Se nem ajándék, se nem vettem...

Tegnap este egy illatos levélke várt odahaza a Magyar Posta Zrt-től, amelyben arra szólítanak fel, hogy a Szingapúri Köztársaságból érkezett 0,2 kg súlyú órám vámkezeléséhez küldjek meg adatokat. Merthogy egy EGK rendelet alapján vám- és adóköteles.

A dologban több érdekesség is van. Az első a Magyar Posta maga, akik egy nem kis értéket képviselő áruról SIMA, NEM AJÁNLOTT levél formájában értesítenek. Ha nem kapom meg, átmenetileg megőrzik a terméket és ha nem reagálok, akkor megy a vámraktárba. Aztán meg fene tudja, mi lesz vele.

De nem vagyok meglepve. Ez a Magyar Posta. Nem fontos nekik az, hogy egy küldemény időben és biztosan megérkezzen hozzám. Minden más fontos, de a küldemény, az nem. Postabolt, az van. Rágógumi, meg sorsjegy, az van.

De hogy az ember FELAD valamit és azt valaki más MEGKAPJA... ezek szerint ez nem fontos.

Kérdezem, hogy a postának mennyibe kerülne, ha MAGA-MAGÁNAK ajánlottan ad fel egy küldeményt? És nem beb****ák a retves postaládába, ahol szél szárítja, eső veri?

De lépjünk túl ezen!

A vámkezeléshez adjak meg adatokat. Számlákat és bizonylatokat.

Dehát miről? Az órát a Kickstarteren keresztül, hálából kaptam a Pebble-től.

Azért, mert támogattam az ötletüket (még sok százezer társammal együtt).

Tehát az óráért nem fizettem. Akkor mi is képezi a vám és az áfa alapját? A becsületem?

Nos, a becsület többet ér, mint egy 5000 forintos áfa, úgyhogy a postának az alábbi levelet küldtem el (kitakarom a személyes adatokat, de a lényeg látszik):

 *******************************************************************************

Molnár-Soós Sándor István

2628 Szob, XXXXXXXXXX utca YYY
Hivatkozási szám: XXXXX
Rangszám: RAxxxxxxxxxxSG
MRN szám: 13HUxxxxxxxxxxxxxxx

 

 

 

Magyar Posta Zrt.

Nemzetközi Posta Kicserélő Központ

(postaimport@posta.hu)

Fax: +3612971174

 

 

         Tárgy:        nemzetközi vámtartalmú postai küldemény 

                                vámkezeléséhez szükséges adatok megküldése

 

          Tisztelt Hölgyem/Uram!

 

         2013.02.21-én kelt levelüket kézhez kaptam és az abban megadott, fenti hivatkozási számú és rangszámú postai küldeménnyel kapcsolatosan az alábbiakat nyilatkozom: 

         A küldeményben szereplő „Pebble E-Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology” nevezetű, okostelefonokhoz csatlakoztatható órára még 2012.04.13-án találtam rá az interneten, a http://www.kickstarter.com/ weboldalon. A termék akkor még csak ötletként létezett, nem konkrét óráról, csak egy koncepcióról volt szó.

         A http://www.kickstarter.com/ weboldal egy kreatív ötleteket támogatni hivatott kezdeményezés. Akinek kreatív ötlete van, de annak megvalósításához anyagi forrásokkal nem rendelkezik, az ezen a weboldalon közzé teheti és kérheti az olvasók segítségét.

         Ezt tette a Pebble Technology is, amely az ötlet megvalósításához kérte azok segítségét, akik abban fantáziát láttak. Én magam, és még több százezren láttunk is fantáziát az órában, így támogatásként 2012.04.13-án elutaltam a http://www.kickstarter.com/ weboldalnak 115 USD-t.

         Az utalás megtörténte után az alábbi elektronikus levelet kaptam (változtatások nélkül kiollózom és beillesztem ide):

 

Congratulations!
You're a backer of Pebble: E-Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology
Pledge Summary Amount pledged $115.00 Reward One Jet Black Pebble watch. Free shipping to USA. (Add $10 for shipping to Canada, $15 for international shipping.) Estimated Delivery Sep 2012 If this project is successfully funded, your card will be charged on: FRIDAY MAY 18, 11:00PM EDT When your reward is ready,Pebble Technologywill send you a survey via email to request any info needed to deliver your reward (mailing address, t-shirt size, etc).

 

         A levél értelmében, a projekt támogatásáért cserébe, jutalomként (reward) amennyiben a termék valóban elkészül, megígérték, hogy egy darab órát kapok, egyéb térítés megfizetése nélkül.

Ahogy az most látszik, ígéretüket betartották, és az ajándék óra, majdnem egy év késéssel ugyan, de megérkezett.

Mivel az óráért nem fizettem, arról számlát sem kaptam és gyanítom, hogy az óra csomagolásában sem lesz semmi ilyen okmány.

A vámkezelés megkönnyítése érdekében közlöm, hogy a támogatást a http://www.amazon.com/ weboldal fizetési rendszerén keresztül tettem, arról számlát nem kaptam, csak az alábbi e-mailt (változtatások nélkül beillesztem ide):

Transaction Details

To:	Pebble Technology
From:	Molnár-Soós Sándor István
Amount:	-$115.00
Date Completed:	May 18, 2012 - 11:35 PM PDT
Fees:	$0.00 (What's this?)
Payment Method:	Credit Card
Account:	MasterCard *******2641
Account Holder's Name:	Molnár-Soós Sándor
For:	Pebble E Paper Watch for iPhone and Android by Pebble Technology
Type:	Payment
Status:	Success
Reference ID:	FpsTransaction::Funding3xxxxxxxxx
Transaction ID:	16xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx421

 

Greetings from Amazon Payments,

We wanted to let you know that we successfully completed a payment to Pebble Technology for $115.00 on May 18, 2012. This payment is related to the payment authorization listed below:

Payment details:
---------------
Transaction ID: 16xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx5421
Recipient: Pebble Technology
Amount: $115.00
For: Pledging $115.00 to Pebble E Paper Watch for iPhone and Android on Kickstarter.
Payment method: Mastercard XXXX-XXXX-XXXX-2641
Reference: KICKSTARTER COM

Mint az ebből az értesítőből is látszik, a tranzakció „funding”, azaz támogatás, finanszírozás néven került lekönyvelésre.

         Fentiek alapján, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy az óráért én semmilyen összeget nem fizettem ki.

Véleményem szerint, olvasva az Önök által megküldött tájékoztatót, az óra megküldése az ajándékozás, illetve a cég-magánszemély relációba illik bele, értéke alapján vám nem, de 27% ÁFA terheli. Mivel az óra értéke nem megállapítható, véleményem szerint a támogatás mértékét kell, mint kvázi ellenszolgáltatást alapul venni. Így a vámkezelés alapját az átutalt, 115 USD képezheti.

 

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem továbbá, hogy a tranzakciót az OTP-nél vezetett, internetes kártyámról hajtottam végre, az OTP Bank Zrt. 2012.05.19-én vonta le az összeget (gondolom, az időeltolódás miatt). Az OTP online rendszeréből a tranzakció már nem nyerhető vissza, de szerencsére az összes SMS-emet archiválom, így előkeresve azt látom, hogy arról az alábbi SMS értesítést kaptam (változtatások nélkül beillesztem ide):

120519 08:35 Kàrtyàs vàsàrlàs/zàrolàs: -27.399 HUF; ASI*KICKSTARTER COM, US 866-749-7545 ASI*KICKSTARTER COM; Kàrtyaszàm: ...2641; Egy.:  x.xxx.xxx HUF – OTPdirekt

Tisztelt Hölgyem/Uram!

Kérem Önöket, hogy a közölt adatokat elfogadni szíveskedjenek és a vámkezelést a 27.399 HUF értéknek megfelelően kezdeményezzék!

Köszönettel és Tisztelettel:

Budapest, 2013.02.27-én

 

                   Molnár-Soós Sándor István

*********************************************************************************

Kérdéseim a következők:

Tényleg ezt kell csinálni 2013-ban? Tényleg az a cél, hogy egy tetves óra heteket álljon a vámolásra várva?

Tényleg az a cél, hogy ez ember semmit ne rendeljen ezentúl külföldről?

Tényleg nem lehet ezt normálisan, rugalmasan intézni?

Tényleg az van, hogy Szingapúrból ideér a cucc 3 nap alatt, aztán egy hónapot pihen a postán meg a vámon?

 

Megígérem, hogy azonnal szólni fogok, amint kezembe kaptam az órát és megírom azt is, hogy végül mennyi vámot és áfát fizettem rá.

A véleményetekre pedig tényleg kíváncsi vagyok...

                 

 

A kazán és a tető

Ismeretes korábbi blogbejegyzéseimből, hogy kiköltöztünk Budapestről. Azt is tudjátok, akik olvastok, hogy használt házat vettünk. És azt is tudjátok, hogy vannak vele dolgok...

A legújabb dolog a tető.

Előre szólok, hogy csak azért írom ki magamból a történteket, mert megkönnyebbültem és azt szeretném, ha valaki rákeres a hasonló problémára, akkor találja meg ezt az írást és megnyugodjon.

Nekem ugyanis volt egy pár napom, amit heveny pánikban töltöttem el, ahelyett, hogy utánaolvastam volna és/vagy megkérdeztem volna valami hozzáértőt.

Tehát a kazán és a tető.

Mielőtt megvásároltuk a házat, több szem többet lát alapon megnézettük például Peti barátommal. Aki értékbecslő és látott már pár házat. Peti felmászott a padlásra is és megnézte a tetőszerkezet állapotát. Ő mondta el, hogy egy ház árának jelentős részét képezi az, hogy a tető milyen állapotban van. miután Ő rámondta az áment, kezdtünk csak el komolyan gondolkozni a ház megvásárlásán. Ami aztán létre is jött, benne is lakunk.

Szeretünk Szobon lakni, csend van. A csend volt a fő indok, amiért a panelből kiköltöztünk.

A csendbe piszkított először bele a kazán, ami alig egy hónapos használat után elkezdett eszetlenül sivítani. Jancsi bácsi - az egyetlen szerelő, akiben a környéken megbízom - megnézte és azt mondta, hogy vízköves. A vizkő miatt a hőcserélőben csak néhány helyen tudja a láng megfelelően melegíteni a vizet, ott viszont azonnal forrni kezd. Ettől van a sípolás.

Ha nem nyúlunk hozzá, két dolog lehet. Vagy elmegy így még évekig, vagy kilyukad. A likadás - ismerve magunkat - biztosan akkor jön, amikor éppen nem vagyunk otthon.

Így aztán nem mertünk nem hozzányúlni.

Ha hozzányúlunk, megint két dolog van. Vagy sikerül kitisztítani és megszűnik a sípolás, vagy a tisztítás során a vízkővel együtt a korrodált cső is lejön és kilikad a kazán. Akkor meg ott állunk a tél közepén, fűtetlen házban.

Úgyhogy sokat nem gondolkodtam, elkezdtem kazánt keresni.

Találtam is egy olyat, ami árban nekünk megfelelt volna. Naná, hogy a gyártása megszűnt és csak pár darab lelhető fel néhány boltban. Így ezt nem vállaltam be, hiszen mi lesz az alkatrész ellátással, ha a gyár megszűnt?

Néztem másikat, a következő lépcső 250 000 azaz kettőszázötven-ezer forint. Annyi pénzt meg hirtelen akkor sem tudtam volna előrántani a zsebemből, ha éppen nem vágott volna meg a NAV a 2037-ben a tulajdonunkba kerülő, lízinges ház miatt már most az illetékkel, nameg ha nem szállt volna el az autó hitele és nem kellett volna befizetni egy kisebb autó árát árfolyamkülönbözetként.

Szóval nem az a jellemző manapság rám, hogy kirántok 250 ezrest a zsebemből, nameg a beszerelés költségét, ugyebár.

Így elkezdtem nézegetni használt kazánokat. Szerencse, vagy pozitív gondolkodás, esetleg Isteni gondviselés, de Jancsi bácsi típusjavaslata alapján találtam Tatabánya mellett egy használt, öntöttvas kazánt 30 ezresért. A nénike fával fűtött, az általam megvásárolt gázos kazánon még a matrica is rajta volt, olyan szinten nem volt begyújtva. Nem is alkudtam, elhoztam. Jancsi bácsi minden egyéb munkáját félretéve, soron kívül eljött és másnap már be is volt szerelve. Azóta dolgozik, fűt, tökéletes. Nem akarom elkiabálni, de ezzel szerencsénk volt.

Már, ha szerencsének lehet azt nevezni, hogy az "örök élet meg egy nap" és az "ehhez a kazánhoz fillérekért lehet alkatrészt kapni" dumák ellenére, amiket megint csak az eladónktól idézek, csak kidobtunk az ablakon egy százast, mire a csövek és a munkadíj is kifizetésre került.

De legalább meleg van és az öntöttvas kazán hatásfoka jobb is, mint az elődé volt. Remélem, pár évet eldolgozik majd nekünk és a gázszámla is kevesebb lesz.

 

Ez a hiba tehát elhárítva. Igaz, hogy a csend már nem olyan töretlen, mert a hegesztés óta a csövek kissé pattognak, így amikor éjjel esetleg beindul a fűtés, felébredünk rá. De ez legyen a legnagyobb baj. Úgyis át kell előbb-utóbb alakítani az egész fűtésrendszert, addig meg kibírjuk.

 

Visszatérve a tetőre:

A minap viszont, ahogy megjött a jó idő, érdekes hangokra lettünk figyelmesek a tető irányából. Naponta többször, de éjjel méginkább azt hallottuk, hogy valami gurul, csúszik lefelé a tetőről.

Eleinte azt hittem, hogy a hó és a jég, de a hangok akkor is megmaradtak, amikor a tetőn már sem hó, sem jég nem volt.

Akkor mi.

Megvizsgálva a dolgot azt láttam, hogy a cserepekből válnak le kis darabok és így a lemállott darabkák gurulnak le és ezek adják a hangot.

Pánik indul. Mi lesz a tetővel?

Elsőként Gergő barátom nyugtatott meg, mert ő mondta, hogy lakott ő is olyan házban, ahol a tető hasonlóan mállott, de ettől még nem ázott be.

Én felmásztam a padlásra és azt láttam, hogy a miénk sem ázik be, sőt a tetőfák is szárazak.

A cserepek tehát a külső oldalukon mállanak és egyelőre ez nem jelent beázást.

Csak nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy kivittem a létrát és felmásztam kívülről is. Na, innen nézve nem volt túl megnyugtató a helyzet, mert vannak olyan cserepek, amik konkrétan tenyérnyi darabokban mállanak.

Erre jött rá kis feleségem szövege, miszerint az ő anyukájának milliókból cserélték le a tetőt.

Az idegesség olyan szinten fojtogatott, hogy két napig nem aludtam.

Aztán jutott eszembe, hogy azon emberek között, akikben maradéktalanul megbízom, van egy olyan is, akinek építési vállalkozása van és látott már ezt-azt. Tetőt is.

Felhívtam hát Pistit, aki visszahívott céges telefonról és egy órán át beszélgettünk vele.

Neki köszönhetem, hogy nem vitt el a szívinfarktus.

Ugyanis, a házunk tetőjén lévő cserép békéscsabai. Rákeresve a neten azt láttam, hogy használt békéscsabai cserepet 20-50 forint/darab áron lehet kapni.

Az egyik telefonszámot fel is hívtam, ahol a srác azt mondta, hogy ha 500-at elviszek, akkor 20 forintért odaadja darabját.

A mi tetőnk 150 négyzetméter, a mellé eszkábált féltetővel együtt is 200 alatt van. Egy négyzetméterre 10 cserép kell. Az egész tetőre tehát - ha mindent lecserélek - 2000 darab. Azaz 40.000,- forintból megvan az egész. Ha haza kell hozni, akkor a fuvar még ugyanennyi és gondolom a tetőfedők is elkérnek egy ilyen, kétnapos munkáért ugyanennyit. 120 ezres.

De NEM MILLIÓS TÉTEL, és ez nagy örömmel tölt el.

Pisti barátom azért kijön. Megnézi, hogy a tetőfák hogyan állnak és ha azokhoz nem kell hozzányúlni, eldöntjük azt is, hogy elég-e pár cserepet kicserélni, vagy érdemes az egész tetőt átrakatni.

A tetőfák teljesen szárazak és nagyon szép, pontos munkát végeztek, akik csinálták a tetőt anno. Ennyit még én is látok. Nem valószínű az sem, hogy az egész tetőt át kellene rakatni, így valószínűleg a következő tél előtt szépen kijavíttatjuk a hibás darabokat és ennyi.

Egyébként azt is megnéztem, hogy mennyi most a betoncserép darabja és azt láttam, hogy vannak akciósan 160 forint körül mediterrán cserepek, amik amúgy is nagyon tetszenek. A tetőszerkezet ezeket is elbírja, úgyhogy még az is lehet, hogy új cserepekkel rakatjuk át a házat.

De nem is ez a lényeg.

Amit nagyon nem értek - és hálás lennék, ha valaki elmagyarázná nekem (de úgy, hogy én is értsem) - az az, hogy ha 20-50 forint a használt, de jó minőségű cserép darabja és lehet is kapni ugyanolyan cserepet (20 hirdetést találtam egy kereséssel, mind 50 kilométeren belül van), mint ami a ház tetejét borítja, akkor miért is van a féltető másik, kétféle cserépből megrakva?

A féltető ugyanis nagyjából 50-60 négyzetméter, így ha mondjuk használt cseréppel hozzárakatja az ember a házhoz, akkor is pár ezresből meg lett volna. Munkadíjjal és szállítással együtt is húszezerből.

Akkor miért is van összesuszterolva? Miért is kell nekem vödröket rakosgatnom egész télen mindenhová, mert beázik? Miért kell anyáznom magamban?

A kérdés költői, a választ tudjuk.

Mindenesetre az nagy megkönnyebbülés és tanulság is egyben, hogy a baj sosem akkora, mint amekkorának elsőre látszik.

Úgyhogy én ezentúl nem idegesítem magamat semmin, csak röhögök az egészen.

És szerintem ez a jó hozzáállás...

Lasagne LÓHÚSBÓL!

2013-at írunk és nem a világ "rosszabbik" felén tört ki a botrány, miszerint a Findus cég lasagna-jában lóhús van a közölt marhahús helyett. A terméket egy francia cég gyártja, a Comigel és a Tesco illetve az Aldi polcain találkozhatsz vele.

A brit élelmiszeripari hatóság megállapította, hogy MINDEN termékben legalább 60%-ban, de egyes termékekben 100%-ban is bizonyítható, hogy marhahús helyett lóhúsból készültek.

Miért baj ez?

Egyrészt van, akik undorodik a lóhústól és persze az is igaz, hogy ha valamire marhahús van írva, akkor abban marha hús legyen. De nem ez a baj.

A lótenyésztés technológiája más, mint az emberi fogyasztásra szánt marhatenyésztésé, így a lovakat olyan anyagokkal is etetik, amik az emberi szervezetbe jutva károkat okozhatnak.

Mindenesetre, ha szoktál dobozos lasagna-t vásárolni, NÉZD MEG a dobozon, hogy ne FINDUS legyen. És ha már erről van szó, a Comigel cég termékei is kerülendőek, ezekkel is szép számban találkozhatunk itt-ott.

 

Miért techshit ez?

Hát azért, mert az ember 2013-ban nem számít arra, hogy nyugati országokban, vezető élelmiszeripari cégek ilyet csinálnak.

Ha hasznosnak tartod ezt az információt, oszd meg az ismerőseiddel is, nehogy elkezdjenek nyeríteni véletlenül...

(És ne feledd, ha tőlem hallottál erről először...)

Sehol semmi Note II fronton

Január 4-e van. 19 napja romlott el a Samsung Galaxy Note II.
Még az is lehet, hogy ez a két mondat elmondana mindent és nem is kellene cizellálnom jobban. De mivel a blog nekem terápiás jellegű is, azaz kiírom magamból a keserűséget, hát csak leírom nektek, hogy miért is vagyok elkeseredve annyira.
Aki nem szereti a "negatív" gondolatokat, az most fejezze be az olvasást. Előre szólok...
Egyébként az egyik nagy bajom az, hogy olyan emberek, akiket a barátomnak gondolok, kiröhögnek, amiért egy kütyü a padlóra tesz. Meg viccet csinálnak a nyomoromból. Olyan dumákat kaptam, hogy "Nem ez a legfontosabb az életben", meg hogy "Te vonzod be az ilyeneket", meg hasonló, kiskegyedes bölcsességek.
Mindennapi pszichológia kezdőknek.
Tehát akkor a telefon azért romlott el, mert bevonzottam...
Ezt azért nem veszem be.
Azt elfogadom, hogy magát az elromlást én negatívan kezelem és állhatnék hozzá úgy is, mint egy kalandhoz. Csak valahogy nem megy.
Íme az indokaim, hogy miért is:
Amikor fiatalabb voltam - de még akár egy éve is -, nagyon sok hobbim volt. Megengedhettem magamnak, hogy pár olyan dologra költsek, amiket csak az élvezet kedvéért csináltam. Amikből nem jön pénz, sőt inkább viszik a pénzt. A hobbi egyébként már csak ilyen.
Aztán szépen lassan elkezdtem ezeket a hobbikat visszavenni és gyakorlatilag alig maradt néhány. Meg aztán tél is van, így a szabadban űzhető dolgok nagy része kiesik.
Ha összegzem a hobbijaimat, gyakorlatilag a Note II maradt meg, mint egyetlen. Amellett természetesen, hogy kemény munkaeszköz is, de erről később.
A Note II - de nagyjából igaz volt ez a többi okostelefonomra is - egy olyan svájci bicska volt az én életemben, amivel - mint MacGyver - bármit meg tudtam oldani. Ezért olyan szinten épült be a mindennapi rutinba, hogy gyakorlatilag percenként használtam. Határtalanságot adott nekem, mert mindent tökéletesen oldott meg.
Kompromisszumok nélkül. Unalmasan tökéletesen. Én meg ebben a témában nagyon szeretem az unalmat...
Felpörgette a tempót és végre egyszer az életben olyan gyorsan mentek a dolgok, mint amilyen gyorsan az agyam pörög. Nem kellett visszalassulnom, botladoznom. Száguldottam.
Na, ez a száguldás hiányzik.
Amikor ugyebár szombaton délután elromlott, nem tehettem mást, minthogy az egyetlen olyan helyen, ami nyitva volt, gyorsan vettem egy dublőrtelefont.
A dublőrtelefon kifejezés azt jelenti, hogy amíg emez nem javul meg, addig valahogy kihúzom vele. Az volt a célom, hogy az Android dolgok működjenek és kész voltam némi kompromisszumra is. Hogy lassabb lesz, arra számítottam, hiszen a Note II a leggyorsabb telefon ami jelenleg létezik.
Helyesebben inkább úgy fogalmaznék, hogy számítottam arra, hogy ha nem egy másik Note II-t vásárolok, akkor mindenképpen visszalépés lesz, akármi is lesz az.
Elfogadtam tehát ezt a kompromisszumot főleg azért, mert arra számítottam, hogy ahogy a Samsung ígéri (behazudja) a weboldalán, a prémium készülékemet gyorsan megjavítják és ha az egy nap túlzásnak is tűnt, de talán pár napon belül visszakapom és vele a digitális életemet is.
Ezzel szemben ma ugyebár január 4-e van, 19 napja nem működik a Note II... Hírem se lenne róla... Ennyit a prémium szolgáltatásról.
Illetve azért itt ne álljunk meg, hiszen vannak még érdekes fejlemények, amikre azóta derült fény.
Konkrétan annyi történt, hogy bár azt ígérték a Telemax Kft-nél, hogy a készüléket lehetőleg péntekre megjavítják (december 21-re), már december 21-én csak annyit tudtak közölni velem, hogy a készülékhez alkatrész kell, így karácsony és szilveszter között lesz kész. Nem tudom, mire számítottak. Hogy kézrátétellel megjavul?
Természetesen karácsony és szilveszter között nem történt semmi. Nem hívtak fel, hogy ígéretüktől eltérően mégsem lesz semmi, nagy kuss volt. Gondolom, mindenki szabadságon volt és élvezte az ünnepeket. Mivel én magam is szabadságon voltam és élveztem az ünnepeket, nem is tartottam nagyon fontosnak sürgetni őket. Bár nem profizmus egyébként magánjellegű dolgok miatt kiszúrni az ügyféllel, de arra már rég rájöttem, hogy ez a buherakáefté a gyártelepre kirakott hangárszervizével bizony nem profi. Sajnos a Samsung még nem jött rá erre és továbbra is velük rombolja a márka imidzsét, de ez az ő bajuk.
Szóval nem hívogattam őket, ami egyébként felesleges is lett volna, mert úgysem veszi soha senki fel a telefont.
A karácsonyról és az újévről szánalmas fotóim vannak és az ünnepek úgy teltek, hogy még egy SMS-t sem próbáltam írni senkinek, mivel a dublőrtelefonnak még ez is gondot okozott. Kezdve ott, hogy egy normális magyar billentyűzetet nem lehet rá feltelepíteni, így a fos Swype-al szoptam és szopok azóta is. Imádom, ahogy félregépel és kínszenvedés vele egy egyszerű mondat begépelése is... Ezt a "kitalálom mit akarsz írni" dolgot nem nekem találták ki...
Nem beszélve arról, hogy a dublőrtelefon fényképezőgépe is olyan szánalmas, hogy a kedvenc szórakozásom, a fényképek megosztása is lehetetlen vele. 

Eleve fos a fénykép, amit csinál, sehol nincsenek a színek és full napsütésben is elmosódott a fotó, de a telefon rész is olyan gyenge, hogy míg a mellettem álló húgomnak és a feleségemnek a telefonján full térerős HSDP adatkapcsolat volt, addig ezen a szaron csak GPRS. Azzal meg meg sem próbálja az ember az amúgy is szar fotót feltölteni. Nem égetem magamat ugyanis...

Szóval ez a szórakozás kilőve.
A közösségi hálókra is eléggé rá vagyok kattanva, de ezeket sem tudtam használni róla. Ugyanis a G+ például nem jelzett, hogy valami bejegyzés történt. Ha véletlenül megnyitottam a G+ klienst, akkor is azt mutatta, hogy nincs új bejegyzés. Csak ha a kliensen belül rányomtam a frissítésre, akkor ugrott elő az a 20 dolog, ami természetesen megtörtént a háttérben, csak én nem tudtam róluk...
A Facebook kliens is szánalmasan működik, ez sem frissít a háttérben és fél perc alatt nyílik meg. A hírfolyam hiányos, azaz a számítógépen látott bejegyzések a telefonon csak részben jelennek meg. Ha egy képhez megjegyzést fűztek, azt 10-15 másodperc előcsalogatni.
Úgyhogy a mobiltelefonos Facebookozást is abbahagytam, mert csak felidegesítettem magamat mindahányszor próbáltam.
Mindezeket azért nem képes megcsinálni, mert a kedves gyártó, a Motorola kispórolt belőle egy 2 dolláros alkatrészt és így a memória, ezesetben a RAM, SEMMIRE NEM ELÉG.
A ROM sem elég semmire, mert az amúgy is szánalmas kis tárba a T-Mobile még olyan elengedhetetlen alkalmazásokat nyomott bele, amiktől NULLA, ZÉRÓ, NIENTE, NICHS, RIEN a rátelepíthető alkalmazások száma. Így az ember bár soha nem fogja használni az iwiw-et, de miatta például nem telepíthet fel egy normális billentyűzetet. Amúgy gratulálok ehhez a T-Mobile-nak...

Maradt tehát a laptopom.
Még isteni szerencse, hogy az Invitel a vonalas internetem mellé adott egy sticket is, így havi 500 forintért van 2 GiB mobilinternetem, ami megy is Devecserben - ellentétben a T-Mobile mobilinternetjével - és a szüleimnek áprilisig van a T-hez hűségnyilatkozatuk, így egyelőre nálam maradt ez a stick. Ezzel és a Vaio-val tudtam hát netezni, bár szégyen, hogy 2012-2013-ban még laptopot kell elővenni egy ilyen művelethez. Ez nekem egy masszív 3-4 éves visszalépés. Na mindegy, szerencsére a Vaio állati jó gép, és mivel nem vinyó van benne, hanem SSD, készenléti állapotból 5 másodperc alatt felpattan, így nem akkor a szívás ránézni vele a netre. Az akkuja is bírja rendesen, így többnyire egy napot végigbírt és legalább napközben nem kellett konnektorra dugdosni. Vele húztam ki ezt a 19 napot, nélküle teljesen romokban lenne a digitális életem.
Amúgy december 18-án volt még egy tanórám, ahol viszont szerencsére már nem oktattam, csak konzultáltunk a januári vizsgára, így nem kellett szégyenszemre számítógépről balfaszkodnom.
Mert ugyebár nálam egy óra úgy néz ki, hogy előveszem a telefonomat a zsebemből, rádugom a HDMI kábelt és megy a kivetítőn a prezentáció. Amellett, hogy ez gyors, kényelmes is és nem kell magammal még táskát sem vinnem.
Na, a Note II nélkül visszajött a laptoptáska, ami megint csak visszalépés. Még szerencse, hogy más ügyek intézése miatt volt nálam mindig pár mappa, így legalább a tudat az volt, hogy nem csupán a laptop miatt cipelem a táskát. Így könnyebb volt elviselni.

Azt már nem is mondom, hogy természetesen a helyzetem megosztása sem működik a háttérben és barátaim mondják, hogy hetek óta Szobon mutat a Google Maps. Ez van. Nem működnek a helyelőzmények sem, így fogalmam sincs, mikor és merre jártam. Pedig ezt a funkciót használtam ám a menetlevelek kitöltésénél... Most meg jegyzetelhetnék papíron, azt meg NEM FOGOK. Így marad a saccószkópos módszer. Szerencsére ezen időszak nagy része szabadság volt, így ebben sem szenvedtem túl sok hátrányt.
Igaz, anyukám úgy teszi be a kaját a sütőbe, hogy előtte megnéz a térképen, így most reklamált is, hogy még Szobon mutat a térkép. Ilyen az, amikor az ember megszokja a jót...

Azt hiszem a mélypont egyébként akkor volt, amikor Vácon a Jysk-et szerettük volna megtalálni, de a cég weboldalán egy helyrajzi szám szerepelt csak. Nos, esélyem nem volt egy Google Maps-et felhívni, illetve arra még volt esélyem, de azon keresni már lehetetlen. Ugyanis elfogy a memória és kifagy a telefon. Ahogyan egy kutya közönséges böngészést sem lehet megtenni vele, mert elfogy a memória és kifagy a telefon.
Amúgy meg az elmúlt 19 napban nagyjából naponta van olyan, hogy hív valaki és nem csöng ki, pedig Budapesten vagyok és full térerőn. Csak elfogyott a memória és nem tudott kicsengeni a telefon. Ilyenkor szerencsére jön egy SMS, már ha nem fogy el a memória és nem fagy ki a telefon... Jó esetben fél óra múlva észreveszem, hogy valaki keresett és visszahívom. Rossz esetben órák múlva...
Szóval a dublőrtelefonom - Motorola Defy Mini - ALKALMATLAN bármire is.
Folyamatos stresszt okoz, nagyon elégedetlen vagyok vele.
FOSCH!

Miután a tavalyi év eltelt, gondoltam é, hogy a szerviz is elkezd dolgozni és talán a  héten lesz valami a Note II-ből.
Azt gondoltam, hogy a december 20-án megrendelt alkatrész megérkezett karácsony és szilveszter között, január másodikán a raktárból kihozzák és január 3-án mehetek a telefonért.
Gondoltam ezt azért is, merthogy az átvételkor maga a szervizes hölgyike közölte, hogy ez az első Note II-es, amit javításra hoztak be, így gondoltam én, nem áll semmi az én "Prémium" kategóriás készülékem előtt.
Mivel 2-án és 3-án sem volt semmi mozgás, gondoltam megkérdem már a szervizt, hogy mizu.
Gondoltam.
Ugyanis a karácsonyi dömping okán - gondolom én - mostanra úgy alakították ki a telefonos rendszert, hogy az ember EMBERREL nem beszélhet. Egy 23-as körzetszámú telefonszámot hívhatsz és én magam nagyjából 30 percet töltöttem el azzal, hogy végighallgattam a lerázó bullshitet, reménykedve abban, hogy valahol valakivel tudok beszélni, aki felvilágosítást ad nekem arról, miért is nincs hír a 20 napja leadott készülékemről.
Hát, nem tudtam senkivel beszélni.
Így aztán felhívtam a Samsungot, ahol egy kedves és udvarias női hanggal beszélgettem fél órát. Csak az ő türelmének köszönhető, hogy sem nem ordítottam, sem nem káromkodtam, hanem bár kicsit felfokozottabb hangvételben, de sikerült elmondanom neki, hogy mennyire fel vagyok háborodva ezen az egészen.
Annyit tudott tenni, hogy ő maga felhívta a Telemax-ot és ő maga megérdeklődte IMEI szám alapján, mi van a telefonommal.
Alkatrészre vár - mondta a kis hölgy, miután úgy 2-3 óra múlva visszahívott.
Tehát december 19-e óta nem ért ide az alkatrész?
Amúgy a Telemaxnak van weboldala, ahol az IMEI és a megrendelő lap alapján megnézhetjük, mi van a készülékkel. Az a weblap azt mondja, hogy javítás alatt. Ezt meg magamtól is tudom, merthogy még nincs nálam... Arra lettem volna kíváncsi például, hogy mi baja van és azt kábé meddig fog tartani kijavítani. Szegény ember az, aki már ígérni sem tud... nos ők nem ígérnek semmit. 

Mindenesetre, ha már a Samsung automatája bemondta, hogy a beszélgetést minőségbiztosítási céllal rögzítik, hát én ékes magyarsággal elmagyaráztam a kis hölgynek, hogy mennyire is méltatlan mindez az ügyintézési mód és mindezen körülmények a piacvezető Samsung céghez.
Talán megértette, hogy a hívásom segítő szándékú, hiszen eredményt attól rövidtávon nem vártam. Csupán azért telefonáltam, mert ha mindenki kussol és elfogadja a dolgokat úgy, ahogy vannak, akkor SOHA nem fognak azok megváltozni.

Márpedig a dolgok így nincsenek jól.
Az nincs jól, hogy egy országban NINCS alkatrész egy csúcskategóriás, prémium készülékhez. Hogy Hollandiából kell megrendelni...
Hogy egy országban nincs egy darab helyettesítő telefon, hanem egy alsókategóriás Galaxy Ace-szel szúrnák ki a szerviz miatt a csúcskészülékét heteken át nélkülözni kénytelen ügyfél szemét...
Hogy egy piacvezető cégnek nincs SAJÁT szervize, ami CSAK A SAJÁT készülékek javításával foglalkozik és nekem - nekünk - ki kell várnunk, amíg a sok fos megbuherálása után a mi készülékünkre is rákerül a sor. A sok fos alatt értem azokat a márkákat, amelyeknek a szer vizelését (sic!) a Telemax ellátja, gondolom hasonló színvonalon...
Az nincs jól, hogy az egyik ügyfélnek a másikra, a másik ügyfélnek meg az egyikre hivatkoznak.
És az sincs jól, hogy nekem egyáltalán ezekről a dolgokról tudnom kell.
Ne tessenek haragudni, de NEM ÉRDEKEL, ki és hogyan csinálja meg a telefonomat. Egyet várok el, hogy a vásárlásnál ígért feltételekkel és idő alatt legyen meg.
Ha már elromlott...
Merthogy az megint egy másik kérdés, hogy egyre ismertebbé válik az a hiba, amelynek következtében a Samsung PRÉMIUM készülékeinél beáll az úgynevezett "hirtelen halál". De ez egy másik kérdés, ami egyébként a márka iránti bizalomban, illetve annak meggyengülésében fog jelentkezni.

Szóval az ember azt várná el, hogy ha egy gyártó magát piacvezetőnek kiálltja ki, akkor VISELKEDJEN IS ÚGY.

Mert ez a viselkedés nem méltó a Samsunghoz.

Pont.

Ps.: Arra egyébként kíváncsi leszek, hogy valaki valaha legalább szóban ELNÉZÉST fog-e kérni tőlem azért, hogy az egy napra ígért javításból egy HÓnap lett...

Ps of ps:
Ma 12.57-kor kaptam egy SMS-t, hogy a készülék kész, mehetek érte. Elmentem. Nem üvöltöttem, nem is tettem megjegyzést. Ugyanis akik a szervizben szopnak a budaörsi, vagy inkább törökbálinti pusztában, azok nem tehetnek semmiről. Ráadásul udvariasak és aranyosak is, így pont velük, nem fog üvölteni az ember.
Nem is ezért írok még egy utóiratot.
Inkább azért, mert továbbra is elvárnám, hogy valaki elnézést kérjen tőlem. Ez ugyanis sem élőszóban, sem írásban, sem telefonon nem történt meg...

Note II - műtét alatt

Sokan kérdezitek, mi van a Note II-vel? Hogy áll az ügy. Nos, pont a blog alkalmas arra leginkább, hogy ne kelljen elmesélnem egyenként mindenkinek. Úgyhogy a legújabb fejlemények, de előtte kis előzmény.

Ugyebár a Note II-t az Expansystól vásároltam. De vásárolhattam volna bárhol Európában, szerintem mint uniós polgárnak jogom van ott élni, ahol akarok és ott vásárolni, ahol akarok. PONT arról szól a gazdasági közösség, hogy határok nélkül mozoghat az ember. Erre mi van?

A Magyarországon vásárolt, de Franciaországból behozott készüléknél könyörögni kell a Samsungnak, hogy ne kelljen már visszaküldeni a franciáknak egy javításra.

A könyörgést nem én ejtettem meg, Robi barátom megtette és szerencsére kapott a Samsungtól egy állásfoglalást az alábbi szöveggel:

Csak ennek az állásfoglalásnak köszönhető, hogy - természetesen csatolva a vásárlást igazoló számlát, amin rajta van a termék IMEI száma és a vásárlás dátuma - bevették garanciális javításra a készüléket. Amíg ez meg nem történt, azért benne volt a zabszem a seggemben, hogy mi is lesz. Persze a stresszt nagyban oldotta az, hogy Robiban bízom és tudtam, hogy mindenképpen elintézi nekem a javítást ha nem így, akkor úgy. És hozzáteszem azt is, hogy kétségbeesésemben szombaton délután csesztettem a kérdéseimmel és mégis segített.

Innen is üzenem, Robi, hogy köszi! Te vagy a király! (Mondjuk ezt tudtam is). Tehát miután megnyugodtunk, lássuk, mi is történt!

 

Azt ugyebár tudjátok, hogy szombaton délután egyszercsak nem reagált a készülék semmire. Sem bekapcsolni, sem tölteni nem lehetett. Semmi behatás nem érte, simán csak feküdt az asztalon. Csak az volt gyanús, hogy órák óta nem érkezett semmi üzenet és nem hívott senki. Szombaton persze kicsit nyugisabb az élet, de akkor is. Szóval, amikor realizáltam, hogy valami nem okés, azonnal jött a fűhöz-fához kapkodás.

Mint írtam, Robi segített és ő javasolta, hogy regisztráljam be a készüléket a my Samsung oldalon és akkor kérhetek szervizfutárt.

Megtettem, szombaton megnézve azt láttam, hogy legkorábban keddre lehet kérni.

Azaz, amit a Samsung hazudik, azaz miszerint "Ha prémium Samsung készüléke a garanciális időszak alatt meghibásodna, "Prémium Szervizfutár" szolgáltatásunk keretében ingyenesen elhozzuk Öntől, majd lehetőség szerint 1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek. " az nem igaz. Illetve ferdítés.

Mi is a ferdítés? Az, hogy az ember egy ilyet olvasva azt gondolja, hogy bejelentem, kijönnek, elviszik és egy nap múlva visszahozzák megjavítva. Na, ez nem igaz.
Majdnem kimaradt az írásból, így utólag pótolom a "lehetőség szerint" kifejezést. Olyan ez, mint az "akár". Akár 10%-os kedvezmény, akár 30%-os haszon. Ismerős? Olyan gumicsont kifejezés ez is. Hogy legyen mivel takarózni. Tehát mit jelent az, hogy lehetőség szerint? Segítek: ha balfasz vagy és csak újra kell indítani, vagy hardresetelni kell, vagy bármi, amihez valójában hozzá sem kell nyúlni. Akkor "megjavítják" egy nap alatt. De akkor én is. Valójában pedig ha tényleg javítni kell, akkor egy hét, ha alkatrész is kell hozzá, akkor hetek. Merthogy egy szerviz NEM TART ALKATRÉSZT az általa szervizelt PRÉMIUM kategóriás készülékekhez? Akkor mitől is PRÉMIUM a szolgáltatás?

Eleve milyen dolog az, hogy egy okostelefonnál - ami egyébként leszámítva az iPhone-t jelenleg a legdrágább telefon ami csak kapható a világban és beleszámítva az iPhone-t is messze a a legjobb is - szóval ennél a csúcskészüléknél három napot kell várni, hogy egyáltalán időpontot kapj a javításra.

Kéremszépen! Akinek ilyen telefonja van, az EZZEL OLDJA MEG AZ EGÉSZ ÉLETÉT. Azért vásárolunk mi ilyen telefont, mert MINDEN funkcióját használjuk. Azért nem elégszünk meg egy másik, ennél olcsóbb készülékkel, mert amaz NEM FELEL MEG arra a célra, amire használni akarjuk. Alkalmatlan. Tehát ha egy ilyen készülék elromlik, akkor ROMOKBA DŐL az egész életünk. A produktivitás lecsökken, PÉNZT VESZÍTÜNK. Minden egyes perccel egyre többet.

Hozzáteszem, hogy egészen biztosan ott van valahol az apró betűs részben, hogy a Samsung nem vállal felelősséget, ha... Nem is ez a bajom.

Tudomásul veszem, hogy ha elektromossággal működik valami, ott az elektronok elkóborolhatnak néha. Meghibásodhat. Rendben.

Amivel bajom van, hogy BEHAZUDJÁK nekem - nekünk -, hogy PRÉMIUM szolgáltatást kapunk a prémium áron megvásárolt készülékünkre.

Nézzük, milyen is a prémium szolgáltatás!

1. Ezt már írtam, de a rendszerezés kedvéért még egyszer: HÁROM nap múlva kapunk időpontot egyáltalán. Nagyon gáz.

2. A megkapott időpontban NEM TELJESÍTIK A VÁLLALÁST, azaz nemhogy nem jönnek ki a készülékért, de fel sem hívnak, hogy ekszkjúzmi! Egyébként azóta sem.

3. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de leráz, idézem: "Ha a kollégák megígérték, hogy keddre mennek, akkor kedden menni is fognak". Innen üzenem, hogy CSÜTÖRTÖK VAN. Azaz egy nagy lópikulát jönnek.

4. A Samsung ügyfélszolgálat, amelynek telefonszáma 06-80-PREMIUM (06-80-773-648) nagyon udvariasan, de átirányít a magyarországi szervizelést intéző KÁEFTÉHEZ, hogy amennyiben mégsem jönne a szervizfutár, őket hívogassam bizalommal.

5. A KÁEFTÉ nem elérhető. Sajnos minden ügyintézőjük foglalt, hagyjak üzenetet, visszahívnak. Tizenötször hívtam kedden, végül csak hagytam üzenetet is, amelyben meghagytam a telefonszámomat is. Nem hívtak vissza. Máig sem.

6. Harmincadikra sikerült véletlenül valakivel beszélnem, aki élő szóban is megígérte, hogy felírta a telefonszámomat és hogy a kolléganője visszahív. Azóta is várom.

7. Közben este lett. Szerdán, azaz tegnap megint hívogatom őket, természetesen megint minden ügyintéző foglalt. Mivel Budaörs közelében vagyok, hát merész gondolattal kimegyek személyesen. Az Isten háta mögött vannak egy olyan épületben, ami méltatlan a Samsunghoz. Kedves gangnamsztájl urak! Lejáratják magukat ezzel. Tudják, kik vannak ilyen helyeken? Csóró, kétnyaras cégek. Nekünk, az ügyfeleknek egy ilyen látvány egyet mond: csóró a cég. Ennyi. Na mindegy, túlteszem magamat a dolgon és bemegyek. Az ügyfélszolgálaton NAGYON UDVARIASAK, de tényleg. Erre nincs panasz. Egy úriember van előttem, aki éppen azt szeretné megtudni, hogyan kell a státuszsorból levenni az órát. Még hozzá is türelmesek és csak nekem lenne kedvem ráüvölteni, hogy RTFM vazze! (Read The Fucking Manual, azaz ~ olvasd el a kib**t használati utasítást!). Nem küldik el, elmagyarázzák neki, miközben nekem fél óra múlva már Angyalföldön kéne lennem. Persze ráérnek, mert összesen ketten vagyunk az ügyfélszolgálaton. Nem csoda ez, hiszen ide a büdös francba csak az jön ki, aki tényleg elszánt. Egyébként ha ki szeretnék cseszni az ügyfeleimmel, én is kiköltöznék a pusztába. Ja! Tömegközlekedés nincs. Végül nagynehezen elhúz a primitivusz maximusz oda, ahová kívánom és sorra kerülök.

8. Kérnék a jótállást és csak a szerencsémen múlik, hogy a Samsung állásfoglalását kinyomtatva magammal vittem. Robi tanácsára. Így nem kötözködnek, beveszik garanciába a készüléket.

9. Kérdésemre, hogy miért nem jött ki a szervizfutár, azt a válsazt kapom, hogy "El vannak havazva". Visszanyelem ami éppen ki akar bukni belőlem, de a véleményem egyébként, hogy LESZAROM (már bocsánat), hogy el vannak havazva. Ha keddre ígérik a kiszállást, akkor KEDDEN tessék kiszállni. Ha ez nem megoldható, akkor:

a.) nem ígérjük keddre;

b.) felveszünk még egy kollégát;
c.) semmiképpen nem hitegetjük az ügyfelet és nem hazudozunk, hogy majd visszahívjuk, meg biztosan kimegy a kolléga, meg ilyenek.

10. Kérdésemre, hogy mikorra várható a javítás, azt a választ kapom, hogy "El vannak havazva", így leghamarabb pénteken (versus "1 munkanapon belül megjavítjuk és utána visszaszállítjuk Önnek"), de valószínűleg csak az ünnepek után. Kérdésemre, hogy ha készen van, kihozzák-e a válasz: ide kellene bejönni érte...

11. Beletörődök. Elhagyom a bizalomgerjesztő ojjektumot és sietek a dolgomra. Közben azon gondolkodom, hogy nagy szerencsém van, hogy évvége van, mert így a helyettesítőként használt telefonon is le tudom intézni az ügyeket. Ha mondjuk éppen október lenne, akkor nekem egy ilyen késlekedés forintosíthatóan százezres, nem forintosíthatóan pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. Sok-sok Note II ára ez...

12. Meg sem kérdezték, hogy kérek-e cserekészüléket. Igaz, én sem mondtam, hogy esetleg kellene, mert mint azt írtam, nulla forintos megoldásban, hűségnyilatkozatra, vasárnap, gyorsan vettem a T-nél egy Defy Mini vízálló telefont, ami jó lesz dublőrtelefonnak a Note II mellé. Meg jól jön, ha valekinek bedöglik a készüléke a haveri körből (mert nekem is jól esett, amikor páran felajánlották, hogy adnak kölcsön...). Sóval (sic!) én megoldottam, de ha a Samsung szervizre várok, akkor szombattól szerdáig NINCS telefonom. Semmilyen, nemhogy okos. 2012-ben azért ez nagyon gáz ám...

13. Ma, azaz pénteken felhívtak, miszerint "Alkatrészre kell várni" és így a legjobb esetben szilveszter előtt, de valószínűbb, hogy januárban készül el a Note II.

 

Összegezve tehát:

Tudom én, hogy karácsony van. Tudom én, hogy el van havazva mindenki. Tudom, hogy más márkáknál sincs ez másként. Tudom, hogy a prémium szolgáltatás egy plusz.

De:

a.) Én nem szoktam olyat ígérni, amit tudok, hogy úgysem tarok be. Többet nem is várok el senkitől, csak ennyit. Azért, mert én például nem engedhetem meg magamnak, hogy lejárassam magamat. Mondjuk én nem vagyok óriáscég...;

b.) Az ügyfelet (ez volnék én is) NEM ÉRDEKLI a Samsung és az általa megbízott KÁEFTÉ nyomora! Az ügyfelet csak az érdekli, hogy az ő készüléke működjön. A Samsungnak és a KÁEFTÉNEK én csak 1, azaz egy ügyfél vagyok a sok közül, nekem viszont ők "A SAMSUNG". Ezekből a dolgokból ítélem meg őket. És ez a legnagyobb gáz ám.
c.) Ha nem üzemeltetek saját szervizhálózatot, hanem megbízok egy alvállalkozót a szervizeléssel, akkor ELLENŐRZÖM néha az alvállalkozómat és nem fedezem az ügyfélszolgálaton is, mondván "Ha megígérte, úgyis jön".
d.) Attól, hogy udvarias vagyok, még az ügyfél úgy fogja érezni, hogy le van rázva. Be van csapva. Udvariasan is lehet tiszteletlennek lenni, például: Legyen kedves és menjen maga a büdös francba! Ugye, milyen udvarias? Attól még elmehet az illető a büdös francba.
e.) Lehet magyarázkodni, de attól még a végeredmény az elégedetlen ügyfél. És ez ám a gáz!
 

Miért is? Hát röviden erről pár szót:

2006-ban vásároltam az első Samsung telefonomat. Ez egy Z560-as volt. Azért vettem, mert ez volt az első HSDPA-s telefon a szolgáltató kínálatában. Akkor még nem voltak érintőképernyős telefonok, így PDA-val párosítva használtam. Amikor bejöttek az érintőképernyős telefonok, azonnal leváltottam a telefon+PDA kombót egy okostelefonra. A feleségem még évekig használta a Z560-ast, ami a múlt évben lehelte ki a lelkét. Most is csak a töltőcsatlakozó tört ki és nem érte meg javíttani. Azaz 5 évet ment tökéletesen. A feleségem Samsung Galaxy Ace-t kapott helyette.

Azóta volt pár telefonom, de csak a Samsungokat írom:

I900 Omnia, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

I9000 Samsung Galaxy S, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

I9100 Samsung Galaxy S II, tökéletes, a legjobb, mi akkor kapható;

N7000 Samsung Galaxy Note, tökéletes a legjobb, mi akkor kapható;

N7100 Samsung Galaxy Note II, meghibásodás és borzasztó ügyintézés. De a legjobb, mi most kapható.
Mindegyik telefon minimum egy havi átlagfizetésnek felelt meg a maga idejében, mégsem volt egyik sem prémium. Csak szimplán működtek, nem kellett ilyen marketingfossal reklámozni őket.

 

Akik a tanácsomra vásároltak Samsung készüléket? Meg sem próbálom felsorolni. Lehetetlen. Bőven kétszáz felett van, akik közvetlenül a tanácsomra és bőven tízezer felett, akik az írásaim alapján. Ha valaki olvassa ezt a bejegyzést, kérem szóljon, hogy énisénisénis! ;)

 

Na, ezt szeretné a Samsung most összedönteni?

Azzal, hogy ilyen pocsék módon ügyintéznek? Hogy nem is ők ügyintéznek?

 

Én amúgy nem vagyok bosszúálló típus, de nem felejtek.

Részemről a tanulság a történetben a következő:

Soha többet nem ajánlom senkinek a Samsungot, mert mostantól nem lenne nyugodt a lelkiismeretem.

Mert nekem van olyan is. Persze lelkiismerete csak annak lehet, akinek van lelke...

Az is van, bár most kicsit beletapostak.

És ezt az érzést nem kívánom senkinek!



Note II - halott

Nem szólt semmit, csak simán kinyiffant. Alig két hónap használat után. Mikor, ha nem szombaton?

A jelenség: használtam egész délelőtt, majd letettem az asztalra. Amikor egy óra múlva venném fel, nem reagál. Nem lehet bekapcsolni, nem veszi a töltést. Hulla.

Mit lehet csinálni ilyenkor? Amikor az egész életed a Google rendszerében van? CSak egy másik Google telefon kell, és minden oké. Nade honnan.

Heveny keresgélés, mert van valahol egy Spica a házban. De hol? Minden dobozt átforgattam, de nem leltem. Ekkor találok egy másik Androidot. T-Mobile Pulse néven megy. Nade nem enged be... Próbálom hardresetelni, nem lehet. Ekkor felhívom a hugomat, akié volt. Ő mondja, hogy a Spica nála van és be is ugrik, hogy tényleg odaadtam neki, amikor a kórházba ment. Nehogy a Galaxy SII-t lopják el. Aztán nála is maradt. Ezért nem találtam...

Közben nyomozás: a Note II-t elviszi a Samsung szervizfutár, de leghamarabb kedden.

Gyors nézelődés a T oldalain. Vannak készülékek hűségnyilatkozatért nulla forinttal elhozhatók.

Köztük például a Defy Mini. Vízálló. Ha megjavul a Note II, akkor jó lesz dublőrtelefonnak. Csónakázáskor, kirándulásokra, sportoláshoz jobb az ütés-, por- és vízálló készülék.

A döntés hamar megvan. Gyors beüzemelés és máris újra rendszerben vagyok.

Igaz, semmi memóriája nincs, három szoftvert lehetett rá telepíteni és megtelt. De nem baj. Arra jó lesz, hogy kibírjam ezt a két hetet, amíg a Samu megjavítja a Note II-t.

Na, így lettem Motorolás...

Az árnyékos oldal

Eddig csak lelkesedéssel írtam és beszéltem a vidéki életről és talán azt gondoljátok, hogy nem látom az árnyoldalait.

Pedig látom ám, de annyira sok napos oldala van, hogy ez a pár árnyék elviselhető.

 

Azért néhány mondatot írnék róluk.

A távolság az masszív szívás. Persze én akartam ilyen messze lakni, mégpedig azért, hogy Budapesttől és főként a pesti emberektől kerüljek messze.

Ne sértődjön meg senki és ne vegye magára ezt a sztereotípiát, de tény, hogy más emberek vannak vidéken, mint a fővárosban. Más a mentalitás és nekem szimpatikusabb. Akárhogy is próbáltam alkalmazkodni a nagyvárosi élethez, valahogy nem sikerült. Csak szenvedtem, mert nem tudtam elfogadni azt a tényt, hogy ahol sok ember él együtt, ott törvényszerűen több a bunkó ember is. Nem arányaiban, hanem a nagy számok törvénye miatt. Budapesten is van sok barátom - köztük Ti, akik olvassátok is ezt a blogot - és nem velük van bajom. Azokkal a seggfejekkel van bajom, akik kihasználva a nagyvárosi tömeget, nem képesek viselkedni. Akik úgy gondolják, joguk van tönkretenni a másik ember életét a saját önző viselkedésükkel.

Ez is másként van vidéken. Írhatnék példákat, de azt majd egy pozitív blogban. Ez itt egy negatív blog, bár nehezemre esik negatívumokat írni...

Szóval a távolság azért kellett, mert Vácon, Verőcén, de még Nagymaroson is hemzseg - főleg nyáron - a sok pesti bunkó, akik kiszabadulva a városból elhozzák ezekbe az egyébként békés városkákba is az idegbajt. És ez nekem nem hiányzik. Rohadtul nem hiányzik, hogy az én házam előtt tapossák le a füvet, mert mondjuk lusták még 10 métert gyalogolni. Nem hiányzik az ordítozás, nem hiányzik a sok bunkó ember sok bunkó kölke sem. Többek közt ezért lakunk Szobon és nem közelebb. Ide már valahogy nem jönnek ki a köcsögök és remélem, ez így is marad.

De ezzel a biztonsági távolsággal együtt jár az is, hogy a bejárás hosszabb. Egyik előző blogomban írtam, hogy hosszas mérlegelés után az autó mellett döntöttünk a vonattal szemben, mert szégyen-nem szégyen, de kényelmesebb és nem mellesleg olcsóbb kettőnknek.

Amit nem számoltam bele a közlekedésbe - és többek közt ez az írás erről szól - az a dugó. A kiszámíthatatlan, de masszív dugó.

Két hete járunk autóval, többnyire a 12-es út, 2A, körgyűrű, M3 útvonalon. A háztól a Szentmihályi úti felüljáróig (Budapest határa) általában bejutunk 45 perc alatt és onnan lenne még 5-10 perc a munkahelyemig. Ha nem lenne az M3 bevezető szakaszán masszív dugó minden reggel.

Gyakorlottabb kollégáim - értsd: régebben járnak már erre - mondják, hogy hozzá lehet szokni. És valóban, egy normális napon van dugó, de ki lehet bírni azt a 15-20 percet, amíg az ember ezt az utolsó 10 kilométert megteszi. 50-es átlaggal. És tegyük hozzá, hogy a vonat sem gyorsabb, az alapból ennyivel több és még menetrendszerűen késik is. Be sem mondanak egy 15 perces késést. Tudom, mert hétfőn este előbb mentem haza és a kis feleségem vonattal jött este. Kimentem elé a vasútállomásra és szíjjelfagytam. Még csak be sem mondták, hogy a 18.05 helyett 18.30-kor fog beérkezni a vonat. Mondtak mindent, de ezt valahogy elfelejtették. Úgyhogy a vasút is szívás, csak másként. Az autóban legalább annyi megvan, hogy melegben és kényelemben üljük végig a dugót, közben hangoskönyvet hallgatunk.

