A 10000 forintos túl nagy bankjegy a CBA-nak

Bemásolom ide a CBA ügyfélszolgálatnak írt levelemet, okulásul:

Tisztelt Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon 06.10 órakor vásároltam a CBA Extra Klasszis Csemege üzletben Budapesten a Falk Miksa utca és a Balaton utca sarkán.

A vásárlás során egy liter tejet kívántam kifizetni, de a pénztárnál vettem észre, hogy csak 10000 forintos bankjegy van nálam.

A pénztáros hölgy ekkor azt mondta, hogy adjak másikat, mert ebből nem tud visszaadni.

Én mondtam, hogy sajnos nincs nálam más pénz.

Azt mondta, hogy így már most reggel az összes 1000 forintosát ide kell adnia.

Én mondtam, hogy ha jól tudom, a 10000 forintos egy elfogadott fizetőeszköz, így legyen kedves elfogadni.

Ekkor azt mondta, hogy a 100 forintos is elfogadott fizetőeszköz és megfenyegetett, hogy abban fog visszaadni.

Ekkor nálam kissé elszakadt a cérna és hangomat kissé felemelve azt találtam mondani, hogy "Leszarom, csak csinálja már, mert sietnék".

Erre nem vagyok büszke, itt is elnézést kérek érte.

Ekkor a hátam mögött megjelent egy férfi kolléga és fenyegető hangsúllyal azt kérdezte, hogy "Van valami probléma?"

Én mondtam neki is, hogy az a probléma, hogy a kolléganő nem akar nekem visszaadni.

Ekkorra a kolléganőjük valahogy mégis visszaadott, 4 darab 1000 forintost, egy darab 5000 forintost egy 500 forintost és egy darab 200 forintost.

A kasszába nézve azt láttam, hogy bőven maradt még 1000 és 5000 forintos bankjegy is.

Ezután távoztam, de az utcára lépve eszembe jutott, hogy ez a kolléganőjük máskor is viselkedett így velem és miatta eddig is csak akkor jöttem ebbe a boltba, ha nagyon muszáj volt és ha csak tehettem, másik üzletet választottam. A stílusa ugyanis teljesen alkalmatlanná teszi a munkára, amit végez. Korábban például kioktatott arról, hogy miként kell használni a pay-pass kártyámat, mert első érintésre nem fogadta el a termináljuk. Egyébként az OTP egyes kártyáit a CBA terminálok nehezen, vagy nem fogadják el érintősnek, ezt megfigyeltem más boltokban is. Semmiképpen nem indokolt tehát az sem, hogy a vásárlót kioktató hangnemben utasítsák rendre, miközben a terminál a hibás...

Sorolhatnám még, de a lényeg annyi, hogy minden egyes alkalommal, amikor az üzletben jártam, ért valami atrocitás a kolléganő részéről, és ezt megelégelve az utcáról visszafordultam és kikértem a vásárlók könyvét.

A vásárlók könyvébe az esetet beírtam, de a rendelkezésre álló hely miatt azt nem tudtam kifejteni eléggé, illetve a kitöltés után azt láttam, hogy a másodpéldány, ami ott maradt az üzletben, alig olvasható.

Ezért gondoltam, hogy észrevételemet megteszem itt, ebben a formában is.

Amit javasolnék:

1. Ha reggel nincs elég váltópénz a kasszában, arra intézkedjenek. Semmiképpen nem a vevőnek kell megsínyleni azt, ha véletlenül nagyobb bankóval fizetne. Fizethettem volna 20000 forintossal is, akkor talán meg is lincselnek?

2. A kolléganő figyelmét hívják fel arra, amit magától tudnia kellene: Önök a vevőkből élnek, a kolléganő a fizetését is a bevételből kapja.

3. Kifejezetten javaslom, hogy a kolléganő viselkedését valamilyen módon szankcionálják és kérem, hogy erről engem értesítsenek. Azt gondolom, hogy a szép szóból nem ért, az eset után meg van győződve arról, hogy nem benne van a hiba, hanem "megint egy hülye vevővel találkozott". Mindaddig bennem marad a tüske, amíg nem tudom azt, hogy ezt a viselkedést Önök sem tartják elfogadhatónak.

4. Kifejezetten gratulálok az üzletvezetőjük hozzáállásához, aki próbálta enyhíteni a légkört, többször elnézést kért. Én is elnézését kértem, hogy nem megfelelő szavakat találtam használni és végül is kevésbé idegesen távoztam. A Boltvezetőjük profi, az Ő hozzáállása példás. Kérte, hogy azért járjak majd még be a boltba, de mondtam neki is, hogy sajnos amíg a kifogásolt viselkedésű kolléganőt látom a kasszában, én más boltot fogok választani.

Elnézésüket kérem, hogy ilyesmivel zavarom az ügyfélszolgálatot, de azt gondolom, az esetből talán lehet levonni következtetéseket és jobbá lehet tenni a szolgáltatást. A történtek után vártam egy napot, hogy az ügy bennem leülepedjen és indulatmentesen tudjak rá visszanézni, de így egy nap távlatából is azt látom, hogy ez a hozzáállás így nem jó, tenniük kell valamit.

Nem gondolom, hogy mindenféle ügyekkel a fogyasztóvédelemhez kellene fordulni, talán Önök is meg tudják ezt oldani, ha van információjuk.

Csak azért írtam most.

Megértésüket és segítségüket megköszönve, tisztelettel:

Lenyomlak!

Jössz mögöttem és látom, hogy torzul a fejed. Látom, mert közel vagy, konkrétan 1 méterre. Azt persze nem is kérdezem, hogy ha bármi lenne - például hirtelen fékeznék akármi miatt -, hogyan állnál meg anélkül, hogy belémtrafáljál...
Jössz mögöttem, pedig záróvonal van. És az is lesz még vagy 7 kilométeren keresztül.
Jössz a seggembe bújva, pedig a megengedett sebesség felett megyek 5-tel, ahogy szoktam.
Neked az nem jó. Sietsz. Értem én...
De azt nem tudom kitalálni, hogy mit vársz tőlem?
Álljak félre, hogy elférj? De hová? Szép vastag fehér csík van az út szélén, útpadka meg semmi.
Vagy menjek gyorsabban? Azért tolsz, hogy segíts? Nem fogok gyorsabban menni, mert esik és köd is van. És én szeretek élni. Az én vesémet, májamat, szívemet felajánlottam ugyan, de még én szeretném használni egy darabig.
Csak jössz mögöttem, hiába teszem ki a vészvillogót, hiába villantom fel a féklámpát. Nem tágítasz.
Ülsz a fos, tizenötéves autódban és mászol bele a seggembe.
Az sem érdekel, hogy te fogod fizetni, ha kárt okozol.
Vége a záróvonalnak, villantok egyet jobbra az indexemmel, megelőzöl.
Majdnem szétesik a kocsid, füstöl mint a pokol... de megelőzöl.
És mostantól az előttünk haladó seggébe állsz bele, megint csak 1 méterre.
Talán ha kicsit lemaradnál, akkor látnád, hogy előtte is mennek, meg a következő előtt is. És így tovább, hosszú kilométereken keresztül.
Reggel van, mennek a munkába az emberek. Ilyen ez az ország: irányonként egy sáv.
Megy a sor, kivételesen 90-95 között, de neked az nem jó.

Előzöl megint, majd szétesik alattad a Zopelasztra.
Megint előrébb vagy egy autóval. Már csak 374-et kell leküzdened. Megérte.
Megérte, hogy magadat, meg minket is veszélyeztetsz.
De megint záróvonal van.
Van időm, megmérem: 4 másodperccel vagy előrébb.
Ennyit nyertél.
Végre van még egy sáv, bevágódsz belülre, de ott is vannak. Megint a seggükbe mászol, villogsz, mutogatsz. "Miért nem takarodik el mindenki!?!"
Vége a kétsávos szakasznak, mindenki sorol vissza.

Csak te nem...

Te mész előre rendületlenül és már régen a csíkozott részen (a kedvedért elmondom: forgalomtól elzárt terület) tekersz, majd fékezésre kényszerítve három családapát, bevágódsz az utolsó pillanatban.

Megint vonatozunk. Jól látlak, feltünő vagy a rozsdára ragasztott tuningmatricáddal. Meg a füsttel, amit eregetsz.

Van időnk, megint számolok. 15 másodperccel vagy előrébb. Honnan tudom? Megnézem, mikor mész át a sebességmérő kapu alatt (ott azért fékezel egy kövéret és 80-ra visszaveszed, mert pénzed az nincs a büntetésre), aztán számolom, hogy én mikor megyek át alatta. Pont 15 másodperc múlva.
Jön a nullás, majd az M3 bevezető. Dugó. Szokásos. Tudnod kellene, minden reggel ez van.
Naná, hogy mész előre a jobb sávban, bemész a benzinkútra, végignyomod 100-zal a parkolót, majd megpróbálsz kivágódni elöl. De mások is ismerik ezt a trükköt, ott állnak előtted még vagy 20-an.
Rád kerül a sor, de nem engednek ki. Én igen, gyere tökfej! Szagolom a füstödet, de szerencsére úgy döntesz, hogy a leállósávon pofátlankodsz előre. Az utolsó pillanatban észreveszed, hogy áll egy lerobbant autó a híd alatt. Satufék és bevágódsz három autóval elém.

Számolok megint: 5 másodperccel vagy előrébb.
Nekem szól a dugófigyelő navigációs szoftver, hogy menjek le jobbra az Újpesti lehajtónál. Lehajtok. Aztán balra kanyarít, majd jobbra és újra felvisz az M3 bevezetőre. Trükközik. Én meg hiszek neki.
Már el is felejtelek, amikor a BVSC uszoda előtt megérkezel a seggembe. Megint 1 méterre. Aztán kivágódsz és elhúzol.
Én 50-nel megyek, mert 50-es tábla van... és mert szólt a szoftver, hogy "rendőrségi ellenőrzés várható".
Te mész az 50-es táblánál 80-nal, nem tűnik fel, hogy a "sok marha" lassít.
És ott is van a civil autós radar a parkolóban. Le is fotózott téged. Nem kell sokat várjál rá, pár nap múlva megérkezik Szombathelyről az illatos levélke...
Bevágódsz a belső sávba, tökön-paszulyon keresztül, megint 3-an satufékeznek miattad.
De most emberedre akadsz egy másik balfasz képében. Dudál, elkezd utánad menni ezerrel.

Még látom, ahogyan a vidámpaki felüljárón nyomjátok a dudát és mutogattok.
A lámpánál kiugrás, ajtótetőcsapkodás, anyázás.

(A fénykép csak illusztráció!)
Én lefordulok a Reiteren és hálát adok az égnek, hogy nem vagyok olyan nyomorult, mint te. Mint ti.
Áldom az eszemet, amiért nem mentem bele egyszer sem a nyomorult játszmádba, hanem inkább anuláltalak (nem létezőnek tekintettelek).
Szerencsés vagyok, hogy nem tudtál bevonni a nyomorodba.
A nyomorodba, amit te okozol magadnak.
Te szerencsétlen!

NATO futás 2014 avagy hogyan NE szervezz futóversenyt

Ma, azaz 2014.10.05-én lefutottuk a 10 kilométert a NATO futáson. Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon köszönjük a rendezőknek a munkát!

Ezt a két mondatot mindenképpen az írás elejére szerettem volna tenni, hiszen tényleg jól éreztük magunkat, így a következő sorok nem kritikaként, hanem segítő szándékkal íródnak. Tehát (felhasználva egyik futótársam sorait, aki elég jól összefoglalta a nyűgöket, így azokat én csak kiegészítem):

1. A ruhatárban a leadott dolgokat nejlonzsákokba rakták. Ezek a zsákok sok esetben azonnal elszakadtak, de a legrosszabb az volt, hogy a végére már csak kis méretű zsákok maradtak amikbe a nagyobb táskák nem fértek be. A zsákolás úgy történt, hogy kiálltad a 200 méteres sort alig 20-30 perc alatt, majd a busz ajtajánál egy asztalon próbálták beletuszkolni a cuccodat a zsákokba.

