Tényleg el kell fogadni, hogy ebben az országban ez így működik? Tényleg bele kell törődni abba, hogy mindenhol megpróbálnak becsapni? Tényleg úgy kell ezt tekinteni, mint egyfajta áfát?
Mi lenne, ha egyszer csak rádöbbennének a kedves "iparosok", hogy többet ártanak maguknak, mint amennyivel megrövidítenek?
Mi lenne, ha rádöbbennének, hogy jobban megéri, ha én mint elégedett ügyfél, visszajárok. Mert mondjuk megbízom bennük.
Mi lenne, ha megbízhatnék bennük?
Miért van az, hogy nekem eszembe sem jut becsapni azt, aki hozzám fordul? Miért van az, hogy ezt feltételezem másokról is még akkor is, ha minden tapasztalatom ez ellen szól?
Az az igazság, hogy engem nyugodtan le lehet húzni. Át lehet vágni.
Miért?
Mert hülye vagyok? Mert nem veszem észre? Mert naiv vagyok?
Hát nem vagyok naiv. És igenis, észreveszem. Ha nem ott, akkor később. De MINDIG rájövök, ha becsaptak.
Akkor pedig hogy is van ez?
Jobb engem becsapni, amikor úgyis rájövök? Amikor úgyis el fogom mesélni az ismerőseimnek és írni is fogok róla az interneten?
Jobb az egy cégnek, hogy ha a nevére rákeresnek, akkor az én írásom is ott lesz a találatok között?
És az én írásom ilyenkor bizony nem hízelgő. Tényszerűen, de kíméletlenül leírok mindent.
Most jobb ez, mintha azt írnám le, hogy milyen klafán elvégezték, amiért fizettem?
Nem lenne ez jobb, mint az a háromezer forint, vagy akár harmincezer forint, amivel becsaptak?
Miért kell csodálkoznia egyes "szagembereknek" ha a vállalkozásuk "bűzlik"? A rossz hír gyorsan terjed ám!
Nem ismertük még ezt fel?
Miért van az, hogy egy kezemen meg tudom számolni azokat a cégeket és egyéni vállalkozókat, akikben megbízom?
Kérdések, kérdések, kérdések...
Biztosan bennem van a hiba. Ha nem venném észre a lehúzásokat, biztosan boldogabb, elégedettebb ember lennék.
Egyébként azért lehet engem becsapni, mert már ott tartok, hogy nem is szólok. Egyszerűen nem megyek oda többet. Autót javíttatni például Siófokra járok le Budapestről, mert Budapesten kivétel nélkül MINDEGYIK "P" márkakereskedésben és szervizben becsaptak már.
Riasztót szerelni Ajkáról hívtam fel egy barátomat, mert vagy 5 céget felhívva már a telefonban éreztem, hogy le akarnak húzni.
És sorolhatnám.
Miért tehetem meg, hogy nem szólok? Miért engedhetem meg magamnak, hogy inkább befizetem az ÁFÁ-t?
Hát azért, kedves ügyeskedő balfékek, mert hozzám visszajárnak az ügyfelek. Velem elégedettek. Engem újra hívnak.
Annyira zseniális lennék? Annyira jól dolgozom?
Nem!
A recept egyszerű: megbízható vagyok. Nem azért nem csapom be őket, mert nem tudnám, hanem azért, mert NEM ÉS KÉSZ. Minden porcikám tiltakozik a sunnyogás ellen és a torkomon akadna az a falat, amit a nem becsületesen megszerzett pénzből vennék. A belsőmből fakad a becsület. Van ám ilyen is.
Balek vagyok? A szemetekben talán igen. Jót röhögtök rajtam és azt gondoljátok, hogy jól jártatok. És én meg is hagylak benneteket ebben a gondolatban.
Gondoljátok csak nyugodtan, hogy a sors kegyetlen veletek, amiért minden próbálkozásotok balul sikerül.
Gondoljátok csak nyugodtan, hogy a rövidtávon szerzett haszon jobb.
Nem én foglak felvilágosítani benneteket arról, hogy ezt nem így kéne.
Valójában én röhögök rajtatok, ezen a piti és primitív hozzáálláson, aminek a sorsotokat köszönhetitek.
Mert hosszútávon bizony az élet igazságos és mindenki megkapja azt, ami neki jár.
Ez tény.
Az egyébként külön elégtétel, hogy a cégek, amelyek engem pofátlanul becsaptak, szépen tönkrementek, vagy tönkremennek. Csak idő kérdése.
Ha nem hiszitek, szívesen adok egy listát. Vannak rajta autó szalonok, ahol megnyomták a kocsimat. Vannak biztosítók, ahol becsaptak- Áruházak, ahol nem foglalkoztak a garanciával. Sorolhatnám.
Mind bezárt azóta. Mert gondolom, nem csak velem bántak így, hanem másokkal is. Ennek pedig - ismétlem - híre megy ám. Nem kell csodálkozni, ha aztán meg roló le.
Ez is elégtétel ám. Nekem legalábbis elég ennyi is.
És talán majd egyszer mindenki rádöbben arra, hogy az ügyfelet átverni nem érdemes, mert az ügyfél NEM HÜLYE...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése