Most olvasom a HVG-ben, hogy 8,6 millió négyzetméter felület 20 centiméter vastagságban történő kármentesítését és 7,72 millió négyzetméter külterületen 1,5 milló köbméternyi szennyezés kezelését rendelte meg a Vidékfejlesztési Minisztérium az iszapömlés által okozott károk felszámolása érdekében.
Ebben a bolomban : http://techshit.blogter.hu/441561/devecser_format_c már számolgattam, mennyi iszapot kell elszállítani, ott optimista becsléssel 150 000 nagyméretű billencses teherautót saccoltam. Mert 20 négyzetkilométerrel és 15 centivel számoltam, ami 20 millió négyzetméter szorozva 0,15 méterrel, azaz nagyjából 3 000 000 köbméter, leosztva 20 köbméteres teharautókra.
Most olvashatjuk a HVG-ben, hogy 8,6 millió köbméter 20 centi vastagon, azaz 1,72 millió köbméter és ehhez jön hozzá a már általuk kiszámított 7,72 négyzetkilométeren lévő szennyezés kezelése, ami további 1,5 millió köbméter. Összesen tehát 1,72 + 1,5 azaz 3,22 millió köbméter, osztva 20-szal az összesen 161 000 teherautó, mégpedig ebből a fajtából:
Azon felül, amit eddig elszállítottak. És természetesen azon felül, amit a helyére kell szállítani, hiszen az iszappal együtt elszállított talaj helyére néhol pótlást is kell vinni, emlegetnek dudaritot (Dudarról, ami hetvenegynéhány kilométerre van Devecsertől...).
Örömmel hallom, hogy az elszállításhoz Devecser és Somlóvásárhely között egy ideiglenes utat építenek és nem Devecseren keresztül - konkrétan a szüleim háza előtt - fog áthajtani az a 70-80 ezer teherautó, amely a környező mezőről viszi a cuccot. Remélem tényleg így is lesz, mert anyámék háza már most repedezik, pedig csak a belterületen dolgozó teherautók miatt, ennek a töredékével megnövekedett forgalom hatott rá....
Legyünk pozitívak: megy a dolog.
Hogy a közbeszerzési eljárás nem úgy zajlott le? Meghogy nem hívtak meg legalább 3 céget?
Már bocsánat, de LESZAROM és szerintem így van ezzel az a tízezer ember is, akinek lassan két hónapja teszi tönkre az életét ez a szutyok.
Hajrá Mecsekérc! Vigyétek...
Az ember türelmes ám... Persze nagyban függ a vérmérséklettől, mennyire. És persze nagyban függ attól, hogy kit, mennyire ért az áradat.
Név nélkül írom, bár az egyik internetes lapon saját nevét is vállalta az a barátom, akinek a házát és a műhelyét is elvitte az iszap. Nameg az autót és nem mellesleg ő maga is megégett derékig.
Nos, Tamás - hívjuk így őt - elég zárkózott srác. Úgy is mondhatnám, hogy kemény. Az élet keményítette meg, nem nyavajog. Nagyon jellemző rá például, hogy a korházból saját felelősségére távozott és derékig befáslizva túrkálta az iszapot. Menteni a menthetőt.
Amije van, az a saját kezével kereste. Természetesen ez úgy megy, hogy az ember dolgozik egy munkahelyen, aztán délután - meg éjjel - folytatja odahaza. Összeszorítva a fogát, dolgozik a családért, hogy a gyerekeket felnevelje és tisztességes - nem extra - életszinvonalat biztosítson nekik.
Ő egyetlen hibát követett el, pont a Füzes utcában vett házat. A Füzes utca pedig a Torna patak partján fekszik, egyike azoknak, amelyeket leginkább érintett az áradat. Szóval itt élték ők az életüket egészen addig, amíg az iszap el nem vitt mindent.
Neki csak a műhelyében 5 milliós kár keletkezett, a gépek nagy része tönkrement, a többi majd tönkre fog menni. Képzeljünk el egy autószerelő műhelyt, amelyet elárasztanak 1,5 méter magasan ezzel a lúgos izével. Ha nem sikerülne, segítek. Íme:
Korábban írtam, hogy pár órát tudtam neki is segíteni, próbáltuk kiguberálni az iszap alól a menthető villáskulcsokat, csavarhúzókat. Elég reménytelen vállalkozás volt, de ez Őt nem érdekli. Megjegyzem, engem sem: mentettük amit lehet.
A kitúrt cuccokat egy utánfutóra tettük, amit az iszap által elöntött, de talpraállított II-es Golfjával húzkod, amíg végleg ki nem leheli a lelkét. VAn baja, de megy. Szeretettel beszél róla, hiszen ő újította fel, szerette. Meddig megy még? Mindenesetre büszkén mondja, hogy a német technika azért német technika. Van azért egy hangja neki...
