Békávé varázsolnak!

A budapesti tömegközlekedés varázslatos dolog! Ahányszor csak alkalmam van elmerülni ebben a szennyben, amit a békávé elkövet tömegközlekedés címén, mindig élvezem. Mármint azt, ha vége van.

De: mivel a belvárosba ELVBŐL nem megyek autóval, marad kettő megoldás. Az egyik, hogy amikor olyan az idő és maga a tevékenységem is megengedi, BRINGA. Ha viszont vagy az idő, vagy az elvégzendő feladat nem teszi lehetővé, kénytelen vagyok a tömegközlekedésre hagyatkozni. És mivel erre kevés esetben van szükség, nekem konkrétan elég egy tízes füzetjegy egy hónapra. Ezt viszont MINDIG megveszem, SOHA életemben nem blicceltem még a BKV-n. Egyetlen egyszer - önhibámon kívül - mentem olyan gyűjtőjeggyel, ami időközben megdrágult. Amikor erre rájöttem, kilyukasztottam mégegyet a lelkiismeretem miatt.

Nem az önmagam felmagasztalása miatt írom le ezeket, csak azért említem meg ezirányú becsületes viselkedésemet, mert talán magyarázat arra, miért is bánt annyira a tegnapi eset, hogy ki kell írjam magamból.

Történt ugyanis, hogy a gyűjtőjegyemet ottholfelejtettem. Így aztán a Dózsa György úti metrómegállóban a BKV hivatalos partnerétől (a kassza ugyanis DÉLUTÁN NÉGYKOR BEZÁR????) vásároltam egy másik 10-es gyűjtőjegyet. A Dózsa Györgytől a Blahára mentem, a lejáratnál lyukasztottam egy jegyet, amellyel, egy átszállással meg is érkeztem a Blahára. Ott elvégeztem a munkámat, majd elindultam hazafelé. A Blahán a lépcső tetején megint kezeltettem a jegyemet az automatával, majd az ajtóban álló ellenőröknek bemutattam. Megnézték, nem szóltak semmit, lementem a metróba és elindultam hazafelé.

A Deák téren átszálltam a kékre. Nem tudom mióta, de egy ideje eltűntek az átszállásnál a kapuk, azaz nem kell még egy jegyet kezelnem, ha még egy metróval szeretnék utazni. Ez pozitív és azt mondom, hogy így nekem speciel megéri a BKV-t használni, hiszen két jegynél olcsóbb volt az autó is, de ez az egy jegy korrekt ár. TÖBBEK KÖZT EZÉRT NEM IS CSALOK a jegyekkel, hanem becsülettel megveszem és kezelem azokat.

Szóval a Deákon szálltam át, és megérkezve a kék metró szintjére, belebotlottam ebbe a két jól képzett ellenőrbe. Mutatom a jegyemet, erre a következő párbeszéd zajlik le (E=ellenőr, S=Sanci, azaz én):

E: Fiatalember!

S: (Csak magamban: ja, fiatalember... Három diplomás, lassan negyven éves mérnökember vagyok, neked maximum URAM!!! De nem szólok, magamban tartom, hiszen az az én személyes problémám, hogy a "fiatalember" megszólítást egyenértékűnek tartom az "öcsi", a "kis majom", a "te kis hülye" kifejezésekkel. Úgyhogy kussolok).

E: Megkérhetném, hogy legközelebb várja meg, hogy az automata rányomtasson a jegyre, mert így nem látszik, hol kezelte.

S: Ne tessék haragudni, de - szerencsére - ritkán járok metróval, így nincs rutinom a jegykezelő automaták kezelésében. Azt gondoltam, az ember beteszi a jegyet, lekezeli és lehet utazni.

E: De ha túl hamar kihúzza, akkkor a nyomtató nem tud rá nyomtatni és így a jegy érvénytelen.

S: Rendben, legközelebb odafigyelek. Keziccsókolom! (Magamban: örüljél!)

Amiért ezt a dolgot leírom: adva van egy becsületes, budapesti honpolgár, aki MINDIG megveszi a jegyét, lekezeli és MÉGIS BASZOGATJÁK? Én vagyok a hibás azért, mert a BKV KÖZPÉNZEN olyan jegykezelő automatákat szerez be, amelyek ezek szerint NEM ALKALMASAK a feladatuk ellátására? (Hogy ez így van, azt bizonyítja az előző jegyem és a korábbi gyűjtőjegyek, amelyeket nem szoktam eldobni - a gyerekeknek tökéletes békávést játszani -, mert ezeken a jegyeken 10-ből 6-nál OLVASHATATLAN A RÁNYOMTATOTT FELIRAT? )

Én vagyok a hibás? Átlagos felnőtt emberként NEM TUDOM KEZELNI a jegykezelő automatákat? Iyen béna vagyok?

Vagy a "kedves" alulfizetett és aluliskolázott, személyes higiénia és testsúly terén kihívásokkal küszködő ellenőrnő lenne a hibás, akinek kiadták, hogy tegye szóvá, ha ilyet lát? Ő a hibás, ha azt feltételezi, hogy azért nem olvasható a felirat, mert én így akarok csalni?

Nem hinném.

Ő szegényem csak annyiban "hibás", hogy miközben ezt a lélekölő munkát kénytelen végezni, nem veszi le a viselkedésem alapján, hogy valószínűleg nem szándékom a csalás. Ha az lett volna ugyanis, akkor kikerülöm őket, hiszen mesziről ki lehet szúrni az ellenőrzést, olyan bénán csinálják. Ezzel csak arra szeretnék utalni, hogy nem PONT EGY RETVES JEGGYEL CSALNÉK és nem így, ha akarnék...

De ha ezektől eltekintünk, Ő annyiban hibás, hogy NEM TISZTELI MEG az utazót, ha másért nem, hát azért, merthogy a fizetését részben az általam befizetett adóból, részben az általam megvásárolt jegy árából kapja. Tisztelet alatt értem például az "Uram!", vagy "Hölgyem!" megszólítást a "Fiatalemberezés" helyett. A fiatalember ugyanis összetett szó, a fiatal és az ember szavakból áll, egyik sem tartalmaz udvariasságot. A fiatalt ezesetben kifejezetten lealacsonyítónak érzem, de legalább embernek néz...

Nem boncolgatom most, miért UNDORODOM a békávétól úgy ahogyan van, mert biztosan bennem van a hiba, hogy budapesti létemre ha csak lehet, elkerülöm ezt az igen szimpatikus állami monopol-nagyvállalatot, amelynek fenntartásához persze ennek ellenére akkor is keményen hozzájárulok, ha évente esetleg egyszer sem utazom rajta. Erről nem ő tehet.

Nem boncolgatom, hogy tömegközlekedéssel csak az utazik, akinek más választása nincs, és ez bizony NINCS ÍGY JÓL! A tömegközlekedésnek vonzónak kellene lennie, amit bizonyos módszerekkel el lehet érni. Ez pár kilométerrel nyugatabbra sikerült is, Bécsben nem is autóznak az emberek. Erről sem tehet...

Nem boncolgatom, hogy az ilyen attrocitások miatt - bár biztosan én vagyok túlérzékeny - csinálnak a magamfajták sportot abból, hogy ezt a méltán "szeretett" monopol-nagyvállalatot lehetőleg elkerüljük. Na, erről már tehet...

És nem boncolgatom, hogy csak az én személyes hozzáállásomnak köszönhető, hogy helyette nem autóval vagy taxival oldom meg a belvárosi közlekedésemet, hanem biciklivel. Megtehetném, állok úgy anyagilag. Szerencsére állok úgy erkölcsileg is, így "nem teszem be a kerekeimet" a belvárba. Ehhez meg az esetnek semmi köze...

És azt sem boncolgatom, hogy különböző érdekcsoportok mit és hogyan tesznek azért, hogy az én bringás közlekedésemet lehetetlenné tegyék, mert ha a fejük tetejére állnak, én, illetve MI akkor is bringázni fogunk. Ez viszont egyre jobban érinteni fogja őt is, hiszen ha egyre többen esünk ki a tömegközlekedésből, akkor csökken a bevétel és valakit ki kell rúgni. Én éves szinten 12 havi bérletet már most megspórolok, ez pont egy ellenőr havi fizetésével azonos nagyságrend ám...

De mindezt azért nem boncolgatom, mert egyszerűen letojom!

Letojom a mocskos metrókocsikat, az áporodott, bacilusgazda levegőt!

Letojom az alulfizetett, aluliskolázott, alulmotivált, képletesen és konkrétan mosdatlan alkalmazottakat!

Letojom az ellopott közpénzeket és az emiatt fennálló folyamatos hiányt, amit többszörösen fizettetnek meg azzal is, aki be sem teszi a lábát a BKV üzemi területére!

Letojok mindent!

Miért? Cinikus lennék? Lehet. De inkább azért, mert NEM tudok rajta változtatni. Akkor meg mit lehet tenni?

Majd legközelebb odafigyelek, hogy a jegyemen ne mosódjon el a felirat, de azt azért üzenem innen a kedves döntéshozóknak, akik igenis TEHETNEK MINDENRŐL, hogy KAPJÁTOK BE!

Remélem finom voltam és nőies, de ezt hozza ki az emberből, ha ilyen közeggel érintkezik.

Ha nem vigyázol, bizony békávé varászolnak...

A Galaxis gyökere, avagy hogyan rootold a Galaxy Tab-et

Kicsit techshit a dolog, de mindenképpen pozitív a vége, így megírom.

Történt, hogy hosszas gondolkodás után szert tettem egy Galaxy Tab-re. Ez egy mobil internetes eszköz (MID), kicsit olyan, mint egy felfújt GalaxyS telefon. Kicsi, lapos, kényelmes, sokoldalú. Nekem való...

Mire is jó konkrétan? Mindenre, amire az asztali gép, csak sokkal kényelmesebben. Hogy miért is hódítanak ezek a Tab-ok, azt igazán most értettem meg. A teljes szabadságot adják, hiszen például a Galaxy Tab 12 centi széles így belefér egy öltöny belső zsebébe és nem kell magunkkal vinni külön táskát neki. Emellett könnyű és az ember internetezési szokásai átalakulnak, a helyszínek áttevődnek, a gép előtti görnyedés átalakul az ágyban, kerti hintán, a szőnyegen - röviden: kényelmesebb helyeken - történő foglalatossággá. Azért kényelmes, mert nagy a képernyőja, sok a háttértára és mindent meg tudok oldani vele, amit eddig a pécével kellett.

De ezért nem vettem volna meg. Amiért megvettem az az, hogy a hozzá kapható kábel segítségével a képe kitehető kivetítőre, tévére és így az ember elegánsan tarthat meg vele egy előadást, amelynek végén az anyagát - amely online fenn van a Google fiókban - pár kattintással megoszthatja a hallgatósággal. Szóval ez a jövő, mérhetetlen sok időt spórol nekünk egy ilyen Android cucc.

DE:

Naná, hogy van "de". A "de" most az, hogy az Android készülékeken a gyökérhez - root - nem férhetünk hozzá. Ennek az az előnye, hogy például nem törölhetünk bele létfontosságú fájlokba és így nem tehetjük tönkre a gépet egy félrenézéssel.

Sajnos hátránya is van: bizonyos szoftverek - értelemszerűen azok, amelyeknek root hozzáférés kellene - nem futnak rajta. Hogy ez ne így legyen, ahhoz kell a rootolás.

Szép magyar szó, de még mindig jobb, mint lefordítva: gyökérkedés... :)

Szóval, ha az ember szeretné kihozni a maximumot, akkor eljön ez a pillanat: rootolni kell a gépet.

Hogyan állunk neki? Naná, hogy Google barátunkat faggatjuk, azaz internetes kereséssel. A keresés eredményeként találunk is leírásokat - még magyarul is - így nagy önbizalommal nekiállunk este 10-kor. Ugyanis 5-10 percet ígérnek.

A folyamat - elviekben - úgy zajlik, hogy egyszer összeszinkronizáljuk a Tab-ot a számítógépünkkel, ehhez kell a Samsung Kies nevű szoftverje. Ilyenkor települnek a Samsung driverek, amelyeknek köszönhetően a számítógép látni fogja a Tab-ot. Akik nem szeretik a Kies-t - én is ezek közé tartozom - a drivereket feltelepíthetik kézzel is, az eredmény elvileg ugyanaz.

Miután ez megvan, le kell választani a készüléket és a beállításokban a hibakereső módot - debug mode - aktiválni kell és így kell feldugni újra a számítógépre.

Ezután - a leírásokban belinkelt - Super One Click nevű szoftverre lesz szükségünk. Nem egy nagy vaszisztdasz, elviekben kettő kattintást kell tennünk benne és várnunk pár percet.

Elviekben.

Gyakorlatban ugyanis a folyamat különböző pontokon kifagy.

Ekkor kezd az ember utánaolvasni még és ha szerencséje van, megtalálja a megoldást, amely egy-két weboldalon van csak elrejtve. Illetve a megoldás egyik része. Ez pedig az, hogy a külső SD kártyát a művelet előtt le kell választani. Ha ez megvan, nem fagy ki a folyamat...

Végigmegy és örülnénk is, de ne! A rootolás végén kiírja ugyanis, hogy a szükséges fájlok átkerültek a gépre, akarunk-e egy tesztet. EZT NE!

Ugyanis a teszt elindátásához szükséges ablak már felugrik, miközben egyes fájlok még kúsznak át a Tab-ra a háttérben.

Ha rányomunk a tesztre, kifagy a szoftver és a másolási folyamatok is megszakadnak. Ha szerencsénk van, akkor még jókor és esetleg mégegyszer végrehajtva az egész folyamatot, tényleg sikerül a root. Ha nincs szerencsénk, akkor hardreset, más néven factory reset kell a Tab-on, azaz vissza kell állítani gyári állapotba, ezzel pedig minden elveszik, amit eddig telepíthettünk. Persze lehet próbálkozni rendszerhelyreállító szoftverekkel - nagy részük csak root után működik... - de én személy szerint nem állítanék vissza egy megreccsent rendszert, mert ki tudja, hogy mi reccsent meg benne...

Szóval factory reset, és az egész folyamat újra kezdése.

Ha ekkor már rájöttünk, hogy a teszt elindítása okozta a galibát, nem indítjuk újra, hanem MÉGSE vagy CANCEL (kinek milyen nyelvű a gépe) gombot nyomva kilépünk a tesztből, de előtte várunk pár percet. Ha biztosra akarunk menni, tízet, a bátrabbak ötöt. Eközben a háttérben zajló másolások TÉNYLEG megtörténnek és a root fájlok - supeuser és társai - TÉNYLEG felmásznak a Tab-ra.

Ha ez megtörtént, leválasztjuk a Tab-ot a számítógépről és készen vagyunk.

Ha nem jönnénk rá idejében, hogy a galibát mi okozta, akkor hajnali kettőig molyolunk, mire szerencsénk van. Mert ha szerencsénk van, megtalálunk egy blogot (például ezt), amiben valaki leírja a szívásait és így nekünk nem kell az összes cumit végigpróbálgatni... :)

Ha nincs szerencsénk, akkor magunknak kell mindent végigszívni, de ha kitartóak vagyunk, akkor - ahogyan esetemben is - siker koronázza a próbálkozásainkat. És ha sikerült a Galaxy Tab rootolása, akkor onnantól van fizetős alkalmazás, van képernyőmentés, minden van.

És miért techshit ez?

Egyrészt azért, mert Magyarországon MÉG MINDIG nem lehet vásárolni a Marketből és rákényszerülünk a Market Enabler - országkód hamisító szoftver - használatára, hogy legalább dollárért vagy euróért megvehessük azt a pár fránya 2-3 dolcsis szoftvert, amelyeknek a fejlesztője megérdemli a támogatást. Persze ha akarjuk  le is lophatjuk a netről, ez ugyanis nem ész, hanem hozzáállás kérdése. Lopni ugyanis mindenki tud, csak van, akinek bántaná a lekiismeretét. Én az utóbbiak közé tartozom, így az Android telefonjaimon inkább azt hazudom, hogy osztrák T-Mobile-os vagy amerikai T-Mobile-os vagyok, hogy megvehessem a nekem tetsző szoftvereket. Hazudni is bűn, de nem akkora, mint lopni. És természetesen az aktuális árfolyamon a Google Checkout levonja a szoftver árának megfelelő forintot a számlánkról, így kifizettük becsületesen a szoftvert.

A másik techshites momentum a történetben, hogy egy olyan egyszerű művelethez, hogy képernyőmentés, fel kell törjem a telefont, miközben a sok évvel ezelőtti Windows telefonon volt erre egy kis progi (MyMobiler), amivel a számítógép képernyőjén láttam a telefon képernyőjét és vezérelhettem és mindent csinálhattam vele. Sőt, még az iPhone-on is egy könnyed mozdulat a képernyőmentés. Igaz, root után Androidon is, a telefon megrázásával lementhetjük a képernyő tartalmát, nade a rootról most értekeztem pár ezer karakterben.

Szóval: jó ez neked kedves Google? Mert nekünk nem jó...

Persze minden jó, ha jó a vége: a fizetős alkalmazásaim mától ott figyelnek a Galaxy Tab-on is, így pedig az élet szép. Persze azért álmos vagyok, mint az állat, mert fél háromkor feküdtem, de megérte!

Költsd inkább fagyira, avagy a nagy navigációs átverés

Az ősszel történt meg velem az az eset, hogy egy PNA-t, azaz autóba tervezett navigátort teszteltem. Nem az a célom, hogy leócsároljam a terméket, csupán a figyelemfelhívás, így a nevét nem is nagyon írnám ide.
Szóval ahhoz régen hozzászoktam már, hogy a nagy elektronikai áruházakban átverik a jónépet és rásóznak valami szart - már bocsánat - navigáció helyett. Mert a tájékozatlan ember mit tesz? Bemegy a bótba, aztán megveszi a nagyképernyőset meg az olcsót. Ez a két szempont dominál. Aztán amikor először navigál vele, vagy megmutatja valami hozzáértőnek, akkor szembesül a ténnyel: át lett verve. Mert a navigátoroknál bizony NEM a nagy képernyő, NEM az alacsony ár, de mégcsak NEM is a kihangosító funkció a fontos. Az a fontos, hogy odataláljunk velük, ahová szeretnénk. Ennek pedig egy feltétele van: a LEHETŐ LEGJOBB térkép.
Amikor a térképszolgáltatók között még nagy különbségek voltak kis hazánk tekintetében, könnyű dolga volt az embernek. Csak megnézte a navigátorban valamelyik kisebb falut és máris látta, hogy nincs rajta. Aztán megnézett egy nagyobb várost, és máris látta, hogy csak a főbb utcái vannak rajta. Ma már ez nem ilyen egyszerű.
A térképszolgáltatók - direkt nem írok neveket - ma már azt csinálják, hogy felnyomják adattal a térképüket, még akkor is, ha ez az adat nem, vagy nem nagyon fedi a valóságot. Ennek pedig egy következménye van: a vevő AZT HISZI, hogy a navigátor majd elviszi őt oda, ahová menni szeretne. Jobb esetben valami lakott területen döbben rá, hogy átbták, rosszabb esetben úgy, ahogyan én: a mező közepén, nyakig sárosan.
Történ ugyanis, hogy a fent említett navigátorra az volt írva, hogy iGO alapú navigáció. Én meg gondoltam, ha Ájgó, akkor idehaza TopMap, Európában Tele Atlas térképei vannak, nagy baj nem lehet.
Mivel volt Devecserben az iszapkatasztrófa, kénytelen voltam más, kerülőutakon megközelíteni a rokonokat. Konkrétan Nemeshany irányából próbáltam Iszkáz irányába átjutni. A fent nevezett iGo alapú navigátor meg is tervezte nekem az utat és nem is volt gyanus, mert tudtam én, hogy valahol át lehet vágni az erdőn. Így követtem az utitervet, fordulj jobbra!
Először ez út átment egysávos bitumenbe, ez még mindig nem volt gyanús. Amikor átment makadám, azaz nem szilárd burkolatúba, akkor már gyanús kezdett lenni, de gondoltam még 2 kilométer, annyit megteszek kavicss döngölt úton. Sőt, még akkor is tovább haladtam rajta, amikor már 3-4 méter hosszú, 40 centi mély pocsojákon kellett az autómmmal átvágni, néha egy egy építési törmelékkel kitömött gödröt is érintve.
Na, ekkor kezdtem el megnézni a térképinformációt a gépen és láttam meglepetten,. hogy iGO8 ide, TMC-vevő oda, a készülék bizony Navteq térképekkel rendelkezik.
Ekkor fordultam visssza, nagy nehezen YYYYYYYYYYYYYY fordulókat csinálva az akkor már méteres mély traktorcsapásos úton, ami a Navteq szerint szilárd burkolatú. Ugyanis természetesen az úttípusoknál be volt kattintva, hogy földúton NEM AKAROK menni.
Megúsztam egy kocsimosásból és pár kilométerrel arrébb tényleg ott volt a keresztút, ami kis is vitt Kerta irányában a 8-as útra, így megérkeztem Iszkázra.
A rokonok kérdezték, hogy merre jártam, hiszen az út normálisan 10 perc, én meg 1 órát offroadoztam a nemeshanyi erdőkben. És mivel tudják, hogy a navigációs cuccokban is jártas vagyok, inkább nem árultam el, hogy nyakig jártam a sárban és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem kellett traktort hívni, hogy kirángasson.
De miért írom le ezeket?
Most olvasom egy hirdetésben, hogy iGO8 alapú navigációval kínálnak egy olcsó navigátort.
Kedves olvasóm: sajnos az iGO neve sem garancia már Magyarisztánban, mert vannak IGO8 alapú navigátorok, amelyket Navteq-es térképkészlettel kínálnak. Az meg majd jól bevisz minket a málnásba.
Úgyhogy NE! NE! NE! NE! NE!
És ezentúl ha van mód rá, akkor vásárlás előtt nézzük meg a térképinformációt és lehetőleg TopMap Magyarország térképeset, vagy Tele Atlas Magyarország téképeset vegyünk!
Ne hagyjuk magunkat átbszni, mert vannak, akik a magasabb haszon reményében megpróbálják!
És az bizony igazi nagy techshit, ha egy navigátorral pont NAVIGÁLNI NEM LEHET!
Megígérem, hogy szólni fogok, ha Magyarországon a Navteq használható térképeket forgalmaz majd. Sajnos nem mostanában lesz ez, mert jelenleg nemhogy vidéken, de Budapesten is képesek orbitálisakat tévedni, ez pedig egy dologhoz vezet: nem fogunk a navigátorban megbízni és nem fogjuk használni. Akkor pedig KIDOBOTT PÉNZ!
Költsük inkább fagyira, az legalább finom!

Hellóhádé!

Gondoltam egy blogbejegyzést megér, mit szívtam a Hello HD-val, mire tegnap este végre rájöttem a hibára és lassan egy fél év után rendesen működik. Íme a kálvária:
Az alapvető hibát ott követtem el, amikor HD tévét vettem, Illetve nem én követtem el, hanem az, aki HD "tévé"-ként értékesíti ezeket a monitorokat. Igaz, van bennük TV vevő, csak éppen kis hazánkban NINCS HD tévéadás. Amit annak neveznek, az ugyanis röhelyes...
Ha tehát az ember meg akarja táplálni a tévéjét normális adással, két választása van. Az első azon szerencséseknek áll csak, akiknek DVBT-s a tévéjük, azaz alkalmas a földfelszíni digitális sugárzás vételére. Nos, ők egy viszonylag olcsó antennával, a szerencsésebbek egy darab dróttal tudják fogni azt a pár adót, amit ma már az országban mindenhol sugároznak. Természetesen 1080i-ben és nem p-ben. A HD műsorok mennyisége pedig elenyésző.
Így aztán marad az, hogy az ember HD minőséget bluray lejátszóról, vagy médialejátszóról tud adni a tévének.
Ha a klasszikus tévézést nézzük, akkor HD adással csak úgy tudjuk megtáplálni a tévét, ha előfizetünk valamelyik szolgáltatónál egy olyan csomagra, amelyben van HD adás is.
Sokáig voltam a júpíszínél, de a HD adások száma eleve csekély és a sport csatornán kívül, illetve a magyar tévé olimpiai közvetítésén kívül (megin csak sport), meg a foci eb-vb kivételével alig akadtam full HD-s (natív HD) adásra. A hárombetűs mozicsatorna a két év alatt 1, azaz egy filmet sugárzott fullHD-ban, ami meg egy szutyok horrorfilm volt. Már csak azért megnéztem, hogy a minőséget élvezzem, egy kicsit. És ennyi.
Nézegettem én a HelloHD-t korábban is, de akkor a belépési díj még száz darab magyar ezres volt, ugyanis a vevőt megvetették és nem lehetett bérelni. Aztán jó fél éve egyszercsak a belépési díj lecsökkent egy bekötési díjra, 24 ezres környékére. Ez volt az a pillanat, hogy elszántam magamat: júpíszí megy, HelloHD jön.
Megnézegettem a csatornalistárt és gyakorlatilag egy adó kivételével (egy másik mozicsatorna, ami engem nem érdekel) a legfullosabb csomagkombinációt rendeltem meg.
Eltellt egy hét, amikor felvették velem a kapcsolatot és megkezdődöt az én jó egy éves szívatásom.

A beüzemelés a következő módon zajlik:
Felhív egy amúgy szimpatikus, apám korabeli emberke, hogy én rendeltem-e helóhádét. Én mondom, hogy igen. Ő megkérdi, mikor lehetne jönni szerelni, lehetőleg napközben. Én mondom, hogy itt dolgozom a közelben, így gyakorlatilag akármikor, de előtte 10 perccel szóljon, hogy hazaérjek. Szól, hazaérek, felcuccolnak.
A lakásba lépve megkérdi, hogy "Mit is szerelünk". Én kérdem, hogy hogyhogymit? Vízcsapot... Erre ő: hát júpiszí, vagy téhóm vagy hellóhádé. Mivelhogy ők mindhármat szerelik, mint alvállalkozók. Ja, mondom, akkor helóhádét. Jó'van, akkó' lemegyek a kocsiba. Lemegy, felhozza az antennákat, ebben segít neki a fia, aki szintén szimpatikus srác.  Eittaantenna, eittavevő. Eittakétvezeték, amit ki kell vezetni valahol. Panel, vastag, lehetetlen. Mondom, hogy akkor fúrjanak egy likat az ablakkereten. Erre ők: kettőt, mert két vezeték kell. Én: akkkor kettőt.
Fúrnak, a túlsó sarkon. Erre én: az nem lesz jó, mert így ez a spagettitészta átkígyózik a fél lakáson. Legyenek szívesek fúrni másik kettőt, ezúttal a tévé felőli oldalon. A felesleges likakat majd bepasztázom. Elkezdik, de beleütköznek az ablakot összetartó fém zsanérba. Némi anyázás, gyöngyöző homlok. Javaslom, hogy 3 centivel arrébb. Akkó ott... Sikerül. Közben a gyerekkel felmegyünk a tetőre, lelógatjuk az antennazsinórokat. Személyes szerencsém, hogy a tizediken lakom, így a madzag nem leng nagyon. Azóta is ott kígyózik az ablak mellett, szép látvány...
Sikerül beállítani az antennát, megjön a műsor. Mindenki elégedett, elmennek.
Nézzük a tévét, és eleinte minden hepi. HD adás hegyek, köztük jó sok ismeretterjesztő csatorna fullHD-ban. Szóval alapvetően elégedett lennék, ha nem akadozna. Eleinte naponta egyszer-kétszer, majd óránként, majd tízpercenként.
"Nincs jel, ellenőrizze az antennacsatlakozást!" Ellenőrzöm. Csatlakozik.
Hibabejelentő, kiküldenek valakit. Ugyanaz a kedves úriember, megint szimpatikus, udvarias. Felmegy a tetőre, megrángatja a kábeleket. A vevőből is kihúzza-bedugja, megrángatja. Most oké lesz.
Nem oké. Kihívom megint, Ekkor lecseréli az összes csatlakozót. Most oké lesz.
(Minden egyes kiszálláskor én a melóhelyemről elkéretőzök...)
Nem oké. Gyors ötlettől vezérelve a mobiltelefonommal felveszem az akadozást, amit természetesen a kiszállások alkalmával sosem sikerült produkálni... Most megvan.
Kijön, megmutatom.
Jahogyezabaj! Ez fejprobléma. Kicseréli az antennát és a biztonság kedvéért a vevőt is. Benne az asszony időközben felvett, de még meg nem nézett  filmjeivel. Több is veszett Mohácsnál...
Elmegy, a kép nem akad, minden hepi.
(Igazság szerint vannak problémák, de csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkor is azt írja ki a vevő, hogy "Ellenőrizzem az antennát", amikor a HelloHD központjából nem megy fel a jel a műhódra, azaz központi probléma van. Kérdem én: menjek be és ellenőrizzem a HelloHD központjában a jelet??? Vicces! Onnan tudni, hogy központi a probléma, hogy az ügyfélszolgálat folyamatosan foglalt... Ilyenkor rutinból megyünk át a kisszobába, ahol szerencsére DVBT-s tévé és földi vételre berendezett készlet van. Az megy... Persze az ilyen esetek száma elenyésző, kevés esetben vágják el a fénykábelt valami építkezésen. Igaz, ekkor is azt írja ki, hogy "Ellenőrizzem a kábelt!"...)
Persze nem vagyunk boldogok, mert most meg minden egyes bekapcsolásnál összeugrik a kép. A bazinagy tévé kellős közepén kis négyzetben virít az adás egészen addig, amíg az Opt menüben (minden egyes csatornaváltásnál) meg nem adom, hogy EREDETI legyen ne letterbox és ne nagyított.
Aztán elkezdi csinálni azt is, hogy adás közben is átvált, a reklámoknál. Ilyenkor Opt menü...
A feleségem szegény már kel fel és megy ki a konyhába, mert nem akarja hallani az anyázást. Igaza van...
Felhívom őket, mondják, hogy a tévé beállításainál ne 16:9-et, hanem 4:3-at állítsak be, mert el van cseszve a formátum.
Ekkor megszűnik a menet közbeni automatikus váltogatás, de minden bekapcsolás és csatornaváltás után anyázás Opt menü, letterboxról átállítás eredetire... Anyázás.
Elhatároztam hát, hogy visszaadom a 'csába. Csak az a 24 ezres ne fájna annyira. Arra ugyanis keresztet vethetek, úgysem kapom vissza. Meg átgondolva: mit kötök helyette? Nincs kínálat...
Aztán tegnap éjjel megálmodtam, hogy ha a tévé beállításainál nem stimmel a 16:9, lehet, hogy máshol sem stimmel.
Kis nyomkodás, több variáció kipróbálgatása és egyszercsak úgy marad. Megvan a helyes konfiguráció.
Nem ugrál a képarány, mindenki hepi.
Nade kérem, így kell ennek mennie? Egy havi 10.000,- HUF nagyságrendű előfizetésnél a támogatás hiányában nekem kell MEGÁLMODNI?
Lehet olyan set-top-boxot forgalmazni, amelyiknek több helyen is hibás a firmware-je? A vevő kérdésére lehet széttárogatni e kezünket?
És mi van, ha nem vagyok műszakilag fogékony és csak tévézni szeretnék? Akkor minden alkalommal kihívom a szimpatikus úriembert?
Na, ez egy igazi techshit, ebben a blogban a helye!

Bocsánatkérés - el van intézve

Már-már ott tartottam, hogy nem nagyon éri meg durrogni, mert semmi eredménye. Erre ma felhívnak abból a szervizből, ahol az autóm karambolos javítását intézték, és vagy egy órán keresztül faggatnak, hogy mi is történt. Az előzmények a blogomban, korábban elolvashatók.
Szóval most először elmondhattam a magamét legalább az ügyintézőnek, igaz semmi hasznom nincs belőle.
De mégis jobb most.
Igaz, a beszélgetés végső konklúziója az volt, hogy kcsög a biztosító és kicseszett velem és a szervizzel is és hogy ők semmiről nem tehetnek. Ez persze nem igaz.
Ugyanis azt a hibát elkövették, hogy velem nem közölték, hogyan is áll az ügyem. Ha szólnak, akkor még lehetett volna tenni valamit. Most már nem. Ez nekem 60 ezresemben van, meg jó néhány óra idegeskedésemben...
A szerviz ügyintézőjében legalább volt annyi (igaz, csak a Peugeot Magyarországnak tett panaszom hatására), hogy felhívott, meghallgatott és elnézést kért. És persze felajánlotta, hogy valamiképp szeretnének kártalanítani az engem ért kellemetlenségekért. Ez egy szép gesztus. Gondolom ők is kedvezményes javításokra és alkatrészárakra gondolnak...
Csak az a baj, hogy ha engem egyszer átvernek, akkor én többet nem tudok bízni. Ebben a szervizben a biciklimet sem javíttatnám, nemhogy az autómat.
Úgyhogy a gesztust értékelem, nem haragszom, de KÖSZÖNÖM, NEM! Én oda többet be nem teszem a lábamat, az biztos. Fizikai fájdalmat éreznék ugyanis, égetné a kezemet a kilincs...
Ez van az önérzetes emberekkel. Kihalóban lévő faj vagyunk, de él még pár példány belőlünk.

Békéltető testület

Tisztelt Hölgyem, Uram!

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség javaslata alapján fordulok Önökhöz, tanácsért.

2009. 10.25-én autóbalesetet szenvedtünk, amelyben szerencsére mi nem, az autónk viszont annál inkább sérült. A balesetben vétlenek voltunk, hátulról ütközött nekünk egy másik gépkocsi, melynek vezetője a vétkességét a helyszínen el is ismerte.
A baleset után a gépkocsit szervizbe vittük, a Peugeot City márkakereskedést és szervizt üzemeltető Kompakt autó Kft-hez. A cég a jármű kárügyintézését megkezdte, néhány hét múlva a gépkocsit vihettük javításra és látszólag azt ki is javították. Erről bizonylatot is kaptam, amelyen szerepelt a tolatóradar javítása is, mint tétel, azaz a javításért a költségeket elszámolták.
A megjavított gépkocsival hazamentem, de sajnos csak előre menetben, így csak másnap reggel indulva derült ki, hogy a tolatóradar nem működik megfelelően, a műszerfalon elhelyezett kapcsolóval ki volt iktatva, hogy ne sípoljon...
Az autót a szervizbe azonnal visszavittem, és kértem, hogy a radart is javítsák meg, erre ígéretet is kaptam, a szerviz munkatársa azt ígérte, hogy pót-kárigényt jelent be a felelős biztosítójánál. Teltek a hetek és a szerviz nem hívott minket. Kivárva a 30 napot, végül megkérdeztem, hogy mi a probléma. Ekkor azt válaszolták, hogy a biztosító, azaz az Uniqa a kárigényt elutasította.

A biztosítónak írtam egy levelet, amelyre - megint csak hetek múlva - azt a választ kaptam, hogy hozzájuk a kárigény nem érkezett be, azaz a Kompakt autó semmilyen pótlólagos bejelentést nem tett.

Kérdőre vonván a Kompakt autó munkatársát azt a választ kaptam, hogy ők bizony igenis bejelentették a kárigényt, de megteszik most, mégegyszer.

Újra teltek a hetek, hónapok, semmi válasz nem érkezett a szervizből.

Ekkor láttam, hogy az igazamat valószínűleg nem fogom tudni bizonyítani, így a gépkocsit én magam, saját költségre megjavíttattam, de nem a kérdéses, nálam bizalmat vesztett szervizben, hanem Siófokon, a Peugeot Máté műhelyében. Tettem ezt azért, mert a ki nem cserélt érzékelő ára 20.000,- forint körüli értéket képviselt, a vitával és levelezgetéssel eltöltött idő pedig lassan ennek már a többszörösét.
A műhelyben viszont kiderült, hogy a baleset során sérült érzékelő zárlatot okozott a tolatóradar komputerében is, így azt is cserélni kell, további 50 ezer forint körüli áron. Így a ki nem javított tolatóradar nekem 104.000,- forintomba került a munkaóra díjakat is beleszámítva, erről számlát is kaptam.

Ekkor úgy döntöttem, hogy ezt nem fogom annyiban hagyni, hiszen én a balesetben nem vagyok vétkes, azt megelőzően pedig egy kifogástalanul működő gépkocsival rendelkeztem. Az Uniqa biztosítót megkerestem és én magam leadtam egy pót kárigényt. Teltek a hetek, és végül az Uniqa kiküldött egy kárszakértőt, akinek a kicserélt alkatrészt megmutattam. Ő kérte, hogy a szervizből kérjek egy szakvéleményt, miszerint a komputer cseréje szükséges volt és meghibásodása a baleset következménye. Ezt a szakvéleményt megkértem és beadtam az Uniqa biztosítónak. Teltek a hetek, és 30 nap leteltével telefonon rákérdeztem a kárszakértőnél, hogy van-e valami előrelépés. Azt a választ kaptam, hogy a szakértői vélemény beérkezett, de vizsgálják, hogy jogos-e, hiszen a baleset óta egy év is eltelt már...

Végül az Uniqa csak a tolatóradar érzékelőjének cseréjével kapcsolatos, töredék összeget utalta át a számlámra, mondván, hogy a komputer cseréje nem volt szükséges. Szóban az ügyintézőjük azt is hangsúlyozta, hogy időközben eltelt egy év, ezért eleve gyanús, hogy miért most jelentem be a kárt.

Röviden tehát a két szereplő, azaz a Peugeot City szervizt üzemeltető Kompakt Autó Kft és a velük szerződésben álló Uniqa biztosító hanyagságának és bürokratikus berendezkedésének köszönhetően nem elég, hogy a javításokból egy jelentős összeget én magam hiteleztem meg, de végül azt nekem még meg sem térítették.

Kérem segítségüket, hogy az ügyben hová tudok fordulni és milyen lépéseket kell tennem.

Köszönettel:

Norton vásárlás online 10 lépésben

 Norton Internet Security vásárlás online, 10 lépésben:

1. A név csak karaktereket tartalmazhat, azaz áéőúűóüö és természetesen kötőjel és szóköz sem lehet benne (ugyebár  engem ****á*-**ó* *á**** ****á*nak  hívnak, ezzel ha jól számolom a Norton szerverének 7 kifogása van...)

2. A cím megadásánál nincs Magyarország és Hungary sem, viszont simán elfogadja, hogy Honduras, Budapest...

3. A bankkártyánál nincs Maestro, így a Mastercard hasonlít a legjobban (abban is két halmaz metszi egymást), azt simán elfogadja...

4. A megadott e-mail cím ugyanaz, mint a már vagy 4 éve használt Norton Accountomnál megadott, de a jelszó ezúttal  más, így rákérdez a mynortonaccount.com-on, hogy valóban én vettem? Naná, majd más küldött nekem véletlenül egy 3 gépes Norton Internet Security-t, bameg...

5. A mynortonaccount.com nem megy, csak Google Crome alól, vagy Android böngészőből, ami szintén Crome. A Firefox alól folyamatosan elérhetetlennek írja az oldalt, miközben a telefonomról simán belépek és látok mindent, így sikerül elismerni, hogy TÉNYLEG én vettem a 3 gépes Norton Internet Security előfizetést...

6. 3 órányi kemény küzdelem után sikerül megvásárolni egy 3 gépes Norton Internet Security előfizetést 16 magyar ezresért (Ha a boltba bemész, ott 14 ezer és CD-t is adnak hozzá, meg szép sárga pappppírdobozt...);

7. További egy óra küzdelem után a feltelepített 15 napos próbaverzió végre regisztrálja magát, miután vagy harmincszor elérhetetlen szerverre hivatkozva kilép...

8. A számítógép újra védett a fenyegetésektől...

9. A Norton accountomban ott figyel még kettő előfizetés, és három érvényes meg három lejárt, amit állítólag megújíthatok (darabját 15 ezresért...)

10. Bár a norton megtett mindent ellene, de csakazértis sikerült megvenni a terméküket, ami egyébként jó... 

Az eljárás maga big shit! Techshit!!!!

Iszapkatasztrófa : számoljunk!

Most olvasom a HVG-ben, hogy 8,6 millió négyzetméter felület 20 centiméter vastagságban történő kármentesítését és 7,72 millió négyzetméter külterületen 1,5 milló köbméternyi szennyezés kezelését rendelte meg a Vidékfejlesztési Minisztérium az iszapömlés által okozott károk felszámolása érdekében.
Ebben a bolomban : http://techshit.blogter.hu/441561/devecser_format_c már számolgattam, mennyi iszapot kell elszállítani, ott optimista becsléssel 150 000 nagyméretű billencses teherautót saccoltam. Mert 20 négyzetkilométerrel és 15 centivel számoltam, ami 20 millió négyzetméter szorozva 0,15 méterrel, azaz nagyjából 3 000 000 köbméter, leosztva 20 köbméteres teharautókra.
Most olvashatjuk a HVG-ben, hogy 8,6 millió köbméter 20 centi vastagon, azaz 1,72 millió köbméter és ehhez jön hozzá a már általuk kiszámított 7,72 négyzetkilométeren lévő szennyezés kezelése, ami további 1,5 millió köbméter. Összesen tehát  1,72 + 1,5 azaz 3,22 millió köbméter, osztva 20-szal az összesen 161 000 teherautó, mégpedig ebből a fajtából:

Azon felül, amit eddig elszállítottak. És természetesen azon felül, amit a helyére kell szállítani, hiszen az iszappal együtt elszállított talaj helyére néhol pótlást is kell vinni, emlegetnek dudaritot (Dudarról, ami hetvenegynéhány kilométerre van Devecsertől...).
Örömmel hallom, hogy az elszállításhoz Devecser és Somlóvásárhely között egy ideiglenes utat építenek és nem Devecseren keresztül - konkrétan a szüleim háza előtt - fog áthajtani az a 70-80 ezer teherautó, amely a környező mezőről viszi a cuccot. Remélem tényleg így is lesz, mert anyámék háza már most repedezik, pedig csak a belterületen dolgozó teherautók miatt, ennek a töredékével megnövekedett forgalom hatott rá....
Legyünk pozitívak: megy a dolog.
Hogy a közbeszerzési eljárás nem úgy zajlott le? Meghogy nem hívtak meg legalább 3 céget?
Már bocsánat, de LESZAROM és szerintem így van ezzel az a tízezer ember is, akinek lassan két hónapja teszi tönkre az életét ez a szutyok.
Hajrá Mecsekérc! Vigyétek...

Devecserben lassan őrölnek...

Az ember türelmes ám... Persze nagyban függ a vérmérséklettől, mennyire. És persze nagyban függ attól, hogy kit, mennyire ért az áradat.
Név nélkül írom, bár az egyik internetes lapon saját nevét is vállalta az a barátom, akinek a házát és a műhelyét is elvitte az iszap. Nameg az autót és nem mellesleg ő maga is megégett derékig.
Nos, Tamás - hívjuk így őt - elég zárkózott srác. Úgy is mondhatnám, hogy kemény. Az élet keményítette meg, nem nyavajog. Nagyon jellemző rá például, hogy a korházból saját felelősségére távozott és derékig befáslizva túrkálta az iszapot. Menteni a menthetőt.
Amije van, az a saját kezével kereste. Természetesen ez úgy megy, hogy az ember dolgozik egy munkahelyen, aztán délután - meg éjjel - folytatja odahaza. Összeszorítva a fogát, dolgozik a családért, hogy a gyerekeket felnevelje és tisztességes - nem extra - életszinvonalat biztosítson nekik.
Ő egyetlen hibát követett el, pont a Füzes utcában vett házat. A Füzes utca pedig a Torna patak partján fekszik, egyike azoknak, amelyeket leginkább érintett az áradat. Szóval itt élték ők az életüket egészen addig, amíg az iszap el nem vitt mindent.
Neki csak a műhelyében 5 milliós kár keletkezett, a gépek nagy része tönkrement, a többi majd tönkre fog menni. Képzeljünk el egy autószerelő műhelyt, amelyet elárasztanak 1,5 méter magasan ezzel a lúgos izével. Ha nem sikerülne, segítek. Íme:
 
Korábban írtam, hogy pár órát tudtam neki is segíteni, próbáltuk kiguberálni az iszap alól a menthető villáskulcsokat, csavarhúzókat. Elég reménytelen vállalkozás volt, de ez Őt nem érdekli. Megjegyzem, engem sem: mentettük amit lehet.
A kitúrt cuccokat egy utánfutóra tettük, amit az iszap által elöntött, de talpraállított II-es Golfjával húzkod, amíg végleg ki nem leheli a lelkét. VAn baja, de megy. Szeretettel beszél róla, hiszen ő újította fel, szerette. Meddig megy még? Mindenesetre büszkén mondja, hogy a német technika azért német technika. Van azért egy hangja neki...

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy Ők, két gyerekkel az anyukájához költöztek be, aki Devecser központjához lakik közel és nála is bement az iszap az udvarra. Igaz, nem annyira durván, de ott van. Szóval ők úgymond a kisebbik rosszat választották, de nekem mégis úgy tűnik, hogy cseberből-vederbe...
Így laknak a kataszrófa óta, azaz másfél hónapja.
Az élet megy tovább, közben elkezdtek dolgozni, a házat kiürítették, hiszen le fogják bontani.
Most olvasom, hogy a felmérés során a 113 négyzetméteres házukat 63-nak jelölték meg, így a kártérítésnél annyira számíthatnak, amit egy 63 négyzetméteres házért kapni lehet Devecserben.
Milyen dolog ez? Nincs Devecserben nyilvántartás? Ezek szerint bárki nyugodtan hozzáépíthet a házhoz, sőt esetleg a szomszédos mezőből is kikerekíthet egy darabot? Hogy megy ez?
És milyen dolog az, hogy "kárenyhítés". Mit enyhítenek? Hogyan enyhítenek?
A teljes kártérítés is csak kárenyhítés, hiszen csak az ANYAGI károkat tudják úgy ahogy megtéríteni.
Az a minimum, hogy mindenki UGYANOLYAN házat kapjon, amilyen neki volt, AZ ÖSSZES bútorát és egyéb ingóságát PÓTOLJÁK, beleértve a ruhákat, tévét, videót, rotációs kapát de még a gyerekek háromkerekű biciklijét is. Mindent...
És ha ez megvan és a károsult azt mondja, hogy elégedett, akkor ezen felül az őket ért trauma és a várható betegségek ENYHÍTÉSÉRŐL lehet beszélgetni. Mégpedig súlyos milliókban.
És még egy dolog a végére: EMBEREKRŐL van szó! Nem darab-darab. A 300 ház ügyeit minimum 300 ügyintézőnek kellene kézbevenni, családonként egy-egy ügyintézőt kijelölni, aki CSAK AZZAL A CSALÁDDAL foglalkozik. EZ AZ ÁLLAM DOLGA. Ha kell, át kell vezényelni máshonnan ügyintézőket erre. Különben tényleg darab-darab lesz az emberből, ahogyan most is láthatjuk...
És az a minimum, hogy az ÁLLAM KIFIZET MINDENT, aztán majd az ÁLLAM BEHAJTJA AZOKON, AKIK A DOLGOKÉRT FELELŐSEK.
Ne csodálkozzon senki, hogy az emberek idegesek, hiszen nem ez történik. Konkrétan: nem történik semmi.
Ideje lenne...

Egy Simson és az iszap

Pár napot segítettem Miki barátomnak, akinek a házát elöntötte a vörösiszap. A ház mellett volt egy garázs is, természetesen az abban parkoló autót, biciklit és motort sem kímélte meg. A Szimót elvittem haza a szüleimhez, hogy majd kipucolgatom és visszaviszem Mikinek. Sejtettem, mire vállalkozom, hiszen láttam, milyen állapotban volt az ömlés után:

Abban azért bíztam, hogy a hengerbe nem ment bele a mocsok, de azt azért nem sejtettem, hogy ezenkívül viszont mindenhová. A helyzetet nehezíti az is, hogy ez az istenverése mar még most is, így nem nagyon lehet szabad kézzel hozzányúlkálni. A másik gond az, hogy a szüleim háza nem kapott az iszapból és ha lehet, nem is szeretném szennyezni az udvart vele. Így aztán amennyire lehetett, a helyszínen lemostam és úgy toltam haza. Azon a hétvégén többre nem is volt idő, így viszonylag tisztán eltettem a szüleimnél az egyik ponyva alá. Most, hogy újra jártam odahaza, időt szakítottam rá és megvizsgáltam jobban.

A szüleim kertjének végében van egy árok, amely az amúgy is szennyezett Torna patakba vezet bele. A kert erre lejt, így aztán összetoldozgattam az apu összes slagját és a kert végéig lehúztam. Itt kezdtem el leveretni a mocit. Négyszer mentem rajta végig, de ahogy feltoltam a műhelyhez, mindig találtam rajta egy-egy olyan rekeszt, amelyben volt még egy-két deci iszap. 2 óra mosogatás után azt gondoltam, hogy nagyjából tiszta. Ekkor hívtam fel Csabi barátomat, hogy ha nem gond, segítsen kipucolni a karburátort. Én naív...

 

A karburátor leszerelésekor azt láttam, hogy a motor oldalára nem ment át a dzsuva, így szerencsém van, a hengert nem kell szétszedni. A másik oldalon volt egy kisebb gond, hiszen a légszűrőt tartalmazó dobozt kinyitva ömlött ki a vörös lé. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobb, ha ezt Csabi is látja. Jött, megnézte és azt mondta, szedjük egy kicsit jobban szét. A gyújtáskapcsoló oldaláról sajnos le kellett fúrjam a zárat, mert ennek nem volt meg a kulcsa. Illetve megvan az valahol az iszap alatt. Természetesen ez az oldal is tele volt dzsuvával.

Így aztán nem is nagyon ellenkeztem Csabival és szétkaptuk akkor a darabokra, amiket már egy kézzel lehet szállítani. Ijesztő videó következik, íme a Simson szétkapva:

Szóval szétszedni már sikerült. Most jön az, hogy minden alkatrészt egyenként kézbe kell venni, meg kell tisztítani. Ha ez készen van, látni fogom, hogy mi az, amit nem lehet megmenteni és cserére szorul. Persze van, amin már most is látszik:

A lámpából például kimarta a foncsort, így ez kuka. Az ülés szivacsába annyira beivódott, hogy reménytelen, így minimum az ülés belsejében lévő szivacsot ki kell majd cserélni. Valószínűleg a gyújtásnak is annyi.

Amellett, hogy ezeket a tekercseket cserélni kell, valószínűleg a gyújtáskapcsoló és a kábelek nagy része is mehet a kukába. Persze csak akkor, ha az ember szeretne egy üzemképes gépet varázsolni belőle. A szerencse az, hogy Miki eléggé rendben tartotta a mocit, szépen le volt szilikonozva és ez a gumi és műanyag részeket nagyjából megvédte. Persze ezeken is lesz mit pucolgatni...

A kérdés jogosan merül fel az emberben: hát megéri ez? Van értelme? Miért nem veszek helyette egy másikat inkább?

Olcsóbb lenne.

De ennek a motornak érzelmi értéke van. Ez nem "egy" motor, ez "a Miki motorja". Amibe ő tette bele a negyediket és amit ő ápolgatott szépen. Naná, hogy nem éri meg megjavítani, de a pénz nem minden.

Úgyhogy unalmas téli estéken majd szépen lassan megpucolgatom, aztán mire jön a tavasz, majd szépen összeáll a gép. Fog ez még robogni, csak most jó képzelőerő kell hozzá...

Ha persze valaki segíteni akar és van mondjuk egy hasonló, üzemképtelen Szimója amiből alkatrészeket lehetne átmenteni erre, az ne habozzon!

A webalbumomban fenn van az összes kép a Simsonról, ide kattintva megnézhető.