A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyomorult. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyomorult. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. december 21., szombat

Tönkretett karácsony

Megint egy levél, változtatások nélkül. Íme:

Hölgyem/Uram!

A tegnapi napon az egyik "minőségi" szolgáltatást nyújtó csapatukkal hozott balszerencsémre össze a sors, akik "minőségi" munkájukkal tönkretették a karácsonyunkat. Írom a részleteket:
Szerződött partnerüktől, a Telekomtól lett volna egy kiszállításom egy termékre, amelyet karácsonyra szántam ajándékba.
A terméket megrendeltem a Telekomnál, a megrendelést visszaigazolták XXXXXXXX számon azzal, hogy 20-án kiszállítják.
Másnap felhívott az Önök futárja és közölte velem, hogy a terméket csak én és csak a rendelésben megadott személyi igazolvány felmutatásával vehetem át, csak a házunk előtt és csak az adott napon és csak 09-17 óra között. A kiszállítás napja természetesen hétköznapra esett. Amikor mondtam a futárnak, hogy hétköznap én dolgozom, akkor arrogáns stílusban (ami egyébként végig jellemezte a kommunikációját) közölte, hogy ha nem tetszik, akkor majd valamikor januárban megkapom a terméket. Én kérdeztem, hogy nem lehet-e Budapest határában találkoznunk, de erre azt mondta, hogy őt kirúgják, ha eltér a megadottaktól.
Így aztán hajnalban bementem a munkahelyemre (75 kilométerre van Budapesten), és a szerencsémre korábban beérkező főnökömtől kértem egy nap szabadságot és hazajöttem (újabb 75 kilométer) 9.00 órára. 
A futár 10.00 körül hívott, hogy nemsokára érkezik és végül 11.00 órakor meg is állt a házunk előtt egy szakadt küllemű, bérelt teherautó két antipatikus emberrel.
Miután bekiabáltak a kerítésen, én kimentem. A teherautó hátulja nyitva volt, éppen próbálták kiszabadítani a terméket az elé pakolt más cuccok közül.
A kollégájuk telefonnal leolvasta a termékre ragasztott címkét, majd megpróbálta beadni a személyi igazolványom számát.
A rendszerük nem fogadta el, többszöri próbálkozásra sem.
Mint kiderült, a Telekom nem vezette át a változást, így hiába jelentettem be májusban, egyes előfizetéseimnél még mindig a régi igazolvány szerepel.
Ez nem ez önök hibája.
Ezek után viszont a kollégáik fogták a karácsonyra szánt terméket és visszatették a teherautóra, majd sietve távoztak.
Esélyt nem adtak arra, hogy a Telekommal a dolgot tisztázzam.
Nem érdekelte őket, hogy kezemben a megrendelés, amit meg tudok mutatni.
Nem érdekelte őket, hogy van igazolásom a kormányablakból arról, hogy az előző igazolványom száma az volt, ami tévesen a megrendelésen szerepel (ez az igazolás ugyanolyan hivatalos irat, mint maga a személyi igazolvány, még a rendőrség is elfogadja).
Kollégáik csak azt hajtogatták, hogy őket kirúgják, ha átadják a terméket.
Nem érdekelte őket, hogy a megrendelésen szereplő személy vagyok és hogy a megrendelésen szereplő ház előtt állunk és az sem érdekelte őket, hogy a kommunikációnk során kétszer is felvettem a telefont, ami a megrendelésben szerepel.
Azaz, nem érdekelte őket, hogy ÉN VAGYOK EGYÉRTELMŰEN a megrendelő.
Őket csak a személyi igazolványom száma érdekelte.
Itt jegyzem meg, hogy engem azonosítani számos adatommal lehet, ezek közül sem anyukám neve, sem a születési helyem, sem a születési dátumom, de a kiszállítás alatt még a címem sem fog változni. Az egyetlen adatom, ami változhat, az PONT a személyi igazolványom száma. És PONT ezt kell használni az azonosításomhoz?
Kollégáik nagy röhögve azt azért közölték a távozásuk előtt, hogy ez nem egyedi eset, hogy nagy számban ez van és ők keringetik a termékeket, mert a rendszer ilyen. Majd ha kijavíttatom a személyi igazolványom számát, visszahozzák a terméket.
Ezután bevágták az orrom előtt a teherautó ajtaját és távoztak.

El tudják képzelni, milyen idegesítő, hogy miután az ember hajnalban felkel, bemegy a munkahelyére, szívességet kér a főnökétől, elpocsékol egy szabadnapot, hazarohan, üldögél egy fél délelőttöt majd végül mégsem kapja meg amiért mindezt megtette?

Azért írok Önöknek, hogy lehetőséget adjak a hibák javítására.
Ugyanis Önökön kívül MINDEGYIK MÁSIK kiszállítással foglalkozó cég, akikkel eddig dolgom volt, rugalmasan meg tudta oldani az ilyen ügyeket.
MINDEGYIK. Még a sokat szidott Magyar Posta is, nem beszélve a profi kiszállító cégekről. Amilyennek önöknek is lenni kellene.

Nem gondolom, hogy ez a fajta hozzáállás célravezető. 
Nem gondolom, hogy az ügyfélnek kell önökhöz igazodni és például szabadnapot kérni, mert önök semennyire nem rugalmasak. 
Nem gondolom, hogy ez az arrogáns stílus elfogadható. 
Nem gondolom, hogy a kollégáikat ilyen szinten fenyegetni kell és ezért ilyen szinten rettegniük kellene. 
Nem gondolom, hogy jót tesz egy műszaki cikknek, ha fűtetlen teherautóban áll éjszakákon át és kilométerek százait utazza be ugyanebben a lepukkadt teherautóban. 
Nem gondolom, hogy jót tesz sem az önök és sem a Telekom imázsának, ha az ügyfél ilyen dolgokkal találkozik.
ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM TUDOM AZT ELFOGADNI, HOGY AZ ÜGYFÉL NEM KAPJA MEG A TERMÉKET EGY ILYEN APRÓ HIBA MIATT.
Ugyanis az önök dolga, hogy a megrendelt terméket MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉS ELLENÉRE, az ígért időben, hibátlan állapotban leszállítsák.
Minden más mellékes.

Javaslom, hogy vizsgálják felül az alkalmazott módszert, mert ilyen stílussal nem csak a kollégáik lesznek kirúgva, hanem az egész cégük elveszti a Telekommal kötött szerződést. Az ügyet a Telekomnak megírtam, ahogyan gondolom a számos többi csalódott ügyfelük is, így ez csak idő kérdése.

Remélem, hogy az eset tanulságait levonják és másoknak nem teszik tönkre a karácsonyát!

2016. október 12., szerda

Lenyomlak!