Javaslat: az egyik kolléga nyugodtan osztogathatja a zsákokat a sorban állóknak, így az asztalhoz érve már csak rá kell ragasztani a ruhatári számot és az egész nagyjából 4-szer gyorsabban megy. Ezt ott a helyszínen el is mondtam, meg is indult a sor azonnal.
2. A 10 km-es futás 20 perccel később indult, mert amikor indulnia kellett volna, az előnevezzetek(!) rajtcsomag átvételénél még kb. 30 méteres sor állt.

Javaslat: ha látjuk az előnevezések alapján, hogy ezrek nem vették még át a startcsomagot, akkor nem egy, nem kettő, hanem 4-5 helyet kell csinálni erre.
3. A befutásnál volt olyan időszak, amikor célvonal után annyira feltorlódtak az emberek, hogy a befutók nem tudtak átfutni a célvonalon, mert a tömeg már a célvonal előtt állt. (Ennyit a chip-es időmérésről).

Javaslat: a befutónál NE EGY ember osztogassa az érmeket, a befutókat több sorra kell osztani és legalább 4-5 ember ossza nekik az érmeket. Nameg a firissítőt...
4. A befutás után kb. fél óra kellet, mire a befutó el tudta hagyni a célterületet. Addig semmilyen frissítésre nem volt lehetőség (többen rosszul is lettek).

Javaslat: a befutó utáni területet nagyjából a mainak a négyszeresére kell méretezni. Akkor van hely frissítőt kialakítani. Frissítésnek sima víz is elég, csak LEGYEN! A verseny során valahol 3 kilométernél volt frissítő, ami TELJESEN FELESLEGES. Ezt a frissítő állomást át lehetett volna helyezni a befutóhoz.
5. Az utolsó párszáz embernek nem jutott a befutóknak osztogatott fél literes üdítőből, ők semmilyen frissítőt nem kaptak.

Javaslat: ha nincs elég frissítő ital, akkor pohárban kell adni vizet, esetleg ezeket az italokat kiönteni 3 decis pohárba. Ehhez elég egy asztal és 2-3 ember. Például a 3 kilométernél elhelyezett felesleges frissítőpont személyzete.
6. Nem jutott mindenkinek befutóérem (ez milyen már?)! Van, aki ezért az éremért jött. Mert gyűjti.

Javaslat: töb érmet kell csináltatni. Ha ez nem lehetséges, a rajtszámon jelölni kell az előnevezés tényét és az kapjon érmet, aki előnevezett. Vagy előre kell szólni, hogy az első x befutó kap csak érmet. Gondolom, azt azért tudták a szervezők, hogy hány érmet készíttettek...
7. Semmilyen frissítési lehetőség nem volt a célban. Sem a célterületen, sem azon kívül. Nem volt SEHOL EGY HELY SEM,  ahol akár csak egy pohár vizet lehetett volna kérni. Még pénzért sem lehetett venni sehol innivalót (pedig volt egy pár sátor kiállítókkal).

Javaslat: a felállított sátrak között legalább egy frissítő italos legyen, ha elfogyott a versenyszervezők által osztogatott ital, akkor legalább venni lehessen. Nagyon örülünk a futócipős standoknak is, de nem valószínű, hogy bárki pont a verseny után vesz majd futócipőt magának. Persze értem, hogy szponzor, de lehet frissítőitalos cég is a szponzor...
8. A ruhatár a céltól 300 méterre volt eldugva, az öltöző 30 méterre az ellenkező irányban. A szervezők sem tudták megmondani, hol vannak a ruhatári buszok, többeket elküldtek a Szépművészeti Múzeum irányába. Végül egy olyan embertől kérdeztük meg, akinél megláttuk, hogy nála van a csomag. Át kellett mászni a kordonon, mert azt megkerülni sem lehetett.

Javaslat: a ruhatári buszok LÁTHATÓ helyen, mégpedig a befutótól szabad szemmel is láthatóan kerüljenek elhelyezésre. Például az öltözősátrak mellé. NE KELLJEN átmászni a kordonon ahhoz, hogy az ember eljusson a buszokhoz, majd ÚJRA ÁTMÁSZNI ahhoz, hogy visszajusson az öltözősátrakhoz. 
9. A ruhatárnál sorbanállókat többször is majdnem elütötték az ott elhaladó, munkagépeket szállító teherautók, mivel a ruhatár egy építkezés területén volt. A teherautók vezetői dudálással (kürtöléssel) tessékelték odébb a ruhatárra várakozókat. Csak a szerencsén múlt, hogy nem lett tragédia. Egy barom sofőr többször visszatolatott, mert nem tudott felmenni a rámpán. Ilyenkor oldalt néhány centire, hátul pedig egy méterre közelítette meg a ruháikra várakozókat.

Javaslat: ha verseny van, akkor verseny van. Nincs behajtás SENKINEK. A befutónál még turistabuszok is behajtottak (megszokásból), senki nem volt ott, hogy megakadályozza ezt. RENDŐRI jelenlét szükséges, nem biztonsági őrökre kell ezt bízni, mert nincs megfelelő intézkedési jogkörük.
10. Nem szervezési baki, de említést érdemel, hogy az ott lévők szórakoztatására összeállított műsor fő attrakciója egy Michael Jackson imitátor volt. Arról volt szó ugyebár, hogy ez egy NATO futás, ami alkalmas a partnerség reklámozására. Ha ez így van, akkor több katonai programot. A NATO futást lehetne tenni a Magyar Honvédség napjára is...

Röviden talán ennyi.

Ismétlem, hogy ezekkel együtt is jól éreztük magunkat, de ha ezek a kellemetlenségek nem lettek volna, még jobb lett volna ez a rendezvény. És az a lényeg, hogy ezen kellemetlenségek megszüntetésen nem került volna pénzbe. Csupán szervezéssel mindegyik orvosolható lett volna...

Reneszánsz

Ha jól emlékszem, reneszánsznak hívjuk azt, amikor egy elfeledett dolgot újra felfedezünk. Nálam reneszánszát éli mostanság több dolog is. Hogy miért a techshit blogomba írom ezt? Mert megvizsgálva a dolgok eredetét, igencsak innen indul ki minden. Egy elkefélt technológiai megoldásból, aminek következtében az életünk megint kényszerpályán mozog. Szerencsére ez a kényszerpálya most nagyon kellemes.

Kezdjük talán ott, hogy nagyjából 22 évnyi pesti élet után annyira megtelítődtem ezzel a kedves várossal és a benne élő kedves emberekkel, hogy elköltöztünk. Akik olvasták korábbi blogjaimat, azok tudják, hogy hosszú szenvedés előzte meg a döntést, amit egyébként - a nehézségek ellenére - nem bántam meg.

És itt jön az első techshit komponens. Úgy is nevezhetném, hogy sakk-matt. Merthogy Budapesten élni nem lehet (normálisan), így az ember kiköltözni kényszerül. A kiköltözéssel együtt jön a bejárás, amit legtöbben - egy jó darabig mi is - autóval teszünk. Emiatt a forgalom Budapesten növekszik, így Budapesten élni egyre kevésbé lehet, így sokan kiköltöznek, a forgalom növekszik... ördögi kör. A kiköltöző pestiek helyére újabb vidékiek költöznek be, akik majd húsz év múlva jönnek rá arra, mekkora baromság is volt Pesten venni egy lukat tizenmillióért, miközben Pesthez közel családi házat kapsz ennyiből. Egy kétszobás panel árából 100 négyzetméteres családi házat. Nem ragozom...

Szóval a techshit első komponense az, hogy tegyük lehetetlenné egymás életét a lustaságunkkal. Azzal, hogy az életünket az autóra építjük, és nyugtassuk magunkat azzal, hogy "máshogy nem tudom megoldani"! Pedig dehogynem! Generációk - köztük az enyém is - nőttek fel úgy, hogy nem volt kocsi. Mégis oké volt minden. Szépen elmentünk az iskolába gyalog, útközben az óvodánál letettem a húgomat és hazafelé meg felvettem. Sima ügy volt. Amíg a szüleim hazaértek, vigyáztam rá, közben megcsináltam a házit és utána jöhetett a játék. Lakótelepen, úgy, hogy anyukám reggel hattól dolgozott és délután 3-4-re ért haza, apukám meg 8-tól Mikulásig. Nem volt kocsink... Szóval, aki arra hivatkozik, hogy autó nélkül nem megy, az simán lusta. Vagy szebb szó, hogy kényelmes. Ez nem baj, csak ne meséljük be másoknak is!

Közben meg vannak, helyesebben vagyunk páran, akik a kocsi nélkül is megvannak szépen. Nem vagyok szent és sem és PONT azért írom ezeket a sorokat, mert engem is sikerült becsapni és egészen augusztus 20-ig azt hittem, csak autóval lehet bejárni Budapestre. Aztán "szerencsémre" elromlott az autó és "szerencsémre" hetek óta ül rajta a szerviz. Így kénytelenek voltunk felülni a vonatra és ezért hálás vagyok a sorsnak. Mert megint megmutatta a helyes utat. A helyes út ugyanis a tömegközlekedés és a bringa.

Az persze más téma ám, hogy egy bérlet Budapestre 50 ezres és egy bringabérlet hozzá 11.400 HUF. Így a kettőnk bérlete, BKV bérletes kedvezménnyel és bringajeggyel (a párom BKV-zik, neki van bérlete, én meg inkább bringázom), éppen a képen látható 103.900 forintba kerül. Durva elsőre.

DE!!!

Mert mindig van de. Szóval autóval bejárni havonta 80 ezres és még Budapesten belül autózgatni egy 20-as volt nekem. Ebből a munkahelyem és a párom munkahelye térített valamennyit, de összességében az autózás kettőnknek, havonta egy 50-es volt. Ennyit kellett kifizetni saját zsebből.

ÉS!!!

Mert mindig van és is. Az elmúlt fél évben, hónapokra lebontva nagyjából további 50 ezresbe került a kocsi fenntartása. Hol defektünk volt, hol egy 33 ezres csapágy ment ki és legutóbb meg egy csendes pukkanással jelezte azt a kocsi, hogy a vezérműtengely és a himbák nagy része feladta a küzdelmet. Ezt majd egy másik bejegyzésben bővebben megírom, ha kész lesz a kocsi valaha. Elég az hozzá, hogy jelenleg, hónapokra lebontva gyakorlatilag az autózás egy 100-as saját zsebből.

Ezzel szemben a vonatra a bérlet 100 ezres kettőnknek, amiből 86%-ot fizet a munkáltató, azaz havonta 14 ezres a mi költségünk. A budapesti közlekedést egy bérlettel és egy bringabérlettel megoldjuk, így összesen a havi közlekedésünk 30 ezres. Ennyi.

Persze vonatozni "élmény", de van jó oldala is. Ha kocsival megyünk haza, akkor reggel nagyjából ugyanannyi idő beérni (reggeli csúcs az 2/A-n és az M3-ason) és délután 20 perccel érünk haza hamarabb. Azaz a kettő közlekedés között 20 perc a különbség. Nekem legalábbis, ehhez a páromnak hozzájön a pesti buszozás még 20-20 percben. Azaz, vonattal azért tovább tart.

DE!!!

Mert itt is van de. Szóval amíg a kocsiban az ember anyázik és az útra koncentrál, azaz a hazafelé tartó út elveszik, addig a vonaton az eltöltött idő kihasználható. Olvasni, filmet nézni, dolgozni is lehet. Csak egy könyv, okostelefon vagy laptop kell hozzá.

Nameg annyi, hogy üljön az ember.

Mivel reggel Szobról indul a vonat, mi ülünk és mivel délután 30 perccel a vonat indulása előtt kinn tudok lenni a Nyugatiban, szintén ülünk. Ülve-olvasva-filmet nézve-laptopon pötyögve pedig ez az egy óra a miénk. Nem veszik el.

Cserébe el kell viselni, hogy a vonat néha késik, néha büdös, néha nincs bringakocsi, néha melléd ül egy tuskó. Ez vele jár. De ezek a kellemetlenségek sehol nincsenek egy dugóban üldögéléshez képest.

Így aztán a vonatozás nálunk most reneszánszát éli. Hálás vagyok a sorsnak, hogy segített felfedezni újra és majd beszámolok róla, mennyire tetszik majd egy fél év múlva is...

Xenomália

Amikor megvettem az autómat, tudtam, hogy xenon a fényforrás. Azt is hallottam, hogy drága, de cserébe soha nem ég ki.

Ezzel szemben a vásárlás után két héttel csak kiégett valahogy és akkor, a Dózsa György úton, a Peugeot szalonban 54, azaz ötvennégy magyar ezresért cserélték ki. Természetesen egy darabot és azt is előre vetítették nekem, hogy a műszaki vizsgán valószínűleg megbukik az autó, mert nem egyforma a két lámpa színhőmérséklete. Nem bukott meg, azóta kétszer volt műszakin a kocsi.

Közben ők többször is átvertek és amikor rájöttem, megint máshová kezdtem el járni. Vicc, de Budapestről inkább lehordom az autót Siófokra, mert ott ismerős dolgozik és egyébként enélkül is korrektek. Mellesleg Budapesten nincs olyan Peugeot szalon, ahol ne csaptak volna még be. Legalább valami kis dologgal. Úgyhogy irány Siófok, megér nekem 3 ezrest az üzemanyag. Érdekes módon az autó azóta nem romlik el oly gyakran. Előtte valahogy a javítás után mindig elromlott valami. Meglazult, kilyukadt. Hogy is van ez? Biztosan el volt hanyagolva az autó és minden egyszerre ment tönkre...

Namost, amikor egy-egy kisebb dolog elromlik, előfordul, hogy a legközelebbi szervizbe beugrom. Budapestibe persze nem. Főleg olyan dolgokban, amikért nem érdemes 70 kilométert leautózni. Ilyen kis dolog a xenon izzó csere, mert annak ellenére, hogy "sosem romlik el", most mégis kiégett megint. Most a másik oldalon.

Nem mondom, hogy nem rugdostam meg a kocsit (a kerekeket, a gumiban nem teszek kárt), hiszen ha ezelőtt 4 évvel 54 ezresbe volt a csere, akkor mostanra egy 60-70-re számítottam.

Nem hiányzott.

Volt is egy álmatlan éjszakám miatta, hiszen kellene a pénz másra.

A váci Peugeot szalon egyébként korrekt. Kisebb javításokra voltam már náluk és tisztességesek, vevőközpontúak voltak. Ezért mertem hozzájuk fordulni.

A kolléga megnézte az autót, beszaladt a raktárba és már hozta is ki az izzót.

Félve kérdeztem meg, mennyi...

Húszezer-kilencszázkilencven forint.

Azt hittem rosszul hallok.

És gyári?

Gyári.

Menjen bele!

 

Jó hír tehát, hogy nem ötvennégy.

Nade a kérdéseim a következők:

Akkor legutóbb, négy-öt éve miért volt ötvennégy?

Azóta ennyit ment le az ára?

Vagy csak simán átvertek akkor (is)?

Kérdések.

Valaki talán tudja a választ...

Az árnyékos oldal

Eddig csak lelkesedéssel írtam és beszéltem a vidéki életről és talán azt gondoljátok, hogy nem látom az árnyoldalait.

Pedig látom ám, de annyira sok napos oldala van, hogy ez a pár árnyék elviselhető.

 

Azért néhány mondatot írnék róluk.

A távolság az masszív szívás. Persze én akartam ilyen messze lakni, mégpedig azért, hogy Budapesttől és főként a pesti emberektől kerüljek messze.

Ne sértődjön meg senki és ne vegye magára ezt a sztereotípiát, de tény, hogy más emberek vannak vidéken, mint a fővárosban. Más a mentalitás és nekem szimpatikusabb. Akárhogy is próbáltam alkalmazkodni a nagyvárosi élethez, valahogy nem sikerült. Csak szenvedtem, mert nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy ahol sok ember él együtt, ott törvényszerűen több a bunkó ember is. Nem arányaiban, hanem a nagy számok törvénye miatt. Budapesten is van sok barátom - köztük Ti, akik olvassátok is ezt a blogot - és nem velük van bajom. Azokkal a seggfejekkel van bajom, akik kihasználva a nagyvárosi tömeget, nem képesek viselkedni. Akik úgy gondolják, joguk van tönkretenni a másik ember életét a saját önző viselkedésükkel.

Ez is másként van vidéken. Írhatnék példákat, de azt majd egy pozitív blogban. Ez itt egy negatív blog, bár nehezemre esik negatívumokat írni...

Szóval a távolság azért kellett, mert Vácon, Verőcén, de még Nagymaroson is hemzseg - főleg nyáron - a sok pesti bunkó, akik kiszabadulva a városból elhozzák ezekbe az egyébként békés városkákba is az idegbajt. És ez nekem nem hiányzik. Rohadtul nem hiányzik, hogy az én házam előtt tapossák le a füvet, mert mondjuk lusták még 10 métert gyalogolni. Nem hiányzik az ordítozás, nem hiányzik a sok bunkó ember sok bunkó kölke sem. Többek közt ezért lakunk Szobon és nem közelebb. Ide már valahogy nem jönnek ki a köcsögök és remélem, ez így is marad.

De ezzel a biztonsági távolsággal együtt jár az is, hogy a bejárás hosszabb. Egyik előző blogomban írtam, hogy hosszas mérlegelés után az autó mellett döntöttünk a vonattal szemben, mert szégyen-nem szégyen, de kényelmesebb és nem mellesleg olcsóbb kettőnknek.

Amit nem számoltam bele a közlekedésbe - és többek közt ez az írás erről szól - az a dugó. A kiszámíthatatlan, de masszív dugó.

Két hete járunk autóval, többnyire a 12-es út, 2A, körgyűrű, M3 útvonalon. A háztól a Szentmihályi úti felüljáróig (Budapest határa) általában bejutunk 45 perc alatt és onnan lenne még 5-10 perc a munkahelyemig. Ha nem lenne az M3 bevezető szakaszán masszív dugó minden reggel.

Gyakorlottabb kollégáim - értsd: régebben járnak már erre - mondják, hogy hozzá lehet szokni. És valóban, egy normális napon van dugó, de ki lehet bírni azt a 15-20 percet, amíg az ember ezt az utolsó 10 kilométert megteszi. 50-es átlaggal. És tegyük hozzá, hogy a vonat sem gyorsabb, az alapból ennyivel több és még menetrendszerűen késik is. Be sem mondanak egy 15 perces késést. Tudom, mert hétfőn este előbb mentem haza és a kis feleségem vonattal jött este. Kimentem elé a vasútállomásra és szíjjelfagytam. Még csak be sem mondták, hogy a 18.05 helyett 18.30-kor fog beérkezni a vonat. Mondtak mindent, de ezt valahogy elfelejtették. Úgyhogy a vasút is szívás, csak másként. Az autóban legalább annyi megvan, hogy melegben és kényelemben üljük végig a dugót, közben hangoskönyvet hallgatunk.

