Reneszánsz

Ha jól emlékszem, reneszánsznak hívjuk azt, amikor egy elfeledett dolgot újra felfedezünk. Nálam reneszánszát éli mostanság több dolog is. Hogy miért a techshit blogomba írom ezt? Mert megvizsgálva a dolgok eredetét, igencsak innen indul ki minden. Egy elkefélt technológiai megoldásból, aminek következtében az életünk megint kényszerpályán mozog. Szerencsére ez a kényszerpálya most nagyon kellemes.

Kezdjük talán ott, hogy nagyjából 22 évnyi pesti élet után annyira megtelítődtem ezzel a kedves várossal és a benne élő kedves emberekkel, hogy elköltöztünk. Akik olvasták korábbi blogjaimat, azok tudják, hogy hosszú szenvedés előzte meg a döntést, amit egyébként - a nehézségek ellenére - nem bántam meg.

És itt jön az első techshit komponens. Úgy is nevezhetném, hogy sakk-matt. Merthogy Budapesten élni nem lehet (normálisan), így az ember kiköltözni kényszerül. A kiköltözéssel együtt jön a bejárás, amit legtöbben - egy jó darabig mi is - autóval teszünk. Emiatt a forgalom Budapesten növekszik, így Budapesten élni egyre kevésbé lehet, így sokan kiköltöznek, a forgalom növekszik... ördögi kör. A kiköltöző pestiek helyére újabb vidékiek költöznek be, akik majd húsz év múlva jönnek rá arra, mekkora baromság is volt Pesten venni egy lukat tizenmillióért, miközben Pesthez közel családi házat kapsz ennyiből. Egy kétszobás panel árából 100 négyzetméteres családi házat. Nem ragozom...

Szóval a techshit első komponense az, hogy tegyük lehetetlenné egymás életét a lustaságunkkal. Azzal, hogy az életünket az autóra építjük, és nyugtassuk magunkat azzal, hogy "máshogy nem tudom megoldani"! Pedig dehogynem! Generációk - köztük az enyém is - nőttek fel úgy, hogy nem volt kocsi. Mégis oké volt minden. Szépen elmentünk az iskolába gyalog, útközben az óvodánál letettem a húgomat és hazafelé meg felvettem. Sima ügy volt. Amíg a szüleim hazaértek, vigyáztam rá, közben megcsináltam a házit és utána jöhetett a játék. Lakótelepen, úgy, hogy anyukám reggel hattól dolgozott és délután 3-4-re ért haza, apukám meg 8-tól Mikulásig. Nem volt kocsink... Szóval, aki arra hivatkozik, hogy autó nélkül nem megy, az simán lusta. Vagy szebb szó, hogy kényelmes. Ez nem baj, csak ne meséljük be másoknak is!

Közben meg vannak, helyesebben vagyunk páran, akik a kocsi nélkül is megvannak szépen. Nem vagyok szent és sem és PONT azért írom ezeket a sorokat, mert engem is sikerült becsapni és egészen augusztus 20-ig azt hittem, csak autóval lehet bejárni Budapestre. Aztán "szerencsémre" elromlott az autó és "szerencsémre" hetek óta ül rajta a szerviz. Így kénytelenek voltunk felülni a vonatra és ezért hálás vagyok a sorsnak. Mert megint megmutatta a helyes utat. A helyes út ugyanis a tömegközlekedés és a bringa.

Az persze más téma ám, hogy egy bérlet Budapestre 50 ezres és egy bringabérlet hozzá 11.400 HUF. Így a kettőnk bérlete, BKV bérletes kedvezménnyel és bringajeggyel (a párom BKV-zik, neki van bérlete, én meg inkább bringázom), éppen a képen látható 103.900 forintba kerül. Durva elsőre.

DE!!!

Mert mindig van de. Szóval autóval bejárni havonta 80 ezres és még Budapesten belül autózgatni egy 20-as volt nekem. Ebből a munkahelyem és a párom munkahelye térített valamennyit, de összességében az autózás kettőnknek, havonta egy 50-es volt. Ennyit kellett kifizetni saját zsebből.

ÉS!!!

