A rejtélyes névjegy esete Szerelmemmel

Röpke fél év szívás és próbálgatás után tegnap este jött az isteni szikra, így mostantól a Kis Feleségem telefonja kiteszi fényképemet, amikor hívom Őt. Hogy ez egyszerű és hogy miért csak most? Lássuk!

Történt, hogy egyszer tesztelésre kaptam 3 darab LG érintőképernyős telefont, amelyek közül a feketét magamnak, a rózsaszínt a húgomnak, a fehéret pedig a feleségemnek adtam, mert kíváncsi voltam a véleményükre. Természetesen a csajok rákattantak az érintőképernyőre és "volt sírás-rívás", amikor vissza kellett adni őket. Pedig nem voltak okostelefonok, csak ugyebár az érintőképernyő vagányság. Namindegy, a lényeg ugyanis annyi ebben az előtörténetben, hogy a Hugi is törekedett ezután az érintőképernyő felé és a Kis Feleségemet sem kellett nagyon rábeszélni, amikor kinyiffant a tőlem megörökölt, már öt éves Samsung. A Hugi először egy Huawei szutyokra váltott, amit a Té Pulse néven forgalmazott, majd amikor ez alig pár hónapos használat után kinyiffant - a Té szerint a Húgom hibájából tört ki a töltőcsatlakozó, úgyhogy nem is javították garanciában -, a Hugi egy percig sem gondolkozott azon, hogy egyrészt ne Androidos, másrészt ne érintőképernyős telefonja legyen. Ekkor jött nála a Spica, majd ezt váltottuk le egy Galaxy S2-re. És az élet - telefonos oldalról legalábbis - azóta szép, Hugi imádja az Eskettőt és ki is használja.

Kis Feleségem más tészta. Ő nem egy internetfüggő típus és határozottan azon emberek közé tartozik, akiket aztán végképp nem érdekel, mitől megy valami, csak menjen. Érthető magatartás ez. Persze élvezi Ő is, hogy a telefonján megnézheti, mikor indul a vonat és ímélezhet és fényképezhet vele, de ezt szeretné úgy tenni, hogy közben kevés nyűgje legyen a telefon miatt. Amikor Neki kellett telefont választani, elég nagy dilemmában voltam, hiszen minden zsigerem tiltakozott az ellen, hogy az én családomba 2011. végén egy böszmetelefont beengedjek. Hosszas mérlegelés után arra a következtetésre jutottam, hogy próbáljunk meg neki egy egyszerűbb Androidot, hiszen értelmes, logikus gondolkodású nő lévén simán el kell vele boldoguljon. Így is lett, imádja is és egyre többször kapom rajta azon, hogy simogatja a képernyőt nagy bőszen. Ennyit az előzményekről.

Egyetlen problémám volt csak a Samsung Ace-szel, mégpedig az, hogy pont az én esetemben, akit legtöbbet hív Életem Nője, a beérkező hívásnál sehogy nem volt hajlandó kitenni a fényképemet. Sokat gondolkoztam rajta miért, de sehogy nem tudtam rájönni.

Részeredmények voltak már, hiszen telefonos előéletemből emlékeztem arra, hogy ilyen jelenség akkor szokott előfordulni, ha a telefonban egy telefonszám többször, de különböző neveken van elmentve és a bejövő hívásnál a szerencsétlen készülék nem tudja, hogy melyiket jelenítse meg. Persze furcsa volt a dolog, hiszen normális telefonok ilyenkor nem írnak ki nevet sem, hanem a telefonszám árválkodik magában. A teendő ekkor az, hogy az ember megszünteti az anomáliát és a felesleges számokat kitörli. Ez a telefon viszont azt csinálta, hogy valahonnan bevette névnek azt, hogy „Szerelmem”, és ezt megjelenítette, de kép nélkül. Gondoltam hátha működik a régi módszer, így aztán első mutatványként kitöröltem magamat minden formában a telefonkönyvből. Az eredmény semmi. A bejövő hívásnál ugyanúgy kiírta, hogy „Szerelmem”, de képet nem tett mellé.

Itt pár hónap szünet következett, engem nem zavart a dolog és a Szerelmemet sem. Legalábbis nem mondta. Aztán tegnap láttam, hogy bárki hívja, szépen kiteszi a képeket (amikkel egyébként én töltöttem fel a Google profiljában a címjegyzéket), de nálam továbbra sem.

Isteni szikra első megvillanása: mi van, ha a telefon nem, a Google-től veszi a névjegyeket, hanem vagy a SIM-en, vagy a telefon belső memóriájában szorult benne valahol ez a „Szerelmem” bejegyzés és ez kavar be. Úgyhogy gyorsan töröltem a teljes SIM tartalmat és a telefon belső memóriáját is. Eredmény részleges, mert amikor én hívtam, már csak a telefonszámot írta ki ismeretlenként. Fényképet nem tett mellé, de ez érthető.

Itt még nem téptem a hajamat. Azt akkor kezdtem el, amikor a telefon a Google profilból is kitörölte az összes telefonszámot a következő szinkronizáláskor. Még szerencse, hogy van visszaállítás, így tegnapelőttre visszaállítva visszajöttek a névjegyek. Megnyugodtam.

De visszajött a „Szerelmem” névjegy is, megint fénykép nélkül. Sem a Google profilban a névjegyek között, sem a telefon belső memóriájában, sem a SIM-en nem volt fenn, így valószínűleg egy másik dimenzióból, egy párhuzamos idősíkról hívta be a telefon. Itt megint téptem a hajamat és heveny „a koreai ******* édes anyátokat” kiáltásokat hallattam. A Kis Felségem nem szólt semmit, tudja, hogy ilyenkor nem érdemes hozzám szólni…

Nem jó dühből dönteni. Kis szörpöcske, pár lépés séta a nagyszobában és beütött a szikra. Minek nekem tudni, honnan hívja be a kontaktot, ha a híváslistában megjelenik?  Jó kérdés. Nem kell tudnom.

Úgyhogy a híváslistában ráböktem a „Szerelmem”-re, majd szerkesztés és törlés.

Eltűnt, mintha sose lett volna.

Így aztán következő lépésként felvettem magamat a Kis Feleségem Google profiljában fényképpel, e-mail címmel, Facebook azonosítóval, G+ azonosítóval és Google Koordináták megosztási kérelemmel együtt.

És tádááámmmm! A telefonon megjelent az arcképem, jönnek a G+ üzenetek és újra látjuk egymást a térképen.

Hogy a „Szerelmem” nevű névjegy pedig honnan jött, a Galaxy Ace melyik bugyrában rejtőzködött, tudja a fene. De valahogy már nem is érdekel…