De a mai napon azért nekem és kis feleségemnek is elfogyott a türelmünk, mert 7.27-kor értünk a Szentmihályi úthoz (50 perc volt ez Szobtól) és onnan meg 8.40-re értem be a Lehel utcába. Azaz 1 óra és 13 perc alatt. És nem volt semmi az M3 bevezetőn, csak a Róbert Károly körútra kanyarodó sáv állt valamiért (és a Róbert Károly körút...) és ez elég volt ahhoz, hogy egy kellemes órát üldögéljünk még vagy tízezer emberrel együtt...
(Lapzárta után érkezett: a Róbert Károly és a Lehel sarkán nem működött a lámpa, ezért volt dugó. Egy faszi baszkurálta a lámpa vezérlő dobozát, a forgalmat még véletlenül sem irányította rendőr. MINEK IS, hadd szopjon az a pár százezer ember, akiket érintett a dolog...)

Az ilyenek nem hiányoznak és tényleg az lesz, hogy elkezdek TMC-zni, azaz figyelni fogom az online forgalmi adatokat és a közlekedési kamerákat. Hátha ezzel megúszok ezt-azt, bár Budapesten ha valami bedugul, akkor az egész város bedugul azonnal. Az ügyeskedés arra jó, hogy ne 78 percet, hanem 40 percet késsünk.

Summa summarum: bele kell ezt is kalkulálni a közlekedésbe, ha reális képet akar kapni az ember.

 

A következő dolog a ház és az azzal kapcsolatos szívások.

Tudom én, hogy egy ház az nem egy lakás és hogy egy házban - főleg használtban, de mesélik, hogy vadiújban is - vannak teendők. Viselem is ezeket és többnyire élvezem is az elvégzett munka örömét, a megjavult dolgokat, a megszépült dolgokat. Élvezem, hogy amit csinálok, azt magamnak csinálom. Én fogom élvezni. Így nem nagy teher, de azért vannak mélypontok.

Tegnap előtt amikor hazaértünk egy igen fárasztó nap után, konkrétan kakaszag fogadott a házban. De olyan átható, hogy felfordult a gyomrunk.

És az volt benne a legrosszabb, hogy nem tudtuk, mitől. Azt gondoltuk, hogy valami olyan hiba, ami megint nagyon sok pénzünkbe fog majd kerülni.

De szerencsére nem. Az történt ugyanis, hogy meghibásodott valami a szennyvíztelepen és amikor újraindították a szivattyúkat, a hirtelen jött nyomáscsökkenés (vákuum) megszippantotta a rendszert és az meg megszippantotta a ház(ak) belső rendszerét is. Így kiszippantotta a bűzelzárókból a vizet, ami miatt a szag fel tudott szivárogni. Mondják, hogy ez 2-3 évente fordul elő. Szerencsére.

Mindenesetre nagy szívás volt este fél tízkor szellőztetni és hidegben lefeküdni és nem kívánom senkinek azt a tehetetlenség érzést, ami egy ilyen ismeretlen dolog miatt fogja el az embert.

Túl vagyunk rajta és ma venni fogok egy olyan fedelet a padlóösszefolyóra, ami hermetikusan zárható és akkor nyitjuk majd ki, amikor valamit szeretnénk lefolyatni. Mert a fürdőszobai padlóösszefolyó miatt én egyébként is érzek csatornaszagot néha, ami egyébként a kádból kifolyt szappanos víz szaga, de engem akkor is idegesít. Ennek a problémának a kiküszöbölése szerencsére forintos tétel.

 

Nem úgy a fűtés és azon belül a radiátorok csobogásának ügye. Az jobban fog fájni anyagilag.

Nem tudom, az előző tulaj hogy bírt itt élni így, de minket nagyon idegesít, hogy bármit csinálok, a radiátorok csobognak. Levegős a rendszer, tudom. De mitől? És miért van az, hogy néha csobog, néha meg nem? Már mindent megpróbáltam és most jön majd a szakember. Majd egy fűtésszerelő megmondja, mi a hiba és mennyibe fog fájni a kijavítása. Valószínűleg a légtelenítő szelepek vannak beállva, bevízkövesedve és ezért nem tudnak légteleníteni. Mindnesetre jelenleg csobogásban alszunk, helyesebben éjjelente, amikor elindul a keringetőszivattyú, arra ébredünk.

 

De mindezen szívások kiküszöbölhetőek és akármennyire is idegesítőek, meg sem közelítik azokat, amiket Budapesten, a panelban éltünk át.

 

És ez a lényeg.

Négykilenc az nem hétkettő

Szégyen, de vállalom. Gépész létemre engem is érhet meglepetés. Ráadásul járműgépész vagyok, illetve voltam, amíg tovább nem tanultam... A viccet félretéve: tudom ám én, mitől fogyaszt egy autó többet vagy kevesebbet. Elméletben.

Csak valahogy eddig nem alkalmaztam a gyakorlatban. Én barom!

A lényeg röviden összefoglalva, hogy az autóm, amelyről egyébként számos blogot írtam már és főleg a vele kapcsolatos szívásaimat énekeltem meg ezekben... szóval a Peugeot 407 SW-m, amely kétliteres HDI dízel, most megint okozott nekem meglepetést.

Ezúttal kellemeset.

Barátaimmal beszélgetve többször kérdezgették, hogy mennyit eszik. Én meg mondogattam is szorgalmasan, hogy hétkettőt. Azt gondoltam, hogy egy ekkora kocsitól - 1600 kiló - ez nem sok, főleg nem Budapesten és autópályán. És ez így is van, mert nem sok a hétkettő. Főleg nem úgy, hogy az előző, 1,4-es, benzines 206-osom benyakalta a 8-9-et simán.

De...

És itt jön az ügy, a takarékos vezetés esete Tóth Marival, izé.. velem.

