A sima HBO minősége meg olyan, hogy ha dicsérni akarnám, akkor írnám azt, hogy siralmas. Úgyhogy azt sem néztük soha, mert az 24/24 akadt, élvezhetetlenül, idegesítően.

Persze többször hívogattam az ügyfélszolgálatot, hogy mi van az új szerződéssel és hogy náluk elmúlott-e már április 15-e, de hiába. Megállt az idő. Eleinte még hitegettek – mondhatnám: hazudoztak illetve félrevezettek – azzal, hogy a szerződéskötés már végső stádiumában van, de egy idő után ezen már hangosan felröhögtem, úgyhogy befejezték.

És most jött el az az időpont, amikor az én türelmem is elfogyott és akár tetszik, akár nem, kénytelen voltam belátni, hogy tévedte amikor eljöttem a hárombetűs kábeltársaságtól, amelyik U-val kezdődik és C-vel végződik. Úgyhogy visszaköttettem és a HelloHD leadását elkezdtem intézni.

És itt kezdődik a következő kötet a Lenin összesből, hiszen nem olyan egyszerű ám megszabadulni a HelloHD-től, mint azt a kedves olvasóm gondolná. Először is lemondásnál NEM jönnek ki és NEM szerelnek le semmit. Nekem kell visszavinnem mindent, amit egy levélben felsorolnak.

Nos, elképedve láttam, hogy nem kérik vissza a parabolaantennát és a fejegységet és nem kell nekik a HDMI kábel sem. Ezek ugyanis nincsenek felsorolva a leltárban.

Hónam alatt a set-top-box-szal, zsebemben a távirányítóval és táskámban a tápegységgel elbaktattam a tizennegyedik kerületbe, mert a cuccokat természetesen nem a Bajcsy-Zsilinszky úton kell leadni, ahová a HelloHD be van jelentve mint cég, hanem egy Akármi-szat Kft-nél az Erzsébet Királyné útján. Nem baj, melóhelyről elengedtek – természetesen csak munkaidőben van nyitva a cég – és szépen bebattyogtam leadni mindent. Hozzá kell tegyem, hogy a boltban udvarias volt az eladó és nem problémázott. A formanyomtatványon kipipált mindent amit leadtam. Job’s done, letudva. Megszabadultam a HelloHD minőségi szolgáltatásától.

Gondoltam én, kis naiv…

Tegnap ugyanis kaptam egy levelet és hozzáfűzve egy számlát, miszerint felszámoltak nekem HDMI kábel kötbérként 2500 HUF-ot.

Ugye írtam korábban, hogy a HDMI kábel nem szerepelt a listán, amin a leadni való tételeket sorolták fel. És itt jegyzem meg, hogy 2500 HUF-ért igen csak jobb minőségű és hosszabb HDMI kábelt kapok annál, mint amit a HelloHD-től kaptam. Előkerestem, érintetlenül, becsomagolva feküdt a fiókban ez az 50 centis HDMI kábelnek látszó tárgy, amelyet egyébként azért nem használtam – többek közt – mert nem ért fel a TV csatlakozójáig. Igen, ilyen is van.

Szóval felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol az – oda nem való – hölgy hűvösen közölte, hogy tegyek panaszt a központ irodán. Ami természetesen NEM a Bajcsy-Zsilinszky úton van, ahová a HelloHD mint cég be van jelentve, hanem Lágymányoson. A város túlsó végében.

Na, gondoltam legalább leüvöltöm valaki fejét, úgyis sok indulat szorult belém az üggyel kapcsolatban, amit sehol nem tudtam kiadni. Mérgemben felmentem a tetőre és lecsavaroztam a parabola antennát is, egyben kirángattam az ablakkeretbe fúrt lyukból a koax kábeleket (kettő kell az üzemeléshez), mégpedig mind a 100 métert. A beszerelésnél ugyanis valamilyen oknál fogva nem akarták eldarabolni a kábeleket, így azok azóta a szekrény mögött kígyóztak és simán leértek volna a földszintig is, pedig mi a tízediken lakunk. Az antenna leszerelése közben azt láttam, hogy a jól felkészült szerelő a villámhárítón átfektetve vezette le a kábelt. Így ha az elmúlt egy évben érte volna villámcsapás a házunkat (tízemeletesnél ez valószínű), akkor feltételezhetően azt a kábel bevezette volna a szobába és a villám energiája jó esetben tönkrevág mindent, ami fémes kapcsolatban van a set-top-boksz-szal (félmillás plazmatévé, kétmillás házimozi rendszer, hogy csak a legjelentősebbeket említsem), rossz esetben felgyújtja az egész lakást. Ennyit a szakértelemről. Mindenesetre az égiek vigyáznak ránk és elkerült minket az istennyila.

A leszerelt antennával – amit már csak autóval lehetett elvinni – elmentem Lágymányosra. Hogy miért vittem el a leszerelt antennát is? Hülye vagyok én? Nos, egyrészt az én házam tetején ne reklámozza semmi ezt a céget ingyen, főleg ne úgy, hogy a kábelek hozzám vezetnek be. Másrészt ha egyszer csak kitalálták, hogy a HDMI kábelért kikötbéreznek nekem 2500 HUF-ot, akkor mi a biztosíték arra, hogy nem találnak ki az antennáért egy másik, pofátlan összeget. Úgyhogy én jobbnak láttam, ettől az antennától megszabadulni.

Sikerült. Minden. És még nem is üvöltöttem.

Azért nem üvöltöttem, mert közben átgondoltam a dolgot. Azzal nekem nem lesz jobb, ha egy szerencsétlen ügyintézőt leugatok. Elég csapás neki az, hogy ennél a szar cégnél kell dolgoznia és elég csapász lesz neki az, hogy ilyen hozzáállással ez a cég rövid időn belül szépen tönkre is fog menni. Az utóbbit támasztja alá, hogy a mittudoménmilyen-szat káefténél, ahová a set-top-boksz-ot visszavittem, hegyekben álltak a visszavett HelloHD set-top-boxok, így gyanítom, hogy másnak sem tetszik a minőségi szolgáltatás így, ebben a formában.

Szóval sikerült kulturáltnak maradnom, amiben nagy szerepe volt annak az úrnak, aki az ügyet intézte. Segítőkész volt, udvarias volt és most először a HelloHD-vel létesített viszonyom alatt EL-NÉ-ZÉST kért. És nekem bizony ennyi elég.

Akkor is, ha valójában 24 ezrest fizettem a bekötésért, amiért cserébe egy hétig élvezhettem a szolgáltatást úgy, ahogy megígérték. Akkor is, ha négyszer kéretőztem el hamarabb a javítások miatt és kétszer, hogy megszabaduljak a HelloHD-től. Akkor is, ha valójában én sajnálom legjobban, hogy a HelloHD nem az, aminek hirdeti magát, vagy hogy  félreértettem valamit. Akkor is, ha nekem kellett a tetőre felmászni az antenna leszerelésekor és az én gázolajom fogyott a dugóban pöfögve, amikor másodszor is „be kellett fáradjak” az ügyfélszolgálatra.

Én bizony elnézem. Olyannyira elnézem, hogy ebben az életben SOHA TÖBBET a tekintetemet arra nem is fordítom, hazudhatnak ezentúl bármit a weboldalukon. És ha – mint köztudottan az új dolgokban jártas ismerőst – bárki megkérdez, én bizony el fogom mondani az igazságot a HelloHD-ről. Nem túlzok, tényszerű és pontos leszek. A tények bőven elegek ahhoz, hogy aki csak teheti ezt a link, nemtörődöm, hazug, minősíthetetlen céget messze elkerülje, mint a pestist…