De a mai napon azért nekem és kis feleségemnek is elfogyott a türelmünk, mert 7.27-kor értünk a Szentmihályi úthoz (50 perc volt ez Szobtól) és onnan meg 8.40-re értem be a Lehel utcába. Azaz 1 óra és 13 perc alatt. És nem volt semmi az M3 bevezetőn, csak a Róbert Károly körútra kanyarodó sáv állt valamiért (és a Róbert Károly körút...) és ez elég volt ahhoz, hogy egy kellemes órát üldögéljünk még vagy tízezer emberrel együtt...
(Lapzárta után érkezett: a Róbert Károly és a Lehel sarkán nem működött a lámpa, ezért volt dugó. Egy faszi baszkurálta a lámpa vezérlő dobozát, a forgalmat még véletlenül sem irányította rendőr. MINEK IS, hadd szopjon az a pár százezer ember, akiket érintett a dolog...)

Az ilyenek nem hiányoznak és tényleg az lesz, hogy elkezdek TMC-zni, azaz figyelni fogom az online forgalmi adatokat és a közlekedési kamerákat. Hátha ezzel megúszok ezt-azt, bár Budapesten ha valami bedugul, akkor az egész város bedugul azonnal. Az ügyeskedés arra jó, hogy ne 78 percet, hanem 40 percet késsünk.

Summa summarum: bele kell ezt is kalkulálni a közlekedésbe, ha reális képet akar kapni az ember.

 

A következő dolog a ház és az azzal kapcsolatos szívások.

Tudom én, hogy egy ház az nem egy lakás és hogy egy házban - főleg használtban, de mesélik, hogy vadiújban is - vannak teendők. Viselem is ezeket és többnyire élvezem is az elvégzett munka örömét, a megjavult dolgokat, a megszépült dolgokat. Élvezem, hogy amit csinálok, azt magamnak csinálom. Én fogom élvezni. Így nem nagy teher, de azért vannak mélypontok.

Tegnap előtt amikor hazaértünk egy igen fárasztó nap után, konkrétan kakaszag fogadott a házban. De olyan átható, hogy felfordult a gyomrunk.

És az volt benne a legrosszabb, hogy nem tudtuk, mitől. Azt gondoltuk, hogy valami olyan hiba, ami megint nagyon sok pénzünkbe fog majd kerülni.

De szerencsére nem. Az történt ugyanis, hogy meghibásodott valami a szennyvíztelepen és amikor újraindították a szivattyúkat, a hirtelen jött nyomáscsökkenés (vákuum) megszippantotta a rendszert és az meg megszippantotta a ház(ak) belső rendszerét is. Így kiszippantotta a bűzelzárókból a vizet, ami miatt a szag fel tudott szivárogni. Mondják, hogy ez 2-3 évente fordul elő. Szerencsére.

Mindenesetre nagy szívás volt este fél tízkor szellőztetni és hidegben lefeküdni és nem kívánom senkinek azt a tehetetlenség érzést, ami egy ilyen ismeretlen dolog miatt fogja el az embert.

Túl vagyunk rajta és ma venni fogok egy olyan fedelet a padlóösszefolyóra, ami hermetikusan zárható és akkor nyitjuk majd ki, amikor valamit szeretnénk lefolyatni. Mert a fürdőszobai padlóösszefolyó miatt én egyébként is érzek csatornaszagot néha, ami egyébként a kádból kifolyt szappanos víz szaga, de engem akkor is idegesít. Ennek a problémának a kiküszöbölése szerencsére forintos tétel.

 

Nem úgy a fűtés és azon belül a radiátorok csobogásának ügye. Az jobban fog fájni anyagilag.

Nem tudom, az előző tulaj hogy bírt itt élni így, de minket nagyon idegesít, hogy bármit csinálok, a radiátorok csobognak. Levegős a rendszer, tudom. De mitől? És miért van az, hogy néha csobog, néha meg nem? Már mindent megpróbáltam és most jön majd a szakember. Majd egy fűtésszerelő megmondja, mi a hiba és mennyibe fog fájni a kijavítása. Valószínűleg a légtelenítő szelepek vannak beállva, bevízkövesedve és ezért nem tudnak légteleníteni. Mindnesetre jelenleg csobogásban alszunk, helyesebben éjjelente, amikor elindul a keringetőszivattyú, arra ébredünk.

 

De mindezen szívások kiküszöbölhetőek és akármennyire is idegesítőek, meg sem közelítik azokat, amiket Budapesten, a panelban éltünk át.

 

És ez a lényeg.

Négykilenc az nem hétkettő

Szégyen, de vállalom. Gépész létemre engem is érhet meglepetés. Ráadásul járműgépész vagyok, illetve voltam, amíg tovább nem tanultam... A viccet félretéve: tudom ám én, mitől fogyaszt egy autó többet vagy kevesebbet. Elméletben.

Csak valahogy eddig nem alkalmaztam a gyakorlatban. Én barom!

A lényeg röviden összefoglalva, hogy az autóm, amelyről egyébként számos blogot írtam már és főleg a vele kapcsolatos szívásaimat énekeltem meg ezekben... szóval a Peugeot 407 SW-m, amely kétliteres HDI dízel, most megint okozott nekem meglepetést.

Ezúttal kellemeset.

Barátaimmal beszélgetve többször kérdezgették, hogy mennyit eszik. Én meg mondogattam is szorgalmasan, hogy hétkettőt. Azt gondoltam, hogy egy ekkora kocsitól - 1600 kiló - ez nem sok, főleg nem Budapesten és autópályán. És ez így is van, mert nem sok a hétkettő. Főleg nem úgy, hogy az előző, 1,4-es, benzines 206-osom benyakalta a 8-9-et simán.

De...

És itt jön az ügy, a takarékos vezetés esete Tóth Marival, izé.. velem.

Mert pár hónapja beszélgettem egy másik 407 tulajdonossal és azt mondta nekem, hogy az ő hasonló paraméterekkel rendelkező autója bizony megáll 5 liter körül, és ha nyomja neki néha, akkor 5,5-ből.

Én meg csak néztem okosan, és persze vakításnak hittem. Mert az 5,5 az közelében sincs a 7,2-nek, így eléggé valószínűtlen, hogy igaz lenne. Vagy ha igen, akkor meg hogyan csinálja?

Birizgálta az agyamat a dolog és utánaolvasgattam.

Ahogy olvasom, a turbó úgy 1800-as fordulat körül indul el. Ezt tapasztalom is, itt kezd el rúgni az autó - és milyen véletlen, a váltó úgy van hangolva, hogy 90 km/h az pont ez alá esik. Azaz, ha az ember 90-nel közlekedik, akkor nem indul a turbó, nem kezd szippantani az Oroszlán.

Gondoltam, kipróbálom.

Persze nem könnyű, főleg az elején betartani azt, hogy hamarabb váltsak, ne pörgessem az amúgy húzós motort és főként, hogy az autóúton és autópályán sem megyünk 90-100 fölé, miközben mindenki húz el mellettünk. Fejben kell ezt lerendezni, de meg lehet csinálni. Akaraterő kell hozzá, az meg nekem van.

De mennyivel érek így oda később?

Magyarország olyan kicsi, hogy mondjuk a szüleimhez hazautazva a 160 kilométerem nagyjából 15-17 perc különbség van, ha az M7-esen 130-cal nyomom, vagy ha a kenesei leágízóig elkilencvenezek. Nem egetverő ez az eltérés.

Viszont a fogyasztásban megdöbbentő dolog jött ki.

Megfordulva Devecserből egy szolid, 4,9 liter/100 kilométeres fogyasztás jött ki.

És négykilenc az bizony nem hétkettő.

Mit is jelent ez?

Nos, 429 forintos gázolajnál (Szobon a benzinkúton éppen ennyi) 7,2-es fogyasztásnál ez a 350 kilométeres út 10.810,- HUF, míg 4,9-cel elkaristolva 7.357,- HUF. A különbség tehát 3.453 HUF egy fordulónál.

Megéri tehát lassabban menni? 15 percért cserébe 3500 forint? Elég jó órabér ám ez...

A Szob-Budapest viszonylatban a helyzet a következő:

Ha havonta netán 20 napon át jövünk kocsival, akkor az 80.308,- HUF ha 7,2-vel számulunk és 56.654,- HUF ha 4,9-cel. De a szobi fordulóban benne van egy kis budapesti dugózás is, így a reális érték inkább tényleg az 5,5 liter/100 kilométeres átlagfogyasztás, ami meg 61.347,_ HUF-ot eredményez.

Összegezve tehát havonta 18.961,- HUF a különbség aközött, hogy nyomja-e neki az ember feleslegesen, vagy elkilencvenezget és Szobról konkrétan 5, azaz öt perccel ér be később. Évente ez ugyebár 227.532,- HUF megtakarítás.

Erre mondják azt, hogy megdöbbentő.

És miért is techshit ez?

Hát azért, mert SEHOL és SENKI nem hívja fel az ember figyelmét arra, hogy "Te ökör, ne nyomd neki!!!"

Tegyük azt hozzá, hogy a Szob-Budapest MÁV bérlet jelenleg 49.800,- HUF havonta és ez azt jelenti, hogy ha a munkáltatód nem fizeti helyetted, akkor két embernek igencsak jobban megéri autóval bejárni, hiszen a két bérlet 98.600,- havonta, míg az üzemanyagköltség meg 61.347,- HUF... Sajnos nem Peugeot Ionom van, ami ugyebár konnektorról menne...

 

De azért dízellel is megéri számolgatni még egy kicsit:

Ha a munkáltatód fizeti a vonatbérletet, akkor annak a 86%-át fizeti ki, így a 49.800,- forintból 7000,-et kell fizetned neked. Azaz kettőnknek havi 14.000,- HUF a közlekedés vonattal, késéssel, felsővezetékszakadással, büdössel, tömeggel és minden olyannal, amivel a MÁV együttjár.