Mert pár hónapja beszélgettem egy másik 407 tulajdonossal és azt mondta nekem, hogy az ő hasonló paraméterekkel rendelkező autója bizony megáll 5 liter körül, és ha nyomja neki néha, akkor 5,5-ből.

Én meg csak néztem okosan, és persze vakításnak hittem. Mert az 5,5 az közelében sincs a 7,2-nek, így eléggé valószínűtlen, hogy igaz lenne. Vagy ha igen, akkor meg hogyan csinálja?

Birizgálta az agyamat a dolog és utánaolvasgattam.

Ahogy olvasom, a turbó úgy 1800-as fordulat körül indul el. Ezt tapasztalom is, itt kezd el rúgni az autó - és milyen véletlen, a váltó úgy van hangolva, hogy 90 km/h az pont ez alá esik. Azaz, ha az ember 90-nel közlekedik, akkor nem indul a turbó, nem kezd szippantani az Oroszlán.

Gondoltam, kipróbálom.

Persze nem könnyű, főleg az elején betartani azt, hogy hamarabb váltsak, ne pörgessem az amúgy húzós motort és főként, hogy az autóúton és autópályán sem megyünk 90-100 fölé, miközben mindenki húz el mellettünk. Fejben kell ezt lerendezni, de meg lehet csinálni. Akaraterő kell hozzá, az meg nekem van.

De mennyivel érek így oda később?

Magyarország olyan kicsi, hogy mondjuk a szüleimhez hazautazva a 160 kilométerem nagyjából 15-17 perc különbség van, ha az M7-esen 130-cal nyomom, vagy ha a kenesei leágízóig elkilencvenezek. Nem egetverő ez az eltérés.

Viszont a fogyasztásban megdöbbentő dolog jött ki.

Megfordulva Devecserből egy szolid, 4,9 liter/100 kilométeres fogyasztás jött ki.

És négykilenc az bizony nem hétkettő.

Mit is jelent ez?

Nos, 429 forintos gázolajnál (Szobon a benzinkúton éppen ennyi) 7,2-es fogyasztásnál ez a 350 kilométeres út 10.810,- HUF, míg 4,9-cel elkaristolva 7.357,- HUF. A különbség tehát 3.453 HUF egy fordulónál.

Megéri tehát lassabban menni? 15 percért cserébe 3500 forint? Elég jó órabér ám ez...

A Szob-Budapest viszonylatban a helyzet a következő:

Ha havonta netán 20 napon át jövünk kocsival, akkor az 80.308,- HUF ha 7,2-vel számulunk és 56.654,- HUF ha 4,9-cel. De a szobi fordulóban benne van egy kis budapesti dugózás is, így a reális érték inkább tényleg az 5,5 liter/100 kilométeres átlagfogyasztás, ami meg 61.347,_ HUF-ot eredményez.

Összegezve tehát havonta 18.961,- HUF a különbség aközött, hogy nyomja-e neki az ember feleslegesen, vagy elkilencvenezget és Szobról konkrétan 5, azaz öt perccel ér be később. Évente ez ugyebár 227.532,- HUF megtakarítás.

Erre mondják azt, hogy megdöbbentő.

És miért is techshit ez?

Hát azért, mert SEHOL és SENKI nem hívja fel az ember figyelmét arra, hogy "Te ökör, ne nyomd neki!!!"

Tegyük azt hozzá, hogy a Szob-Budapest MÁV bérlet jelenleg 49.800,- HUF havonta és ez azt jelenti, hogy ha a munkáltatód nem fizeti helyetted, akkor két embernek igencsak jobban megéri autóval bejárni, hiszen a két bérlet 98.600,- havonta, míg az üzemanyagköltség meg 61.347,- HUF... Sajnos nem Peugeot Ionom van, ami ugyebár konnektorról menne...

 

De azért dízellel is megéri számolgatni még egy kicsit:

Ha a munkáltatód fizeti a vonatbérletet, akkor annak a 86%-át fizeti ki, így a 49.800,- forintból 7000,-et kell fizetned neked. Azaz kettőnknek havi 14.000,- HUF a közlekedés vonattal, késéssel, felsővezetékszakadással, büdössel, tömeggel és minden olyannal, amivel a MÁV együttjár.

Ha kocsival járunk és a munkáltatónk a 39/2010-es kormányrendelet alapján mindkettőnknek megadja a 9 forint/kilométeres díjat, akkor ugyebár a bejárási költségeidből le lehet ezt vonni, így a képlet a következő:

14.547,- HUF-ba kerül neked az üzemanyag havonta, ha vonattal járnál, az meg 14.000,- HUF-ba kerül. Azaz autóval, két személlyel közlekedve havonta 547,- HUF-ba kerül az, hogy nem vonatozol, hanem kocsival jársz.

Ja, míg el nem felejtem: Budapesten belül még venned kell BKV bérletet is, ami fejenként 9.800,- HUF, azaz kettőnknek 19.600,- HUF.

Végeredményül tehát 19.026,- forinttal drágább két embernek vonatozni és békávézni havonta.

És nézzük meg, mi a különbség az autózás és a vonat között időben?

Reggel Szob-Budapest pontosan egy óra a munkahelyemig a ház kapujából, ha a melóhelyénél leteszem a feleségemet és úgy megyek be. Okés, vannak néha dugók, de a vonat is késik "néha".

Vonattal a menetidő 57 perc, a vasutállomásig 5 perc, a Nyugatiból nekem 15 perc a feleségemnek 25 perc a munkahely.

Azaz vonattal ketten, naponta veszítünk összesen 90 percet.

Havonta ez 1800 perc, évente pedig 21600 perc. Azaz havonta 30 óra, évente 360 óra.

Döbbenet? Talán igen. De a lényeg nem is ez.

A lényeg a következmény. A lényeg az, hogy az emberek nagy része EZÉRT ül be inkább reggel a kocsiba és kényelmesen, rádiót hallgatva, melegben, jó illatban, hamar bemegy a melóhelyre, majd este fáradtan szintén nem vonatozik, hanem szépen hazavezet.

És még jobban is jár anyagilag, ha a cég fizeti a kilométerpénzt.

 

Tudom, nem kalkuláltam bele az autó amortizációját, hát legyen!

