Beidézem a MÁV-nak írt levelemet, komment nélkül. Íme:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Ma reggel, 2016. március 16-án munkába jövet a szokásos 2127. számú zónázó vonattal utaztunk.
Engedje meg, hogy segítő szándékkal rávilágítsak néhány dologra a mai reggellel kapcsolatban, ami talán magyarázatot ad arra is, hogy miért érezzük néha a vonatozást élhető életforma helyett nyűgnek és kiszúrásnak.
Nos, a reggel úgy kezdődött, hogy a szobi vasútállomásra érve azt láttam, hogy a II. vágányon nem a megszokott szerelvény áll benn.
A történet megértéséhez tudnia kell, hogy Szobon van egy kisebb számozási anomália a vágányoknál.
A számozás szerinti IV. vágány valójában az ötödik, de a vasútállomás épületétől, azaz az utasok szemével nézve a harmadik.
Ha nem érti, az nem véletlen.
A vasútállomáson van ugyanis egy harmadiknak számozott vágány, amely valójában a negyedik, ráadásul ez az utasok számára már láthatatlan helyen van, de ezt mégis beleszámolják a vágányok jelölésénél. Ezért van az, hogy a számozás a peronoknál - az utasokat megzavarva - II. után IV-re vált.
A további szépséghiba az a dologban, hogy a harmadikként számozott vágány mellett valójában három másik vágány van, ezért ha elkezdi számolni a vágányokat arra jut, hogy ez a vágány valójában a negyedik. Sajnos ebből a három vágányból egyet, a legszélsőt nem számolják bele a vágányok jelölésénél.
Ha még mindig nem érti, az sem véletlen.
(Az érthetőség kedvéért egy műholdképre berajzoltam, miről van szó. Pirossal jelöltem a valós állapotot és arab számokkal a vágányok valós sorrendjét, míg zölddel és római számokkal a MÁV által használt számozást. A képet csatolom.)
De miért írtam ezeket le?
Azért, mert így érthető, hogy ha reggel egy vonat nem a megszokott vágányon áll, az az utast megzavarhatja.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a vágányok számozása a peronoknál lévő oszlopokon egy helyen el van helyezve, így az utasnak nincs más dolga, mint ezt a jelölést megkeresni és a megfelelő vágányon lévő vonatra felszállni.
Ha tudja az utas, hogy melyik a megfelelő vonat.
Ezt a forgalmi iroda ajtajánál elhelyezett, ősrégi tábla jelzi, amelyen 2016-ban még akasztgatós módszerrel a kollégáik kiakasztják, hogy az adott vágányról hová megy a vonat és a mellette lévő óra mutatóit a megfelelő időpontra tekerik. Egy végállomáson, amely egyben határátkelő, nemzetközi vonatok megállóhelye és járási központ, valamint nagy forgalmú átszállást is biztosít a buszokkal érkezőknek vagy buszokkal továbbutazóknak... szóval egy ilyen állomáson ez a módszer talán vicces, de semmiképpen nem korszerű.
De elfogadom, hogy a korszerűsítés nem érkezett még el ide és bízom benne, hogy majd egyszer...
Addig is azt javaslom, hogy a hangosbemondón érdemes lenne néhányszor bemondani, hogy az adott vonat melyik vágányról indul. A mai reggelen én 06.27-kor érkeztem ki az állomásra, 06.55-ig, azaz a vonat indulásáig egyszer sem mondták be.
Mindez és az én figyelmetlenségem (amit nem tagadok) azt eredményezte, hogy én felültem az első vágányon lévő vonatra, mert azt hittem, hogy az a második vágány. El kellett volna olvassam a peronon a kiírást és nem a vágányokat kellett volna számolgassam.
Mentségemre szolgáljon, hogy a második vágányon álló vonat egy Fecske volt, nem ilyen szokott reggel közlekedni, mert zónázónak ez a szerelvény alkalmatlan. De erről később.