Jössz mögöttem és látom, hogy torzul a fejed. Látom, mert közel vagy, konkrétan 1 méterre. Azt persze nem is kérdezem, hogy ha bármi lenne - például hirtelen fékeznék akármi miatt -, hogyan állnál meg anélkül, hogy belémtrafáljál...
Jössz mögöttem, pedig záróvonal van. És az is lesz még vagy 7 kilométeren keresztül.
Jössz a seggembe bújva, pedig a megengedett sebesség felett megyek 5-tel, ahogy szoktam.
Neked az nem jó. Sietsz. Értem én...
De azt nem tudom kitalálni, hogy mit vársz tőlem?
Álljak félre, hogy elférj? De hová? Szép vastag fehér csík van az út szélén, útpadka meg semmi.
Vagy menjek gyorsabban? Azért tolsz, hogy segíts? Nem fogok gyorsabban menni, mert esik és köd is van. És én szeretek élni. Az én vesémet, májamat, szívemet felajánlottam ugyan, de még én szeretném használni egy darabig.
Csak jössz mögöttem, hiába teszem ki a vészvillogót, hiába villantom fel a féklámpát. Nem tágítasz.
Ülsz a fos, tizenötéves autódban és mászol bele a seggembe.
Az sem érdekel, hogy te fogod fizetni, ha kárt okozol.
Vége a záróvonalnak, villantok egyet jobbra az indexemmel, megelőzöl.
Majdnem szétesik a kocsid, füstöl mint a pokol... de megelőzöl.
És mostantól az előttünk haladó seggébe állsz bele, megint csak 1 méterre.
Talán ha kicsit lemaradnál, akkor látnád, hogy előtte is mennek, meg a következő előtt is. És így tovább, hosszú kilométereken keresztül.
Reggel van, mennek a munkába az emberek. Ilyen ez az ország: irányonként egy sáv.
Megy a sor, kivételesen 90-95 között, de neked az nem jó.
Előzöl megint, majd szétesik alattad a Zopelasztra.
Megint előrébb vagy egy autóval. Már csak 374-et kell leküzdened. Megérte.
Megérte, hogy magadat, meg minket is veszélyeztetsz.
De megint záróvonal van.
Van időm, megmérem: 4 másodperccel vagy előrébb.
Ennyit nyertél.
Végre van még egy sáv, bevágódsz belülre, de ott is vannak. Megint a seggükbe mászol, villogsz, mutogatsz. "Miért nem takarodik el mindenki!?!"
Vége a kétsávos szakasznak, mindenki sorol vissza.
Csak te nem...
Te mész előre rendületlenül és már régen a csíkozott részen (a kedvedért elmondom: forgalomtól elzárt terület) tekersz, majd fékezésre kényszerítve három családapát, bevágódsz az utolsó pillanatban.
Megint vonatozunk. Jól látlak, feltünő vagy a rozsdára ragasztott tuningmatricáddal. Meg a füsttel, amit eregetsz.
Van időnk, megint számolok. 15 másodperccel vagy előrébb. Honnan tudom? Megnézem, mikor mész át a sebességmérő kapu alatt (ott azért fékezel egy kövéret és 80-ra visszaveszed, mert pénzed az nincs a büntetésre), aztán számolom, hogy én mikor megyek át alatta. Pont 15 másodperc múlva.
Jön a nullás, majd az M3 bevezető. Dugó. Szokásos. Tudnod kellene, minden reggel ez van.
Naná, hogy mész előre a jobb sávban, bemész a benzinkútra, végignyomod 100-zal a parkolót, majd megpróbálsz kivágódni elöl. De mások is ismerik ezt a trükköt, ott állnak előtted még vagy 20-an.
Rád kerül a sor, d
e nem engednek ki. Én igen, gyere tökfej! Szagolom a füstödet, de szerencsére úgy döntesz, hogy a leállósávon pofátlankodsz előre. Az utolsó pillanatban észreveszed, hogy áll egy lerobbant autó a híd alatt. Satufék és bevágódsz három autóval elém.
Számolok megint: 5 másodperccel vagy előrébb.
Nekem szól a dugófigyelő navigációs szoftver, hogy menjek le jobbra az Újpesti lehajtónál. Lehajtok. Aztán balra kanyarít, majd jobbra és újra felvisz az M3 bevezetőre. Trükközik. Én meg hiszek neki.
Már el is felejtelek, amikor a BVSC uszoda előtt megérkezel a seggembe. Megint 1 méterre. Aztán kivágódsz és elhúzol.
Én 50-nel megyek, mert 50-es tábla van... és mert szólt a szoftver, hogy "rendőrségi ellenőrzés várható".
Te mész az 50-es táblánál 80-nal, nem tűnik fel, hogy a "sok marha" lassít.
És ott is van a civil autós radar a parkolóban. Le is fotózott téged. Nem kell sokat várjál rá, pár nap múlva megérkezik Szombathelyről az illatos levélke...
Bevágódsz a belső sávba, tökön-paszulyon keresztül, megint 3-an satufékeznek miattad.
De most emberedre akadsz egy másik balfasz képében. Dudál, elkezd utánad menni ezerrel.
Még látom, ahogyan a vidámpaki felüljárón nyomjátok a dudát és mutogattok.
A lámpánál kiugrás, ajtótetőcsapkodás, anyázás.
(A fénykép csak illusztráció!)
Én lefordulok a Reiteren és hálát adok az égnek, hogy nem vagyok olyan nyomorult, mint te. Mint ti.
Áldom az eszemet, amiért nem mentem bele egyszer sem a nyomorult játszmádba, hanem inkább anuláltalak (nem létezőnek tekintettelek).
Szerencsés vagyok, hogy nem tudtál bevonni a nyomorodba.
A nyomorodba, amit te okozol magadnak.
Te szerencsétlen!