Az én autómnak egy húszezer kilométeres szervize átlagosan legyen nyolcvanezer forint. Néha kevesebb, néha több, de az átlag ez.

Azaz 4 forintba kerül egy kilométer. Ezt kell még a havi költségekhez hozzáadni.

Tehát az üzembentartás havonta 10.400,- HUF-ba kerül, kettőnknek.
És igaz, hogy az autó is amortizálódik közben, de ne legyen illúziónk: az autó akkor is amortizálódik, ha egy helyben áll. Akkor sem fog érni egy kanyi vasat sem, mire kifizetjük majd 2015-ben.

 

A végső mérleg tehát az, hogy havonta 8.626,- forintot spórolunk ha autózunk inkább és nem vonatozunk. És a megynyert szabad órákat még nem forintosítottam, pedig lehetne. A vonatozással töltött idő alatt végezhető tevékenységek így kiesnek ugyan, de helyette ott van naponta 90 perc, amit szabadon felhasználhatunk majd. És ha egy hónapban néha valamelyikünknek mégis vonattal kellene hazajönnie, mert a másiknak éppen dolga akadt, hát arra meg futja majd a megspórolt 8.626,- forintból. 
 

És ezért jár az emberek nagy része inkább kocsival és ezért fogunk mi is inkább autózni.

Szégyen, vagy nem szégyen.
(Lapzárta után érkezett, hogy autóval történő bejárás esetén a háztól-házig távolságot kell mérni, ami nem 65, hanem 70 mindkettőnk esetében, így a napi 130 kilométer helyett 140-et térítenek, a mérleg tehát még kedvezőbb, mint ahogyan számoltam...)

Ma sem alszunk, megint diszkózunk...

Szokásos téma, megint megy a buli. A héten ez a harmadik éjjel, amikor nincs alvás. Előzmények itt:

http://techshit.blogter.hu/429937/diszko_nem_aszunk

és itt:

http://techshit.blogter.hu/429603/hangerot_igen_iranyt_nem_mernek_a_zajugyeleten

és itt:

http://csodabringa.blogter.hu/418736/disco_disco_disco

Fejlemények:

A XIII. kerület Jegyzője állítólag egy közös éjszakai ellenőrzés megtartását kezdeményezte a III. kerület Jegyzőjénél a "Hajógyári" szigeten működő szórakozóhelyekkel kapcsolatban, ami elől a III. kerület Jegyzője elzárkózott. Miután a XIII. kerület Jegyzője a III. kerületi zajforrásokból származó zajkibocsátással kapcsolatos ügyekben illetékességgel nem rendelkezik, azt javasolják, hogy panaszommal keressem meg a III. kerület Jegyzőjét, szükség esetén pedig felettes szervet is.

Megkerestem:

*************************************************************************************************

"Tisztelt Hölgyem!

A XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal építésügyi osztálya és az önkormányzat által működtetett zajőrség tanácsai alapján fordulok Önhöz.

A segítségét kérem.

Budapesten lakunk, a XIII. kerületben a Gidófalvy Lajos utcai lakótelepen. Bármennyire is valószínűtlen, a 3-4 kilométerre lévő Hajógyári szigeten létesített szórakozóhelyek miatt hetente nagyjából 3-4 alkalommal nem tudunk pihenni, mert a zene éjjel 1 óra környékén olyan hangerőre erősödik fel, hogy csukott ablakon keresztül is felébredünk.

Panaszommal a XIII. kerületi Polgármesteri Hivatalhoz fordultam, ahol többszöri levélváltás után azt tanácsolták, hogy illetékesség hiányában forduljak Önhöz.

A XIII. kerület zajőrséget működtet, közlésük szerint az általam kifogásolt időpontokban a kerületben zenés szórakozóhely nem működik, ámbár többször mértek a Hajógyári szigeten működő szórakoztató egységnél 40 dB-t is meghaladó szintet. Illetékességük viszont nincs, hogy intézkedjenek az ügyben.

A probléma azért kiemelt, mert ellentétben az úgynevezett "Sziget fesztivállal", ez nagyjából fél éve a hét szinte minden hétköznapján zavarja a pihenésünket, így átlagban 3-4 éjjelen nem alszunk hajnali 1 és 5 óra között. A többi napokon talán azért sikerül aludnunk, mert egyszerűen beájulunk a fáradtságtól.

Már bevett gyakorlatunk az, hogy hiába van nagyon meleg a lakásban, mi zárt ablaknál próbálunk pihenni, de sajnos mostanában ez sem segít, mert a főleg mély hangok, azaz a dübörgés a zárt ablakon is behallatszanak és olyan szintűek, amelyektől a mélyalvó is felébred.

Dolgozó emberek vagyunk, reggelente korán kelünk és egyikünk munkahelyén sem tolerálják a fáradtságot és senkit nem érdekel, hogy aludtunk-e éppen, vagy "diszkóztunk" egész éjjel.

Kérem segítsen!

Nem tudom, mások panasza is eljutott-e Önhöz, de nem gondolom, hogy minket ennyire zavar, a lakótelep többi lakóját viszont nem. Kérem mérjék meg az említett szórakozóhelyek zajkibocsátását és intézkedjenek annak elfogadható szintre csökkentésére.

Részemről bizalommal viseltetek Önök iránt és reménykedem abban, hogy a tönkretett pihenésünket segítenek helyreállítani.
Kérem, értesítsen, ha egyéb teendőim vannak az üggyel kapcsolatban. Szívesen gyűjtök aláírást is a lakótelepen, mert ahogy látom a sorra kigyúló ablakokon, nem csak minket ébresztett fel a szórakozóhely.
Természetesen állok rendelkezésükre, amennyiben akár éjjel egy órakor zajszintet kívánnak mérni a lakásunkban, ugyanis úgysem tudunk aludni.

Tisztelettel:

név, cím, telefonszám"

*****************************************************************************************************

Ha nincs válasz, megyek tovább a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez.

Kíváncsi leszek...

Kérem, ha olvasta ezt a blogbejegyzést és segíteni akar, küldje tovább a linkjét az ismerőseinek vagy szóljon hozzá a fórumban. Minden jótanácsnak örülök. Hátha a technika ellen a technika segít...

Köszönöm előre is!