Mert mindig van és is. Az elmúlt fél évben, hónapokra lebontva nagyjából további 50 ezresbe került a kocsi fenntartása. Hol defektünk volt, hol egy 33 ezres csapágy ment ki és legutóbb meg egy csendes pukkanással jelezte azt a kocsi, hogy a vezérműtengely és a himbák nagy része feladta a küzdelmet. Ezt majd egy másik bejegyzésben bővebben megírom, ha kész lesz a kocsi valaha. Elég az hozzá, hogy jelenleg, hónapokra lebontva gyakorlatilag az autózás egy 100-as saját zsebből.

Ezzel szemben a vonatra a bérlet 100 ezres kettőnknek, amiből 86%-ot fizet a munkáltató, azaz havonta 14 ezres a mi költségünk. A budapesti közlekedést egy bérlettel és egy bringabérlettel megoldjuk, így összesen a havi közlekedésünk 30 ezres. Ennyi.

Persze vonatozni "élmény", de van jó oldala is. Ha kocsival megyünk haza, akkor reggel nagyjából ugyanannyi idő beérni (reggeli csúcs az 2/A-n és az M3-ason) és délután 20 perccel érünk haza hamarabb. Azaz a kettő közlekedés között 20 perc a különbség. Nekem legalábbis, ehhez a páromnak hozzájön a pesti buszozás még 20-20 percben. Azaz, vonattal azért tovább tart.

DE!!!

Mert itt is van de. Szóval amíg a kocsiban az ember anyázik és az útra koncentrál, azaz a hazafelé tartó út elveszik, addig a vonaton az eltöltött idő kihasználható. Olvasni, filmet nézni, dolgozni is lehet. Csak egy könyv, okostelefon vagy laptop kell hozzá.

Nameg annyi, hogy üljön az ember.

Mivel reggel Szobról indul a vonat, mi ülünk és mivel délután 30 perccel a vonat indulása előtt kinn tudok lenni a Nyugatiban, szintén ülünk. Ülve-olvasva-filmet nézve-laptopon pötyögve pedig ez az egy óra a miénk. Nem veszik el.

Cserébe el kell viselni, hogy a vonat néha késik, néha büdös, néha nincs bringakocsi, néha melléd ül egy tuskó. Ez vele jár. De ezek a kellemetlenségek sehol nincsenek egy dugóban üldögéléshez képest.

Így aztán a vonatozás nálunk most reneszánszát éli. Hálás vagyok a sorsnak, hogy segített felfedezni újra és majd beszámolok róla, mennyire tetszik majd egy fél év múlva is...

Négykilenc az nem hétkettő

Szégyen, de vállalom. Gépész létemre engem is érhet meglepetés. Ráadásul járműgépész vagyok, illetve voltam, amíg tovább nem tanultam... A viccet félretéve: tudom ám én, mitől fogyaszt egy autó többet vagy kevesebbet. Elméletben.

Csak valahogy eddig nem alkalmaztam a gyakorlatban. Én barom!

A lényeg röviden összefoglalva, hogy az autóm, amelyről egyébként számos blogot írtam már és főleg a vele kapcsolatos szívásaimat énekeltem meg ezekben... szóval a Peugeot 407 SW-m, amely kétliteres HDI dízel, most megint okozott nekem meglepetést.

Ezúttal kellemeset.

Barátaimmal beszélgetve többször kérdezgették, hogy mennyit eszik. Én meg mondogattam is szorgalmasan, hogy hétkettőt. Azt gondoltam, hogy egy ekkora kocsitól - 1600 kiló - ez nem sok, főleg nem Budapesten és autópályán. És ez így is van, mert nem sok a hétkettő. Főleg nem úgy, hogy az előző, 1,4-es, benzines 206-osom benyakalta a 8-9-et simán.

De...

És itt jön az ügy, a takarékos vezetés esete Tóth Marival, izé.. velem.

Mert pár hónapja beszélgettem egy másik 407 tulajdonossal és azt mondta nekem, hogy az ő hasonló paraméterekkel rendelkező autója bizony megáll 5 liter körül, és ha nyomja neki néha, akkor 5,5-ből.

Én meg csak néztem okosan, és persze vakításnak hittem. Mert az 5,5 az közelében sincs a 7,2-nek, így eléggé valószínűtlen, hogy igaz lenne. Vagy ha igen, akkor meg hogyan csinálja?