Közben az első vágányon az a vonat (szerelvény-összeállítás) állt, amelyikkel mi szoktunk közlekedni.
Hozzáteszem még, hogy kollégáik kinn álltak az állomás épülete előtt négyen és az ő orruk előtt két méterrel battyogtam el a rossz vágányra és ültem fel egy olyan vonatra, amelyik fél órával később indul csak (2137-es számmal). Persze gondolhatták azt, hogy én mondjuk Gödre megyek és ezért szállok a személyre. Mondjuk az azért lehetett volna furcsa nekik, hogy miért ülök fel egy vonatra, amelyik egy óra múlva indul csak, de gondolom másra figyeltek.
Főként úgy, hogy minden reggel ugyanezzel a vonattal utazom, és elég jellegzetes jelenség vagyok a kerékpárommal.
Mindenesetre senki nem szólt, a hangosbemondó sem mondta be a vonatot és az én szerencsém annyi volt, hogy kibámulva az ablakon azt láttam, hogy azok az utasok, akik velem szoktak utazni, a másik vonatra szállnak fel.
A feleségem, aki gyalog jön ki az állomásra ekkor hívott fel, hogy merre vagyok, mert nem talál a vonaton. És ez volt a szerencsém, mert így gyorsan, a vonat indulása előtt 2 perccel még volt időm átugrani a megfelelő vonatra.
Természetesen eddigre a busszal érkezők ellepték a vonatot és hiába jöttem ki előbb - mint minden reggel - már csak dupla ülések voltak szabadon.
Az én hibám volt, megérdemeltem a büntetést!
Megtanultam a leckét, soha többet nem fogok rossz vonatra szállni, mert ami ezután következett, az méltó büntetés volt számomra.
És itt el is érkeztünk oda, miért utáljuk a Fecskét és miért alkalmatlan zónázó vonatnak.
A Fecske egyébként egy szépen és igényesen felújított vonat, aki csinálta az jó szándékkal csinálta, de sajnos ehhez a szándékhoz kevés figyelem és kevés szakismeret társult. Első ránézésre egy szép vonat, még dróton ülő fecskéket is festettek rá. Sajnos a kinézet nem minden.
A Fecskét ugyanis úgy alakították át, hogy fogtak egy régi kocsit, az üléseket megfordították úgy, hogy a kocsi egyik oldaán mindegyik menetirányba, a másik oldalán mindegyik háttal került elhelyezésre. Érthetőbben: a hagyományos ablakonként 4-4 ülés egymással szemben felosztást változtatták meg úgy, hogy az ember azóta a másik ülés hátulját nézi.
Ezzel még nem is lenne baj. De - és ezért írtam, hogy kevés szaktudás párosult az átalakításhoz - sajnos betettek még egy ( vagy talán kettő) sort, nyertek ezzel 4 (vagy 8) ülőhelyet, az összes többit viszont elrontották. Mert nemhogy egy magas ember, de egy átlagos magasságú férfi (amilyen például én vagyok a magam 182 centijével) is csak úgy tud ülni, hogy a térde eléri a következő ülés háttámláját. Amellett, hogy az egész utaztás alatt az ember orra előtt egy koszos ülés hátulja van, gyakorlatilag vigyázzban kell ülni. A lábunkat nem tudjuk kinyújtani, és mivel beszúrtak egy sort, az ember könnyen kerül olyan helyre, ahol nincs ablak.
Én magam nem vagyok nagy darab, de a vállam sem fér el a másik utas mellett, így a kartámaszt felhajtva, fél fenékkel ülök ezeken az üléseken, akadályozva ezzel a közlekedést.
A Fecske ilyen, az ember egy óra utazás után úgy érkezik meg, mint akit agyonvertek.
Persze mindig van rosszabb, mert nekem - a vágállomáson felszállva - még volt ülőhelyem.
Nem ilyen szerencsések a nagymarosiak, kismarosiak, verőceiek és a váciak.