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Ők, két gyerekkel az anyukájához költöztek be, aki Devecser központjához lakik közel és nála is bement az iszap az udvarra. Igaz, nem annyira durván, de ott van. Szóval ők úgymond a kisebbik rosszat választották, de nekem mégis úgy tűnik, hogy cseberből-vederbe...
Így laknak a kataszrófa óta, azaz másfél hónapja.
Az élet megy tovább, közben elkezdtek dolgozni, a házat kiürítették, hiszen le fogják bontani.
Most olvasom, hogy a felmérés során a 113 négyzetméteres házukat 63-nak jelölték meg, így a kártérítésnél annyira számíthatnak, amit egy 63 négyzetméteres házért kapni lehet Devecserben.
Milyen dolog ez? Nincs Devecserben nyilvántartás? Ezek szerint bárki nyugodtan hozzáépíthet a házhoz, sőt esetleg a szomszédos mezőből is kikerekíthet egy darabot? Hogy megy ez?
És milyen dolog az, hogy "kárenyhítés". Mit enyhítenek? Hogyan enyhítenek?
A teljes kártérítés is csak kárenyhítés, hiszen csak az ANYAGI károkat tudják úgy ahogy megtéríteni.
Az a minimum, hogy mindenki UGYANOLYAN házat kapjon, amilyen neki volt, AZ ÖSSZES bútorát és egyéb ingóságát PÓTOLJÁK, beleértve a ruhákat, tévét, videót, rotációs kapát de még a gyerekek háromkerekű biciklijét is. Mindent...
És ha ez megvan és a károsult azt mondja, hogy elégedett, akkor ezen felül az őket ért trauma és a várható betegségek ENYHÍTÉSÉRŐL lehet beszélgetni. Mégpedig súlyos milliókban.
És még egy dolog a végére: EMBEREKRŐL van szó! Nem darab-darab. A 300 ház ügyeit minimum 300 ügyintézőnek kellene kézbevenni, családonként egy-egy ügyintézőt kijelölni, aki CSAK AZZAL A CSALÁDDAL foglalkozik. EZ AZ ÁLLAM DOLGA. Ha kell, át kell vezényelni máshonnan ügyintézőket erre. Különben tényleg darab-darab lesz az emberből, ahogyan most is láthatjuk...
És az a minimum, hogy az ÁLLAM KIFIZET MINDENT, aztán majd az ÁLLAM BEHAJTJA AZOKON, AKIK A DOLGOKÉRT FELELŐSEK.
Ne csodálkozzon senki, hogy az emberek idegesek, hiszen nem ez történik. Konkrétan: nem történik semmi.
Ideje lenne...
Pár napot segítettem Miki barátomnak, akinek a házát elöntötte a vörösiszap. A ház mellett volt egy garázs is, természetesen az abban parkoló autót, biciklit és motort sem kímélte meg. A Szimót elvittem haza a szüleimhez, hogy majd kipucolgatom és visszaviszem Mikinek. Sejtettem, mire vállalkozom, hiszen láttam, milyen állapotban volt az ömlés után:
Abban azért bíztam, hogy a hengerbe nem ment bele a mocsok, de azt azért nem sejtettem, hogy ezenkívül viszont mindenhová. A helyzetet nehezíti az is, hogy ez az istenverése mar még most is, így nem nagyon lehet szabad kézzel hozzányúlkálni. A másik gond az, hogy a szüleim háza nem kapott az iszapból és ha lehet, nem is szeretném szennyezni az udvart vele. Így aztán amennyire lehetett, a helyszínen lemostam és úgy toltam haza. Azon a hétvégén többre nem is volt idő, így viszonylag tisztán eltettem a szüleimnél az egyik ponyva alá. Most, hogy újra jártam odahaza, időt szakítottam rá és megvizsgáltam jobban.
A szüleim kertjének végében van egy árok, amely az amúgy is szennyezett Torna patakba vezet bele. A kert erre lejt, így aztán összetoldozgattam az apu összes slagját és a kert végéig lehúztam. Itt kezdtem el leveretni a mocit. Négyszer mentem rajta végig, de ahogy feltoltam a műhelyhez, mindig találtam rajta egy-egy olyan rekeszt, amelyben volt még egy-két deci iszap. 2 óra mosogatás után azt gondoltam, hogy nagyjából tiszta. Ekkor hívtam fel Csabi barátomat, hogy ha nem gond, segítsen kipucolni a karburátort. Én naív...
A karburátor leszerelésekor azt láttam, hogy a motor oldalára nem ment át a dzsuva, így szerencsém van, a hengert nem kell szétszedni. A másik oldalon volt egy kisebb gond, hiszen a légszűrőt tartalmazó dobozt kinyitva ömlött ki a vörös lé. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobb, ha ezt Csabi is látja. Jött, megnézte és azt mondta, szedjük egy kicsit jobban szét. A gyújtáskapcsoló oldaláról sajnos le kellett fúrjam a zárat, mert ennek nem volt meg a kulcsa. Illetve megvan az valahol az iszap alatt. Természetesen ez az oldal is tele volt dzsuvával.
Így aztán nem is nagyon ellenkeztem Csabival és szétkaptuk akkor a darabokra, amiket már egy kézzel lehet szállítani. Ijesztő videó következik, íme a Simson szétkapva:
Szóval szétszedni már sikerült. Most jön az, hogy minden alkatrészt egyenként kézbe kell venni, meg kell tisztítani. Ha ez készen van, látni fogom, hogy mi az, amit nem lehet megmenteni és cserére szorul. Persze van, amin már most is látszik:
A lámpából például kimarta a foncsort, így ez kuka. Az ülés szivacsába annyira beivódott, hogy reménytelen, így minimum az ülés belsejében lévő szivacsot ki kell majd cserélni. Valószínűleg a gyújtásnak is annyi.
Amellett, hogy ezeket a tekercseket cserélni kell, valószínűleg a gyújtáskapcsoló és a kábelek nagy része is mehet a kukába. Persze csak akkor, ha az ember szeretne egy üzemképes gépet varázsolni belőle. A szerencse az, hogy Miki eléggé rendben tartotta a mocit, szépen le volt szilikonozva és ez a gumi és műanyag részeket nagyjából megvédte. Persze ezeken is lesz mit pucolgatni...
A kérdés jogosan merül fel az emberben: hát megéri ez? Van értelme? Miért nem veszek helyette egy másikat inkább?
Olcsóbb lenne.
De ennek a motornak érzelmi értéke van. Ez nem "egy" motor, ez "a Miki motorja". Amibe ő tette bele a negyediket és amit ő ápolgatott szépen. Naná, hogy nem éri meg megjavítani, de a pénz nem minden.
Úgyhogy unalmas téli estéken majd szépen lassan megpucolgatom, aztán mire jön a tavasz, majd szépen összeáll a gép. Fog ez még robogni, csak most jó képzelőerő kell hozzá...
Ha persze valaki segíteni akar és van mondjuk egy hasonló, üzemképtelen Szimója amiből alkatrészeket lehetne átmenteni erre, az ne habozzon!
Azon gondolkodtam Devecserben járva-kelve, hogy miként lehetne leginkább érzékeltetni, mekkora a baj ebben a városkában? Hogyan lehetne úgy leírni, hogy az is értse, aki soha nem járt még erre? Hogy mindenki felfogja, mit is jelent a vörösiszap és a hozzá kapcsolódó kárelhárítás.
A számítástechnikát hívom segítségül, mert van egy egyszerű parancs, ami mindent elmond.
format c:\
Amikor először hallottam azt, hogy a katasztrófavédelem a mentesítést a talaj felső rétegének eltávolításával képzeli el, én már sejtettem, hogy mi lesz itt. A marsbéli tájból holdbéli tájat csinálnak. Nos, a devecseri állapotok lassan kezdenek erre hasonlítani.
A mezőkön és a szántóföldeken viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen csak erőforrás kérdése és szépen lassan, de módszeresen haladva egyszer majd elfogy az a 20 négyzetkilométernyi vörös "tócsa", amit a katasztrófa okozott. Azt persze ne gondoljuk, hogy gyorsan fog menni, hiszen azért itt sem sík, akadálymentes vidékről van szó, folyók, erdők és csalitosok jellemzik ezt a bakonyaljai tájat. És azt is könnyedén kiszámolhatjuk, hogy ha 20 köbméteres teherautókkal sikerül elszállítani mindent, akkor 15 centiméteres vastagsággal számolva - amely nagyon optimista számítás - nagyjából 150000 azaz százötvenezer teherautóra lesz szükség. Ezeket meg kell rakodni, majd ezeknek az anyagot el kell szállítani. Hogy ez a forgalom mekkora kárt fog okozni a környék úthálózatában és a házakban, azt el lehet képzelni és ha van valakinek kedve, számolja ki, mennyibe is fog kerülni csak a gázolaj. Nekem nincs kedvem.
Közben Devecserben járva az ember arra döbben rá, hogy a lakott területeken azért nem ennyire egyszerű a helyzet. Itt házak vannak, a házakhoz melléképületek, kerítések és kertek tartoznak.
Tartoztak. Múlt idő... Videózok, miközben Miki házához battyogok. A Hunyadi utca és a Patak utca is kapott rendesen. Nem szeretnék turistának tűnni, ezért csak a hasam előtt tartott telefonnal videózok. A kép billeg, de a lényeg látszik: mindent letarolnak... Íme:
Most a már "mentesített területen" format c: van. Minden megy ki, a gyümölcsösök, a szőlők, a kerti hinta. A tűzoltó autók folyamatos jövése-menése itt természetes, nem lepődik meg senki, ahogyan a gépkarabélyos rendőrökön sem, akik az elárasztott területen szinte minden utcasarkon ott állnak és vigyáznak...
Miki barátommal állunk a kertt (két "t", a második a múlt idő jele) sarkában és mutogatta nekem, hol és milyen fák voltak, hány sor szőlőt nevelgetett itt.
Az almafákon még rajt volt a termés, a mosolygós almákkal együtt vágták ki és tették teherautókra a tűzoltók. A kert most ilyen:
A fáknak nyoma sincs, néhány szőlőtőke gyökere meredezik csak. A patak még mindig vérvörös, az is lesz még évekig szerintem. A videón az is jól látszik, hogy mennyire sikerült eltávolítani az iszapot. Ha százalékot kellene mondjak, akkor úgy 95 %-ra becsülném. A maradék 5% fogja mérgezni az itt élők életét.
Mert ez az iszap utálatos egy anyag. Ha az ember elkezdi lemosni, de egy cseresznyemagnyit ott hagy, az képes újra bevörösíteni mindent. Egy vödörnyi ebből az istenveréséből tökéletesen alkalmas arra, hogy egy egész futballpályát vörösre fessünk vele. Így aztán azt gondolom, hogy Devecser még évek múlva is vörös lesz, a szegletekben megbúvó iszapot majd mossa ki az eső, a pára. A megszáradt port viszi majd a szél. Itt még évek múlva is vörösek lesznek az utak és vörösek lesznek az autók. Reménytelen a küzdelem...
Ennek ellenére folyik a mentesítés, az udvaron éppen tevékenykednek a narancssárga ruhába öltözött srácok, suhog a védőruha, vakarják össze a gipszet, amit hetekkel ezelőtt terítettek le. Miki megkérdezte őket, hogy miért lapátolnak, amikor pár nap múlva jönnek a dózerek...
"Ezt a parancsot kaptuk."
Egyébként a dolog érthető, hiszen nem akar senki veszélyes hulladékot gyártani. De azt azért mindeki érzi, higy lehet itt bárhogy vakargatni meg kaparászni, amit innen elszállítanak, abban az utolsó kis szegletig ott van az iszap, így az innen ledózerolt házak összes törmeléke olyan, mintha magát az iszapot szállítanák.
Közben Mikivel álluk a teraszon, a tűzoltó srácok éppen az udvarban lévő két sor szőlőt fűrészelik ki.
"Hopp, az volt az Ezerjó, az meg a Saszla..." mondja Miki és a hangján érzem, hogy a szőlőtőkék kirángatásával az ő lelkéből is kitépnek valamit.
Mégis idejár, hiszen kisgyerek kora óta ebben a házban lakik. Kérdezem tőle, hogy megnézi-e majd, amikor eldózerolják a házat. Nem tud válaszolni.
A feleségével is beszélgetünk erről, ő azt mondja, hogy most még "könnyű", hiszen most még idejöhetnek, körbenézhetnek. Pár hét múlva viszont itt pusztaság lesz. Az sem maradhat, aki szeretne, mindent ledózerolnak.
Közben kap egy telefonhívást, hogy a Vöröskeresztnél fel kellene venni a segélycsomagot. Ajánlkozom, hogy segítek, elhozzuk. Csendesen megjegyzi, hogy szégyent érez, amiért segélyre szorul. A felesége nem is nagyon akar segélyt felvenni. Elindulunk. Útközben videózok és kérdezem Mikit, hogy ő csinált-e képeket és videókat. Mondja, hogy igen, majd kiírja nekem egy DVD-re. Igaz, a rendőrök megkérdezték, tőle, hogy "Maga meg mit fényképezget itt?". Mire ő: "A saját házamat...". Erre nem szóltak semmit, a hallgatás is beszédes...
A múltkor csináltam egy videót a Szent Imre Utcáról (volt Vasút utca), íme három héttel ezelőtt ilyen volt:
Az iszapot közben összegyűjtötték, de vele együtt mindent elszállítottak, ami nem a házakhoz tartozik közvetlenül. Íme egy videó ugyanarról a területről egy hónappal az iszapömlés után:
Devecser, format c:\
(Miki barátom további képeit felteszem a Picasára, linket hamarosan csatolok, érdemes lesz visszanézni néha ide...)