Birizgálta az agyamat a dolog és utánaolvasgattam.

Ahogy olvasom, a turbó úgy 1800-as fordulat körül indul el. Ezt tapasztalom is, itt kezd el rúgni az autó - és milyen véletlen, a váltó úgy van hangolva, hogy 90 km/h az pont ez alá esik. Azaz, ha az ember 90-nel közlekedik, akkor nem indul a turbó, nem kezd szippantani az Oroszlán.

Gondoltam, kipróbálom.

Persze nem könnyű, főleg az elején betartani azt, hogy hamarabb váltsak, ne pörgessem az amúgy húzós motort és főként, hogy az autóúton és autópályán sem megyünk 90-100 fölé, miközben mindenki húz el mellettünk. Fejben kell ezt lerendezni, de meg lehet csinálni. Akaraterő kell hozzá, az meg nekem van.

De mennyivel érek így oda később?

Magyarország olyan kicsi, hogy mondjuk a szüleimhez hazautazva a 160 kilométerem nagyjából 15-17 perc különbség van, ha az M7-esen 130-cal nyomom, vagy ha a kenesei leágízóig elkilencvenezek. Nem egetverő ez az eltérés.

Viszont a fogyasztásban megdöbbentő dolog jött ki.

Megfordulva Devecserből egy szolid, 4,9 liter/100 kilométeres fogyasztás jött ki.

És négykilenc az bizony nem hétkettő.

Mit is jelent ez?

Nos, 429 forintos gázolajnál (Szobon a benzinkúton éppen ennyi) 7,2-es fogyasztásnál ez a 350 kilométeres út 10.810,- HUF, míg 4,9-cel elkaristolva 7.357,- HUF. A különbség tehát 3.453 HUF egy fordulónál.

Megéri tehát lassabban menni? 15 percért cserébe 3500 forint? Elég jó órabér ám ez...

A Szob-Budapest viszonylatban a helyzet a következő:

Ha havonta netán 20 napon át jövünk kocsival, akkor az 80.308,- HUF ha 7,2-vel számulunk és 56.654,- HUF ha 4,9-cel. De a szobi fordulóban benne van egy kis budapesti dugózás is, így a reális érték inkább tényleg az 5,5 liter/100 kilométeres átlagfogyasztás, ami meg 61.347,_ HUF-ot eredményez.

Összegezve tehát havonta 18.961,- HUF a különbség aközött, hogy nyomja-e neki az ember feleslegesen, vagy elkilencvenezget és Szobról konkrétan 5, azaz öt perccel ér be később. Évente ez ugyebár 227.532,- HUF megtakarítás.

Erre mondják azt, hogy megdöbbentő.

És miért is techshit ez?

Hát azért, mert SEHOL és SENKI nem hívja fel az ember figyelmét arra, hogy "Te ökör, ne nyomd neki!!!"

Tegyük azt hozzá, hogy a Szob-Budapest MÁV bérlet jelenleg 49.800,- HUF havonta és ez azt jelenti, hogy ha a munkáltatód nem fizeti helyetted, akkor két embernek igencsak jobban megéri autóval bejárni, hiszen a két bérlet 98.600,- havonta, míg az üzemanyagköltség meg 61.347,- HUF... Sajnos nem Peugeot Ionom van, ami ugyebár konnektorról menne...

 

De azért dízellel is megéri számolgatni még egy kicsit:

Ha a munkáltatód fizeti a vonatbérletet, akkor annak a 86%-át fizeti ki, így a 49.800,- forintból 7000,-et kell fizetned neked. Azaz kettőnknek havi 14.000,- HUF a közlekedés vonattal, késéssel, felsővezetékszakadással, büdössel, tömeggel és minden olyannal, amivel a MÁV együttjár.

Ha kocsival járunk és a munkáltatónk a 39/2010-es kormányrendelet alapján mindkettőnknek megadja a 9 forint/kilométeres díjat, akkor ugyebár a bejárási költségeidből le lehet ezt vonni, így a képlet a következő:

14.547,- HUF-ba kerül neked az üzemanyag havonta, ha vonattal járnál, az meg 14.000,- HUF-ba kerül. Azaz autóval, két személlyel közlekedve havonta 547,- HUF-ba kerül az, hogy nem vonatozol, hanem kocsival jársz.

Ja, míg el nem felejtem: Budapesten belül még venned kell BKV bérletet is, ami fejenként 9.800,- HUF, azaz kettőnknek 19.600,- HUF.

Végeredményül tehát 19.026,- forinttal drágább két embernek vonatozni és békávézni havonta.

És nézzük meg, mi a különbség az autózás és a vonat között időben?

Reggel Szob-Budapest pontosan egy óra a munkahelyemig a ház kapujából, ha a melóhelyénél leteszem a feleségemet és úgy megyek be. Okés, vannak néha dugók, de a vonat is késik "néha".

Vonattal a menetidő 57 perc, a vasutállomásig 5 perc, a Nyugatiból nekem 15 perc a feleségemnek 25 perc a munkahely.

Azaz vonattal ketten, naponta veszítünk összesen 90 percet.

Havonta ez 1800 perc, évente pedig 21600 perc. Azaz havonta 30 óra, évente 360 óra.

Döbbenet? Talán igen. De a lényeg nem is ez.

A lényeg a következmény. A lényeg az, hogy az emberek nagy része EZÉRT ül be inkább reggel a kocsiba és kényelmesen, rádiót hallgatva, melegben, jó illatban, hamar bemegy a melóhelyre, majd este fáradtan szintén nem vonatozik, hanem szépen hazavezet.

És még jobban is jár anyagilag, ha a cég fizeti a kilométerpénzt.

 

Tudom, nem kalkuláltam bele az autó amortizációját, hát legyen!

Az én autómnak egy húszezer kilométeres szervize átlagosan legyen nyolcvanezer forint. Néha kevesebb, néha több, de az átlag ez.

Azaz 4 forintba kerül egy kilométer. Ezt kell még a havi költségekhez hozzáadni.

Tehát az üzembentartás havonta 10.400,- HUF-ba kerül, kettőnknek.
És igaz, hogy az autó is amortizálódik közben, de ne legyen illúziónk: az autó akkor is amortizálódik, ha egy helyben áll. Akkor sem fog érni egy kanyi vasat sem, mire kifizetjük majd 2015-ben.

 

A végső mérleg tehát az, hogy havonta 8.626,- forintot spórolunk ha autózunk inkább és nem vonatozunk. És a megynyert szabad órákat még nem forintosítottam, pedig lehetne. A vonatozással töltött idő alatt végezhető tevékenységek így kiesnek ugyan, de helyette ott van naponta 90 perc, amit szabadon felhasználhatunk majd. És ha egy hónapban néha valamelyikünknek mégis vonattal kellene hazajönnie, mert a másiknak éppen dolga akadt, hát arra meg futja majd a megspórolt 8.626,- forintból. 
 

És ezért jár az emberek nagy része inkább kocsival és ezért fogunk mi is inkább autózni.

Szégyen, vagy nem szégyen.
(Lapzárta után érkezett, hogy autóval történő bejárás esetén a háztól-házig távolságot kell mérni, ami nem 65, hanem 70 mindkettőnk esetében, így a napi 130 kilométer helyett 140-et térítenek, a mérleg tehát még kedvezőbb, mint ahogyan számoltam...)

Békávé varázsolnak!

A budapesti tömegközlekedés varázslatos dolog! Ahányszor csak alkalmam van elmerülni ebben a szennyben, amit a békávé elkövet tömegközlekedés címén, mindig élvezem. Mármint azt, ha vége van.

De: mivel a belvárosba ELVBŐL nem megyek autóval, marad kettő megoldás. Az egyik, hogy amikor olyan az idő és maga a tevékenységem is megengedi, BRINGA. Ha viszont vagy az idő, vagy az elvégzendő feladat nem teszi lehetővé, kénytelen vagyok a tömegközlekedésre hagyatkozni. És mivel erre kevés esetben van szükség, nekem konkrétan elég egy tízes füzetjegy egy hónapra. Ezt viszont MINDIG megveszem, SOHA életemben nem blicceltem még a BKV-n. Egyetlen egyszer - önhibámon kívül - mentem olyan gyűjtőjeggyel, ami időközben megdrágult. Amikor erre rájöttem, kilyukasztottam mégegyet a lelkiismeretem miatt.