SMS T-Mobile módra

Alapvetően vagyok elégedett a T-Mobile-lal, még Westel volt, amikor hozzájuk pártoltam. Persze ők is tudnak maradandó emléket alkotni.
Történt, hogy a kis feleségemnek vásároltunk egy Android telefont. Mivel az Android nem élhet adatkapcsolat nélkül, kötöttünk is neki izibe egy 500 megás netcsomagot, havi 1990 magyar forintért. Használja is boldogan azóta, egyre inkább ráérez, mit is jelent ez a fajta dolog. De nem ez a lényeg.
Ma kapott a T-Mobile-től egy SMS-t, emelyben közlik vele, hogy (idézem):
"Tisztelt Előfizetőnk! Tájékoztatjuk, hogy szerződése megkötésekor az Ön számára a mobilinternet szolgáltatás igénybevehetőségét a Net Start adat-díjcsomaggal, 13 Ft/10 kB forgalmi díj mellett biztosítottuk. Ha ezt a díjcsomagot már nem kívánja használni, küldje a -NETSTART üzenetet a 1430-ra vagy alkalmi internetezéshez aktiváljon kedvező napidíjas csomagot +GONAPINET üzenet visszaküldésével. További info: 1430. T-Mobile"
Ez mit is jelent számunkra?
Hát azt, hogy bár hiába kértük, mégsem az 500 megabájtos GoNET500 csomagot tették rá a telefonra, hanem a Net Startot. Amiben 10 KiB 13 forint, azaz egy darab 3 MiB-os kép megnyitása 1024x3x13/10 forint azaz 3993 HUF. Mivel kedvesem szeptember ötödike óta netezik ezerrel és küldözgeti a fényképeket, ki lehet számítani, hogy most hol tarthat... 30 ezres környékén, minimum. Hallani ilyen rémtörténeteket Androidos telefonosoktól. Én pont ezért kötöttem neki a csomagot, hogy nehogy Net Starttal elkezdjen véletlenül netezni, ugyebár...
A helyzetet súlyosbítja az is, hogy a Húgommal megcsinálták már ezt, ő megúszta annyival, hogy nem azonnal, hanem éjfélkor aktiválták a Relaxnet L csomagját, így CSAK az aznapi, párezer forintot kellett VOLNA kifizetnie és ezért kellett veszekednie hónapokon keresztül.
Szóval az aggodalmam nem volt alaptalan.
Felhívom hát az ügyfélszolgálatot, ahol S. Judit ügyintéző veszi fel a telefont.
Mondom néki kedvesen, hogy kaptunk egy SMS-t, miszerint Net Start szerint számolnak...
Belevág a szavamba, hogy ilyen SMS-t nem kaphattunk, majd felolvassa nekem az SMS-t.
Akarom mondani neki, a nyűgömet, erre megint belevág a szavamba, miszerint én félreértem, mert ők nem ezt írták.
Ekkor elszakadt nálam a cérna és megkértem, hogy ne oktasson ki, mert TUDOK olvasni.
(Gyors közvéleménykutatás: ha Te kötsz szeptember 5-én egy internetes előfizetést, majd megkapod a fent beidézett üzenetet, mire gondolsz? Én vagyok a hülye?)
Naszóval kioktat Judit és le kell üvöltsem a fejét, hogy elmondhassam amit akarok.
Ezek után kiderül, hogy MINDENKINEK kiküldték az SMS-t és nem kell aggódjak.
Én elnézést kérek, amiért felemeltem a hangomat, ő nem kér elnézést, amiért gyakorlatilag leugatta a fejemet.
Nem hagytam annyiban, reklamáltam az ügyfélszolgálaton, állítólag egy hónapon belül értesítenek.
Véleményem? Az van.
1. Miért küldözget egy köcsög automata üzeneteket össze vissza?
2. Miért dolgozik ügyfélszolgálaton az, akinek nincs türelme az ügyfélhez?

Madarak a városban - No2

Volt már ilyen címmel bejegyzésem, abban az antennát megpengető szarkáról írtam. De amit tegnap láttam, az is megér egy bejegyzést.
Az egyik amerikai gyorsétterem teraszán költöttük el a vacsoránkat Siófokon, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy veréb száll az asztalra. Jött kunyerálni.
Az embernek eleve megesik a szíve az ilyen szerencsétlen állatokon, hát még akkor, amikor fél lábuk van. Mert ennek az volt. Lát-szó-lag.
Amikor ugyanis jobban megnéztem, akkor láttam, hogy az egyik lábát behúzza. Kvázi színészkedik, mint az útszéli koldusok. Kutyától láttam már ilyet, Norbi barátomék Jagd terrierje simán lesántul, ha valamiért rászól az ember. Nade az egy KUTYA, ez meg egy csuri.
Valaki magyarázza el nekem, hogyan lehetséges ez? Honnan tudja egy ekkora madár a gyűszűnyi kis agyával, hogy ha sántának látszik, akkor több eséllyel kap morzsát? Mennyi idő alatt és miként jött erre rá?
Hihetetlen, nem?
Mindenesetre jó példa arra, hogyan alkalmazkodik a természet a városhoz...

Peugeot autórádió egy millió forintért - NOOORMÁLISAK EZEK?

Írtam már a szívásaimról a Peugeot 407-esemmel. A múlt héten éppen a központi kijelző kezdett el szemétkedni. Az autó indításakor feljön a Peugeot jel és ennél nem megy tovább a rendszer. A rádió szól, de 2-3 percenként elhallgat 1 percre, majd újraindul. A CD-tár szól, hangosítani és halkítani is lehet. A beépített telefon szól, igaz bizonytalan mert néha fogadja a hívásokat és néha meg nem.

Mivel a képernyő nem jelenít meg információkat, gyakorlatilag azok a funkciók amikhez a képernyő szükséges most nem használhatók az autóban. Hogy miek ezek? Szinte minden.

Ezek után az előzmények után bementem egy Peugeot szervizbe, hogy hátha csak valami biztosíték a gond és hamar megjavítják.

A hamar az megvolt, nagyjából 10 perc után az elektromos "szagember" rámondta szépen, hogy ez bizony javíthatatlan, csere szükséges.

És most jön a lényeg:

Megnézi a számítógépben, majd jön vissza vigyorogva, hogy hozzak egy széket. Mondom magamban, akkor biztosan vagy százezer forint lesz. Merthogy egy szuperextra autós magnó kábé annyiba kerül. Na jó, ez gyári, legyen kétszáz. Istibizi, még ki is fizettem volna...

Nos, a kijelzőt ki kell cserélni mindenképpen - mondják ők -, hogy megtudjuk, csak ez rossz, vagy a fejegység is. A kijelző 299.078,13 forint, azaz kettőszázkilencvenkilenezer-hetvennyolc forint 13 fillér.

Anyátok p****át, már bocsánat!

Aztán ha ez megvan és szerencsém van, akkor készen vagyunk. De mivel ez lutri, könnyen előfordulhat, hogy a központi egység is rossz, ami 615.593,75 forint, azaz hatszáztizenötezer-ötszázkilencvenhárom forint 75 fillér.

A jó k**a anyátokat azt!

Hát akkor nézzük csak!

Ha ma, 2011. május 11-én szeretnék vásárolni egy 508-as Peugeot-t és abba szeretnék egy fullextrás multimédiát akkor a következő lehetőségem van:

RT6 színes navigációs rendszer + Bluetooth kihangosító audio streaming funkcióval (Acces esetén két zónás automata klímával)

Az én autómban tönkrement rendszer RT3-as, azaz 3-mal korábbi változat, gondolom enyivel olcsóbb is lenne. A példaként felhozott, hárommal újabb RT6 rendszer 340.000,- HUF cakumpakk.

AKKOR MI VAN?

Mi kerül egy retves hatéves elavult szutyokban 919.078,- HUF-ba?

Elment az eszetek, pőzsókámék?

Na, lehiggadok...

És itt jön egy kiegészítés, amit már pár nappal később fűzök az íráshoz hozzá. Tehát:

Lehet, hogy sértő, amit elébb írtam, de az indulatomat talán meg lehet érteni. A "Pözsókámék" megszólítás természetesen nem a szerviznek szól, még csak nem is a Peugeot Hungaria-nak. A jelenségnek. Annak, hogy az ember beleszaladhat egy ilyen szituációba, ha nem mérlegeli, mi jár együtt egy ilyen fullextrás autó vásárlásával.

A történet kicsit árnyaltabb, de akik olvasták korábbi írásaimat a témában, ezt jól tudják. Ha az ember használt autót vesz, beleszaladhat ebbe-abba, erről írtam korábban, amit a Vezess.hu meg is jelentetett anno: http://www.vezess.hu/oteszt/igaz_tortenet_egy_visszatekert_peugeot/19410/ Az elkeseredésem oka igazábólk nem is ez a rádió próbléma, hanem a sok előzmény.

És nagyon fontos megjegyeznem, hogy NEM MINDEN PÖZSÓ ILYEN!!! Én húztam bele, de mondjuk ez engem nagyon nem vígasztal.

Sokat gondolkodtam a dolgon, volt és lesz is pár álmatlan éjszakám emiatt..

Mi a bűnöm? Hogy szerettem volna magamnak egy kicsit jobb autót? Ezért cseréltem le anno a 206-osomat erre a kocsira. Nagyravágyásból. Bűn ez? Bűn, ha az ember jobbat akar, mint amije van éppen? Nem hinném! Csak ez viszi előre a világot, csak ebből van az embernek motivációja.

Az elkeseredésem oka, hogy nem egy amolyan könnyen jött, könnyen ment szitu ez. Az autóért bizony megdolgozok, fő és mellékállásokban is. A pár héttel ezelőtt elkövetett kuplung és lendkerék csere (~240.000,- HUF) például február, március és április hónapban MINDEN hétfő és szerda délután-estémbe került. Ennyit kerestem ugyanis a tanítással, amit elkövetek öttől fél tízig. Ahogy megkaptam a keresményemet, ki is fizettem a szerelőnek (aki mellesleg az unokatesóm és nem fogadott el munkadíjat, emiatt még lelkiismeretfurdalásom is van...). Szóval ennyibe kerül egy hatéves használt autó...

Hogy a gyári fejegységért és kijelzőért nem fogok kilencszáz ezrest kifizetni, az biztos. A ma kapható legcsúcsabb navigációs (iGo alapú, nem fos Navteq), iPod-kezelős, divx-es DVD-t kezelős, USB-s vinyót kezelős, érintőképernyős (nem ilyen tekrőgombbal beszenvedős) kerül 399.990,- HUF-ba. Akkor miröl is beszélünk?

Ígérem, megírom, mi lett a történet vége és fényképeket is mellékelek majd.

Samsung WB650 - felejtős fényképezőgép...

Alapvetően türelmes vagyok ám a technikával, de vannak dolgok, amiket nem tudok megbocsátani.
Fényképezőgépnél ilyen, amikor lemaradok valamiről a gép miatt. Ezért aztán az első szempont fényképezőgép vásárlásánál, hogy mennyi idő allatt készíti el az első fotót a bekapcsolást követően.
De nem is ez a lényeg most, mert a Samsung WB650-es hamar, vagy 2 másodperc alatt kész a fotózásra. Látszólag...
Történt az, hogy az egyik kirándulásunk után töltögetem fel a fotókat a számítógépre és arra leszek figyelmes, mintha fotók hiányoznának. Gondoltam biztosan rosszul emlékszem, vagy annyira hülye vagyok, hogy nem nyomtam le teljesen a fényképezőgép gombját, csak félig.
Aztán később csak előfordul újra és ezért elkezdem a helyszínen mindig visszanézegetni a fotókat, megvannak-e. És rajtakapom a sunyi kis genyát, hogy bizony ha olyan kedve van, nem menti el a fotót a kártyára.
Így aztán a családi eseményekről vagy megvan a fotó, vagy nincs.
Na, ez igazi techshit!
Utánaolvasgattam, és azt látom a termék specifikációjában, hogy maximum 8 GiB-os kártyát lehet beletenni. Így aztán visszamentem a boltba és lecseréltettem a kártyát kisebbre.
Már mint boldog 8 GiB-os kártyatulajdonos mentem el Brnoba, ahol fotózgattam is rendesen. Aztán este  szállodában a döbbenet: egy fotó sincs meg.
Sőt, már nem segít sem a ki- bekapcsolás, sem a kártya ki- be. Fájl hiba az üzenet. Úgyhogy Brnóról nekem csak a fejemben vannak képek, nameg a telefonom némi olyasmi.
Így visszaérkezve szépen visszavittem a boltba, honnan továbbküldik garanciás javításra a Samsungnak.
Van egy fogadásom, hogy nem tudják javítani.
Így aztán egyrészt az elmúlt pár hétből számos fontos fénykép veszett el, másrészt gép nélkül lennék a javítás végéig.
Lennék, ugyanis első felindulásban vettem egy Sony DSC-H9XV-t, aztán jónapot kívánok. Ez ilyen fotókat csinál:

A WB650-nel pedig valaki majd nagyon boldog lesz a javítás után, hiszen a bolti ára még mindig 60 ezres körül van, én meg odaadom bárkinek 50-ért, 2012.március 15-ig érvényes garanciával. Vagy ha nem javítják, majd elcserélem valami más kütyüre. Mert nekem bizony nem kell.
Nálam ugyanis ez bizalom kérdése és egyszerűen elvesztettem a bizalmamat a WB650-es iránt.
Ez van.

Így is lehet: kellemes csalódás az Extreme Digitalnál

Azért ebbe a blogba írom, mert itt írtam meg az előzményeket. Azaz, hogy a vacsiúj Samsung WB650-es fényképezőgépem néha nem készíti el a fényképet. Illetve látszólag elkészíti, de a kártyán aztán nincsen ott.
Ugye nem kell ecsetelnem, mekkora szívás az, amikor az ember végigfotóz egy családi eseményt aztán a fotók fele nincs meg...
Naszóval utánaolvasgattam a dolognak és kiderült, hogy ebbe a gépbe a Samsung csak 8 GiB-ig garantálja a kártya olvashatóságát. Nekem meg egy 16 GiB-osat adtak bele. Valószínűleg ez a baj tehát. A megoldás: csere.
Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy a boltban majd kicserélik nekem seszó-sebeszéd a kártyát, de mindenképpen akartam adni egy esélyt.
10-kor nyitottak, én voltam az első a garanciánál. Elmondom a problémámat és a kérdés csupán annyi volt, hogy megvan-e a csomagolás. Megvolt. Akkor adnak egy kisebbet és visszaadják a különbözetet. Még csak le sem kell vásárolni...
Én olyan hálás voltam, hogy inkább levásároltam, úgyhogy most van tokom, még egy 4 GiB-os microSDHC-m és egy képernyővédő fóliám is a fényképezőgéphez.
És amiért leginkább hálás vagyok az, hogy nem kellett csalódnom a boltban.
Ez a bolt egyébként a Pólus Centerben van, jó szívvel ajánlom bárkinek.
Ja, és még udvariasak is voltak...
Most tehát a gépben a belevaló kártya és remélem, hogy ezzel nem fog hibázni. Majd megírom...

... avagy hogyan keserítsük meg a saját életünket felesleges kütyükkel.

Néha már-már el is felejtem, hogy miért is indítottam ezt a blogot. Mármint a techshit-et. Aztán a kütyük mindig emlékeztetnek rá, mennyi szívásal is jár, ha az ember feleslegesen körülveszi magát minden szirszarral. Így volt ez most szombaton is.
A történet pénteken kezdődött, amikor is az autóban se szó, se beszéd kinyiffant a komplett fedélzeti elektronika. A jelenség: valahová megérkeztem és ment minden, majd pár óra múlva indulnék és a központi kijelző egyszerűen nem indul el. A Peugeot jel csak világít, a rendszer néha meg-meg szólal, de nem indul el rendesen. Az ilyen nagy kijelzős autóknál meg ugyebár szinte minden a központi kijelzőről olvasható le, így most sem azt nem tudom, hány fok van az autóban, se telefonálni nem tudok, de még csak a rádiót és a CD-t sem tudom hallgatni. És már előre félek, hogy mibe fog ez nekem fájni. Nem lesz olcsó. És a legjobban az bánt, hogy nem volt még öt napja, hogy 250 000 forintot költöttem a kuplung és a lendkerék cseréjére. Gyakorlatilag amíg hazaértem, addig volt meg az örömöm, hogy végre jó az autó. Ennyi öröm jut nekem. A javításhoz szükséges pénzért február óta minden hétfőn és szerdán késő estig dolgoztam a harmadállásomban és hajszál pontosen ki is fizettem az összes keresményemet. Cserébe 2, azaz kettő óra öröm jutott nekem. Ennyit érdemlek azért, hogy amíg más odahaza döglik a tévé előtt én a főállásom mellet még lenyomok heti tíz órát...
Aztán szombaton reggel indultunk a Tisza-tóra, bringázni mentünk a feleségemmel. Gondoltam kell némi kikapcsolódás is... Az autó szerencsére mozgásképes, csakhát egész úton se zene, se GPS, se telefon. Navigálni így a telefonommal tudtam, az meg pont a cél előtt kezdi kiírogatni, hogy az akkumulátor vagy túl meleg, vagy túl hideg, de a töltést most akkor kikapcsolja. És ezt fél percenként megismlétli. Az ideg majdnem szétvetett, mert nem vagyok ismerős Tiszafüreden és a Hortobágyon, ezért is vittem két független navigációt is magammal, amiből konkrétan  egy sem működött. Még szerencse, hogy a szervezők szép nagy táblára kiírták, hogy merre van a rajt és a nevezés, így könnyedén odataláltunk. Persze a rohad kütyüktől simán eltévedhettem volna, hiába kerültek százezrekbe. A táblák alapján megtaláltuk az esemény helyszínét, neveztünk és indultunk a starthoz.
Gondoltam én, hogy a startól a célig majd rögzítem a túrát a SportyPal-lal, amely egy amolyan GPS-es rögzítő program sportolóknak. Erre tökéletesen alkalmas a Samsung Galaxy Tab-em, amely a nagy akkumulátor miatt 15 órát is képes folyamatosan menni a SportyPal-lal. Elvileg...
A valóság meg az, hogy a startnál, az indulás előtt indítanám a SportyPal-t, erre vagy 15 percig nem talál műholdat. Ekkor indítanám újra a Galaxy Tab-et, az meg további tíz percig csak áll a Samsung feliraton és nem hajlandó bebootolni az Android. A mezőny elindult, úgyhogy kénytelen voltam szépen elrakni. Na itt voltam azon a ponton, hogy földhöz vágom és megtaposom. Meg is tettem volna, ha nem a verejtékemmel megkeresett pénzen vásároltam volna 119 ezresért. Így szépen - némi csendes anyázás közepette - eltettem a bringatáskába és elkezdtünk tekerni.
A tekerés alatt csináltam fotókat, ezek némelyike meg is van. Ugyanis a Samsung WB650 fényképezőgépem nemes egyszerűséggel csak akkor rögzíti a fotókat, amikor kedve tartja. Sunyi módon csinálja, mert az ember fotózgat és csak odahaza, vagy a fotók első visszanézésekor szembesül azzal, hogy a fotók egy része egyszerűen NINCS MEG. Ez ellen persze lehet védekezni valamelyest, mert az ember visszanézheti a lejátszás gombbal és ha lehet, megismételheti a fotót. Na de mi van azokkal a pillanatokkal, amik egyszeriek és megismételhetetlenek? Azoknak bizony annyi...
Egyszóval tele van a tököm a technikával. Tele van azzal, hogy az ember költi a pénzét és szart kap érte. Hogy élmény helyett idegeskedés a jutalma.
Tudom, van aki azt gondolja most, hogy de jó nekem, hogy csak ilyen gondjaim vannak. Igaza van, lehetnék rákos is... Persze én nem nagyon leszek soha rákos, mert valószínűleg előbb visz el a szívinfarktus vagy a gutaütés a sok  rohadt kacat miatt, amivel az életemet megkeserítem magam-magamnak.
Úgyhogy befejeztem!
Szépen lassan eladogatom az öszes szart és olyasmivel fogok foglalkozni, ami nem idegesít. A kiránduláson pedig a természettel fogok foglalkozni, kerékpározás közben a tájat figyelem a szemeimmel és a szelet élvezem a bőrömön. Nem fotózok meg GPS-ezek, meg mittoménmi.
Rohaggyon meg minden kéggyével, ami elektromossággal működik!
UFF!

Devecser, fél évvel a katasztrófa után

A hétvégén megint a szüleimnél voltam Devecserben. Kihasználtam a szép időt és bejártam újra a Devecseri Kastélyparkot. Erős idegzet kell hozzá, főként annak a fényében, hogy én ismertem ezt a parkot korábban is.

A parkban az iszappal szennyezett felső réteget eltávolították és itt-ott megpróbálták lemosni a fák kérgét is. Az igyekezet és a tömérdek munka látszik, minden tisztelet érte. Az már más téma, hogy nagyjából még ugyanennyit kellene dolgozni ezen a parkon, hogy igazán mentesítettnek lehessen tekinteni.

A fák nagy többségének a törzsén ott a vörös szintvonal és ismerve ezt a szemét anyagot, nem is fog magától eltűnni még évek alatt sem. Bár nem vagyok erdész, de feltételezem, hogy ezek a fák a kérgüket fejlesztve szépen lassan megbírkóznak majd a vörös színnel, így talán az esők és a biológia megoldja azt, amit ember megoldani nem képes.

Jelenleg egyébként furcsa, és sehol máshol nem látható optikai csalódás áldozata lehet az itt sétálgató, hiszen a fák törzse azonos magasságig van bepirosítva, így olyan érzése van az embernek, mintha egy vörös ködben állna, nyakig, vagy a feje búbjáig. Ameddig a szem ellát.

Azt hiszem, hogy egy rövid videó elfér ide, ebben megpróbálom megmutatni a megmutathatatlant. Íme (érdemes teljes képernyőn nézni, HD 720p a felbontása):

 A természet szerencsére dolgozik, szépen lassan zöldülnek a fák és a talajt is elkezdi benőni a növényzet. Hogy mikor lesz újra olyan ez a park, mint volt, azt megjósolni sem tudom. Vannak szívszorító részletek, mint például az egykori futbalpálya árválkodó kapuja.

Persze közlekedni egyelőre csak azokon az utakon lehet, amelyeket a teherautók számára építettek ki a mentesítés során. A többi helyen a talajvíz az úr, mindent iszapos sár borít. Azért sikerült a GCDEVE geoládához eljutnom és csodák csodájára megvan. Kicsit iszapos ugyan a zacskója, de ott van a helyén.

Persze nem mondom, hogy ideális kirándulóhely ez és hogy családostul ide kellene özönleni, de mindenképpen egyedi élmény így ládázni. A gumicsizma persze javasolt, a cipőt kicsit megviseli a terep.

Ahogyan a gumikesztyű is javasolt, hiszen a láda csomagolása csupa vörösiszap, ez a mocskos anyag pedig levakarhatatlan. A ládát visszarejtettem a helyére és kicsit el is fedtem némi álcázással.

A Várkertre visszatérve, egy erdész barátom azt mondja, hogy a fák simán kibírják azt, hogy letermelték mellőlük a földet, de azt már nem nagyon bírnák ki, ha visszatemetnék. Úgyhogy remélem, nem jön valakinek az a kósza ötlete, hogy valahonnan hozat termőföldet, vagy ha igen, akkor csak nagyon vékony rétegben. Jelenleg a terület nagy részét óriási, iszapos vízzel teli pocsolyák borítják, amelyekben viszont egyes rovarok igen jól érzik magukat. Le is videóztam ezeket, íme (720p, HD videó):

Közben Devecser másik végén járva megcsodáltam az épülő "Újdevecsert" is.  A sümegi és a pusztamiskei utak között építenek nagy erőkkel azoknak, akiknek elvitte a házát az ár és valamilyen rejtélyes okból Devecserben szeretnének maradni. A házak nagy része tető alatt van már, a látvány lenyűgöző, hiszen az ember ritkán lát 100 ház körüli lakóparképítést. Le is videóztam, íme (ez is 720p-s, HD videó):

Több barátomat érintette a katasztrófa, Miki barátomék a karácsonyt már új házban töltötték. Ők ugyanis úgy döntöttek, hogy nem maradnak Devecserben, átköltöztek Ajkára, pontosabban Bakonygyepesre. Azért tehették ezt meg, mert volt félretett pénzük, így a ház vételárát ki tudták pótolni és hiába értékelték alul a devecseri házukat, a gyerekek egészsége érdekében inkább elfogadták a másfél millióval alacsonyabb értékbecslést, csak mihamarább el tudjanak menekülni a "Vörös városból". Ők tehát már ajkaiak, igaz bútor alig van a házban, mert az állam egyelőre nem fizetett még az ingóságok pótlására semmit nekik. Majd talán az is elindul szépen lassan.

A szüleim a javaslatok ellenére felásták a kertet és elültették a dolgokat idén is. Kérdés, hogy ki meri majd megenni azt, amit - igaz az ő házuk 200 méterre van az iszaptól - ott megtermeltek. A nap mindenesetre szépen sütött szombaton, így fotóztam anyukámék kertjében is.

Ébredezik a természet, az emberek hangulata is jobb talán. Sajnos a napsütésnek van egy olyan hatása is, hogy elkezdett kiszáradni az iszap, így már határozottan érezhető a por. Apukám folyamatosan náthás, de ahogy elhagyjuk Devecsert, 20 percen belül nyoma sincs a náthájának. Hogy ez pszichés-e? Nem vagyok orvos...

A szüleim egyébként atomtámadásra rendezkedtek be, a ház minden nyílászárója extra szigetelést kapott így a por nem jön be a lakásba. Szellőztetni továbbra is cak reggel és este lehet és napközben - ha csak lehet - kimennek horgászni a Széki tóra, ott nincs iszap. Ez a nyár így fog zajlani, így próbálják ellensúlyozni a környezeti ártalmakat.

Anyósomnál közben elkészült az új kapu. Róla annyit, hogy tavaly kapott a ház teljes dryvit szigetelést, lecserélték a palatetőt Bramac cserépre és a verandát is kicserélte. A kaput is az iszap előtt rendelte meg és fizette ki, gyönyörű is lett.

Kicsit szomorú a dolog, hiszen ezek a beruházások tipikusan olyanok, mintha az ablakon öntötte volna ki a pénzt. A ház ugyanis abban az utcában van, amely az utolsó utca lesz az iszapövezet előtt. A szembe lévő házak még megmaradnak, de a velük kertszomszédosakat már lebontják. Anyósom tehát kvázi 30 méterre lakik majd az iszapparktól - a területet befásítják -, ráadásul délre, így az uralkodó szélirány miatt pont az ő udvarába hordja majd a port a szél. A ház tehát értéktelen. Akármilyen szép is lett.

Szegény anyósom mindig azt mondogatta, hogy ha majd ő nem lesz, akkor jó lesz nekünk hétvégi háznak. Hát, döntse el mindenki, hogy akarja-e a hétvégéit a Marson tölteni. Mi most azt mondjuk, hogy ha a szüleink miatt már nem kell majd menni Devecserbe, be nem tesszük oda a lábunkat. Aztán lehet, hogy eltelik pár év, a dolgok normalizálódnak, de szerintem pont a nehézfémek az a műfaj, amely évtizedek múlva sem távozik el a talajból, a növényekből. Azokat fogja a devecseri lakosság szívni még fél évszázadon keresztül, minden következményükkel együtt.

Közben a felelősök kézrekerítéséről semmi hír, nagy a csend. A szegény MAL Zrt felhalmozott 2 milliárdnyi energiaszámlát, úgyhogy még az is lehet, hogy mégis tönkremegy és a 6000 dolgozója az utcára kerül. És természetesen továbbra is azt kommunikálják, hogy nem tehetnek semmiről.  Az emberekben van indulat, bennem is. Ha valaki nem értené, miért is, hát el kell menni Devecserbe és meg kell nézni, mit tettek ezzel a várossal és annak ÖSSZES lakójával! Ha a blogomat olvasva ön kedvet kapott volna egy devecseri sétához, hát rajta! Ilyet úgysem lát sehol máshol a civilizált világban!

2 hét rettegés, avagy köszönjük Máltai Szeretetszolgálat!

Előre szólok, hogy nagyra értékelem a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét és minden megbecsülésem az övék. Nem is akarom leszólni őket, ez a blogbejegyzés inkább azért születik most, mert ki akar szakadni belőlem a boldogság, amiért TÉVEDTEK!

Mint azt a techshit blogom olvasói korábban olvashatták, személyesen is érintett vagyok a családom révén a devecseri iszapkatasztrófában. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy sem a szüleim, sem a feleségem szülei, se sógornőmék nem kaptak közvetlenül a vörös pokolfajzatból. Így aztán az ember meg is nyugodhatna, hiszen az élet majd szépen lassan visszatér a kerékvágásba.