A váci utasok - és itt egy következő probléma - az első kocsiba szállnak fel. Ugyanis azért utaznak zónázóval, hogy hamar beérjenek Budapestre és ott gyorsan átszálljanak a tömegközlekedésre. Ezért szállnak az első kocsiba.
Nameg azért, mert a vonat MINDIG késik. Ha csak 5 percet is, de MINDIG.
Mi lassan három éve zónázunk vele és eddig SOHA nem ért be időre.
Az egészben az a szép, hogy a Fecskén az első kocsi a vezérlőkocsi. Azaz, a mozdony hátul van, és mint a nótábol tudjuk, "elöl ül a masiniszta". A vezérlő kocsiban a vezető fülkéje mögött kerékpárkocsi és az azzal együtt kialakított vécé van. Ez azért is problémás, mert például én, aki kerékpárral utazom, kénytelen lennék a vécészagban utazni. Ugyanis vécészag van. Úgy is mondhatnám, hogy büdös. Ezt a bűzt nem nyomja el a tisztítószer szaga sem. Beivódik a ruhába. Ezért ha tehetem, nem utazom itt. Ehelyett összecsukom a kerékpáromat, minden mozdítható alkatrészt leveszek és a kerekeket és a vázat összelakatolom. Így nem kell a kerékpáromnál legyek, nem tudnak róla lelponi semmit. Persze így is kellemetlen, hogy Budapesthez közelítve vagy kénytelen vagyok a nagy számban álló tömegen átmászni, vagy kivárni, míg mindenki leszáll, hogy a biciklimhez jussak. Ez minden reggel konfliktusforrás lehetne, de szerencsére az emberek rendesek és előreengednek. Ezzel együtt elég elszántnak kell lenni ahhoz, hogy az ember kerékpárral utazzon az ilyen vonatokon (is), de én elszánt és eltántoríthatatlan vagyok.
A kocsi kialakítása miatt ráadásul kiesik nagyjából 50 ülőhely. Így aztán a váciak, akik megszokták a normál kocsikat és most is ebbe a kocsiba nyomulnak fel, állnak gyakorlatilag a Nyugatiig. Mert ülőhely ilyenkor már nincs.
Mi pedig, a "szerencsések" azt vagyunk kénytelenek elviselni, hogy az arcunkba nyomják a táskát, a kabátot, vagy a hasukat-feneküket. Semmi levegő nincs.
A Fecskén utazni ezért is kifejezetten kellemetlen és fenntartom azt a véleménymet, hogy ez a kocsitípus ezért alkalmatlan Zónázó vonatnak. Csúcsidőszakban mindenképpen!
A mai reggelen - és ez volt az utolsó gyomros ma - ráadásul a vonatunkat nem a szokásos 1-8 vágányokra hozták be, hanem a 10. vágányra a Nyugatiban, azaz a csarnokba. Ez azt jelenti, hogy a megszokottaktól eltérően az ember kénytelen volt a Körút felé elhagyni az épületet, majd - én biciklivel elég hamar, de mégis - kerülővel folytatni az utat.
Ez a pár perc reggel, munkába menet annyit jelent, hogy pont ezzel a pár perccel fogunk elkésni a munkából.
Azt már hozzá sem teszem, hogy a menetrend szerint 07.54-es érkezésű vonat 08.01-re állt be. Az én munkaidőm 08.00-kor kezdődik, így ma (is) elkéstem. Én szerencsés vagyok, mert a munkahelyemen elnézik nekem ezeket a pár perces késéseket (tovább maradok benn délután), de aki nem ilyen szerencsés, az kénytelen korábbi vonattal járni. Az pedig esetemben a 06.27-es (2117-es) járat, amely egyébként 64 kilométert 70 perc alatt tesz meg, a munkába járásom idejét pedig 50%-kal növeli. És az a vonat ráadásul többnyire Fecske...