Nem az önmagam felmagasztalása miatt írom le ezeket, csak azért említem meg ezirányú becsületes viselkedésemet, mert talán magyarázat arra, miért is bánt annyira a tegnapi eset, hogy ki kell írjam magamból.

Történt ugyanis, hogy a gyűjtőjegyemet ottholfelejtettem. Így aztán a Dózsa György úti metrómegállóban a BKV hivatalos partnerétől (a kassza ugyanis DÉLUTÁN NÉGYKOR BEZÁR????) vásároltam egy másik 10-es gyűjtőjegyet. A Dózsa Györgytől a Blahára mentem, a lejáratnál lyukasztottam egy jegyet, amellyel, egy átszállással meg is érkeztem a Blahára. Ott elvégeztem a munkámat, majd elindultam hazafelé. A Blahán a lépcső tetején megint kezeltettem a jegyemet az automatával, majd az ajtóban álló ellenőröknek bemutattam. Megnézték, nem szóltak semmit, lementem a metróba és elindultam hazafelé.

A Deák téren átszálltam a kékre. Nem tudom mióta, de egy ideje eltűntek az átszállásnál a kapuk, azaz nem kell még egy jegyet kezelnem, ha még egy metróval szeretnék utazni. Ez pozitív és azt mondom, hogy így nekem speciel megéri a BKV-t használni, hiszen két jegynél olcsóbb volt az autó is, de ez az egy jegy korrekt ár. TÖBBEK KÖZT EZÉRT NEM IS CSALOK a jegyekkel, hanem becsülettel megveszem és kezelem azokat.

Szóval a Deákon szálltam át, és megérkezve a kék metró szintjére, belebotlottam ebbe a két jól képzett ellenőrbe. Mutatom a jegyemet, erre a következő párbeszéd zajlik le (E=ellenőr, S=Sanci, azaz én):

E: Fiatalember!

S: (Csak magamban: ja, fiatalember... Három diplomás, lassan negyven éves mérnökember vagyok, neked maximum URAM!!! De nem szólok, magamban tartom, hiszen az az én személyes problémám, hogy a "fiatalember" megszólítást egyenértékűnek tartom az "öcsi", a "kis majom", a "te kis hülye" kifejezésekkel. Úgyhogy kussolok).

E: Megkérhetném, hogy legközelebb várja meg, hogy az automata rányomtasson a jegyre, mert így nem látszik, hol kezelte.

S: Ne tessék haragudni, de - szerencsére - ritkán járok metróval, így nincs rutinom a jegykezelő automaták kezelésében. Azt gondoltam, az ember beteszi a jegyet, lekezeli és lehet utazni.

E: De ha túl hamar kihúzza, akkkor a nyomtató nem tud rá nyomtatni és így a jegy érvénytelen.

S: Rendben, legközelebb odafigyelek. Keziccsókolom! (Magamban: örüljél!)

Amiért ezt a dolgot leírom: adva van egy becsületes, budapesti honpolgár, aki MINDIG megveszi a jegyét, lekezeli és MÉGIS BASZOGATJÁK? Én vagyok a hibás azért, mert a BKV KÖZPÉNZEN olyan jegykezelő automatákat szerez be, amelyek ezek szerint NEM ALKALMASAK a feladatuk ellátására? (Hogy ez így van, azt bizonyítja az előző jegyem és a korábbi gyűjtőjegyek, amelyeket nem szoktam eldobni - a gyerekeknek tökéletes békávést játszani -, mert ezeken a jegyeken 10-ből 6-nál OLVASHATATLAN A RÁNYOMTATOTT FELIRAT? )

Én vagyok a hibás? Átlagos felnőtt emberként NEM TUDOM KEZELNI a jegykezelő automatákat? Iyen béna vagyok?

Vagy a "kedves" alulfizetett és aluliskolázott, személyes higiénia és testsúly terén kihívásokkal küszködő ellenőrnő lenne a hibás, akinek kiadták, hogy tegye szóvá, ha ilyet lát? Ő a hibás, ha azt feltételezi, hogy azért nem olvasható a felirat, mert én így akarok csalni?

Nem hinném.