Az óvatosság nem árt azért, hiszen a levegőben a szálló por ebben a körzetben manapság kicsit mást jelent, mint máshol az országban. A Devecserben szálló porban ugyanis kissé mások az összetevők, mint az szokásos. Mérik is és sorra állapítják meg az extrém magas értékeket. Ez ellen több módon is lehet védekezni, így például a kitettség korlátozásával. A szüleim és anyósomék, valamint a sógornőmék is lehetőség szerint a házban tartózkodnak, a szellőztetést a reggeli, nedves időszakban csinálják. Így a lakásba a por nem jön be. Sógornőméknél és anyósoméknál újak az ablakok és az ajtók, így ott a tömítettség kiváló, a szüleimnél pedig végigszigeteltük a házat, így az is majdnem hermetikus.

A másik óvintézkedés a fokozott orvosi felügyelet. Ezzel kapcsolatos a történet.

Ugyanis a Máltai Szeretetszolgálat a területen felállított egy szűrőállomást, amellyel fokozni lehet a vizsgálatok sűrűségét. A baj csak az, hogy a buszban valószínűleg egy ócska, ősrégi, megbízhatatlan berendezés üzemel.

Történt, hogy Anyukám - 62 éves - elment a Máltaihoz és leszűrette magát. Biztos, ami biztos alapon. A baj csak az, hogy a vizsgálaton a szűrőberendezés kimutatott valami foltot a tüdején. Az orvos LEVÉLBEN (???) értesítette erről és arról, hogy a vizsgálatot meg kell ismételni. Az ajkai szűrőállomáson adtak is időpontot ÁPRILIS VÉGÉRE (???????)

Ugye nem kell ecseteljem, hogy milyen dolog lehet várni pár hónapot arra, hogy akkor most beteg vagyok-e, vagy nem. Az ember belehülyül a rettegésbe, meg persze a család is. Én nem mondtam ugyan Anyunak - nem akartam pont én ijesztgetni -, de nem nagyon aludtam az elmúlt pár napban. Persze azonnal jött az ötlet, hogy előre lehet-e hozni valahogy ezt a vizsgálatot.

Szó-szót követett és megmozgatva minden követ, sikerült találni egy közelebbi időpontot, mégpedig ma délután 13.00 órakor. Így a több hónapos rettegés lecsökkent egy kéthetes, de nem kevésbé ideges időszakra.

A lényeg, hogy ma délután végre kiderült, hogy a műszer a rossz, semmi baj nincs Anyu tüdejével.

Amiért ezt a bejegyzést írom: egyrészt miért is nincs a térségben egy MEGBÍZHATÓ szűrőállomás? Nincs rá pénz? Iszapmúzeumra van? Roma kulturális központra van?

A másik: miért is nincs a Máltai Szeretetszolgálatnak egy normális berendezése és miért is szűrnek egy ilyen, megbízhatatlan, öreg szutyokkal?

Ezek csak kérdések, aki tudja a választ, az okos ember...

Békávé varázsolnak!

A budapesti tömegközlekedés varázslatos dolog! Ahányszor csak alkalmam van elmerülni ebben a szennyben, amit a békávé elkövet tömegközlekedés címén, mindig élvezem. Mármint azt, ha vége van.

De: mivel a belvárosba ELVBŐL nem megyek autóval, marad kettő megoldás. Az egyik, hogy amikor olyan az idő és maga a tevékenységem is megengedi, BRINGA. Ha viszont vagy az idő, vagy az elvégzendő feladat nem teszi lehetővé, kénytelen vagyok a tömegközlekedésre hagyatkozni. És mivel erre kevés esetben van szükség, nekem konkrétan elég egy tízes füzetjegy egy hónapra. Ezt viszont MINDIG megveszem, SOHA életemben nem blicceltem még a BKV-n. Egyetlen egyszer - önhibámon kívül - mentem olyan gyűjtőjeggyel, ami időközben megdrágult. Amikor erre rájöttem, kilyukasztottam mégegyet a lelkiismeretem miatt.

Nem az önmagam felmagasztalása miatt írom le ezeket, csak azért említem meg ezirányú becsületes viselkedésemet, mert talán magyarázat arra, miért is bánt annyira a tegnapi eset, hogy ki kell írjam magamból.

Történt ugyanis, hogy a gyűjtőjegyemet ottholfelejtettem. Így aztán a Dózsa György úti metrómegállóban a BKV hivatalos partnerétől (a kassza ugyanis DÉLUTÁN NÉGYKOR BEZÁR????) vásároltam egy másik 10-es gyűjtőjegyet. A Dózsa Györgytől a Blahára mentem, a lejáratnál lyukasztottam egy jegyet, amellyel, egy átszállással meg is érkeztem a Blahára. Ott elvégeztem a munkámat, majd elindultam hazafelé. A Blahán a lépcső tetején megint kezeltettem a jegyemet az automatával, majd az ajtóban álló ellenőröknek bemutattam. Megnézték, nem szóltak semmit, lementem a metróba és elindultam hazafelé.

A Deák téren átszálltam a kékre. Nem tudom mióta, de egy ideje eltűntek az átszállásnál a kapuk, azaz nem kell még egy jegyet kezelnem, ha még egy metróval szeretnék utazni. Ez pozitív és azt mondom, hogy így nekem speciel megéri a BKV-t használni, hiszen két jegynél olcsóbb volt az autó is, de ez az egy jegy korrekt ár. TÖBBEK KÖZT EZÉRT NEM IS CSALOK a jegyekkel, hanem becsülettel megveszem és kezelem azokat.

Szóval a Deákon szálltam át, és megérkezve a kék metró szintjére, belebotlottam ebbe a két jól képzett ellenőrbe. Mutatom a jegyemet, erre a következő párbeszéd zajlik le (E=ellenőr, S=Sanci, azaz én):

E: Fiatalember!

S: (Csak magamban: ja, fiatalember... Három diplomás, lassan negyven éves mérnökember vagyok, neked maximum URAM!!! De nem szólok, magamban tartom, hiszen az az én személyes problémám, hogy a "fiatalember" megszólítást egyenértékűnek tartom az "öcsi", a "kis majom", a "te kis hülye" kifejezésekkel. Úgyhogy kussolok).

E: Megkérhetném, hogy legközelebb várja meg, hogy az automata rányomtasson a jegyre, mert így nem látszik, hol kezelte.

S: Ne tessék haragudni, de - szerencsére - ritkán járok metróval, így nincs rutinom a jegykezelő automaták kezelésében. Azt gondoltam, az ember beteszi a jegyet, lekezeli és lehet utazni.

E: De ha túl hamar kihúzza, akkkor a nyomtató nem tud rá nyomtatni és így a jegy érvénytelen.

S: Rendben, legközelebb odafigyelek. Keziccsókolom! (Magamban: örüljél!)

Amiért ezt a dolgot leírom: adva van egy becsületes, budapesti honpolgár, aki MINDIG megveszi a jegyét, lekezeli és MÉGIS BASZOGATJÁK? Én vagyok a hibás azért, mert a BKV KÖZPÉNZEN olyan jegykezelő automatákat szerez be, amelyek ezek szerint NEM ALKALMASAK a feladatuk ellátására? (Hogy ez így van, azt bizonyítja az előző jegyem és a korábbi gyűjtőjegyek, amelyeket nem szoktam eldobni - a gyerekeknek tökéletes békávést játszani -, mert ezeken a jegyeken 10-ből 6-nál OLVASHATATLAN A RÁNYOMTATOTT FELIRAT? )

Én vagyok a hibás? Átlagos felnőtt emberként NEM TUDOM KEZELNI a jegykezelő automatákat? Iyen béna vagyok?

Vagy a "kedves" alulfizetett és aluliskolázott, személyes higiénia és testsúly terén kihívásokkal küszködő ellenőrnő lenne a hibás, akinek kiadták, hogy tegye szóvá, ha ilyet lát? Ő a hibás, ha azt feltételezi, hogy azért nem olvasható a felirat, mert én így akarok csalni?

Nem hinném.

Ő szegényem csak annyiban "hibás", hogy miközben ezt a lélekölő munkát kénytelen végezni, nem veszi le a viselkedésem alapján, hogy valószínűleg nem szándékom a csalás. Ha az lett volna ugyanis, akkor kikerülöm őket, hiszen mesziről ki lehet szúrni az ellenőrzést, olyan bénán csinálják. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy nem PONT EGY RETVES JEGGYEL CSALNÉK és nem így, ha akarnék...

De ha ezektől eltekintünk, Ő annyiban hibás, hogy NEM TISZTELI MEG az utazót, ha másért nem, hát azért, merthogy a fizetését részben az általam befizetett adóból, részben az általam megvásárolt jegy árából kapja. Tisztelet alatt értem például az "Uram!", vagy "Hölgyem!" megszólítást a "Fiatalemberezés" helyett. A fiatalember ugyanis összetett szó, a fiatal és az ember szavakból áll, egyik sem tartalmaz udvariasságot. A fiatalt ezesetben kifejezetten lealacsonyítónak érzem, de legalább embernek néz...