Ha kocsival járunk és a munkáltatónk a 39/2010-es kormányrendelet alapján mindkettőnknek megadja a 9 forint/kilométeres díjat, akkor ugyebár a bejárási költségeidből le lehet ezt vonni, így a képlet a következő:

14.547,- HUF-ba kerül neked az üzemanyag havonta, ha vonattal járnál, az meg 14.000,- HUF-ba kerül. Azaz autóval, két személlyel közlekedve havonta 547,- HUF-ba kerül az, hogy nem vonatozol, hanem kocsival jársz.

Ja, míg el nem felejtem: Budapesten belül még venned kell BKV bérletet is, ami fejenként 9.800,- HUF, azaz kettőnknek 19.600,- HUF.

Végeredményül tehát 19.026,- forinttal drágább két embernek vonatozni és békávézni havonta.

És nézzük meg, mi a különbség az autózás és a vonat között időben?

Reggel Szob-Budapest pontosan egy óra a munkahelyemig a ház kapujából, ha a melóhelyénél leteszem a feleségemet és úgy megyek be. Okés, vannak néha dugók, de a vonat is késik "néha".

Vonattal a menetidő 57 perc, a vasutállomásig 5 perc, a Nyugatiból nekem 15 perc a feleségemnek 25 perc a munkahely.

Azaz vonattal ketten, naponta veszítünk összesen 90 percet.

Havonta ez 1800 perc, évente pedig 21600 perc. Azaz havonta 30 óra, évente 360 óra.

Döbbenet? Talán igen. De a lényeg nem is ez.

A lényeg a következmény. A lényeg az, hogy az emberek nagy része EZÉRT ül be inkább reggel a kocsiba és kényelmesen, rádiót hallgatva, melegben, jó illatban, hamar bemegy a melóhelyre, majd este fáradtan szintén nem vonatozik, hanem szépen hazavezet.

És még jobban is jár anyagilag, ha a cég fizeti a kilométerpénzt.

 

Tudom, nem kalkuláltam bele az autó amortizációját, hát legyen!

Az én autómnak egy húszezer kilométeres szervize átlagosan legyen nyolcvanezer forint. Néha kevesebb, néha több, de az átlag ez.

Azaz 4 forintba kerül egy kilométer. Ezt kell még a havi költségekhez hozzáadni.

Tehát az üzembentartás havonta 10.400,- HUF-ba kerül, kettőnknek.
És igaz, hogy az autó is amortizálódik közben, de ne legyen illúziónk: az autó akkor is amortizálódik, ha egy helyben áll. Akkor sem fog érni egy kanyi vasat sem, mire kifizetjük majd 2015-ben.

 

A végső mérleg tehát az, hogy havonta 8.626,- forintot spórolunk ha autózunk inkább és nem vonatozunk. És a megynyert szabad órákat még nem forintosítottam, pedig lehetne. A vonatozással töltött idő alatt végezhető tevékenységek így kiesnek ugyan, de helyette ott van naponta 90 perc, amit szabadon felhasználhatunk majd. És ha egy hónapban néha valamelyikünknek mégis vonattal kellene hazajönnie, mert a másiknak éppen dolga akadt, hát arra meg futja majd a megspórolt 8.626,- forintból. 
 

És ezért jár az emberek nagy része inkább kocsival és ezért fogunk mi is inkább autózni.

Szégyen, vagy nem szégyen.
(Lapzárta után érkezett, hogy autóval történő bejárás esetén a háztól-házig távolságot kell mérni, ami nem 65, hanem 70 mindkettőnk esetében, így a napi 130 kilométer helyett 140-et térítenek, a mérleg tehát még kedvezőbb, mint ahogyan számoltam...)

Az idegesítő ülészaj esete

Ígértem, hogy megírom, hogy is volt ez a zaj dolog az autómmal. Hát íme:

Lassan két éve már annak, hogy az autómat egy szervizelés után visszakapva halk percegésre lettem figyelmes. Nem volt nagyon észlelhető és bizony sok barátomnak mutogattam, akik nem is nagyon hallották, mit is mutatok és többen javasolták, hogy hangosítsam fel a zenét a kocsiban. Nameg, hogy ők bizony ilyesmivel nem foglalkoznának.

Én viszont igen. Túl jó a fülem, mint azt bizonyára tudjátok. Szóval engem halálra idegesített a zaj, ami akkor jött általában elő, ha az anyósülésen nem ült senki. Helyesebban azután, hogy az anyósülésen ülő valaki kiszállt a kocsiból.

Gondoltam tehát, hogy az ülőfelülettel van baj, illetve a zaj valahogyan kapcsolódik az üléshez.

De mit tud ilyenkor tenni az ember? Elviszed a kocsit a szervizbe, ahol kifizeted a borsos óradíjat, majd azt mondják, hogy kész. És mivel a dolog jellege olyan, lehet, hogy a zaj nem fog előjönni pár hónapig, aztán meg hogy mész vissza a szervizbe, hogy bizony megint itt van?

Szóval ez - amellett, hogy drága - nem járható út.

Marad a saját magad által végzett buherálás.

Amikor az ember alánéz az ülésnek, ilyesmit lát:

Ha nem vagy szakember, eleve nem tudod, mi-micsoda. Aztán az ember utánaolvasgat, nameg nyomkodja a gombokat és figyeli, mi történik.

Azt hozzá kell tennem, hogy az autó fullextrás, azaz van ülésállító motor három (előre-hátra, az eleje le-fel és a hátulja le-fel), emellett van ülésfűtés (bár ez manapság már nem túl extra), nameg nyomásérzékelés, hogy ül-e valaki az ülésen és ha igen, akkor bekapcsolta-e a biztonsági övet. Emellett a háttámla vezetékei is itt vannak, annak döntése és a deréktámasz is innen vezérelt. Röviden tehát, van spagettitészta az ülés alatt és aki nem autóvillamossági szerelő, annak igencsak ijesztő a látvány.

Mondjuk én bátor vagyok, így nekigyürkőztem és mivel a zaj olyan volt, mintha műanyagot pengetne az ember (vagy a körmödet pengetnéd), szépen elkezdtem a vezetékeket betekergetni szövetes szigszalaggal, hátha egyszercsak megszűnik a zaj.

Néha sikerem is volt, pár hétig nem hallottam, de aztán előjött megint. Na, ilyenkor néha már majdnem eldurrant az agyam.

Aki nem ismer, annak tudnia kell azt is, hogy maximalista vagyok, legalábbis az autó terén és nem viselem el, ha csak a legkisebb dolog is nincs rendben. Nálam nem zöröghet semmi, még a kesztyűtartóban is kis dobozokban vannak a cuccok, mert bántja a fülemet a legkisebb zaj is. Hogy érzékeltessem a mániám komolyságát: a rendszámtábla alatt kinyomtam sziloplaszttal a hézagot, mert rezgett és hallottam. A hátsó rendszámtáblát... Szóval a helyzet komoly, de megtanultam együttélni vele. Mivel megváltozni nem tudok.

Így aztán el tudjátok képzelni, mennyire idegesített, hogy a tökéletes állapotban tartott kocsiban egy ilyen zörgést hallok és nem tudom megszüntetni.

Mint mindig, most is megálmodtam a megoldást. Éjjel a tudatalatti dolgozik és nem egyszer ébredtem úgy reggel, hogy álmomban kisakkoztam a megoldást egy problémára. Most is így volt.

Arra ébredtem szombaton reggel, hogy a zajnak nem a vezetékekkel kell összefüggésben lennie, hanem magával az üléssel. És ekkor kezdtem el jobban megvizsgálni, hogy maga az ülés szerkezete hogyan is épül fel.

És felemelve az ülést a legmagasabb pozícióba és bedugva a telefonomat - merthogy belátni szabadszemmel nem lehet - sikerült meglátnom azt, hogy az ülés fém keretéhez az ülőfelület bőr kárpitját egy V alakú laposvas fogja. Az van rá felpattintva. Csanúsan olyan lemez ez, ami simán adhatja azt a zajt, ami engem az őrületbe kergetett.

És mit láttam? Hát a lemez ki volt akadva és a levegőben lebegett. Amikor valaki ráült az ülésre, akkor kicsit eltávolodott és így nem tudott odaverődni, viszont amikor nem ült rajta senki, akkor közel került és a zötyögősebb utakon odaverődött.

Visszaakasztottam:

És azóta nem zörög.

Tudjátok, milyen érzés ez?

Nem tudom leírni sem. Meg sem próbálom.

Akit hozzám hasonlóan idegesítenek az ilyen zajok és volt már valaha ilyen élménye, az úgyis tudja.

Mindenesetre kevésszer éltem át az életemben ilyen eufóriát, mint ekkor...

A mindenszentek se szent?

Érdekes egy világban élünk, melynek lényege az átverés. A lehúzás. Hogy a pénzünkért nem kapunk semmit, vagy jó esetben töredékét annak, amit kifizettünk. Miért pont a Mindenszentek lenne a kivétel?

Nem tudom, hány mécsest gyújtottam meg az elmúlt pár napban, de sokat. És nem is merem összeszámolni, mi pénzt öltünk bele a halottak napjába. De az ember nem spórol ilyenen és évente egyszer megadja a módját.

És ezt tudja is az ipar, ami erre a pár napra épült rá. Minden szart eladnak nekünk, mi pedig meg is vesszük.
Bele is törődtem ebbe.

Persze van, ami azért kiveri nálam is a biztosítékot. Ilyen volt ez a mécses:

A jobb oldalon az, amit a boltok polcán látsz, amikor megvásárolod. A bal oldalon, ami valójában. A lényeg tehát, hogy a kívülről 5 centi magasnak látszó mécsesben 2 centi viasz van. Hogyan lehetséges ez? Mutatom:

Alul üreges...

Mit fűznék ehhez hozzá? Mit kérdeznék attól, aki ezt kitalálta?

Ünnep ide vagy oda, mégis valahogy az jutott eszembe, hogy anyád sírjára is ilyet vinnél, TE MOCSOK?