Ő szegényem csak annyiban "hibás", hogy miközben ezt a lélekölő munkát kénytelen végezni, nem veszi le a viselkedésem alapján, hogy valószínűleg nem szándékom a csalás. Ha az lett volna ugyanis, akkor kikerülöm őket, hiszen mesziről ki lehet szúrni az ellenőrzést, olyan bénán csinálják. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy nem PONT EGY RETVES JEGGYEL CSALNÉK és nem így, ha akarnék...

De ha ezektől eltekintünk, Ő annyiban hibás, hogy NEM TISZTELI MEG az utazót, ha másért nem, hát azért, merthogy a fizetését részben az általam befizetett adóból, részben az általam megvásárolt jegy árából kapja. Tisztelet alatt értem például az "Uram!", vagy "Hölgyem!" megszólítást a "Fiatalemberezés" helyett. A fiatalember ugyanis összetett szó, a fiatal és az ember szavakból áll, egyik sem tartalmaz udvariasságot. A fiatalt ezesetben kifejezetten lealacsonyítónak érzem, de legalább embernek néz...

Nem boncolgatom most, miért UNDORODOM a békávétól úgy ahogyan van, mert biztosan bennem van a hiba, hogy budapesti létemre ha csak lehet, elkerülöm ezt az igen szimpatikus állami monopol-nagyvállalatot, amelynek fenntartásához persze ennek ellenére akkor is keményen hozzájárulok, ha évente esetleg egyszer sem utazom rajta. Erről nem ő tehet.

Nem boncolgatom, hogy tömegközlekedéssel csak az utazik, akinek más választása nincs, és ez bizony NINCS ÍGY JÓL! A tömegközlekedésnek vonzónak kellene lennie, amit bizonyos módszerekkel el lehet érni. Ez pár kilométerrel nyugatabbra sikerült is, Bécsben nem is autóznak az emberek. Erről sem tehet...

Nem boncolgatom, hogy az ilyen attrocitások miatt - bár biztosan én vagyok túlérzékeny - csinálnak a magamfajták sportot abból, hogy ezt a méltán "szeretett" monopol-nagyvállalatot lehetőleg elkerüljük. Na, erről már tehet...

És nem boncolgatom, hogy csak az én személyes hozzáállásomnak köszönhető, hogy helyette nem autóval vagy taxival oldom meg a belvárosi közlekedésemet, hanem biciklivel. Megtehetném, állok úgy anyagilag. Szerencsére állok úgy erkölcsileg is, így "nem teszem be a kerekeimet" a belvárba. Ehhez meg az esetnek semmi köze...

És azt sem boncolgatom, hogy különböző érdekcsoportok mit és hogyan tesznek azért, hogy az én bringás közlekedésemet lehetetlenné tegyék, mert ha a fejük tetejére állnak, én, illetve MI akkor is bringázni fogunk. Ez viszont egyre jobban érinteni fogja őt is, hiszen ha egyre többen esünk ki a tömegközlekedésből, akkor csökken a bevétel és valakit ki kell rúgni. Én éves szinten 12 havi bérletet már most megspórolok, ez pont egy ellenőr havi fizetésével azonos nagyságrend ám...

De mindezt azért nem boncolgatom, mert egyszerűen letojom!

Letojom a mocskos metrókocsikat, az áporodott, bacilusgazda levegőt!

Letojom az alulfizetett, aluliskolázott, alulmotivált, képletesen és konkrétan mosdatlan alkalmazottakat!

Letojom az ellopott közpénzeket és az emiatt fennálló folyamatos hiányt, amit többszörösen fizettetnek meg azzal is, aki be sem teszi a lábát a BKV üzemi területére!

Letojok mindent!

Miért? Cinikus lennék? Lehet. De inkább azért, mert NEM tudok rajta változtatni. Akkor meg mit lehet tenni?

Majd legközelebb odafigyelek, hogy a jegyemen ne mosódjon el a felirat, de azt azért üzenem innen a kedves döntéshozóknak, akik igenis TEHETNEK MINDENRŐL, hogy KAPJÁTOK BE!

Remélem finom voltam és nőies, de ezt hozza ki az emberből, ha ilyen közeggel érintkezik.

Ha nem vigyázol, bizony békávé varászolnak...