Nem boncolgatom most, miért UNDORODOM a békávétól úgy ahogyan van, mert biztosan bennem van a hiba, hogy budapesti létemre ha csak lehet, elkerülöm ezt az igen szimpatikus állami monopol-nagyvállalatot, amelynek fenntartásához persze ennek ellenére akkor is keményen hozzájárulok, ha évente esetleg egyszer sem utazom rajta. Erről nem ő tehet.

Nem boncolgatom, hogy tömegközlekedéssel csak az utazik, akinek más választása nincs, és ez bizony NINCS ÍGY JÓL! A tömegközlekedésnek vonzónak kellene lennie, amit bizonyos módszerekkel el lehet érni. Ez pár kilométerrel nyugatabbra sikerült is, Bécsben nem is autóznak az emberek. Erről sem tehet...

Nem boncolgatom, hogy az ilyen attrocitások miatt - bár biztosan én vagyok túlérzékeny - csinálnak a magamfajták sportot abból, hogy ezt a méltán "szeretett" monopol-nagyvállalatot lehetőleg elkerüljük. Na, erről már tehet...

És nem boncolgatom, hogy csak az én személyes hozzáállásomnak köszönhető, hogy helyette nem autóval vagy taxival oldom meg a belvárosi közlekedésemet, hanem biciklivel. Megtehetném, állok úgy anyagilag. Szerencsére állok úgy erkölcsileg is, így "nem teszem be a kerekeimet" a belvárba. Ehhez meg az esetnek semmi köze...

És azt sem boncolgatom, hogy különböző érdekcsoportok mit és hogyan tesznek azért, hogy az én bringás közlekedésemet lehetetlenné tegyék, mert ha a fejük tetejére állnak, én, illetve MI akkor is bringázni fogunk. Ez viszont egyre jobban érinteni fogja őt is, hiszen ha egyre többen esünk ki a tömegközlekedésből, akkor csökken a bevétel és valakit ki kell rúgni. Én éves szinten 12 havi bérletet már most megspórolok, ez pont egy ellenőr havi fizetésével azonos nagyságrend ám...

De mindezt azért nem boncolgatom, mert egyszerűen letojom!

Letojom a mocskos metrókocsikat, az áporodott, bacilusgazda levegőt!

Letojom az alulfizetett, aluliskolázott, alulmotivált, képletesen és konkrétan mosdatlan alkalmazottakat!

Letojom az ellopott közpénzeket és az emiatt fennálló folyamatos hiányt, amit többszörösen fizettetnek meg azzal is, aki be sem teszi a lábát a BKV üzemi területére!

Letojok mindent!

Miért? Cinikus lennék? Lehet. De inkább azért, mert NEM tudok rajta változtatni. Akkor meg mit lehet tenni?

Majd legközelebb odafigyelek, hogy a jegyemen ne mosódjon el a felirat, de azt azért üzenem innen a kedves döntéshozóknak, akik igenis TEHETNEK MINDENRŐL, hogy KAPJÁTOK BE!

Remélem finom voltam és nőies, de ezt hozza ki az emberből, ha ilyen közeggel érintkezik.

Ha nem vigyázol, bizony békávé varászolnak...

A Galaxis gyökere, avagy hogyan rootold a Galaxy Tab-et

Kicsit techshit a dolog, de mindenképpen pozitív a vége, így megírom.

Történt, hogy hosszas gondolkodás után szert tettem egy Galaxy Tab-re. Ez egy mobil internetes eszköz (MID), kicsit olyan, mint egy felfújt GalaxyS telefon. Kicsi, lapos, kényelmes, sokoldalú. Nekem való...

Mire is jó konkrétan? Mindenre, amire az asztali gép, csak sokkal kényelmesebben. Hogy miért is hódítanak ezek a Tab-ok, azt igazán most értettem meg. A teljes szabadságot adják, hiszen például a Galaxy Tab 12 centi széles így belefér egy öltöny belső zsebébe és nem kell magunkkal vinni külön táskát neki. Emellett könnyű és az ember internetezési szokásai átalakulnak, a helyszínek áttevődnek, a gép előtti görnyedés átalakul az ágyban, kerti hintán, a szőnyegen - röviden: kényelmesebb helyeken - történő foglalatossággá. Azért kényelmes, mert nagy a képernyőja, sok a háttértára és mindent meg tudok oldani vele, amit eddig a pécével kellett.

De ezért nem vettem volna meg. Amiért megvettem az az, hogy a hozzá kapható kábel segítségével a képe kitehető kivetítőre, tévére és így az ember elegánsan tarthat meg vele egy előadást, amelynek végén az anyagát - amely online fenn van a Google fiókban - pár kattintással megoszthatja a hallgatósággal. Szóval ez a jövő, mérhetetlen sok időt spórol nekünk egy ilyen Android cucc.

DE:

Naná, hogy van "de". A "de" most az, hogy az Android készülékeken a gyökérhez - root - nem férhetünk hozzá. Ennek az az előnye, hogy például nem törölhetünk bele létfontosságú fájlokba és így nem tehetjük tönkre a gépet egy félrenézéssel.

Sajnos hátránya is van: bizonyos szoftverek - értelemszerűen azok, amelyeknek root hozzáférés kellene - nem futnak rajta. Hogy ez ne így legyen, ahhoz kell a rootolás.

Szép magyar szó, de még mindig jobb, mint lefordítva: gyökérkedés... :)

Szóval, ha az ember szeretné kihozni a maximumot, akkor eljön ez a pillanat: rootolni kell a gépet.

Hogyan állunk neki? Naná, hogy Google barátunkat faggatjuk, azaz internetes kereséssel. A keresés eredményeként találunk is leírásokat - még magyarul is - így nagy önbizalommal nekiállunk este 10-kor. Ugyanis 5-10 percet ígérnek.

A folyamat - elviekben - úgy zajlik, hogy egyszer összeszinkronizáljuk a Tab-ot a számítógépünkkel, ehhez kell a Samsung Kies nevű szoftverje. Ilyenkor települnek a Samsung driverek, amelyeknek köszönhetően a számítógép látni fogja a Tab-ot. Akik nem szeretik a Kies-t - én is ezek közé tartozom - a drivereket feltelepíthetik kézzel is, az eredmény elvileg ugyanaz.

Miután ez megvan, le kell választani a készüléket és a beállításokban a hibakereső módot - debug mode - aktiválni kell és így kell feldugni újra a számítógépre.

Ezután - a leírásokban belinkelt - Super One Click nevű szoftverre lesz szükségünk. Nem egy nagy vaszisztdasz, elviekben kettő kattintást kell tennünk benne és várnunk pár percet.

Elviekben.

Gyakorlatban ugyanis a folyamat különböző pontokon kifagy.

Ekkor kezd az ember utánaolvasni még és ha szerencséje van, megtalálja a megoldást, amely egy-két weboldalon van csak elrejtve. Illetve a megoldás egyik része. Ez pedig az, hogy a külső SD kártyát a művelet előtt le kell választani. Ha ez megvan, nem fagy ki a folyamat...

Végigmegy és örülnénk is, de ne! A rootolás végén kiírja ugyanis, hogy a szükséges fájlok átkerültek a gépre, akarunk-e egy tesztet. EZT NE!

Ugyanis a teszt elindátásához szükséges ablak már felugrik, miközben egyes fájlok még kúsznak át a Tab-ra a háttérben.

Ha rányomunk a tesztre, kifagy a szoftver és a másolási folyamatok is megszakadnak. Ha szerencsénk van, akkor még jókor és esetleg mégegyszer végrehajtva az egész folyamatot, tényleg sikerül a root. Ha nincs szerencsénk, akkor hardreset, más néven factory reset kell a Tab-on, azaz vissza kell állítani gyári állapotba, ezzel pedig minden elveszik, amit eddig telepíthettünk. Persze lehet próbálkozni rendszerhelyreállító szoftverekkel - nagy részük csak root után működik... - de én személy szerint nem állítanék vissza egy megreccsent rendszert, mert ki tudja, hogy mi reccsent meg benne...

Szóval factory reset, és az egész folyamat újra kezdése.

Ha ekkor már rájöttünk, hogy a teszt elindítása okozta a galibát, nem indítjuk újra, hanem MÉGSE vagy CANCEL (kinek milyen nyelvű a gépe) gombot nyomva kilépünk a tesztből, de előtte várunk pár percet. Ha biztosra akarunk menni, tízet, a bátrabbak ötöt. Eközben a háttérben zajló másolások TÉNYLEG megtörténnek és a root fájlok - supeuser és társai - TÉNYLEG felmásznak a Tab-ra.

Ha ez megtörtént, leválasztjuk a Tab-ot a számítógépről és készen vagyunk.

Ha nem jönnénk rá idejében, hogy a galibát mi okozta, akkor hajnali kettőig molyolunk, mire szerencsénk van. Mert ha szerencsénk van, megtalálunk egy blogot (például ezt), amiben valaki leírja a szívásait és így nekünk nem kell az összes cumit végigpróbálgatni... :)

Ha nincs szerencsénk, akkor magunknak kell mindent végigszívni, de ha kitartóak vagyunk, akkor - ahogyan esetemben is - siker koronázza a próbálkozásainkat. És ha sikerült a Galaxy Tab rootolása, akkor onnantól van fizetős alkalmazás, van képernyőmentés, minden van.

