Egy korábbi blogomban azon dühöngtem, hogy a Garmin futóórám, azaz a Forerunner 15-ös mekkora egy fos és hogy mennyit hibázik.
Itt és most kérek elnézést ettől a csodás kis szerkezettől, amelyet az elmúlt pár napban nagyon megszerettem.
Teljes felelősségem tudatában - amely felelősséget a blogjaimat olvasók és így a véleményemre adók iránt érzek - ezennel kijelentem, hogy a Garmin Forerunner 15 egy speciális feladatra kitalált céleszköz, amely erre a feladatra - a futásaink megfigyelésére - tökéletesen alkalmas.
Az első és legfontosabb tanulság, hogy amikor egy ilyen eszközt kiveszünk a dobozból, akkor kezdjük azonnal a frissítésével a tevékenységünket. Mert a gyárban beletették a dobozba és azóta eltelt egy kis idő, ami alatt a gyártó nem üldögélt a babérjain, hanem fejlesztett. A Forerunner 15 esetében ez annyit tesz, hogy a frissítés óta pontos, néhány métert hibázik mindössze.
A második fontos tanulság, hogy ha nekikezdünk valaminek, akkor előtte olvassunk utána. Így van ez a sportokkal is. A futásnál például TELJESEN MINDEGY az edzések során, hogy mekkora távolságot futunk le. De tényleg! A fejlődéshez - márpedig az edzés során ez a cél - két dolog a fontos: az edzés hossza és az edzés intenzitása. Nem kell tehát figyelni a távolságokat, hanem azt kell figyelni, milyen hosszú ideig és milyen pulzusszámokkal mozgunk.
Minden edzőprogram erről szól és akik ilyeneket összeállítanak, azok tudják, hogy mit csinálnak.
Így aztán a pulzusmérés mellett az időmérés kell csak, a GPS már csak kiegészítő funkció. Úgy is mondhatnám, hogy abban a szakaszban, amelyikben én jelenleg vagyok, felesleges is.
A GPS arra jó, hogy az ember nagyjából lássa, hogyan is áll éppen. Nem önmagához képest, mert azt az edzések intenzitásából és az eltöltött időből is látjuk. Hanem úgy általában.
De semmiképpen nem javaslom, hogy egy GPS-es mérésből bármilyen messzemenő következtetést levonjunk, mert becsapjuk magunkat.
Azt kell csinálni, hogy a pulzustartományokban meghatározott időket le kell futni szorgalmasan, mégpedig arra, amerre nekünk tetszik. Én a Duna-partot szeretem, meg az erdőket, de ha valaki pályán szeret futni, akkor ott.
Aztán amikor kíváncsiak vagyunk, akkor egy futópályán, körökben mérve szépen le kell futni azt a távot, amelyre kíváncsiak vagyunk és ennyi.
De nem akarom osztani az észt, csak annyit akartam ezzel, hogy számomra több szerénység, megfontoltság, türelem és akarat a javallott éppen.
De mindenképpen akartam jelezni nektek, hogy rájöttem, mekkora segg vagyok néha.
Bocs!
Hajrá!!!
