Miért rakják ki az emberek a szemetet a határba?

Már itt az elején leszögezem, hogy nincs mentség arra, ha valaki a szemetét bárhol lerakja a hulladékkezelőn kívül, de azért az is érdekes, hogy mi a helyzet ma Magyarországon. Erről szól a bejegyzés.

A történet ott kezdődik, hogy az ember vásárol egy házat magának. Ezt tette Endre barátom is, Szobon talált egy szuper kis házikót, amelyben nagyon sok fantázia van és felújítás után egy jó helyen lévő, szuper családi fészek lesz belőle.
Nade amikor egy házból kiköltöznek az előző tulajdonosok, óhatatlanul is marad ott ez meg az. Így Endrének szembesülni kellett néhány ágybetéttel (a képen alul piros színben) és egy 3+2-es "bőrülő"-vel.
Amikor az ember új helyre költözik, azzal is szembesülnie kell, hogy ott nem ismer szinte senkit, nem ismeri a helyi viszonyokat és így nem tudja azt sem, hogy kihez és hová forduljon egy ilyen problémával.
Endrének szerencséje van, mert megismert engem és én egyrészt átérzem a helyzetet (10 éve ugyanebben a cipőben jártam), másrészt fogékony vagyok a mások problémáira. Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy segítek, ha tudok.
Endre szerencsés abban is, hogy nekem van egy nagy utánfutóm, amelyet úgy vásároltam, hogy megnéztem a vonatkozó előírásokat és megvettem a legnagyobb utánfutót, amit az én kicsi autómmal el lehet húzni. Ez a futó amúgy 1983-as gyártású, Trabant kerekes, ráfutófékes. Utóbbi azért fontos, mert csak így lehet elhúzni az én kicsi kocsimmal egy ekkora nagy futót. 203x127 centis a rakfelülete és ez azért lényeges adat, mert az elszállítani kívánt dolgok jellemzően 200x100 centisek, azaz 2x1 méteresek. Ekkorák a kanapék, ekkorák az ágyak, ekkorák a bútorok. Így szinte kivétel nélkül el tudtam vele húzni eddig mindent. Ha a futót megalkotó mérnök csak 10-10 centivel kisebbre csinálta volna azt, már a dolgok többsége csak lenyitott ajtóval, vagy sehogy nem férne fel. Azaz, kilógnának.
Esetünkben a két alsó ágybetét gyönyörűen bement alulra a kereten belülre, a kanapék pedig ennek a tetejére felfértek, biztonságosan rögzíthetők voltak és csak előre, a vonóhorog felé lógott ki a nagyobbik 20 centit, ezért még megjelölni sem kellett a rakományt. Egy félórás gimnasztika után el is indultunk Verőce felé, ahol van a legközelebbi és egyben egyetlen hulladéktelep.

Megérkezve örömmel láttam, hogy az egyik volt hallgatóm fogad minket, így még a szokásosnál is kedvesebb kiszolgálásban részesültünk és a beszállított cucc mennyiségét nem felfelé, hanem lefelé kerekítették. Így a felhalmozott dolgokat 2 m3 azaz köbméterben számították meg nekünk, amiért így fizettünk 15.000,- HUF+Áfát. 

Tizenötezer forint plusz áfa. Azért írom ezt így ki, mert a történet szempontjából lényeges. Ledöbbentünk ugyanis ezen...

Na, amikor kinn a határban azt látja az ember, hogy valaki szemetet tesz le, az ezért van.
Mert ha egy ilyen hulladék lerakás mondjuk 5000 HUF lenne, nem lenne szemét a határban, ez tuti. Ha mondjuk a hulladéklerakás ilyen esetekben (mármint új ház vásárlása esetén) egyszer ingyenes lenne, az lenne a tuti. Ha működne rendesen a lomtalanítás, az lenne a tuti.
De nem működik. Ahogyan szinte semmi sem ebben az országban.
Így ne tessenek csodálkozni azon, ha az emberek az ilyen bútorokat felaprítják és eltüzelik (amit meg a szomszédok szagolnak az egész fűtési szezonban), vagy nemes egyszerűséggel kiviszik az erdőbe.
Ismétlem, hogy semmilyen esetben nem fogadható el egyik megoldás sem, csak azt szeretném kiemelni, hogy a létminimum környékén élő embereknek 15000 HUF még ÁFA nélkül is megfizethetetlen összeg egy ilyen szolgáltatásért.
Remélem, érthető, mit akarok ezzel...

Miért kazettázunk így 2022-ben?

Kérdezte egy barátom, hogy miért kazettázom és milyen minőségben szólnak a kazetták a CD-hez hasonlítva.

Összefoglaltam neki, és elég hosszúra sikerült. Ezt az írást most egy kicsit felplasztikázva közkinccsé teszem, hátha mást is érdekel és remélem, hogy nem fogom megbánni. Tehát:

A kazetták és a CD minőségéről annyit, hogy szerencsére minden kazetta "jobban" szól, mint a CD. Mit értek ez alatt? A CD sajnos minden esetben csalás, digitális vágás van benne, azaz az elhangzó anyag egy részét kénytelenek kidobni, amikor digitalizálják az anyagot. Ezt átlag ember füllel nem hallja, és egyébként leginkább nem is kell vele foglalkozni, mert ez a kis csalás olyan szintű kényelmet jelent, amiért cserébe az ember elviseli. A kényelem legfontosabb része az, hogy a digitális formátumban tárolt zene nagyon kis helyen elfér, míg az analóg meg... szívás na. 

Éppen a minap tűnődtem üldögélés közben idehaza, hogy van nekem az itthoni szerverem (NAS, avagy hálózati elérésű meghajtó), ami most félig van zenével, azaz van rajta nagyjából 2,5-3 TiB azaz tebibájt (bináris prefixum, a 2 hatványai miatt nem tera, ami ugyebár tízes számrendszer lenne és ezért 1000-el váltjuk, hanem helyesen tebi, amely 2-es számrendszerben értelmezhető és ezét 1024-el váltjuk) zene. Ez jelenleg kerekítve 47000 azaz negyvenhétezer számot jelent. A szerverem itt van a fejem felett most is, amikor írok, egy 20x20x20 centiméteres kocka. A vinyók benne már elég régiek, épp tervezem, hogy kicsit felnyomom a kapacitást, mert most 4 darab 2 TiB-os vinyó van benne, de tud fogadni akármekkora vinyókat, így ha teszek bele pl 4 darab 8 TiB-os vinyót, az még egy viszonylag olcsó megoldás és úgy lesz 24 TiB felhasználható helyem (a tükrözés miatt, RAID5-ben a 3/4 hely használható fel, viszont ha tönkremegy egy vinyó, a másik 3 -ból vissza lehet állítani az adatot... röviden ennyi). Mindez azt jelenti, hogy ha lesz 24 TiB felhasználható helyem, akkor zenéből 400000 azaz négyszázezer track fog felférni rá. És itt a lényeg. Ez a 400000 szám kazettán tárolva nagyjából 40000 azaz negyvenezer kazetta lenne. Az meg sok. Most idehaza van még egy gyűjtemény felvásárlásából nagyjából 8000 kazetta, azaz 21 doboz, amelyik mindegyik cirka 20 kiló és 270-280 darab kazi van bennük. Az egyik szobában vannak most a sarokban, a fél szobát lefoglalják. Ha ezeken lenne a zene, akkor ezekről egy számot előkeresni szinte lehetetlen lenne, de ha sikerülne is, akkor is olyan katalógus rendszert kellene fejleszteni, ami megint vagy 100 kilónyi füzet lenne. Azért tudom, mert akitől vettem a kazettákat, ideadta a füzeteket is hozzájuk, azok is egy nagy doboz, amit alig bírok felemelni... Emellett a kazettákat ki kellene pakolni polcokra (az előző tulajdonosnál így is voltak) és az egy 40 négyzetméteres szobát teljesen lefoglalna (náluk a nappaliban voltak, az a helyiség így másra használhatatlan volt). Innen kellene levenni a katalógusban megtalált kazettát, azon a kívánt számra pörgetni és úgy tudnám meghallgatni. Egy szám előkeresése több perc lenne.

Ezzel szemben most megkeresni egy számot annyi, hogy beírom a Total Commanderben a keresőbe a címét és a gép 10 másodperc múlva kidobja, hol találom a szerveren, majd egy kattintás után már játszom is. Jó hangkártyával, jó erősítőn, jó hangfalakon. Fontos tudni, hogy itt is CD minőségről beszélünk, mert azt nem írtam még, de tény, hogy ezek a zenék mind FLAC-ben vannak (veszteségmentes kodek), nem MP3-ban... Egy zeneszám nagyjából tízszer akkora, mint MP3-ban lenne, cserében a füllel hallható tartományban nincsen veszteség, azaz a CD-vel megegyező a minősége. De kimarad a CD lemezek tárolása és az azzal járó nyűg is, amire megint tudnék példát mondani, mert pl Tibi barátom gyűjteménye CD-ken van, több szobát foglal el úgy, hogy plafonig érő polcokon, több sorban vannak a lemezek. Cserébe a gyári lemezeknek van szép borítója és az is egy másik feeling, amikor Ő CD-zik, azaz kézzel megfogja a lemezt, beteszi a lejátszóba és hallgatja. Persze ezeket nyilvántartani sem egyszerű, ehhez is kell valami katalógus, azaz vagy füzet vagy szoftver, amiben aztán tudsz keresni, de megint csak egy ötlettől addig, míg a zene megszólal, percek telnek el, azaz ez is elég szívás.