És miért techshit ez?

Egyrészt azért, mert Magyarországon MÉG MINDIG nem lehet vásárolni a Marketből és rákényszerülünk a Market Enabler - országkód hamisító szoftver - használatára, hogy legalább dollárért vagy euróért megvehessük azt a pár fránya 2-3 dolcsis szoftvert, amelyeknek a fejlesztője megérdemli a támogatást. Persze ha akarjuk  le is lophatjuk a netről, ez ugyanis nem ész, hanem hozzáállás kérdése. Lopni ugyanis mindenki tud, csak van, akinek bántaná a lekiismeretét. Én az utóbbiak közé tartozom, így az Android telefonjaimon inkább azt hazudom, hogy osztrák T-Mobile-os vagy amerikai T-Mobile-os vagyok, hogy megvehessem a nekem tetsző szoftvereket. Hazudni is bűn, de nem akkora, mint lopni. És természetesen az aktuális árfolyamon a Google Checkout levonja a szoftver árának megfelelő forintot a számlánkról, így kifizettük becsületesen a szoftvert.

A másik techshites momentum a történetben, hogy egy olyan egyszerű művelethez, hogy képernyőmentés, fel kell törjem a telefont, miközben a sok évvel ezelőtti Windows telefonon volt erre egy kis progi (MyMobiler), amivel a számítógép képernyőjén láttam a telefon képernyőjét és vezérelhettem és mindent csinálhattam vele. Sőt, még az iPhone-on is egy könnyed mozdulat a képernyőmentés. Igaz, root után Androidon is, a telefon megrázásával lementhetjük a képernyő tartalmát, nade a rootról most értekeztem pár ezer karakterben.

Szóval: jó ez neked kedves Google? Mert nekünk nem jó...

Persze minden jó, ha jó a vége: a fizetős alkalmazásaim mától ott figyelnek a Galaxy Tab-on is, így pedig az élet szép. Persze azért álmos vagyok, mint az állat, mert fél háromkor feküdtem, de megérte!

Költsd inkább fagyira, avagy a nagy navigációs átverés

Az ősszel történt meg velem az az eset, hogy egy PNA-t, azaz autóba tervezett navigátort teszteltem. Nem az a célom, hogy leócsároljam a terméket, csupán a figyelemfelhívás, így a nevét nem is nagyon írnám ide.
Szóval ahhoz régen hozzászoktam már, hogy a nagy elektronikai áruházakban átverik a jónépet és rásóznak valami szart - már bocsánat - navigáció helyett. Mert a tájékozatlan ember mit tesz? Bemegy a bótba, aztán megveszi a nagyképernyőset meg az olcsót. Ez a két szempont dominál. Aztán amikor először navigál vele, vagy megmutatja valami hozzáértőnek, akkor szembesül a ténnyel: át lett verve. Mert a navigátoroknál bizony NEM a nagy képernyő, NEM az alacsony ár, de mégcsak NEM is a kihangosító funkció a fontos. Az a fontos, hogy odataláljunk velük, ahová szeretnénk. Ennek pedig egy feltétele van: a LEHETŐ LEGJOBB térkép.
Amikor a térképszolgáltatók között még nagy különbségek voltak kis hazánk tekintetében, könnyű dolga volt az embernek. Csak megnézte a navigátorban valamelyik kisebb falut és máris látta, hogy nincs rajta. Aztán megnézett egy nagyobb várost, és máris látta, hogy csak a főbb utcái vannak rajta. Ma már ez nem ilyen egyszerű.
A térképszolgáltatók - direkt nem írok neveket - ma már azt csinálják, hogy felnyomják adattal a térképüket, még akkor is, ha ez az adat nem, vagy nem nagyon fedi a valóságot. Ennek pedig egy következménye van: a vevő AZT HISZI, hogy a navigátor majd elviszi őt oda, ahová menni szeretne. Jobb esetben valami lakott területen döbben rá, hogy átbták, rosszabb esetben úgy, ahogyan én: a mező közepén, nyakig sárosan.
Történ ugyanis, hogy a fent említett navigátorra az volt írva, hogy iGO alapú navigáció. Én meg gondoltam, ha Ájgó, akkor idehaza TopMap, Európában Tele Atlas térképei vannak, nagy baj nem lehet.
Mivel volt Devecserben az iszapkatasztrófa, kénytelen voltam más, kerülőutakon megközelíteni a rokonokat. Konkrétan Nemeshany irányából próbáltam Iszkáz irányába átjutni. A fent nevezett iGo alapú navigátor meg is tervezte nekem az utat és nem is volt gyanus, mert tudtam én, hogy valahol át lehet vágni az erdőn. Így követtem az utitervet, fordulj jobbra!
Először ez út átment egysávos bitumenbe, ez még mindig nem volt gyanús. Amikor átment makadám, azaz nem szilárd burkolatúba, akkor már gyanús kezdett lenni, de gondoltam még 2 kilométer, annyit megteszek kavicss döngölt úton. Sőt, még akkor is tovább haladtam rajta, amikor már 3-4 méter hosszú, 40 centi mély pocsojákon kellett az autómmmal átvágni, néha egy egy építési törmelékkel kitömött gödröt is érintve.
Na, ekkor kezdtem el megnézni a térképinformációt a gépen és láttam meglepetten,. hogy iGO8 ide, TMC-vevő oda, a készülék bizony Navteq térképekkel rendelkezik.
Ekkor fordultam visssza, nagy nehezen YYYYYYYYYYYYYY fordulókat csinálva az akkor már méteres mély traktorcsapásos úton, ami a Navteq szerint szilárd burkolatú. Ugyanis természetesen az úttípusoknál be volt kattintva, hogy földúton NEM AKAROK menni.
Megúsztam egy kocsimosásból és pár kilométerrel arrébb tényleg ott volt a keresztút, ami kis is vitt Kerta irányában a 8-as útra, így megérkeztem Iszkázra.
A rokonok kérdezték, hogy merre jártam, hiszen az út normálisan 10 perc, én meg 1 órát offroadoztam a nemeshanyi erdőkben. És mivel tudják, hogy a navigációs cuccokban is jártas vagyok, inkább nem árultam el, hogy nyakig jártam a sárban és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem kellett traktort hívni, hogy kirángasson.
De miért írom le ezeket?
Most olvasom egy hirdetésben, hogy iGO8 alapú navigációval kínálnak egy olcsó navigátort.
Kedves olvasóm: sajnos az iGO neve sem garancia már Magyarisztánban, mert vannak IGO8 alapú navigátorok, amelyket Navteq-es térképkészlettel kínálnak. Az meg majd jól bevisz minket a málnásba.
Úgyhogy NE! NE! NE! NE! NE!
És ezentúl ha van mód rá, akkor vásárlás előtt nézzük meg a térképinformációt és lehetőleg TopMap Magyarország térképeset, vagy Tele Atlas Magyarország téképeset vegyünk!
Ne hagyjuk magunkat átbszni, mert vannak, akik a magasabb haszon reményében megpróbálják!
És az bizony igazi nagy techshit, ha egy navigátorral pont NAVIGÁLNI NEM LEHET!
Megígérem, hogy szólni fogok, ha Magyarországon a Navteq használható térképeket forgalmaz majd. Sajnos nem mostanában lesz ez, mert jelenleg nemhogy vidéken, de Budapesten is képesek orbitálisakat tévedni, ez pedig egy dologhoz vezet: nem fogunk a navigátorban megbízni és nem fogjuk használni. Akkor pedig KIDOBOTT PÉNZ!
Költsük inkább fagyira, az legalább finom!

Hellóhádé!

Gondoltam egy blogbejegyzést megér, mit szívtam a Hello HD-val, mire tegnap este végre rájöttem a hibára és lassan egy fél év után rendesen működik. Íme a kálvária:
Az alapvető hibát ott követtem el, amikor HD tévét vettem, Illetve nem én követtem el, hanem az, aki HD "tévé"-ként értékesíti ezeket a monitorokat. Igaz, van bennük TV vevő, csak éppen kis hazánkban NINCS HD tévéadás. Amit annak neveznek, az ugyanis röhelyes...
Ha tehát az ember meg akarja táplálni a tévéjét normális adással, két választása van. Az első azon szerencséseknek áll csak, akiknek DVBT-s a tévéjük, azaz alkalmas a földfelszíni digitális sugárzás vételére. Nos, ők egy viszonylag olcsó antennával, a szerencsésebbek egy darab dróttal tudják fogni azt a pár adót, amit ma már az országban mindenhol sugároznak. Természetesen 1080i-ben és nem p-ben. A HD műsorok mennyisége pedig elenyésző.
Így aztán marad az, hogy az ember HD minőséget bluray lejátszóról, vagy médialejátszóról tud adni a tévének.
Ha a klasszikus tévézést nézzük, akkor HD adással csak úgy tudjuk megtáplálni a tévét, ha előfizetünk valamelyik szolgáltatónál egy olyan csomagra, amelyben van HD adás is.
Sokáig voltam a júpíszínél, de a HD adások száma eleve csekély és a sport csatornán kívül, illetve a magyar tévé olimpiai közvetítésén kívül (megin csak sport), meg a foci eb-vb kivételével alig akadtam full HD-s (natív HD) adásra. A hárombetűs mozicsatorna a két év alatt 1, azaz egy filmet sugárzott fullHD-ban, ami meg egy szutyok horrorfilm volt. Már csak azért megnéztem, hogy a minőséget élvezzem, egy kicsit. És ennyi.
Nézegettem én a HelloHD-t korábban is, de akkor a belépési díj még száz darab magyar ezres volt, ugyanis a vevőt megvetették és nem lehetett bérelni. Aztán jó fél éve egyszercsak a belépési díj lecsökkent egy bekötési díjra, 24 ezres környékére. Ez volt az a pillanat, hogy elszántam magamat: júpíszí megy, HelloHD jön.
Megnézegettem a csatornalistárt és gyakorlatilag egy adó kivételével (egy másik mozicsatorna, ami engem nem érdekel) a legfullosabb csomagkombinációt rendeltem meg.
Eltellt egy hét, amikor felvették velem a kapcsolatot és megkezdődöt az én jó egy éves szívatásom.

A beüzemelés a következő módon zajlik:
Felhív egy amúgy szimpatikus, apám korabeli emberke, hogy én rendeltem-e helóhádét. Én mondom, hogy igen. Ő megkérdi, mikor lehetne jönni szerelni, lehetőleg napközben. Én mondom, hogy itt dolgozom a közelben, így gyakorlatilag akármikor, de előtte 10 perccel szóljon, hogy hazaérjek. Szól, hazaérek, felcuccolnak.
A lakásba lépve megkérdi, hogy "Mit is szerelünk". Én kérdem, hogy hogyhogymit? Vízcsapot... Erre ő: hát júpiszí, vagy téhóm vagy hellóhádé. Mivelhogy ők mindhármat szerelik, mint alvállalkozók. Ja, mondom, akkor helóhádét. Jó'van, akkó' lemegyek a kocsiba. Lemegy, felhozza az antennákat, ebben segít neki a fia, aki szintén szimpatikus srác.  Eittaantenna, eittavevő. Eittakétvezeték, amit ki kell vezetni valahol. Panel, vastag, lehetetlen. Mondom, hogy akkor fúrjanak egy likat az ablakkereten. Erre ők: kettőt, mert két vezeték kell. Én: akkkor kettőt.
Fúrnak, a túlsó sarkon. Erre én: az nem lesz jó, mert így ez a spagettitészta átkígyózik a fél lakáson. Legyenek szívesek fúrni másik kettőt, ezúttal a tévé felőli oldalon. A felesleges likakat majd bepasztázom. Elkezdik, de beleütköznek az ablakot összetartó fém zsanérba. Némi anyázás, gyöngyöző homlok. Javaslom, hogy 3 centivel arrébb. Akkó ott... Sikerül. Közben a gyerekkel felmegyünk a tetőre, lelógatjuk az antennazsinórokat. Személyes szerencsém, hogy a tizediken lakom, így a madzag nem leng nagyon. Azóta is ott kígyózik az ablak mellett, szép látvány...
Sikerül beállítani az antennát, megjön a műsor. Mindenki elégedett, elmennek.
Nézzük a tévét, és eleinte minden hepi. HD adás hegyek, köztük jó sok ismeretterjesztő csatorna fullHD-ban. Szóval alapvetően elégedett lennék, ha nem akadozna. Eleinte naponta egyszer-kétszer, majd óránként, majd tízpercenként.
"Nincs jel, ellenőrizze az antennacsatlakozást!" Ellenőrzöm. Csatlakozik.
Hibabejelentő, kiküldenek valakit. Ugyanaz a kedves úriember, megint szimpatikus, udvarias. Felmegy a tetőre, megrángatja a kábeleket. A vevőből is kihúzza-bedugja, megrángatja. Most oké lesz.
Nem oké. Kihívom megint, Ekkor lecseréli az összes csatlakozót. Most oké lesz.
(Minden egyes kiszálláskor én a melóhelyemről elkéretőzök...)
Nem oké. Gyors ötlettől vezérelve a mobiltelefonommal felveszem az akadozást, amit természetesen a kiszállások alkalmával sosem sikerült produkálni... Most megvan.
Kijön, megmutatom.
Jahogyezabaj! Ez fejprobléma. Kicseréli az antennát és a biztonság kedvéért a vevőt is. Benne az asszony időközben felvett, de még meg nem nézett  filmjeivel. Több is veszett Mohácsnál...
Elmegy, a kép nem akad, minden hepi.
(Igazság szerint vannak problémák, de csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor is azt írja ki a vevő, hogy "Ellenőrizzem az antennát", amikor a HelloHD központjából nem megy fel a jel a műhódra, azaz központi probléma van. Kérdem én: menjek be és ellenőrizzem a HelloHD központjában a jelet??? Vicces! Onnan tudni, hogy központi a probléma, hogy az ügyfélszolgálat folyamatosan foglalt... Ilyenkor rutinból megyünk át a kisszobába, ahol szerencsére DVBT-s tévé és földi vételre berendezett készlet van. Az megy... Persze az ilyen esetek száma elenyésző, kevés esetben vágják el a fénykábelt valami építkezésen. Igaz, ekkor is azt írja ki, hogy "Ellenőrizzem a kábelt!"...)
Persze nem vagyunk boldogok, mert most meg minden egyes bekapcsolásnál összeugrik a kép. A bazinagy tévé kellős közepén kis négyzetben virít az adás egészen addig, amíg az Opt menüben (minden egyes csatornaváltásnál) meg nem adom, hogy EREDETI legyen ne letterbox és ne nagyított.
Aztán elkezdi csinálni azt is, hogy adás közben is átvált, a reklámoknál. Ilyenkor Opt menü...
A feleségem szegény már kel fel és megy ki a konyhába, mert nem akarja hallani az anyázást. Igaza van...
Felhívom őket, mondják, hogy a tévé beállításainál ne 16:9-et, hanem 4:3-at állítsak be, mert el van cseszve a formátum.
Ekkor megszűnik a menet közbeni automatikus váltogatás, de minden bekapcsolás és csatornaváltás után anyázás Opt menü, letterboxról átállítás eredetire... Anyázás.
Elhatároztam hát, hogy visszaadom a 'csába. Csak az a 24 ezres ne fájna annyira. Arra ugyanis keresztet vethetek, úgysem kapom vissza. Meg átgondolva: mit kötök helyette? Nincs kínálat...
Aztán tegnap éjjel megálmodtam, hogy ha a tévé beállításainál nem stimmel a 16:9, lehet, hogy máshol sem stimmel.
Kis nyomkodás, több variáció kipróbálgatása és egyszercsak úgy marad. Megvan a helyes konfiguráció.
Nem ugrál a képarány, mindenki hepi.
Nade kérem, így kell ennek mennie? Egy havi 10.000,- HUF nagyságrendű előfizetésnél a támogatás hiányában nekem kell MEGÁLMODNI?
Lehet olyan set-top-boxot forgalmazni, amelyiknek több helyen is hibás a firmware-je? A vevő kérdésére lehet széttárogatni e kezünket?
És mi van, ha nem vagyok műszakilag fogékony és csak tévézni szeretnék? Akkor minden alkalommal kihívom a szimpatikus úriembert?
Na, ez egy igazi techshit, ebben a blogban a helye!

Bocsánatkérés - el van intézve

Már-már ott tartottam, hogy nem nagyon éri meg durrogni, mert semmi eredménye. Erre ma felhívnak abból a szervizből, ahol az autóm karambolos javítását intézték, és vagy egy órán keresztül faggatnak, hogy mi is történt. Az előzmények a blogomban, korábban elolvashatók.
Szóval most először elmondhattam a magamét legalább az ügyintézőnek, igaz semmi hasznom nincs belőle.
De mégis jobb most.
Igaz, a beszélgetés végső konklúziója az volt, hogy kcsög a biztosító és kicseszett velem és a szervizzel is és hogy ők semmiről nem tehetnek. Ez persze nem igaz.
Ugyanis azt a hibát elkövették, hogy velem nem közölték, hogyan is áll az ügyem. Ha szólnak, akkor még lehetett volna tenni valamit. Most már nem. Ez nekem 60 ezresemben van, meg jó néhány óra idegeskedésemben...
A szerviz ügyintézőjében legalább volt annyi (igaz, csak a Peugeot Magyarországnak tett panaszom hatására), hogy felhívott, meghallgatott és elnézést kért. És persze felajánlotta, hogy valamiképp szeretnének kártalanítani az engem ért kellemetlenségekért. Ez egy szép gesztus. Gondolom ők is kedvezményes javításokra és alkatrészárakra gondolnak...
Csak az a baj, hogy ha engem egyszer átvernek, akkor én többet nem tudok bízni. Ebben a szervizben a biciklimet sem javíttatnám, nemhogy az autómat.
Úgyhogy a gesztust értékelem, nem haragszom, de KÖSZÖNÖM, NEM! Én oda többet be nem teszem a lábamat, az biztos. Fizikai fájdalmat éreznék ugyanis, égetné a kezemet a kilincs...
Ez van az önérzetes emberekkel. Kihalóban lévő faj vagyunk, de él még pár példány belőlünk.