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Megint hosszúra sikerült az észrevételem, amelynek nagy részét volt időm a vonaton megírni.
A segítő szándék vezérelt. Nem is várok rá érdemi választ.
Annyit kérek, hogy a döntéshozók számára tegyék elérhetővé a gondolataimat.
És mivel konstruktív személyiség vagyok, nem vetek fel úgy problémákat, hogy azokra ne javasolnék megoldásokat. Következzenek ezek!
0. (Talán nem is kellene leírnom). PONTOSSÁG az alap! Mindenáron! A vonat érjen be akkorra, amikorra írva vagyon. Érthető, hogy néha vannak késések és ezeket el is viseljük, de PONT az említett járat az, amelyik MINDEN NAP késik. És ez elfogadhatatlan. Ha kell, induljon a vonat 5 pereccel korábban (az említett járat esetében ezt javaslom, nem a későbbi érkeztetést), legyen a menetidő 5 perccel több, de a kiírt érkezést tartsák be! Ez mindennél fontosabb. Fontosabb a kényelemnél, fontosabb a légkondícionálásnál, fontosabb a tisztaságnál, fontosabb az udvariasságnál. Amíg ezt nem érik el, minden más mellékes és akármilyen erőfeszítéseket is tesznek, azoknak sok értelme nincs. Az utasok nem fogják sokra értékelni.
Ismétlem tehát: pontosság mindenek felett!
1. Javaslom, hogy a Fecske típusú kocsikat ne közlekedtessék zónázóként, de ha ez nem lehetséges, akkor reggel, a csúcsidőszakban semmiképpen. Talán szervezéssel ez megoldható.
2. Állandóságot javasolnék! Az emberek akkor szeretnek meg valamit, ha azt megszokhatják. Ilyenek vagyunk. Például ha bízhatunk benne, hogy mindig ugyanúgy fog közlekedni a járatunk, ahogy szokott. Ezért azt javasom, hogy az egész gondolkodásmódot ehhez alakítsák. A vonat mindig ugyanonnan induljon és mindig ugyanoda érkezzen! A vonat kiállítása, a szerelvény összeállítása NE változzon! SOHA és SEMMILYEN indokkal! Kezeljék ezt úgy, mintha kőve lenne vésve!
3. A 2. ponthoz kapcsolódóan: a kerékpárkocsi mindig legyen UGYANOTT! Tudom, ez nem könnyű, mert a vonatok kialakítása ezt néha megnehezíti, de szervezéssel elérhető. Budapest esetében azt javaslom, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonat Budapest felőli végén legyen. Ezzel csökkenthető például, hogy a kerékpárosok a peronon biciklizzenek (magam soha nem teszem, de megértem, ha ott van a bicikli és nem akar 300 métert gyalogolni a vonat túlsó végéig), hiszen ha a kerékpárkocsi van leghátul, csak addig kell eltolni a biciklit. Egyben elkerülhető az, hogy a kerékpárosoknak a köztes állomásokon keresgélnijük kelljen a kerékpárkocsit, ami szintén nagyon veszélyes dolog a rohangálás és kapkodás miatt.
Ezzel a megoldással akár az is elérhető, hogy a peronokon fel lehessen festeni a kerékpárkocsi várható helyét és ez már egészen hasonlít a nyugati színvonalhoz. Mindez szinte semmibe nem kerül, csak szemléletváltás kell hozzá.
4. Utastájékoztatás! Nem minden utas képes átlátni a bonyolult, néhol logikátlan rendszert. Ha valamit megjelölnek, azt nem elég egyszer megjelölni, a jelöléseket ismételni kell. Még a Nyugati pályaudvaron sincs elég jelzés, a peronok elején tökéletesek a jelek, de a végén már nincsenek megismételve. A vidéki mállomásokon és megállóhelyeken kifejezetten siralmas a helyzet.
Munkájukhoz kitartást kívánok és maradok hűséges, START Klub Bónuszos utasuk!
Tiszetlettel:
