Reneszánsz

Ha jól emlékszem, reneszánsznak hívjuk azt, amikor egy elfeledett dolgot újra felfedezünk. Nálam reneszánszát éli mostanság több dolog is. Hogy miért a techshit blogomba írom ezt? Mert megvizsgálva a dolgok eredetét, igencsak innen indul ki minden. Egy elkefélt technológiai megoldásból, aminek következtében az életünk megint kényszerpályán mozog. Szerencsére ez a kényszerpálya most nagyon kellemes.

Kezdjük talán ott, hogy nagyjából 22 évnyi pesti élet után annyira megtelítődtem ezzel a kedves várossal és a benne élő kedves emberekkel, hogy elköltöztünk. Akik olvasták korábbi blogjaimat, azok tudják, hogy hosszú szenvedés előzte meg a döntést, amit egyébként - a nehézségek ellenére - nem bántam meg.

És itt jön az első techshit komponens. Úgy is nevezhetném, hogy sakk-matt. Merthogy Budapesten élni nem lehet (normálisan), így az ember kiköltözni kényszerül. A kiköltözéssel együtt jön a bejárás, amit legtöbben - egy jó darabig mi is - autóval teszünk. Emiatt a forgalom Budapesten növekszik, így Budapesten élni egyre kevésbé lehet, így sokan kiköltöznek, a forgalom növekszik... ördögi kör. A kiköltöző pestiek helyére újabb vidékiek költöznek be, akik majd húsz év múlva jönnek rá arra, mekkora baromság is volt Pesten venni egy lukat tizenmillióért, miközben Pesthez közel családi házat kapsz ennyiből. Egy kétszobás panel árából 100 négyzetméteres családi házat. Nem ragozom...

Szóval a techshit első komponense az, hogy tegyük lehetetlenné egymás életét a lustaságunkkal. Azzal, hogy az életünket az autóra építjük, és nyugtassuk magunkat azzal, hogy "máshogy nem tudom megoldani"! Pedig dehogynem! Generációk - köztük az enyém is - nőttek fel úgy, hogy nem volt kocsi. Mégis oké volt minden. Szépen elmentünk az iskolába gyalog, útközben az óvodánál letettem a húgomat és hazafelé meg felvettem. Sima ügy volt. Amíg a szüleim hazaértek, vigyáztam rá, közben megcsináltam a házit és utána jöhetett a játék. Lakótelepen, úgy, hogy anyukám reggel hattól dolgozott és délután 3-4-re ért haza, apukám meg 8-tól Mikulásig. Nem volt kocsink... Szóval, aki arra hivatkozik, hogy autó nélkül nem megy, az simán lusta. Vagy szebb szó, hogy kényelmes. Ez nem baj, csak ne meséljük be másoknak is!

Közben meg vannak, helyesebben vagyunk páran, akik a kocsi nélkül is megvannak szépen. Nem vagyok szent és sem és PONT azért írom ezeket a sorokat, mert engem is sikerült becsapni és egészen augusztus 20-ig azt hittem, csak autóval lehet bejárni Budapestre. Aztán "szerencsémre" elromlott az autó és "szerencsémre" hetek óta ül rajta a szerviz. Így kénytelenek voltunk felülni a vonatra és ezért hálás vagyok a sorsnak. Mert megint megmutatta a helyes utat. A helyes út ugyanis a tömegközlekedés és a bringa.

Az persze más téma ám, hogy egy bérlet Budapestre 50 ezres és egy bringabérlet hozzá 11.400 HUF. Így a kettőnk bérlete, BKV bérletes kedvezménnyel és bringajeggyel (a párom BKV-zik, neki van bérlete, én meg inkább bringázom), éppen a képen látható 103.900 forintba kerül. Durva elsőre.

DE!!!

Mert mindig van de. Szóval autóval bejárni havonta 80 ezres és még Budapesten belül autózgatni egy 20-as volt nekem. Ebből a munkahelyem és a párom munkahelye térített valamennyit, de összességében az autózás kettőnknek, havonta egy 50-es volt. Ennyit kellett kifizetni saját zsebből.

ÉS!!!

Mert mindig van és is. Az elmúlt fél évben, hónapokra lebontva nagyjából további 50 ezresbe került a kocsi fenntartása. Hol defektünk volt, hol egy 33 ezres csapágy ment ki és legutóbb meg egy csendes pukkanással jelezte azt a kocsi, hogy a vezérműtengely és a himbák nagy része feladta a küzdelmet. Ezt majd egy másik bejegyzésben bővebben megírom, ha kész lesz a kocsi valaha. Elég az hozzá, hogy jelenleg, hónapokra lebontva gyakorlatilag az autózás egy 100-as saját zsebből.

Ezzel szemben a vonatra a bérlet 100 ezres kettőnknek, amiből 86%-ot fizet a munkáltató, azaz havonta 14 ezres a mi költségünk. A budapesti közlekedést egy bérlettel és egy bringabérlettel megoldjuk, így összesen a havi közlekedésünk 30 ezres. Ennyi.

Persze vonatozni "élmény", de van jó oldala is. Ha kocsival megyünk haza, akkor reggel nagyjából ugyanannyi idő beérni (reggeli csúcs az 2/A-n és az M3-ason) és délután 20 perccel érünk haza hamarabb. Azaz a kettő közlekedés között 20 perc a különbség. Nekem legalábbis, ehhez a páromnak hozzájön a pesti buszozás még 20-20 percben. Azaz, vonattal azért tovább tart.

DE!!!

Mert itt is van de. Szóval amíg a kocsiban az ember anyázik és az útra koncentrál, azaz a hazafelé tartó út elveszik, addig a vonaton az eltöltött idő kihasználható. Olvasni, filmet nézni, dolgozni is lehet. Csak egy könyv, okostelefon vagy laptop kell hozzá.

Nameg annyi, hogy üljön az ember.

Mivel reggel Szobról indul a vonat, mi ülünk és mivel délután 30 perccel a vonat indulása előtt kinn tudok lenni a Nyugatiban, szintén ülünk. Ülve-olvasva-filmet nézve-laptopon pötyögve pedig ez az egy óra a miénk. Nem veszik el.

Cserébe el kell viselni, hogy a vonat néha késik, néha büdös, néha nincs bringakocsi, néha melléd ül egy tuskó. Ez vele jár. De ezek a kellemetlenségek sehol nincsenek egy dugóban üldögéléshez képest.

Így aztán a vonatozás nálunk most reneszánszát éli. Hálás vagyok a sorsnak, hogy segített felfedezni újra és majd beszámolok róla, mennyire tetszik majd egy fél év múlva is...