A szerveren tárolt zene tehát mindennél kényelmesebb, nem beszélve arról, hogy én a világon bárhonnan haza tudok nyúlni a szerveremre és bármelyik zenét elérem, ha van internet, sőt a Synology saját Android szoftverével úgy hallgatom a saját zenéimet, mint mások a Spotify-t vagy a YouTube-ot például, azaz kényelmesen, dinamikusan.

Egy szónak is száz a vége, ezért a kényelemért a legtöbb ember bevállalja a kis veszteséget. 

Miért kazettázunk akkor mégis? 

Hát mert a régi zenéink azokon vannak, szeretjük, ahogy egymás után, jól megszokott sorrendben jönnek a számok, de én még azt is szeretem, hogy tudom, hol vannak hibák a felvételben. Ez pedig ismerős, megnyugtató, otthonos érzéssé teszi a magnózást.

Emellett jó nézni a forgó kazettát és jó nézni az ugráló kijelzőt.
A kazetták még szépek is, jó ezeket gyűjteni, rendezgetni, szeretgetni. Manapság felbontott kazettákat néhány száz forintért lehet venni, de aki ügyes és szerencsés, az bontatlanokat is talál még, bár ezeknek az ára azért inkább a néhány ezer forintos ármagasságban indul és a csillagos égig fel tud szaladni.

Sokan azért is magnózunk, mert vannak régről dédelgetett analóg felvételeink, amik tényleg analóg forrásból származnak, például bakelitről, rádióból. Na, azok másként szólnak a mai napig. A nagy részük ráadásul 30-40 év alatt sem öregedett el, azaz úgy szólnak, mintha ma vettük volna fel őket. Ez megdöbbentő amúgy...
Az analóg zene szerelmeseinek a magnó megoldás arra is, hogy a lemezeken, azaz "bakeliten" tárolt zenéket kényelmesebben (a lemezekhez mérten mindenképpen kényelmesebben) magunkkal tudjuk vinni és utazás közben is tudjunk analóg zenét hallgatni, például egy sétálómagnón, közismertebb nevén walkman-en. A walkman-ek gyűjtése megint egy kimeríthetetlen hobbi, az egészen olcsótól a csillagos égig vannak variációk, de az olcsó megoldások miatt bárkinek elérhetők, azaz bárki elkezdhet újra "vókmenezni".

Viszont a kazetta bármit csinálsz, SÚG. Mindegyik. Van, amelyik kevésbé, van amelyik jobban. Ez a zaj akkor jön elő, amikor hangosabban hallgatod őket. Ha jó a cuccod, akkor csak nagyon hangos hallgatásnál és a zeneszámok közbeni szünetben hallod a súgást. Persze lehet Dolby-val ezen javítani, de az megint egy másik "vallás", hogy ki használ Dolby-t és melyiket. Én gyűlölöm, szerintem kiheréli a zenét, de ezzel persze sokan vitatkoznak és még az is lehet, hogy nekik van igazuk.

A lényeg, hogy a súgást és a kényelmetlenségeket azért a MÁS hangért viseljük el. Az emberek 99%-a meg nem viseli el, így mi, akik kazettázunk, valamilyen szinten az elitbe tartozunk, az elit szó legjobb értelmében véve. 

Akik meg komolyan csinálják (high end), azok meg ennek az elitnek az elitjébe. Én még nem kapaszkodtam ide fel (talán soha nem is fogok), az összes magnóm és erősítőm együtt ér annyit, mint egy darab jó magnó és egy darab jó erősítő. A hangfalakról, kábelekről még ne is beszéljünk, az megint egy másik vallás...

És amit még itt a végén nagyon meg kell említsek, az a nosztalgia faktor, azaz hogy a magamfajta ötvenes srácok magnózás közben újra 15-20 évesnek érezzük magunkat és a magnó visszarepít minket a kölökkorunkba. A mai élethelyzetünkben olyan magnókat is megvehetünk magunknak, amelyekre kölyökként csak vágytunk és az esetek nagy részében ezek a magnók nem is drágák, olcsón feljavíthatók és jól működnek.

Az élmény tehát instant és nincs mögötte lelkiismeretfurdalás az elköltött pénz miatt, mert a magnók ma tényleg zsebpénzből megvásárolhatók, sőt néha az ember ingyen is kap egyet-egyet ajándékba ismerősöktől, akik nem akarnak már velük foglalkozni.
Naná, hogy a magnózással is el lehet szállni és lehet venni például Nakamichi-t milliókért is, de a nagy többségnek erre nincs igénye és mi boldogok vagyunk egy-egy kölyökkorban vágyott és 50 évesen megszerzett közepes magnódeckkel is.

És a lényeg (és a válasz a címben feltett kérdésemre) az, hogy már ez a szint, azaz hifi is annyi örömöt okoz az embernek, ami miatt megéri kazettázni.

Mert szép hobbi a magnók gyűjtése, pucolgatása, a kazetták gyűjtése felvételek készítése. A hobbijait az embernek amúgy nem nagyon kell megindokolnia.